Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-27 / 123. szám

A kertészeti növénytermesztés fájó pontjai Hiányoznak korhoz illő jegyei A kertészeti növénytermesz­tés mint a másod gazdaság legfontosabb bázisa jelentősé­gének érzékeltetésére van egy gyakran emlegetett viszony- számunk: ma az ország zöldség- és gyümölcsszükségletének kétharmad részét a kiskertek művelői termetük meg. Két­ségtelenül érdekes szám, tisz­tán mutatja az állami, szövet­kezeti földterületek termény­összetételének módosulását, a személyes használatú parcel­lák számbeli gyarapodását. Ennél több információt azon­ban nem tudunk kicsikarni ezen adatból, önmagában nem tud választ adni a tartalmi kérdésekre, arra, hogy e ha­talmas árutömeget milyen fel­tételek mellett állítják elő a sok ezer kiskertben. Kicsit ta­lán erőltetettnek tűnik ennek feszegetése; bizonyosan fel sem vetődne a gondolat, ha a kertészeti árutermelés magán viselné a tisztességes mester­ség nemes veretű címerét. Ám sajnálattal kell megálla­pítanunk, hogy azt már ré­gen elvesztette, a munkaerő­nek az első gazdaságon túli szabad kiáramlása, differenciá­lódása gyakorlatilag mindenki számára hozzáférhetővé tette, ily módon rendkívül felhígult, esetlegessé, felszínessé vált az a folyamat, amit ma kerté­szeti termesztésnek nevezünk. Tisztában vagyunk vele, hogy olyan történésnek vol­tunk, vagyunk és leszünk ta­núi, ami elkerülhetetlen, sőt hogy pontosabbak legyünk, gazdasági szempontból a jövő képébe illik. Csak az a baj. hogy a jogi és közgazdasági lépéseken túl nem sok törté­nik annak érdekében, hogy a kertkultúra magára öltse a korhoz, a körülményekhez illő jegyeit Aligha járunk messze az igazságtól, amikor kijelent­jük, hogy a kisgazdaságok többségében — s ez nagyon igaz lakóhelyünkön is — a minimális szakismeret birto­kában spontán, véletlenszel ű- en folyik a gazdálkodás, sok esetben hiányzik az a szak­mai intelligencia, amire ala­pozva gyorsan kiküszöbölhetők lennének a hátrányok. , Az egészben tehát a legfá­jóbb, mint említettük volt, hogy az extenzív fejlődésben elhanyagoltuk a tartalmi ol­dal karbantartását. Nagykő­rös több mint háromezer zárt- kerttulajdonosának igényei — már csak a tekintélyes lét­szám miatt is — messze túl­haladják azt, amit klubjellegű keretek között nyújtani lehet számukra. Jóllehet bőséggel vannak szakkönyvek, amikből tanulni lehet, de igazán hasz­nálható kevés akad közöttük. Szűk az információs csatorna, ami a tudomány, a technika kertművelésben alkalmazható friss eredményeit a többség­hez eljuttatná. Mindezek tu­datában inkább kevesellhet- jük, mint megelégedhetnénk a . másodgazdaságra épült ker­tészkedés produktumával, mert az valójában jóval több­re lenne képes annál. Ebben az írásunkban is szeretnénk egy kicsit kézzel­foghatóbbá tenni a nagy álta­lánosságban megfogalmazott gondolatokat. Bár most sem valamiféle szaktanácsadásról lesz szó. Kása István agrár­mérnökkel, aki maga is gya­korló kertész, a kertészeti fo­lyamatok néhány fázisának helyes értelmezésére vállal­kozhattunk, csak úgy érintő­legesen. Nem egyértelműek például a műtrágya-adagolás­ról alkotott nézetek sem. — Ez valóban érdekes feje­zete a kertművelésnek. Em­lékszünk még a fóliás rendsze­rek elterjedésének időszakára. Amilyen minőségi fejlődést je­lentett ez a szabadföldi ter­mesztéshez képest, most kö­rülbelül hasonló küszöbértéket értünk el a műtrágyaoldatos öntözéssel. Lényegét úgy fog­lalhatnánk össze, hogy az ön­tözővízzel folyamatosan ada­goljuk 1—2 ezrelékes koncent­rációban a műtrágyát. Ezzel a tápanyagfeltáró talajbaktériu- mok harmonikus működését segítjük elő. A növényzet töb­bet és hamarabb produkál, de csak abban az esetben várha­tó eredmény, ha a vetéstől az utolsó termés leszedéséig kö­vetkezetesen kitartunk a mód­szer mellett. Kiforrott techno­lógiáról van szó. de ahogy sok egyébnek, ennek az alkalma­zásához is meg kellene terem­teni először az elméleti forrá­sokat, legalább a szaktanács- adás szintjén. — Tapasztalat, hogy a ker­tészek többsége nehezen ba­rátkozik az újdonságokkal, részben a rizikótól való féle­lem miatt, de alighanem in­kább az ismeretek hiányossá­gaira utalhatunk, hiszen a korszerűnek nevezett kertésze­ti technológiák nem minden esetben kívánnak nagy beru­házásokat. — A kizárólagos nitrogén­utánpótlás a múlt rossz gya­korlata. A minimális műtrá­gyázásban egy részt képvisel a nitrogén, két részt a káli­um, mely utóbbit lehetőleg a fehér színű szulfát formájá­ban érdemes a növényeknek adagolni. A növényvédelem­nek is vannak örök érvényű, de be nem tartott szabályai. Például az, hogy semmilyen vegyszert nem szabad na­gyobb koncentrációban ada­golni, mint amit előírnak. Ezen felül minden grammja kárba vész. Fontos felismerés, hogy a növényeket gyógyíta­ni nem lehet, csak megelőz­ni betegségeiket, ez ugyancsak folyamatos kezelést jelent a vetéstől a vegetációs időszak végéig. Csapadékos időszak lévén, napjainkban célszerű a fölszí- vódást is elősegítő Ridomil és Curtaze szerek változatait „be­vetni”, a szüret közeledtével pedig a gyorsabban boruló Dithane és Zineb alkalmazha­tó. Ügy érzem, az öntözés kapcsán sem árt szólni néhány általános kérdésről. Sokan nem tudják, hogy a kelleténél kevesebb víz adagolása a nö­vényzet egész életét, a ter­mést meghatározza. A heti egyszeri, vagy' a 4—5 napon­kénti öntözés általában elég, ha a talajt minden alkalom­mal 15—20 centi mélyen át­áztatjuk. A szikkadó, de alul nedves földben mélyre hatoló, erőteljesebb gyökérzet alakul ki, lényegesen jobb a táp­anyag-felhasználás, kevésbé fordulnak elő hiánybetegsé­gek, és sorolhatnám. — Mint szakembernek bi­zonyára arról is van elképze­lése, hogyan lehetne nálunk a kertművelés tudnivalóit a köz­tudatba juttatni. — Voltaképpen az áfésznek és a konzervgyárnak van fe­lelőssége helyére tenni a nagykőrösi kertészek segítésé­nek, koordinálásának kérdé­sét. Mindenekelőtt gyakoribb, tartalmasabb, előremutatóbb fórumok, tapasztalatcserék lendítenének az ügyön. El tu­dok képzelni például ősszel 7 —8 részes előadásokat a fenti témákban a TIT-sorozat kere­tében. Hívjunk jól képzett, nagy tudású, praktikus taná­csokkal is felkészült szakem­bereket, és ne tartson vissza, ha netán a szokásosnál borso­sabb díj ellenében állnak pó­diumra. Mert amit adnak., az jó kezekben a sokszorosát ér­heti. Miklay Jenő Elballagott a vén diák Hideg, esős idő köszöntött a ballagókra, de a nagy esemény varázsát, az ünnep pillanatait ez sem tudta elrontani. Min­den úgy zajlott, ahogy az századok óta hagyomány. A vég­zősök búcsúzásképpen még egyszer körbejárták diákéveik helyszínét, elköszöntek tanáraiktól, az alma mater termeitől, ittmaradó diáktársaktól. Képünk a Vági István Szakmunkás- képzőben készült, ahol 90 diák dúdolta most: Ballag már a vén diák... (Varga Irén felvétele) A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 122. SZÁM 1987. MÁJUS 27., SZERDA Köszönet az áldozatokért Véradók ünnepi találkozója A szónoknak, nem különbül az újságírónak nehéz a dolga, amikor a valamely ünnep ürügyén jól ismert, sokszor megrágott témáról akar szól­ni közönségéhez, eredeti gon­dolatokkal fűszerezve, óvakod­va a közhelyektől. Hogy ez nem mindig sikerül, annak nem feltétlen az előadói te­hetetlenség az oka, hanem, mert mindenki úgy érzi, az egyszerű, meggyőződésből fa­kadó mondatoknak esetenként nagyobb a hitelük, mint bár­mely kacifántosra formált esz­mefuttatásnak. Napjainkban, amikor a Vö­röskereszt és a Vörös Félhold mozgalom egész kultúrvilágot behálózó szervezeteinek aktí­váira emlékezünk, voltakép­pen csak egyetlen szavunk le­het hozzájuk, a köszönet. Kö­szönet az áldozatos, humánus, könnyeket szárító, ínséget enyhítő, reményt ébresztő cse­lekedeteikért, amiket szerte a világban napról napra tesz­nek. Életeket mentenek, jár­ványokat fékeznek, felemelik az elesetteket. Sokat hallott megállapítás az is, hogy a magyar egész­ségügy sem boldogulhatna úgy igazán a Vöröskereszt, a tettre kész, az egészségügyi propagandában, szervezésben, nevelésben temérdek feladatot magára vállaló emberek nél­kül. Munkájuk lényegesen több annál, mint hasznos — felemelő, s alighahém ez az a motívum, amely mindig von­zóvá tette, s egyre inkább egyetemes emberi feladattá igyekszik tenni a rászorulók is tápolását. A Vöröskereszt-mozgalom első vonalbeli harcosait — ha szabad ezzel a hasonlattal él­ni —, a véradókat mindenek közt a legnagyobb tisztelet és figyelem övezi. Az ő kedvü­kért igazán fölösleges nagy szavakat zengedezni, tevé­kenységükről számszerű érté­fíreganyám belefogott a ” Bodor Jerem bűbájossá­gáról szóló történetbe, az al- végi asszonyok tátott szájjal hallgatták mindig. Én a pad­ka tövében kucorogtam, s mikor odaért, hogy Bodor Je­remiás, a falubéli juhász egy­szerre két helyen meg tud je­lenni, de szemmel is ver, ha feldühítik, no, akkor beoson­tam a házba, felkúsztam a padlásra és az egyik geren­da mögül titokzatos könyvet húztam elő. Könyvet, amiben Jetemhez hasonlatos emberek szerepeltek, Szeged környéki bűbájosok, vajákosok, boszor­kányok, meg még rafinált vá­rosi gyilkosok is. Aztán ke­zembe került egy másik könyv, olyan emberek ka­landjaival, akik messzire men­tek Magyarországról, hogy őseink nyomait megkeressék, mert ők is azt olvasták vala­mikor, hogy a régi magyar­ság utódai ázsiai pusztákon éldegélnek. Vámbéry lett vol­na? Vagy Baktay? Ma sem tudom. De arra jól emlék­szem, hogy amint a 150. ol­dal környékére lapoztam, hi­deg borzongás szaladt végig a hátamon, mert ott raj­zok és leírások voltak mindenféle emberevő ta­tár népekről. Erős félelem tört rám, de egyben szörnyen kíváncsi is lettem. Az egér­rágta könyveket utána is sok­szor, sokáig nézegettem, csak olyankor rejtettem el őket, amikor öregapámat hallottam a létrán felfelé kapaszkodni. Kukoricáért jöt* vagy bú­záért, ezt mondta, de tudtam, értem jött, mert két héttel az­előtt a kis Tatay Lacika já­tékból felakasztotta magát a Ha akarom, ha nem házuk padlásán. „Mit keresel te itt? — kérdezte nagyapám, én meg csak úgy kotortam előtte lefelé. Nem tudtam még akkor, hogy itt lenn éppen vége felé jár a Gutenberg-galaxis, s én pont abba a korba hajaso- dom bele, amelyikben a KÉP elsöpri majd a könyveket. Hogy egy szép napon betop­pan hozzánk a televízió, s a kis szobában esténként elfér az egész hadszíntér, ágyúkkal, tankokkal, milicistákkal, és hosszú regényeket is képe­sek lesznek ezek a KÉP-es fiúk végigzavarni előttem, ha kiszemelnek engem, mint mé­diumot. És azt sem sejthettem előre, hogy a hetvenes évek­ben minden második mondat a felgyorsult életemmel lesz kapcsolatban, ha akarom, ha nem. Aztán amikor a padlás egy­re nagyobb távolságra került tőlem, egyszer csak azon vet­tem magam észre, hogy már én is fújom: „A KÉP infor­mációkat hordoz. A KÉP ki­pletykálja a titkokat, azokat is, amelyeket eddig a — ma­gamfajta — padlásos kölykök csak a könyvekből fejthettek meg.” Sebaj — mondogatták a régivágásúak —, a televízió­ban lepereg a film és utána nem lehet újra megnézni, ho­gyan gyilkolássza Belfegor a jobbnál jobb nőket és a szé­lesebbnél szélesebb vállú fér­fiakat. A könyv, az más, mert azt bárhol félüthetjük, és vissza is lapozhatjuk, ha nem értenénk valamit. És bölcsen mosolyogtak a könyvpártiak. Meg is jelent nemsokára a piacokon a fényes videó, hogy ma elég legyen egyetlen gomb­nyomás ahhoz, hogy vissza­pergessük a félidióta olasz pukkancs vagy a pornófilm iz­galmasabb jeleneteit. Hajjaj, roppantak össze a sopánkodók, végünk van, nem olvasnak már itt tovább a gyerekeink egy sort sem, mi­nek is olvasnának, amikor minden a fenekük alá van téve a képekkel. A picike vi­deojátékok ma sokkal nép- szerűbbenk, mint akárhány kő­telező olvasmány — így a magyartanár —, s dühödten csapja a füzetköteget az asz­talra: „Nem olvasnak ezek semmit se!" Pedig a költő is azért sze­di sorba a rímeket — ha van­nak még —, mert aggódik va­lamiért. Talán azért, hogy — mint a sci-fi író rémálmában — majd nem lesznek köny­vek a XXI. században. S nem lesz olyan ember sem, aki es­ténként elővenné kedves köl­tője kötetét, hogy együtt ag­gódjon vele a világ során. De attól is tarthat a költő, hogy nem lesznek padlások sem, ahová el lehetne bújni kutya­fejű tatárokról olvasgatni. Csakhogy akkorra már kutya- fejű tatárok sem lesznek. Ha­csak ... ... hacsak fö\ nem megyek a padlásra, s el nem dugok néhány könyvet, oda, jó hely­re, a gerenda mögé. Rab László kelést adni pedig értelmetlen, de talán illetlenség is, hiszen ők sem várnak érte semmi honoráriumot. Habár az egy­szerű, szívből jövő szó, a kö­szönöm azért nekik is jólesik időnként. Nagy Mihálynét mások vére mentette meg az életnek. Halk szavú fiatalasszony, nem keresgéli a jelzőket, ő tudja legjobban, hogy úgysem talál­na igazán kifejezőket. De az a néhány spontán jött gondo­lat, amit munkatársaihoz in­tézett, furcsa vonásokat vont az arcokra a fehérasztalok fölött. Demeter Miklós, Vámo­si Istvánná, Szecsei Tibor, Rónaszéki Lajos, Pintér Imre, Rácz Ferencné, Kaszala Jó­zsef, Tekes Dénesné, Gál Fe­renc, Németh Dénesné, Társi János, Takács István rendkí­vüli véradók, köszönöm nek­tek ... A konzervgyári véradók ha­gyományos ünnepi találkozó­ján szinte mindig tanúi lehe­tünk ilyen jeleneteknek, .de általában véve mégis elég rit­ka, hogy a donorok név sze­rint is tudják, kik azok. akin segítettek. Igaz, különösebben nem is foglalkoztatja őket a dolog, számukra egy a lényeg: embertársuk megmenekült a bajból. Tiszteletükre mbst is sokan eljöttek, ott volt többek kö­zött Gotzián I.ászlóné dr., a városi pártbizottság titkára: dr. Bíró János, a ceglédi Vértranszfúziós Állomás veze­tője; dr. Kulin Sándor orvos, az ünnepség szónoka; Bodrogi Istvánná, városi Vöröskereszt­titkár; a vállalat részéről pe­dig Gimes Tibor, a pártbizott­ság titkára és Nagy Dénesné, a gyári Vöröskereszt vezetője. Cseh Sándort, a dobozüzem dolgozóját immár ötvenedik véradása után köszöntötték, s hasonlóképpen vastapsot kap­tak kitüntetésük mellé Andó István, Péczeli Sándor, Sza- niszló János harmincszoros donorok is, valamint 76 mun­katársuk, akik arany-, ezüst-, illetve bronzjelvényt vettek át. Rajtuk kívül még 14 sze­mélynek jutott valamilyen el­ismerés a véradások zavarta­lan lebonyolításában, illetve a konzervgyári Vöröskereszt­szervezetben kifejtett tiszte­letre méltó munkájukért. My. J. Levelet írtak a szurkolók A férfi kosárlabda Felsza­badulási Kupa mérkőzéssoro­zaton most a Petőfi torna- csarnokban álltak ki eddigi legjobb összeállításukban a körösiek. Mivel csak egy já­tékvezető érkezett, a helyi Er­délyi Gyula is „beugrott”. Csepel SC—Nk. Kgy. Kini­zsi 119-87 (56-44). Nagykőrö­siek: Zágráb (10), Szirmai (4), Karagits (4), Módra (12), dr. Salgó (13). Csere: Simon S. (14), Bútor (10), Kovács (18), Mocsai (2), Szőke. Kedves is­merősök voltak a fővárosi munkáskerület kosárlabdásai, akik már több mint egy évti­zede városunkba járnak nya­ranta edzőtáborozni. Az ele­jén a kinizsisek bejátszásait a fiatalabb A csoport- és élvo­nalbeli vendégek elhalászták, és az 5. percben már 15-6-ra vezettek. A hazaiak több cse­rével, javuló játékkal fokoza­tosan feljöttek. A 11. percben már 29-27 volt az eredmény. Az első félidő igencsak lendü­letes hajrájában a csepeliek dobtak pontosabban. Szünet után 4 perc alatt 27 pontra nőtt a különbség. A körösiek igyekeztek, de a magassági fölényben levő, gyorsabb és jó csapatjátékot produkáló el­lenfél megérdemelten növelte a különbséget. Barátságos férfimérkőzésen: Csepel SC II.—Nk. Kgy. Ki­nizsi II. 22-19. Nagykőrös: Fö­lei, Mocsai, ifj. Ábrahám, Sző­ke, Lakatos. Csere: Módra. Gyors, lendületes Volt a tíz­perces játék. A Kinizsi kosárlabdásai és a szurkolók közös vacsoráján az MTESZ-ben dr. Ábrahám Tibor ismertette a 92 szurkoló aláírását tartalmazó levelet, mely így szólt: Kedves sporttársak! Nagy­kőrös város sportszerető kö­zönsége nevében szeretnénk megköszönni nektek azt az él- ményti amit az elmúlt évben szereztetek nekünk. Ügy érez­zük, mindent megtettetek an­nak érdekében, hogy Nagykő­rösön továbbra is NB I-es csapat legyen. Feláldoztátok szabadidőtöket, vállaltátok a fáradságos utazásokat. Sport­szerű és sportszerető maga­tartásotokkal kivívtátok a mi szeretetünket is. Szeretnénk megköszönni játékaitokat és azzal búcsúzunk: reméljük, lesz még NB I-es kosárlabda- csapat Nagykőrösön... Ceglédi gimnázium—Nk. gimnázium 48-21 (27-12). Ala­csony szintű találkozó volt. Legjobb dobók: Kosa (11) és Bakos (6). A serdülő leány megyei bajnoki mérkőzés a gimnáziu­mi labdajátékteremben volt: Nk. gimnázium—Ceglédi gim­názium 47-18 (18-6). Lelkesen, fegyelmezetten és jól játszot­tak a körösiek. Görbe (14) és Csányi L. (12). S. Z. Nagykőrösi apróhirdetések Szekrénysor eladó, Szabadság tér 2. II. 10 alatt. 3 szobás, kertes csa­ládi ház eladó, Sall-ai I. u. 13. szám alatt. Érdeklődni szomba- tonként, délelőtt. Nagykőrös, Tázerdő dűlő 10. számú tanya eladó, azonnal beköl­tözhető. Érdeklődni: Esedi u. 25. _________ T anya eladó, Nagy­kőrös, Csikvár dűlő­ben, jószágtartásra alkalmas. Víz. villany van. Ugyanott anya­kocák eladók. Érdek­lődni: Nagykőrös, Bárány u. 13. fszt. 1. 18 óra után. Vattacukor-készítő gép eladó, Nagykő­rös, Bárány utca 2/B, IV. emelet, 15. ajtó. Érdeklődni 4 óra után. _______________ K ét és fél szobás, OTP-s öröklakás el­adó. Készpénz OTP-á t vá llalá ssa 1. Lakatos Pál, Nagykő­rös. Bárány utca 2/B. IV em. 15. ajtó. Ér­deklődni 4 óra után. Kétszobás családi ház nagy 1 kerttel eladó, ugyanott japán gyárt­mányú, egv kazettás rádiós magnő eladó. Nagykőrös. Tüzér u. 16. ßz. Paradicsompaprika­palánta eladó, Baross Gábor u. 26. ______ V ágni való és előne­velt csirke kapható, KölesPy u. 19 sz. Nagy ház eladó. Ér­deklődni: Jókai u. 4., délután 6—8 között. 2 és fél szobás, parkettás gázos, telefonos öröklakás eladó. — Érdeklődni: Gát u I I. em. l„ este 18 órától _ Eladó 2 szoba össz­komfortos lakás, ga­rázs. pince van. Ér- dekldni 18 óra után (Tormás), Németh Irén u. 7. I. em. * ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom