Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-27 / 123. szám
Veresegyház Visszajáró barátok ' A budapesti műút és a strand közvetlen szomszédságában, az 1929-ben ültetett és újabban pótolt nyárfák árnyékában van a II. Rákóczi Ferencről elnevezett veres- egyházi úttörőtábor, ahol az elmúlt napokban korai nyüzsgést tapasztaltunk. Kiderült, hogy öt, személy- gépkocsival érkezett thüringiai család tölti itt tavaszi szünidejét. (Az NDK-ban a tavaszi szünet később van, mint nálunk.) Czene János, általános iskolai igazgató kísér el és mutat be vezetőjüknek, Fleischmann Dieter tanár úrnak, akitől tájékoztatást kérek ittlétükről. — öt családdal indultunk el Kaltennordheimből, Veresegyház testvérvárosából, szombaton hajnalban 3-kor és délután, kora este hétkor már itt is voltunk, magunk mögött tudva ezer kilométert, Karl- Marx-Stadt, Chomutov, Prága, Pozsony, Komarno útvonalon. Városunk Suhl megye egyik települése. Kapcsolatunk Veresegyházzal 1979 után kezdődött. Egy Veresegyházon járt iskolai tánccsoport tanítónője teremtette meg, és 1980-ban már diákjaink kölcsönös csereüdülésen voltak. Ettől kezdve, évenként váltakozva jönnek a veresegyháziak hozzánk, mi meg ide. — Minket Czene János barátom meghívott a csereüdülésen kívül is, és én, családommal most hetedszer vagyok itt! A másik négy családból még kettő a pedagógus. Itt mi mindig remekül érezzük magunkat? igazi barátok közé jövünk. — Az idő nem kedvezett, de sokat kirándultunk. Három napon Budapesten voltunk, gyönyörű fővárosukkal nem lehet betelni. Voltunk Lepen- cén. a Gellértben fürödni, és kirándultunk Gödöllőre, Vác- ra, Esztergomba. Húsvét hetében járva az NDK-ban ismét tapasztaltam az élelmiszer- és éttermi árakban mutatkozó különbségeket, megkérdeztem, hogy oldották meg étkezéseiket. — Tudtuk, hogy az élelmiszerek Magyarországon drágábbak, nekünk meg nem sok pénzünk van, mármint forintban, jól bespájzolva jöttünk el, felszerelve húskonzervekkel, egyebekkel, hogy csak tejet, pékárut keljen vennünk. Ami a meleg érkezést illeti, alig volt este, hogy ne hívtak volna vacsorára, hét végén ebédre veresegyházi barátaink. A szállásukról és tisztálkodási lehetőségekről kérdezek. — Ó, a faházak nagyon kellemesek, nagyon jól érezzük mi magunkat benne, a kellemes környezetben, a suhogó fák alatt. Tisztálkodásunk is elfogadható, nemcsak étkezési hanem fürdőszoba-meghívásokat is kaptunk. De látjuk, már épül a tábor vizesblokkja, a jövőben már ez sem lesz probléma... — A legközelebbi terv? — Augusztus 2-án indulnak a veresegyházi gyerekek 12 napos kaltennordheimi táborozásra, ahová mi is olyan szeretettel várjuk őket pedagógus barátainkkal együtt, mint ahogy itt minket fogadnak. Búcsúzóul a szokásos tréfás német kívánsággal: Hals- und Beinbruch! — nyak- és lábtörést! Kívánok nekik kellemes hazautazást, jó kedéllyel búcsúzunk. Fazekas Mátyás Elégedett vásárlók Most nyíltan leírhatjuk A vevők szavazata alapján dönti el a gödöllői fogyasztók tanácsa, mely élelmiszerüzletek kaphatják meg ebben az évben a fogyasztók kiváró boltja címet. Elsősorban a sokat vásárló édesanyák segítségére számítanak az akcióban. Az általános iskolások hazavitték a kérdőíveket, melyek kitöltésével május végéig a vásárlók nevezhetik be a pályázatra a számukra legjobban megfelelő boltot. A kérdőíveken elégedettségüket fejezhetik ki az áruválasztékról, a tisztaságról, az eladók udvariasságáról, a nyitva tartási időről. Reklamálhatják a pontatlan számolást, a bolf zsúfoltságát, az áruk minőségét. Véleményüket nyilváníthatják a hiánycikkekről, a tájékoztatásról és más szolgáltatásokról. Ugyanakkor tanácsot is adhatnak, milyen változtatásokat tennének, ha ők lennének a boltvezetők. Ezeket a javaslatokat örömmel veszik az egységek vezetői, az áíész és fogyasztók tanácsa is. Az utóbbi években1 * 3 4 sok ötletet hasznosítottak már belőlük. Ma este Élünk hát Élünk hát címmel tartanak irodalmi estet ma, szerdán 18 órától a városi könyvtárban. Buda Ferenc költő a vendége Szikra Jánosnak, a sorozat házigazdájának. Buda Ferenc a Forrás című folyóirat fő- munkatársa, eddig hat kötete jelent meg. A legutóbbi tavaly, Csönd, ének, csönd címmel. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 122. SZÄM 1987. MÁJUS 27.. SZERDA Elsők a megyei vetélkedőn Amikor a diák tanítja a tanárt Nem ijednek meg a videótól Általában a nagypapák, nagymamák szokása unokájukkal dicsekedni. Szívesen emlegetik ismerősnek, ismeretlennek az ő Zsuzsikájuk, Pe- tikéjük bemondásait, kiváló észjárását. Ilyenkor mindig megjegyzik azt is, mennyivel okosabbak ezek a mai gyerekek, mint ők voltak. A mostani fiatalok a legnagyobb biztonsággal kezelik a színes televíziót, magnetofont, lemezjátszót. Nem ijednek meg akkor sem, ha egy videót kell bekapcsolniuk. Ottragadnak Igazuk van a nagyszülőknek, de nemcsak a saját unokájukkal kapcsolatban. Valóban mások, tájékozottabbak, felvilágosultabbak már a tízen aluliak is. A fejlődés, a korszerű technika számukra nem újdonság, ők már beleszülettek a modern eszközök világába. Természetes nekik minden elektromos készülék, óvodás korukban ilyen játékokkal játszanak, kívülről fújják a márkás autók nevét, adatait. A szülők álmélkodva nézik, hogy a csudába tudta kitölteni az a harmadik osztályos gyerek a matematika-feladatlapját? Nekik bizony semmit nem mondanak azok a kivonó-, szorzógépek. El kell ismernünk, valóban többet tudnak fiaink, lányaink. Sokan közülünk hallottunk már valamit a számítógépről, a Basic-, a Fortran- és más nyelvekről, de nekünk mindez kínaiul hangzik. Irigy- kedéssel vegyes büszkeséggel nézzük, amint utódaink számokat, betűket varázsolnak a képernyőre, órákon keresztül leköti őket egy-egy játékprogram. Nekik ez már olyan kézenfekvő, mint nekünk annak idején a gombfoci vagy a pingpong volt. Dúsabb a fantáziájuk, megváltozott az érdeklődési körük. A szerencsésebbek otthon is gyakorolhatnak, megszokott bútordarab a családban a számítógép. Mások kíváncsiságból iratkoznak^ be egy tanfolyamra, szakkörre, és észrevétlenül ott is ragadnak. Alsósoknak is Ez utóbbi történt a gödöllői Karikás Frigyes Általános Iskola két diákjával, Szabó Lo- ránddal és Lukács Gellérttel. A művelődési központ szakkörének tagjai, saját programjukkal vettek részt az általános iskolások számára kiírt megyei számítástechnikai vetélkedőn. Nem vallottak szégyent Veresegyházon, felkészültségük, szakértelmük ellen nem lehetett kifogás. A benevezett tizenkilenc csapat mindegyike három tagot számlált, ők bátrak voltak — és győztek. Ketten nyerték el az első díjat, valamint a vele járó Commodore—64 típusú számítógépet. Ádám Pál megbízott igazgatóval a siker utóhatásáról, az iskola számítástechnikával kapcsolatos hozzáállásáról beszélgettünk. — Az iskolában tavaly indult a számítógépszakkör. Volt három Primo gépünk, idén kaptunk még két Commodore +4-est. A gyerekek C—64-est nyertek, printerrel együtt. Az igazság az, hogy tavaly 15—20 taggal működtünk, de ez a két fiú már olyan járatos volt a témában, hogy ők segítettek a többieknek az. oktatásban. Teljesen önállóan gyakorolnak, többet tudnak, mint mi. Mi legfeljebb csak irányíthatunk a szakköri napokon. — Eredményüknek nagyon örült az egész iskola, igazgatói dicséretet kaptak, az oklevelüket pedig kitettük az úttörőfalra. Tantárgyi osztályzatot nem emelhetünk nekik, de az biztos, hogy az osztályozókonferenciákon értékeljük helyezésüket, befolyással lehet például a matematikajegyükre. Ebben az évben 20—20 taggal már két szakkörünk van, jövőre szeretnénk az alsó tagozatosoknak is indítani envet. Loránd és Gellért vállalták a IV éhány évvel ezelőtt bútort szállítottam haza Budapestről. A szállító gépkocsivezető, amikor a sztrádán Mogyoródhoz értünk, beszélgetésünk közben megjegyezte: — Ott látszik az épülő házam — mutatott jobbra —, aztán kí- váncsiskodásomra elmondta, hogy most alapított családot, jön az első gyerek, és mivel a fővárosban kilátástalan a helyzet, esetleg egy évtized vagy több is kell, amíg lakáshoz jutnak, gondolt egy merészet, itt vásárolt házhelyet, most baráti segítséggel, kalákában építi otthonát. — Kertes házam lesz — jegyezte meg nevetve —, napfényt, jó levegőt, saját játszóteret adok ingyen, ajándékba a gyerekemnek. Még azon a nyáron Csömörön, a tanács egyik vezetőjétől hallottam, hogy egész utcasorokat parcelláztak, s az újonnan kialakított házhelyek jelentős részét budapesti fiatal házasok vásárolták meg. Hasonló jelenségről hallottam Veresegyházon, Kerepestar- csán. Különösen a kerepestar- csai vállalkozás maradt meg emlékezetemben, ahol két fiatal orvos — mindketten a ke- repestarcsai kórház dolgozói — megvásároltak a falu szélén egy elhanyagolt, kúriaszerű épületet, és elkezdték az újjáépítését. — Kitanuljuk a kőműves szakmát — dicsekedtek a vállalkozók —, de van már szakVárosból faluba A letelepedés előnyei könyvünk, amiből elsajátítjuk a tapétázást, a csatornázást, s amit lehet, a saját kezünkkel építünk meg. Két hete lehet, hogy arra jártam. Meglepődtem, milyen szép épület emelkedik az elvarázsolt kastély helyén. Eszembe jutottak a két fiatal orvos bizakodó, reménykedő szavai. — Olyan otthont építünk, amilyet Budapesten soha, vagy legjobb esetben csak szakállas nagypapa korunkban mondhatnánk a magunkénak. Nem voltam a lakásban, de kívülről úgy látszik, hogy tervüket megvalósították. Ősszel, a házam előtt állt meg egy autó. Fiatal házaspár, meg egy idősebb férfi szállt ki belőle, s bizonytalanul tekingettek szét a tér közepén, kezükben újsággal. Kimentem hozzájuk. — Egy hirdetést olvastunk, keressük a címet, mert házat szeretnénk venni — mondták. — Az alku nem jött létre, így a vevők visszajöttek hozzám, nálam hagyták névjegyüket, arra kértek, ha tudok valami eladó házat, értesítsem őket. Kérésüket néhány hét múltán teljesítettem. Rövidesen érkezett a válasz. — Az aszódi Újtelepen még a találkozásunk napján sikerült a gyerekeknek a vétel. Hévízgyörkön, az elmúlt egykét évben öt család vásárolt magának házat, hagyta ott a fővárost, vállalva a bejárás nem könnyű terhét. Véletlen lenne ez? Csak a gazdasági helyzet kényszerítené a fővárosiakat ilyen döntésre? Nem valószínű. Sokkal igazabb lehet annak a ténynek a felismerése, hogy a főváros közelében történő letelepedésnek sok-sok előnye van. Volt idő, amikor minden azoknak kedvezett, akik a falvakból a városba igyekeztek, mert a város, elsősorban Budapest jelentette a nagy leher tőségeknek, az ígéreteknek a földjét. Ott tűnt könnyebbnek az élet. Elhagyni az ősi fészket, a régi hajlékot, volt a jelszó. Most mintha fordulat következett volna be. Természetesen az általam tapasztalt tények nem elégségesek ennek bizonyítására, de az országos statisztika is azt igazolja, hogy a hatvanas-hetvenes években ötévenként összesen a három- százezret is meghaladta a főváros, az öt nagyváros és a megyeszékhelyek népességnövekedése. Ekkoriban kongatták a vészharangot: ha ezt a folyamatot nem sikerül megállítani, elnéptelenednek a falvak, elöregszenek a községek, és pár év múlva sok lesz a lakatlan szigetet jelölő fehér folt hazánk térképén. Bagón, Hévízgyörkön, Gal- gahévízen, Túrán és a többi községekben is szaporodtak és szaporodnak a hétvégi telkek. — Legalább szombat-vasárnapra elköltözünk a kőrengetegből és élvezzük a csöndes, falusi életet, műveljük a kertet, nagyokat sétálunk a közeli erdőben, hallgatjuk a madarak énekét, kirándulunk a közeli tóhoz, vagyis együtt lélegzőnk a természettel — mondja Doktor Sándor, a hé- vízgyörki telektulajdonosok egyike. Egész héten elég a betonból, a benzingőzből, a smog- ból, a tömegből, a tülekedésből — teszi hozzá a felesége. Szebeni Péterné így fogalmaz: — Két év múlva a férjem is nyugdíjas lesz. Akkorra keresünk magunknak valami kényelmes falusi házat. A gye. rekeink is biztatnak, hiszen innen még a bejárás sem nehéz. Rendszeres az autóbusz- és a vasúti közlekedés. Valami megkezdődött. Sok házon ott a felirat, kisebben, nagy ob bon: eladó. Talán akad vevő, és az őslakosok, a tősgyökeres helybeliek nem idegenként, nem jöttmentként fogadják az újonnan érkezőket. Fcrcsik Mihály szakmai irányítást, az általuk nyert számítgépet akár haza is vihetik, otthon készüljenek fel a kicsik tanítására. Lukács Gellért két éve tagja a számítástechnikai szakkörnek. Ö írta azt a Multi-, oroszon kívül elméletileg mindent oktató programot, mely- lyel pályáztak a megyei versenyre. Szabó Lorándot a család egyik ismerőse vitte el fél évvel ezelőtt egy foglalkozásra. Akkor még félt, be sem tudta kapcsolni a gépet, de fél év múlva úgy megszerette, hogy ma már azt is megbánta, a nyolcadik után gimnáziumba jelentkezett. Nem ismerte ezt az új lehetőséget. Most abban bízik, új iskolájában is lesz számítógép. Tökéletes program Gyerekes lelkesedéssel mesél a versenyről, a soha nem tapasztalt fogadtatásról, a zsűri érkezése előtti utolsó pillanatban kijavított bemutatóprogramról, a 13+1-es tesztkérdés egyetlen felrontott pontjáról. A siker újabb feladatra ösztönzi a két nyolcadikost, tökéletes programmal jelentkeznek a művelődési ház legújabb pályázatára. B. E. Gazdátlanul Jó két évtizede még lubickoltak a gödöllői Ürréti- tóban. Halat is fogtak az idejáró pecások. Lassan magára hagyatott lett a tavacska. Legutoljára — magam is résztvevője voltam — Botka Mihály alezredes parancsnok vezényletével (sajnos már elhunyt) kis- katonák tisztították ki 1972- ben. Akkor 5 mázsa ivadékot és halat telepítettek nem kis örömére az alkalmi horgászoknak. Azóta csak iszaposodik, kalózkezek nyomán telítődik szeméttel. A környéke elvadult, lehangoló látvány, hal sem igen akad horogra. Kitartó srácok, de felnőttek is azért próbálkoznak. Hátha ... Kísérleteik során ugyan kellő türelemmel fogható itt méretes ócska gumicsizma, erősebb zsinórral rossz akkumulátor. Fe- nekezővel akár rozzant sparhelt is zsákmány lehet. Kicsinyke horgászparadicsom, télen pedig olcsó korcsolyapálya lehetne, ha kitisztítanák, környékét rendbe tennék. Ki a gazda? M. M. A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről, Iparművészet a gödöllői művésztelepen, kiállítás, A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?, Kresz Albert fotóművész kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó kiállítás, Fedinecz Atanáz festőművész kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterein: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Mozi A kis hableány. Színes, magyarul beszélő japán rajzjátékfilm. 4 órakor. Laura. Színes magyar filmszatíra. 6 és 8 órakor. Körzetbeliek rangadója A GSC női kézilabdacsapatai Cegléden vendégeskedtek. Tartalékos volt mind az ifjúsági, mind a felnőttegyüttes. A fiatalok 32-23-ra, az első csapat 17-13-ra vesztett. Mindkét nem együttesét érintette, hogy az Urbán házaspár családi elfoglaltsága miatt nem állhatott rendelkezésre. Urbánné a női gárda kulcsjátékosa, férje a felnőttcsapatban szerepel és a férfi szakág vezető edzője. Ügy látszik, most az asszony volt pótolhatatlan... Ugyanis a férfiak a megyebajnokságban tavaly első helyen végzett, de egy cseppet meggyengült Ikladot fogadták, és változatos, izgalmas, időnként jó iramú összecsapáson most a gödöllőiek kerültek ki győztesen. Az ifjúsági csapatból nagyon hiányzott Burányi, de a második huszonöt percben összekapta magát utánpótlás-együttesünk, és a maga javára fordította a mérkőzés végkimenetelét. GSC—Iklad 26-22 (14-12) GSC: Imre (1) — Szabó M. (3), Szabó I. (4), Horváth, Szlifka (6), Szabados (7), Bá- tori (1). Csere: Szabó A. (4), Mezei. Iklad: Szlucska — Tóth (3), Elter (5), Boldis (1), Fehér, Raffai (6), Liszkai (4). Csere: Hajdú — Szalay (1), Lajtos (2), Fáczán, Varga. Rangadóhoz méltó játékvezetői páros, Tekaner Péter és Völgyi László, nemzetközi minősítésű bírók vezették a találkozót, a résztvevők számára kissé furcsa felfogásban. Az ikladi—túrái vegyes csapat kezdett jobban, húsz percig két-három góllal ők vezettek, de néhány gyors, pontos indítással, eredményes hazai támadásbefejezésekkel sikerült a gödöllőieknek a félidő hajrájában fordítaniuk. A második játékrészben is a vendégek kaptak előbb lábra, a harminchatodik percben már ismét ők vezettek két góllal. A következő tíz perc hozta a fordulatot, a GSC zsinórban öt gólt szerzett. Ezt követően az Iklad már csak megközelíteni tudta a vendéglátókat (23-22), de az utolsó három percben újabb három találattal bebiztosította a végső győzelmet a gödöllői gárda. A szokatlanul sok kiállítás (mindkét oldalon 6—6 időleges kiállítás, illetve a vendégektől Boldis révén háromszor két perc után kizárás), igazolja a mérkőzés hevességét, illetve a játékvezetők különös szigorúságát. Jó: Imre — a mezőny legjobbja (akciógólt is szerzett) —, Szabados, Szlifka, Szabó M., illetve Szlucska — Elter, Liszkai, Tóth. GSC ifi—Iklad ifi 18-12 (10-11) GSC: Morvái — Tóth L. (2), Győré (4), Kovács G. (5), Jenéi (2), Szekeres (2). Kovács Á. (3). Csere: Kiss, Tóth V. Iklad: Szabó — Blaubacher (3) , Pethő (1), Huszár, Raffai (4) , Benke (4), Tóth. Csere: Oláh, Deák, Gergely, Kalmár. Jól kezdtek fiataljaink, 4-1- re, majd 6-4-re vezettünk. A biztos győzelemhez szokott együttesünk most egy kicsit megszeppent, hogy egy szervezetten, szívósan védekező és tudatosan támadó társasággal találta szembe magát. Ezzel magyarázható, hogy az első félidő végén a vendégek jutottak vezetéshez. A fordulást követően teljesen kicserélődött a gödöllői csapat, az ellenfél szerzett ugyan újabb gólt a második félidő elején, de, mint később kiderült, ezzel el is fogyott a tudományuk. A lelkesen és most már lényegesen jobban védekező és eredményesebben támadó fiataljaink érték el a találatokat, és ami ritkán fordul elő: huszonhárom percen keresztül nem kaptak gólt! Jó: Morvái — Kovács Ä., illetve Raffai. M. G. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hirlap)