Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

Vadászat és kemizálás Kicsire nőtt őzkakfeíak éke A tudomány kétélű fegy­ver — mondogattak valami ehhez hasonló bölcs dolgokat már a régiek is — a termé­szet mindenható urává eme­li az embert, de egyúttal sa­ját tragédiáját is magában hordozza. A kémia veszedel­mes mérgei figyelmeztettek elsőként döbbenetes jelekkel, hogy nincs messze az idő, amikor nem ébred fel többé a tavasz. — Amióta a DDT-t, s a többi alattomosan gyilkoló szert likvidálták a mezőgaz­daság bőséges vegyszerar­zenáljából, s szelídebbekkel váltották fel azokat, némileg megnyugodtunk. Ám, a ve­gyi háború korszerűnek ne­vezett anyagai továbbra is el­lenségként támadnak valahol. A magyar mezők jellegze­tes ősi madarát, a foglyot úgyszólván teljes kihalásra ítélte a kemizálás. Ezért ha­zánkban sok év óta szigorúan tilos a vadászatuk. E véde­lemnek köszönhető, hogy ha éppenséggel nem is gyarap­szik az állomány, de legalább számbelileg szinten marad. Alighanem ezeknek a kis ál­latoknak jutott a legkegyet­lenebb sors, mert pusztulásu­kat nem közvetlenül a vegy­szerek okozzák, hanem azok által a létfeltételek megszű­nése. Ahogy az ösztön diktálja, a tojó világra hozza csibéit, csakhogy azok jó része 1—3 hetes korban élelem híján el­pusztul, mert a vegyszerek kiölték az ebben a korban létszükségletnek számító ro­varokat. Kopott útszélek, vé­letlenül még érintetlen gye­pek kínálnak csupán kevés­ke ennivalót. Rózsás Lászlótól, a Kinizsi vadásztársaság elnökétől tud­juk, hogy a társaság 9 ezer hektáros területén jó ha 3—4 fogolycsapatot össze tudnánk számlálni, de nem kétséges, hogy hasonlóan gyér állo­mányt találnánk szerte a töb­bi vadászterületen is. Foly­nak ugyan kísérletek a fá­cánhoz hasonlóan a foglyok mesterséges körülmények kö­zött történő szaporítására, elő­nevelésére, de sajnos ezek a próbálkozások eddig még nem sok eredményt hoztak. Márpedig ezen múlik, sor ke­rül-e valaha fogolyvadászat­ra ebben az országban. A fészkelő- és búvóhelyek, valamint a táplálék megfo­gyatkozása veszélybe sodorta a fácánolcat is. Az emberi be­avatkozásnak köszönhető, hogy fácánpecsenyéből azért nagyritkán jut az asztalra, igaz, hosszú évek óta csak akkor vadásszák, ha előzőleg gondoskodtak az utánpótlás­ról. Tavaly 2 ezer csibét ne­veltek fel a Kinizsi vadászai, az idén ezerrel többet akar­nak a körösi mezőknek szá­la jtani. Néhány napos koruk­ban vásárolják meg őket, s az erre a célra kialakított te­lepen állatorvosi felügyelet mellett nevelkednek, 3 hét múltán pedig az úgynevezett utónevelés következik, ami­kor az életfeltételekhez szük­séges körülményeket terem­tik meg számukra. A vadászat soha nem tar­tozott az olcsó szórakozások közé, az efféle előkészítő, ál- lományíenn tartó munka miatt egyre költségesebb lesz, ugyanakkor a kívánatosnál kevesebb eredménnyel jár. i Egyrészt, mert az emberi be­A szülőktől is függ Pályaválasztás, irányítás A pályaválasztás minden gyermek életének talán leg­fontosabb állomása, amely a továbbiakban jelentősen be­folyásolja az egyén életútját, s egyben hat a közösségre is, amelyben majd dolgozni fog. A jól választott pályán köny- nyebb a szakmai beilleszke­dés, eredményesebb a munka, s elégedettebb lehet az em­ber. A gyermekek, az otthoni kedvezőbb életkörülmények következtében, nem minde­nütt érzik eléggé a munka nélkülözhetetlen voltát, az élet és a munka, a munka és a művelődés összefüggéseit Ezért is fontos keresnünk és megtalálnunk azokat az uta­kat, tevékenységi formákat (mind a családban, mind pe­dig az iskolában), amelyek leginkább beiáttatják és elfo­gadtatják gyermekeinkkel az értelmes munkavégzés szük­ségességét. A helyes pályaválasztási döntés megalapozásában, az irányításban, a pályára készü­lésben, a pályaazono* ulásban döntő szerepe van annak, hogy milyen indíttatást ad a család az otthon légkörével, a társadalomról, a munkáról alkotott véleményével, saját példájával, munkamoráljával, emberi kvalitásával, a társa­dalmi munkamegosztásban való részvételével. A mindennapi pedagógiai munkában a szülőkkel történő együttműködés számos jelé­ből látható az elmélet és a gyakorlat egymáshoz való vi­szonya, egységük vagy esetle­ges ellentétük. Az otthon ta­KFT-koncert Vasárnap, este 8 órai kezdettel a Kalamáris ven­déglőben koncertezik a KFT-popegyüttes. Az új­hullámos zenekar jól is­mert városunkban, így bíz­vást megtelik május 24-én a terem, vagy a kerthelyi­ség. pasztáit ellentmondások aka­dályai lehetnek a körültekin­tő, reális alapokra támaszko­dó, megfontolt iskolatípus, illetve pályaválasztásnak, majd később az ember pálya- megfelelésének. gÜB A pályaorientáció tehát erősen függ a szülők szemlé­letétől, gyermekük megisme­résének differenciáltságától, színvonalától, a család peda­gógiai kultúrájától. Befolyá­soló tényezőként hat még a választásra a különböző pá­lyák presztízse, a pályakörök jellemzőinek kellő ismerete, hogy mennyire tájékozottak a felnőttek és a gyermekek a pályák tartalmáról, a pályá­ra készülés feltételeiről, a pályakövetelményekről. Eze­ket a mozzanatokat kell összevetni a gyermek szemé­lyiségével, képességeivel, fel- készültségével, ambícióival. A pályaválasztás előkészí­tésénél is fel kell készítenünk a gyermekeinket arra, hogy nem mindig sikerül első ne­kifutásra a választott iskojá- ba, illetve pályára kerülni. Legyenek képesek többszöri próbálkozásra is, másrészt a pályakörök ismeretében tud­janak többféle területre orientálódni. Közhely számba menő az a megállapítás, hogy nagyon nehéz 14 évesen pá­lyát választani. Mégis a meg­felelő indíttatás és elhatáro­zás sokakat vezet határozott útra. melyet buktatók, kerü­lőutak és nehézségek árán is végigjárnak. Végezetül tanácsként talán a legfontosabb: a gyerme­keink pályaválasztását ré­szünkről mint szülők részéről ne a megvalósulatlan vagy beteljesületlen gyermekkori álmok motiválják, a vélet­lenre se építsünk, hanem is­merve a célt, a feladatot, a lehetőséget: a pályapedagó­giai helyes döntés előkészíté­sét próbáljuk összefüggésbe hozni a gyermek személyisé­gének megismerésével, fejlő­désével és nem utolsósorban tudatos fejleszthetőségével. Dr. Bartha Gyula avatkozás feltétlenül a vad domesztikálódásához, szelídü­léséhez vezet, egy részük el­veszti ösztöneit, lelassul a szaporodásuk, arról nem is szólva, hogy az emberi kör­nyezetben felcseperedett ál­latok védtelenebbé válnak a ragadozók — gyakran az em­ber — pusztításaival szem­ben. E terheket és hátrányo­kat mégis érdemes vállalni, vidékünkön a fácánállomány kínálja a legjobb vadászati lehetőségeket. Az utóbbi egynéhány év időjárásáról sok rosszat el­mondtunk már, de úgy lát­szik, a mezei nyulak szem­pontjából fordított a helyzet. Szaporodásuk kielégítő volt, s megnyugtató, hogy a ritka dermesztő tél sem viselte meg túlságosan tapsifüleséket. Igaz, naponta etették őket, tonnaszám kapták a szénát, kukoricát, szilázst. Az őzek körében sajnos en­nek ellenére is nagyobb volt az elhullás, a dermesztő hó­napok következményeként gyengébb az agancs felrako­dás, a szokásosnál kisebb sú­lyú trófeákkal kell megelé­gedniük a szerencsés kezű vadászoknak. Nagy kár, mert a májusi őzbakvadászat min­dig tiszteletre méltó bevétel­hez juttatja a Kinizsi vadász- társaságot is. Novemberben, decemberben pedig az apró­vadak kedvéért jön a külföl­diek népes csapata Ausztriá­ból, az NSZK-ból, Olaszor­szágból. A magyar sporttársak gyak­ran elmorfondíroznak rajta, vajon mi vonzza ide a messzi tájak vadászait? Talán oda­haza kevésbé élhetnek kedv­telésüknek? Van benne vala­mi, ugyanis az itt elkért, s a mi fogalmaink szerint bor­sos részvételi díj is csekély összeg ahhoz képest, amit ha­zájukban le kell szurkolniuk. Erről ugyan ritkán beszélnek, annál inkább dicsérik a ké­nyelmet, a vendégszeretetet, amiért szerintük több ezer kilométer távolságról is é demes ideutazni. tr.n Az élénk vendégjárásnak köszönhető, hogy a vadgaz dálkodásra fordított súlyos összegek megtérülnek, a Ki­nizsi vadásztársaság minden tekintetben eredményesen zárta a legutóbbi vadász­idényt is. Azzal, hogy a költ­ségvetés mérlege rendre a pozitív oldalon billeg, nem minden társaság dicsekedhet el. A körülményekhez képest megfelelőnek tartják az állo­mány tavaszi gyarapodását, így összességében jó vadá­szatoknak néznek elébe a 87- es évben is. A vadászterület létéért foly­tatott harc tehát soha nem marad meddő erőfeszítés. S ez a lényeg. E látószögből vi szont aligha lényeges különb­séget tenni, hogy ki fizet márkával, schillinggel, vagy éppen kétkezi munkájával járul hozzá ezen ősi szenve­dély feltételeinek megterem­téséhez. Miklay Jenő irodalmi sorozat Pódium-est Az Arany János Művelődé­si Központban május 26-án 19 órai kezdettel kerül sor a Pódium irodalmi sorozat ne­gyedik előadására. Ezúttal Szerelem címmel Piros Ildi kó Jászai-díjas színművész és Szentirmai Ákos zeneszerző lesz a közreműködő. Jegyek a művelődési központ emeleti irodájában válthatók. NAGYKOROS! A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM 1987. MÁJUS 23., SZOMBAT fciszezer rakodólap — hétmillió forint Betelt(?) a piac, mégis eladták Mondja főnök, minek csináljuk, ha nem ke!!? ,Mondja, főnök, mi a fené­nek csináljuk, ha a kutyának sem kell az áru?’’ „örökösen azt rágják a fülünkbe, hogy első az export, oda termel­jünk. aztán tessék, nyakunkon rohad az egész.’’ „Ha így ha­ladunk, ránk omlik ez a te­mérdek rakodólap.’’ Ilyen kérdések és megjegy­zések röpködnek a januári zi­mankóban a Nefag körösi te­lepének udvarán. Nőttön nőtt a munkások elégedetlensége, nem kevésbé a vezetőké. Húszezer rakodólap — kimon­dani is sok —, azaz hétmil­lió forint érték hevert eladat­lanul a külkereskedelmet irá­nyító szerveknek azzal az indoklásával, hogy már betelt az ország 1987-es rakodólap- kiviteli kerete. Idegölő hetek Ez idáig tiszta sor, elvégre a piacon nem lehet erőszakot venni, dekával sem vesz fel többet, mint amennyit elbír. De hogyan lehet ezt megér­tetni azokkal az emberekkel, akik jószerével mindenüket a raklapgyártásra tették fel? Ne is keressük a módját, seho­gyan. Egyetlen választásuk maradt csupán, termelni to­vább, és majd lesz valahogy. Summa summarum, a rsk- lapfronton soha nem érte még ekkora megrázkódtatás a te­lepet, igaz, régebben messze nem gyártottak ennyit eme praktikus szállító-, csomagoló­alkalmatosságból, mint az utóbbi három évben. Aligha­nem ebből a tényből érdemes kiindulnunk, hogy tisztábban lássuk az év eleji idegölő he­tek előzményeit. — Az utóbbi hat-hét évben szembetűnőéit a termékszerke­zetünkben az arányváltozá­sok. Az évtized legelején még 30—40 ezer rakodólapot gyár­tottunk évente. Ez idő tájt történt egy komoly gépi beru­házás, minek következtében mára 200—250 ezerre tornász­tuk fel a teljesítményt, s hozzá sikerült kiépíteni a megfelelő piaci kapcsolatokat. A felfutás utáni első két év­ben egyébként sem jelentett volna problémát e temérdek áru elhelyezése, ugyanis az importgépek árát raklapokkal törlesztettük. Nos, mindez arra az idő­szakra esett, amikor szinte az összes más termékünk keres­lete erősen visszaesett. A haj­dani 5—6 ezer nettó köbmé­ter bútoralkatrésznek csak negyedét gyártjuk ma, azt is kis szériákban, heterogén ösz- szetételben. De példálózhatok az építőipari zsalutáblákkal, állványpadozatokkal. Az okok közismertek, nem fontos rész­leteznünk. A raklapok viszont jelenleg immár harmad részét hozzák az árbevételnek, a halmozott termelési értéknek pedig jóformán a felével ré­szesednek. Érthető tehát, hogy minden olyan probléma, ami raklapértékesítést érinti,* 1 2 3 4 5 6 * * * * * 12 erősen kihat a telep egész gazdálkodására. Hiteit kértek Ladár Lajos főmérnök imi­gyen vázolta az olvasóink többsége által is nagyjából is­mert változásokat, és azok in­dítékait. Utolsó mondatával lényegében meg is magyaráz­ta, miért vágott annyira ele­venükbe az áru visszamara­dása. De nézzük, konkrétan mi is történt. — Nos, hadd mondjak előbb két viszonyszámot. Tavaly 1,8 millió rakodólap ment ki az ország határain túlra, ebből mindössze 100 ezer volt a közvetlen export. Ebből több tanulság is levonható, egy­részt az, hogy noha eléggé nyomott áraik vannak oda­kint a raklapoknak, van ke­resletük, és vannak közvetlen exportjoggal rendelkező cégek, amelyeknek kifizetődő a to­vábbításuk. Az úgynevezett áru csere­kompenzációs külkereskede­lemben részt vevők számára csereeszközt jelent a rakodó­lap is: mint láttuk, forgal­muk az össztömeg elég tekin­télyes hányadát érinti. A közvetlen exportálásra ne­künk ma sincs lehetőségünk, áttételeken keresztül jut el tőlünk az áru. Korábban mindössze 4—5 nagyobb hazai felvásárlóval tartottuk a kap­csolatot, s a probléma akkor jött, amikor ezek passzívak­ká váltak, a korábban emlí­tett indoklással. Januárban egyetlen kamiont sem rakhattunk meg, s mivel a termelést sem csökkentet­tük — hiszen kétszáz ember­nek gyakorlatilag ez az egyet­len munkalehetősége —, a hónap végére már az összes első negyedévre szóló belföl­di megrendelésű raklapot le­szállítottuk. Csak a jó kap­csolatoknak köszönhető, hogy a gyors felhalmozás nem okozott komoly nézeteltérése­ket. A februári kiszállítás is teljesen befagyott, és hitel felvételével tudtuk csak kom­penzálni a tetemes pénzbeli elmaradást. Megtört a jég — Tudjuk, mostanára sike­rült orvosolni a súlyos prob­lémát. Hogyan? Rendkívül intenzív piackuta­tásba kezdtünk az exportőrök körében, ennek eredménye­ként márciusban megtört a jég. A múlt hónapban már úgy-ahogy normalizálódott a helyzet, mostanára immár ne­gyedére sikerült csökkenteni az óriási méretűre duzzadt készletet, s papírforma sze­rint — úgy néz ki — az első félévre tervezett kiviteli ter­vünket rendezni tudjuk.' Nyu­godtak azért nem vagyunk. Levegőben lóg a kérdés, va­jon ezeket a jócskán elodázott és szétszórt kiszállításokat ho­gyan értékelik kint a vevők. Netán reagálásuk tovább gya­rapítja majd a faiparban szerzett keserű tanulságokat?! My. J. Sporthírek lilég hárem forduló Harc a dobogás helyezésért Hét nap programja SZOMBATON A nagyteremben: El Afri­kából. Színes, amerikai film. Előadás 6 és 8 órakor. A stú­dióteremben: Öz, a csodák cso­dája. Színes, amerikai mese­film, fél 4-kor. Vigyázat, élet­veszély, fél 6-kor. A szolnoki Pinceszínházban fél 4-kor: Andromaché. A Szigligeti Színházban 7 óra­kor: Vőlegény. A Szobaszín­házban fél 8-kor: A kínkas­tély. VASÁRNAP A nagyteremben: El Afriká­ból. Előadás 4, 6 és 8 órakor A stúdióteremben: Óz, a cso­dák csodája, fél 4-kor. Utolsó metró. Színes, szinkronizált francia film, fél 6-kor. A szolnoki Pinceszínházban fél 4-kor: Andromaché. A Szigligeti Színházban 7 óra­kor: Vőlegény. A Szobaszín­házban fél 8-kor: A kínkas­tély. A labdarúgó-bajnokságban még három forduló van hát­ra. A sorsolás a Kinizsire nézve kedvezőnek látszik, mert a három mérkőzést a körösi csapat hazai pályán játssza. A Kinizsi hazai mérlege rossz, mert éppen a hazai pá­lyán veszítette el a bajnoki esélyeket. Ezen a hibán a já­tékosoknak javítani kell, a három mérkőzés megnyerésé­vel — és ha a többi csapat eredményei is kedvezően ala­kulnak a Kinizsi szempontjá­ból — a harmadik hely el­érése lehetséges. A hátralevő ellenfelek: Kakucs, Szigetúj­falu és Monor csapata. A tabellán az állás a kö­vetkező: 1. Sülysáp 2. Bugyi 3. Örkény 4. Monor 5. Nagykőrös 6. Kakucs 10. Szigetüjfalu Vasárnap az Örkényi csa­pat Sülysápra megy. Monor a kiesés ellen küzdő Hernádhoz, a Kinizsi ellenfele a kakucsi csapat lesz. A kakucsiak az ősszel még az utolsó helyen álltak, a tavaszi mérlegük na­gyon imponáló, még nem szen­vedtek vereséget, 6 győzelmet és 4 döntetlent értek el, 21-5- ös gólkülönbséggel 16 pontot szereztek, a Kinizsi — sajnos — csak kilencet. A számok ön­maguk helyett beszélnek, nagy- küzdelem, jó mérkőzés vár­ható, a Kinizsinek győzni keli! Az ifiknél a két csapat ál­lása: t. Nagykőrös 23 18 2 3 58-21 38 12. Kakucs 23 6 5 12 32-63 17 23 13 23 12 23 10 23 10 23 10 23 8 23 7 6 50-27 30 5 39-22 30 6 34-26 27 6 29-27 27 7 43-39 26 6 31-23 25 9 26-32 21 Az ifiknek nem szabad el- bizakodni, jobban kell ját­szani, mint ahogy az utolsó hetekben játszottak. A serdülőktől is hazai pá­lyán, Albertirsa ellen győzel­met várunk. P. S. SZOMBAT Birkózás. Abony: megyei út­törő A—B-korcsoportos kötött­fogású verseny. Honvédelmi sport. Sződliget: az összetett honvédelmi verseny megyei döntője. Kosárlabda. Petőfi is­kolai tornacsarnok, 16 óra: Nk. Kgy. Kinizsi—Csepel SC férfi Felszabadulási Kupa- mérkőzés. Tenisz. Ráckeve: R. Tsz SK—Nk. Kgy. Kinizsi, megyei férfi I. osztályú csa­patbajnoki mérkőzés. Termé­szetjárás. Börzsöny-hegység: megyei diák éjszakai túra. VASÁRNAP Labdarúgás. Kinizsi-sportte­lep, 9 óra: Nk. Kgy. Kinizsi serdülők—Albertirsai Micsurin serdülők összevont körzeti; 15.30: Nk. Kgy. Kinizsi ifi— Kakucsi KSK ifi; 17.30: Nk. Kgy. Kinizsi—Kakucsi KSK megyei II. osztályú bajnoki mérkőzés. Tenisz. Kinizsi­sporttelep, 9 óra: Nk. Kgy. Kinizsi—Dunakeszi Vasutas II. megyei férfi I osztályú; Da- bas: D. Tsz SE II.—Nk. Kgy. Kinizsi II. megyei férfi II. osztályú csapatbajnoki mérkő­zés. Természetjárás. Börzsöny­hegység: megyei diák éjszakai túra. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom