Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

.lift »>/ 1987. MÁJUS 33., SZOMBAT A PEST MEGYEI TANÁCS ÜLÉSE A lapunk első oldalán olvasható összefoglalóban je­leztük, a Pest Megyei Tanács pénteki ülésének gazdag tárgysorozatából három napirendi pontot részletesebben is ismertetünk. Az alábbiakban a közműfejlesztési kon­cepció, az 1986. évi tanácsi gazdálkodás, továbbá két tanácstagi csoport tevékenysége adja beszámolónk té­máját. Közműbnsepció Felhalmozódott adósságok törlesztésére kerül sor Hosszú esztendők egyre halmozódó adósságai, az örö­kösen ismétlődő pénzszűke, a népességnövekedés nem kellő súlyú figyelembevétele a fej­lesztési források országos szét­osztásakor — mindezeknek és még sok más tényezőnek sze­repe van abban, hogy Pest megye, a hasonló közigazgatá­si területek rangsorában az utolsó előtti helyet foglalja cl a vízellátás, az utolsó he­lyet pedig a csatornahálózat szemszögéből nézve. A megyei tanács pénteki ülésén elhangzott vélemények jól érzékeltették, milyen fe­szültségek forrása ez a hely­zet, s egyben aláhúzták azt is, hogy o teendők régóta meghaladják a megye lehető­ségeit. Ez utóbbi annak elle­nére is igaz, hogy az 1976. és 1985. közötti évtizedben a fej­lődés lényegesnek minősíthe­tő. Ebben az időszakban ugyanis mind a vízkitermelő művek lehetséges hozama, mind a vezetékhálózat meg­kétszereződött. Amiben — hangsúlyozták többen is — döntő szerepet játszott a la­kosság áldozatvállalása, a társulásokban testet öltő anyagi hozzájárulás. Minden erőfeszítéssel együtt is csúcsidőszakokban nem szá­mítanak ritkáságnak a vízel­látási zavarok a megye több körzetében, s a lakásoknak 41,9 százaléka kapcsolódik vezetékes közműre. A gondok súlyossá válásához hozzájá­rult az is, hogy egyre tágabb- ra nyílt az ún. közműolló, az­az a vízellátás körének növe­kedésével nem tudott lépést tartani a csatornázás, a szennyvizek kezelése és elhe­lyezése. A nagy összegű ki­adások fejében is csupán any. nyira futotta, hogy ugyan egy évtized alatt megkétszerező­dött a csatornahálózatra kap­csolt otthonok aránya, de ma sem több ez, mint a lakások­nak a 12,4 százaléka. Ennek a közhangulatot rontó, nehezen tartható hely­zetnek az elismerése volt az, amikor 1985-ben a Miniszter­tanács — az agglomerációs övezet általános rendezési ter­vével, illetve a megye hete­dik ötéves tervi koncepciójá­val összefüggésben — előírta 1995-ig szóló közműfejlesztési koncepció kidolgozását a víz­nyerő helyek védelme, a víz­ellátásban és a csatornázás­ban létrejött elmaradás mér­séklése érdekében. Ez az át­fogó munkával készült terve­zet került most a megyei ta­nács pénteki ülése elé. még­pedig úgy, hogy azt megelő­zően több testület is — nem csak a megyei tanács érintett munkabizottságai, hanem a Számadás 1986-ról szakszervezet, a népfront, a KISZ illetékes fórumai úgy­szintén — megtárgyalta. Alapvető vonása a tegnap jóváhagyott koncepciónak az az elvi álláspontja, ami sze­rint környezet, a víznyerő helyek fokozott védelme ér­dekében fel kell számolni az évtizedek alatt kialakult el­lentmondást a közműves víz- és csatornaellátás területén. Ez azonban — és a szót kérő tanácstagok ezt többszörösen aláhúzták — nem képzelhető el másként, mint az eddigi fejlesztési ritmus tetemes gyorsításával, a hosszú távú igényekhez és szükségletek­hez igazított kapcsolati rend­szerek kiépítésével az egyes regionális víz- és csatorna- művek között. Nem számít ugyan már új­donságnak — hiszen több íz­ben beszámolhattunk hason­lóról, például a megye taná­csi ötéves tervének elfogadá­sa idején —, de kétségtelenül érdekessége volt a téma teg­napi megvitatásának az, hogy az előterjesztők a vízellátás esetében kétféle, a szennyvi­zek kezelésénél pedig három­féle lehetséges megoldást, fej­lesztési teendőcsoportot tár­tak a tanácstagok elé. Elő­nyök, hátrányok, s nem mel­lékesen, jelentős anyagi von- zatok mérlegelése történt meg tehát akkor, amikor a testü­let vegüí is voksolt. Mind az írásos anyag és a szóbeli kiegészítés, mind a fel­szólalásokban elhangzottak részletesen foglalkoztak azzal a feltételrendszerrel, amely a jelentős haladáshoz szükséges. A feltételek között fontos he­lyet foglal el a lakosság, il­letve a megyében levő taná­csok által előteremtett anyagi fedezet, de — és ez megkü­lönböztetett hangsúlyt kapottá vitában — a népgazdaság helyzetével összefüggésben el­engedhetetlenek a központi forrásból adott forintok is. Ez utóbbiaknak — fogalmazódott meg jogosan — nem lehet ado­mány jellege. Olyan, indoko­latlan elmaradások felszámo­lásáról van szó a koncepció segítségével, amelyek az or­szág más térségeivel szemben jelentős hátrányokat raktak eddig is az itt élő állampol­gárok vállára. Az elfogadott koncepció részletekbe hatolóan foglalko­zik a megye egyes területeinek víz- és csatornaellátottsági fejlesztésével, a fővárossal és a szomszédos megyékkel foly­tatandó ilyen értelmű együtt­működéssel. A határozati rész­ben megjelöli a legfőbb mű­szaki, gazdasági teendőket, s egyben azt is, hogy o koncep­cióról a kormányt tájékoztatni kell. maztak, mint a tegnapi ülésen a települések képviselői: né­hány kivételtől eltekintve, a tanácsok döntő része élni tu­dott az egységes pénzalap fel­kínálta gazdálkodási lehető­ségekkel. A visszafogottság, az ésszerűbb megoldások keresé­se, a takarékosság szem előtt tartása jellemzi egyre inkább a forintok elköltését. Ami az­után olyan tényekben ölt tes­tet, mint például a tanácsi utakra, hidakra kiadott — a tervezettnél több — 216 mil­lió forint, az állami lakások közül 649-nek a felújítása és 240-nek a korszerűsítése, vagy éppen az a kétmilliárd forint, amelyet az egészségügyi és szociális teendők követeltek meg. Ez utóbbinál is jelentő­sen többet, 3,5 milliárd fo­rintot költöttek a tanácsok ok­tatási és közművelődési fel­adatokra, s csupán utalásként említjük, hogy a megyében je­lenleg 112 ezer gyermek álta­lános iskolai oktatásáról kell a tanácsoknak gondoskodniuk, S az erőfeszítések türköződé- sének egyik darabkája, hogy a megnehezedett feltételek el­lenére is valamelyest tovább csökkent a megyében a vál­takozó rendben tanítottak szá­ma, 26,2 százalékról 23,1-re mérséklődött. Tanácstagi vélemények is fi­gyelmeztettek rá, a gazdálko­dás tényei is aláhúzzák: a kö­zépfokú oktatás egyre na­gyobb anyagi erőket köt le és ezzel a továbbiakban minden érintett tanácsnak számolnia kell. A feltételek javítása el­kerülhetetlen ugyanis, mert a mai körülmények — különö­sen a szakmunkásképzésben — sok helyen mostohák. A szám­adás részeként a tanácstagok képet kaptak arról is, a gaz­dálkodás többi területén mi történt tavaly, majd kétségte­lenül a legérdekesebb terület, a fejlesztés került nagyító alá. Kerekítve, hárommilliárd fo­rintot adtak ki a tanácsok ta­valy a megyében fejlesztési feladatok áraként. Elismerésre érdemes tapasztalatként fo­galmazták meg a testületi ta­gok azt a tényt, hogy az erők javát a tanácsok az 1935-rpl áthúzódó beruházások befeje­zésére koncentrálták, azaz új munkák megkezdésére kisebb volt a lehetőség, ám legalább azt birtokba vehette a lakos­ság. amiben már ott feküdt a közösség pénze. Ilyen ör­vendetes birtokba vétel volt például Albartirsán, Érden, Kiskunlacházán, Szokolyán az ABC-áruházak elkészülte, a tervezettnél több — összesen 196 kilométer hosszúságú — gázvezeték lefektetése, a villa­mos hálózat 124 kilométer hosszban történt bővítése. Az ilyen és hasonló tények ismeretében nem indokolatlan az a tanácstagi megállapítás, hogy ismeretes nehézségeink ellenére sem beszélhetünk a fejlődés, a fejlesztés megre­kedéséről, holott a lakosság egy része, tévesen, így véle­kedik. Szükséges tehát — és helyesléssel találkozott a véle­mény — az eddiginél nagyobb teret adni annak, ami a gon­dok, a nehéz gazdasági hely­zet ellenére is megvalósult, ami a köznapok könnyítését szolgálja. Ilyen hasznos szolga például az elkészült nagykő rösi rendelőintézet, a cegléd- berceli, a szigetmonostori, a nagybörzsönyi körzeti orvosi rendelő. Még többeket érint előnyösen a tavalyi gazdálko dásnak az az eredménye, hogy a tervezettnél jóval több, össze­sen 269 kilométer hosszúságú vízvezetéket adhattak át ren deltetésének Kóspallagtól Du naharasztin át Solymárig. Nem tartozik a szerény eredmények közé az sem, hogy a megyében tavaly ösz- szesen 6287 új otthonba köl­tözhettek be a családok, bár feszültségek tartós oka, hogy ezen belül változatlanul rend­kívül alacsony az állami erő bői épített lakások aránya. A fejlesztéseknek Köszönhetően — nem elfeledkezve a megyé­ben hagyományosan nagy erőt képviselő társadalmi összefogásról — 63 új általá­nos iskolai tanterem került tető alá, Csemőtöl Pilisszent kereszten. Tökölön át Maká­dig. Több helyen jutott erő így Tápiószelén, Dabason — tornaterem építésére, Vác a 12 tantermes egészségügyi szakközépiskola elkészültét könyvelhette el. A megyei tanács, elfogadva a tavalyi tanácsi gazdálko­dásról készült zárszámadást köszönetét fejezte ki mind­azoknak. hozzájárullak a feladatok megvalósításához, s külön elismeréssel fogadta a lakosság társadalmi munkáját amelynek értéke minden ko­rábbi esztendőnél nagyobb volt. A határozati részben a testület megfogalmazta a gaz­dálkodásnak azon tanulságait, amelyeket ebben az esztendő­ben már kamatoztatni kell, s egyben arra is figyelmeztetett hogy még inkább takarékos­ságra van szükség minden területen. Gödöllő és iosior A területi csoportokban ötvöződnek az érdekek A nehézségek ellenére is sikerült előbbre lépni Évről évre ismétlődő törvé­nyes kötelezettsége a megye lakosságát képviselő testület­nek, hogy áttekintve a tanácsi gazdálkodást, mérleget készít­sen, eredményeket és gondo­kat összevetve. A tegnapi ülé­sen oz 1936 évi gazdálkodá­si terv teljesítése került ezen a módon napirendre. Tavaly a megyében tevé­kenykedő tanácsok — ne fe­ledjük, ez az esztendő volt az ún. egységes pénzalap, tehát a költségvetési és a fejlesztési teendőket már meg nem kü­lönböztető forrás gyakorlatá­nak próbája — összesen 10,4 milliárd forintot használtak fel feladataik fedezeteként. Érzékelteti a tanácsok kötele­zettségeit az ellátásban, hogy ennek az összegnek több mint 71 százaléka szolgált az ún. működési és fenntartási teen­dők kiadásainak forrásaként. Lényeges elemnek ítélhető a tavalyi gazdálkodás megmére­tésekor az a tapasztalat, ame­lyet a számadásnak a tanács bizottságaiban való megtár­gyalásakor éppúgy megfogal­Hosszú ideje tevékenyked­nek — és tevékenységük sok­féle megítélés kereszttüzében állt és áll —, mégis most ke­rült csak sor első ízben a bemutatkozásra. A megyei ta­nács tegnapi ülésén ugyanis tájékoztatót adott munkájá­ról. annak gondjairól és ered­ményeiről a tanácstagok te­rületi csoportjaiból — kilenc ilyen van a megyében — kettő. A megyei tanácstagok Gö­döllő városkörnyéki és Monor nagyközség környéki csoport­ja — ők voltak a premier szereplői — negyvenhárom település 260 ezer lakóját képviseli a megyei testület­ben. Maga ez a tény is súlyt ad tevékenységüknek, még in­kább az, amit a maguk ta­pasztalataként a társak elé tárták: a csoportoknak fontos szerep jut a területi és a he­lyi érdekek, teendők össze­hangolásában, az őket megvá­lasztó helyi tanácsok infor­máltságának javításában, a sajátosságok képviseletében a döntések előkészítésekor, il­letve meghozatalakor. Mindkét csoport munkája az azonosságok és az eltéré­sek seregét mutatja. Az azo­nosságok közé tartozik pél­dául, hogy mindkét kis tes­tületben nagyra értékelik az ülések konzultatív fóruma­ként való felhasználását, az eltérések illusztrálására pedig A HÉT HÍRE azt említhetjük meg, hogy míg a gödöllőieknél a térség országgyűlési képviselői csak esetenként vesznek részt a csoport ülésein, a monoriak- nál ez a részvétel rendszeres. Fontos feladatot vállal a cso­port mindkét helyen a megyei tanácstagok közül az újak, a megbízást első ízben kapottak segítésében, kellő tájékozódá­sának támogatásában és ab­ban is — és ezt nem lehet eléggé hangsúlyossá tenni —, hogy időről időre vissza-visz- szatérnek korábban hozott ha­tározatok végrehajtásának mikéntjére. Ez az utóbbi a társadalmi ellenőrzésnek olyan formája, amelyet erősíteni nemcsak lehetséges, hanem égetően szükséges. Arról van szó ugyanis, hogy sok esetben a jó határozatok a végrehaj­tás menetében torzulnak el, kapnak más hangsúlyokat, olykor pusztán azért, mert a végrehajtó szakapparátus a maga szájaize szerint értelme­zi a teendőket. Természetesen nincsen szó arról, mintha a tanácstagi csoportok a maguk évi négy­öt összejövetelével különleges szerepkört tulajdonítanának tevékenységüknek. Hasznossá­guk lehetősége vezérli őket, s ez tagadhatatlanul ott van olyan ügyekben, mint például a koordinációban megvalósuló beruházások, a vízellátás egy­re inkább regionális feladatot képező teendője. A közremű­PLACÉBÓ © A KIOSZ országos választmánya a kisiparnak a szerkezetváltásban betöltendő szerepével foglalko­zott. © Megnyílt a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában a szovjet városépítészeti kiállítás. © Csopak adott otthont a vegyipari korrózióról rendezett ta­nácskozásnak. 0 A Közlekedéstudományi Egyesü­letben vitaülés témája volt a vasúti személykocsik tisztításának fejlesztése. © A hét híre az is, hogy Egerben látogatókat fogad a patikamúzeum. Egyszerű feladat, mert egyi­ke a számtani alapműveletek­nek, kivonás. Ha a megyében a települések száma felette van a száznyolcvannak, a gyógyszertáraké pedig a száz­harmincnak, akkor ... akkor jó néhány településen nincsen a medicináknak állandó ott­hona. Marad az orvos ún. ké­zi gyógyszertára, meg az uta­zás a szomszédos — vagy ép­pen még távolabbi v— telepü­lésre, ahol megvehető az, ami kell, beváltható a recept... akkor persze, ha éppen a kért, kiírt valami nem hiánycikk. Micsoda dolog az, hogy ott egy falu, lelhető benne ez, az, amaz — kocsma mindenkép­pen —, csak éppen patikája nincsen ...?! Micsoda dolog ... Álljunk csak meg egy léleg­zetvételnyi időre. Pillantsunk vissza. A hatvanas évek kö­zepén közösségeket megmoz­gató, társadalmi munkára ser­kentő program volt a megyé­ben — lapunk a többi között cikksorozatban foglalkozott vele — a gyógyszertári háló­zat bővítése, azaz új patikák építése. Volt ugyanis olyan idő, amikor a megye települé­seinek kétharmadán hiába kerestük a gyógyszertárat. Igaz (biztosított), beteg sem annyi volt, mint ma, s a po­rok. tabletták, labdacsok sze­dése, nyelése sem tűnt olyan divatosnak, mint a nyolcva­nas években és egyre inkább. Érdekes rajzolatú térkép lehetne, ha valaki elkészítené, ,a pegye mely körzeteiben sű­rűsödnek, s melyekben tágul­jak azok a köröcskék, ame­lyek azt jelzik, hol van, hol hiányzik a gyógyszertár. Rác­keve nagyközség környéke te­lepüléseinek majdnem a két­harmadán például hiába ke­ressük ezeket a sajátságos, a fájdalomra enyhet, a bajra gyógyírt ígérő üzleteket. Ugyanakkor Nagykáta nagy­község környéke valamennyi településén helyben a patika, kérhető az, ami receptre, re­cept nélkül kell, ha kell. S kérhető persze akkor is, ha — nem kell. Évszázadok óta küzd az emberiség a szükséges és a fölösleges medicina dilemmá­jával a gyógyászatban. Oly­kor a placebo — a gyógyszert utánzó, hatóanyag nélküli ké­szítmény — tökéletesen meg­gyógyítja a „beteget”, s oly­kor a beteg hiába szedi azt, amitől tízezrek nyerték visz- sza az egészségüket, ő bele­rokkan, belepusztul a bajába. Akkor tehát? Merre men­jünk, mi legyen?! Orvos és gyógyszer úgy tar­tozik össze, mint test és kéz. Orvos nélkül, annak tanácsa, javaslata nélkül semmiféle gyógyszer szedését nem sza­badinál elkezdeni. A szakem­berek mégis azt mondják, a megye lakossága által recept nélkül megvett gyógyszerek­nek legkevesebb a harmada, de némely készítményeknek a fe!e(!) fölöslegesen kerül be a háztartásba, s még fölösle­gesebben a szervezetbe. A re­ceptre kiírt készítményeknél valamivel jobb a helyzet, ám gyakran a beteg — az orvos­nál jelentkező személy — szinte kiköveteli, igenis azt kapja, amit ő mond. A túlter­helt körzeti orvos megadóan sóhajt, s már írja is a recep­tet... A legutóbbi években a megye patikáiban — holott tudjuk, a térítési díj koránt­sem egyenlő a gyógyszer va­lós értékével — egyre na­gyobb összeget hagyott ott a gyógyulást remélők serege. Az összeg most már az évi 300 millió forint közelébe ke­rült, jeleként annak, sokféle bajunkra a gyógyszerekben vélünk írt találni, holott meg­tenné a placébó is, csak ép­pen azt a házastársnak, a gyereknek, a lakókörnyezet­nek, a munkahelyi közösség­nek kellene elkészítenie és átnyújtania nekünk. Beven­nénk? Hinnénk benne? Hatna? Mennyivel egyszerűbb — mennyivel veszedelmesebb, mind a szó szoros, mind tág értelmében — egy „dilibogyó” után kapni, s nyelni lefelé, azzal áltatva magunkat, ez a megoldás ... Higgyük el avagy toljuk félre egy nem akárki, hanem egy óriás, Luther vélemé­nyét? Nem kevés keserű pil­lanatainak egyikében, eret­nekségként ható maró gúny­nyal ugyanis ő azt állította, hogy „az orvosság beteggé, a matematika szomorúvá, a teo­lógia bűnössé teszi az em­bert.” Talán a mindenben ve­szedelmes túlzásokra, a vak­hitre gondolt, talán arra, hogy cselekedeteinkben, javaink­ban egyszerre van jelen a iá és a rossz irányba mozdulás lehetősége? Töprenghetünk ezen is, mint annyi más min­denen. S a választ kinek-ki- nek magának kell megtalál­nia a saját élete kérdéseire. Mészáros Ottó ködést a helyi tanácsok nem­csak szívesen fogadják, ha­nem egyenesen elvárják, ám elvárnak valami mást is, ami már nem okvetlenül jogos. Ez utóbbi az, hogy a helyi taná­csok többsége még mindig valamilyen kijárót kíván lát­ni megyei tanácstagjában, azaz a fejlesztésekhez továb­bi pénzek megszerzőjét sze­retné föllelni a megyei ta­nácstag személyében, ám ilyen külön pénzek — ismeretes, hogy a tanácsok pályázatok alapján juthatnak hozzá tá­mogatáshoz — ma már nem léteznek. Több mint fél évtizede, 1982-ben jutottak arra a fel­ismerésre a két csoport tag­jai, hogy jó lenne bizonyos kérdésekben, lévén szomszéd a két terület, egymás vélemé­nyét részletesebben is tudni annál, mint ahogyan az a megyei tanács ülésén hangot kap. Az így létrejött találko­zások egyértelműen hasznos­nak bizonyultak. Nemcsak a megvitatott témák alaposabb megismerését segítették elő — olyan kérdésekben, mint pél­dául az ailamigazgatási mun­ka egyszerűsítése és korsze­rűsítése, a népfront és a ta­nácsok együttműködése, a ta­nácsi munka pártirányítása —, hanem szerepe volt ezek­nek a közös összejöveteleknek a tapasztalatcserében, a mun­kamódszerek átadásában is. Fórumot teremtettek ezek a közös — és egymás körzeté­ben váltakozva megtartott — tanácskozások a jogértelme­zés egységesebbé tételére, amint arra is, hogy jobban megismerjék a sajátos gon­dokat a más területen élők. A pozitív tapasztalatok bir­tokában a két tanácstagi cso­port lehetőséget lát a munka további javítására, tartalmi gazdagítására. Ebbe beletarto­zik a többi között a kapcsolat szorosabbra fonása a helyi politikai testületekkel, a ta­nácstagi csoportok tagjainak rendszeres — évente egyszeri — találkozója, konzultatív céllal a megyei tanács tiszt­ségviselőivel. Keresni kell an­nak gyakorlati formáját is, hogy a tanácstagi csoportok vezetői számára olykor láto­gatást szervezzenek egy-egy kiemelkedő jelentőségű beru­házásnál, intézménynél — mint amilyen a bős—nagyma­rosi vízlépcső építése például —, amint következetesen ke­resni kell a testületi munka további tökéletesítése eszkö­zeit, módszereit is. M. O.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom