Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-04 / 103. szám

Óvodai besrata's Most kezdődik A Gödöllői Városi Tanács V. B. művelődési és sportosztá­lyától kaptuk a tájékoztatást, hogy a város óvodáiba törté­nő beiratkozás ideje május 4- től 22-ig terjed. Várják azok­nak a szülőknek a jelentkezé­sét, akiknek a gyermeke az év december 31-ig betölti a har­madik életévét. Kérjük a szü­lőket, hogy igényükkel első­sorban a területileg illetékes óvodákban jelentkezzenek. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Magtöbbíet Fehérhere Az aprómag betakarítása ha­zánkban csak magas betakarí­tási veszteség mellett végez­hető el. Különösen magas ez a veszteség fehérheremag ese­tében, ajiol elérheti a 60—70 százalékot is! A MÉM Műsza­ki Intézetének és a Szolnoki Mezőgépnek a kutatói a Du­nántúli Fű- és Aprómagter- mesztési Rendszer megbízásá­ból közösen kialakítottak egy adaptert. A 2,4 méter széles­ségű munkaeszköz az E—512- es és E—514-es arató-cséplő gépekre szerelhető fel. A betakarítógép óránként egy-másfél hektárt tud learat­ni. Egy- és kétmenetes eljá­rással a fehérhere és az egyéb herefélék gyakorlatilag vesz­teségmentesen takaríthatok be, mert a fejlesztés által a dön­tően levágatlanságból fakadó, technológiai hiányosságot meg tudták szüntetni. GSC-GEAC Sporidéiuián Ma délután két sportcseme­gét ajánlhatunk a városi sportbarátoknak. 17 órakor a GSC sporttelepén a gödöllői öregfiúk az Ercsi csapatát fo­gadják. Egy órával később, 18 órakor a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem sportcsarnoká­ban férfi kézilabda-mérkőzés, városi rangadó kezdődik a GEAC és a GSC megyei első osztályú együttesei között. XIV. ÉVFOLYAM, 10% SZÁM J987. MÁJUS 4„ HÉTFŐ Nem vállalkozások, de kellenek Ha letelik az első nyolc éra Az országos tudományos diákköri konferencia egyik közgazdaságtudományi dolgo­zatában a szerző megállapítja: a vállalati gazdasági munka­közösségekről másképp véle­kedik az elméleti közgazdász, a vállalati szakember és a szociológus. Ez természetes is, hiszen ezek az új munkaszer­vezetek nemcsak termelési kérdéseket vetnek fel, hanem ideológiai és közvetlen társa­dalmi hatásuk sem elhanya­golható. A vgmk-k alakulásának kez­dete, 1982. január elseje óta már öt év telt el. Ez az idő lehetőséget ad bizonyos szám­vetésre és arra is, hogy meg­próbáljuk felvázolni, hogyan tovább. A Szervezési és Veze­tési Tudományos Társaság gö­döllői szervezete e célból ren­dezett előadást a tagság, va­lamint a vgmk-k vezetői és megbízottjai részére. A meg­hívottak között szerepeltek a vgmk-kat működtető vállala­tok képviselői is. Külső is, belső is Reményi Pál városi titkár bevezető pár mondatában a vgmk-val szemben megfogal­mazott igényeket foglalta ösz- sze. Az Ipari Minisztérium szakemberei, dr. Berényi Lász­ióné, a közgazdasági főosztály Favágó-kisszövetkezet A jegenye sem nő az égig Mértani pontossággal dolgoznak öttagú munkacsapat jelent meg motoros kézifűrészekkel felszerelve a gödöllői Munká­csy Mihály utcában a földszin­tes erdészház előtt. Nézeget­ték az égbe nyúló jegenyenyá- rakat, melyek kiszáradóban vannak, A szakemberek ki- , mondották felettük (inkább alattuk) az ítéletet, veszélyes­sé váltak, súlyos baleset oko­zói lehetnek. Az út egy részét forgalomelterelő táblákkal lát­ták el, majd felzúgtak a fűré­szek motorjai, kezdetét vette a fakitermelés, a fák döntése. A munkának nagyon sok nézője akadt. Felnőttek és kis óvodá­sok messziről figyelték, amint dőltek a fák és törtek a szá­raz ágak. Mint ilyenkor szo­kás, a megjegyzések sem ma­radtak el: — Látja, ott a ne­gyediken meg a hatodikon van még élő ág, és az a nyolcadik sem száradt még el egészen. Egy-egy élő ágért nem lehet kockáztatni, vihar esetén egy száraz ág emberéletet is kiolt­hat, mondották a dolgozók. Közben megérkeztek az Elmű szakemberei, ők a házhoz ve­zető légvezetéket engedték le. Ezt a munkát a favágók élet- biztonsága érdekében tették. Amikor egy fa ledőlt, azon­nal darabolták, rönknek fűré­szelték, takarítottak és helyet biztosítottak a következőnek. Amikor szusszanásnyi pihenőt tartottak, szóra bírtam Nagy Mihály csapatvezetőt. — Én valaha a valkói erdő- gazdaság dolgozója voltam, és 1973-ban nemzetközi favágó­versenyt nyertem. Alakult egy kisszövetkezet, amibe ördög Elemér, Sáfár László, Vidék János és Varga István társam­mal beléptünk, elnökünk dr. Várkonyi József. Munkánk fő részét az áramszolgáltató ad­ja, a hálózat alatt kell a ve­zetékeket szabadon tartani. Gödöllőn már dolgoztak más alkalommal is, amikor például a volt rendőrkapitányság ud­varán, továbbá a Blaháné út végén a nagyfeszültségű háló­zat útjába eső részén vágtak ki fákat. Munkájuk nagy kö­rültekintést, tervszerűséget és pontosságot igényel. A kis csa­pat tagjai szinte ismerik egy­más gondolatát, mértani pon­tossággal dolgoznak, erről a Munkácsy utcában magunk is meggyőződhettünk. Cs. J. főmunkatársa és dr. Kozma György, a jogi osztály vezető­je lényegében ezeket fejtette ki és vetette össze a gyakor­lattal. Két kulcsmondat a vgmk megértéséhez. A szellemi és fizikai többletteljesítményt a munkáltatók nem tudják meg­fizetni a nyolcórás munka so­rán. (Ez többek között, ahogy mondják, teljesítmény-vissza­tartáshoz vezetett.) A külső vállalkozó számára kifizetett összegek a vállalatok bérkere­tét nem terhelik. Ha a dol­gozó a munkaidőn kívül külső vállalkozóként lép fel, mind a ketten jól járnak, mi több, a többletkapacitás népgazda­sági igény is. Ez a vgmk-k képlete. De hol. találjuk ebben a vállalkozást? Sokak véle­ménye szerint sehol. A jogász szakember is úgy vélekedik, hogy az elmúlt öt év során hatályba lépett jog­szabályok hol erősítik, hol gyengítik a vgmk-k vállalko­zásjellegét. A hallgatóságot a kényszerjogászok kifejezéssel illette és magam ekkor tud­tam örülni annak, hogy nem vagyok vgmk-tag. Átmeneti megoldás ? A dolgok talán mégis a gazdasági életben, a termelés­ben dőlnek el. 1982-ben két­ezer vgmk alakult, 1983r.ban ez a szám megnégyszerező­dött, s 1984-ben már 17 ezer volt belőlük. Az utóbbi két évben a fejlődés gyorsasága megtört, de ne gondoljuk, hogy jelentéktelen volna a vgmk- ban dolgozók száma. A becs­lés szerint negyedmillióan jutnak ilyen módon többletjö­vedelemhez. A gyakorlatban nem vállal­kozók, inkább munkavállalási, valamint túlórakiváltási sze­repet töltenek be. Sok esetben a vállalatok nem nélkülözhe­tik a vgmk-t, mert nincs pén­zük a technológiai fejlesztés révén megvalósítható termelé­kenységnövelésre. Ezért tart­ják sokan azt, hogy mindez egy átmeneti korszak átmene­ti terméke. Mégis, milyen elő­nyei vannak? A munkaerő­megtartó szerep kétélű vala­mi, hiszen konzerválja is a foglalkoztatási szerkezetet az adott vállalatnál. A vgmk még mindig ol­csóbb a valóban külső vállal­kozástól. A benne dolgozók képzettsége, ügyessége kiemel­kedő. Javítják a gépkihaszná­lást. Hogyan? Extenzíven és intenzíven. Magyarra fordítva javítják, mert a nyolc óra le­telte után Is terrpelnek a gé­pek, s javítják, mert a mun­kát a vgmk-ban jobban meg­szervezik. Ellentmondások Milyen feszültségeket okoz­nak a vgmk-k? Leértékelték a főmunkaidőben végzett mun­kát. (Ez a megállapítás a to­jás és a tyúk klasszikus prob­lémájára emlékeztet. Nemde az is indokolta a vgmk lét­rehívását, hogy a főmunka­időben végzett munkát, több­letteljesítményt nem lehetett megfizetni!) A túlmunkázók táborában bizonyos fokú ki­fáradás tapasztalható, s ez terhes a családokra, végső so­ron a társadalomra. A nép- gazdasági értékelés is ellent­mondásos. Amikor évek óta azt hangsúlyozzuk, hogy az az intenzív fejlődés pályáját .ke­resi. a vállalati gazdásági munkaközösségek a termelési kapacitásokat valójában ex­tenzíven, külterjesen bővítik. A gödöllői és a körzetbeli érdeklődők előtt elhangzott hogy a jövő, a népgazdasági érdek igazán a főmunkaidőben végzett munka termelékenysé­gének és jövedelmezőségének, valamint fizetségének javítá­sa. Termelésszervezés, ösztön­zés, autonóm, vállalkozó bri­gádok, ezek lennének a kulcs­szavak. Csak hát az első ket­tőt nem ma találták ki, nem ma kezdték el hangoztatni. Fontosságukra nem a vgmk-k révén döbbentünk rá. B. G. Gyűjtőmunkámat, amelynek segítségével Túra község la­kosságának felszabadulás előtti közéletiségét, a különbö­ző gyermek- és ifjúsági szer­vezetek, felnőttek részére ala­pított egyesületek tevékenysé­gét igyekszem bemutatni, két évvel ezelőtt kezdtem — em­lékszik beszélgetésünk kezde­tén Sándor Irén, a városi ta­nács előadója. — Nagyon sok idős emberrel beszéltem. Hu­szonegy személytől sikerült értékes dokumentumokat, el­sősorban fényképeket, jelvé­nyeket és más tárgyi emléke­ket összegyűjtenem, amelyek­nek száma megközelíti a két­százat. A Pest Megyei Levél­tárban található megsárgult iratok híven őrzik az egyletek alapszabályait, jegyzőkönyveit, fontosabb eseményeit. Váci Mihály, korán el­hunyt költőnk mondása jutott eszembe: Hogyan akar az is­meretlen jövőben tájékozódni az, aki nem tudja, merről ve­zetnek oda az utak? Ezt az útkeresést próbálja feltérké­pezni, nyomon követni Sándor Irén. — Meggyőzőek az adatok arról — mondja —, hogy minden kor társadalmá­ban létezett a gyermekeknek, a felnőtteknek valamilyen la­zább vagy szervezettebb sajá­tos intézménye. Válogatok az izgalmas anyagban, s igyekszem a leg­maradandóbb, a valóban előre mutató beszélgetések idézeteit felhasználni, amelyek azt jut­Tisrai közösségek Még ma is emlékeznek tátják kifejezésre, hogy az ember — alaptermészeténél fogva — szeret és akar közös­séghez tartozni. Póck Aladár- né tanárnő az egykori 48-as kör évenként ismétlődő ren­dezvényét mesélte el. — Ez a kör az idős parasztok gyüle­kezete, politizáló egylete volt, a Kossuth által megfogalma­zott függetlenségi eszme je­gyében. Minden esztendőben, március 15-én szervezték meg a saját ünnepségüket, amikor megkoszorúzták Szele Andor emlékművét. Nagy ünnepség volt. Ügynevezett tiszteletko­szorút vittek magukkal. A közösség által kijelölt paraszt- ember helyezte el a koszorút ezekkel a szavakkal: Hazád­nak rendületlenül, itt élned, halnod kell! Azt hiszem, a tömör fogalmazással akarták kifejezni hazaszeretetüket. Érdekes, hogy ebben a nyolcezer lakosú községben, amely ekkor képviselői vá­lasztókerület is volt, két értel­miségi kör működött. Az úgy­nevezett úri kaszinó vezetője Kálmán István országgyűlési képviselő volt. A kaszinó tag­jai elsősorban önmaguk szóra­koztatásáért jártak össze, s eléggé zárt kasztot alkottak. A nők kézimunkáztak, miköz­ben csendesen beszélgettek. A férfiak kugliztak, teniszeztek, néha-néha a szépirodalomba is belekóstoltak. Rendeztek nyúlvacsorát, vidám Mikulás­estet, mókás szilvesztert, kár­tyás délutánokat. A másik értelmiségi közös­séget, amelynek Szent Imre kör volt a neve, dr. Király János vezette. Ez a társaság nyitottabb volt a kaszinóbeli­nél, s évente több műkedvelő előadást is rendeztek a falu­nak. Előadták Gárdonyi Géza 4 bor című népszínművét, Moliére Fösvényét, de termé­szetesen bemutatták A vén bakancsos és fia, a huszárt, meg a kor másik nagy siker­darabját. a Piros bugyellárist is. Természetesen az egyház valamennyi szervezetben jelen volt, sőt létre is hozta saját közösségeit. Maczkó Mihályné, aki a katolikus leányegylet tagja volt, ma is szívesen el- énekli a vezetőjükről, Mária néniről szerkesztett rigmust: Mária néni, de aranyos a szí­ve / úgy sugárzik a szeretet belőle, / mindig jóra int és tarnt bennünket, / úgy vigyáz ránk, mint anya gyermekére. Szabó Piroska a lelkigya­korlatokra emlékezett. — Ilye­Már csengő jelez Tisztaságban, világosban Nagyapám a tavasz jöttét jelző első gólyahír láttán, ma­dárfütty hallatán kiköltözött a határba. Hónapokon át a szőlőjében lévő kunyhóban élt, aludt, étkezett. Hajnalban a rigók költötték, megitta fél­deci házipálinkáját, vastag szalonnát, vöröshagymát, ke­nyeret evett — egyszóval — früstökölt. A déli tűző nap elől szénaágyára menekült, egyébként világosodástól söté­tedésig a szőlőtőkéket művel­te, a gyümölcsfákat gondozta Ha megszomjazott sem kel­lett messzire mennie, pár mé­terre az erdőben ott csörgede­zett a jéghideg, tiszta forrás­víz. Neki ez az életforma tö­kéletesen megfelelt, nem vol­tak nagyobb igényei. (Egész­ségét, hosszú életkorát ma sokan megirigyelnék.) Mostanában már nem a családjuktól távol élő .parasz­tok jutnak az emberek eszébe, ha a mezőgazdaságról halla­nak. Szinte természetes — sokszor megkövetelik —, hogy az úgynevezett szociális kö­rülmények megfelelők legye­nek. A földeken dolgozóknál ezt még legfeljebb az ebéd kiszállításával, munka végez­tével a telepen történő mosa­kodással lehet megoldani. Egészen más a helyiét azon­ban a zárt munkahelyeken, ott már többet is lehet tenni a munkásokért. És akadnak is olyan üzemek, amelyek megteremtik a nyugodt, kel­lemes munkavégzés körülmé­nyeit. Ilyen például a dányi Magvető Termelőszövetkezet kókai papírüzeme, ahol való­színűleg kevés panasz lehet a dolgozókkal való törődésre. A pár éve létesített nagy csarnokban és a régi üzem­részben is megfelelő világítás, tisztaság, rend fogadja az embereket. Az éppen nem használatos gépeket mindig letakarják, nehogy a por kárt tegyen bennük. A tisztaságot munkájuk jellege is megköve­teli. A felszálló por ellen na­pi háromszori felmosással vé­dekeznek. Öltözőt, hideg-me­leg vizes mosdót, zuhanyozót építettek az itt dolgozóknak. Az étkezde berendezése, fel­szereltsége vetekszik egy ét­termével. Az ablakokon füg­göny van, a falakon poszte­rek, a környezetet zöldellő nö­vények teszik még hangulato­sabbá. Az asztalokon terítő, kancsó, a tálcákon poharak. Itt nem hiányzik a szalvéta és a sótarió sem. A szövetkezet vezetői sze­rint mindez azért van, mert csak jó környezetben lehet jó munkát végezni. Véleményük­nek igazat kell adnunk, mi­vel sokéves tapasztalataikat összegezték. A módszereik i? megfelelőnek bizonyultak, hi­szen a régebben mezőgazda­ságban dolgozó, évtizedeken át pitymallatkor kelő, mun­kaidejüket saját maguk meg­szabó emberek ma már az iparvállalatokhoz hasonlóan csöngetésre kezdik és fejezik be a munkát. b. e. Kereskedelmi őrjárat Csinosodtak az üzletek őrjáratom során csupán olyan üzlet küszöbét léptem át, amelyekben az elmúlt hé­ten sokat tettek a csinos, kor­szerű külsőért. A Mátyás ki­rály utca 14. számot viseli a MÁV Gödöllő—Veresegyház között egykor közlekedett vo­natok alsó-öreghegyi megálló­ja. Az árván maradt épületet Polgár István alakította át élelmiszerbolttá a környéken lakók örömére. Polgár halála után Kovács András üzemel­tette a mind keresettebbé vált üzletet. Többhetes zárva tartás után Zsemlye Vilmos nyitotta meg újra az üzletet. A frissen me­szelt falak, a belső átszerve­zés, az önkiválasztó rendszer, a keddtől vasárnapig való nyitva tartás növeli a forgal­mat. Kapható élelmiszer, ve­gyi áru és zöldség. Hétfőn szünnap, de csak a vásárlók számára, mert a kereskedő ekkor jár áru után. Papírforma szerint itt a ta­vasz, jön a meleg idő, amikor jólesik egy hűtött ital vagy egy jó fagylalt. A Munkácsy neket évenként máshol tartot­tak. Volt Győr kön, Kartalon, Versegen. Hétfőn mentünk, szombaton jöttünk. Az egyiket menyasszonytanfolyamnak hívták. Erkölcsi, vallási, egész­ségügyi, háztartási előadáso­kat tartottak. Jó volt, szeret­tünk ott lenni. Sára Istvánná a Gyöngyösbokréta egyik sze­replője volt. örömmel idézte azokat az időket, amikor Ko­vács László kántortanító, a későbbi Kossuth-díjas népmű­velő vezetésével Budapesten szerepeltek. Sándor Irén kutatásaiból kitűnik, hogy a túrái egyletek előőrse az 1895-ben alakult Egyesült Iparos Temetkezési Egylet volt. A tagok tagdíjat fizettek, s azv így összegyűlt pénzből készítették a Szent Mihály lovát. Egy emlékező vallomásán akad meg a szemem. Póck Aladár és feleségéről szól az adatközlő: Olyan emberek voltak ők. akik segítették fel­emelni a falusi népet, életüket az iskolai munkának szentel­ték és megalapozták az úttö­rőmozgalmat. Ügy tűnik, az egykori szer­vezetek legjobbjai, a közössé­gért tenni akaró tagjai megta­lálták a mához vezető utat, mert már saját korukban megsejtették vagy felfedezték: az egyesületi élet a gyakorlati tudatformálás színtere, az em­beri társas kapcsolatok egyik szép kifejeződése. Fercsik Mihály utcában lévő Pingvin eszp­resszót Hegedűs László vette bérbe. Üj felállásban, szép tervekkel kíván dolgozni, a fogyasztók rendelkezésére áll­ni. A Dózsa György út 6-os számú házban van a Vegyes­ipari Szolgáltató Szövetkezet fotóműterme, ahol felvételek készítését és fekete-fehér, va­lamint színes felvételek ki­dolgozását vállalják. A műte­rem néhány napig zárva volt, a munkahelyeket festették, ta­tarozták, korszerűsítették, stúdióvakuval látták el. Sit­kéi József né, a műterem ve­zetője elmondotta, hogy hár­man dolgoznak, és összehan­golt, jó munkával kívánják öregbíteni a műterem jó hír­nevét. Néhány házzal odébb, a Dózsa György út 12-ben van a Joli eszpresszó, melynek szerződéses üzemeltetője Lo­vas Sándorné, aki két társá­val, Veres Lászlónéval és Petrák Ágnessel dolgozik. Aki csak pár hete járt itt, az el nem tudja képzelni, mekkora belső átalakítást végeztek. A láncon függő álmennyezet olyan benyomást kelt, mintha a duplájára nőtt volna a he­lyiség. A piacon megélénkült az élet, sokan kínálnak eladásra palántákat. A télre eltett, tá­rolt áruk ára növekedőben van. A zöldség 48, 68, a bur­gonya 14, a karalábé 16, a káposzta 34, a kelkáposzta 60 forint. A vöröshagyma kilója 26, a fokhagymáé 300, az uborkáé 50 forint. Az almát 14—28, a paradicsomot 180 fo­rintért mérik. Egy fej saláta tíz forint, egy darab paprika 10 és 15, a retek csomója 10 forint. A gomba 110, a tojás 2,70 forint. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: A jugoszláv új hullám: Reg­gel, film, készült 1967-ben, 19 órakor. Egy-két személyes bábszín­házak Magyarországon, kiállí­tás, megtekinthető 15—19 óráig. M MofTfiB Vadölő. Színes, NDK kaland­film. Csak 4 órakor! Dutyi-dili. Színes, magya­rul beszélő, amerikai bűnügyi filmvígjáték. 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Göd&llöl Hírlap) A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom