Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-19 / 116. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Az Idén kendére mennek Szegény Józsi a táborozásról XXIX. ÉVFOLYAM. 115. SZÁM 1987. MÁJUS 19., KEDD Akik helyben dolgozhatnak Elsősorban nőknek jut munka Űri a monori vonzáskörzet egyik kisközsége. A község felnőtt lakosságának túlnyomó többsége a fővárosban dolgo­zik. Minden reggel autóbusz­ra szállnak, Sülysápra utaz­nak, ahonnan aztán vonattal folytatják útjukat Budapest­re. Az ingázás 'árasztó vala­mennyiük számára, de nincs más választásuk, mert kevés a helyi munkaalkalom. Azért jó páran vannak, akik lakóhelyükön dolgozhatnak. A legtöbben természetesen a sülysápi Tápióvölgye Tsz-ben dolgoznak, de jelentős a VÁV- Transzvill és a Keltex helyi szövödéje által foglalkoztatot­tak száma is. A VBKM Vállalat megszű­nése után a Villamos Állo­másszervező Vállalat önálló gyáregysége lett a Tramszvill, A tavalyi évet tízmillió fo­rint veszteséggel zárták. Eb­ben az évben azonban van re­ményük a javításra, a fejlő­dés kibontakozására. Mindez áldozatokkal jár, elsősorban az eszközállomány leépítésével kívánnak eredményt elérni. Hozzáfogtak a fővárosban a külső (peremkerületi) telephe­lyek felszámolásához, azok el­adásával. Mindez az úri gyár­egységre nem vonatkozik. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy Űri ban még tudnának létszá­mot is fejleszteni, ha akadna jelentkező. Monoron a Petőfi Sándor utcában alkatrészgyár­tó bázist kívánnak létrehozni. A később ott dolgozók jelen­leg átképzésen vesznek részt a VÁV-Transzvill fővárosi te­lephelyén. De visszatérve a VÁV úri telepére, ott — többek között — áramváltókat tekercselnek az ügyes kezű asszonyok. Ugyancsak fontos termékük aZ ipari vasalógépek vezérlőbe­rendezései, s egyéb automati­kai készülékek. Az úgy volt, hogy anyuék majdnem elájultak, amikor megmondtam nekik, hogy az idén is alkotótáborba szeret­nék menni. Nem az anyagiak miatt idegeskedtek, hanem miattam, hogy kikerülök a meghitt, meleg családi fészek­ből a zord, rideg tábori kör­nyezetbe, Mendére. — Mit fogsz ott enni, kis­fiam? — siránkozott anyukám. — Az semmi! Tavaly, mikor ott jártam a táborban, tapasz­taltam, hogy piszkos, agyagtól, gipsztől foltos ruhában szalad­gálnak a gyerekek egyik épü­lettől a másikig! — vágott közbe szikrázó szemekkel apu. — Igen, erre én is felfigyel­tem. Még jó, hogy téged nem tudott elrontani az a sok rossz gyerek! Józsikám, ugye itthon maradsz ? A Keltex úri szövödéjében nem mindegyik szövőgép mellett áli valaki. Egy kezelőre ugyanis nem kevesebb, mint Ifi ma­sina jut. (Vimola Károly felvételei A Keltex úri kihelyezett szövödéjében tavaly 4 millió négyzetméter anyagot állítot­tak elő az elavult masinákkal. Az úri üzem munkája ugyan veszteséges a kelenföldi gyár­nak, fenntartására azonban mégis szükségük van. Tizennyolc éve működik a szövöde a dimbes-dombos kis­községben. A volt Béke Tsz régi istállóját rendezték be, alakították át szövőüzemmé. Több mint nyolcvan helybeli asszony és lány dolgozik ott. Gondot jelent, hogy meglehe­tősen magas a hiányzási arány. Ez cseppet sem meglepő, hi­szen szinte mindenkinek egy vagy több kisgyermeke van. Ök viszont, ha megbeteged­nek, édesanyjukat betegállo­mányba veszi a körzeti orvos. Többen gyesen tartózkodnak jelenleg is. Százharminchárom szövőgép zakatol a műhelyben. Kizáró­lag pamut alapanyagú textí­Labdarúgás Unatkoztak a szurkolók Labdarúgás, megye? II. osztály, Déli csoport: Gyömrő —Sülysáp 0-2 (Ö-2). Gyömrő, 300 néző, vezette: Piróth. A nézőtéren sokkal több volt a sülysápi, mint a helyi szurkoló, ami a csapatok helyezéseit te­kintve cseppet sem meglepő. A 14. percben Fedeles beadá­sát Merczel közelről vágta a hálába. Négy perccel később Motolai ívelt be szabadrúgást, s a jó ütemben felugró Győri A. a jobb sarokba fejelt. Ami az ezt követő 72 perc­ben történt, annak sajnos ke­vés köze volt a (jó) labdarú­gáshoz. Kényelmesen kocogtak mindkét csapat játékosai a pá­lyán, sok volt a hiba. A Süly­sáp valamivel tudatosabban játszott, óriási helyzeteket hagytak kihasználatlanul. A gyömrőiek előtt is adódott né­hány kecsegtető gólszerzési lehetőség, de érintetlenül hagy­ták a vendégek hálóját. A nézők egy része hamar megunta az antifocit, mert so­kan idő előtt távoztak a kö­zeli vendéglátóegységbe. A hármas bírói sípszó — úgy tűnt — szinte megváltás volt mind a 22, pályán lévő játé­kosnak, de legalább annyira a kitartó szurkolóknak is ... A gyömrőiek ezúttal alig tudtak 11 játékost pályára küldeni, s ez mindennél töb­bet mond a csapat jelenlegi morális helyzetét illetően. A legutóbbi hetek egyik leg­jobb játékosa is az előbb em­lített vendéglátóegységben tar­tózkodott. Szolgálatban — a pult mögött... Ifi: Gyömrő—Sülysáp 2-3 (0-1), gól: Nagy L., Szabó S., illetve Pákozdi G. (2), Varga A. (öngól). Óriási meglepetés a vendégek győzelme! G. J. Monoi—Üllő 1-1 (I-I). Mo­nor, 400 néző, vezette: Bo­ros L. Monor: Palkovics — Szakos, Bokros P., Rabi, Varga — Po- kornyik, Ohát J., Czimbercsik (Bokros R.) — Kocsis, Bíró (Csóti), Gáspár Gy. Üllő: Berta — Burza, Ba­lázs, Dobos — Tóth B. (Viro- vecz), Sípos, Kriskó J., Hor- nyák — Bokros, Mikla, Faj­ka. Mindkét csapat erősen tar­talékosán állt fel a mérkőzés­re. A monoriak támadtak töb­bet, de egy ellentámadásnál Sipos az üllőieket juttatta ve­zetéshez. Tíz perccel később Rabi bombagóllal egyenlített. A félidő hátralevő részében a hazaiak a jobbnál jobb hely­zeteket is kihagyták. Szünet után is a Monor birtokolta többet a labdát, de a helyzeteket ismét kihagyták a csatárok. Az üllőiek szórvá­nyos ellentámadásai is ve­szélyt jelentettek. Jó: Bokros P., Szakos, illet­ve Sipos, Balázs, Kriskó J. Ifi: Monor—Üllő 2-2 (1-2). F. J. liát szőnek. Különösen az úgy­nevezett gyűrött anyagok ked­veltek, amelyek további fel­dolgozásra a Pamutnyomóipari Vállalathoz kerülnek — majd később exportra, főleg a har­madik világ országaiba. A minőségre is nagy gondot fordítanak, hiszen 100 méter szövetben 25 hibánál több nem lehet. Gér József — De anyu! Azok a gyere­kek azért voltak gipszesek és agyagosak, mert ők a kerámia és a szobrász szakkört válasz­tották, én pedig a meseírók között voltam, egy kellemesen hűvös szobában. Ha például a zenei csoportot választottam volna, akkor sem énekeltem volna le a ruhámat egyetlen hanggal sem. Még be sem fejeztem a mon- dókámat, ők már rá is kezd­ték. — A táborról egy szót se! Verd ki a fejedből! Majd el­mész a nagymamához nyaral­ni, úgyis olyan ritkán látjá­tok egymást. — Akkor legfeljebb az idén a videoszakkörbe megyek, hogy megtanuljak a nagyiról felvételt készíteni. w De mondhattam én nekik bármit, hajthatatlanok voltak. Én nem tudom, más hogy van vele, de nekem egyre több ba­jom van a szüleimmel. Azt mondják, hogy ez a kamasz­korral jár. Lehetséges. Kény­telen voltam a szívükre hat­ni. Anyu attól borul ki a leg­jobban, ha szótlan, búskomor és étvágytalan vagyok. Ezért a tükör előtt próbálgattam a leghatásosabb arckifejezéseket, sápadóst, ájulást. Napokig szótlan voltam, és többször előadtam „A hattyú halála” című magánszámot. Ezzel anyunál nyert ügyem volt. Apu pedig úgyis anyura hall­gat, mert ő igazi férfi. Egy szó mint száz, a tábor­ba mehetek! Ha az. alkotótáborba a szü­léitek nem akarnak elenged­ni, csak forduljatok bizalom­mal hozzám: Rengeteg ötletem van még: életfunkciók lelassí­tása, emésztési zavarok, sav- túltengés, migrén idegi ala- Ron stb. Mert a tábor egy jó hely! Érdekes emberekkel, művészekkel ismerkedhetünk meg. Közeli kapcsolatba kerül­hetünk a képzőművészettel, és számunkra is meglepetés, ha kiderül, hogy nem is vagyunk olyan ügyetlenek, mint ami­lyeneknek gondoltuk magun­kat. Az igaz, hogy néhány gye­rek ruhája piszkos lesz, és nem mindig alszunk nyolc órát. de a hangulat kitűnő és még sen­ki sem halt éhen. A szellemi táplálékokból pedig annyit ka­punk, hogy bőven jut belőle egész évre. És ha elfogy, se­baj! Alkotótábor lesz jövőre is. Legalábbis reméljük! A tavalyi meseírók: Lipták Orsolya, Mészáros József, Veszteg Róbert Péteri hatodikosok VMeoprogram Ezentúl minden héten pén­teken. szombaton és vasárnap a pénztárnyitás és eiőadáskez- dés között videofilmeket vetí­tenek a gombai autós kertmo­ziban. Az érdeklődők olyan alkotásokat láthatnak, amelye­ket a mozikban még nem ve­títettek, illetve várhatóan nem is kerülnek a mozihálózatba, mint például az új Búd Spen­cer- és Terence Hill-filmek, Louis de Funes filmjei, wes- ternek, sci-fik, karatefilmek. Kulturális programok Gombán az autós kertmozi­ban kedden 20.30-tól: Én a vízilovakkal vagyok (szinkro­nizált, színes olasz vígjáték). Gyomrán 14-től Bujáki Jó­zsef festőművész kiállítása, 15.30-tól gyermektorna a Páz­mány utcai óvodában, 17-től karate. Maglódon a pártbizottság székházában 10-től 18 óráig Frank Tamás amatőr festő ki­állítása. Monoron 17-től KRESZ­tanfolyam, a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Alsino és a kondorkeselyű (színes nicara- guai film). Pilisen 8-tól zongoraoktatás. Vecsésen 17-től művészi tor­na, az ifjúsági bélyeggyűjtő kör foglalkozása, 18-tól break- klub összejövetele, német nyelvtanfolyam és a Jaguár együttes próbája. Most alakul / Fotószakkör Fotószakkört szerveznek a pilisi Móricz Zsigmond Műve­lődési Házban. Tizenhárom éves kortól várják az érdek­lődőket a művelődési ház iro­dájában május 30-ig. A fog­lalkozásokat szakmailag kép­zett vezető irányítja majd. Előhívásra alkalmas helyiség­gel és berendezéssel rendel­keznek. Amerikától Japánig ismerik Söripari miízeum a szomszédban Néhány órával korábban a Magyar Televízió egyik stáb­ja filmezte a Kőbányai Sör­gyár alatt húzódó kazamatá­kat — a felvételeket még az­nap este, a Híradó 3. kiadá­sában láthattuk is. Ám még a televíziós kollé­gákat is nagy meglepetés ér­te, amikor megmutatták nekik a gyár területén kialakított söripar-történeti múzeumot... Mi sem lepődtünk meg ke­vésbé, mint az előttünk já­rók, a filmesstáb, megyénk általános és középiskoláiból, az ország szakközépiskoláiból, fő­iskoláiról, egyetemeiről oda látogató diákok, hallgatók. Ugyanis a pályaválasztást, s az ipartörténeti, kulturális ha­gyomány ápolását is jól szol­gálja a tárgyi, írásos és képi dokumentumok e rendkívül gazdag tárháza. A gyömrői illetőségű dr. Hor­kesfőváros térképeit az 1800- as évekből, amelyekre annak idején berajzolták a Duna menti sorházakat. Megcsodál­tuk az 1890-es években már javában használt sörpumpát, hordókat, szűrőket, palackozó-, kupaklezáró, a hordóbélyegző gépeket, a dobozos sör ősét (amit csatos kupakkal zártak), vasbádogból készült, díszes kivitelezéssel. A legbüszkébb azonban ar­ra a kapcsosfogatra volt a múzeum vezetője, ami a ki­állítóterem közepén kapoti díszhelyet, s az ezernyolcszá- zas évek végén kettő, vagy négy lóval vontatva rótta a székesfőváros utcáit, hétton­nányi, fahordóba töltött sör­rel, a gyár és a söntések kö­zött. Nevezetessége a kap­csoshordónak, hogy eredeti darab, s muzeális értéke fel­becsülhetetlen, mert mint Ez az a kapcsosfogat, amelynek nincs párja a világon, s a Tv-híradóban is láthattuk 14-én ^ste. A két megdicsőttlt pára: Baba, a kanca, és fia Betyár, bevonult a múzeumba, s a „halhatatlanságba” íme, az első hazai dobozos sör a Dreher-időkből — mutatja dr. Horváth Iván (A szerző felvételei) olyan, egyetlen a világon. Aztán gyönyörködtünk to­vább a céhládákban, az üveg-, porcelán- és fémkupákban, század eleji fotókban, ame­lyek az egykori Dreher-sör- gyár mindennapi életéből vil­lantanak fel pillanatokat, egy­szer és mindenkorra megörö­kítve az utókornak. A söripar-történeti múzeum anyagát a kőbányai gyár dol­gozói gyűjtötték össze nagy szorgalommal és lelkesedés­sel, így 1979-ben már szüksé­gessé vált annak rendszerezé­se. Ezt 1982-ben dr. Horváth Iván muzeológus vállalta el, s irányításával, a sörgyár ve­zetőségének teljes támogatásá­val alakult ki mai formájában a nemzetközi hírű gyűjte­mény. Nagy eseményre készül a múzeum is, a gyár is, mert utóbbi államosításának har­mincadik évfordulóját az idén ünnepük meg, s ez az ese­mény alkalmat ad egy újabb kiállításhoz, más, eddig kevés­bé vagy egyáltalán nem is­mert — nem publikált — do­kumentumok bemutatásával. Aszódi László Antal ISSN 0US—2651 <Monorl Hírlap) váth Iván muzeológusnak volt mivel büszkélkednie, hiszen — mint elmondta — évente tizenötezer látogató keresi fel az általa vezetett múzeumot, az USÁ-tól Japánig, a világ szinte minden országából. Volt már látogatóban a Tuborg cég vezérigazgatója, a magyar kor­mány tagjai, kulturális életünk neves személyiségei — pél­dául Mikes Lilla, Bessenyei Ferenc —, akik művészetük eszközeivel emelték a szak­mai, ipartörténeti tárgyú elő­adások színvonalát. Dr. Horváth Iván kalauzolá­sában tehát megismerkedtünk az ezernyi érdekes, értékes tárgy és írásos dokumentum múltjával: láttuk a rengeteg díszes címkéjű régi sörösüve­get, a nagy nemzetközi vá­sárokról elhozott kupákat, aranyérmeket, korabeli rek­lámplakátokat; Pest-Buda szé­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom