Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-04 / 103. szám

2 1987. MÁJUS I., HÉTFŐ Rókusi A HARMADIK FORDULÓ « Kedden reggel Bécsben meg­z kezdődik a helsinki folyainat­s ba illeszkedő utótalálkozó har­í madik, vagyis döntő fordulója. Sporthasonlattal élve: az ed­digi erőfelmérés, a második forduló heves összecsapásai után most dől,el, kinek ma­radt nagyobb tartaléka, ki Készült fel alaposabban. Az persze már eltér a boksz sza­bályaitól, hogy jó esetben itt nem hirdetnek győztest. Egy esetleges döntetlen a cél, ez­rei nyerné a legtöbbet mind a harmincöt részt vevő ország és az egész világ. Több - mint száznegyven javaslat született eddig a konferencián. A végleges szö­vegezési munka során kell el­dőlni, mennyi ezek közül az általánosan elfogadható. Amit valaki kifogásol, nem kerül­het megszavazásra, hiszen mindenkinek egyet kell érte­nie a záródokumentummal és a határozatokkal. A Varsói Szerződés országai az enyhü­lési folyamat erősítésére, a leszerelés előmozdítására he­lyezték a fő hangsúlyt. Éppen ezért fájlalják, hogy a NATO részéről egyetlen javaslat sem hangzott el ebben a kérdés­körben, sőt, kísérletek tör­ténnek az európai együttmű­ködési értekezlet és a bizton­ságpolitikai tárgyalások szét­választására. Az Atlanti Szövetség tagjai Is beterjesztettek azonban konstruktív javaslatokat a gazdasági-kereskedelmi, mű­szaki-tudományos és környe­zetvédelmi együttműködés ügyében — írta Jurij Kaslev, a szovjet küldöttség vezetője a Pravdában, néhány nappal Bécsbe indulása előtt. Az új szovjet politikai kezdeménye­zések nemcsak a katonai, ha­nem a humanitárius, emberi jogi kérdésekben is védeke­zésre kényszerítették a NATO- országokat, amelyek most igyekszenek különböző fel­tételeket támasztani az ilyen jellegű problémákkal foglal­kozó moszkvai konferencia összehívása előtt. A helsinki konferencia óta minden hasonló nemzetközi konferencián fontos szerepet játszottak az európai semle­ges és el nem kötelezett or­szágok. Ezúttal május köze­pén Cipruson találkoznak külügyminisztereik a Bécs­ben követendő irányvonal egyeztetésére. A Varsói Szerződés aktivi­tása — a semlegesek és el nem kötelezettek közvetítő kezdeményezéseivel együtt — kimozdíthatja a holtpontról az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet munká­ját. Ehhez nincs másra szük­ség, mint őszinte politikai jó­akaratra a Nyugat részéről. A harmadik forduló egy Időre az utolsó is lesz. Jó len­ne, ha emlékezetesre sikerül­ne. Remélhetőleg ez áll mind a harmincöt résztvevő ország szándékában. H. G. Moszkvai tudományos konferencia Nukleáris fegyverektől mentes világot! Több mint ISO ország szakszervezetei küldték el képviselőiket Moszkvába, „A nagy október 70. évfor­dulója és a szakszervezeti mozgalom jelene” címmel vasárnap kezdődött, tudományos és gyakorlati kérdé­sekkel foglalkozó konferenciára. Megnyitóbeszédében Va- lentyin Makejev, a szovjet szaktanács titkára utalt az októberi forradalom történel­mi jelentőségére, majd rámu­tatott: az évforduló alkalmat teremt a szocializmus törté­nelmi vívmányainak áttekin­tésére. A jubileumot olyan mérföldkőnek tekintik a Szov­jetunióban, amely lehetővé te­szi az eltelt évek tanulságai­nak újraértékelését, a világ­ban végbement változások elemzését és az elkövetkező, sorsdöntő időszak feladatainak meghatározását. Nemzetközi kérdéseket érintve a szovjet szakszervezeti vezető hangsú­lyozta, hogy korunkban min­den jószándékú ember köte­lessége harcot folytatni az em­beriség túléléséért, a civilizá­ció megmentéséért a pusztító termonukleáris katasztrófá­tól. „Háborúktól és fegyverek­től mentes világot” jelszóval átfogó szakszervezeti progra­mok kidolgozását javasolta előadói beszédében Gennagyij Janajev, a szovjet szaktanács titkára. Hangsúlyozottan szólt az egységes akciók szükséges­ségéről a világűr militarizálá- sának megakadályozása, min­denfajta nukleáris robbantás beszüntetése, a nukleáris fegyvertárak befagyasztása, il­letőleg az európai közepes ha­tótávolságú rakétákról szóló megállapodás megkötése érde­kében. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy a közelmúlt­ban a IX. szakszervezeti vi­lágkongresszuson döntést hoz­tak „a dolgozók és a szakszer­vezetek a békéért és a mun­káért" kampány kibontakozta­tására, amely megfelelő lehe­tőségeket és keretet teremt e közös cselekvéshez. Janajev síkraszállt a szak- szervezeti mozgalom megosz­tottságának felszámolásáért a háborúellenes küzdelemben, és kifejezte a szovjet szaktanács készségét a kétoldalú, vala­mint a sokoldalú kontaktusok fejlesztésére. Végezetül felhí­vást intézett a különböző nemzetközi és regionális szak- szervezeti központokhoz, hogy haladéktalanul közösen lépje­nek fel a béke és az enyhülés védelmében. Első konkrét lé­pésként a szovjet szakszerve­zeti vezető indítványozta: ta­lálkozzanak azoknak az euró­pai országoknak a szakszerve­zeti vezetői, amelyek területén közepes hatótávolságú rakéták vannak — vagyis Nagy-Bri- tannia, az NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia, illetve a Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK szakszervezeteinek képviselői. Szovjet-brit televíziós lánc A jobb megértést szolgálva Több mint egy órán át is­merkedhettek egymással a szovjet és a brit televízió né­zői vasárnap a szovjet első csatornán, illetve a népszerű brit Daytime című műsorban. A műholdas tv-láncnak kö­szönhetően közvetlen párbe­szédet folytatott egymással a moszkvai és a londoni stúdió­ban ülő több száz ember: az őszinte, nyílt és éppen ezért jó, sőt könnyed hangulatú be­szélgetésben szinte minden te­rítékre került — az ifjúság problémáitól, a szexuális sza­badelvűségtől, a szabadidő ki­használásától kezdve egészen az egypártrendszer kialakulá­sáig, a párttagok állítólagos kedvezményezettségéig, a bírá­lat szabadságáig. A két ország vezetőjéről. Mihail Gorbacsovról, az SZKP A satvaáori hazafiak sikeres akciója Súlyos károk a támaszponton Egy szigorúan ellenőrzött ka­tonai helyőrség, San Francisco Gotera ellen intéztek támadást a salvadori hazafiak május 2-án éjjel, három zászlóalj és egy tüzérségi osztag bevetésé­vel. Mint a Radio Venceremos, a felkelők rádióadója közölte, a hazafiak megöltek 36 kor­mánykatonát és megsebesítet­tek további 42-t. A helyőrség parancsnoka ennél jóval ki­sebb számot nevezett meg a kormányerők veszteségeként, s azt mondta, hogy a támadók is elveszítették 7 emberüket. A helyőrség parancsnoka szerint a háromórás tűzharc nem érte el célját, amely az erődítmény lerombolása volt. Hírügynökségek ugyanakkor arról számolnak be, hogy a támadásban súlyos károk ér­ték a magas falakkal, homok­zsák barikádokkal megerősí­tett katonai támaszpontot, a felkelők megsemmisítették például a leszállópálya pa­A HÉT VÉGÉN TÖRTÉNT! Aczél György látogatása ÄpgpÄ.b“ zottságának tagja, a Központi Bizottság Társadalomtudomá­nyi Intézetének főigazgatója amerikai meghívásra az Egye­sült Államokba utazott. Látogatása során találkozik és meg­beszéléseket folytat a kormányzat, a tudományos, a kulturá­lis és a gazdasági élet vezető képviselőivel, valamint előadá­sokat tart. Etióp vendég Várkonyi Péter külügyminiszter meg­hívására vasárnap hivatalos látoga­tásra Budapestre érkezett Berhanu Bajih, a Szocialista Etió­pia külügyminisztere. Az etióp diplomácia vezetőjét vendég­látója, Várkonyi Péter fogadta a Ferihegyi repülőtéren. Je­len volt Bognár Gyula, hazánk etiópiai, valamint Wondwos- sen Hailu, a Szocialista Etiópia magyarországi nagykövete. Szakszervezeti küldöttség fi™ nak vezetésével szakszervezeti küldöttség utazott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. A KNDK-beli látogatást követően a küldöttség Ulánbátorban részt vesz a mongol szakszervezetek XIII. kongresszusán. Dr. Dankó László kinevezett püspö­köt, kalocsai apostoli kormányzót a kalocsai főszékesegyházban ünnepélyes szertartással püspök­ké szentelték és beiktatták tisztségébe. A szertartást követő fogadáson a magyar kormány képviseletében Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke köszöntöt­te az új kalocsai apostoli korifiányzót. Püspökbeiktatás rancsnoki posztját, 8 lerom­bolták az egyik laktanyaépü­let tetejét. San Francisco Gotera fon­tos katonai bázis: a kor­mányerők innen irányítják hadműveleteiket Morazan tar­tományban, amely gyakori színtere a jobboldali kormány csapatai és a baloldali geril­lák közötti összecsapásoknak. A térségben a két fél erői va­lósággal farkasszemet néznek egymással: a helyőrségtől né­hány kilométerre északra el­terülő hegyvidéket már a fel­kelők ellenőrzik. KB főtitkáráról és Margaret Thatcher brit miniszterelnök asszonyról is őszintén, elfogu­latlanul véleményt nyilvání­tottak a műsor résztvevői. Az adás befejezése előtt a tv-lánc mindkét végén az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy a személyes ismeretség, a közvetlen — jó szándékú és a kölcsönös tisztelet elvén ala­puló — érintkezések és véle­ménycserék egymás jobb meg­ismerését segítik, a békét erő­sítik. A pápa NSZK-beli látogatása II. János Pál pápa NSZK- beli látogatása alkalmával szombaton felszólította a hall­gatóságát, hogy a fegyverke­zési verseny fokozódó veszé­lyeivel szembesülve tegyen meg minden tőle telhetőt a népek kölcsönös, jobb megér­tésének és a tömegpusztító fegyverek fokozatos felszámo­lásának előmozdításáért. Sza­vait sok tízezer emberhez in­tézte a Rajna menti Kevalear zarándokhelyen, illetve a Ruhr-vidéki Botropp bánya­üzemében. A pápa vasárnap a münche­ni olimpiai stadionban mon­dott miséjén a katolikus egy­ház boldoggá nyilvánított sze­mélyeinek névsorába ünnepé­lyesen felvette Rupert Mayer jezsuita atyát, a nácizmus el­leni küzdelem bátor résztve­vőjét. Tiszteletének ünnepét Bajorország templomaiban és a jezsuita rendben ezentúl no­vember 3-án tartják meg. Az iráni-kontra botrány újabb részletei A tanúkihallgatások küszöbén Ez az ügy súlyosabb a Wo- tergate-botránynál — írja a The New York Timesban va­sárnap Daniel Inouye szená­tor, az iráni—kontra botrányt kivizsgáló szenátusi bizottság elnöke. A kongresszus bizott­ságai kedden kezdik meg a ta­núk nyilvános kihallgatását a tavaly novemberben kirobbant súlyos politikai botrány ügyé­ben. A párhuzamosan folyó bűnügyi vizsgálat eredménye­ként a múlt héten tették meg az első vádemelési javaslatot. A szenátor, aki annak idején a Watergate-ügyet kivizsgáló bizottságnak is tagja volt, úgy vélekedik, hogy míg az csu­pán belpolitikai botrány volt, bár rendkívül nagy jelentősé­gű, addig az iráni titkos fegy­verszállítások, a nicaraguai ellenforradalmárok törvény- ellenes felfegyverzése „olyan nemzetközi esemény, amely­nek jelentősége túlmegy hatá­rainkon, érinti a végrehajtó és a törvényhozó hatalom alkot­mányos viszonyát a külpoliti­ka alakításában, politikánk hi­telét, felderítő szerveink ak­cióit és az Egyesült Államok legszigorúbban őrzött katonai titkait is”. A nyilvános tanúkihallgatá­sok küszöbén új és új részle­tek derülnek ki a titkos ma­nőverekről. Lewis Tambs, Washington volt Costa Rica-i nagykövete, akinek januárban le kellett mondania, mert ki­derült róla, hogy személyesen is része volt az ellenforradal­márok felszerelésének, után­pótlásának, irányításának megszervezésében — holott ezt a kongresszus akkor eltil­totta —, egy most közölt in­terjújában azt hangoztatja, hogy felsőbb utasításra járt el, az erre vonatkozó rendelkezé­seket egy olyan szűkkörű kor­mánybizottság adta meg szá­mára, amelynek tagja volt közvetlen felettese, Elliot Ab­rams, az Amerika-közi ügyek­ben illetékes államtitkár, to­vábbá Oliver North alezredes és a CIA közép-amerikai mun­kacsoportjának vezetője, Alan Fiers is. Reagan elnök a kongresz- szusi meghallgatások előesté­jén igyekszik kifogni a szelet a nicaraguai politikát ellenzők táborából: az elnök vasárnap — közép-európai idő szerint ma, az éjszakai órákban —>, New Yorkban beszédet mond a politika „átalakításáról”. Strasbourg Chirac—Kohl találkozó Jacques Chirac francia mi­niszterelnök vasárnap délben Strasbourgban találkozott Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral. Megbeszélésük fő tárgya az európai nukleáris leszerelés, amely intenzív sok­oldalú és kétoldalú tárgyalások témája Nyugat-Európában. Chirac múlt vasárnap a má­sik európai atomhatalom, Anglia kormányfőjével tár­gyalt, s május közepén Moszkvába látogat. WILSON, A MEGBÍZ Szenzációs tálalásban ad hírt valamennyi brit vasárnapi lap a Munkáspárt vezetői ellen a hetvenes években szőtt MI—5- összeesküvés további részleteiről és a kémelhárító szolgálat ezúttal először elhangzott cáfolatáról. A The Sunday Times azt az értesülését közli első oldalán, hogy a „piszkos trükköket” nem az MI—5 vezérkarának tudta nélkül szervezte és alkal~ mazta a kémszolgálat szélsőjobboldali beállítottságú tisztjei** nek 30 tagú csoportja. Közülük immár hatot nevezett meg Dale Campbell-Savours munkáspárti képviselő. A lap szerint volt MI—5- és CIA-tisztek közölték: Harold Wilson munkáspárti vezér „politikai megbízhatóságának” ki­vizsgálását 1970—71-ben, Edward Heath konzervatív miniszter- elnök kormányzása idején Sir Martin Furnivai Jones, az MI—5 akkori főnöke hagyta jóvá, s utóda, Sir Michael Han­ley vezetésével 1972-ben tovább bővítették az akciót. James Angleton, a CIA egykori igazgatóhelyettese, a The Sunday Tímesnak adott nyilatkozatában megerősítette, hogy a brit és az amerikai kémelhárító szolgálat együttműködött az ügyben. A lap úgy tudja, hogy Peter Wright — a volt MI—S-tiszt em­lékiratainak kiadását a Thatcher-kormány igyekszik peres úton megakadályozni — a Wiison-ellenes összeesküvésben részt vett prominens üzletemberek és közéleti személyiségek meg­A The Observer exkluzív értesülése: Peter Wright a Wilson elleni összeesküvés ügyében 1974-ben felvette a kapcsolatot Margaret Thatcher asszony egykori legközelebbi munkatársá­val, Airey Neave konzervatív képviselővel is. Az 1979-ben IRA-bombamerénylet áldozatává vált Neave, a konzervatív pártvezér! poszt elnyeréséért Edward Heath ellen vívott That- cher-kampány szervezője nem utasította el a közeledést» i.-------—......................................... —-------------------------------------—............. S ZABÁLYTALAN. (OLASZ) SZABÁLYOK sabbat ezek közül úgy neve­zik: választási kampány. A z állam minden párt számára kiutal e kampány folytatása céljából megfelelő pénzössze­geket, összesen harmincmil- liárd lírát (természetesen egy 1974-ben hozott törvény értel­mében). Övön alul ütni persze tilos lesz ezután is, legalábbis látható módon. Ezt szavatolni hivatott az a rendelkezés is, miszerint politikai személyi­ség a kampány idején nem szerepelhet a televízióban, csak a kifejezetten politikai vitának szentelt műsorokban láthatják őket. Az más kérdés, hogy a vita szabadon burjá- nozhat: minden párt érvelho*. vitatkozhat, igazmondást szír lelhet, amilyen hihetően csak képes rá. MÁRIS KIRAJZOLÓDIK, hogy ki mire óhajtja fektetni a hangsúlyt. A keresztényde­mokraták egy „nyugodt erő­ként" akarják feltüntetni ma­gukat a továbbiakban, mert így látják ellensúlvozhatónak a szocialisták meglepő fordu­latokkal teli, „izgágának” vélt, túlzott mozgékonyságát. A szocialisták az eddig is be­vált módszert, a vezető „sze­mélyére szabott” propagandát választják. vagyis Bettino Craxi arcképe villan maid fel mindenütt, ahol szocialisták leledzenek. A kommunisták a lakosság közelhozását tekintik elsőrendű feladatnak, bár ha­sonlóképpen kívánják hangsú­lyozni a kereszténydemokraták is pártjuk „népi” jellegét. G. F. Az olasz köztársasági elnök­nek persze nincs olyan sok le­hetősége a bűvészkedésre, mint bármely kormányfőnek vagy pártvezetőnek. Az alkot­mány előírásai szinte gúzsba kötik. Cossiga például kedden csak a formalitások betartásá­val, vagyis a két ház elnöké­nek meghallgatása után írhatta alá a parlament feloszlatásáról rendelkező dokumentumot. Az új választások kiírását is csak a kormány javaslatára teheti (ezúttal felkérte Fanfani „technokrata” minisztertaná­csát, hogy a szavazásig ellássa az ügyvivői teendőket). A menetrend most már a maga szabályai szerint törté­nik. Június 14-én várják a la­kosságot az urnák elé, hiszen a parlament feloszlatásától számítva legalább negyvenöt napnak kell eltelnie a válasz­tásokig, de nem szabad hetven napnál tovább várni. A szigo­rú megkötések kényszerű szü­netet is jelentenek természete­sen a törvényhozási tevékeny­ségben, hiszen gyakorlatilag nincs is parlament, amely meg lenne bízva ezzel. A pártok tudják: ..a szabály, az szabály”. De azzal is tisztá­ban vannak, hogy a fortély az fortély. Vagyis a szigorú kor­látozások időszakában is van lehetőségük bizonyos bűvész­aKKor is, na világos volt min­denki számára: mindez a po­litikai cselfogások, gáncsolá­sok sorába tartozik. Hogy miként is alakítja tak­tikáját a kereszténydemokra­ta és a szocialista párt, az az emberi szemek előtt sokszor láthatatlan. Végül is elszakadt a húr: a köztársasági elnök számára nem maradt más, mint feloszlatni a parlament két házát, a képviselőházat és a szenátust. A törvényhozási időszakot Olaszországban 1972 óta egy­szer sem sikerült az alkot­mányban meghatározott öt évig életben tartani. A mosta­ni is csak tavaly járt volna le, de a belpolitikai ellenté­tek miatt újra meg kellett szakítani. Ez nem kifejezetten Cossiga elnök hibája. Elődei is kénytelenek voltak többször ehhez a lépéshez folyamodni. Giovanni Leone 1972-ben és 1979-ban ugyancsak idő előtt eresztette útnak az akkor hi­vatalban levő parlamentet. A lakosságot előrehozott válasz­tásokra kellett invitálni, hol­ott nem volt még „program­ban”. Az utód, Sandro Pertini is kétszer oszlatta fel a tör­vényhozó testületet, mégpedig 1979-ben és 1983-ban. A köz­társaság történetének ötödik feloszlatása Cossigára jutott. CSAK A KEZEMET FI­GYELJÉK — kiált fel a bű­vész a televízió képernyőjén. A varázsló keze nem csal, mégis hihetetlen a látvány: a bűvész kezében a tojás nem alakul át, hanem eltűnik, mintha nem is anyag volna. A néző úgy érzi, hogy valahol megint becsapják. Ugyanezt érezhették a poli­tikai folyamatokra érzékeny olaszok is, akik esténként a bűvészműsor helyett a belpo­litikai adásra állították készü­lékeiket. Az olasz alkotmány olyannak látszott, mint a tojás: el nem tűnhetett, de mégis, mintha lába kelt volna anél­kül, hogy átalakuláson ment volna keresztül. A legutóbbi kormányválságot ugyanis az jellemezte, hogy a papíron is rögzített játékszabályok ön­maguk ellen fordultak. Nem csoda, hogy Cossiga államfő feloszlatta a parla­mentet : Fanfani kormánya semmiféle többséggel nem ren­delkezett a parlamentben (hi­szen csak kereszténydemok­rata politikusok és „külsős” professzorok alkották azt), ezen kívül maga a miniszterel­nök tartott a legjobban attól, hogy a képviselők bizalmát elnyerje kormánya számára. Ráadásul éppen a keresztény- demokrata parlamenti tagok tartózkodtak a szavazástól, a kormány legfőbb ellenségei, a szocialisták, a szociáldemok­raták és radikálisok szavaztak számára bizalmat. Mintha fel­bomlott volna minden logika, minden szabály — ezt érez­hette minden politikus még

Next

/
Oldalképek
Tartalom