Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-14 / 112. szám

4 1987. MÁJUS 14., CSÜTÖRTÖK Villanófény Évekkel ezelőtt már köz­zétettük néhány szakember véleményét, mely szerint a papszigeti Duna-ág kotrá­sa ablakon kidobott pénz. Mert úgymond a folyam újra és újra telerakja iszappal a Papsziget nyu­gati oldalát. Akkor nem alaknlt ki vita a dologról. Azonban aki figyelemmel kísérte ennek a szakasznak az életét, valóban tapasztal­hatta, hogy időnként tény­leg kotorni kell a leülepe­dett iszapot. Pedig sokan azt gondolták, hogy a gátat alkotó híd eltávolítása után megindul a víz áramlása. A közelmúltban vízügyi szakemberekkel beszélget­ve ismét terítékre került a kérdés. Reich Gyula, a Bu­dapesti Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettese a követ­kezőt mondotta: — A papszigeti Duna- ág kotrása felesleges, több­ször elmondtuk már, hogy nem szabad rá költeni. A meder kialakítása olyan, hogy ebben az ágban soha­sem fog rendesen folyni a víz, állandóan kotorni kell majd. Nem hittem az Igazgató- helyettesnek. Felkerestem Koppány Györgyöt, a Kö- zép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság árvíz- és fo­lyamszabályozási osztályá­nak a vezetőjét, aki nagyon logikusan érvelve megerő­sítette Reich Gyula véle­ményét. A dolog elgondolkodtató. Honnan fogja előteremteni városunk időről időre a je­lenlegi árakon számolva az esetenkénti 1,5—2 millió forintot? Ugyanolyan zsák­utcába kerülünk, mint a Ráekevei-Duna-ág eseté­ben? Ahol évente kell tisztí­tani a medret? Ügy járunk, mint a Tisza szabályozása­kor jó néhány partmenti falu, amelyek egyik napról a másikra elvesztették fo- lyójukat? Annak a fantasz­tának lesz igaza, aki a 60-as évek elején azt javasolta, hogy engedjük feltöltődni az ágat és parcellázzuk ki a területet? Jó lenne, ha az illetéke­sek valóban alaposan meg­vizsgálnák a kérdést: mit lehet csinálni a papszigeti Duna-ággal? Mert ha a víz­ügyi szakembereknek iga­zuk van, akkor a jelenlegi megoldás rossz. Gondokkal küzd a Petőfi SE Gyökeres változásokat várnak Elöljáróban Hornyák Jenő elnök vázolta miként juthatott idáig az egyesület. A döntő okokat abban látta, hogy ele­ve kevés az az 500 ezer forint, amelyet a városi tanács ad, az elmúlt esztendőben a par­kolók bevétele szerényebb lett a vártnál, a településen mű­ködő üzemek pedig kevés ki­vételtől eltekintve (Papíripa­ri Vállalat szentendrei gyára, áfész) egyáltalán nem támo­gatják anyagilag az egyesüle­tet. Az elnökség tagjai úgy ér­zik, hogy nem kapnak megfe­lelő erkölcsi támogatást sem a helyi pártbizottságtól és ta­nácstól. Magyarul, az elnökség tagjai nem partnerek a gaz­dasági vezetőkkel szemben. Ha az utóbbiak azt éreznék, hogy a város apraja-nagyja fontos­nak érzi azt, hogy lábon ma­radjon a Pestőfi SE még a nehéz gazdasági helyzetben Is áldoznának néhány tízezer fo­rintot a támogatására. Nem pazaroltak A gazdasági végelgyengülés okai között említette Hornyák Jenő azt is, hogy a zöld-fehé­rek által tavasszal vásárolt használt autóbuszról kiderült: a motorját is ki kell cserélni. Ez a 210 ezer forintos vétel­áron felül további 70 ezer fo­rintos kiadást jelent. A ta­nács a második félévi támoga­tási keretből előlegezte a vé­telárat, amelyet a Petőfinek a következő hónapokban a parkolási díjakból és az autó­busz keresményéből kell visz- szafizetnie. Ha azonban bár­milyen ok folytért ' ezék néni hozzák be a tervezett pénzt, akkor késő ősszel a sportkör anyagilag ismét padlón lesz. Az elnökség tagjai egyéb gondokról is szóltak. Nem lenne tisztességes azt állítani, hogy az egyes szakosztályok között felhőtlen az összhang. Az is igaz, hogy a sportkör gazdálkodása — igaz apróbb ügyekben és kényszerhelyze­tekben — nem mindig a jog­szabályok szerint zajlott. Ugyanakkor az is tény, hogy pazarlásról, túlzott kifizetés­ről szó sincs, sőt még azokat a juttatásokat sem tudják biz­tosítani, ami járna. S itt a jogszabályoknál álljunk meg egy pillanatra! Az újabb ren­delkezések szerint például Szól a harang Születésről és halálról A város hét temploma közül hatot a betelepült szerbek emeltek. Építészeti és történeti adataikat több, ma is gyakran forgatott útikönyv rögzíti, őrzi. A hozzájuk fűződő ér­zelmek, hangulatok viszont csak egy ritkábban kézbe kerülő könyv, Jakov Ignjatovity Szerb rapszódiájának szavai nyomán zengenek fel. A már Szentendrén született író iskolába Szentendrén kez­dett járni, de tanulmányait Vácott folytatta. Az ott támadt mrettenetes honvágyat’’ azzal tudta csak csillapítani, ha ami­kor tehette, leszaladt a Duna-partra, ahonnan a szentendrei tornyokat lehetett látni, s leborulva várta, amíg a harangok megszólalnak. Hasra fekve tisztán hallotta a „zengő hangokat”, ö őrizte meg az ugyancsak szerb betelepülők által lakott közeli Csobánkáról szóló történetet is: „Beszélték, hogy valamikor ré­ge*-régen a csobánkaiaknak nem volt harang a tornyukban. Mikor a templomban istentiszteletet kellett tartani, hogy elta­lálják a liturgia megkezdésének idejét, az egyházfi vagy a gondnok felkapaszkodott a dombtetőre, ahonnan a szentendrei templomokat látni lehetett, s megvárta, hogy mikor szólalnak meg azok. Ha aztán megszólaltak, s visszhangoztak a hegyek közt szépen leereszkedett a dombról, jelentette, hogy a város­ban már húzzák.” A híreket is harangok adták tovább. Születésről, halálról, veszélyről, tűzről, vízről zengtek-zúgtak. De míg a magyarok lakta falvak harangjai „magyarul” szóltak, pl. Szentesen így siratták a halottat: Meghalt az úr! Meghalt az úr! Kár érte! Kár érte!, addig Szentendrén a régi szerb földrajzi nevek sír­tak fel a harangokban. Máshol is másként szólt a harang, ha a halott módosabb volt, megint másként, ha szegény ember ke­rült a sírba. Egy régi visszaemlékező szerint Szentendrén, ha nagytekintélyű gazdag halottat temettek, akkor a nagy haran­got kondították meg, amely így búcsúztatta a megboldogultat: Van Bubán, Vab Bubán. Amikor jómódú polgárt kísértek a te­metőbe, a közepes harang szava kísérte: Pismán, Pismán! S ha szegény szentendreit tettek a sírba, csak a kis harang siratta tmiayen: Petyina! Petyina! Pethő Németh Erika azok az edzők, akik eddig 2590 forint tiszteletdíjért dolgoztak, ma már 1500 forintot sem kaphatnak. Nyilvánvaló, hogy ezért az alamizsnáért senki nem vállalja a hetenként há­romszori trenírozást a vasár­napi utazást, meccset. S őszin­tén meg kell mondani azt is, hogy például a városi tanács 3 egymás utáni évben jelölt ki egy szakembert a szám- vizsgáló bizottság munkájának segítésére. Az illető el is vál­lalta a munkát, de soha egyet­len percre sem jelent meg. Kárbavész ? Teljesen érthetetlen az a rendelkezés is, amely azt írja elő, hogy minden egyes szer­vezetnek bérleti díjakat kell kérnie például teremért vagy a sportszerek használatáért, így alakulhat ki az a helyzet, hogy bár a szentendrei Pető­fi SE asztalitenisz szakosztá­lyában a Felszabadulás lakó­telepi általános iskolából leg­alább 40 gyerek játszik, a tor­nateremért mégis fizetnie kell a sportkörnek. Azaz a két költségvetésből élő egység egyik zsebéből kiveszi a pénzt azért, hogy azt a másikba te­gye. Most már csak az van hátra, hogy a sportkör felmér­je, serdülő és ifjúsági labda­rúgó-csapataiban melyik is­kolából hány tanuló játszik, s a közoktatási intézményektől pénzt kérjen például fű, mez, vagy cipőkoptatásért. A Petőfi SE gazdasági hely­zetéről lapunk hasábjain is többször írtunk már. Kon­gattuk a vészharangokat, s most ugyanezt tesszük. Szomo­rúan láttuk azokat, a lelkes sportembereket, akik a sem­miből teremtettek NB II-es és NB IlI-as asztalitenisz-csapa­tokat, tíz éve társadalmi mun­kában látják el az edzői fel­adatokat, név szerint Kovács Árpádról és Nemes Tiborról van szó. vagy említhetjük Per- nyeszi István testnevelő ta­nárt és kollégáit, akiknek a kézilabdasoort meghonoso­dását köszönheti a város, vagy éppen a jelenlegi idős elnököt Hornyák Jenőt, a sportolók közül Bombái Rudolfot, akik évtizedek erőfeszítésével gvö- .nyörú pályákat, öltözőket, szolgálati lakást építettek fel ízbégen. Az utóbbiak évről évre millió forint felett telje­sítettek társadalmi munkát. Emlékeztetni kell arra ;s, hogy Simon Péter sportfel- ügvelő néhánv kartársával és a DMRVV anyagi támogatá­sával úszó és kajak-kenu szakosztályokat hívott életre. Ilyen előzmények után van erkölcsi alapunk arra, hogy kimondjuk: a város vezetői­nek és lakosságának az eddi­gieknél sokkal aktívabban kell segíteni a szentendrei sportot! Hiszen jelenleg csaknem 300 felnőtt és gyerek versenyez a zöld-fehér színekben. Az elnökségi ülés résztve­vői, úgy határoztak, hogy le­véllel fordulnak a városi ta­nácshoz, s kérik, hogy az idei támogatás maradékát hala­déktalanul utalják ál a Pető­finek, hogy sportolói az évadot zavartalanul végig- küzdhessék. Azt remélik, hogy a parkolók bevételéből és a busz keresményéből pozitívvá tudják tenni mérlegüket. Az egész városé Ugyanakkor azt is megfogal­mazták, hogy gyökeres válto­zásokra van szükség. A Pető­fi SE-t az egész város sport­körévé kell tenni. Ki kell dol­gozni, az 1990-ig tartó koncep­ciót, amelynek alapján a meg­újított elnökség az anyagi erők összefogásával, s a település vezetőinek erkölcsi támogatá­sával Szentendre súlyának megfelelő szabadidő és ver­senysportot teremthet. Az elő­készületeket a határozat vég­rehajtására már májusban megkezdik. SZENTENDRE! A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A KDIB a Dunakanyarért Minden településnek jut A Közép-Duna-vidéki Intézőbizottság ebben az esz­tendőben is támogatja azokat a dunakanyarbeli beruhá­zásokat, amelyek az idegenforgalmat, illetve a kör­nyezetvédelmet segítik. A Budapesttől Szentendré­ig, majd tovább Visegrádig kiépülő kerékpárúi létesítésé­hez összesen ötmillió forint­tal járulnak hozzá. A kétkere­kűt és a testmozgást szerető turisták már ebben az esz­tendőben eljuthatnak Békás­megyertől Szentendréig a tes­ti épségük . veszélyeztetése nélkül. Az igazi persze az lesz, ha a Szentendrei-sziget festői falvaiba és a Pilisbe is el lehet biciklizni. A távolab­bi cél egyébként az utóbbi. Az Omszk parkba újabb szociális létesítmények, a leányfalui strandra — amely­nek bővítése folyik — par­Rosszabb év ne legyen Festők és a számítógép öt évvel ezelőtt a Szentendrei Építőipari Szövetkezet né­hány festő-mázoló szakmunkása úgy döntött, hogy kihasz­nálva az újonnan nyíló lehetőségeket, megpróbál a maga lá­bára állni. Pomáz székhellyel rövidesen megalakították az Építő és Karbantartó Kisszövetkezetet. A részjegyekből 460 ezer forintnyi tőke jött össze, s ezzel vágtak neki az ismeret­lennek. Ma már a tagság derűvel gondol vissza a kezdetre. Lei- dinger Gyula, az elnök is mo­solyogva emlékezik, de tu-< dóm, hogy néhány ősz hajszá­lat csak ráírhatna az első hó­napok számlájára. Az eredmények érzékelteté­sére a legjobb lesz, ha az írás elején glédába állítjuk a po­zitívumokat. Szólunk például arról, hogy a kisszövetkezet vagyona jelenleg csaknem 10 millió 900 ezer forint, a nyereségük 7 millió 651 ezer forint, s ebből felosztható 672 ezer forint. A célrészjegy ősz- szege csaknem megnégyszere­ződött, saját telephelyet vásá­roltak, három új tehergépko­csival fuvarozzák a szerszá­mokat, anyagokat. Valamit, valamiért — tart­ja a szólás! Nos, azok az em­berek, akik az Építő és Kar­bantartó Kisszövetkezet tagjai, keresni akartak. A 42 órás munkahetet nem ismerték. Az ecsetet addig forgatták, amíg a pontot feltették az i- betűre. Szinte hihetetlen, hogy a két­tucat ember alkotta céggel or­szágos hatósugarú nagyválla­latok, külföldi követségek dol­goztatnak. öt esztendő alatt nem fordult elő, hogy minő­ségi hiba miatt elmarasztal­ták volna őket. — Mi a titkuk? — kérde­zem Leidinger Gyulától. — Semmi ördöngösség nincs ebben. Mindenki tudja, hogy az átlagnál jóval nagyobb jő­Visegrád új színfoltja A műszaki átadás után megkezdődött a berendezések szállítása Visegrádon az új bevásárlóközpontba védelemért az eddig megszo­kottnál többet, pontosabban kell dolgozni. Aki másként csinálja, elmehet. öt esztendő alatt kitapint­ható változások is történtek a kollektíva életében. Aligha le­het úgy gazdálkodni, mint 1981-ben. Az elnök e jelensé­geket csokorba kötve mondja, — Egyre több megrendelőnk igényli azt, hogy generálkivi­telezőként vállaljuk el a be­ruházást. Nehéz leckét ka­punk, mert mi erősen szako­sodtunk a festésre, mázolásra. Így kénytelenek vagyunk a szokottnál több alvállalkozóval dolgoztatni. Ebből pedig egye­nesen következik, hogy jelen­tősen megnőtt a szervezés fon­tossága. Elkerülhetetlennek iatsziK a profilDővítés. Első­sorban szamítóyep-karbantar- tassai, szoítvenceszítéssel kí­vánunk foglalkozni. Persze tu­dom, hogy ez nem vág a te­vékenységünkbe, de az aszta­losság mar igen. S a számító­gépekkel való foglalkozásunk­nak megvan a terveinkben a maga helye. Szóval úgy ítél­jük meg, hogy ma mar nem szerencsés egy lábon állni. Bővíteni fogjuk a szolgálta­tásaink körét is. Nem taga­dom, hogy csalogatjuk a ma­gánmegrendelőket. Az év első negyedében például húszszá­zalékos árengedményt adtunk. Mindössze négy lakos élt a lehetőséggel. Új volt a dolog. Biztos vagyok benne, hogy jö­vőre többen lesznek. — Az eredmények valóban figyelemre méltók. Azonban egyre csak a munkáról, a tel­jesítményekről, a nyereségről beszélünk. — Igaz. S jól tudom, mire céloz. Eddig nem volt időnk sporttal, szabadidő-szervezés­sel foglalkozni. Most kapcso­lódtunk be a Kiszöv és az OKISZ által szervezett vetél­kedőkbe, társadalmi munkát ajánlottunk fel a helyi öre­gek napközi otthonának épí­téséhez, három szocialista bri­gádunk működik. Egyszerűen nem tudjuk eldönteni, melyik kapja az aranykoszorút. Mi nem fogunk erőnkön túl is a teljesítmények fokozására tö­rekedni. Célunk a Kiváló Szö­vetkezet cím elnyerése. Ehhez pedig pusztán a munka kevés. Ahhoz azonban, hogy a tag­ság életét így alakíthassuk, előbb dolgozni kellett, s kell a jövőben is. De a munkánk eredményeit élvezni is akar­juk. A nagyközség lakosságá­val együtt. kólók kerülnek. Az újabb me­dence elkészítése nem megy máról holnapra, de vigasz­taló, hogy a 10 millió forint megvan rá. Jó hír a tahitótfalusiaknak, hogy továbbvezetik, a járdát a 11-es főútvonal mentén. Buszvárót emelnek a hídfő­nél. De a legfontosabb talán, hogy folytatódik a szigeti szennyvíztisztító kivitelezése. A KDIB egymillió 200 ezer forinttal járul hozzá Tahitót- falu gazdagításához. A Duna két ága között fek­vő falvak sem maradnak ki a fejlesztésekből. Aki Pócs- megyeren jár, láthatja, hogy épül a helyi strand. Horány és Szigetmonostor szabadidő- parkot kap. A Kék-Duna Szakszövetkezet és a Danu­bius Vendéglátó Vállalat ösz- szefogásával kialakított golf­pálya már vonzza e nálunk ritka sport kedvelőit. A lo­csolóhálózatot fogják elkészí­teni, kijelölték a klubház he­lyét is. Kisoroszi fölé, a fes­tői szigetcsúcs táborához szer- vizutat építenek. A KDIB az ebben a bekezdésben felsorolt létesítményekhez ugyancsak egymillió 200 ezer forintot ad! Külön fejezetet érdemel Vi­segrád fejlesztése. Folytatják a Fellegvár rekonstrukcióját. Ez, s,-a. .palota állami ünne­peken és hétvégekén telje? díszkivilágítást kap. Biztosan gyönyörű látványt fog nyúj­tani a két épület, hátuk mö­gött a sötét erdős hegyekkel. A nagyközség központja las­san kialakul.' Nemrégiben a szolgáltatóházakat adták át. Építik a járdát a főutca men­tén. A palotajátékok költ­ségeihez és a Multikar szemét- szállító kocsi vásárlásához egyaránt hozzájárul a KDIB. Visegrádra összesen ebben az esztendőben csaknem 3 és fél millió forintot költenek. Dunabogdányban járdát lé­tesítenek, Pilisszántón meg­kezdődött a község vízgond­jainak végleges megoldása, Pilisszentlászló fölött a Viseg­rádra vezető erdei út mellett szeméttelep éktelenkedik. Az utóbbit rövidesen felszámol­ják. Ezeknek a munkáknak az elvégzéséhez a KDIB 700 ezer forinttal járul hozzá. Még mielőtt rátérnénk ar­ra, hogy Szentendre milyen juttatásokat kap, meg kell említeni, hogy a bizottság nemcsak a beruházásokat, ha­nem a térség sport- és kul­turális életét is támogatja. A már nemzetközi hírűvé vált eszkimó-indián játékok költ­ségeinek fedezésére 35, a Dunakanyar Kupa férfi kézi­labdatorna lebonyolításához szintén 35 ezer forintot ad­nak. A Leányfalun rendezen­dő Barna József úszóemlék­versenyhez 10 ezer forinttal járul hozzá. Végül nézzük meg, mit kap Szentendre? Az idén folytat­ják a partszabályozási mun­kákat a Papsziget mentén. Rendbe teszik a Postás stran­dot és környékét, itt egyes részeket feltöltenek és füve­sítenek. Megszépül a hajóál­lomás környéke iS. A KDIB ezekre a munkákra ebben az esztendőben csaknem 3 millió forintot- szén oly módon, hogy az összeget átutalja a Szent­endrei Városi Tanácsnak, s a helybeliek döntik el, mi mó­don lehet azt a leggazdaságo­sabban felhasználni. Az oldalt írta: Kovács T. István Fotó: Vimola Károly Rendkívüli ülést tartott a szentendrei Petőfi SE elnök­sége. A testület tagjait a felügyeleti szerv, a városi ta­nács hívta össze. Az egyetlen, de igen fontos napirendi pont a sportkör gazdasági helyzetének elemzése volt. Pontosabban annak a kérdésnek az eldöntése, hogy mi­ként maradhatnak talpon, amikor a pénztárukban össze­sen 5 ezer forint található?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom