Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-02 / 78. szám
1M7. ÁPRILIS 3., CSÜTÖRTÖK • • Ünnepség a Pesti Vigadóban Átadták a művészeti díjakat Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából ; szerdán a Pesti Vigadóban átadták az idei művészeti díja- • kai. Az eseményen megjelent Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese. A kitüntetetteket Köpeczi Béla művelődési miniszter köszöntötte. Többek között emlékeztetett arra, hogy kulturális életünk a hazai gazdasági és társadalmi változások hatására új kihívásokkal találja szemben magát: megoldásra vár, hogy miként érvényesítheti hatását a különböző területeken; miként használhatók fel a tömegkommunikáció, különösen a televízió és a videotechnika nyújtotta új lehetőségek. Ezzel egyidejűleg a megváltozott gazdasági környezet hatására át kell alakítani a kulturális intézményrendszert és az állami támogatás rendjét. Ezzel Összefüggésben a miniszter kijelentette: a szocialista állam nem akarja magára hagyni a művészetet. Köpeczi Béla ezt követően átadta a kitüntetéseket. JÁSZÁT MARI-DIJAT kapott: Acs János rendező, Bajcsay Mária színművésznő, Balogh Géza rendező, Bán János színművész, Csikós Sándor színművész. Felkai Eszter színművésznő. Harsány! Gábor színművész, Illés István rendező, Koltal Tamás kritikus, Kovát« Kriszta színművésznő, Kristóf Istvánné art.istaművész. Magos György rendező, Nagy Anna színművésznő. Pap Vera szín- művésznő, Tóth Judit színművész- nő és Zsadon Andrea színművész- nő. JÓZSEF ATTILA-DIJAT kaDOtt: Agárdi Péter irodalomtörténész, kritikus, Balázs József író. Csukás István költő, Gergely Agnes költő, műfordító, prózaíró, Görttmbei András irodalomtörténész, kritikus, Kalász Márton író, műfordító, Kocsis István drámaíró, Krasznahorkai László író, Thiery Árpád író, Zalán Tibor költő és az időközben elhunyt Szederkényi Ervin főszerkesztő, kritikus és irodalomszervező. LISZT FERENC-DlJAT kapott: Berczelly István magánénekes, Dévai Nagy Kamilla magánénekes, Hágai Katalin magántáncos, Jan cső vies Antal vezető karmester, az Omega együttes — Benkö László, Debreceni Ferenc, Kóbor János, Mihály Tamás, Molnár György —, Perényi Eszter hegedűművész, Somogyvári Erik néptáncművész, Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész, zeneszerző, Zempléni Mária magánénekes. ERKEL FERENC-DlJAT kapott: Bor József igazgató-rendező, Mártha István zeneszerző, Párkai- né Eckhardt Mária zenetudós. BALÁZS BELA-DIJAT kapott: Bársony Péter hangmérnök, B. Révész László, a tv rendezője. Bölcs István, a rádió rovatvezetője, Elek Judit filmrendező, Er- dőss Pál filmrendező, Gothár Péter filmrendező, Hazai György szinkronrendező, Horváth Péter fotóriporter, Kollányi Judit film- vágó, Mahrer Emil vezető rendező, Pap Ferenc operatőr, Szalai András operatőr. MUNKÁCSY MIHALY-DlJAT kapott: Almásy Aladár grafikus- művész, Antal Pál grafikusművész, Bozsó János festőművész, Buczkó György iparművész. Bernjén Imre ipari formatervező-művész, Földi Péter festőművész, Jó- zsa Bálint szobrászművész, Kecskés Agnes gobelintervező-művész, Leute István restaurátor, Lórinczí Edit belsőépítész, Marosits István szobrászművész, Németh Lajos művészettörténész, Szentirmai Zol tán szobrászművész, Újházi Péter festőművész. A művelődésügy területén kiemelkedő munkát végzők kitüntetési ünnepségén hatan a Magyar Népköztársaság Csillagrendiét, öten az Április Negyediké Érdemrendet, 36-an pedig a Munka Érdemrend különböző fokozatait vehették át. A kitüntetéseket Stark Antal művelődési minisztériumi államtitkár nyújtotta át , ugyancsak a Pesti Vigadóban. Érdekességek a Pest Megyei Levéltárból A körjegyző apa nagyhírű fia Tervezők és művészek M Együttműködés Az új lakónegyeded, jelentős közintézmények, valamint környezetük kulturált megformálását segítő együttműködési megállapodást kötött a Képző- és Iparművészeti Lektorátus a Tervezésfejlesztési és Technikai Építészeti Intézettel. A cél az, hogy az építészek mór a műszaki tervdokumentációk ki* dolgozásának időszakában be- vonják a tervezésbe a társ- művészetek képviselőit: a szobrászokat, a festőket és az iparművészeket. Közösen keresnek megoldásokat arra, hogy a műszakilag feltétlenül szükséges nagy falfelületek. előcsarnokok és más helyiségek, valamint az épületek közötti puszta térségek sivár hangulatát milyen művészi alkotásokkal oldhatják fel és tehetik harmonikussá, emberközpontúvá. Heti filmtegyzet A sánta dervis Alberti község Munkás-, Katona és Földműves Tanácsa rendkívüli ülésre gyűlt össze 1919. július 3-án. Jelen voltak Illés Pál tanácselnök, id. Macskási András és Bebei János intézöbizottsági tagok. König Béla községi hivatalvezető. Szentpé'tery Gizit fenács- jegyző és a tanácstagok. A vendégek: Bossányi Kálmán Monőr járási hivatalvezető. Rtibi János és Fekete János Irsa község direktóriumának tagjai. A jegyzőkönyv-vezetésre Illés Sándor és „pálinkás" Simó Pál tanácstagokat kérték fel. Az ülésnek egyetlen napirendi pontja volt. Szilágysági előzmények „Az elnök a gyűlést megnyitja. üdvözli Kun Mór elvtársat, Kun Béla külügyi népbiztos elvtársunk édesatyját, azon alkalomból, hogy Alberti községben előzetes meghívásra az adóügyi vezetői állást elfogadta és ezen hivatalában ünnepélyesen beiktatja. Kun Béla népbiztos részére pedig üdvözlő távirat elküldését javasolja." Jószerivel nem tulajdoníthatunk nagy jelentőséget annak, hogy egy történelemformáló embernek kik voltak a szülei, ám ennek ellenére azt tapasztaljuk, ezt mégsem lehet mellőzni, hiszen a történetírást és a laikus közvéleményt is mindig módfelett érdekelte, hogy a reprezentáns egyén milyen családból származott. Kun Béla 1886. február 20-án látta meg a napvilágot egy szilágysági faluban. Leién, ahol apja körjegyző volt, Lele helyneve puszta személynévből keletkezett, valamikor az Árpád-korban. Ez a személynév a Lél. Lelu, amelyik a finnugor lélek szó származéka. Lele 1886-ban 700—800 lakosú kisközség. legnagyobbrészt magyar. 11,7 kilométerre fekszik Szilágycsehtől, a járási székhelytől. Kun Béla egyébként Szi- lágycsehet jelöli meg többször születése helyéül, az özvegye Leiét. Lehetséges, hogy a születést nem a lelei bába. hanem a szilágycsehi orvos vezette le. vagy csak az anyakönyvezés történt Szilágycse- hen. Némi számítással Alberti község munkástanácsa Kun Mór (menekült köztisztviselő?) álláshoz juttatásának nemes gesztusával nyilván a nagyhírű fiúnak akart kedvezni, de nem minden számítás nélkül. Mert kér is. Ezen ünnepélyes alkalomból pedig Vértes Sándor (az, al- bertirsai vasútállomás főfioke) és több elvtársunk indítványára pillanatnyilag megtéve- lyedett és félrevezetett, most fogva tartott két proletár elvtársunk részére a kegyelem kieszközlése céljából Mejer József (járási intézőbizottsági tag) elvtárs vezetése mellett Bebei János községi intéző bizottsági tag. Illés Pál tanácselnök, Petrás Sándor tanácselnök és Simó Pál Kovács tanácstag elvtársainkból álló bizottságot küldjük ki miszerint járjanak el az illetékes fórumoknál fentnevezett két félrevezetett elvtársunk érdekében, hogy a tanács felelősségére kegyelmet kapjanak.” A tanács pedig azt vállalja, hogy a fent ugyan meg nem nevezett személyek 60ha többet agitálni nem fognak, gyűlésen fel nem szólalnak és politikai vitába nem keverednek. Vagyis ..pillanatnyi meg- tévelyedésük” ideológiai természetű volt. Ismeretlen adat Kun Mór 1919. július 3-tól augusztus 1-ig viselhette hivatalát Albertirsán. A román királyi csapatok augusztus 2-án vonultak Itt keresztül. A rendkívüli ülés jegyzőkönyvének egy példányát Alberti község intéző bizottsága hivatalból megküldte a mo- nori járás direktóriumának; ma is ebben az irategyüttesben található. Kun Mór hivataloskodása Albertiben eddig még ismeretlen a szakirodalomban. Horváth Lajos Előkészítő tanfolyam Szakmunkásoknak A következő tanévben a műszaki, a közgazdasági, a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari, valamint a jogi szakterületeken szervezik meg a szakmunkások előkészítő tanfolyamait (SZÉT). Felvételre azok a szakmunkások jelentkezhetnek, akik 30 évesnél idősebbek, fizikai munkakörben legalább 3 évig kiemelkedő munkát végeztek, s a jelentkezés időpontjában is fizikai munkásként dolgoznak. Alapvető feltétel, hogy jelentkezésüket a vállalat vezetősége támogassa: vállalja, hogy a tanfolyam idejére, s a nappali tagozaton folytatandó felsőfokú tanulmányok időtartamára az erre vonatkozó rendeletekben megállapított kedvezményeket számukra biztosítja. A felvételre javasolt szakmunkások alkalmassági és képességvizsgán vesznek részt. A tanfolyamra pályázók vállalatuk személyzéti (oktatási) osztályán jelentkezhetnek. Itt kérhetnek további, részletekre is kiterjedő felvilágosítást, itt kapnak jelentkezési lapot is, amelyet kitöltve, a szükséges mellékletekkel együtt április 10-ig kell ugyanide visszajuttatni. A vállalat vezetősége — az érintett munkáskollektívák véleményének meghallgatásával — bírálja el a jelentkezéseket, s akiket továbbtanulásra alkalmasnak tartanak és javasolnak, azok jelentkezési lapját április 15-ig küldik meg a megpályázott szakterület SZET-igazgatóságának. V-FIGYELŐ Nem verték ugyan nagydobra, ám így is mind jobb hírt kelt, nézői kedvet csihol magának a televizió új, vasárnap délelőtti magazinja, a Matiné. S teszi ezt azzal az igényességgel, ami témaválasztására és lebonyolítására egyaránt jellemző. A múltkor például a nógrádi vidékek cifra nyomorúságát idézték meg és elemezték a néprajz és a szociográfia tudományának elvárásai szerint, most meg a Hajnó-legenda nyomába eredtek — szinten dicséretes alapossággal. Hogy ki volt Hajnó és miért tekeredett személye kóréany- nyi mesefonadék? Nos, ez a furcsa nevű idegen voltaképpen Haynau táborszernagy lenne, aki köztudomásúan előbb Itáliában nyerte el a bresciai hiéna titulust, majd pedig a magyar szabadság- harc vérbefojtójaként érezhette egy nép gyűlöletét. Mindezek után azonban — micsoda ötlet! — hol is másutt telepedhetett le, mint északi országrészünkben, és nyírség i birtokosként éldegélt egészen az 1853-ban bekövetkezett haláláig. Ott kísértett a jelzett tájon, s nem csupán ő, hanem leánya is, aki csúfabb volt, mint a legrondább boszorka. Nos, ez a Haynau-Hajnó afféle mondahőssé vált a környék népének képzeletében, és máig hallani a róla szóló s egyúttal a leányával kapcsolatos rémregéket. Hogy mennyi minden csalafintaságot, gonoszságot tételeztek fel — kellő alappal — róla, azt éppen ez a Matiné-adás bizonyította, egyrészt úgy, hogy a mesemondók, -gyűjtők adták elő a reá vonatkozó históriákat, másrészt meg úgy, hogy a stúdióba meghívott szakember jelezte: íme, itt a fülünk hallatara, az orrunk előtt produkálja magát a népi képzelet. Haj nőt rettenetesen gyűlölték a nyírségiek, ezért hát most mindennek elmondják, s még a lányáról is tudni vélik, hogy az kutyafejű volt... Nagyon tetszett ez a helyszíni gyűjtés meg a reá felelő tudósi értelmezés, s ha a szerkesztők figyelme netán arra is kiterjed, hogy a magyarországi Hajnó-legenda első számú tudósítóját, irodalmi éltetőjét, Szendrő Iván színművészt szintén odatelepítík a társalkodók valamelyik asztalához, hát akkor még tökéletesebb lett volna ez a különben is sikeres adás. Az említett férfiú ugyanis monodrámát szerkesztett ebből a népképzeleti anyagból, s azt nemcsak idehaza mutatta be többfelé. hanem szerte Európában, mégpedig francia nyelven. Sőt, ha jól tudjuk, már a tengerentúlon is szerepelt ezzel a gyűjtésével, lévén hogy időközben egy nemzetközi folklórcentrumtól : komolyabb támogatást, ösztöndíjat kapott. No, majd legközelebb — ha netán újból terítékre kerülnek a táborszernagy viselt dolgai... Rejlő. Szintén az újdonságkeresés jegyében szerkesztették meg a Rejtő Jenő-estet, amely A magyar kabaré levelező tagja sejtelmes címet kapta. Ágoston György szerkesztő ugyanis a jelenetíró, a színpadi szerző Rejtőt akarta ezúttal bemutatni, s nem azt, aki agyonolvasott regényparódiáival hódítja meg az ifjabb olvasók tömegeit máig. Hogy milyen volt P. Howard párbeszédmesternek? Hát nem jobb, és nem is rosszabb, mint amilyenek egykori kollégái voltak. Értett a félreértetéshez, értett a jó bemondások elpu- fogtatásához —, de egyáltalán nem jobban, mint Nóti Károly, hogy egy nevet is említsünk. Ami ezt a válogatást mégis emlékezetesebbé tette, az néhány levél, naplójegyzet közhírré tétele volt. Ezekben Vanek úr szellemi apukája ugyanis a lehető legőszintébben sírta el bánatait, hogy például miként bánik el vele a kiadó, s hogy például miként kezdik el lökdösni a gyűjtőtáborból a legeslegutolsó menetoszlop felé. Ezek a jajdu- lásai torokszorítóak voltak! Akácz László Benedek Gyula (középen) A sánta dervis című új magra* fiba egyik jelenetében Nem feltétlenül szerencsés, ha valaki évtizedekig dédelget egy álmot, és csak nagy sokára jut el a megvalósításig. Időközben felgyűlhetnek ugyan az élmények, össze lehet szedni az elképzelésekhez szükséges anyagot, ismeretekre lehet szart tenni — de az évek lassan kihűlhetik a témát, elillanhat belőle az, ami az álom megfogalmazásakor még forró és élő volt. Valami ilyesmi történhetett a most mozikba kerülő film témájával is. Kis József, számos kiváló dokumenturafilm s több játékfilm rendezője, húsz esztendővel ezelőtt bukkant rá egy nagyon izgalmasnak tűnő témára: a világhírű magyar orientalista, Vámbéry Ármin akkor már több mint száz éve (1864-ben) megjelent Közép-ázsiai utazás című könyvére. Az útleírás és egyben nyelvészeti és történeti kutatásleírás szerzője kétszeresen is érdekes figura volt. Közép-ázsiai útjára elsősorban a magyarság ősi eredet- kutátásai vezették, s mint előtte Julianus barát és Körösi Csorna Sándor, az őshazát, a távol- vagy közép-ázsiai rokonokat akarta megtalálni — s ehhez a tartalmas szellemi és fizikai erőfeszítést követelő vállalkozáshoz valóságos mohamedán dervissé lett, mert csak így juthatott el (s még így is életveszélyes körülmények között) azokba a középázsiai emírségekbe, amelyekben hatalmas ismeretanyag halmozódott fel az ősi könyvtárakban, mecsetekben. Hogy Vámbéry mindehhez még testi hibás is volt (csípőficama miatt csak nehezen tudott járni), az még inkább alkalmassá látszott tenni őt egy film (életrajzi film) hőséül. Kis József először egy do- kumentumfilmben dolgozta fel a Vámbéry-élményt: ax 1969- ben készült Vámbéry — különösen, hogy megszólalt benne a nagy tudós két még élő, s nem kevésbé jeles tudós orientalista tanítványa, Germanus Gyula és Németh Gyula — emlékezetes sikerű, nagyon érdekes, rengeteg információt nyújtó film volt. De a téma nem hagyta nyugodni Kis Józsefet. Előbb egy könyvben (Vámbéry nyomában, 1972) körvonalazta egy lehetséges Vámbéry-film forgatókönyvét. Aztán ahogy teltek az évek, úgy lett egyre nagyobb a felvett filmanyag, gyarapodott a sok részismeret, résztörtánet, mígnem a ’80-as évek közepén elkezdhette a forgatást, és 1986-ban elkészült A. sánta dervis. ■ ** Sajnálatos, hogy azt keil mondani: a film elkészülté-• nek története sokkal érdeke» sebb, izgalmasabb, mint ma* ga a kész film. Ebben a meet látható filmtörténetben ugyanis sem izgalom, sem gondolat,- sem fiimi eszközök (olyanok tudniiíik, amelyek egy játék* filmhez kellenének) nem valami bőven találhatók. Az álmai megvalósításé órt semmilyen áldozattól vissza nem; riadó nagy tudós alakja itt csak illusztratív ábrázolást kap. Szenvedésekkel és veszélyekkel teli vándorútja csak leírás marad (tegyük hozzál Vámbéry eredeti útleírása többszörösen izgalmasabb olvasmány még ma is, nehézkes nyelve dacéra is). Nem tudjuk meg, tulajdonképpen miféle könyveket is keres, és hogy miért utazik épp oda, ahová. A magyar tudpsok társaságának szenilis öregjeivel való vitája, szembeszegülése is inkább csak olyan, mint egy egyéni tehetségű diák megjelenése a nagytiszteletű tanár! testület előtt. Hogy Vámbéry miért volt nagy tudós, milyen emberi konfliktusok.' között kellett dolgoznia, s mit ért el végül is, azt szintén homály fedi. Arról meg már nem is beszélek, hogy a film legérdekesebbnek induló képsorait szinte kivétel nélkül agyonbe- széli egy szükségtelenül megszólaló narrátor, aki épp azokat a dolgokat meséli el. ami-- két inkább ábrázolni kellene. A film sajnos tökéletesen érdektelenül tárgyalja ezt a hihetetlenül fordulatos, izgalmas tudósi életutat. Sem nem dokumentumfilm (noha mindent az eredeti helyszíneken forgattak), sem nem játékfilm (noha van cselekménye, vannak figurái). Valahol, valamiképp kipergett ez az anyag Kis József ujjai közül, s olyan - száraz matéria jött létre, mint a sivatag homokja — amiből tengernyit látunk a filmen. Kár. Egv húszéves álom foszlott semmivé. S ezen az sem segít, hogy a film felfedez égy fiatal veszprémi színészt: Benedek Gyula Vámbéry alakjában messze a megirt figurán túlmenően érdekes, jelentős alakítást nyújt. Becéző szavak Egy érzelgős film mindig biztos siker — különösen, ha már megelőzte az érzelgős könyv, amiből a filmet készítették. Larry McMurtry regénye nálunk is megjelent tavaly kétféle kiadásban is (fűzve és kötve), s a hatalmas példányszám (legalább hetvenezer) nagyjából el is fogyott. Már a kötött példány borítójának sarkában is ott díszelgett a még külön is reklámozó szöveg: „A regényből készült Oscar-díjas filmet Magyarországon is bemutatják." Hát most itt is van, s nem kevesebb mint öt Oscar- díj kíséri. (A legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb női főszereplői — Shirley MacLaine —, a legjobb férfi epizódszereplő — Jack Nicholson —, s a legjobb forgatókönyv-adaptáció — James L. Brook, aki egyúttal a rendező is — diját kapta 1984-ben). Ez az Oscar-eső azonban erősen csalóka. A film — bár kétségtelenül jól megcsinált, s ez külön érdem, ha azt vesszük, hogy Brooknak ez az első mozijátékfilmje — a mi ízlésünk szerint véve bizony csöpögő- sen érzelgős, közhelyekkel feldúsított módon pszichologizáló és neurotikus, befejezése ordí- tóan hatásvadász, és az egészen elömlik a közönség legkönnyebben kiváltható strás- reflexeire „utazó" szándék. Közönségfilm — szokták az ilyen munkákra mondani. Az is. Csak (?) annyi a baja, hogy minden ízében felületes, fordulatai tucatnyi helyről ismerősek, alakjai szintúgy. Ha MacLaine és Nicholson nem játszana benne, tíz perc után ott kellene hagyni. A film viszont két óra tíz percig tart... Takács István
