Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-01 / 77. szám

5#« fr*«* man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 76. SZÄM 1987. ÁPRILIS 1., SZERDA Ki nyeri el a hízót? (1.) Érdekek - forintban számolva Nem kell hitelt felvenni, kamatot fizetni Az utóbbi években lagymataggá váló állattartási kedv és a sertésállomány lényeges csökkenését követő hiány* helyzet többféle (gyakran ellentétes) érdeket hozott mű­ködésbe. Egyebek között arra kényszerítette az időköz­ben önállóvá lett húsipari vállalatokat, hogy teljesítő- képességük minél jobb kihasználása végett ádáz vetél­kedésbe fogjanak az alapanyagért. r Jelen pillanatban még le­hetetlen pontosan meghatároz­ni, hogy valódi piaci küzde­lemről van-e szó, avagy a hi­ányhelyzet sarjasztotta túlélési szindrómáról. Mert tény, hogy nz érvényben lévő irányelv ellenére a sertést most csupán egymás kezéből tudják kiven­ni a vállalatok. Ügy, hogy az egyébként rögzített (hatósági) árakat ilyen vagy olyan ked­vezménnyel megtoldva próbál­koznak a maguk oldalára ál­lítani a termelőket. Ez a fejlemény első pillan­tásra teljesen egészségesnek látszik, de kérdés, nogy a ringbe szálló vállalatok azonos (vagy legalább hasonló) esé- fyekkel indulnak-e, s hogy meddig elegendők a belső tar­talékok. Ebbe a szükség szül­te vetélkedésbe a ceglédi gyá­ra révén területünkön is ér­dekelt Penomah későn kap­csolódott be, elveszítve ezzel, termelőpartnereinek egy ré­szét. A kis- és nagyüzemi sertés- tenyésztőket természetesen nem befolyásolhatja a válla­latok egymás közötti viszonya. Sőt természetes érdekei* azt diktálják, hogy ha már egyszer több ajánlatból választhatnak, akkor válasszanak is, s nyil­vánvalóan a legkedvezőbbet Azt, amelyik állatgondozói munkájukat több pénzzel ho­norálja. Ez az egyszerű és jó­zan megfontolás térítette el a ceglédberceli Egyetértás és a törtéül Dózsa Tsz sertéseit Szekszárdra, az abonyi Súg­ván Tsz-éit pedig Szolnokra. Ceglédbercelen is számít- gatások után döntöttek az át- pártolásról. Mint Malya Ká­roly tsz-elnöktől megtudom, az úgynevezett objektív (vágás utáni) minősítésre küldött ser­téseik után sohasem a Peno- mahtól kapták a legjobb ára­kat, hanem akkor, ha vala­milyen ok miatt például Szol­nokra szállították az állato­kat. Arra gondoltak, hogy ha ilyen eltérő eredmények szü­letnek, akkor az objektív vizs­gálat talán mégsem annyira objektív. Elhatározásukhoz a végső lö­kést a (kis híján 200 kilomé­terre fekvő) szekszárdi hús­gyár ajánlata adta meg. Egy­értelműen kedvezőbb volt és újszerű. A megállapodás sze­rint a szekszárdi cég a szo­kottnál korábban vásárolja meg a berceli disznókat, ak­kor, amikor azok elérik a 30 kilós súlyt, kilónként 60, vagy­is darabját 1800 forintért, és persze ezt az árat rögvest ki­fizeti. A sertéseket ettől kezd­ve bérhizlal ásos formában gon­dozza tovább (egészen a le­adásig) az Egyetértés Tsz. A hizlalást pedig a megkapott 1800 forintok már nagyjából fedezik, vagyis nem keil hi­telt fölvenni, illetőleg kama­tot fizetni. Emellett az új partner bizonyos kockázati té­nyezőt is elismer, sertésenként 1 forint 2 fillérrel. Az már a gyakorlatban de­rült ki, hogy sx objektív mi- nősítések is némiképp jobb eredményt hoztak, s az előb­bi kedvezményekkel együtt a ceglédberceli sertések kilón­ként 2 forinttal kedvezőbben értékesültek, az esztendő so­rán pedig 1 millió forinttal többet hoztak a konyhára mint addig. Az Egyetértés Tsz tehát abban érdekelt, hogy a különben távol eső szekszárdi céggel kössön szerződési­ín!! ■sur A törtei! Dózsában kísérte­tiesen hasonló a helyzet. — Furcsa — mondja Faze­kas Sándor tsz-elnök —, hogy miközben az országban leg­jobbnak számító ka-hyb ser­tést tartjuk, a Penomahnál az esztendőnként leadott 6—7 ezer darabnak nem több mint 7 százalékát minősítették első osztályúnak. Amikor a szek­szárdiakhoz szegődtünk el, egyebek mellett abban re­ménykedtünk, hogy ennél elő­nyösebb lesz az elbírálás. Így is történt. A törteli szövetkezet átállá­sának története 1984-ben kez­dődött, amikor a sertéságazat 6,5 millió forintos veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Ennek folyományaként kilép­tek a ceglédi húsipari kötelék­ből, megnövelték saját vágóhí­di teljesítményüket, s emellett két kisebb tápióságbeli üzem­be fuvarozták az állatokat 1985-ben már 1,5 millió fo­rintos nyereséget hozott a ser­tés, ami korántsem csak az értékesítési formula megvál­toztatásának köszönhető, a munkafegyelem szigorítása, a takarmánygazdálkodás javítá­sa stb. éppúgy közrejátszik benne. 1986-ban egyetlen kilónyi alapanyaguk sem került a Penomahhoz, viszont — im­már szekszárdi szerződéssel — 4 millió forint nyereséget muta­tott ki a főkönyv. Az érde­keltség tehát itt is nyilván­való. Igaz, azóta a ceglédi gyár vezetői felajánlottak egy, a szekszárdihoz hasonló felvá­sárlási szisztémát, s a 36 ki­lós malacokért 1800 helyett 1900-at ígértek, de a csz-t írásba foglalt egyezség köti Szekszárdhoz. Varga Sándor (Folytatjuk.) Kertbarátoknak Április 2-án, csütörtökön 17 óra 30 perckor a fegyveres erők klubjában, a kertbarát­körben Nyújtó Ferenc tart előadást A kajszibarack ter­mesztésének időszerű kérdései címmel. A tanyavilág tanítói Áldozatos, nehéz pálya volt Váitéfutás A városi művelődési osztály felszabadulási futóversenyt rendez április 3-án, pénteken 15 órakor. Rajt a Kossuth Fe­renc utca 44. számú ház alag­sorában lévő autósbolt elől. Cél a Szabadság tér. A részt­vevők a város, valamint a kör­nyező községek általános és középiskoláinak 10 fős csapa­tai. Egy iskola 2—2 fiú- és lánycsapatot indíthat. A táv 10X200 méter lesz. A váltók többek között a szolgáltató­háznál (Táncsics Mihály ut­ca), a Démász előtt, a Dózsa György kollégiumnál, a 200-as ABC-áruháznál és a Kristály eszpresszónál adják át egy­másnak a stafétabotot. EÖTVÖS JÓZSEF halála után a dualizmus korának egyik legnagyobb hatású kul­tuszminisztere Trefort Ágos­ton volt. 170 évvel ezelőtt szü­letett, 115 évvel ezelőtt nevez­ték ki a miniszteri székbe. Ti­zenhat évi minisztersége alatt (1872—1884) először rendezte törvényesen a népiskolai taní­tók nyugdíját, majd törvény útján tette kötelezővé a ma­gyar nyelv oktatását minden népiskolában. Megalkotta kö­zépfokú oktatásunk alaptörvé­nyét (1883), az egyetemeket új épületekkel gazdagította, az egyetemi képzést korszerű­sítette. 1887-ben, születésének 70. évfordulóján, Gárdonyi Géza Alázatos hódolat című versé­ben így köszöntötte: „Egyete­met építettél, tudom, / Tettél sokat, tettél eleget, / Egy, csak egy az, amit tőled kérek: adj a tanítóknak kenyeret!” Eötvös tudta, mi a néptaní­tó igazi szerepe, felelőssége, is­merte a megbecsülés korlá­táit, ezért meggyőző erővel szóit minden fórumon a taní­tóság érdekében. „Kétséget nem szenved, hogy ezen hazá­nak összes tisztviselői közt nincs olyan, akire fontosabb ügy bízatott, és ki a hazának ily'nagy érdekeit kezelvén oly csekély jutalomban részesül­ne ... Részemről meg vagyok győződve, hogy ez nem fog így maradni” — mondotta Eötvös a népiskolai törvény vitájá­ban. Trefort a polgári iskolák, gimnáziumok, egyetemek fej­lesztésével egyidőben nem for­dított olyan nagy gondot a népoktatásra, a tanítókra, mint Eötvös. Az iskolákban alkalmazott tanító járandóságát díjlevél tartalmazta. A Cegléd Városi Iskolaszék a helyi elöljáróság­gal egyetértésben Kajlovszky József kámáni tanító részére a következő fizetést állapítot­ta meg 1883-ban: 1. A város által adott rendes tanítói la­kás. 2. Házikertül 800 négy­szögöl kerti föld haszonélve­zete. 3. Készpénzben fizetésül 300 forint a népiskolai törvény 145. §-a alapján. A készpénzt évnegyedévenként a városi pénztár előre szolgáltatta ki. Ezen fizetést Kajlovszky Jó­zsef tanyai tanító halála ese­tén annak özvegye és árvái a halálozás napjától számítva fél évig szintén élvezik. Trefort első tanítói nyugdíj- törvénye nem talált kellő visszhangra, mert a törvény él etb el ép tekor alkalma zásban állott tanítók nyugdíja 40 be­számítható év után lett 250 forint, ezzel a szolgálati idő­vel azonban nem rendelkez­tek. A tanyai tanítókon közben segített a város tanácsa. Az iskolaszék javaslatára 1890- ben 50 forinttal és 10 százalék ötödéves pótlékkal felemelte a fizetésüket. Az indokolás szo­morú tényeket tár fel: „Te­kintettel arra, hogy a tanyai iskolai tanító jelenlegi fizeté­se, amely 300 forintot tesz ki, oly csekély, hogy abból meg­élni is csak alig lehet, ilyen fizetésre pedig család alapí­tása lehetetlen; tekintettel ar­ra, hogy a fizetés csekélysége azt okozza, hogy a tanyai ta­nítói állomásokra megválasz­tott tanító ezen tanítóságot csakis oly állomásnak tekinti, melyen csak addig marad, míg kissé jobban dotált állomást nyerhet, s így a tanyai isko­lák sokszor tanító nélkül van­nak, nem csoda tehát, ha a ta­nítás eredményessé nem vá­lik .. HÁROM ÉVVEL KÉSŐBB — különösebb indokolás nél­kül — kérelemnek adva helyt, a tanyai tanítók fizetését 350 forintról 400 forintra emelték. Ebben az összefüggésben érde­kes adalék egy tanítói pályá­zat lebonyolításának doku­mentációja. Az 1894-ben meg­üresedett Bán dűlői tanyai ta­nítói állásra 21 pályázat ér­kezett. A gyakori tanítócsere okai között szerepelt az alacsony fizetés, de a lakások sem vol­tak paloták. Szijj Sándor ká­máni községi tanyai tanító 1885-ben írt leveléből idé­zünk: „Kérvényt nyújtottam be a tekintetes Iskolaszékhez avégből, hogy a bérelt tanítói lakást — melyet a tekintetes Városi Tanács által három íz­ben kiküldött vizsgáló bizott­ság is mindannyiszor alkal­matlannak talált, amennyiben a szoba mennyezete, a konyha bolthajtása is közel áll a le- rogyáshoz, eső alkalmával cso­rog, téli ablakok nincsenek, a mostani egyszárnyú kicsiny ablakokon eső alkalmával a víz behatol, télen pedig nagy léghuzam van a szobában, s ez az oka, hogy mindjárt ki­hűl a szoba — lakhatóvá té­tetni szíveskednék. Miután ez ügyben ez ideig mi sem tör­tént ... ismételten azon tiszte­letteljes kérelemmel fordulok a tekintetes Iskolaszék elé, hogy lakásomat még ez év ele­jén kijavíttatni... kegyesked­jék.” A TANYAI TANÍTÓI HI­VATÁS a dualizmus korában áldozatokkal járó, nehéz pá­lya volt. Ady 1910-ben irt so­rai jól érzékeltetik ezt: „Ma­gyar sivatag, magyar tanító­ja / Rabok között rabként senyvedt, aludt.” Dr. Szabó Alfréd A csontrázó kontrázó (6.) Kaszkadorbaiiérok Ahhoz, hogy valaki elsajá­títsa a kerékpározás nagyon is hétköznapi koreográfiáját, nem kell semmi ördöngösség. Legalkalmasabb erre a gyer­mekkor — persze, később sem lehetetlen az ügy —, amikor mindenki fogékony, remek az egyensúlyérzéke és nincs fé­lelemérzet. Feszülnek az iz­mok. a test szinte valamennyi porcikája mozog. A friss le­vegő — vidéken még létezik — tisztítja a légutakat, meg­könnyíti a légzést. Egyenle­tessé válik a járás; összehan­goltabb lesz a mozgás. Annak ellenére, hogy a Hät kissé meghajlik, szó sincs arról, hogy bárki is púpossá formálódna az évek során. A lábfej munkája a lúdtalp ki­fejlődését előzheti meg. Bi­zonyos kényelmi szempontok szintén a kerózásra biztatnak, mivel nem kell állandóan a pedált hajtani. Ugyanis időn­ként néhány másodpercre pi­henhetünk — például lejtőn. Rendkívül fontos, hogy a bringázás örömöt adjon. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a nyeregmagas­ság. Egy kőkeményre pumpált gumi a lelket is kirázza be­lőlünk. A gyerek korához és méretéhez való kerékpárral járjon. Nincs annál szánal­Géptengely készül — rendelésre A Lenin Tsz Mizsei úti forgácsolóüzemében bérmunkában nagy gyáraknak gépalkatrésze­ket állítanak elő közepes és kis szériában. A váci KAEV megrendelésére (képünkön) Dará­nyi Sándor esztergályos szövőipari géphez tengelyeket készít (Apáti-Tóth Sándor felvétele) masabb látvány, amikor a kis­srác a váz alatt átdugott lá­bakkal zsonglőrködik vagy nyújtózkodik, hogy legalább a lábujjával elérje a pedált. Ne mindjárt a legnagyobb forga­lom kellős közepén gyakorol­jon, mert esetleg kellemetlen élményt szerez. Fokozatosan szokja meg az utcai ribilliót, hogy lassan felkészüljön a vá­ratlan szituációkra. A városban szinte bárhol lehet nyomulni, de nem min­denütt ajánlatos. Már akad egy-két kerékpárút, s azt vé­letlenül sem a gyalogosoknak találták ki — pedig egyelőre csak azok használják. Sok még a földút; ha sár van, kényelmesebb a járdán hajta­ni, ám ez nem veszélytelen. Könnyen összeütközhetünk egy gyalogossal vagy a rend­őrrel. Baleset? Elég egy jópofa gödör, hogy fejre álljunk. Aki elengedett kormánnyal bravú- roskodik, mintha a cirkusz porondján lenne, talán meg­ússza néhány horzsolással. Persze lehet, hogy pechje van és összetöri magát. Minden­esetre ne pályázzunk kaszka- dörbabérokra. A rendszeres bringázás meghozza gyümölcsét. Vállal­kozhatunk rövidebb és hosz- szabb túrákra. Az autópályák, autóutak és az egyszámjegyű főútvonalak kivételével sza­bad a pálya. Mielőtt elindul­nánk, vizsgáljuk körbe a jár­gányt — világítást, féket stb. — s vigyünk magunkkal pumpát, szerszámtáskát. Gon­doljunk arra, hogy megszom­jazhatunk, a műanyag kulacs­ban legyen citromos tea vagy víz. Még egy lényeges dolog: nem árt elővenni a térképet, akkor az úton kevesebb meg­lepetés, bosszúság érhet ben­nünket. Fehér Ferenc (Folytatjuk.) ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) A ceglédi méterárubolt április 11-éig árengedményes vásárt rendez a BÉTEX áruiból *7) I ftinP Az ajánlatokból: műszőrmék barna, kék és fekete színben, hópehelymintás Gardénia-függöny, 2 darabos készfüggöny, gépi perzsaszőnyeg, 3x4 m-es, tükrös paplanhuzat, pamutdzsörzé, 150 cm széles, Várjuk vásárlóinkat Cegléden, a Kossuth Lajos u. 1. sz. alatt. 322 Ft helyett 212 Ft, 400 Ft helyett 200 Ft, 181 Ft helyett 120 Ft, 7480 Ft helyett 5880 Ft, 464 Ft helyett 380 Ft, 141 Ft helyett 100 Ft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom