Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-07 / 82. szám

1987. ÁPRILIS 7., KEDD 3 Országgyűlési bizottság ülése A filmszakma helyzete A filmszakma helyzetét, szervezeti átalakításának kér­déseit vitatta meg az Ország­gyűlés kulturális bizottsága Horn Péter elnökletével hét­főn, a Pannónia Filmválla- Aat székházában. A Művelődési Minisztérium írásos tájékoztatójához fűzött szóbeli kiegészítésében Vajda György művelődési miniszter­helyettes emlékeztetett rá: az Szájtátva Flikflak Bravúrszám? Rutinmutat* vány ? KineU-klnek mi. A taps is annak megfelelő. Ha per­sze van közönség. A legutób­bi napokban többször is be­lebotlott a tekintet a kifeje­zésbe, újjáalakult. Ezt tette — harminckilenc évi szünet után — a Magyar Filozófiai Társa­ság, amint a Közművelődési Tanács úgyszintén. Ez utóbbi­nál maradva: érdekes, azt sem tudtuk, hogy elődje, amiből újjáalakult, szétrázódott, nem töltötte be, nem úgy töltötte be a feladatát, amint azt lét­rehívó!, megalakítói, tagjai re­mélték, hitték, szerették vol­na. Akár az is meglehet, az állampolgárok egy bizonyos - mekkora? — része meg azt sem tudta, hogy létezik egy olyan tanács, amely éppen a szétrázódás szakaszában van, nem tárgyal, nem koordinál, nem minősít. Azaz éppen mi­nősít, tevékenységével — an­nak minőségével, jellegével — maga magát. Voltak, akik észre sem vet­ték ennek a tevékenységnek az akadozását, mások bizo­nyára észlelték, de nem tet­ték szóvá, gondolván, megte­szik ezt azok, akik a formá­ciót létrehívták. Melyik tábor mekkora? Ki vállalkozhatna a becslésre?! Az bizonyosnak látszik azonban, hogy az el­sőnek említett csoport alkot­ja a többséget. Ami persze nem kérdőjelezi meg a tanács szükségességét. Sőt! Munkája szükségességét Indokolja. En­nek a szükségességnek a fel­es elismerését mutatja, hogy maga a művelődési miniszter lett az elnök, s nagy tekinté­lyű tudósok, művészek, köz­életi emberek adják a tagsá­got. A tervek lelket pezsdi- tőek ... Fzért torpanunk meg cso­dálkozó gyermekként, szájtát­va, a mutatvány végét, az új­jáalakulást látva. Hiszen an­nak idején is nagy tekintélyű emberek, pezsdítö tervek ... Hiányzik tehát valami. Az el­számolás. Arról, hogy miért nem lett meg az, ami megva­lósulhatott volna. MOTTÓ utóbbi évtizedben sem a film­gyártásban, sem a -forgalma­zásban nem alakultak ki a megváltozott gazdasági fel­tételekhez igazodó működési és szervezeti formák, hiányzik a kultúrpolitika és a gazdaságos­ság szempontjait egyaránt ér­vényesítő hatékony érdekelt­ségi rendszer. A filmszakma ugyanakkor nem tudott ér­demben válaszolni a rohamos technikai fejlődés — a tévé, a video és a kábeltelevíziózás elterjedése — nyomán kiala­kult változásokra sem. A film- készítés, -forgalmazás egyre súlyosbodó anyagi és mű­ködésbeli gondjait fokozza, hogy a gyártás — mind a mai napig — elsősorban a költség- vetés függvénye. Az állami támogatás azonban mintegy öt esztendeje már csak névleges értékben változatlan: ez csak a játékfilm-készítés legele­mibb feltételeit, s a műszaki színvonal szinten tartását ké­pes biztosítani. A filmgyártásban — hosz- szú viták nyomán — már megkezdődött azoknak a vál­toztatásoknak a kimunkálása, amelyek megteremtik a Ma­filmből kiváló, s önálló vál­lalatként működő stúdiók tel­jes szervezeti és gazdasági ön­állóságát, s a filmgyárral tár­sulási alapon létrejövő együtt­működés kereteit. E stúdió­vállalatok működésében a tar­talmi és a gazdasági ered­ményességtől függően verseny­helyzetet szükséges kialakíta­ni. önállóságuk megteremtésé­hez lehetőségük nyílik majd saját filmjeik értékesítésére, terjesztésére, forgalmazására is. A képviselők kérdésére válaszolva Kőhalmi Ferenc, a Filmfőigazgatóság vezetője el­mondta: az átalakított szer­vezet működéséhez, a film­szakma legelemibb gondjai­nak megoldásához ugyanakkor mintegy 350 millió forint ál­lami támogatás is szükséges lenne. Az ülésen szó volt a mozgó­kép különböző műfajai közötti koordináció szükségességéről, a mozi, a video, a tévé kap­csolatának egy, a mainál át­gondoltabb, a rendelkezésre álló források ésszerűbb ki­használását eredményező együttműködésről. riás-leány” volt! Miért nem vallhatja meg ateista meg­győződését a falusi pedagó­gus? Mint volt újságírónak tudnia kell, hogy egyes nyu­gati országokban az iskola kü­szöbét sem lépheti át az a ta­nár, tanító, akinek világné­zete nem egyezik meg a ve­zető pártok nézetével. A szerző személyeskedik is. Dr. Bazán István iskolaigaz­gatót önkényesen bukott em­bernek titulálja. Személyes vágyát tényként közli. Hon­nan veszi ezt az információ­ját, amikor ma is tisztes po­zíciót tölt be? Az iskolaigaz­gató korábban pártmunkás volt, majd az aszódi járás megszűnte után művelődési osztályvezető lett. Saját elha­tározásából került Hévíz- györkre. Első diplomáját a Le­nin Intézetben, a másodikat a szegedi József Attila Tudo­mányegyetemen történelem szakon szerezte. Ugyancsak Szegeden védte meg doktori címét Amennyiben megbírált alanyával is beszélt volna a könyv megjelenése előtt — ami etikailag ugyancsak kö­telező —, dr. Bazán István­tól is megtudhatta volna. Va­lamennyi oklevelét jóval ko­rábban láttam. Jelenlegi he­lyén két évtizede dolgozik. Ezek után nem rágalom azt állítani egy elsőgenerációs ér­telmiségiről, hogy nincs gya­korlata? Dr. Bazán Istvántól nem kérdeztem, hogy pályázott-e termelőszövetkezeti elnöki tisztségre. Amennyiben még­is pályázott, tehette, hiszen minden feltételt teljesített, ami a funkció ellátásához szüksé­ges. E kérdésben a Szépiro­dalmi Könyvkiadó véleménye illetéktelen, itt a döntés a ter­melőszövetkezeti tagság kezé­ben van. Megvetéssel szól a krónikás rólunk, a falu negyvenes-öt­venes évek elsőgenerációs ér­telmiségiéiről. Honnan ismer bennünket? Mikor beszélt ve­lünk? Vagy beszélt-e eggyel is közülünk? Honnan az in­formációja? Ha szóba áll velünk, el­mondjuk, hogy mi részt vet­tünk a földosztásban. Hévíz- györkön Pauló Lajos írta a birtokleveleket. Fercsik Mi­hállyal segédkeztünk azok szétosztásában és az emberek meggyőzésében. Az iskolák ál­lamosítását tevőlegesen is szorgalmaztuk. Kollégiumokat szerveztünk a munkásszülők gyermekeinek. Én öt kollégiu­mot szerveztem és vezettem. Huszonkét alkalommal vettem részt FEB-táborban, ahol fi­zikából készítettem fel a mun­kás származású fiatalokat egyetemre, főiskolára, éves szabadságom terhére. Küzdöt­tünk a gyárak, bankok álla­mosításáért. Segítettünk a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésében. Közben értelmisé­givé lettünk. Itt a fényes szel­lők elsőgenerációs hévízgyör- ki értelmiségiek listája: dr. Angyal István jogász. Angyal Mihály agrármérnök, dr. Aszódi Pál jogász, Aszódi Pál építészmérnök, dr. Bazán Ist­ván középiskolai tanár, dr. Bazsik László állatorvos, Fer­csik Mihály népművelő, dr. Harangozó László mezőgazda­sági gépészmérnök, Kovács Béla műszaki tanár, Pauló La­jos színész-rendező, Sápi Pál és Varga Lajos út-vasútépítő mérnök. HONNAN VESZI, hogy az elsőgenerációs hévízgyörki szü­letésű értelmiségiek sértődöt­tek?! Ugyan miért lennénk megbántva? Mi, a szocialista rendszerünkben, a kommunis­ták politikájának köszönhet­jük a tudás megszerzésének Nem az gazdálkodik, aki vállalkozik Torzszülött vagy szükségtelen? Kezdetben üdvözítő megoldásként fo­gadták, gondokat enyhítő írként, aztán sű­rűsödtek a kételyek megítélésekor, mosta­nában pedig jóformán csak elmarasztalást hallani és rémtörténeteket, melyek rend­szerint azzal zárulnak, hogy a rendőrségi vizsgálat még folyik. Mindez alig öt esz­tendő történése, hiszen az 1981 szeptembe­ri jogszabály rendelkezett a szakcsopor­tokról. S lám, ma nevüknek puszta emlí­tése is eget ostromló indulatokat kavar, mint az történt például a megyei fogyasz­tási szövetkezetek korábbi küldöttközgyű­lésen. Nem fukarkodtak ott a jelzőkkel: torzszülöttként, a gazdálkodás rákfenéje­ként emlegették a szomorú tapasztalataik birtokában az áfész-vezetők. Speciális igények A dunakeszi járműjavítóban újítják fel a Jugoszláviába ex­portált motorvonatokat, s en­nek a kollektívának a felada­ta a karbantartás is. Képün­kön a speciális igények sze­rint készült vonat motorvezér- lö elektronikáját ellenőrzi He­gyi László elektronikus, a Ganz-gyár szakembere. (Vi- mola Károly felvétele) Nemzetközi kamionparkoló Avatás Hétfőn felavatták az első magyarországi nemzetközi ka­mionparkolót Budapesten, az M5-ös autópálya bevezető szakasza mellett, a Nagykőrösi úton. A nemzetközi kamionparko­ló hosszú ideje húzódó gondo­kat old meg. Magyarországon évente több mint 200 ezer ka­mion halad keresztül, s ezek jelentős része érinti a fővá­rost. Itt azonban eddig nem volt megfelelő várakozóhely. Ügy tervezik, hogy— a most átadott kamionterminál műkö­désének tapasztalatai alapján — újabb parkolókat is építe­nek majd a főváros közelében, az M3-as vagy az Ml—M7-es autópályák térségében, illetve Győr és Szeged mellett. lehetőségét. Ha végignézi a felületes író szakképzettségün­ket, úgy állítása csak mosolyt érdemel. Büszkék vagyunk — noha az író ebben is kételke­dik — szocialista hazánkra, szülőfalunkra, hiszen 41,7 szá­zalékunk a szakmája mellé doktori címet is szerzett. Zöm­mel második diplomával ren­delkezünk. Közülünk került ki egy SZOT- és egy Vásárhe- lyi-díjas diplomás. Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy ki­lenc kormány-, illetve mi­niszteri kitüntetéssel ismerték el eddigi munkámat. írtam hat szakkönyvet, több szak­cikket, tanulmányt, jegyzetet. Eredményeinkre szülőfalunk is méltán lehet büszke. Listánkon nincs egyetlen olyan fiatal, akinek a szülei tehetősek lettek volna. Ezek után nagyon ostobán hang­zik a költői kérdés, hogy miért nem maradtunk szülőfalunk­ban. Anyagi háttér hiányá­ban nullára süllyedtek esé­lyeink otthon. Ennyi diplo­más ugyan mit csinálna Hé- vizgyörkön? És aki nem ma­rad szülőfalujában, az nem is használ az országnak?! A könyv úgy állítja be köz­ségünket, mintha ott semmi hasznos nem történne, egye­dül a klérus szolgáltatása hiánytalan. Ez természetesen nem igaz, mert a „jött- mentek” is, a helyiek is so­kat tettek a községért. Ehhez egy-két adalék: rendszerünk minden hévízgyörkinek mun­kalehetőséget biztosít. A köz­ség lakásai kicserélődtek. El­tűntek a földes padozatú szo­bák. Többszintes villák épül­tek a zsúpfedeles házak helyé­re. Ezekben zömmel gázzál főznek és központi fűtés szol­gáltatja a lakóházak melegét. Sármentesen közlekedhetnek a gyalogosok, több közút épült. Sokan vásároltak gépkocsit. Már tisztogatnak — Tény, hogy akik módsze­resen élnek a törvény kiját­szásának lehetőségével, a szakcsoportban ragyogóan ér­vényesülhetnek. Kiváló tápta­laj az ügyeskedőknek — vé­li a Mészöv elnöke, Beke And­rás. De sietve hozzáteszi, hogy semmiképp sem vehető egy kalap alá minden szakcsoport. A mezőgazdaságiak jobbára megmaradtak a hagyományos formánál, a tagok laza szövet­ségénél. Gondot inkább a 12 áfésznál található mintegy ötven ipari-szolgáltató szak­csoport jelent. Többségük az 1983—84-as években alakult, tagjai általában más gazdál­kodó szervtől — tsz-től, vál­lalattól — kerültek ide. Elein­te jól dolgoztak majd néme­lyikük egyre síkosabb jégre tévedt; az elmúlt két évben körülbelül 70 millió forint veszteséget okozva az áfészek- nek. Hogy mit csináltak eközben maguk a szövetkezetek? „Ami­kor az első stiklit észrevettem, kirúgtam az egész bandát. Azóta nem fáj a fejem” — jegyezte meg egyszer az egyik áfész elnöke, s mondhatni, ő volt az egyetlen, aki ilyen drasztikus intézkedéssel vetett véget az egésznek. — Ipari tevékenységünk összárbevételének 8,5 százalé­kát képviselték 1985-ben a szakcsoportok, a nyereségnek ugyanakkor a 32 százalékát! Hát ezért vállalkoztunk, meg azért is. mert az adórendele­tek miatt nagy teher hárult volna a szövetkezetre, ha sa­ját dolgozóival végezteti a szállítást, karbantartást — mondja Nagy Géza, a Monor- vidéki Áfész elnöke. — Így szaporodtak nálunk a szak­csoportok, s köztük a gengsz­terek: nem létező embereknek Szinte minden házban meg­található a tv, a rádió, a por­szívó, a mosógép, a hűtőszek­rény, a számítógép sem ritka. A Galgán megszűnt az- árvíz- veszély. Villamos vontatású, környezetkímélő vonat és me­netrend szerint közlekedő autóbusz szállítja a község la­kóit. Befejezés előtt áll az,ál­talános iskola építése. Min­den utcában vezetékes ivóvíz elégíti ki a lakosság igényét. A községben van megfelelő méretű művelődési ház. Bő­vült a község üzlethálózata. A község óvodájában vigyáznak a dolgozók gyerekeire. Ezzel szemben mivel gya­rapodott a község a Horthy- rendszerben, amikor a politi­ka a tőkések, a földesurak és a kulákok kezében volt? Er­re adja meg a pontos választ a szerző! — ha valamit is tud sorolni. Fercsik Mihály neve több­ször szerepel a könyvben. Ért­hetetlen. hogy megalázza öt az író. Mit ért azon. hogy Fercsik Mihály kalandos pá­lyát futott be? Miért bántja Fercsik Mihályt? Az egyéb helyen töltött éveinek okát Mihály tudja igazán. 1956- ban dr. Bazán István „kiski­rály” segítette Farcsík Mihályt talpraállítani, mert az volt a meggyőződése, hogy a nép­művelésben járatos személyre szüksége van közvetlen kör­nyezetének. Igaz, Fercsik Mi­hály később is összeütközött a törvénnyel, de miért kell ezzel előhozakodni, úgy lát­szik, örszigethy így hálálja meg a könyv megírásához ka­pott segítséget. Különösen ért­hetetlen, hiszen a Pest Me­gyei Hírlapnál munkatársak voltak Fercsik Mihállyal. (Fer­csik Mihály ma is külső cikk­írója lapunknak. Szerk.) A könyv írója a község művelődési helyzetét, a kórus fizettek ki bért. az adóról vi­szont megfeledkeztek, képtele­nek voltak elszámolni a fel­vett ellátmánnyal. Most már a tisztogatásnál tartunk. Golyóstollbetétet sem Ennél a szövetkezetné! elég hamar fény derült a visszás­ságokra. így számottevő vesz­teség nélkül megúszták az ügyet. Ugyanez már nem mondható el az Alsótápió- menti Áfészről. Mind az öt vegyes iparral foglalkozó szak­csoport éveken keresztül „cso­dálatos” termelési eredménye­ket mutatott fel. de csak pa­píron. Ám a gesztori díj és a tagoknak kifizetett jövedel­mek fedezetéül nem szolgált semmi, csupán innen-onnan összemanipulált pénz a legki­rívóbb hiányosságok eltusso- lására. — Tavaly februárban lettem elnök, egy hónap múlva leál­lítottam az egész viresaftot — mondja Bori Pál. — A szak­csoportok számlájára ellen­jegyzőt jelöltem ki az áfésztól, kötelező havi jelentést kértem a termelési értékről és a fel­vett jövedelemről, s ragasz­kodtam ahhoz, hogy fél éven belül rendezzék adósságaikat. Amikor ezt nem teljesítették, még szigorúbb lettem. Addig p- anyagmentes termelési ér­ték 65 százalékát kaphatták meg bruttó értékben, ezt most 50—55 százalékra csökkentet­tem. a különbözet pedig ment az adósságokra. A szövetkeze­ti megbízott engedélye nélkül még egy golyóstollbetétet sem vásárolhattak. Remélhetőleg az év végére egálban leszünk. „Olcsó” haszon Ügy tűnik, itt már a nagy- ján túl vannak. A Taksony és Vidéke Áfésznél viszont most jön a neheze, mivelhogy ná­dolgait is az iskola igazgató­jától kéri számon, lehet, hogy még azt sem tudja, hogy a népművelést a községben füg­getlenített személyek szerve­zik, irányítják? A krónikás nem szól a felszabadulás előtti népművelésről, pedig illett volna megemlékezni az akko­ri kórusmunkáról, s arról, tet­tek-e akkor valamit a nép­dalkincs megőrzéséért?! Miért lenne jó Hévízgvörknek. ha tanulatlan személyek vezet­nék a termelőszövetkezetet? Ezt a teóriát ajánlja a szer­ző. Egy szakembernek — ha ilyen munkára vállalkozott — illett volna megnézni a tele­pülés rétegződését is és a vál- tozások okát, irányát elemez­ni. Tulajdonképpen .érthetetlen, hogy bár Örszigethy Erzsébet kézirata hosszú ideig feküd­hetett a kiadó asztalán, miért nem lektorálták alaposan: kár egy népszerű sorozat hi­telét önkényes megítélésű, a tényéktől elrugaszkodó, vagy az ún. tények tetszőleges vá­logatásával, arányokat felrúg­va, lényegest lényegtelennel összekeverő torz művel ron­tani. LEHETETT BÁRMI a könyv szerzőjének szándéka, valójá­ban egy rossz politika szol­gálata érdekében szaporította a szót és mérgezte a község hangulatát, zavarta a telepü­lésért együtt dolgozó külön­böző világnézetű emberek nyugalmát. A történelem pro­dukált olyan helyzeteket, ami- ko~ az igazság keserű piruláit le kell nyelni, de ebben a könyvben igazságról, objekti­vitásról szó sincs. Kár volt a könyvet megírni, kinyomtat­ni és elolvasni. Dr. Harangozó László mezőgazdasági gépészmérnök Nyíregyháza luk is néhány szakcsoport, enyhén szólva, félrefejlödött. — Az egyiket már szélnek eresztettük, mert csak ültek és néztek bele a világba. Gya­nítom. csupán munkakönyv­raktárként használtak minket — jegyzi meg dr. Tinnyei Ist­ván elnök. — Túl nagy kárt nem okoztak, ellentétben a másik két szakcsoporttal. Egy lakáskarbantartásra. parko­sításra, egyéb kapcsolódó te­vékenységre felesküdött csa­pat frissen választott vezető­je egy napon hóna alá csapta bélyegzőjét és szédületes iram­ban vásárolni kezdett. Aztán nyomban a bizományiban ér­tékesítette szerzeményeit, a kapott pénzt elsikkasztotta. Mire kiderült. gyülekeztek már a viharfelhők a raklap- gyártó szakcsoport feje fölött is. Bankszámlájukon egyre nőtt a tartozás, bevétel pedig sz;nte semmi. Megvizsgálta gazdálkodásúikat saját embe­rünk, a népi ellenőrzés, sőt, felkérésünkre egy gmk is. De álmunkban • sem gondoltuk, hogy a szakcsoport pénze sa­ját titkos számlájukra csor­dogál! Megfizettek érte Zavaros ügyeikkel azóta már a rendőrség foglalkozik, az áfész pedig azon meditál­hat, vajon melyik a kevésbé veszteséges megoldás: a fel­számolás vagy a továbbmű­ködtetés. Az előbbi végleg ki­zárná a visszaéléseket, viszont kárba veszne az eddig befek­tetett tőke. No. meg az a re­mény. amiért végeredményben gesztorságra adták fejüket az áfészek: az így szerezhető ha­szon reménye. Ami az érintettek, azaz a szakcsoportok szerint nem is mindig könnyű. Mert ide az emberek azért a magasabb jö­vedelemért jönnek, amit a je­lenleg érvényes bárgazdálko­dási formák egyikében sem érhetnének el. A tagok tehát csak akkor maradnak itt. ha vezetőik akkor is fizetnek, amikor produktumaik ellenér­tékét még nem kanták meg megrendelőiktől. „Nincs me­se. ilyenkor nem nézhetjük, mi a törvényes mi nem. pénzt kell szereznünk a föld alól is" — mondotta egy szakcso- porteliiök. Az sem túl csábító, hogy az elmúlt évben vészes gyorsasággal 15 százalékról 20 százalékra emelkedett a kü­lönadó — egyes szakcsoportok ezért az előnyösebbnek tűnő kisszövetkezetek felé kacsin­gatnak. A maradók között — amint azt történeteink is bi­zonyítják — szép számmal akadnak, akik nem a munká­ból. hanem e vállalkozási for­ma sajátosságainak kihaszná­lásából remélnek anyagi elő­nyöket. Nevezetesen abból, hogy önállóan gazdálkodó nem önálló jogi személyek. Vagyis tevékenységük félresiklásáért elsődlegesen gesztoruk, jelen esetben, az áfész tartja hátát. A ..nem az gazdálkodik, aki vállalkozik” konstrukció buk­tatóira rájöttek már a szövet­kezetek is. igaz, többen jócs­kán megfizették érte: az el­hanyagolt ellenőrzésért. a szakcsoportoknak könnyedén kiadott milliókért. Egyértelmű jogszabály — Ma már minden áfésznál gondoskodtak arról, hogy ezek többé ne ismétlődhessenek meg — szögezi le a Mészöv elnöke. — Ára a teljes rendet, a szakcsoportok tisztességes működését, korrektségét, el­lenőrizhetőségét egyértelműen garantáló jogszabály teremte­né meg. De ha a szövetkeze­tek rugalmasabb bérszabályo­zást alkalmazhatnának, nem is lenne szükségük, a szakcso­portokra. Tóth Andrea

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom