Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-06 / 81. szám

1987. Április 6., hétfő Az idén mintha kicsit korábbra esne a tavaszi szünet-. Máskor magában foglalja a húsvéti ünnepe­ket, most azonban megelő­zi azokat. így tehát dupla rendeltetése is lehet a gye­rekek különféle korosztá­lyai számára összeállított könyvajánlatunknak. Egy­részt — különösen, ha még tovább tart ez az esős idő — hasznos időtöltés egy- egy kellemes olvasmány, másrészt talán ötletet adunk a szülőknek a hús­véti ajándékozáshoz, hi­szen a jó könyv ér annyit — ha nem többet —, mint egy csokoládényuszi. Re­mélhetőleg a szép mesék, az izgalmas történetek, vagy éppen a tudományos ismeretterjesztést szolgáló ifjúsági művek forgatása örömet szerez majd óvo­dásnak, kis- és nagydiák- nagy egyaránt! SZÜNIDEI LAPOZGATÓ Ilyenkor április elején sok elsős jogos büszkeséggel mondja: Aíárj tudok olvasni! Hát még, ha szeret is ... Ne­kik és azoknak, akik egy ki­csit még nehezen birkóznak meg az ábécé világával, in­dította el útjára immár né­hány esztendeje a Móra Könyvkiadó a Már tudok ol­vasni! című, igen találó elne­vezésű sorozatát. amelynek mindenekelőtt az a legna­gyobb erénye, hogy a nyomta­tott szöveg betűtípusának ki­választására is ügyeltek. Egy gyerek ugyanis, aki még ne­hezen birkózik a betűk ösz- szeolvasásával, szívesebben Regélő madártan Az állatok szeretete nem tanulható. Sajátos szemlélet­módot kíván, melynek kiala­kítását már a gyermekkorban el kell kezdeni. Mert hogyan is kímélheti környezetét majd felnőtt korában az a gyerek, aki csúzlit vesz a kezébe és célpontul madarat vagy más élőlényt választ. Ilyet csak az tesz, aki nem tudja érté­kelni a környezetünkben egy­re fogyatkozó természetet, mert nem ismeri azt. Nincs mindenkinek módja állatot tartani otthon, de van, amikkel mindenki találkoz­hat. ha figyel és érdeklődik a természet iránt. Ezek a mada­rak. A cinkék és vörösbegyek, a verebek, a gerlék, a varjak és más, formájában és színei­ben gazdag élőlények ezek, amelyek egvre jobban rászo­rulnak az ember oltalmára. Ehhez — a szülőknek és pedagógusoknak fontos fel­adathoz — nyújt újabb segít­séget a Mit mesél a természet című sorozat már megjelent köteteiből is jól ismert Schmidt Egon új munkájával. A madáretető vendégei cí­mű, Tóth Aliz rajzaival gaz­dagon illusztrált színess könyv az óvodások és kisiskolások kedves olvasmái ya lehet. ÉM-1---rí--n--­A madarak mellett Zoli a történet főszereplője, aki az ablakból lesi az ablakpár­kányra kirakott madáretető­ben vendégül látott állatokat. Figyeli a tarka sokaságot; hogyan élnek és táplálkoznak a téli hideg miatt az ember oltalmára várva. A kicsiknek 6zóló történet azonban nem egyszerű mese. A szerző jól ötvözi ismeret­terjesztéssel a történetet, s beavatja a gyerekeket abba, amit a tudomány ornitológiá­nak hív. vesz kézbe egy olyan mese­könyvet, amelyben nem foly­nak össze a sorok, amely könnyen olvasható. A sorozat legújabb darabja, Kertész Balázs: Berzenke és a csepűrágók című könyve bi­zonyára tartalmi szempontból is leköti majd a kicsinyeket. Berzenke, aki tulajdonképpen Péter és hétéves nagyfiú, be­szélő nevet visel. Azért hív­ják Berzenkének, mert min­dig kedvetlen, úgy érzi, az egész világ összefogott elle­ne és emiatt állandóan csak berzenkedik. No, persze nem mindentől, csak attól, ami nem tetszik neki. A kedvére való dolgoktól természetesen nem. Azt viszont különösen zokon veszi, ha olyasmit kér­nek tőle, amivel másoknak szerezhetne örömet. S miután ezt a család felnőtt tagjai fo­lyamatosan számon kérik tő­le, mi sem természetesebb, mint hogy a gyerekek évszá­zadok óta jól bevált elhatáro­zására jut: világgá megy. S ahogy már az lenni szo­kott, nem jut messzire. Két öreg bohóccal köt a közelben barátságot. A csepűrágóknak körhintájuk is van, ami már KERTÉSZ, SALAZS BERZENKE ÉS A CSEPŰRÁGÓK önmagában rendkívül vonzó dolog. Hát még akkor, ha a bohócok jó barátnak is bizo­nyulnak! Ök annak is megta­lálják a módját, hogy Ber­zenke visszataláljon a szülei­hez, s annak szintén, hogy hazatérése után már ne le­gyen olyan nagyon ráillő a becenév. A kedves történetet Kalmár István illusztrálta. Rajzai jól adják vissza a mese hangu­latát. A cukorbogár mint súlyemelő Ember a tengerben! Éppen kilencven éve, 1897- ben született a szovjet gyer­mek- és ifjúsági irodalom egyik megalapítója, Valentyin Petrovics Katajev. Ezért is érezhették fokozottan aktuális­nak a budapesti Móra és az uzsgorodi Kárpáti Kiadónál, hogy immár 15. alkalommal az üzletekbe küldjék legnép­szerűbb regényét, a Távolban egy fehér vitorlát. De koránt­sem csak ez indokolta az új­bóli megjelenést. Sok nemze­déknek szerzett már kellemes és tanulságos órákat. A cselekmény az 1905-ös orosz forradalom idején ját­szódik. — Ember a tengerben! — kiált fel a Turgenyev gő­zös másodkapitánya. Oda is veszne a habokkal küszködő, menekülő matróz, Rogyion Zsukov, ha nem mentené meg és rejtegetné két bátor odesz- szai fiú, Petya és Gavrik. Ök azonban nem riadnak vissza a nehézségektől, de még az élet­veszélytől sem, s ezzel a ma­gatartásukkal elősegítik a sza­badságharc katonájának szö­kését is. Izgalmas kalandok mellett, lebilincselően szép le­írások teszik még változato­sabbá a művet, amely egyben vádirat is a zsarnoki elnyomás ellen. és a szüleik kedvence. Hiszen kit ne érdekelne a világhírű regények és a filmek népszerű állatsztárjainak élete, illetve az, hogy a közismert, róluk szóló meséknek mi a valóság­magjuk? } Így tudhatunk meg sok min­dent Lassie-ről, a hűséges skót juhászkutyáról, Elzáról, a leg­ismertebb nőstényoroszlánról, a félelmetes és számos film té­májául szolgáló King Kongról és a kedves két kicsi hódról. Olvashatunk Maugliról, a far­kasok által nevelt embergye- . rekről és a másik — újabban ismét nagyon népszerű — dzsungelben élő hősről, Tar- zanról, akit egv emberszabású majom nevelt föl. Olyan kérdésekre kaphatunk választ, hogy miről beszélget­nek a delfinek, miért hűsége­sek a kutyák, léteznek-e ma- jomembérek. mennyire veszé­lyesek a cápák, mi is az az ele­fántszótár, miért számit súly­emelőnek a cukorbogár, az éti csiga vagy éppen a méhecske, igaz-e, hogy a ló megérzi a ve­szélyt, tud-e beszélni a ma­jom? Az Állatvilág című lap fő- szerkesztőiének kötetét számos érdekes fotó és reprodukció illusztrálja. Ha majd a csóka fütyül A solymári csóka ugyan­olyan közönséges, hétköznapi madár lett volna, mint ai összes többi, ha Móra Fe­renc mesét nem írt' volna ró­la. És persze, ha a bojtárle­gény nem vette volna a fejé­re a bíró süvegét. Igaz ugyan, hogy a szépen fütyülő legénykének akkoi még fogalma sem volt arról hogy cselszövés juttatta hoz­zá ezt a ruhadarabot. De hogy mégsem lesz belőle áldozat az köszönhető az egyszerű né­pi bölcsességének, életrevaló­ságának. És természetesen az írónak akinek ez a kevésbé ismer meséi közé tartozik, s ak igazságos Mátyás királyunk­nak ama tulajdonságát mu­tatja be, hogy igen kedvelte s madarakat. Mi pedig kedvel­jük, sőt, kifejezetten szeret­jük — csakúgy mint szüléink vagy mint gyermekeink - Móra Ferenc meséit, fordula tos, ízes mondatait. A solymári csóka címí könyvecskét a Csiperke köny üek sorozatában jelentett! meg a Móra Kiadó Hat éver felülieknek ajánlják a Je lenszky László sok színes raj zával illusztrált kötetet. (;­„A múltat tiszteld a jelenben” Történelem, nemzettudat Pach Zsigmond Pál akadé­mikus Írásait a folyóiratok és napilapok hasábjairól jól is­merjük. A történelemtudós sokoldalúan elemzi a magyar nép múltját, kutatja a hazafi- ság és a nemzettudat kérdé­seit. A napokban a Kossuth Kiadó gondozásában megje­lent a Történelem és nemzet­tudat című könyve, amelyben a történelmet és a nemzettu­datot vizsgálja, azt, hogy mi­ben rejlik a szocialista haza- fiság, illetve miképpen ala­kul a magyar hazafiság vi­szonya más nemzetek, első­sorban a szomszéd népek ha- zafiságához. Elemzi, hogy mi­lyen a nemzeti fejlődés, a nemzeti tudat, s végül meg­mutatja történelmünket a történelemírás tükrében. Időszerű és fontos kérdések ezek napjainkban is. Szembe kell néznünk történelmünkkel, újra kell gondolnunk nemzet­tudatunkat, bele kell helyez­nünk szocialista értékrendsze­rünkbe. Ezt próbálja meg e kis kötetben közreadott Írá­saiban Pach Zsigmond Pál. A hazafiság néhány kérdé­séről 1981-ben írt művében elmélkedik. Írásaiban abból, indul ki, hogy a hazafiság ré­sze gondolat- és érzelemvilá­gunknak, más szóval: része, alkotóeleme tudatunknak. He­lyesen kell tehát értelmez­nünk, s aszerint élnünk. A hazafjságnak mindenekelőtt párosulnia kell közösségi szel­lemmel, az emberiséghez va­ló tartozással, a nemzetközi­séggel. A nemzeti összetarto­zás tudata csak egyike az em­ber közösségi tudatformáinak. Az igazi szocialista hazafiság az, amely becsben tartja a ha­ladó hagyományokat, a nem­zet fennmaradásán munkál­kodókat, a jövőn dolgozókat. Idézi Vörösmartyt, aki sze­rint „A múltat tiszteld a je­lenben s tartsd a jövőnek”. Egyik-másik írásában arról szól, hogy egy olyan marxis­ta-leninista eszmeiségű, az utóbbi évtizedek kutatási eredményein alapuló, korsze­rű tudományos összefoglalá­son dolgoznak, amelyben Er­dély története mint a Düría- táji gazdasági-társadalmi fej­lődés egyik problémaegyütte­se jelenik meg, s ahol e tör­ténelmi tájegység legfőbb kér­dései összesűrűsödnek, és egy sok nemzetiségű vidék fejlő­dési útját meghatározzák. (Azóta ez a mű, Erdély törté­nete címmel, három kötetben megjelent.) A szerző hangsú­lyozza. hogy ezzel a művel a történelemtudomány hozzá akart járulni a közép-kelet- euróoai népek nemzeti tuda­tának a szocialista hazafiság és a baráti együttműködés szellemében való fejlesztésé­hez, formálásához. A szerző a továbbiakban azt írja, hogy a Duna-tájon adott a kevert etnikumú, sok nem­zetiségű népességösszetétel, éles, világos etnikai határo­kat nehéz volna megvonni. Ezért még inkább szükség van a nemzetiségek helyzeté­nek megértésére, gondos ta­nulmányozására, a lenini nem­zetiségi politika tényleges megV.alósítására. Äz akadé­mikus leszögezi: a szocializ­mus lényegéből fakad az a törekvésünk, hogy a hazánk­ban élő némej.ek, szlovákok, délszlávok, románok számára egyre kedvezőbbé tegyük a nemzetiségi jogok gyakorlását, anyanyelvűk, kultúrájuk ápo­lását. Pach Zsigmond Pál a továb­biakban kifejti, hogy Magyar- ország a nemzeti kérdés inter­nacionalista szellemű meg­oldásának híve, ebben a szel­lemben törekszik arra, hogy ez a nemzetiségi politikai elv mind jobban kibontakozzék, és mind szélesebb, általáno­sabb gyakorlattá váljék. Egy 1985-ben keletkezett írásában áttekinti a nemze­ti fejlődés, a nemzeti öntudat kérdéseit. Pontosabban azt, hogy miképpen alakult évszá­zadokon át a magyarság hely­zete a Duna-medencében. El­utasít mindenféle nacionaliz­must, amelyet a reakciós ele­mek a múltban nemegyszer igyekeztek felhasználni. Ugyanakkor a nemzeti-törté­nelmi örökségünk megbecsü­lésére szólít. A forradalmi, ha­ladó hagyományok megbecsü­lésére, amely fontos eleme a szocialista építőmunkának. Nálunk napjainkban is fo­lyik a még itt-ott fellelhető nacionalizmus ellen a küzde­lem. Ez azonban nem választ­ható el az adott körülmé­nyektől. Idézi a párt XIII. kongresszusának határozatát, amely így fogalmazza meg nemzetiségi politikánkat: ..Természetesnek tartjuk és elősegítjük a magyarországi nemzetiségeknek a velük azo­nos anyanyelvű nemzetekkel való kapcsolatait. Hasonlókép­pen természetesnek tartjuk, hogy a szomszédos országok magyar nemzetiségű dolgozói hazájuk hű állampolgáraiként ápolják anyanyelvűket, fej­lesztik nemzeti kultúrájukat, s hozzájárulnak népeink ba­rátságának, országaink együtt­működésének erősítéséhez.” A népek közeledésének, jár­ható útja — szögezi le a szer­ző — csakis az állampolgári íogok, a beleszólás, a részvé­tel, a nyilvánosság bővítése, egvben az állampolgári kö­telességtudat és munkamorál erősítése lehet. Röviden: a szocialista demokrácia to­vábbi feilesztése hazánkban és a szocialista közösség or­szágaiban. Gáli Sándor Tekintetes. Kegyelmes, mél­tóságos, nagyságos, tekintetes — így sorjázott visszafelé haj­dan az uraknak és az ő asz- szonyságaiknak a titulusa. Amint ebből a listából is lát­ható, a tekintetesek álltak e társadalmi grádics legalján, s mint ilyenek, éppen csak vala­micskével voltak többek annál, mint akik előre emeltek kala­pot nekik. Amint azt a regényeim — Az öreg tekintetes — is mu­tatja, Gárdonyi Géza egy ilyen egycsillagos bácsikát talált magának a századforduló utá­ni években, s róla kerekítette ki azt az 1905-ben megjelent regényét, amely szerényen hú­zódik meg a szerző nagy és halhatatlannak bizonyuló mű­vei mellett, s amely históriát valami okból most fedezte fel magának a televízió. Hogy tényleg miért erre a felnőtti mesére böktek rá a játékfilmes dramaturgián, nem tudni. Egyes-egyedül az a feltevés kockáztatható meg, hogy Mádi Szabó Gábornak, ennek a pompás beszédű, ro­busztus termetű nagy színé­szünknek akartak kedvesked­ni, amikor a szóban forgó re­gény főalakját reá bízták. Merthogy más egyéb ok aligha követelte a megelevenítést! Mit mondhatunk? Ez a ki­lencven perc irdatlanul hos­szúnak mutatkozott. A jelene­tek olyan sétáló ritmusban bTv-figyblő' követték egymást, mintha csak azért járt volna prémium, hogy az adásidőt a végletekig elhúzzák, kinyújtsák. A sze­replők pedig? Hát Mádi Sza­bó a tőle elvárt stílusban és játékosi tisztességgel szépen tette a dolgát, de a körülötte tüsténkedők már inkább csak sémáztak: több-kevesebb ru­tinjukkal laza paródiavázlato­kat adtak a jelzett időszak is­merős típusairól. Szó ami szó, nem így kép­zeltük el Gárdonyi Géza te­levíziós ébresztését... % szerelem. Remek csil­lagzat alatt született meg 1961-ben az Egy szerelem há­rom éjszakája című magyar musical. A zenés dráma alap­szövetét Hubay Miklós rakta bordába; versei Vas István tolla alól kerültek ki; mind­ehhez pedig Ránki György pászította hozzá fanyarul tra­gikus, csúfondárosan könny­csalogató muzsikáját. Amint bemutatták, máris tudnivaló volt, hogy a maga nemében egy klasszikus mű született, s azt is sejtették a szakmabeliek, hogy Bálint, Júlia, Viktor meg a többi sze­replő rendszeresen visszatér \majd a magyar nyelvű színpa­dokra, afféle örökös vizsga- feladatként. így is lett: szinte nem mú­lik el színiévad, hogy ez a második világháborús látomás meg ne elevenedne. Most pe­dig — felszabadulási ünne­pünk előestéjén — a televízió is bemutatta egy több helyről verbuvált társulattal, és egy nem minden részletében sike­rült előádásban. A fő gondja az lehetett az előfizetőnek, hogy egyszer el tudta hinni, micsoda drámája ez a játék nemcsak a szerelemnek, de az egész emberi életnek, sőt lét­nek, egysz— meg nem. Mind­ezt attól függően, hogy olyan valakitől jött-e a szó, villant-e a gesztus, aki nem csupán megjelenési alkalomnak fogta fel soros megbízatását, hanem — nyilván kellő tapasztalatok, kitörölhetetlen élmények bir­tokában — valódi tragikumot árasztott. Pápai Erika (Júlia) ilyen volt, Darvas Iván és Al- mási Éva pláne, mfg ellenben a többiek kevésbé. Sinkó Lász­lónak pedig egy olyan légós alakítást engedélyezett Félix lAszló rendező, amelynek gro­teszk handabandázása minde­nestül kilógott ebből az ere­dendően költői termékből. A Katona József Színház Übü ki­rályának semmi köze ehhez a három éjszakához! Akácz László Népművelők. Lapunkban már nemegyszer írtunk mind­azokról a dicsérendő kezdemé­nyezésekről, arról a kulturális „vállalkozói” magatartásról, melyet most — szerencsére — a televíziósok is felfedeztek. Szombaton a 2. műsorban su­gárzott riport a zsámbéki köz- művelődésről adott átfogó ké­pet. Hangsúlyozottan rámutat­tak a film készítői: a pezsgő, színvonalas kulturális élet nemcsak a település nagyságá­tól, az anyagi lehetőségektől, hanem az emberi tényezőktől, a népművelők elhivatottságá­tól, fantáziájától s az őket tá­mogató gazdasági, tanácsi in­tézményi vezetők tudatos segí­tőkészségétől függ. Méltán ke­rült szóba a téma kapcsán példaként a Bicskei Gábor ne­vével fémjelzett színjátszókor, a Zsámbéki szombatok rendez­vényeinek sikere. Az 1. műsorbán jói rímeltek minderre a gödöllői művelődé­si központról látottak, hallot­tak. Kecskés József igazgató nyilatkozata az Apriliális című összeállításban. Ország, világ megismerhette — ha ugyan már nem ismerte — az ottani népművelők a közművelődés palettájára mindig új szint hozó alkotókedvét. Világgá ment kisfiú Vannak olyan könyvek amelyek hihetetlen erénnyé rendelkeznek: egyszerűen min den korosztály számára szóra koztatóak. Ezekből nincs sok mert az írók vagy felnőttek nek, vagy gyerekeknek szán ják mondandójukat, s ha a: utóbbiaknak, akkor is megcé loznak egy bizonyos csoportot Veress István Sztárok — anekdoták nélkül című könyve egészen bizonyosan egyszerre lesz a kisdiákok, a nagyobbal rajzokról azért is érdemes kü­lön szólni, mert szinte mind­egyikben több-kevesebb hu­mor leledzik.) Nyugodtan javasolhatjuk a kötetet tehát hat éven alu­liaknak is, mert a könyvecs­két felolvasó nagymama vagy nagypapa pontosan úgy szóra­kozik rajta, mint ahogy uno­kája. Mit is lehet írni egy mese- kínálat végére? Aki nem hi­szi, járjon utána...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom