Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

1987. ÁPRILIS 4., SZOMBAT 13 'Színházi leve Fesztiváli utóirat héttel ezelőtt már szó esett e hasábokon. Előadásaik után csak ismételhetem: igen jó együttes az övék. de — s ez igen nagy kár — technikai okokból nem hozhatták el egyik legjobb, s a színházat, nagyon nyomatékosan repre­zentáló előadásukat. így nem egészen valós kép alakult ki róluk. Kissé hasonló történt a nagy érdeklődéssel várt Szovjet Zsi­dó Zenés Kamaraszínház ven­dégszereplésével is. Két mű­soruk érdekes, és kétségtele­nül színvonalas volt, s hírt hozott egy sajátos folklórról. — de feltétlenül nagyobb si­ker kísérte volna fellépésü­ket, ha legalább az egyik mű­sor egy szabályosabb színhá­zi előadás (műsorukon tartják például a Hegedűs a háztetőn egy eredetibb, hitelesebb té­maváltozatát, más érdekes da­rabok mellett). Azt mondhat­juk tehát: ebben az esetben is érdekes, de nem igazán reprezentatív élményt kap­tunk. Meghívtak a fesztiválra egy olasz színtársulatot is, még­hozzá Szicíliából. A Zattera di Babele nevű együttes tel­jességgel ismeretlen mifelénk a szakmában. Produkciójukat látva (egy meglehetősen ve­gyes felvágott Luigi Pirandello- egyveleget adtak elő), ez az ismeretlenség indokoltnak tű­nik. Amit csinálnak, színház­nak sok (alkalmaznak ugyanis szabályos akrobata- vagy bű­vészelemeket is). K edvezőbb benyo­mást keltett a Londoni Panto­mimszínház név. alatt fellépő együttes. Együt­tes — ez talán túlzás is, hiszen mindössze ketten van­nak, egy lány s egy fiú. De amit ők ketten a Shakes­peare-művekre épülő műso­rukban produkáltak, az a pantomimszínház magasisko­lája volt. Nehéz erről szavak­kal szólni, mert annyira a lát­vány, az ötletek, a mozgás, a gesztusok alkotják a játék lé­nyegét. Ezek a kis jelenetek, amelyekben ráadásul a humor bőséges és szellemes jelenléte is tündökölt, az önfeledt já­ték, a boldog önmegmutatás (és nem önmutogatás) példa­képei voltak, s a műsor má­sodik felének pantomimtémái, melyek már nem Shakespeare- hez kötődtek, és két remek pantomimes játszott bennük, jól egészítették ki ezt a kel­lemes és színvonalas bemutat­kozást. Jól tudom, milyen nehéz igazán rangos, nemzetközi hír­nevű színházakat, együtteseket meghívni; a pénzügyi akadá­lyok mellett a szervezés is nagy gond. De talán a váloga­tás így is lehetne gondosabb, körültekintőbb. Illetve, ha már vendégeket hívunk, leg­alább legjobb képességeiket mutathassák be. Takács István A művészetszerető közönség örömére Születésnapi ajándék Cegléden Lezajlott a\ budapesti tava­szi fesztivál, im­már a hetedik. A tíz nap esemé­nyeiről már je­lentek , meg különböző érté­kelések, vélemények, nagyjá­ból már az is tudható, hogy az idegenforgalom, a külföl­di s a hazai turizmus szem­pontjából sikeres volt az idei nagy eseménysorozat. Ez min­denesetre jó, s igen fontos is. Minden hasonló fesztivál, legyen a neve ez, vagy Var­sói ősz, Prágai tavasz, ilyen vagy olyan ünnepi hetek — bevallva — bevallatlanul anyagi haszonra is pályázik. Nem feltétlenül jövedelmezőek ezek a rendezvények, a leg­többet hatalmas összegekkel támogat az illető állam kul­turális kormányzata meg a legkülönbözőbb szponzorok (azaz a fesztiválok költségei­hez hozzájáruló vállalatok, cé­gek, intézmények, magánsze­mélyek). És még így is több a kiadás, mint a bevétel, pe­dig számos nagy hírű feszti­válon, ünnepi héten, ünnepi játékon igencsak megkérik a jegyek árát; Salzburg 2000 . schillinges, Edinburgh 25 fon­tos helyárait nem éppen a há­tizsákos turistáknak találták ki. Nálunk a jegyárakat illető­en nem voltak ilyen csillagá­szati összegek. Még a sláger­eseményekre sem kellett ez­reseket adni. Ez a tavaszi fesztivál ugyani^jobbára a ha­zai közönségnek szerveződött és azt mindenki tudja, hogy ha sorozatos eseményekre, illet­ve, ha sok rendezvényre aka­runk nézőket becsalogatni, ak­kor egy bizonyos jegyár fölé nem szabad menni. Az olyan csemegékre, mint egy Pavarot­ti- vagy Placido Domingo-tel- lópés, ritkán, s egy, legfeljebb két estén kerül sor. Ha olyan­kor a jegyárak sok száz fo­rintra rúgnak, senki nem le­pődik meg. Legfeljebb csönd­ben tudomásul vesszük, hogy ezeket a jegyeket csak egy bi­zonyos réteg fogja megvenni, — merthogy nekik van rá pénzük. Ami nem feltétlenül jelenti azt is, hogy ők a leg- értőbb operabarátok. Viszont ugye nem akármilyen adu, ha elmondhatják: — Drágám, teg­nap a Pavarottinál voltunk, hogyhogy ti nem? No de ne ironizáljunk; az említett, világsztárok felléptet mindenhol nagyon meg kell fi­zetni, következésképpen a kö­zönség sem várhatja, hogy diák- és katonajeggyel men­jen be a Bohéméletre vagy az Aidára, ha a sok ezör dolláros fellépti díjú művészek csillog­tatják világszép hangjukat. Viszont az idei tavaszi fesz­tiválon ilyen nagyágyúk nem szólaltak meg. Nemcsak hogy a hazai zsebekhez, a hazai nagyközönséghez volt ez a fesztivál méretezve, hanem ar­ra is alighanem tudatosan tö­rekedtek, hogy inkább együt­tesek, azaz zenekarok, színhá­zak, balettegyüttesek stb. lép­jenek fel, semmint szóló elő­adóművészek (énekesek, hang­szeres szólisták stb.) Már­most ez lehet jó elképzelés, és eredményezhet remek dolgo­kat is — de benne rejlik az a veszély is, hogy a nagy .együttesek kevesebb vonzerő­vel rendelkeznek, mint. X. vagy Z.. akit élőben látni-hai- lani már maga öröm, sőt, di­csőség, mivel bejutni szerfö­lött nehéz. Ami a szőkébb. témánkat, a színházat illeti, első pillan­tásra nagyon is érdekes prog­ramot kínált a fesztivál. A budapesti színházaknak erre az időszakra időzített bemu­tatóit most nem is említem, bár .nem egy igen jól teljesít­mény van közöttük. Szempon­tunkból e pillanátbán érdeke­sebb a külföldi együttesek vendégszereplése. E tekintetben a választék eléggé „szóródott”. A nyitrai Andrej Bagar Színházról két Nola Kae és John Monat, a Londoni Pantomimszínház művészei Mintha a régen várt tavaszi napsütés is másként csillogna egyik legrégebbi városunk, Cegléd tornyain, ablakain. A mai nap egy kicsit a két esz­tendő előttire emlékeztet. Ak­kor avatták a Kossuth Műve­lődési Központ felújított, 480 embert befogadó színházter­mét. A település lakói és a ház dolgozói egyaránt példamuta­tó — manapság egyáltalán nem jellemző — szeretettel, gondossággal ápolják, vigyáz­zák minden igényt kielégítő színházukat. A folyosók, az előcsarnok ragyog a tisztaság­tól, a nézőtér széksorait bú­torhuzat fedi, ha nincs elő­adás. Városi összefogással A színházba járásnak nagy hagyományai vannak itt, hi­szen az első ceglédi teátrum 1851-ben a Bánk bán előadá­sával nyitotta meg kapuit. Hosszabb-rövidebb szünetek­kel, de egészen 1977-ig játszot­tak benne, a közönség nem kis örömére. Ekkor föl* kellett újí­tani. Az 1985-ös avatást köve­tően, éppen két év múlva, mától újabb szárnnyal gaz­dagodva várja a művelődési ház a ceglédieket. Lür István igazgató büsz­kén kalauzol a létesítmény­ben, amely most egy kiállító- és egy 250 embert befogadó kamarateremmel, új büfével, valamint irodahelyiségekkel bővült. — A 14 millió forintos költséggel épült új szárny so­hasem készülhetett volna el a helybeliek segítsége nélkül — magyarázza. — ötvenkét városi, illetve környékbeli cég járult hozzá az építke­zéshez, összesen 6 millió 72 ezer forintos értékben. Hu­szonhat vállalat tái'sadalmi munkává! segített; 763 ezer órát dolgoztak a házon. Amit itt lát, azzal elkészült a föl­újítás második üteme. A har­madikban magát a művelő­dési otthoni részt kívánjuk rendbe hozni. Jelenleg a kis­csoportos foglalkozásokat tartjuk itt — bizony lehango­lóan rossz körülmények kö­zött. Annak idején ez nem volt a.ház szerves része; 1980- ban alakította ki a város — ugyancsak társadalmi munká­ban — az akkor megvásárolt szükséglakásokból. A tanács már megrendelte a . külső re­noválást a Ceglédi Építőipari Vállalattól. A belső munkála­tokra is mihamarabb szükség lesz, hiszen itt hetente 2500 ember fordul meg. A felújítást részben saját erőből tervez­zük. — De .ha elkészül, akkor is kicsi lesz — teszi hozzá jogos büszkeséggel —. hiszen szá­mos tanfolyamunk, szakkö­rünk. klubunk működik itt. Velünk szemközt van esy épület. Azelőtt orvoslakás volt. A tanács megvásárolta számunkra. Közösségi házat tervezünk oda. Tudja, egy ré­gi ceglédi hagyományt föl­élesztve. úgy akarjuk majd üzemeltetni, ahogyan valaha az egyletek működtek. A vá­rosban néhány évtizede még száz egvlet tevékenykedett. A berendezést teljesen klubsze­rűnek képzelem. A népművelő csak afféle animátorként lesz jelen. Itt leülhetnek az embe­rek beszélgetni, vitatkozni, s ha valami nagyon foglalkoz­tatja őket, akkor közéjük te­lepszik majd a kérdés isme­rője, aki ugyancsak beszél­get és nem előadást tart. Egy kissé a jövőbe kalan­doztunk, amíg az új szárny felé igyekezünk. Bizonyára a helybeliek büszkesége lesz a város első önálló kiállítóter­me, a Ceglédi Galéria, amely az avatáskor tizenöt, a tele­pülésen vagy környékén élő művész alkotásaival várja a műértőket, illetve azokat, akik szeretik a szépet. A kamara­teremben már a helyén áll a zongora, hívogatóan tárják öblüket az igazán kényelmes székek. Ide pódiumműsorokat képzelnek el. Föllép majd itt a közeljövőben önálló műsor­ral Patkós Irma és Gobbi Hilda is. Bérletesek és galéria — Nagy szükség volt már erre a két teremre, mert az évi száz színházi jellegű elő­adásunkon, illetve a hangver­senyeinken 40 ezer városlakó és 10 ezer környékbeli fordul meg rendszeresen — mondja Lür István. — A jelenlegi évadban például több mint másfél ezer bérletesünk van, akik hatféle bérletből válo­gathatnak, igényeiknek, ízlé­süknek megfelelően. Rendsze­res a kapcsolatunk az ország valamennyi színházával. Szí­vesen emlékezünk vissza a budapesti Katona József, a Nemzeti, a Madách Kamara és a Rock Színház, a kaposvá­ri Csiky Gergely, a szegedi Nemzeti, a debreceni Csokonai és a veszprémi Petőfi Színház produkcióira. Most módunk lesz egy-egy szűkebb réteget érdeklő vagy meghittebb' kör­nyezetet igénylő műsorra is. Ami pedig a Galériát illeti: mi adunk otthont a Dél-Pest megyei Nagy István képző- és iparművészeti csoport köz­pontjának, amely 52 művészt fog össze és segíti négy regio­nális műhely tevékenységét. Most végre helyben lesz al­kalmuk a művészeknek a Ä bemutatkozásra, a ceglédiek­nek pedig, arra, hogy megis­merkedjenek a megye és az ' ország jelentős alkotóival is. Távcső a kupolában Bár még csak az átadás előtti pillanatokban vagyunk, az igazgatót máris újabb ter­vek foglalkoztatják. Hat esz­tendeje annak, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karától egy hatalmas csillagászati távcsövet kaptak. A színház zsinórpadlásának tetején, a kupolában, planetáriumot sze­retnének létesíteni. Ezt hasz­nálhatná a kiválóan működő csillagászati szakkör, de meg­nyitnák a helybeliek előtt is. Persze, a legfontosabb most mégiscsak az új szárny, amely arra vár, hogy a ceglé­diek birtokba vegyék. Minden bizonnyal ugyanolyan öröm­mel teszik ezt, mint tették két éve. amikor Thália hajlé­kát avatták, s az sem kétsé­ges, hogy ugyanolyan gonddal, szeretettel ápolják majd, mint a második születésnapját ün­neplő színháztermet. Körmendi Zsuzsa Rend és tisztaság mindéMtt. Régi pompájában várja a ceglédieket a kamaraterem (Vimola Károly felvételei) R~Á Dl ÓFIGYELŐ ÖTÖDIK SEBESSÉG. A szer­da délutáni adás a bolondok napjára, április elsejére esett. Így hát kézenfekvő volt, hogy a műsor első felét az iskolai fordított napoknak, a diák- igazgató-választásoknak és az udvari bolondokra való em­lékezésnek szentelték. Annak idején Mátyás király udvará­ban humanista tudósok — így Galeotto Marzio is — né­ha bolondók ruhájába bújva vállalták a mulattató szere­pét. Feltevéseink szerint ez a szerep alkalmas volt arra, hogy ügyesen leplezze a szel­lemi fölényt. Kevés írás ma­radt fönn az udvari okos bolondokról, hiszen a történet­írók az uralkodót és a fenn­álló társadalmi rendszert szol­gálták. Nem tudjuk, hogy a királyok mennyiben tekintet­ték tanácsadóknak, sugalma- zóknak az igazságot álruhába öltöztető „állami alkalmazot­takat”. Az idők folyamán az ország vezetőinek udvarában megszűnt ez a státus. Helyé­be már a XVII. századtól a színházak léptek. NEM BETEGSÉG — VlA- NEM ÁLLAPOT. Csütörtökön késő este Bölcs Csaba arról beszélgetett dr. Molnár Márk pszichológussal, hogy miként ismerhetők fel a szellemi fo­gyatékosok. Országunk népes­ségének 3 százaléka külön­böző mértékben ugyan, dé gyengeelméjű. Ez az állapot 5,7 százalékos gyakorisággal alakul ki a születendő gyer­mekek körében aikkor is, ha a szülők egészségesek. Ha az egyik szülő károsult, akkor 30, ha pedig mindkettő, akkor 60 százalékra nő annak a valószínűsége, hogy gyerme­kük szellemi fejlettsége el­tér az egészségestől. Intelligen- ciatesztekkel el lehet dönteni, hogy közülük kik a debili­sek, az imbecillisek és az idióták, azaz' a legsúlyosabb esetek, mert az ő képességeik egyáltalán nem fejleszthetők. A szellemi károsodás felisme­rése néha már a szülés után is, egészen apró gyermekkor­ban lehetséges az úgynevezett neurometrikus vizsgálattal. Igaz, a tudomány mai állása szerint ez az állapot nem gyógyítható, de szűrővizsgá­latokkal idejében el lehet dönteni, hogy kiket kell az egészséges gyermekektől különválasztva nevelni, oktat­ni. A szellemi fogyatékosság kialakulhat már a méhen be­lül az anya alkoholfogyasz­tása, vagy rubeolás megbete­gedése miatt. Szülés közben is érhetik a csecsemőt olyan hatások, amelyek egész életére megnyomorítják. Valószínűleg időszerű volt erről beszélni, mert társadalmunkban ag­gasztó méreteket öltött az al­koholfogyasztás. Igaz, nem hangzottak el összehasonlító adatok arról, hogy a világ más népeinek hány százaléka elmebeteg, és hogy az idők folyamán nálunk miként vál­tozott arányuk, de sejthető, hogy nem kedvezően. TÍZSZER TÍZ PERC.-A tu­rizmusról, a vám- és idegen- forgalom kérdéseiről beszél­getett Holakovszky István dr. Balogh György alezredes­sel a sorozat ötödik részében. Az utóbbi időben két és fél­szeresre nőtt a nyugati határ- szakaszon a forgalom, évente ötvenmillió határátlépést kell zökkenőmentesen lebonyolíta­ni. Gyorsan váltakoznak a vámszabályok, a határátlépés pedig lassú, örvendetes hír, hogy a video felértékelési árát leszállítják, sajnálatos azonban, hogy a personal- komputerek és dlskek meg- vámolásának mértéke marad, így az államunk kétszer jut nyereséghez. Egyrészt azért, mert hivatalos úton sokszor nem gazdagíthatja országunk gépparkját ezekkel, s magán­úton mégis bekerülnek,' rá­adásul az ezekért járó vám összegét is zsebre teszi. Remél­jük, v hogy a sok változtatás során egyszer majd ezt a problémát is megoldják. Üjj írisz Változások a műsorszerkezetben Újdonságok, ismétlések Jó néhány változást, műsor- szerkezeti újdonságot vezet be a Magyar Rádió az április 6- án kezdődő hétteÉ Szombaton esténként 21.03 órakor a Petőfi rádióban meg­ismétlik a 168 óra című poli­tikai magazint, valamint ha­vonta egyszer, hétfőn, a 3. műsorban hatvanperces válo­gatást adnak a Gondolat-jel című kulturális magazin elő­ző adásaiból. Újdonság továb­bá, hogy megismétlik a Min­dennapi irodalmunk című mű­sor beszélgetéseit, értékeléseit is: ezt szombat este a 3. mű­sorban hallhatják azok, akik délutáni adást elmulasztottál Bővül a péntek kora éjsza kai választék: -Mérleg címmt „társ” csatlakozik a Bagoly ci mű adáshoz, a program sze rint kéthetenként felváltva je Ientkeznek 22 órakor a Petői műsorban. A Gondolat, a rá dió irodalmi lapja ezentúl - kedd helyett — péntek délelőt tönként 11.10 órakor a Kossuti adón adja közre friss szárnál Változik a Közkívánatra szom bati jelentkezési ideje is: mos tantól kéthetenként, szerdái 21.05 órakor a Petőfi rádió ban hangzik el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom