Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-28 / 99. szám

«wr MF.UVE, 1987. ÁPRILIS 28* KEDD s Jelvények, érdemérmek Többszá^féle jelvényt és kitüntetést készítenek Tápiószelén az Állami Pénzverő jelvényüzemében. Képünkön Hörömpő Sán­dorod, Gulyás Béláné, Nagy Dezsőn« és Sípos Sándorné csoma­golják a rendjeleket az üzemben. (Hancsovszki János felvétele) Kevesebb munkahelyi ittas Alkoholpróbák Az alkoholizmus elleni álla­mi bizottság legutóbbi ülésé­ről tájékoztatta a sajtó kép­viselőit szerdán Haffner Lász­ló, a bizottság osztályvezető­je. Az alkoholizmus elleni dön­tések és intézkedések végre­hajtásának tapasztalatait ele­mezve megállapították: az or­szágos munkavédelmi főfel­ügyelőség vizsgálatainak ered­ményei kedvezőek. A munka­helyeken idén ellenőrzött dol­gozóknak 2,2 százaléka, mig 1986-ban 3,6 százaléka, 1985- ben pedig 9,1 százaléka volt ittas. A munkahelyi vezetők többsége támogatja az alko­holizmus elleni küzdelmet, élére állt az alkoholpróba megszervezésének. Némelyek azonban elnézik az úgyneve­zett mértékletes italozást. Je­lentős eredmény, hogy egy év alatt 66-tal csökkent azoknak a száma, akik alkoholos befo­lyásoltság miatt lettek halálos üzemi baleset áldozatai. Pomázon a gyerekekért Emberibb látásmóddal felmérhető A kezdés előtt már nagy volt a tolongás az előcsarnok­ban Pomázon, a művelődési ház és könyvtár sajátos stí­lusú, modern épületében, ahol a cigány művészeti napnak nyújtottak otthont. — Milyen gyakoriak ezek a rendezvények? — érdeklődtem Várady Gézától, a cigányügyi koordinációs bizottság titkárá­tól. — Évente más-más város­ban rendezzük meg ezt a na­pot. Tavaly óta igyekszünk színesebbé tenni a kínálatot. Békés megye után második­ként szerveztünk cigány sport­napot, amelynek a megismét­lésére az idén Gödöllő jelent­kezett. November elején, a Pest megyei .cigány közműve­lődési napok keretében ha­zánk minden tájegysége kép­viselve lesz, s a legjobb elő­adókat díjazzuk. Segítünk a cikánykluboknak is. Feltétle­nül említésre méltó, hogy a kerepestarcsai egyesület jú­nius 6-án ünnepli 10. születés­napját. Augusztus végére Ve- resegyházon a cigányklubve­zetőknek életmód tábort szer­vezünk. Lényegesnek tartjuk e hátrányos helyzetű etnikum emberibb látásmóddal való felruházását. Születtek már jó kezdeményezések sorsuk javí­tására: kedvezményes lakáski­utalások, segélyek, kölcsönök Az országban mintegy 40 folklóregyüttesük és 200 mű- velődő közösségük működik A Pest Megyei Tanács is fon­tosnak érzi gondjaik enyhíté­sét. értékelik évszázados örök­ségük megmutatását, hiszen ez is része az egyetemes magyar kultúrának. A pomázi eseményre, mint megtudtam, a résztvevők több megyéből érkeztek. A zsivajos kavalkádban felfedeztem a műsor házigazdáját. D aróczi Ágnest, a Közművelődési In­tézet munkatársát. — Komoly megtiszteltetés­nek érzem a felkérést — új­ságolta lelkesen. — Az a leg­fontosabb, hogy megszűnjenek végre az előítéletek cigányok és nem cigányok között. A jó időtöltés mellett az értelmes és tudatos cselekvés örömét is próbáljuk megadni a számuk­ra. Várady Géza megfontolt nyitószavai után Daróczi Ág­nes szólt az egybegyűltekhez, a cigánykultúra szép ünnepé­nek nevezve a rendezvényt. A program első felében amatőr csoportok léptek a színpadra. Elsőként a szolnoki Barna Gyöngyök táncegyüttes mu­tatkozott be Sarkad, Nagyka­nizsa és a főváros után a po- máziaknak is. Szép remények­re jogosító produkciójuk tet­szést aratott. Hasonlóan me­leg fogadtatásban részesült a Komárom megyei cigány tánc- együttes, akik hétezer társuk nevében jöttek el, hogy részt vegyenek első hivatalos fellé­pésükön. A Nógrád megyéből idelátogató berceli gyermek­együttes 6—14 éves tagjainak enyhén szólva suta ugrabug- rálását nem tudta ellensú­lyozni az idősebb korú Rafael Ferenc kellemes énekhangja és gitárkísérete. A gyerekek­nek azonban lesz még idejük színpadképessé válni. A ka­locsai Fardi hagyományőrző zenekar érett programja után kaptuk az első igazi művészi élményt. A nagykanizsai He­vesi Sándor Művelődési Ház együttesének három tagját alig akarták leengedni a pó­diumról. Itt beszélnem kell a csapni­való technikai színvonalról is. Nem akarom feltételezni, hogy a hangosítással foglalko­zó szakemberek nem vették komolyan feladatukat. Ami viszont tény: a süketté váló vagy begerjedő mikrofonok többször is főszereplővé lép­tek' elő! Ez főként a második részben vált kínossá, amikor rangosabb, nemzetközileg is elismertebb előadók léptek fel Budapestről. A rákospalotai Ando Drom fűtőn) zenekar két éve ala­kult. s már kiváló eredmé­nyekkel dicsekedhet. 1986-ban nívódíjat kaptak a cigánykul­Pihenősétány, horgászlépcső Papszigetnél parterősítés Tovább szépül a Dunaka­nyar kedvelt kirándulóhelye, a Fapsziget. Ebben az évben tovább foly­tatják, és be is fejezik, a híd és a Duna közötti szakaszon, az úgynevezett szigeti oldalon a partszakasz tavaly megkez­dett rendezési munkáit. A Szentendrei Tanács meg­bízásából a Közép-Duna- völgyi Vízügyi Igazgatóság I szakaszmérnökségének dolgo­zói már felvonultak, hogy a téli időjárás miatt megszakí­tott mederkotrást folytassák, majd hozzálátnak a szakado­zott, vízmosásos partvonal kiigazításához. Ezt követően szilárd rézsútos partburkola­tot építenek, amit a meder felé, a lábazatnál, hatalmas kőgáttal erősítenek meg. A munkálatok nyomán nem­csak megszépül a partszakasz, de az új burkolattal hosszú időkre megszilárdítják a víz támadásaival szemben. A megerősített partvonal két pontján úgynevezett hor­gászlépcsőt is kialakítanak, hogy ezzel is kedvezőbb fel­tételeket biztosítsanak a vízi sportok kedvelőinek. A parthoz vezető utat gye­pesítéssel, padok kihelyezésé­vel, korszerű világítással pi­henőparkká fejlesztik. K. Z. túra belső értékeinek népsze­rűsítéséért., Francia turnéju­kon a párizsi és a strasbourgi közönséget is meghódították. Profi módon összehozott mun­kájuk most is fergeteges taps­vihart és ovációt váltott ki. Kissé elvontabb, művészien kivitelezett táncokat, valamint dalokat, gyermeklegendákat, verseket adott elő Balogh Bé­la és csoportja. Az est drámai fénypontja­ként hallhattuk Osztolykán Béla Mint a szívdobogást cí­mű költeményét. Sajnos az ő előadásához a publikum na­gyobbik része még éretlennek bizonyult. A beharangozott Kaly Jag együttesből a többiek beteg­sége miatt csak Varga Gusz­táv túdotl még tetenni,* de egyedül is magas színvonalon adta elő dalait. Többszöri új­rázásra kényszerült, ám alig­ha bánta. Befejezésként a pon}á.zi cigányklub zenekara lépett fel. A három cigány népcsoport dallamvilágát még tüzes szerb kólóval is fűsze­rezték, hirdetve az egyetlen elfogadható hittételt: minden nemzetiség értékes, egyik sem leírható. A műsor végeztével az ösz- szes előadó diplomát vehetett át a szervezőktől. A cigány­művészek igazi tanúbizonysá­got adtak jószándékukról, mert az értékfelmutatás mel­lett emberbarát! célja is volt szereplésüknek: az est teljes bevételét felajánlották az SOS gyermekfalu és a sződligeti nevelőszülői ház javára. Meg­mutatták a társadalomnak, hogy nemcsak várják a segít­séget, hanem önerőből adni is képesek. A nemes gesztus örömet adó felszabadultságával a po- máziak muzsikálása mellett reggelig tartó mulatság vette kezdetét. Prukner Zoltán Csak egy a sok adós közül? Nem tudnak segíteni önmagukon Jobban kell figyelni egymásra... A vác! Köztársaság úton az udvarból több ajtó is nyílik. H. Ist­vánokat keressük. Kopogtatásunkra egy meggyötört, kissé elhanya­golt külsejű asszony nyit ajtót. Az ajtónyílásban szénmonoxid és pör­költszag keveréke csapja meg az érkező orrát. Egy rendetlen, kony- haszerü helyiségen át zsúfolt lakószobába jutunk. A berendezése rendkívül kopottas: két heverő, szakadozott műbőr fotelek, két rá­csos gyerekágy és egy szinte teljesen üres szériaszekrénysor. Sza­naszét hajigáit olcsó műanyag játékok, három ijedten összebújó gye­rek és két sápadt felnőtt — a harminc valahány négyzetméteres egy­szobás tanácsi lakásban. Pénzért jöttek! — H. Istvánt keressük — mondja kísérőm, a végrehaj­tó. Az asszony zavartan ke­resgél, hová is ültethetné a váratlanul betoppanókat, A döbbent csendet, melyet érke­zésünk okoz, a kilencesztendős nagylány, Zsuzsa töri meg: — Ezek pénzért jöttek— s mintha rögtön mentséget ke­resne, egy kockás takaróval borított rácsos kiságy felé mu­tat. — Ott a legkisebb húgom, még csak háromhetes. A sorban negyedik szülöt­te a H. családnak a körülötte zajló eseményektől sem za­vartatva nyugodtan alszik. Kiságya végében gondosan összehajtogatott tiszta pelen­kák sorakoznak. Zsuzsa, érez­vén, hogy itt most a felnőt­tek dolgáról lesz szó, tapinta­tosan kitereli a kicsinyeket a szobából. A végrehajtó leül, szemben vele a beteges külsejű, sá­padt házigazda. Intézik a hi­vatalos dolgokat. Én az asz- szonyt kérem, szívesen körül­néznék a lakásban. Furcsán néz rám, hisz ott vagyunk. Egy szűk ajtónyíláson át még egy pirinyó helyiségbe látni benne kád, íürdőhenger, la­vórba áztatott pelenkák. Ez minden — mondja az asz- szony tekintete. Nem mente­getőzik, nem panaszkodik, csu­pán a kérdéseimre válaszol. Azért így is kikerekedik éle­tük története. Egy elutasítás A most 32 éves asszony há­romévenként hozott egy-egy gyereket a világra. Ha éppen nem szült, vagy nem kínló­dott a kórházban a szülések okozta nőgyógyászati bajaival, akkor a váci Híradás techniká­ban takarított. Havi három­ezerért. Kilenc esztendeje, az első gyermek születése óta él­nek egyre többen e szűkös fedél alatt. Azelőtt az anyós­nál laktak a Földvári téren. A férj, a négy gyerek apja, a 35 éves H. István a Forté­ban tekercselő havi négy­ezerötért. Sajnos ő is beteges, többször vitte el már munka­helyéről is a mentő. Cukorba­jával kínlódik. A fizetéseken felül három gyerek után 2500 családi pótlék jár nekik, ez most a negyedik miatt vala­mivel több lesz. — Segély? Neg-rolli. Abonyban az Újvilág Termelőszövetkezet édesipari üzemében ez évben mintegy 20 millió forint értékben készül a kedvelt csemege, a Neg-rolli. Felvételünkön csomagolják a háromféle (ízesítéssel forgalomba kerülő ínyencséget. (Hancsovszki János I felvétele) Az asszony gondolkodik, már nem emlékszik pontosan. Talán ... tavaly, vagy tavaly­előtt karácsonykor kaptunk nyolcszáz forintot. Aztán előkotor egy papírt, ’86-os dátum van rajta, ben­ne rendszeres nevelési se­gélyért folyamodnak. A gyám­ügyi indoklás, mely a kérést elutasítja, így szól: „...Az el­járás során a gyámhatóság megállapította, hogy a család egy rendkívül elhanyagolt, piszkos lakásban lakik, a gye­rekek is gondozatlanok. Rend­szeres nevelési segély folyósí­tásával a gyerekek jobb ellátá­sa nem biztosítható, a szülői gondoskodás anyagi támoga­tással nem pótolható .. Számolgatom a fekhelyeket. Két heverő, két rácsos kis­ágy, Hol alhatnak itt ennyi­en...? A kérdést hangosan is megfogalmazom. — A nagyobbik lány velem alszik, a fiú meg az apjával a heverőn. A két kicsi még kiváltságos, ők külön ágyban alszanak. Nagyobb lakás...? S mintha érezné, róla van szó, felsír a pici baba. Azasz- szony odamegy hozzá, kedve­sen csitítgatja, tejjel itatja. Aztán .,. mióta betettük lá­bunkat a lakásba, most elő­ször szólal meg magától. — Mit gondol.,., nem kap­hatnánk egy nagyobb lakást? — De... ennyi lakbérhát­ralékkal — dadogok, mert jo­gosnak érzem a kérdést... és azt, hogy fizetnék,.,? — kér­dezek vissza. Most ismét összeszorított szájjal hallgat, mit is mond­hatna ... A férfiak végeztek, szede- lőzködünk. — És most mi lesz...? — kérdem a végrehajtót, ahogy kapun kívül kerülünk. — Láthatta, mit lehetne itt lefoglalni...? Tanácsoltam a férfinak, menjen be a város­gazdálkodási vállalathoz, és kérjen részlettörlesztési ked­vezményt. Ha nem.... akkor 15 napon belül le kell tilta­nunk bére ötven százalékát. Az a segély... Másnap beszélek a Váci Vá­rosgazdálkodási Vállalattal. Tőlem tudják meg, hogy a H. családnak négy gyereke van. Ök nem hibáztathatók. nekik ez a család is egy csak a sok adós közül. De hisz.,. ezek az emberek önhibájukon kívül jutottak eb­be a kétségbeejtő helyezetbe. Kell hogy legyen valami meg­oldás. Igen, hibások, mert nem fizették a lakbért, körülbelül azóta, mióta a férfit utolérte a betegség. És az is igaz, hogy az asszonyt jóindulattal sem lehet pedánsnak mondani, de hát a gyerekek reggeltől es­tig ki-be rohangálnak a sáros udvarból. Négy gyerek mellett pedig nem mehet utánuk, per­cenként söprűvel a kezében ,.. De egyáltalán, hogy függ ez össze az anyagiakkal? Azért, mert a lakás „fiit”, a gyere­keknek még enni kell. És a gyerekek, bár ruhájuk szegé­nyes. egészségesek, látni, hogy törődnek velük. Most már csak ez az egyetlen kérdés iz­gat: miért nem kaphattak ezek az emberek rendszeres nevelési segélyt? Dr. Udvardi Judit gyám­ügyi főelőadót kérem, indokol­ná meg a paragrafust, mely­nek alapján a kérelmet eluta­sították. — Csak több tényező együt­tes megléte esetén adható te segély — mondja a főelőadó, és sorolja azokat. — Ha a lakáskörülmények biztosítják a kiskorú egészsé­ges nevelését. (Hogyan biztosí­tanák, hisz maga a lakás is egészségtelen!), .,. ha a szülök és a lakásban együtt élő sze­mélyek alkalmasak a gyere­kek személyiségfejlődésének helyes irányú biztosítására (Csak azt tudnám, hogyan le­het ezt egy környezettanul­mány során felmérni ...?), ... ha a szülő és gyermek kö­zött a kívánatos családi lég­kör és érzelmi kapcsolat biz­tosított. (Ennek meglétét rö­vid ottlétünk alatt is tapasz­talhattuk.) Ha az eddig felsorolt felté­telek együttesen adottak, és ha a szülők vagy egyéb tar­tásra kötelezett hozzátartozók önhibájukon kívül olyan ala­csony keresettel rendelkez­nek, amelynek összege nem éri el az egy főre jutó, saját jogú nyugdíjminimumot (a könnyebbség kedvéért ez a2 összeg ma 2370 forint), akkor adható a nevelési segély. Nos, ha csak az utolsó feltételt nézzük, akkor se könnyű meg­érteni ezt az elutasító határo­zatot. Az is biztos azonban, hogy ennek a családnak a megre­kedt szekerét nem egyedül a gyámügynek lenne feladata a kátyúból kihúzni. De lehetet­len, hogy ne találjanak vala­mi más megoldást is. Megpró­báltuk kideríteni, kik, hogyan igyekeztek, illetve igyekeznek segíteni rajtuk. Az asszony munkahelyének, a Híradástechnikai Anyagok Gyárának szakszervezete ta­valy augusztusban 1000 forin­tot beiskolázásra, 600 forintot pedig karácsony táján adott segélyként. Nem kilincselő A Forte gyár — a fér5 munkahelyének — szb-titkára, Országh Ferenc: — Bevallom őszintén, nem vettük észre, hogy az az em­ber anyagi gondokkal küszkö­dik, pedig tudom, illett vol­na. Tudja, H. István olyan visszahúzódó típusú ember, aki még a közvetlen munka­társainak sem panaszkodott soha. Nem az a segélyért ki­lincselő fajta. Köszönjük, hogy felhívták rá figyelmünket. A vállalat vezetőivel megvizs­gáljuk, mit tehetünk még ér­te. Addig is, most azonnali segélyként, kétezer forinttal sietünk a család segítségére. A városi Vöröskereszt mun­katársa, Frök Istvánná: — Nem tudtunk erről a ne­héz helyzetben élő családról. Mi az információinkat a me­gyei, illetve a vállalati vörös­keresztesektől kapjuk. Csodál­kozom is, mert a Fortéban na­gyon jól csinálják az aktivis­ták a dolgukat. Sajnos, mi anyagiakban nem tudunk se­gíteni, de a gyerekek ruházko­dásában készségesen. Hány évesek is a gyerekek...? örü­lünk, hogy szóltak, holnap már meg is látogatjuk őket... Néha csak véletlenül Mint a fentiek bizonyítják a segítségre szorulókról sóik szór csak véletlenül szerezne! tudomást azok, akik ténylege­sen tehetnek valamit értük Főleg, ha az érintettek méj olyan szerény emberek is mint esetünkben H. Istvánék Ezért is örülünk annak, ami Both János tanácselnöktől hal­lottunk, hogy Vácott is ha­marosan megalakul a család- segítő központ. Ha ez a tár­sadalmi szervezet név éhe: méltóan csak a segítségre szo­rulók felderítését tűzné ki cé­lul, már akkor is megéri, hogji létrehozzák, mert H. Istvánék problémája aligha egyedülálló Antal Piroska

Next

/
Oldalképek
Tartalom