Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-27 / 98. szám
A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM 1987. ÁPRILIS 27., HÉTFŐ Propagandisták elismerése Vállalva az egyetemes értékeket Áz MSZMP XIII. kongresz- szusán megfogalmazott irányelvek, közelebbről pedig a Politikai Bizottság 1985. november 5-én a pártoktatási rendszer továbbfejlesztésére hozott határozata nyomán a politikai munka, a propaganda-tevékenység feltételei ösz- szetettebbé váltak. A párt aktívái is rákényszerültek, hogy miközben tanítanak, maguk is tanuljanak, kísérletezzenek, szakadatlanul keresve az ideológiai tudatformálás bonyolult feladatában a legjobb módszereket. Változó, mozgalmas, konfliktusokkal terhes korszakunkban megsokasodtak az ellentmondások a gazdaságban éppúgy, mint az ideológiai, kulturális életben. Sok a kérdőjel, amiket a párt propagandistáinak kell elsőként, minden körülmények között megválaszolniuk. Erre csak azok képesek, akik velük született és kifinomult éleslátással, a pártmunkában szerzett tapasztalatokkal felvértezve helyesen tudják értelmezni ezeket a változásokat, megértik és vállalni tudják a propaganda, a művelődéspolitika alapvetően a marxizmus talajában gyökerező, de a körülményekhez igazodó feladatait. Nem vitás, szokatlan körülmény a hazai művelődéspolitika változásait emlegetni, hiszen az ötvenes évek súlyos örökségének felszámolása után mostanáig nem kényszerültünk annak ennyire tüzetes felülvizsgálatára. Csakhogy a hetvenes évek végétől felgyorsultak a világesemények, új ipari forradalom bontakozott ki, sokasodtak a szocialista rendszerrel szembeni gazdasági, ideológiai kihívások, kikény- szerítvén a kultúrpolitika reformját is. Az időszerű művelődéspolitikai kérdésekkel foglalkozott Bárd András, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezetője a város propagandistáinak minap ösze- hívott ünnepi ülésén. A kultúra funkcióját sokszínű megfogalmazásokban lehet definiálni, politikai hovaPrimőrök és virágok Sokfelé színben tarkállott a pénteki hetipiac. A rengeteg primőr zöldségf éle mellett igen sok vágott és tövas virágot hoztak a kertészek, különösen tulipánból volt sok. Az árán is meglátszott, hogy nagy a kínálat, mert úgy félidőben már csak 1,50 és 1 forintért kelt el szála. Az árvácska tövét 4—5. a krizantémot 10. a szegfűt 2, a petúniát pedig 10 forintért kínálták. Bőséggel hoztak paradicsom- és paprikapalántát is, ezeket 3—4, illetve 5—6 forintért adták. Az uborka 10, a paradicsom 200, az alma 8—15, a petrezselyemgyökér 40, a sárgarépa 30 forintba került kilónként. A hónapos retek csomója 5—10, a zöldpaprika darabja 2—15 forint között váltakozott, a saláta feje 5—9, a spenót kilója 55. a sóska rakása 5—6, a zöldhagyma csomója 4—6, az új karalábé feje 10, a zelleré 4 forintot ért. Szabolcsból megint hoztak jóféle desirée vetőgumókat és 10 forintos áron kínálták. A baromfipiacon is volt látni- és vennivalö bőséggel. A tyúkok, kakasok 50 forintért keltek kilónként számolva, a rántani való csirkék 40—50-ért, az aprócsirkét 24—30-ért, a naposcsipét pedig 10 forintra tartották. A tojás ára 1,50—2 forint körül alakult, a kereskedő 1,50-ért kérte. A vágott- baromfi-standon nem volt újdonság, de az árak változtak. Többek között az egész csirke 63, a csonkolt comb (liba) 92, a csirkemell 80 forintra szökött fel. HNF-iilés A HNF városi elnöksége április 28-án, kedden 14 órakor tartjá soron következő ülését. Elsőnek jelentést hallgatnak meg a cigány lakosság helyzetének alakulásáról. Erről Tóth Dénes, a városi tanács elnökhelyettese ad elő. A májusi békehónap rendezvényeit Csípő Balázs, a HNF városi titkára ismerteti. tartozástól függően is, de alapvetően mint gazdasági és emberformáló tényezőt kell értelmeznünk. Szocialista társadalmunknak fel kell tehát vállalnia az egyetemes és nemzeti kultúra értékeiből ami számára hasznos, a haladást szolgálja. Csak a vita és a kritika eszközeivel támadhatja, szoríthatja vissza a demoralizáló áramlatokat és csak legvégső, súlyos esetben nyúlhat az adminisztratív eszközökhöz. A kultúra viszonylagos autonómiájának elismerése, társadalmi Szintű szerepeltetése az alkotóműhelyek felelősségével, az eszmei, stílusbeli sokszínűség vállalása, szövetségben a humánus értékeket képviselőkkel, az új művelődéspolitika stratégiájának része. Azonban gyakorlattá tételüket éppen a kultúrának á felhalmozott instrumentumokkal való kölcsönhatása révén befolyásolják a gazdasági körülmények is. A szellemi javakhoz való jutás egyenlő esélyeit, a tömeg-, és az úgynevezett elitkultúra közelítését anyagi gondok teszik ma kérdőjelessé, illetve nehézkessé. Egy-egy korszakváltáskör, mint napjainkban is, tapasztaljuk, orientációs és értékrendzavarok keletkeznek, maga a kultúra is za várttá válik,, ilyenkor kevésbé! képes az ideológiai tudatformálás szerepét vállalni. A tartalmas, de itt csak a lényegi kérdésekre redukált előadást követően a propagandisták napja alkalmából Gotzián Lászlóné dr., a városi pártbizottság titkára emléklapokat, jutalmakat adott át a huzamosabb Ideje eredményesen dolgozó aktíváknak. Elsőként Jakab József (Arany Tsz) és Tarnavölgyi Sándor (városi, tanács) 20, Ambrus Jánosné (Toldi iskola), Horváth József (Pest megyei Volán) 15, és Tóth János (konzervgyár) 10 éven át végzett tevékenységét, .méltatták. A tömegpropaganda és, -oktatás'irányításában, az agitá- ciós munkában kiemelkedők közül 14-en részesültek elismerésben, köztük Róka Sándor, a konzervgyár dolgozója, aki a Munka Érdemrend ezüst fokozatát előző nap az MSZMP KB székházában vette át. My. J. Új időszámítás A hat gyereket úgy szét- hordta a Kozák-tanyáról az idő, mintha forgószél kapta volna őket fel, hogy az ország hat tájára sodorja. Debrecenbe, Sopronba, Budapestre jutott belőlük, s a legközelebb lakónak is száz kilométert kellett utaznia, hogy meglátogassa a két öreg szülét. De azért mind a hatan sűrűn hazajártak. Mondta is Szalai néni a szomszéd tanyából Kozákné- nak: — Hallod-e, Lidusom, ti aztán jól megneveltétek a gyerekeiteket. Bizony isten, ha az enyimek fele annyit látogatnának meg minket, sírnék örömömben. Kozák Istvánná csak elmosolyodott, s arra gondolt, hogy most szombaton Péterék jönnek. s hozzák a három unokát is. Ez volt az életük értelme, hogy a gyerekek hazajártak. Óregek voltak már mind a ketten. Kozák István a het- venötödiket taposta, s a feleségének is csak néhány hónap hiányzott a hetvenhez. Mióta nyugdíjba mentek, nemigen jártak be a szövetkezetbe sem. Itthon, a ház körül telt el az idejük: művelgették kicsiny kertecskéjüket, gondozták azt a kevés jószágot, amit tartottak, s más teendőjük nem is akadt. Eladásra, haszonra már semmit sem csináltak, csak maguknak meg a gyerekeknek. Azok, ha jöttek, mindig kaptak egy kis tojást, krumplit, körtét, miegymást, s amikor elmentek, rendre találtak utánuk hol egy kötött kabátot, hol egy meleg cipőt, hol valami mást. A gyerekek soha nem adták kézbe az ajándékot, mindig csak úgy elhagyták valahol, mintha már régen ott lett volna a tanyán. Meg is lepődtek az öregek, amikor szombaton Péterék megjelentek, s egy nagy falinaptárt nyújtottak át nekik. — Hát ez? — kérdezte Kozák István. — Tegyék fel valahova! — Naptár? De hát minek ez nekünk? — Hogy tudják, mikor jövünk. Eddig csak úgy emlékezetből tartották számon az érkezéseinket. Most majd mindig ideírjuk, kit mikor kell várni. Azzal elsőnek ő maga írta be az egyik szombatra az ott levő név helyére, hogy Péter. — így — mondta. — A névnapokkal már úgysem törődnek édesapámék. A naptál meg mindig megmondja, mikor melyikünk jön haza. A többi gyerek is ügyes Ötletnek tartotta a dolgot, s ők is beírták a maguk leendő érkezését: István, Lídia, Teréz, Mihály, Erzsébet. Jöttek is mindig pontosan, amikorra jelezték, s a két öreg napjában többször is meg-megállt a falinaptár előtt, s kiszámolta, mikor várható legközelebb valamelyik gyerek. Tele volt már a naptár jócskán nevekkel, amikor Szalai néni valamiért átjött hozzájuk. — Hát ez? — állt meg csodálkozva a falinaptár előtt. — Nektek tán nem jókor vannak a névnapok? Kozák néni csak elmosolyodott. — Nézd mán! — folytatta Szalai néni. — Sz’ István nap Szent Istvánkor van, nektek meg májús végére van írva! Kozák bácsi huncutul nézett a szomszédasszonyra. Mit kíván a lakosság? Kiszolgáltatottság helyett A szolgáltatásokról szinte mindenki tud olyan történetet mondani, amelyből az derül ki, hogy a lakosság esetenként inkább kiszolgáltatott, mint jól kiszolgált. Van egy intézmény, amely az egész társadalmat képviselve vizsgálja ezt a témát: a Szolgáltatási Kutatóintézet. Ennek feladata, hogy a fogyasztási és termelési szolgáltatások közgazdasági és társadalomtudományi kérdéseinek kutatásával segítse az irányítás különböző szintjein a szolgáltatási ellátást szervező, fejlesztő tevékenységet, hozzájáruljon a fogyasztói érdekvédelmi problémák megoldásához. A három és fél évtizede működő, többször átszervezett intézet az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozik. Csak pár óra várakozás A főként közgazdászokból áljó szakembergárda részt vesz például az országos középtávú kutatás-fejlesztési terv két témájának kidolgozásában. de mint eredményérdekeltségű intézetnek, szerteágazó munkájához hozzá tartozik, hogy konkrét kutatási feladatokra vonatkozó megrendeléseket teljesít országos főható- ságú szerveknek éppen úgy, mint megyei tanácsoknak, vagy az OKISZ-nak. KIOSZ- nak, valamint szolgáltató vállalatoknak. Természetes, hogy az egyes témák legjobb szakértőivel együttműködő kutatógárda széleskörűen tájékozott a szolgáltatások helyzetéről, ezért kérdeztük az intézet igazgatóját arról, mi a véleménye a Minisztertanács közelmúltban hozott határozatáról. — Kétoldalú indíttatású a döntés, amely szerint az idén szeptember elsejétől a vállalkozóik olyan időpontban kötelesek megkezdeni a szolgáltatást. hogy ügyfeleik várakozása ne haladja meg a kettő, de legfeljebb négy órát — kezdte válaszát dr. Németh György igazgató. — Egyrészt a munkaidőalap védelme kívánja így. másrészt a lakosság igénye, hogy a szolgáltatások minősége fejlődjön, legyen összhang a színvonlai és az ár között, hozzáférhető legyen, és igazodjon a megrendelő^ kívánságaihoz. Jogos állampolgári igény, hogy a szolgáltatást minél jobban behatárolt időszakban kezdjék meg a megrendelőik lakásán, ingatlanán végzett munka esetén. De számolni kell azzal is. hogy ha más feltételeket szabnak a szolgáltatásnak, ehhez eszközök is kellenek. Egy-egy vidéki városban működő szolgáltató vállalathoz 10—12 község is tartozik, itt már nem elég a munkaszervezés, gépkocsira is szükség van. Ahol a fél megye tartozik egy-egy javítószolgálathoz, ott még a 4 órás várakozási idő sem látszik megvalósíthatónak, hiszen ha az egyik helyen váratlanul hosszabb időt vesz igénybe a munka, már borul a program. Ezért is differenciál a Minisztertanács rendeleté oly módon, hogy: A jogszabály rendelkezéseit abban az esetben kell alkalmazni, na a szolgáltató olyan településen végzi tevékenységét, ahol telephelye van. Tény, hogy pluszköltséget jelent a félnapos várakozási idő betartása is a kis települések ellátásában, annál is inkább, mert még egyes megyéken belül is nagy különbsé— De nem mondja el senkinek? — Nem, nem. — Mink új Időszámítást csinálunk. — Újat? — Látja. Vagy nem? No lett is híre a tanyákon a Kozákék naptárának. Aki nem röstellte. valami ürügy- gyel el is jött megnézni, de nemigen értette senki. A kér- dezősködést azonban mindenki szégyellte. Aztán Kózákék észrevétlenül tényleg átírták maguknak a Gergely-naptárt. Csak úgy emlegették a dolgokat, hogy „egy héttel Lidusék érkezése előtt”, vagy „két nappal Mis- káék elmenetele után”. Min- dent-mindent a gyerekek érkezéséhez viszonyítottak. Egyik este lefekvéshez készülődtek. Kozák bácsi már az ágya szélén üldögélt. Kozák néni még tett-vett az asztalon. — Még hármat alszunk, s jönnek Istvánék — mondta Kozák bácsi. A felesége ránézett. — Bizony! Már csak hármat kell aludni. É s örültek, mint a kisgyerekek, ha karácsony előtt a napokat számolgatják. Tóth Tibor gek vannak a szolgáltatás helyzetében. Az egy lakosra jutó fogyasztási szolgáltatások vidéken mért értéke 1985-ben a fővárosi átlagnak 55 százaléka. Ezen belül például az építőipari javítások aránya 89 százalék, a fényképészeté viszont csak 16 százalék, a textiltisztításé 28 százalék. Ha azt hasonlítjuk össze, hogy egy lakos 1985-ben hány forintot költött szolgáltatásra, akkor Budapesten 4845 forint az átlag, vidéken 2661 forint. Ami nyilván összefügg földrajzi adottságoktól kezdve sok mindennel, valószínűleg legkevésbé azzal, hogy vidéken nem tartanak igényt megfelelő szolgáltatásokra. Legteljesebb gyűjtemény A fejlődést segítve és ösztönözve, az előrelépés útját fürkészve a Szolgáltatási Kutatóintézet az idén — az Országos Tervhivatal mellett működő központi szolgáltatásfejlesztési bizottság felkérésére — olyan jelentős feladatot is végez, amely a jövő évi népgazdasági szabályozó- rendszer előkészítésének része. Például modellszámításokat készít a lakossági szolgáltatások témakörében. Az intézet idei munkatervében szereplő kutatási téma például a hazai szolgáltatások hosszú távú fejlődési tendenciáinak, a szolgáltatások eszközigényességének vizsgálata. A szerződéses munkákra vonatkozó tervek között szerepel például a kistelepülések fogyasztási szolgáltatási ellátásának elemzése, fejlesztésére javaslatok, módszerek kidolgozása. Fontos tevékenysége még az intézetnek az információs, tájékoztató munka, egyrészt saját — a Fogyasztási Szolgáltatások című — folyóiratán és kiadványain keresztül, másrészt állandóan gyarapodó szakkönyvtára áll az érdeklődők rendelkezésére. A szolgáltatási irodalomnak hazai viszonylatban valószínűleg legteljesebb gyűjteménye ez a könyvtár. Tavaly Magyarország is belépett a KGST lakossági szolgáltatásokat fejlesztő szervezetébe, és a Szolgáltatási Kutatóintézetet kérték fel a szervezet hazai titkársági, koordinációs feladatainak elvégzésére. Bizonyos, hogy az így szerzett közös tapasztalatok jól hasznosíthatók, vannak konkrét témák, amelyekben tanulhatunk a többi szocialista ország szolgáltatási gyakorlatából. Az általános helyzetet illetően azonban Magyarország a KGST-n beiül előkelő helyen van a szolgáltatások szl.’nvonalávad. Ösztönző érdekeltség Ezt a jó helyezést erősíti, ha megvalósul mindaz, amit a közelmúltban a Minisztertanács is megerősített: kidolgozzák a szolgáltatás megfelelő ösztönzőrendszerét, amely érdekeltté teszi a vállalkozókat abban, hogy gyors, kifogástalan munkával szolgálják a lakosságot. Imre Erzsébet Kézilabdások sikerei Az NB I/B-á ' szörtiázsa Vá-' rosbeliek utánpótlásának bekapcsolódásával 11-re növekedett a megyei férfi II. osztály csapatainak száma, s hét végén így kettős találkozójuk volt kézilabdásainknak. Idegenben, teremben: Nk. Kgy. Kinizsi—Közgép (Cegléd) II. 24-19 (12-12). Nagykőrösiek: Szondy — Mocsai, Ker- ny (6), Mátrai (8), Vilcsák (4), Budai (5), Lázár; csere: Rónaszéki (1). A 2 évig a Budapest- bajnokságban megedződött ceglédi fiatalokkal színvonalas, kemény, fej fej melletti mérkőzést vívtak a kinizsisek. Az utolsó 6 percben, jó hajrával kiküzdötték a győzelmet a körösiek. Idegenben, szabályos méretűnél kisebb teremben; Nk. Kgy. Kinizsi—Tápiószelei Kohász 43-22 (18-12). Nk.: Szondy — Mocsai (5), Budai (6), Mátrai (11), Kerny (11), Vilcsák (4), Lázár (1); csere: Eszes — Rónaszéki (2). Fegyelmezett és jó játékkal, különösebb megerőltetés nélkül, biztosan nyert a Kinizsi a mezőny újonca ellen. Sajnos. Szondy kapus bokasérülés miatt előreláthatólag hetekig nem védhet. ★ Az ÉDOSZ városunkban rendezte a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari szakközépiskolások és szakmunkásképzősök országos teremkézilabda- bajnokságát. A 14 ilyen iparági középfokú intézményből 13-nak voltak itt a képviselői. A kétnapos, igen jól sikerült viadalon a Toldi és Petőfi tornacsarnokokban összesen 49, kétszer 15 perces játékidejű mérkőzésre került sor, jól pergőén. A fizikailag jól felkészített csapatok többnyire jó színvonalú találkozókat vívtak, s mindenki elégedett volt a 6 játékvezető pártatlan tevékenységével is. Élelmiszer- ipari tanintézményünk jó házigazdának bizonyult. Több ügyes mozgású fiatalra felfigyeltek az FTC szakosztályának képviselői, összesen 1171 gól esett. A fiúknál 13 csapat indult A Nk. Toldi (Hajdú Mihály — Rácz Tamás 5, Fodor Zsolt 2, Gajdácsi Ferenc 20. Nagy Bála 7, Pusztai Imre 22. Gyárfás Ferenc 18, Kovács Károly, Zsikla Ottó, Farkas Gellért (21) jól,' kcméRven. férfiasán játszottak és a selejtezőben a Bp. Pesti Barnabást 17-10-re, Vitnyéd-Csermajort 17-12-re, a Bp. Bercsényit 17-8-ra, és a hármas döntőben a Bp. Sóst 18-9-re, s a kaposváriakat 18-14-re legyőzve, veretlenül nyerték az ÉDOSZ Bercsényi Kupát dr. Kertész Győzőné testnevelő tanítványai. Jó csapatjátékukért külön dicséretet érdemelnek az erős mezőnyben. A leányoknál 9 csapat vetélkedett. A lámpalázas toldi- sok (Szaplonczai — Bánhidi 3, Bódog 3, Fekete, Bujdosó 3, Lukács 2, Molnár 17, Győr 6, Bállá 15, Zabolai) a selejtezőben a szegediektől 10-8- ra vesztettek, majd a Bp. Sóst 16-6-ra legyőzték. A helyosztókon lelkesen, a nyíregyháziak ellen 12-1-re és a székesfehérváriakkal szemben 13-10-re jobbnak bizonyultak, és végül a negyedik helyen végeztek az ÉEÍÖSZ Toldi Kupában. Felkészítőjük; Hujber Lajosné nevelő. Az ünnepélyes eredmény- hirdetéskor dr. Bognár Gyula iskolaigazgató kiemelte, hogy a baráti szellem és az ismeretség tovább erősödött a testvérisko’ák tanulói és nevelői között. HÉTFŐN Labdarúgás. Ifjúsági sporttelep, 14 óra: Nk. Toldi—Ceglédi Szakmunkásképző, közép- iskolás II. korcsoportos megyei bajnoki mérkőzés. Rákóczi iskolai pálya, 14.30-tól; az úttörő-olimpia városkörzet! III. korcsoportos kispályás viadala. Kinizsi sporttelep, 17.30: Turbó—PIK. 18.30: Tormás— Riickwerz RT; Vági-lakótelepi pálya, 17.30: FC Fortuna— Bundesliga. 18 30: Pedagógusok—Nyársapát, városkörzeti kispályás bajnoki mérkőzés. S. Z. — Mond A nagyteremben: A tuareg bosszúja. Színes olasz kalandfilm. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Laura. Színes magyar filmszatíra, fél 6-kor. SSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap >
