Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-27 / 98. szám

Előkelő helyen Kiszolgáltatott lakosság A szolgáltatásokról szinte mindenki tud olyan tör­ténetet mondani, amelyből az derül ki, hogy a lakosság ese­tenként inkább kiszolgálta­tott, mint jól kiszolgált. Van egy intézmény, amely az egész társadalmat képviselve vizsgálja ezt a témát: a Szol­gáltatási Kutatóintézet. Ennek feladata, hogy a fogyasztási és termelési szolgáltatások köz- gazdasági és társadalomtudo­mányi kérdéseinek kutatásá­val segítse az irányítás kü­lönböző szintjein a szolgálta­tási ellátást szervező, fejlesz­tő tevékenységet, hozzájárul­jon a fogyasztói érdekvédelmi problémák megoldásához. A főként közgazdászokból álló szakembergárda részt vesz például az országos kö­zéptávú kutatás-fejlesztési terv két témájának kidolgozá­sában, de mint eredményérde­keltségű intézetnek, szerte­ágazó munkájához hozzá tar­tozik, hogy konkrét kutatási feladatokra vonatkozó meg­rendeléseket teljesít országos főhatóságú szerveknek éppen úgy, mint megyei tanácsok­nak, vagy az OKISZ-nak, KIOSZ-nak. valamint szolgál­tató vállalatoknak. Természe­tes, hogy az egyes témák leg­jobb szakértőivel együttműkö­dő kutatógárda széleskörűen tájékozott a szolgáltatások helyzetéről, ezért kérdeztük az intézet igazgatóját arról, mi a véleménye a Minisztertanács közelmúltban hozott határoza­táról? — Kétoldalú indíttatású a döntés, amely szerint az idén szeptember elsejétől a vállal­kozók olyan időpontban kö­telesek megkezdeni a szolgál­tatást, hogy ügyfeleik várako­zása ne haladja meg a két, de legfeljebb négy órát — kezdte válaszát dr. Németh György igazgató. — Egyrészt a munkaidőalap védelme kí­vánja így, másrészt a lakos­ság igénye, hogy a szolgálta­tások minősége fejlődjön, le­gyen összhang a színvonal és az ár között, hozzáférhető le­gyen, és igazodjon a megren­delő kívánságaihoz. Jogos ál­lampolgári igény, hogy a szolgáltatást minél jobban be­határolt időszakban kezdjék meg a megrendelők lakásán, ingatlanán végzett munka ese­tén. De számolni kell azzal is, hogy ha más feltételeket szabnak a szolgáltatásnak, eh­hez eszközök is kellenek. Egy- egy vidéki városban működő szolgáltató vállalathoz 10—12 község is tartozik, itt már nem elég a munkaszervezés, gépko­csira is szükség van. Ahol a fél megye tartozik egy-egy ja­vítószolgálathoz, ott még a 4 órás várakozási idő sem lát­szik megvalósíthatónak, hi­szen ha az egyik helyen vá­ratlanul hosszabb időt vesz igénybe a munka, már borul a program. Ezért is differen­ciál a Minisztertanács rende­leté oly módon, hogy: A jog­szabály rendelkezéseit abban az esetben kell alkalmazni, ha a szolgáltató olyan települé­sen végzi tevékenységét, ahol telephelye van. Tény, hogy pluszköltséget jelent a fél napos várakozási idő betartása is a kis telepü­lések ellátásában, annál is in­kább, mert még egyes megyé­ken belül is nagy különbsé­gek vannak a szolgáltatás helyzetében. Az egy lakosra jutó fogyasztási szolgáltatások vidéken mért értéke 1985-ben a fővárosi átlagnak 55 száza­léka. Ezen belül például az építőipari javítások aránya 89 százalék, a fényképészeté vi­szont csak 16 százalék, a tex­tiltisztításé 28 százalék. A fejlődést segítve és ösz­tönözve, az előrelépés útját fürkészve, a Szolgáltatási Ku­tatóintézet az idén — az Or­szágos Tervhivatal mellett működő központi szolgáltatás­fejlesztési bizottság felkérésé­re —- olyan jelentős feladatot is végez, amely a jövő évi népgazdasági szabályozó- rendszer előkészítésének ré­sze. Például modellszámításo­kat készít a lakossági szolgál­tatások témakörében. T avaly Magyarország is be­lépett a KGST lakossági szolgáltatásokat fejlesztő szer­vezetébe, és a Szolgáltatási Kutatóintézetet kérték fel a szervezet hazai titkársági, koordinációs feladatainak el­végzésére. Bizonyos, hogy az így szerzett közös tapasztala­tok jól hasznosíthatók, van­nak konkrét témák, amelyek­ben tanulhatunk a többi szo­cialista ország szolgáltatási gyakorlatából. Az általános helyzetet illetően Magyaror­szág a KGST-n belül előkelő helyen van a szolgáltatások színvonalával. I. E. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 9£. SZÁM 1987. ÁPRILIS 27.. HÉTFŐ Helytörténeti gyűjtemény Az első évtized eredményei Ha minden az előzetes el­képzelések szerint alakul, ak­kor Polónyi Péter, a helytör­téneti gyűjtemény igazgatói rangban levő vezetője utoljá­ra adott számot az intézmény tevékenységéről a tanács vég­rehajtó bizottságának. A gyűj­temény múzeummá válását már mint nyugdíjas fogja megérni. Hogy ez a jövő év elejére, az intézmény alapítá­sának tizedik évfordulójára bekövetkezik-e, ma még ti­tok. Az biztos, hogy Gödöllő már sosem dicsekedhet azzal, hogy a megyében elsőként hozta létre múzeumát, mint ahogy első volt annak idején, 1875-ben, amikor az európai hírű régészprofesszor, Römer Flóris irányításával megala­kult itt a múzeumegylet. De hát nem mindig az a fontos, ki az első. Ami már megvan Mindenesetre tény, hogy ezen a településen a múzem- allapítás ügye több mint száz­éves múltra tekinthet vissza, miként az is tény, hogy 1978- ban vált önálló intézménnyé a helytörténeti gyűjtemény Heltai Miklós tanár korábbi gyűjtőmunkájának alapján. A tíz éve bekövetkezett változás új szakaszt nyitott a múzeum­ügyben Gödöllőn, hangsúlyoz­ta beszámolójában Polónyi Pé­ter, a leköszönő igazgató. Programjául azt szabták meg, hogy gondozza az 1901 —1920 között itt működött európai rangú művésztelep, a szecesszió legjelentősebb ha­zai műhelyének hagyatékát, mutassa be a város és környé­ke természeti értékeit, végül, de nem utolsósorban tárja föl A víz útja nem egyenes, de abban bizonyosak lehetünk, hogy a forrástól a torkolatig vezet. Az Isaszegi Horgász Egyesület tagjai sokáig azt is kétségbe vonták, hogy a víz a magasabb helyről az ala­csonyabb felé tart, olyan hosszas és szívós küzdelmet vívtak azért, hogy saját hor­gászterületük is legyen a Rákos-patakra felfűződö ta­vak világában. Nagy múltról és küzdelmes jelenről számolhatott be az egyesület jubileumi közgyűlé­sén Hazafi Béla titkár. Ju­bileumi közgyűlés? Igen! Az Isaszegi Horgász Egyesület 1936-ban alakult meg, Grósz Gyarmati János vendéglős — később elnök — veztésével, Szeghö Andor néptanító, Sza­bó Péter erdész, Berbuch Ká­roly hentes és mészáros, dr. Bikafalvi Máté Lajos állam­titkár, Gyurkó János mező- gazdasági dolgozó és Vdvardi Károly MÁV-alkalmazott lel­kes segítségével. Amikor a horgász ifjúsági csoport, is megalakult, veztésével Lázár György tanulót bízták meg. ötven évvel ezelőtt övék volt az akkori állami halas­tavaktól a vasúti átjáróig terjedő terület, mintegy 14 holdon. A Nagy tőzegtavon üzemeltek a gyermekek, va­lamint az úszni nem tudó fel­nőttek számára kialakított vízbe süllyesztett négyszögle­tes, 25-ször 25 méteres kosa­rak. A nyári vendéglőben fagylalttól hideg-meleg éte­lekig, cigarettáig minden kap­ható volt. A napozókkal, lab­dajátékokat űzőkkel békésen megfértek a horgászok. A katasztrófa, mint villám- csapás az ötvenes évek ele­jén következett be, amikor a tőzegtermelés elkezdődött. A rendezett vízterület zsilipjei összetörtek, a vizet leenged­ték, az igen szép halállomány a Rákos-patak, valamint a lakosság martaléka lett. Hosz­Horgászjubileum Issszegen Ismét saját vizeken szú harc után érték el az egyesület képviselői, hogy el­ismerték a jogosságukat 6,9 hektár területre. Életükben jelentős forduló­pont volt, hogy 1986-ban új vezetőség látott munkához. Az irányítók között ott van­nak a gazdag tapasztalatok­kal rendelkező idősek és a korosztályuk lendületét nem tagadó friss fiatalok. Min fá­radoznak? Azon, hogy tag­jaik számára lehetővé tegyek a zavartalan, a horgászással összekötött pihenést. Eredmé­nyeik között tartják számon, hogy a sok bizonytalanság és idegesség közepette is saját tavukban fogják a halakat. Építhetik és szépíthetik a víz­területüket. Változatlanul nagy figyel­met kell fordítaniuk a rend­re és a fegyelemre. Vannak, akik úgy gondolják, nekik mindent szabad, több bottal horgászni, méreten aluli ha­lat fogni és elvinni, italozni, hangoskodni. Ennek megaka­dályozása minden becsületes horgász feladata. Horgászni nem kötelező, de a horgászat­tal kapcsolatos írott és írat­lan szabályokat betartani igen! Tavaly gondot okozott a csapadék nélküli nyár. A tó­rendszer vízmennyisége igen­csak megfogyatkozott. A Csú­nyató vize például szinte a nullára csökkent. A telepítést, nem lehetett végrehajtani. A nyári időjárás hatása a téli viszontagságokat csak fo­kozta. Az eleve alacsony víz nagyon mélyen befagyott és a megmaradó 15—20 centimé­teres élettérben a lékvágá­sok ellenére is sok hal el­pusztult, nem jutott levegő­höz. Az Isaszegi Horgász Egyesület is károsodott, s a bajokat tetézte, hogy a viz több intézményen, más tu­lajdonon át folyik a tavuk­ba, ha folyik. A több száz ezres horgász­közösséghez tartozik az isa­szegi egyesület 140 felnőtt, 30 ifjúsági és 30 gyermek tag­ja. A többséget nem a halfo­gás köti a társasághoz, ha­nem a horgászat szépsége, a természet szeretete. a sza­badban való pihenés élménye. Az utánpótlást a fiatalok je­lentik. Arra törekednek, hogy a tanulásban és a horgászat frontján is megállják a he­lyüket, sajátítsák el a sport­horgászat szépségeit is. Töb­ben kérdezték, hogy miért kellett a horgászjegyet beve­zetni. Azért, hogy ne orvhor­gászként evezzenek be a fia­talok a mozgalomba. Legyen valami egyszerű és olcsó mód­szer, amely segítségével a gyerekek a horgászatot el­kezdhetik. A közösségi munka végzé­sének szükségességével min­den egyesületi tag tisztában van. Idejükhöz és erejükhöz mérten ki is vették részüket a tennivalókból. A tóparti munkák, a hínárpucolás fo­lyamatos feladatok a jövőben is. Nem lenne teljes a beszá­moló, ha nem ejtettek volna szót a fogási eredményről. A saját vizen 3267, más vize­ken 1927 kilogramm halat zsákmányoltak. Az sem lé­nyegtelen, hogy a tagság min­den befizetési kötelezettség­nek eleget tett, hátralékuk nincsen. így ülnek ki a partra. B. G. a jellegzetes gödöllői kismes­terségek anyagát, és mindeme tárgykörökben hozzon létre állandó kiállításokat. Néhány évvel az önállósulás után, 1981-ben megnyithatták A gödöllői művésztelep, 1984- ben a Természeti környeze­tünk című állandó kiállításo­kat. Tavaly pedig a Városunk múltjáról címűt, amelyet pro- vizorikus jellegű kamarakiállí­tásnak neveznek. A gyűjtemény más tekintet­ben is fejlődött. Fokozatosan terjeszkedtek a műemlék jel­legű épületben, megkapták a korábban magánlakásnak, tornateremnek, logopédiai ke­zelőnek használt helyiségeket, emelkedett költségvetési elő­irányzatuk, amellyel lehetővé vált a műtárgyak vásárlása éppúgy, mint az eszközállo­mány gyarapítása. A nyolcva­nas évtized derekára bevezet­ték a központi fűtést, felújí­tották az elektromos hálóza­tot, új kiállítótermeket vehet­tek birtokba, kiadványok meg­jelentetéséhez kaptak támoga­tást. Értékes dolgozatok Polónyi Péter a végrehajtó bizottság ülésén ismételten köszönetét mondott a város vezetőinek a megértő támoga­tásért, és kiemelte, hogy nem maradt el a megyei szervek anyagi segítsége sem, mindkét tanács a jó gazda szerepköré­nek betöltésével meggyőzően bizonyította az ügy iránti el­kötelezettségét, a gyűjtemény munkatársai iránti bizalmát. Múzeuma azonban még ma sincs Gödöllőnek. Meg kell je­gyeznünk. hogy ezt a státust Polónyiék korántsem hajszol­ták. Ezen az ülésen is elhang­zott, talán éppen egy megyei ember szájából, hogy a mú­zeum cím rangban előny, anyagiakban hátrány. A hát­rányt természetesen ki lehet egyenlíteni, ha a helyi tanács akkor is úgy támogatja az in­tézményt, amikor az már a megyei múzeumi hálózat ré­sze, s onnan pénzelik, mint amikor gyűjteményként teljes mértékben Gödöllőről finan­szírozták. A föntebb egybefoglalt fel­adatokon túl mire törekszik a helytörténeti gyűjtemény? Jó intézménye szeretne lenni az élő történelemnek, korunk valóságának is. Ennek jegyé­ben kísérik figyelemmel a vá­roskép változását, az életmód, a tudati viszonyok alakulását. Gyűjtik, megörökítik mind­azt. ami az utókornak okulásul szolgálhat. Folyamatosan fej­lesztik adattárukat, évente több száz fényképet és számos hangfelvételt készítenek Ebbe a folyamatba illeszkedik az évente megújulóan kiírt kró­nikaírói pályázat, amelynek révén már eddig is jó néhány értékes dolgozat született. Vándorkiállításokkal, elő­adásokkal, a fórumokon való részvételükkel, megyei és or­szágos bizottságok munkájá­ban, kapcsolataik kiterjeszté­sével igyekeznek minél széle­sebb körökben hatni. Az ala­pítás éve óta 59 időszaki és vándorkiállítást szerveztek, többet a művelődési házzal és könyvtárral közösen. A Gö­döllő műemlékei című ván­dorkiállítást például eddig 73 helyen, iskolában, üzemben mutatták be. Hármas minősítés Tavaly óta környezet- és természetvédelmi oktatóköz­pont is működik a helytörté­neti gyűjteményben. A csaknem tíz év alatt 5335 műtárgy, dokumentum került birtokukba, kisebb részben vásárlás, nagyobbik hányad­ban gyűjtés, adományozás ré­vén. Fotóarchívumukban mint­egy 8000 fekete-fehér és színes diakép található. Majdnem háromszáz kazettányi forrás- értékű magnófelvétel is került hozzájuk ezekben az években. Mind az igazgató, mind a he­lyi és a megyei felügyeleti szervek képviselői ezzel ösz- szefüggésben hangsúlyozták, a közeljövőben az anyagnak a földolgozására kell nagyobb gondot fordítani, hiszen adat nélkül a tárgy nem sokat ér. Minősítve tevékenységüket a feldolgozást gyengének, a gyűj­tést jónak, a közreadást kivá­lónak értékelték a szakembe­rek. Van tehát, amire büszkék lehetnek, s bőven akad tenni­való. K. P. Bolygatás nélkül Minta a talajból Bolygatlan talajminta vevő- készüléket fejlesztettek ki a GATE mezőtúri főiskolai ka­rán. A berendezés alkalmas a felszínközeli talajszelvény fel­tárására kétméteres mély­ségig. Lehetőség van ezen be­lül minden genetikai szintből és eltérő rétegből az előírás sze­rint mintavételezésre. A mag­minták könnyen szállíthatók, laboratóriumi körülmények között dolgozhatók fel. Átla­gos körülmények között órán­ként 10—12 mintavételt vé­gezhet a berendezést kezelő egy betanított munkás. A ta­lajmintavevő alkalmas olyan tervezővállalatok talajmecha­nikai vizsgálatainak elvégzé­sére is, amelyek talajba kerü­lő nyomvonalas létesítménye­ket terveznek, továbbá utat és olyan építményeket, ame­lyeknél fontos a talaj fizikai állapotának ismerete. Majális Nagykőrösön Utazó hévíziek Szívesen látják, gyakran ké­rik fel a galgahévízi népi együttest a különböző ünnepe­ken a műsorokban való fel­lépésre. A legközelebb május elsején Nagykőrösre utaznak. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Magyar filmek múzeuma: Hazajáró lélek, 17 órakor. Kortárs filmklub: Kezeket fel! 19 órakor. Irodalmi mű­vek filmen: Emberi sors, 15 órakor. Egy-két személyes bábszín­házak Magyarországon, kiállí­tás, megtekinthető 15—19 óráig. A hónap műtárgya: Moiret Ödön: Tavasz, meg­tekinthető az előtérben. ■f Mozi Hattyúk tava. Színes, ma­gyarul beszélő japán rajzme- sefilm. Csak 4 órakor! Sárga haj és az arany erőd. Színes amerikai kalandfilm. 6 és 8 órakor! Alkotmány Kupa Bag a legjobb nyolcban Folytatja bravúros szerep­lését a bagi öregfiúk labdarú­gó-csapata az Alkotmány Ku­pában. Ez az országos küzde­lemsorozat hasonló a fiata­labbak Magyar Népköztársa­sági Kupájához. Ősszel a 16 közé jutásért a GSC ellen szerepelve lépett tovább a Bag. Az újabb kiemelt cso­portbeli ellenfél a BKV Előre volt. Bag SE—BKV Előre 3-1 (2-0). Bag SE: Moór — Bazán, Boda T., Mikk, Tukora, Boda J., Tóth, Urbán, Száraz Z., Deme, Gódor. Csere: Juhász — Kékesi Cs., Kékesi J., Nagy János. Százötven néző előtt kezdő­dött Katona József sípszavára a kupatalálkozó a bagi játék­téren. A jó iramú, színvona­las találkozón a házigazdák különösen az első félidőben játszottak szépen. Deme Já­nos először a 17., majd a 31. percben talált a hálóba. A szünet után három perccel szépítettek a fővárosiak, de sem akkor, sem a későbbiek­ümatőrcknek Megalakult a síegyesület Tavaly megalakult az ama­tőr Magyar Sízők Egyesülete, amelybe azóta több ezer lel­kes télisport-kedvelő lépett be. Néhányan Gödöllőn is el­érkezettnek Iá ták az időt a helyi alaps ervezet létrehozá­sára. Első, egyben alakuló ülésüket május 6-án délután 5 órakor tartják a volt járá­si hivatal nagytermében. Az összejövetelen Erdős Gábor. az országos egyesület képvise­lője tart ismertetőt arról, hogy mivel foglalkozik, mit nyújt tagjainak az egyesület, mire költik a tagdíjakból be­folyó pénzeket. A városi szervezők egyike elmondta, hogy a különböző lehetőségekről tájékoztató prospektusok szétküldése technikai nehézségekbe ütkö­zik, az alapszervezet létrejöt­tével ez is megoldódna. Meg­tudtuk azt is, hogy az egye­sület oktatással, kedvezmé­nyes síbérlettel, börzékkel és szállásfoglalással is igyekszik segíteni a tagságot. A gödöllői szervezőket a következő telefonszámokon lehet megtalálni: Pintér Sán­dor és Jeney László 20-932, Béres Istvánná és Pintérné Kolb Dóra 10-988. Deme Bazán és Száraz ölelé­sében örül a mesterhármasnak (A szerző felvétele) ben nem vált kétségessé a piros-fehér remeklés. A 65. percben Deme János, népszerű nevén Bajusz, ismét összeakasztotta a bajszát a BKV Előre kapusával és har­madszor is gólt szerzett, vég­leg eldöntve a találkozó és a továbbjutás sorsát, hiszen a hátralévő 15 percben három­szor kellett volna megrezeg- tetniük a budapestieknek a bagi hálót a fordulat kivívása érdekében. Ehelyett Kékesi János aktív pályafutására emlékeztető kapáslövéseinek örülhetett a közönség. Az el­ső a kapus kiöklözte, a má­sodik a gólvonal mögé került óriási bomba lévén, ám a já­tékvezető nem adta meg a gólt. Az utolsó percben De­me is megcélozta a kaput, de kissé mellészállt a lövés. Ha pontos, akkor gól. B. G. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom