Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-27 / 98. szám

1987. április 27., hétfő 5 Piroska és a gonosz krumplinyomó Bábosok találkozója Gödöllőn „Belépés ingyér, kilépésnél nem meglógni a fizetség elöl’’ — így invitálta a publikumot bábelőadásra 1931-ben egy plakát, amit a gödöllői mű­velődési központ bábkiállítá­sán láttunk a hét végén kül- lönböző korokból és helyek­ről származó bábok társasá­gában. A kis tárlatot a nem­zetközi bábos-hétvége alkal­mából rendezték meg. A bábozás múltjából ízelí­tőt adó kiállításiból kiderül, hogy egykor nagy hagyomá­nyuk volt az egy-két személyes apró bábszínházaknak. A vá­sárokon a képmutatók, a ko­médiások mellett mindig ta­nyát vert egy-egy bábostár­sulat is. Napjainkban ez a műfaj háttérbe szorult, a gö- döllőieknek éppen az volt a céljuk a háromnapos rendez­vénnyel. hogy megkíséreljék a régi hagyományt föléleszteni. Ezért hlívtak meg neves hazai és külföldi kisegyütteseket, le­hetőséget adva nekik a bemu­tatkozásra és szakmai tapasz­talatcserére. Az otthoni bá­bosokon kívül érkeztek mű­vészek Csehszlovákiából. Svájcból, összesen tizenkét mi­nitársulat mutatta be pro­dukcióját. Az előadások technikája, stí­lusa, tartalma igen széles ská­láin mozgott. Láthatott a kö­zönség gyerekeknek szóló da­rabot és kizárólag felnőttek­nek valót is. Volt, aki mario­nettfigurákkal lépett fel, volt, aki egyszerű hétköznapi hasz­nálati tárgyakkal, gyümölcsök­kel adta elő műsorát. Szere­pelt a programban mese. sza­tirikus történet a militariz- musról. Ez utóbbit Esther és Jasua Steinacher svájci bábo­sok mutatták be. Ugyancsak Svájcból érkezett Käthy Wüthrich, aki a gö­döllői kisegítő iskolában mu­tatta be bábterápiás prog­ramját, amiről a következő­ket mondta el: — Saját magamon vettem észre, hogy a bábozás segített, ha valami bánatom volt. Tíz esztendővel ezelőtt kezdtem ezt a módszert alkalmazni lel­kileg sérült gyerekeknél. Mindegyikükkel külön-lkülön Siklósi Gábor, a Figurina Bábszínház egyik tagja Vera Kicarova a férje által készített bábbal. (A szerző felvételei) Román népművészek Kulturális seregszemle Szombaton Kétegyházán, a művelődési házban rendezték meg az országos román nép- művészeti seregszemle döntő­jét, amelyen tíz Békés, Haj- dú-Bihar és Csongrád megyei település háromszáz néptánco­sa, népi énekese és népzené­sze vett részt. A Magyaror­szági Románok Demokratikus Szövetségének rendezésében hagyományosan kétévente sor­ra kerülő szemlén o két terü­leti (a körösszegapáti és az eleki) bemutatón legjobban szereplők léptek színpadra. A helyi hagyományokat ápoló táncegyüttesek, énekkarok és zenekarok, valamint szólisták valamennyi nemzedéket kép­viselték. A gyermek, ifjú és felnőtt nemzetiségi műkedve­lők szombati kétegyházi mű­sorát hangszalagon örökítették meg, s később elhangzik majd a Magyar Rádió hetedik al­kalommal szervezendő nem­zetiségi népzenei fesztiváljá­nak román adásaként. foglalkozom: ölt maguk ké­szítik a bábokat és saját éle­tüket, történetüket játsszák el, a szó szoros értelmében „ki­játsszák magukból’’ a bánatu­kat. Egészen másfajta műfajt képviselt egy Csehszlovák há­zaspár, Frantisek Vitek és Ve­ra Ricarova. A báboikat férje faragja fából, a feleség pedig boszorkányos ügyességgel moz­gatja őket. Műsorukról egy londoni fesztivál alkalmából így írt a kritikus: „Ez a ta­nulmány a mozgás metafizi­kájáról szavak nélkül teremt lágy és költői atmoszférát.’’ Nagy .tapsot kapott a Figu­rina bábegyüttes — ugyancsak házaspár — művészeinek be­ugrásként rögtönzött produk­ciója. Ök voltak azok. akik használati tárgyakkal eleve­nítették meg történeteiket, például a közismert Piroska és a farkas horror változatát. A néző egy pillanat alatt el­hitte a krumplimyomóról, hogy az valójában a gonosz farkas, aki fölfalja a Piroskát meg­személyesítő jonatánalmát. A gödöllői bábos-hétvége tanulságaként leszűrhető, hogy régi, hagyományos formáikat, mint például a habozást, mii­ként lehet új tartalommal fel­eleveníteni. Az egykori vásá­ri, kizárólag szórakoztató célú előadások napjainkra komoly tartalmat hordozó magas mű­vészi színvonalat képviselő produkciókká váltak. M. N. P. A cim fölötti képen: a 30-as évek­ben Gödöllőn is volt családi báb­színház, Remsey Iván alapította még gyermekként, a figurák az ő „társulatából” valók. Hungaroton Hanglemezhetek Elkészült a végleges prog­ramja a Hungaroton hangle­mezheteknek, amelyet ezút­tal 10. alkalommal rendez meg a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. A hanglemezünnep — immár hagyományosan — két kon­certtel kezdődik. Szeptember 11-én a Budapest Kongresszu­si Központban Bach négy brandenburgi versenye hang­zik fel a Liszt Ferenc kama­razenekar tolmácsolásában ez az előadás egyben élő le­mezbemutató is. Két nappal később Szombathelyen tarta­nak nyitó hangversenyt, ezen Alessandro Scarlatti La Gui- ditta című oratóriumát adja elő Zádori Mária, Drew Min- ter, Guy de May, Gregor Jó­zsef, valamint a Capella Sa- varia, Nicholas Mcgegan di­rigálásával. Az előadást le­mezen rögzítik, s a követke­ző Hungaroton hanglemez­hetekre megjelentetik. A Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat tíz komolyzenei, egy népzenei és három irodalmi hanglemezt, illetve albumot ad ki az al­kalomra — 250 ezer példány­ban. A Budapesti Fesztivál Ze­nekar Fischer Iván vezényle­tével és Kocsis Zoltán közre­működésével készítette el a Bartók összes művei zongo­rára és zenekarra című albu­mot. A Philips-céggel kopro­dukcióban készült kiadvány egyfa jta összkiadás; ilyen összetételben, egy albumban ugyanis még nem jelent meg a három zongoraverseny: a Rapszódia, a Scherzo, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára. Az üzletekbe kerül Liszt Vándorévek című ciklusának harmadik darabja. Ezt tavaly a Liszt-évben Kocsis Zoltán játszotta több ízben nagy si­kerrel, s a felvételt a Philips cég készítette. A Hungaroton tőlük veszi át magyarországi terjesztésre. Ugyancsak ritkaságnak szá­mít Bach összes brandenburgi versenyének kiadása. Ezúttal is — miint tíz évvel ezelőtt — a Liszt Ferenc kamarazene- kar tolmácsolja a verseny­műveket. Több mint negyedszázaddal ezelőtt készült felvételen van forgalomban Vivaldi Négy évszak című kompozíciója. Most egy technikailag is tö­kéletesebb korongot adnak ki, szintén a Liszt Ferenc kama­razenekar közreműködésével. A Tanácsköztársaság elnöke volt Egy politikai pályakép É letét a munkásmozgalom szolgálatára tette fel. Tö­megmozgalmi vezető volt; olyan szociáldemokrata, aki a szociáldemokrácia megjavítá­sával akarta a szocialista for­radalmat megvalósítani. Ezen az alapvető tényen az sem változtat, hogy sok évtizedes politikai pályája során több­ször is tévutakra tért. Mun­kásságát elemezni, tanulmá­nyozni feladatunk. Tevékeny­sége része a magyar társadal­mi felemelkedésért vívott küz delemnek. Nemegyszer hely­telen álláspontja ellenére is sokat tett népéért, osztályáért; alakja elválaszthatatlan a ma­gyar munkásmozgalom fejlő­désé tőL E sorokat Varga Lajos és Szabó Ágnes írták le Garbai Sándorról szóló könyvükben amelyet a Kossuth Kiadó a napokban jelentetett meg. Ér­demes elolvasni, mert feltárul egy magyar politikus életút­ja. Egyben bővül pályaké­pünk a magyar munkásmöZ' gialomról. Ugyanis Garbai ér­dekes figurája volt a szociál­demokrata mozgalomnak. Kis­kunhalasi szegény földműves, családban született, s már elemi iskolában kitűnt éles eszével, szorgalmával, s ugyan­akkor részes arató apjával együtt dolgozott aratáskor, ősszel a kukorica- és répa­szedéskor, s így már 11—12 éves korában megismerte a kenyérkeresés verítékes mun­káját Továbbtaníttatni nem tud ták, így a helyi református gimnázium építésén dolgozott, mint napszámos. Tetszett ne- ikú a faszerkezet-építés, a dísz­vakolás, a tetőfedés. „Fantá­ziám kigyulladt, és csak a szé­pet láttam, a szép új épüle­teket” — írta később vissza­emlékezésében. Még egy do­log meghatározta későbbi éle­tét. Apjával együtt eljárt a helyi . olvasóegyletbe, ismer­kedett a mozgalommal. Jól tudott olvasni, s kivívta a hall­gatók elismerését. A vezetők népgyűlést hirdettek, ame­lyet 1892 januárjában akar­tak megtartani. Hatalmas tö­meg gyűlt egybe a téren. Az esemény nagy hatást gyako rolt a gyerekemberre. „Itt lát­tam először szemben állni a dolgozókat, akik sorsukon ja vítani akartak azokkal, akik az államhatalmat képviselik. Czeizel. Nyolc estén át is­mét az egészségünket fenye­gető kórokkal, az önpusztítás ismert és kevésbé ismert vál­fajaival szembesülhettünk, amikor Az Élet él és élni akar... című — tegyük gyor­san hozzá: teli tál álatosan szép elnevezésű — sorozat jelent meg a képernyőn. S amilyen remekül megtalálták Kővári Péterék ezt a titulust, olyan hatásosan, egyszerre felkava- róan és lenyűgözően szólt a nézőhöz a televízió messze leg­jobb egészségügyi felvilágosí­tója, a genetika tudósa, dr. Czeizel Endre. Most, hogy a ki tudja hányadik stúdiósze­replésén is túljutott ő, minden hozsannázás nélkül elmond­hatjuk róla; a kiveszettnek hitt előadóegyéniségek szület­tek újra véle — tehát az Öve­ges Józsefek, a Benedek Ist­vánok csapata egészült ki na- gyon-nagyon szerencsésen. Ez utóbbi örvendezést úgy lehet­ne kibontani, hogy míg az elő­ző két ismeretpropagátor egy kissé a nagypapás mesemon­dás jegyében szórta szét tu­dományát, addig Czeizel dok­tor szinte naprakész felké­szültséget mutat a medicina számos ágából. Mindehhez pe­dig inkább az agitátort — hogy azt ne mondiuk, azapos- tolian rábeszélő, óvó, féltő — modort társítja, mintsem amazt, az immár túlhaladot­tat. Egyéniségekben olyannyi­ra szűkölködő világunkban va­lóságos csoda az ő közszerep­lése. lenyűgöző, mindenkihez szóló doktorkodása. Ügy kell tehát felvilágosítói indulatát megőrizni, tudatosan ápolni, hogy semmiképpen se fordít­son hátat a kameráknak, s vonuljon vissza laboratóriu­mába. Talán-talán még a nem­zetközi tévés piacra is ki le­hetne lépni véle, hiszen — lát­tunk már egy-két más égtájon termett hasonló vállalkozást — világszám ez a rokonszen­ves szakember, ráadásul nem csak a maga szűkén vett stú­diumait tekintve... Hédervári. Az imént egy ere­je és tudománya teljében ve­lünk élő személyiségről emlé­keztünk meg, most viszont egy olyan valakiről adódik al­kalmunk szólni, aki nénány esztendeje — alig ötven-egy- néhány évesen — eltávozván, már nem műveli sem a szak- tudományát, sem az ismeret- terjesztést. Dr. Hédervári Pé­ter ő, aki, míg élt, egy sereg könyvben és a cikkek százai­ban számolt be egyrészt a csillagászat, másrészt a geo­lógia újabb és újabb esemé­nyeiről, eredményeiről, s aki­nek halálával e két tudo­mányág magas szintű propa­gálása magyar nyelven volta­képp leáldozott. Amióta meg­szűnt publikálni, a magas ég és a földmély budapesti ille­tőségű tudósító nélkül maradt, s így elegendő szellemi táplá­lék híján vannak mindazok, akik a szupernóvák vagy a szubterrén jelenségek leírását hajdan nagykanállal habzsol­ták. Azért jeleztük mindezt, mert egymás után kétszer is leve­títették azt a magyar—görög koprodukcióban készült turrte'i amely az Atlantisz halála é? újjászületése címmel éppen az ő egyik nagy-nagy geográfiai szerelméről, az Égeikum vilá­gáról szólt, szorosabban pedig Szantorin szigetéről. Imád­ságként ejtette ki annak ide­jén mindig ezt a földrajzi ne­vet, s szintén vallomásos sze­retettel írt róla, hiszen annak a tudományos feltételezésnek volt a hirdetője, hogy a szan- torini vulkán felrobbanásával együtt tűntek el azok a kul­túrák, amelyek a legendás At­lantisz egykori létére utamak. A magyar tévések Pásztor Ferenc vezette kis csapata eme ókori műveltségek tárgyi em lékeinek a nyomába eredt, amikor a Szaturnusz nevű vi­torlással a görög szigetvilág víz alatti, víz feletti kieseit kezdte nyomozni. Hogy milyen jó munkát végeztek, arra a szó valós és átvitt értelmében ragyogó bizonyíték volt a most emlegetett filmjük, lévén ez a felvételsor egyrészt tobzódóan látványos, másrészt meg tudo­mányosan alapos, vélemény- mondásában szordínós. Noha a fantázia a Szantorin dolgában igazán szárnyalhatott volna, ők példásan megmaradtak a feltételezéseknél, a bizonyít­ható bizonyítékok összeszedé- sénél. S ezzel együtt igen szép emléket állítottak ültetőjük­nek, egykori szaktanácsadó­juknak, dr. Hédervári Péter­nek is. Akácz László Ez a kép vésődött a telkem­be, ettől nem szabadulhattam meg soha.” Nem sokkal később Pestre került kőművestanoncnak, s ott szintén bekapcsolódott a mozgalomba; részt vett az 1897-es nagy kőművessztráj­kon, amely elbukott ugyan.de ez a tizennyolc éves fiatal kő­művessegédet még inkább a mozgalomhoz kötötte. Nagy ambícióval kezdett a tanulás­hoz, az önművelődéshez, né­metül tanult, hogy külföldre mehessen, s ott bővítse tudá­sát, tapasztalatát. A szerzők a továbbiakban ismertetik, hogy miként fej­lődött Garbai, hogyan lett a Magyarországi Építőmunká­sok Országos Szövetségének (MÉMOSZ) szervezője és ve­zetője. Ügyes szónok, jó szer­vező volt. Alaposan ismerte az építőmunkásság sajátos ar­culatát, s meg tudta fogal­mazni követeléseiket, gondo­lataikat. S mint a MÉMOSZ elnöke, egyben az Epítőmun- kás című lap kiadója, szer­kesztője, publicisztikai tevé­kenységet is folytatott. Sok' sztrájk- és bérharcot vezetett, kiharcolta a 13 órás munka­idő csökkentését, a kollektív szerződés bevezetését. Érdeme volt Garbainak, hogy felismerte: a szakszerve­zeteket a szociáldemokrata pártnak kell irányítania. E mellett kitartott, s így a bér- és szakmai küzdelmet össze tudta kötni a politikai harc­cal. Rövidesen a szociálde-i mokrácia ismert és elismert egyik vezetője lett. A kötetből az ország akko­ri helyzetéről, a munkásmoz­galom viszonyairól is teljes képet kapunk. Kibontakozik a szociáldemokrata párt állás­pontja a háború és a polgári demokratikus forradalom ide­jén, egészen odáig, hogy végül' is győz a Tanácsköztársaság, amelynek kormányzótanácsi elnökévé Garbai Sándort vá­lasztották: Garbai ugyanis fel­ismerte a helyzetet, ismerte és rendkívül nagyra becsülte Kun Bélát, akit kiváló politi­kusnak, jó taktikai érzékű embernek és jó szervezőnek tartott. S így lett híve a mun­káspártok egyesülésének. Ö ismertette a pártvezetőség ha- tározatát a két párt egyesülé­sére. Mindvégig ő volt a kor­mányzótanács elnöke, bár a Tanácsköztársaság tényleges vezetője Kun Béla maradt. A Tanácsköztársaság meg­döntését követően a szakszer­vezeti kormánynak még tag­ja maradt, de Budapest ro~- mán megszállása után a ha­tóságok letartóztatták, több­ször kihallgatták, amelynek során védte a Tanácsköztár­saság honvédő háborúját. Horthy ellenforradalmának győzelme után Erdélyben búj- káit, majd 1920 január első napjaiban Bécsbe emigrált. A bécsi emigráció évei alatt részt vett a külföldi ma­gyar mozgalmi tevékenységé­ben, a proletárforradalom eszméjéhez mindvégig hű ma­radt, de végső soron annak kommunista megoldását nem fogadta el. Kapcsolata a ha­zai munkásmozgalommal la­zultak, végül szinte megsza­kadtak. Hitler hatalomra ju-; táss az egész nemzetközi munkásmozgalmat krízisbe sodorta, neki is menekülnie kellett Bécsből, Párizsba ment, ahol végül is 1947. november 7-én fáradtan, megöregedve, megkeseredve, szegényen halt meg. Még azt sem érhette el, hogy a felszabadulás után ha­zatérhessen hazájába. A műveiből közölt váloga­tást is közreadtak a szerzők könyvükben, amelyből még- inkább kirajzolódik ennek az építőmunkásból tett szociálde­mokrata politikusnak életpá­lyája, amely a mai nemzedék számára is szolgál tanulságuk Gáli Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom