Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-25 / 97. szám
A TÁRSADALMI TULAJDON VEDELME KÖZÜGY A népgazdaság vagyonvédelme fokozott figyelmet érdemel társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában, amelyet a gazdasági nehézségek és az ebből kivezető új utak keresése jellemeznek. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy társadalmunkban többségben élnek azok* akik hűségesen szolgálják hazánkat, ott, ahova képzettségük, szakértelmük szerint elfoglalják helyüket. Védik és gyarapítják közvagyonunkat. De sokan vannak olyanok, akik kihasználják joghézagainkat, az új utak keresése közben le nem szabályozott réseket, egyesek visszaélnek a bizalommal, olykor a hatalommal. Egyszerre össztársadalmi és bűnüldözési feladat is elismerni a tisztességes munkát és a szocialista erkölcs nevében fellépni minden rendelkezésünkre álló eszközzel a közmorált sértő, a törvényeket, szabályokat, rendeleteket semmibevevő károkozók ellen. Erről szólt az az aktíva is, amelyet 1987. április 15-én Százhalombattán tartottak az MSZMP Pest Megyei Bizottsága és a Pest Megyei Rendör- főkapítányság rendezésében. (Erről lapunk részletes tudósítást adott 1987. április 16-i számában.) Az ott elhangzottakat gazdagította dr. Horváth Boldizsár, megyei főügyész, dr. Csernok Gyula, a megyei bíróság elnöke, valamint Császár Ferenc, a Pest Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke mondandója. Az alábbiakban részletesen tudósítjuk mondandójukat. A szemlélet megújhodására van mindenütt szükség Vagyonvédelem — a bíróság tükrében A különböző ügyszakokban végzett ítélkezési gyakorlat az érdeklődés homlokterébe állítja az új gazdasági formákat —, a kisvállalkozásokat, kisszövetkezeteket, szakcsoportokat stb. Ezek létrehozása feltétlenül indokolt volt, de éppen újdonságuk miatt ez ideig számos visszaélés forrásává válhattak. Elsősorban a gazdasági vezetők lassúbb szemléletváltozása, a régihez ragaszkodás, az újtól való idegenkedés miatt ezekben a szervezetekben a hanyagul, felelőtlenül dolgozók és a tudatos jogsértők számos esetben találnak egymásra és károkat okoznak. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekhez tartozó ipari és szolgáltató ágazatokban, a gesztorságukban működő gazdasági társulásoknál, szakcsoportoknál tapasztalunk számos olyan körülményt, amely visszaéléseket tett lehetővé. Gyakori az ügyrend és a működési szabályzatok hiánya' vagy be nem tartása; az ellenőrzések elmulasztása, illetve formális volta, a kusza, áttekinthetetlen bizonylati rendszer vagy azok hiánya. Ezen kívül sok példa akad arra, hogy olyan személyeket állítottak vezető posztokra, akik korábban vagyon elleni bűncselekmény miatt már büntetve voltak vagy gyenge jellemek, akik hajlamosak a korrupcióra. Egy példa erre a Boscoop Agráripari Szövetkezet közös vállalata által alapított Technocoop Gazdasági Társaság — szabálytalanul átalányelszámolásos részleget hozott létre és még csak nem is ellenőrizték a működését. A jogtalan haszonból a vezetőkön kívül széles körű rokonságuk, baráti körük részesült. Több millió forintos kárt okoztak. A bíróság ilyen és hasonló esetben a bíróságok jogpolitikai elveinek megfelelően teljes szigorúsággal ítélkezik. Sok szó esik azokról, akik a háztáji ágazatok szerződéses állattartási tevékenységét használták, használják ki a maguk javára. Előfordult, hogy ugyanarra, vagy esetenként nem is létező állatállományra több termelő- szövetkezettel is szerződést kötöttek, felvették az előleget és elsikkasztották a takarmányt, természetesen több millió forintos kárt okozva. Ez esetben is példásan szigorú volt az ítélet: nyolc-, hétévi börtönbüntetéseket szabtak ki a bírák. A szentendrei postarabló 12 évi fegyházra ítéltetett. A legtöbb negatív jelenség az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportoknál fordul elő. Tudjuk, hogy a szakcsoport nem jogi személy, tehát csak a szövetkezet nevében szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. Bizonyos értékhatárig — ez megállapodás dolga —, a szakcsoport maga bonyolíthatja ügyeit, szerződéseit. Számos ügy keletkezik abból, hogy a szakcsoportok nem tartják be ezt a belső megállapodást. Erre példa a Taksony és Vidéke Áfész szakcsoportja: a Paletta Ipari és Szolgáltató Szakcsoport, amely egymillió forint értékkel gazdálkodhatott, de ezt rendszeresen túllépték. Nyilvánvaló a gesztor szövetkezet felelőssége is, hiszen elmulasztotta az ellenőrzést. Hasonló ügy volt a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet Villamostechnikai Ipari és Szolgáltató Szakcsoportjának Győrben működő szervezete is, amely jogtalanul magasabb árakat számolt el és többletbevételre tett szert. Nagy számban tárgyalnak a bíróságok építőipari vállalkozásból eredő pert. Ezeknél a kár közvetve jelentkezik, de hatása számottevő. hiszen kihat az állampolgárok közhangulatára is. Egy-két tipikus eset: beázott a dabasi posta műszaki üzemépületének teteje. Több vállalatot perel emiatt a posta: a tervezőt, a szigetelőanyagot gyártó vállalatot és a kivitelezőt Valamennyi hibás a történtekért. A bíróság kötelezte valamennyit a hiba kijavítására. A nagykátai S3 lakásos társasházaknál a tetőn kívül a fűtési rendszert is rosszul készítették el. s más sorozatos építési hibákat is elkövettek az építők. Emiatt penészgombák telepedtek meg. lakhatatlanná téve a lakásokat. A gazdasági és a politikai kárért helyreállításra és a hibák teljes kijavítására kötelezte a bíróság a Pest Megyei Tervező Vállalatot és a Dél-Peét Megyei Tanácsi Epí- tőivari Vállalatot. Több per figyelmeztet arra, hogy a szerződéskötések nem eléggé körültekintőek, s forrásai a későbbi vitáknak, pereknek. A Csepet Autógyár és a Rába Vagon és Gépgyár között évtizedes huzamos gazdasági kapcsolat állt fenn. ami azonban a jelenlegi piaci viszonyokból folyó sajátosságokra visszavezethetően veszélybe került Ez okozta azt a helyzetet, hogy a Rába Vagon és Gépgyár az évek során kialakult gyakorlattal szemben sem kívánta a iövőre nézve az autóbusz-ie- nékvázak mellső futóműveit keréktárcsákkal és gumiabroncsokkal felszerelve a Csepel Autógyárnak szállítani. A bíróság ennek ellenére átmenetileg hivatalból létrehozta a szerződést, hogy a Csepel Autógyárban ne keletkezzen termelési zavar, s legyen ideje újabb szállítót keresni. A szerződéskötési fegyelem és körültekintés hiányára utal az a per, i mely a népgazdaságban átmenetileg 5.5 millió forint gazdasági kárt is okozhat A Szentendrei Városgazdálkodási Vállalat ENTA-TAT Gazdasági Társasága szerződést kötött a Pestvidéki Gépgyárral melegvíz-előállító készülékek ösz- szeszerelésére. Az ehhez szükséges engedélyeket be kellett volna szerezni, de egyik erre kötelezett vállalat sem volt erre hajlandó. Emiatt a szükséges készülékek —, amelyek egyébként hiánycikkek, ma is raktárban állnak. A szerződésszegésen túl vajon ez nem a népgazdaság megkárosítása? Szólhatnánk a munkaügyi bírósági perekről, a gyakori leltárhiányok miatti bírósági ügyekről, valamennyiben fellelhető a jogszabályok semmibevétele, a felelőtlenség, a hanyagság, a rosszul értelmezett bizalom alkalmazása. Számos per tanúskodik arról, hogy a vagyontárgyak megőrzésének feltételeit sem biztosítják a vezetők: szabad ég alatt tárolnak drága cikkeket, míg a raktárakban a kevésbé fontos áru foglalja a helyet. A munkaügyi perek tapasztalatai szerint is a kisvállalkozási formákban sok „jó fellépésű szerencselovag” működik. Termelőszövetkezeti elnökök, áfész-elnökök közül sokan kizárólag a nagy nyereség ígéretére hozzájárulnak a szakcsoport, vagy az átalányelszámolásos részleg működéséhez. Egyik peres ügyben kiderült, hogy a tsz vezetése feljogosította a kisvállalkozás vezetőjét, hogy a tsz egyszámlájáról értékbeli korlátozás nélkül vegyen fel pénzt. Előfordulhatott, hogy egy- egy ilyen vezető rendszeresen több százezer forinttal a zsebében vagy táskájában közlekedett az utcán. Meggyőződésem, hogy ha a gazdasági vezetők, a gazdaságban működő párt- és társadalmi szervezetek tisztségviselői a vagyonvédelem, a társadalmi tulajdon védelmének jelentőségét átlátják, ehhez formálják szemléletüket, akkor ebben az esetben a vázolt helyzetben gyökeres javulás következhet be. Dr. Csernok Gyula, a Pest Megyei Bíróság elnöke A legutóbbi néhány évben jelentős lépéseket tettünk a gazdaságirányítás továbbfejlesztéséért, a gazdaság szerkezetének átalakításéért. Az irányt a párt XIII. koiigresz- szusa jelölte ki. Megjelentek és elterjedtek az úgynevezett „önigazgató vállalatokamelyek általános irányítását a vállalati tanács vágy a dolgozók közgyűlése, illetve küldöttgyűlése látja el; az állam tulajdonosi minőségéből eredő rendelkezési, ellenőrzési és munkáltatói jogok túlnyomórészt ezekre a testületekre szálltak át. Konkrét és egymástól elhatárolt tartalmat kapott a gazdálkodó szervek törvényességi felügyelete és a piacfelügyelet; hatályba lépett a tisztességtelen gazdálkodás tilalmáról, valamint a felszámolásról szóló törvény. A jogelmélet újabb eredményei és a gyakorlatból merített tapasztalatok is a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek újraalkotását indokolták. Mindezek, az űj jogszabályok, valamint a gazdálkodás hatékonyságát, a jövedelmezőséget előtérbe állító gazdaságpolitika új feladatokat ró a bűnüldöző szervekre, a szemlélet megújhodását kívánják meg. Az eddigi sablonos gyakorlat helyett minden munkakörben és beosztásban következetesen meg kell követelni a fellépést a társadalmi tulajdon felelőtlen kezelőivel vagy megkárosítóival, valamint a jogtalan haszonszerzőkkel szemben. A jogalkalmazásnak az eddigieknél is jobban szolgálnia kell a gazdaságpolitikai célok megvalósítását. A jog funkciója ebben a tekintetben az, hogy kijelöli a gazdasági folyamatok határait; felállítja a szükséges tilalmakat, de ugyanakkor eltávolítja a célszerű gazdálkodás akadályait; jól bevált szerződés- típusokat ajánl a gazdasági kapcsolatok megszervezéséhez. A Legfőbb Ügyészség kezdeményezésére a megyei főügyészségek megvizsgálták, hogy az új gazdálkodási formák milyen visszaélési lehetőséget teremtettek, különös tekintettel a jogi szabályozás hiányosságaira, a gazdálkodó szervezetek felelősségére, az összefonódásokra és egyes újszerű bűnélkövetésd módokra. Ennek a vizsgálatnak az összegező tapasztalataiból emelnék ki néhányat. Az új gazdálkodási formákhoz kapcsolódóan feltárt bűncselekmények száma a bűnözés egészéhez viszonyítva nem jelentős, de a cselekmények súlya és jellege mégis kiemelést érdemel. Az új gazdálkodási formákhoz kapcsolódó bűnözésre a szervezettség, a széles körű személyi és tárgyi összefonódottság, a bonyolultság jellemző. Ezek a bűncselekAz ellenőrzés szerepe, felelőssége A népi ellenőrzés évről évre figyelemmel kíséri a társadalmi tulajdon védelmének alakulását és tapasztalatairól tájékoztatja a gazdálkodó szerveket. Az is szükséges azonban, hogy a gazdálkodó egységek vezetői is így tekintsék ezeket a jelzéseket. Sajnos csak elvétve fordul elő, hogy a megküldött anyagaink alapján a gazdasági vezetők saját ellenőrző apparátusukon keresztül meggyőződnének arról, hogy hasonló hibák, hiányosságok náluk nem fordulnak-e elő. Többször tapasztaljuk, hogy a vezetők az ellenőrzést és a bizalmat egymással ellentétes fogalomként értelmezik. Amikor a népi ellenőrzés a társadalmi tulajdon súlyos megkárosítását tárja fel, sok esetben elhangzik, hogy bíztak abban az emberben és ezért nem tartották indokoltnak a kiadott utasítás végrehajtásának ellenőrzését. Ilyen esetekben kötelességünk az ellenőrzés elmulasztásáért a vezető felelősségét felvetni. Ezt egyesek a vezetés lejáratásának, esetenként saját személyük elleni támadásnak fogják fel. A gazdálkodás rendjét és a fegyelmet nem tudják a külső ellenőrző szervek megteremteni, csakis a gazdálkodó egységek első számú vezetői. A belső ellenőrzés nem azért szükséges, mert kormányhatározat írja elő, hanem mert a gyakorlat bizonyítja, hogy nélküle a vezetés elveszti a kontrollt saját területe felett és nem tud rendet tartani. A népi ellenőrzés és a társ ellenőrző szervek is megállapították, hogy az utóbbi években romlott a bizonylati fegyelem. Hajlamosak ezt egyes vezetők egyszerű adminisztrációs kérdésnek tekinteni. Pedig a bizonylati fegyelem be nem tartása súlyos visszaélések lehetőségét teremti meg. Ellenőrzéseink során találkoztunk olyan esettel is, amikor egy-egy üzemág vezetője önbizonylat alapján százezer forintot meghaladó összeget vehetett fel a házipénztárban! Elég volt két sort leírnia, hogy milyen anyagokat vásárolt és a vezetés engedélyezte a kifizetést. A vezetés csak többszöri határozott fellépésünkre volt hajlandó kártérítési eljárást kezdeményezni, és a számlával nem igazolt kifizetéseket a szövetkezet részére visszafizettetni. A bizonylati rend be nem tartása azon túl, hogy lehetővé teszi a társadalmi tulajdon megkárosítását, megnehezíti az elkövetett visszaélés feltárását is. A gyorsan változó társadalmi-gazdasági környezet, az ezzel együttjáró értékmódosulások, morális gondok újszerű és magasabb követelményeket támasztanak a vezetés minden szintje és ennek szerves részeként, az ellenőrzéssel szemben is. Ugyanakkor az ellenőrző szervek vizsgálatainak értékelése is azt mutatja, hogy a gazdálkodási fegyelem és felelősség vállalása, érvényesítése körében a korábban tapasztalt ellentmondások változatlanul hatnak. Továbbra is gondot tapasztalunk a fegyelmi vétségek megítélése terén, elsősorban vezető beosztású dolgozóknál. A népi ellenőrzés felhívásai alapján — mivel a törvény ezt kötelezően kimondja — a fegyelmi eljárást lefolytatják, de a vezető korábbi érdemeire való tekintettel a fegyelmi felelősségre vonástól eltekintenek, bár a fegyelmi vétségeit elismerik. Márpedig a rendet, a fegyelmet úgy megkövetelni, hogy súlyos fegyelmi vétségeket érdemekre hivatkozással vezető beosztású dolgozóknál elnézünk, nem lehet. A mércének egyformának kell lenni. A gazdálkodási és bizonylati rend megteremtésében gátló tényező az alacsony munkakultúra, és sokszor rossz szervezés is. A megyében a népi ellenőrzés szerveihez érkező évi csaknem ötszáz közérdekű bejelentésnek és panasznak, mintegy ötödrésze a társadalmi tulajdon megkárosítását veti fel. Ezen belül az utóbbi egy-két évben nő az olyan bejelentések száma, ahol egyes vezetők nem jogszabályba ütköző, de erkölcsi normáink megsértését teszik szóvá. Kifogásolják az emberek — és esetenként joggal — hogy vezetők hozzájuthatnak anyagi és más természetű előnyökhöz, olyanokhoz, amelyekhez beosztott dolgozó nem juthat hozzá. Egy vezetőnek nem csak arra kell ügyelnie, hogy jogszabályba ütköző cselekményt ne kövessen el, hanem joggal elvárható, hogy etikai íratlan törvényeket se sértsen. Sajnos, sok gondot okoz az állampolgári fegyelem fellazulása is. Idén a lakásszövetkezetek gazdálkodását vizsgáltuk. Többek között megállapítottuk, hogy nő azon állampolgárok száma, akik nem fizetik a közös költségeket. Ennek az összege a megyében mintegy hárommillió forint már. A nem fizetők között csak elvétve lehet találni alacsony keresetű, sok gyermekes, szerény körülmények között élő családokat. A nem fizetők, az aránylag jól kereső és rendezett anyagi körülmények között élő családok közül kerülnek ki. Ezek az állampolgárok kihasználják azt, hogy fizetési elmaradásukat csak bírói úton lehet behajtani. S tudják azt is, hogy a lakásszövetkezetek — sok esetben társadalmi — vezetői viszont képtelenek vállalni a rendszeressé váló bírósági tárgyalásokat ilyen ügyekben. Jó lenne tárgyalás mellőzésével, gyorsított eljárással kötelezni őket a hátralék megfizetésére, megfelelő szankciók mellett. A szocialista társadalom humanitását ne a törvényeinkkel szembehelyezkedő állampolgárok használhassák ki. A gazdálkodási és állampolgári fegyelem lazulásával egy időben növekszik a lakosság többségét kitevő tisztességes állampolgárok érzékenysége, a jogellenesen gazdagodókkal szemben. Elodázhatatlan a határozottabb és szigorúbb fellépés mind a gazdasági szféra, mind az állampolgári ügyekben minden olyan esetben, amikor törvényeinket sértik. Császár Ferenc, a Népi Ellenőrzési Bizottság Pest megyei elnöke mények a közvéleményt is széles körben foglalkoztatják, ezért e bűncselekmények politikai jelentősége sem elhanyagolható. Az új kisvállalkozási formákat létrehozó jogszabályokból a tulajdonviszonyok egyértelmű tisztázása, sajnálatos módon, kimaradt. Ez a jogszabályok hatálybalépése után hosz- szább ideig nehézségeket okozott a bűnüldöző hatóságoknak. A kialakult helyzet, a törvényesség szempontjából teljesen megnyugtatónak, de különösen véglegesnek nem tekinthető. A Legfelső Bíróság a vitás kérdésekkel kapcsolatban leszögezte, hogy az új gazdálkodási szervezeti formák többsége a társadalmi tulajdon bázisán áll, beleértve az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportot és részben a vállalati gazdasági munkaközösséget is,' Ez azonban egyik szervezeti formánál sent jelenti azt, hogy az általuk kezeli vagyon teljes egészében, maradéktalanul társadalmi vagyon, és így a szervezetek tagjai közül kikerülő bűnelkövetők szempontjából „idegen vagyon” lenne. Alapvető, hogy a gazdálkodó szervezet által rendelkezésre bocsátott vagyon társadalmi tulajdon. De például a szerződéses üzemeltetésben lévő boltok üzletvezetői által beszerzett és az üzletbe bevitt áru nem megy át a gazdálkodó szervezet tulajdonába. Az üzemeltetés természetes folyamatában osztatlan közös tulajdon jön létre, amely.az üzletvezető szempontjából idegen vagyonnak nem tekinthető. Fontos ennek szem előtt tartása azért, mert az új kisvállalkozási formákra a legjellemzőbb és azok körében a leggyakrabban előforduló bűncselekmény a sikkasztás. Ez valósul meg a többi között akkor, ha a szerződéses üzemeltetésnél például az üzletben működő forgóeszközöket az állammal és a gazdálkodó szervezettel szemben fennálló kötelezettség teljesítése alól kivonják, továbbá, ha a gazdálkodó szervezet tulajdonát képező állóeszközöket eltulajdonítják. A kisvállalkozások nyereségcentrikus szemlélete, tagjainak a minél nagyobb nyereségben való közvetlen érdekeltsége gyakran kísértésbe ejti az illetékeseket a túlszámlázásra, esetenként fiktív számlázásra. A csalás elkövetési módozatai és azok leleplezése igen változatosak, sokfélék. Egyértelműen közös bennük, hogy az illetéktelen nyereség a megrendelő becsapásával realizálódik. Fontos, hogy ne csak a bűnüldöző szervek, hanem a gazdasági vezetők is felismerjék, hogy a kedvezőtlen adottságok mellett gazdálkodó. rossz anyagi helyzetben, zilált szervezeti és ellenőrzési viszonyok között működő gazdálkodó szervezet teremti meg a kriminalitás lehetőségét. Az ügyeskedő, nemegyszer büntetett előéletű személyek, akik az új szervezeti formában a gyors meggazdagodás lehetőségét látják, „úgynevezett bandagazdák”, akik kipróbált társaságukat mentik át a régebbi szervezeti formákból az újabbakba. Céljuk nem a fogyasztási igények kielégítése és a gesztor támogatása, hanem a bármi áron, akár illegálisan is elérhető haszon. A gazdasági munkaközösségek körében gyakori az üzérkedés. Ennek megnyilvánulási formája például, hogy valójában kereskedelmi tevékenységet folytatnak ügynöki-közvetítői tevékenység helyett. Leggyakoribb formája, hogy a közvetítő maga is vásárol és elad például gépkocsit. Az engedély nélküli kereskedés másik tipikus esete a szerződéses üzlet albérletbe adása. Az indokolatlan közbenső kereskedés tipikus esete lelhető fel a szerződéses vendéglátó üzletekben, ahol a kurrens, olcsóbb italokat — esetleg korrupt kapcsolat kialakítása útján — az állami kiskereskedelmi hálózatban vásárolják és busás haszonnal adják el a saját üzletben. A kisvállalkozási formákban előforduló bűnözés állandó kísérőjelensége a számviteli nyilvántartásokban uralkodó kaotikus állapot és nemegyszer a gazdasági ellenőrzés lehetőségének teljes hiánya. Nem érdektelen arra irányítani a figyelmet, hogy megfelelő ellenőrzés mellett az adósságok nagymértékű fel- halmozódása elkerülhető, valamint arra, hogy a bizonylatolás elemi hiánya — amennyiben meghiúsítja a pénzügyi vagy népi ellenőrzést — önmagában is megalapíthatja a büntetőjogi felelősséget a gazdasági ellenőrzés meghiúsítása miatt. A vállalati gazdasági munkaközösségeknél a kriminalitás veszélye elsősorban a vállalati és a magántulajdonban lévő eszközök keveredéséből, a munkafolyamatok térbeli és időbeli szétválaszthatatlanságából adódik. Szólni kell arról, hogy ma még gyakran látens, de a legnagyobb veszélyt rejtő a korrupció. Mivel a vállalattól függ a gazdasági munkaközösség létrehozása, a társadalmi szerződés jóváhagyása, a közösség mikénti támogatása, a munka feltételeinek biztosítása: mindez két irányból is kísértést jelent, hogy a munkaközösség tagjainak helyzetét jogtalan elönv adásával vagy kérésével biztosítják. Az összefonódások, a korrupció - állandó veszélyét és lehetőségét foglalják magukban. Gyakori, hogy a kisvállalkozások vezetői a gesztor gazdasági szervezetének olvan vezetői és dolgozói közül kerülnek ki, akiknek az ellenőrzés és a számonkérés egyébként munkaköri kötelessége lenne. A társadalmi tulajdonban nemcsak a bűn- cselekmények okozhatnak kárt, hanem többek között azáltal is károsodhat, hogy a munkáltatók nem mindig tesznek hatékony intézkedéseket a károk megtéri ttetésére. Az új gazdasági formációkban is váljon a vagyonvédelem a gazdasági vezetők napi feladatává, éljenek jogukkal, kötelességükkel. Dr. Horváth Boldizsár Pest megyei főügyész
