Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-22 / 94. szám

Arany János Társaság levesen vannak a patrónusok NAGYKŐRÖSI A napokban tartotta idei közgyűlését a nagykőrösi Arany Jdn.it Társaság. Dr. Novak László elnök köszöntője után dr. Simon László titkári be­számolója hangzott el. , A je­lentés először a tagság létszá­mának alakulásáról adott át­tekintést, A tagdíj-befizetések szerint 1987-ben 99 tagja volt az Arany János Társaságnak, Ez tizenkilenccel kevesebb az előző évinél. A létszámcsökke­nés időnként visszatérő jelen­sége azonban nem tendencia, oka a tagsági díj alkalman­kénti elmulasztásával magya­rázható. Veszteségek A társaságnak ez idáig egyet­len intézményi tagja van, a nagykőrösi Állami Zeneiskola. A vezetőség abban bízik, hogy 1987-ben más kollektívák is követik a zenetanárok példá­ját. Elsősorban az ország Arany János nevét viselő általános iskolái és úttörőcsapatai rész­vételére számítanak, akik kö­rében a nagykőrösi Arany Já­nos Általános Iskola által szervezett március 2-1 — ké­sőbb remélhetően rendszeres­sé váló — találkozón- végez­tek propagandát. A társaságnak egyébként bármely intézmény, vállalat, brigád stb. tagja lehet, ha el­fogadja az alapszabályban foglaltakat és befizeti a tagsá­gi díjat. A veszteségek között külö­nösen fájdalmas dr. Toros László halála. A tudós tanár alapító tagja, titkára, alelnö- ke volt az Arany János Tár­saságnak, a legutóbbi idők­ben pedig tiszteletbeli elnök­ként tevékenykedett. Emléké­re, munkásságára, halálának első évfordulóján külön ren­dezvénnyel tiszteleg a társa­ság. Országos találkozó Sajnos kevés a patrónusok száma. A városi tanács a meg­hívók stencileztetésével, s a költségesebb műsorok előadói tiszteletdíjának kifizetésével, az Arany János Művelődési Központ a rendezvények meg­tartásához méltó hely biztosí­tásával, az Arany János Mú­zeum pedig postaköltségekkel é; a meghívók kézbesítésével segíti évek óta a társaságot. Jó hír, hogy szépen fogy az 1985-ben megjelent 19—20. számú évkönyv — korlátozott példányszámban még vásárol­ható a könyvesboltban és a múzeumban —, s jó ütemben halad a következő kiadvány szerkesztése is. A cikkek, ta­nulmányok szerzőinek a kiadó nem tud tiszteletdíjat fizetni, ezért különösen örvendetes az a körülmény, hogy a szerkesz- ta ennek ellenére • az iromá­nyok bőségzavarával küszkö­dik. Az 1986. évi közgyűléstől a Gyenge játék, nagy vereség Sülysáp—Nagykőrösi Kgy. Kinizsi 3-0 (2-0) Kinizsi: Tiger — Farkas, Nyári, Szabó L„ Adámi — Soós, Szabó B. (Dánkó 65. p.), Porhanda (Sallai 65. p.) — Benkó, Mari', Vigh. Sülysápon kis méretű, igen kémény tala­jú pályán volt a mérkőzés, a körösi csapat játszott tűző nappal és erős. széllel szem­ben. Nem e körülmények vol­tak a vereség okai. Amint az várható volt, a hazai tsapat támadólag kezdett. Sülyi sza­badrúgása után , Tiger kiütöt­te a labdát, Szabó L. szöglet­re mentett. A Kinizsi ellentá­madásánál a csatárok kivár­tak, odalett a jó helyzet, Soós távoli lövése kapu fölé szállt, Mari lágy emelését védte a kapus. A 13. percben a sülyi szabadrúgás alig ke­rülte el a körösi kaput, majd a hazai csatár nagy helyzet­ben kapu mellé lőtt. A kö­zéppályán megszerzett labdát Szabó B. több ízben is feles­legesen ellőtte. A 20. percben Soós lövését a kapus szöglet­re ütötte. A 24. percben! egy közeli, erős fejest Tiger bra­vúrosan szögletre ütött, s a 30. percben a sülyi csatár há­rom körösi védő mellett is elment és az ötösről higgad­tan lőtt a hálóba. 1-0. A 38. percben Mari‘jó beadása után Szabó B. lövése elkerülte a kaput. A 40. percben Nyári nagy könnyelműsége miatt könnyedén növelte előnyét a hazai .csapat. 2-0. Ilyen tehet­séges játékosnak ilyen hibát nem szabad véteni. Porhanda szabadrúgását hárították. A 42. percben a Soóssal szem­ben szabálytalankodó sülyi Fedelest a játékvezető kiállí­totta. A fhásodik félidőben a ha­zái csapat a kétgólos vezetés birtokában lassította a játé­kot, időhúzásra rendezkedett be. Benkó és Vigh lövéseit védte a kapus. A 60. percben egy távoli erős lövés a vetődő Tiger kezéből kiperdült és a berobbanó szemfüles házai csatár könnyedén lőhette a hálóba. 3-0. A körösi védők állva nézték a jelenetet. A mérkőzés további részében ki­egyenlített játék folyt. A kö­rösi csapat. szépítési kísérle­tei ben nem volt semmi meg­győző erő. A közepes színvonalú. és iramú mérkőzésen, főleg a körösi csapat gyenge játéka miatt, megérdemelt hazai si­ker született. Szabó László já­tékvezető precízen, tárgyilago­sén vezette a mérkőzést. Sülysáp! ifi—Nk. Kgy. Kinizsi ifi 1-1 (0-1). Kinizsi ifi: Barabás — Bal­ia, Kecskés, Czinkus, Szűcs — Sípos, Bertalan, Gonda — Eszes, Pörge, Parázs.' Csere: Bari. A körösi ifik sok hely­zetet kihagytak, a pontvesz­tést -nem menti, hogy a ha­zaiak az utolsó percben já­tékvezetői hiba miatt egyen­lítettek. Góllövő: Kecskés (11-esből). Nk. Kgy. Kinizsi scrd.— Albertijai seid. 7-0 (2-0) Kinizsi serd.: Petrik — Ma­dár, Forgács, Aszódi F., Kar­sai (Balogh) — Pécsi, Dér, Tóth — Bozlék, Szrapkó, Oláh. Csere: Forgács, Balogh, Zsiga, Aszódi J. Jó, ötletes, tetszetős, önzetlen csapatjá­tékkal biztosan nyert a ser- düíőcsapat, minden játékost dicséret illet. Góllövő: Dér 2, Oláh, Bozlék, Szrapkó, Tóth, Pécsi. P. S. SZERDAI SPORTMŰSOR Kosárlabda. Gimnáziumi labdajáték-terem, 15 óra: Nk. Kgy., Kinizsi—Érdi Szakmun­kásképző serdülő fiú, 16.20: Nk. Gimnázium—Érdi Szak­munkásképző ifjúsági fiú me­gyei bajnoki mérkőzés. Lab­darúgás. Ifjúsági sporttelep, 14.30: Arany . isk.—Rákóczi isk., 15.20: Petőfi isk.—Kos­suth isk., IV. korcsoportos nagypályás városkörzeti úttö­rő bajnoki mérkőzés. Nagykőrösi apróhirdetések. mostaniig tartő időszakban három rendezvény volt. Dr. Szabó Attila levéltáros a í ceglédi vallásalapítványi ura­dalomról tartott előadást. A zeneiskolával közös, rendezés­ben, színvonalas koncerttel és a zeneszerző életútjának is­mertetésével tisztelegtünk Liszt Ferenc emléke előtt, halála 100. évfordulóján; a Tóth Ár­pád- és Fáy András-emlékes- ten pedig ismét megcsodál­hatta a közönség Sellei Zoltán lenyűgöző előadásmódját. A társaság nevében a veze­tőség kétszer is elhelyezte az emlékezés virágait a temp­lomkerti Arany-szobor előtt. Először 1986. október 22-én, a költő halálának napját felidé­ző, immár hagyományos ko- zorúzáskor, majd az idén már­cius 2-án, Arany János szüle­tésének 160. évfordulóján, ami­kor is a már említett, Arany János nevét viselő általános iskolák és úttörőcsapatok or­szágos találkozójára került sor városunkban. A titkári beszámolót, majd az azt követő pénztárosi és számvevő bizottsági jelentést a közgyűlés elfogadta. A zeneiskolával Az idei programot a köz­gyűlés és azt követően a tár­saság alelnökének, Farkas Pé­ter irodalomtörténésznek szug- gesztív erejű, Kassák Lajosról tartott előadása nyitotta meg. Ezt egy-egy szavalattal illuszt­rálta Beck Júlia és Kocsi Emő­ke, a Toldi Miklós Élelmiszer- ipari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet két ta­nulója. A későbbiekben sor kerül még a tervek szerint dr. Törös László, Karinthy Frigyes és Bakos Ambrus tiszteletére rendezett megemlékezésekre, és október 22-én az Arany­szobor megkoszorúzására. A társaság legközelebbi, a zene­iskolával közösen szervezett műsora április 29-én lesz, ami­kor a zenetanárok Tavaszi koncert című hangversenyére várják az érdeklődőket. Az Arany János Társaság 1987. évi első programja dr. Novák László elnöki zársza­vával fejeződött be. S. L. A REST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ... . . 1 jXXXI. ÉVFOLYAM, 93. SZÁM 1987. ÁPRILIS 22., SZERDA Adottságok ás tanult készségek Ilikor fesz a szakma hivatás? Társadalomkutatók a mo­dernizáció jegyeként értelme­zik azt a merev, éppen csak a legszükségesebb mozzana­tokra korlátozódó kontaktust, ami emberi kapcsolatainkra úgy általában a század közepe óta egyre inkább jellemző. Az utca embere is „intézménye­sült”. De vajon törvénysze­rű-e, hogy ezzel együtt el­vesztjük értékes tulajdonsága­inkat, amik mint humánumo­kat összefognak bennünket? Igen is, nem is. Az egyre na­gyobb iramot diktáló éle1, megköveteli, hogy szerteágazó kapcsolataink a lényegre egy­szerűsödjenek, ugyanakkor til­takozunk a gépiesség ellen, mert nagyon hiányzik mind­az, ami érzelmileg összeköt bennünket. Vannak szakmák, hivatások, melyek attól szépek igazán, ha képviselőik nem nélkülözik az életet színesítő gesztusokat. Ilyen terület a kereskedelem is. Előszeretettel verjük el a port a boltosokon, ha netán feszültség, .ingerültség szülte modortalanságukat látjuk, s talán sokszor azért éppen raj­tuk, mert a család, a munka­társak után velük a leggyako­ribbak a találkozásaink. Rög­tön felrójuk nekik, ha nem köszönnek vissza, udvariatlan­ságnak vesszük, ha műszak vége felé a mosoly helyett a fáradtság ül ki az areukra. Vagy két tucat embert meg­kérdeztem, szerintük milyen a jó kereskedő. Többségük az Mozi, színház A nagyteremben: A tuareg bosszúja. Színes olasz ka­landfilm. Előadás 6 és 8 óra­kor. A stúdióteremben: Ka­kukk a sötét erdőben. Színes, szinkronizált csehszlovák film, fél 6-kor. ★ A kecskeméti Kamaraszín­házban este 7 órakor: A Lil­la-villa titka. Bérletszünet. A szolnoki Szigligeti Színházban délután 3-kor és este 7 óra­kor: Vőlegény. A Szobaszín­házban, fél 8-kor: A kínkas­tély. Nagykőrösön, beteg­ség miatt családi ház központhoz közel, sürgősem eladó be­köitözhetőséggel. Ér­delei ödihd lehet: n. kér. Csipváiri út 13. szám. Retlőny-reluKakészi- tés, rövid határidőre Tel.: 297-340. Figyelem! Az ATI nagykőrösi iskolá­ja személygépkocsi­motorkerékpár- és se- gédmotorkerékpár- vezetőd tanfolyamét indít ápr, 30-án. Je­lentkezés a központi újságárusnál. Piros színű NDK mély és egy sport- gyermekkocsi eladó Nagykőrös, Szolno­ki üt 75. szám. Eladó I. osztályú fe­hér fürdőszoba-be- rend|ezés. Érdeklőd­ni egész nap. Nagy­körös, Csipváni u. 45/B, szám. A televízió gyermekei Rossz álmaimban, is ritkán fordul elő az, hogy én megvédem a tévét. Most mégis az következik. Pedig nem vagyok valami nagy tévénéző, leginkább nagyob­bik gyerekemmel ücsörgők a képernyő előtt esténként, Süsü és az ütődött horgász kedvenceink közé tartoznak. Hiába, él még bennem a nagy Foxi Maxi mítosza, nem tudok leszokni a gyermekműsorokról. \ Viszont a napokban elhatároztam, hogy egyebeket Is megnézek a hét végi adásokból. Ami ócska krimit elő­szednek, azt én mind végigülöm, pedig ezeket idáig gon­dosan kerültem. Nemigen tudtam Starskyéknak bedőlni, és mostanában Derrick sem volt képes felizgatni egy percre sem. De ennek most vége! Ezután ott fogok ülni minden karatézós és gyilkoláfczós és emberölős és erő- szakoskodós film előtt, s kíváncsian várom majd, hogy gyermekeink — .a filmeket végignézve — velem is kö- tözködni fognak-e. Hogy majd este, amikor hazafelé bal­lagok, elémugranak, s amúgy tizenhat éven felüli mó­don lekaratéznak engem, s ha minden jól megy, lesz köztük egy-egy bulldózer .is. akit esetleg Kovács Jancsi­nak vagy Szabó Petinek fognak hívni... De kerülhetnek kobrák vagy lindás alkatú széplányok is, a lényeg az, hogy engem üssenek. Ha a vonaton hal­lottakat veszem alapul, így kell az eseményeknek tör­ténni. Két nénikét hallgattam végig nemrég a makói gyorson, a Tetthelynél tartottak, amikor-lekászálódtam Cegléden De ugyanez a summája Radnóti László rádió­jegyzetének is, amelyben félteni kezdte gyermekeinket ezektől a hebrencs olasz vagy amerikai pukkancsoktól. Vagy a magyartól, mert most már az is van. A gyerek hétvégeken éjfélekig is nézi a nem neki való műsorokat — hangzik el mindkét esetben —, és ezért lesz erőszakos az utcán, az iskolában vagy éppen a szórakozóhelyeken Ahol persze mindenütt én, az elárvult felnőtt vagyok az, akit tövig belevernek az agyagba. Mert engedem nézni a Derricket. Csakhogy mi történne akkor, ha a pukkancsok helyett — mondjuk — szép, komoly alkotásokkal örvendeztetné meg a gyerekeket esténként a televízió? Ha irodalmi műveket dolgoznának fel, például azt a jelenetet mutat­nák, amikor Raszkolnyikov éppen lesújt a baltával Liza- veta fejére, vagy amint Jozef K. feje fölött megcsillan a késélen a halovány hold fénye? Akkor — az előlpbi logikát követve — a sopánkodók az efféle erőszaktól, is óvnák a gyereket? Vagy egyenesben közvetítené a tévé, amikor az úrve­zető ordít a járdára, az anyád így, meg az anyád úgy, „figyelhetnél jobban, piszkos csirkefogó"...? Vagy ami­kor a kínjában lerészegedett apa bukik be az ajtón, s szidja a „protekciós tetveket”, akik miatt az ő lánya nem juthatott be a középiskolába, s üvöltve vágja a sa­rokba a papírt, amin a „helyhiány miatt" sorocska dí­szeleg? Ezt kellene mutatni a tévében? Vagy azt, amikor apa kékre-zöldre veri anyát, csupán azért, mert újra es újra kihűlt az a „rohadék" leves, mire az asztalra került? Mindezektől nem lenne erőszakos az a gyerek De a Derricktől... R. .udvariasságot, kedvességet je­lölte meg mint legfontosabb tulajdonságokat. Nos, tény, hogy az üzleti sikerekben nagy szerepe van a jó mo­dornak, régen tanították, ma is tanítják, csakhogy nem mindegy hogyan, és főleg az nem, kinek. Hiszen a vevő szemüvegén nézve jó kereske­dőnek lenni alkati kérdés, nem hasonlítható össze mond­juk a cipésszel, aki pusztán a szűkén értelmezett szaktudás­ból is megél. Ügy mondják, akik a keres­kedelemben kezdik el egyen­getni életük pályáját, azoknak eleve tudniuk kellene, hogy ide olyan emberi értékeket is hozniuk kell, amik velük szü­letnek. Régen ez súlyponti probléma volt, tudnák ezt a mai fiatalok is, ha mondanák nekik, de ehelyett közvetett módszerekkel a pult mögé kényszerítjük őket, mert örü­lünk, ha egyáltalán jut oda valaki. A tartózkodás oka a kereskedelmi pályától közis­mert; gondoljunk belé, nem egy helyen 2800 forint a kez­dő kereset. Nem kecsegtető fi­zetség, és önkiszolgáló rend­szerek ide vagy oda, emoer* próbáló, strapás élet a bol­tosé, dolgozzon a csemegéspuLt mögött vagy a pénztárban. Elgondolkozva nézem az cr- döngös szerkentyűt kattogtató fehér köpenyes fiatalasszonyt. Gépe ablakai mögött vibrál­nák a számok. Fehér papír­csík tolakodik elő belőle, mint pajkos gyerek kunkorodó nyel­ve. Érmék csörrennek, a ve vő fizet, s visszaad hajszáira pontosan. Soha nem téved, pe­dig a sor vége zsinatol, szo­rong, százat is csosszan, miié a géphez ér. A pénztáros min­den idegszálával a masinához kötődik, nem hibázhat, nagy a tét, nem ama néhány filler, hanem a „népharag”. Délutá­ni csúcsforgalom van. A reg­gel óta gyülemlő fáradtság megül szemeiben, de van mo­solya, kedves szava. Ha éjfélig tartana a műszak, akkor is mosolyogna. Ilyerr a természe­te. Kereskedőnek született... Világért sem mondanánk, hogy derék pénztárosunknak a közelben nem találnánk pár­ját, azt meg főleg nem, hogy a mai legifjabb generációból szaktudást, modort tekintve nem lehetne kinevelni hozzá hasonlót. Lehet, ám sajnos nem ez a jellemző. Részint a kényszerű pályaválasztás az oka, de a szakma 'idősebbjei az iskolát is hibáztatják ami­att, hogy lassítja a kereske­dővé érést. Sok a gyorsan, fe- lejtödő elméleti anyag, kevés a gyakorlat, márpedig vélemé­nyük szerint ez utóbbi a leg­fontosabb része a tanításnak. Itt derül fény arra, kik azok, akik igazán alkalmasak a szakmára. Sajnos kevesen. Tíz év távlatában az indulók 70— 80 százaléka lemorzsolódik. Információinkat az Afész 78­(Varga Irén felvétele) as boltjában szereztük, ahol pedig tucatnyi fiatal tanulja a gyakorlati tudnivalókat, arány­lag jó eredménnyel!. Ehhez elég annyi, hogy a szövetke­zet boltjaiban dolgozó pénz­tárosok, üzletvezetők közül so­kan ebben a boltban csepe­redtek kereskedővé. Igaz, Sí­pos Jánosné (képünkön), a kasszában előbb látott fiatal- asszony — egyébként'két test­vére is itt dolgozik — más­honnan jött, de az egykori Lajtár-féle boltban ő is jő ke­zek alatt nevelkedett, s nem várta tétlenül, hogy ölébe hull­jon a bizonyítvány. Végig ki­tűnő tanuló volt, az országos tanulóverseny 3. helyezettje. A több. mint másfél évtized alatt számos munkahelyi kitünte­tést kapott, legutóbb pedig miniszteri dicséretben része­sült kiváló munkájáért. Tőle minden bizonnyal választ ka­punk: milyen hát a jő keres­kedő? — Nehéz ezt úgy megvála­szolni, hogy ne agyoncsépelt jelzőkkel hozakodnánk elő. Ami az utánpótlást illeti, hadd tegyem még hozzá, sok illú­zióban ne ringassuk magun­kat, amíg nem sikerül az anyagiakban előbbre lépni. A jövedelmek közt az aránylag jól fizetett kereskedők pénze is kevés. Jóllehet az alapbérek emelkedtek valamicskét az utóbbi időben, aztán felcsil­lant a remény, hogy az önéi- dekeltségi rendszerben ma­gunk is befolyásolni tudjuk keresetünket, ám úgy érezzük, ez a szisztéma a jelenlegi Ke­retek közt kimerítette tartalé­kait. pedig szerintem is az ösztönzés a kulcsa, hogy kilá­balhassunk a munkaerőválsáe- ból. — Szaktudás? Rátermett­ség? Így vagy úgy minden szakmát meg lehet tanulni. Van aki jó tanuló létére is csak vegetál munkahelyén, a másik a szorgalmával ellen­súlyozza'az elméleti hátrány. Valami mindkét emberben hi- bádzik, hiszen e két vonást csak az tudja összhangba hoz­ni, aki lelkiekben is a szak­ma elkötelezettje. Ebbe a fo­gatomba aztán sok minden belefér, nem is sorolom, dea/< is tudom, a valóságban a so­kak áital felmagasztalt ideá­lis típus nem létezik. Mi már annak is örülnénk, ha láí- nánk, a jövő kereskedői jól tudnak számolni, udvariasak, készségesek, mert e jellemzők birtokában könnyebben bol­dogulnak már a kezdetben is. Mondják, az idősebb kollégák­nak is sok közük van ahhoz, hogy tanulóink milyen keres­kedőkké válnak. Bizony igaz, de ne feledjük, hogy formál­ni. korrigálni csak azt a tu­lajdonságot lehet, ami eleve adva van... Miklay Jenő ISSN 0133—2708 (Nagykőröst Hírlap

Next

/
Oldalképek
Tartalom