Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-21 / 93. szám

FIATALOK! JÖVŐNK A TÉT! Öntéssel, munkával telt a nap Egy fekete, egy fehér a húsvéti bárányok közül, ünnepi pecse­nye már nem lesz belőlük. (Hancsovszki János felvételei) (Folytatás az 1. oldalról) hétfői maskurázás — mond­ta Takácsné. — Tegnap meg­volt a falumúzeum udvarán. Külföldi vendégek jártak a községben, azoknak mutatták be. Erről azonban többet tud mondani a művelődési ház igazgatónője. De a felpántli­kázott legények járják az is1 merps lányos házakat. — Itt megszakadt a magyarázat, meft derékig érő kis legény tűnt fel a hátunk mögött. — Kerülj beljebb, Zsoltiba — hallottuk távozóban a házi­asszony hangját. Csongor Zoltánnétól, a mű­velődési'ház igazgatójától tud­tuk meg, a Dtínatours kalau­zolásában egy magas rangú ku­bai vendég és egy olasz tu­ristacsoport húsvétölt vasár­nap Mácsán. Meg azt is, hogy egy maroknyi fiatal csoport ' őrzi. a helyi hagyományokat, ti azok a legények meg a tár­saik? pattantak• lovás kocsira, hogy «! *r. é h érvad jVinak-a 'rr.á- csai ’virágszálá'k. No, akkor Nagymamától tanultam a tojás­hímzést — vallja büszkén Ibolya, Dudás Juli néni uno­kája usgyl a pántlikás kocsi nyo­mába! Újtelepen, az Arany János utca 2-ben, Zsigri Mi- hályék háza előtt találtunk rájuk. Népviseletben, nagy vi­dáman, táncolva, dalolva so­roltak éppen kifelé: száz fo­rintnak ötven a fele... — Mártikámhoz jöttek, már megöntötték, s most töltöttük meg újra a vödreiket, ahogy illik újságolta Zsigriné ne­vetve, és már invitált is a há­zukba, ugyan kerüljünk bel­jebb, harapjunk már valamit. A szíves hívásra maradtunk volna, de szemünk a kocsin, amely igencsak gyorsan be­fordult a Hunyadi utcába. Ott, a 4-es számú házban már Szuhánszki Hajnalkát öntöt­ték, minden oldalról körbe­kapva. S ha el nem ugrik fo­tós kollégám, kijut neki is a hideg vízből. Engem egy idős házaspár vett oltalmába, Kő- Mtiék;' mért* ár ’segjtfk bácsi* megöritésemre biztatta a legé­nyeket. Nagy csődület, vidám biztatás kísérte az utcákban mindenütt a pántlikás kocsi feltűnését. S ahogy fordult a reggel délelőttre, mind több ünnep- lős, nyakkendős locsolkodót — idősebbeket és fiatalt, meg fiatalabbakat — láttunk az ut­cákon. A gomblyukban egyre több virággal, s a reklámsza­tyorban a szaporodó híme- sekkel.Hanem, amint Erdő­kertesnek kerültünk a hét- '.végi házas sorokra, szorgosko- dókkal ismerkedtünk. Elsőnek Bata Józseffel, aki mint ki­derült, a fóti tsz traktorosa, öszvérfogattal boronálta kol­légája lucernavetését. — Imre bácsi bérli ezt a földdarabot, ott matat a fa­sornál — intett a távolba új ismerősünk. — Hívott, hát el­jöttem. Segítek, ő is megteszi, ha kérem. A húsvétolás pedig megvolt tegnap — mosolyo- dott el sokat sejtető hunyo­rítással. — Délre ugyan vég­zünk itt, de holnap korán vo­lánhoz kell ülni, érti, ugye? Füstöltek körben a kisker­tek. Égették a lemetszett ága­kat, vesszőket, a pázsit, az ágyások hulladékát. Szaporán mozogtak az ásók, gereblyék minden kézben. Veresegyhá­zon, a Budapesti út egyik ví- kendtelkén névtábla adta tud- tul, hogy Arany László újpesti lakos a tulajdonosa. Kék vá­szonruhában gereblyézte a kis veteményest. A barátságos, nyugdíjas házaspár elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt vet­ték az ingatlant, most épít­keznek. Van két unokájuk, azoknak szánják. Persze ma­guknak is sok örömük telik benne. De az egész családnak kedvenc pihenőhelye. Dél felé már néptelenednl látszott az utcák képe az utunkba akadt településeken. És mintha peckesebben lép­kedett volna az a néhány meg­késett locsolkodó ... -Szada szélén hirtelen birkanyáj sod­ródott elénk. Az ám, hiszen itt a péceli Rákosvölgye Tsz juhászata — jutott eszünkbe, amint a fuvallat a kocsiba so­dorta a jellegzetes illatot. Okos fekete terelőpumik ug­rálták körül az elénk siető gazdát, Pista bácsit, aki tele volt panasszal. Hogy nem ér­demes birkával foglalkoz­ni... Hogy kevés a jó szak­ember. Meg aztán a Skála- Coop sem mindig idejében szállítja el a bárányokat. Pe­Sürget a vetés. Balogh István inácsai crőgépkezelő a szántó­földön töltötte a húsvétot dig azok kizárólag 18 kilós súlyban exportképesek. Azon felül csak az arabok viszik el. (És valószínűleg nem fi­zetnek olyan jól — értelmez­tük a keserű szavakat.) Végül eleget téve kérésünknek, in­tett a fiatal juhásznak, Nagy Istvánnak, kapjon csak ,a hó­na alá két apró jószágot, és álljon a fényképész elé, hadd vigyék a hírét a péceli—sza- dai báránynak. Igaz, ezekből már aligha lesz húsvéti pecse­nye külföldön vagy itthon. El­hoztuk hát mutatóba az ol­vasónak, hozzáfűzve emlékké­peinkhez, amit láttunk, ami­ben részünk volt tegnap, hús­vét vidám hétfőjén, szép me­gyénk kivételesen szép vidé­kén. Kádár Edit Harminc ország ezernyolcszáz kiállítója Készülődés a BNV-re Egy hónap múlva, május 20- án nyílik a Hungexpo szerve­zésében a tavaszi BNV, a be­ruházási javak szakvására. A 85. alkalommal sorra kerülő Budapesti Nemzetközi Vásár területén megkezdődött a ké­szülődés, hogy a jövő hónap­ban minden készen álljon a körülbelül 100 ezer négyzetmé­ternyi fedett és szabad kiállí­tási területen. A tavaszi BNV-n Ismét telt házra lehet számítani. Az elő­zetes jelentkezések alapján a vásárra mintegy 30 ország több mint 1800 kiállítóját várják. A legnagyobb bemutatókat a szovjet, a lengyel, az osztrák és az NSZK-beli kiállítók szer­vezik. A beruházási Javak sereg­szemléjén ezúttal Í2 árucso­portban láthatók majd a gyárt­mányújdonságok. Az árucso­portok: erősáramú Ipar; mű­szeripar; optikai, akusztikai, film- és színháztechnikái be­rendezések; bányászat; vegy­ipar; fémmegmunkálás, gép­ipar; kohászat; építőipar; jár­műipar; vízgazdálkodás és környezetvédelem; anyagmoz­gatás, csomagolás; valamint a biotechnológia. A szervezők szerint ez a korábbi BNV-ktől valamelyest eltérő áruszerke­zet jobban igazodik a magyar népgazdaság gazdaságpolitikai céljaihoz, a legfontosabb fej­lesztési irányokhoz. A BNV-re, akárcsak koráb­ban, a MÁV 33 százalékos uta­zási kedvezményt nyújt majd a vidékről érkezőknek; Tartósítószer nélkül két évig Káposzta Vecsésről Fáradtak és boldogok Mint lapunk első oldalán beszámoltunk róla, külföldiek lá­togatták meg a szentendrei skanzent. Természetesen nem csu­pán a határainkon túlról érkeztek kíváncsiskodók. Olyan tömeg rohamozta meg a tájházat, hogy pőtpénztárat kellett nyitni. — Alig vagyunk túl az ebédidőn, de már több mint hat­ezer vendégünk volt! — meséli Káldy Mária közművelődési osztályvezető. — Az Idei első nagyobb rendezvényünk min­den eddigi tapasztalatunkat felülmúlta. Tavaly például egyet­len programunk sem volt, amely ekkora sikerrel zárult volna. — Mit kap a látogató? — Nem csupán látványt. Bár a skanzen korhű háza) és be­rendezései eleve szemet gyönyörködtetőek, sokkal nagyobb jelentőségét látóm annak, hogy vendégeink aktívan részt ve­hetnek a programokban. Ma például kenyérlángost süthet­tek, vajat Uöpülhcttck, méghozzá úgy, ahogy mindezt a Fel- ső-Tisza-vidéken csinálták annak idején. A maguk által készí­tett harapnivalót tejjel, zsírral, fokhagymával ízesíthették, és cl is fogyaszthatták! — Ugyanakkor a kisalföldi tájegység konyhaművészetét és egyes mesterségeit is kipróbálhatták a vendégek. — így van. Nagy sikere volt a kuglófsütésnek, a mézeska­lács-készítésnek és a gyertyaöntésnek. A gyerekek pedig ki­próbálhatták az új fazekaskorongokat. Eddig ugyanis csak olyan korongjaink voltak, amelyeket csak a felnőttek tudtak használni. • — Milyen húsvéthoz kötődő foglalatosságokat szerveztek? — A tojáspatkolás volt a legizgalmasabb, de a régi, viaszos technikával való tojásfestésre is sokan vállalkoztak. — Ennyi programot lebonyolítani egyetlen nap alatt nem ép­pen könnyű vállalkozás. — valamivel mégis könnyebb a dolgunk, mint négy-öt év­vel ezelőtt volt. amikor elkezdtük. Ma már egy összeszokott társaság olajozott munkája adja a sikert. Olyan emberekkel dolgozunk mint a lángossiltö nénink, aki éppen ma vallotta be. hogy úgy érzi, nem tudná megtagadni ezt a munkát, any- nyira élvezi a népes vendégsereggel való sütést. — Ugye, nagyon fáradt? Érzem a hangján, hogy már na­gyon várja az estét, a zárást. — Igen. valamennyi kollégámmal együtt fáradtak, ám na­gyon Boldogok vagyunk. Hazánk még a távoli orszá­gok lakóinak képzeletébe is két jellegzetességével írta be a nevét. Az egyik a régmúlt­ban gyökerezik, vagyis a ma­gyarság lovasnemzetségéből fa­kad; a másik napjainkban is élő „hagyomány”, a konyha- művészetünk. Évente sok ezren látogatnak hozzánk, hogy megízleljék gasztronómiai cso­dáinkat. Az élelmiszeripar jó­voltából persze aizclk is élvez­hetik a magyar finomságokat, akiknek nincs módjuk ide­utazni. ' ...... A közelmúltban ismét új ínyencséggel bővült a kínálat. A vecsési Ferihegy Termelő­szövetkezet tartósítószer nél­küli dobozos ■ káposztával je­lentkezett a külpiacon. A gaz­daság konzervüzemének meg­bízott vezetőjétől. Farkas And­rás technológustól azt is meg- ttfdtuk, hogy a készítmény -az alkalmazóit különleges eljárás jóvoltából két évig is eltart­ható. Újdonság, hogy a ká­poszta levébe badacsonyi jel­legű borokat is kevernek. A máris közkedvelt termékkel elsősorban a hazai piacot kí­vánják ellátni, de az NSZK és Hollandia is feliratkozott már a vásárlók, listájára. Az esztétikus megjelenésnek és a kitűnő' íznek köszönhetően más országok is érdeklődnek a vé­csési káposzta iránt. Az el­adási lehetőségek tehát bizta­tóak. Olyannyira, hogy. a 18 emberrel üzemelő automata gépsor maximális kapacitás esetén sem tudja a jelentkező igényt kielégíteni. A gyár­tást tavaly kezdték, s mast már a dolgozók is eljutottak arra a szintre, hogy a gépe­ket majdnem a leggazdaságo­sabban tudják üzemeltetni. Külön előny, hogy a felhasz­nált alapanyagot a szövetke­zet saját földjén termeli meg, így *nem- okoz 'többletköltséget a káposztavásárlás. Az idén több mint ötmillió doboz gyártását tervezik, s várha­tóan ezt sikerül is teljesíteni. Ezért a lízing gép nyugatné­met tulajdonosa is mindent megtesz, hiszen szakemberei rendszeresen ellenőrzik a ter­miéit, s a- legkisebb hibát is gyorsán elhárítják:-A csoma­golóanyagul , szóájgéló dpbozok egy? részét ugyancsak nyugati importból‘ szerzi,, be az üzem, a fennmaradó -hányad azon­ban problémát Okozhat a jö­vőben lemezhiány miatt. Végűi ejtsünk,néhány szót a vecsésiek számára jövedelme­ző termék áráról is! Az üz­letek polcairól 27,10-ért vásá­rolhatjuk meg a kiválói minő­ségű dobozos káposztát. — b. gy. — Könyv a műszaki fejlesztésről Lépést tartani a haladással A téma nagyságát mutatja, hogy az MSZMP Központi Bizottsága külön ülésén foglal­kozott vele. Azóta sem került le a napilapok hasábjairól, de gyakori témája a rádiónak é^ a televíziónak. A műszaki fej­lesztésről van szó. A Műszaki fejlesztés — társadalmi hala­dás címmel országos elméleti tanácskozás is állást foglalt a kérdésben. Ennek a teljes anyagát adta most ki két kö­tetben a Kossuth Kiadó. A teljes ülésen három elő­adás hangzott el, majd a kon­ferencia öt szekcióban foglal­ta össze a munkát. Vizsgálták a műszaki fejlesztés nemzet­közi feltételrendszerét, szerve­zeti, működési lehetőségeit, azokat az emberi tényezőket és társadalmi feltételeket, amelyek nélkülözhetetlenek a haladáshoz. Lakatos Ernő megnyitójában hangoztatta, hogy a tudomány és a propaganda számára fon­tos kötelezettséget jelent ezzel a témával való foglalkozás, hi­szen csak így lehet elősegíte­ni a gazdasági feladatok meg­oldását. Hangoztatta azt is, hogy nem lehet elérni tartós társadalmi haladást a műszaki fejlődés nélkül. A KB-üíés is hangsúlyozta, hogy az inten­zív gazdasági fejlődésnek lé­nyegi feltétele a tudományos­technikai haladás ütemének gyorsítása. Fordulatot kell el­érni a műszaki fejlődés szere­pének, jelentőségének társa­dalmi megítélésében. Csökken­teni kell a technológiai elma­radást. Tétényi Pál akadémikus elő­adásában a műszaki fejlődés irányait és hazai feladatait tekintette át. Megállapította, csakis akkor tudunk lépést tartani a fejlődéssel, ha fej­lesztjük a korszerű elektroni­kai eszközrendszerünket, ha az élő rendszereket, a biológiai aktív anyagokat hatékonyan használjuk fel, ha fejlesztjük az anyag- és energiaráfordí­tások csökkentését célzó tech­nológiákat. A vitában részt vevők hang­súlyozták, hogy a vállalatok­nak fontos szerepük van a műszaki fejlesztésben, kezde­ményezniük kell, és a műszaki értelmiséget az eddiginél job­ban megbecsülniük. Mások a népgazdasági tervezés és a műszaki fejlesztés összefüg­géseire mutattak rá. Kázsmér János pedig a vállalati műsza­ki fejlesztés és a gazdaságirá­nyítás kapcsolatát vizsgálta. Idézte Samuelson szavait, amelyek szerint „az új orszá­goknak nem kell még meg nem született Newtonokra ta­lálniuk a nehézségi erő tör­vényének felfedezésére; bár­mely tankönyvben, olvasha­tunk róla. Nem kell végi gmen­niük az ipari forradalom las­sú, kanyargós útjain, bárme­lyik gépkatalógusban megta­láljuk a múlt nagy feltalálói által megálmodott csodákat. Japán, a Német Szövétségl Köztársaság, a Szovjetunió mindezt világosan igazolja fejlődésével." Igazolja ezt egy olyan kis ázsiai ország, mint Tajvan pél­dája is. A kedvezőtlen adott­ságú államban felgyorsult a gazdasági fejlődés, elsősorban az elektronikai ipar. Ma már nyolcmilliárd dollár értékű elektronikai terméket állít elő 275 ezer dolgozóval és egymil- liárd 3 miílió dollár tőkével. Ezt a termelési értéket olyan mennyiségi mérőszámok jel­lemzik, mint kilencmillió tele­vízió, ötmillió rádió, 900 000 számítógép, 900 000 diszk és 950 ezer display-terminál, valamint 1.3 milliárd integrált áramkör. Az elektronikai ter­melés az ország külkereskedel­mi egyensúlyát hárommilliárd dollárral javítja. A rpagyar híradástechnikai Ipar 88 200 dolgozóval 44,7 milliárd forint termelési érté­ket állít elő, mindössze néhány százezer televíziót, néhány ezer számítógépet és néhány millió áramkört gyárt. Ez bi­zony azt mutatja, hogy alapo­san lemaradtunk a műszaki haladásban. Holott a magya­rok néhány évtizeddel ezeiőtt messze meghaladták a tajva­niakat. Csakhogy a tajvaniak alaposan rákapcsoltak a mű­szaki fejlesztésre, s a legfej­lettebb módszereket, techni­kát alkalmazták, míg mi ugyancsak egyhelyben topog­tunk. Más példákkal is bizonyítják a könyv szerzői azt, hogy to­vább már nem odázható el a műszaki fejlesztés, hogy az ed­diginél sokkal jobban meg kell becsülnünk a műszaki ér­telmiséget anyagilag és erköl­csileg egyaránt. Éppen ezért készült átfogó program a Központi Bizottság határozata nyomán. S ezt a határozatot előzte meg az ideológiai ta­nácskozás, amelynek vitájában részt vevő személyiségek nevei bizonyítják a magas színvona- lat. : Huszár Tibor akadémikus szót emelt a tudás megbecsü­lése, a műszaki értelmiség presztízse mellett. S természe­tesen az anyagi megbecsülés sem maradhat él. A mérnökök nem a más értelmiségihez tartják kevésnek a keresetü­ket, hanem egyáltalán kevés a ’ jövedelmük, ahhoz képest, hogy magasan kvalifikáltak, s a társadalomnak sokkal több hasznot hoznak, mint azt jö­vedelmükből következtetni le­het, A tanácskozás anyagának együttes olvasása csak meg­erősíti, ázt ?a mondást, amit Radios Katalin zárszavában mondott: nagyon sokat adott ez a tanácskozás ahhoz, hogy hogyan lehetne továbbmenni. A magyar gazdaság által elő­állított termékek között van­nak világszínvonalúak, vannak jól működő üzemek, vállalatok és egyéb intézmények. S bi­zonyára ez a kétkötetes könyv is hozzájárul majd, hogy az emberek tovább gondolják a fejlődés lehetőségeit, és segít­sék azt a törekvést,, amelynek célja az egész magyar ipar felemelése,*,' a világszínvonal elérése. Gáli Sándor Ritka látvány: öszvérfogat a vetésben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom