Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-21 / 93. szám

PEST MEGVET VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 93. SZÁM Ára: 1,80 forint 1987. Április 21., kedd MA: KSgn fürt* „...miközben a betörő a *****, , , - boltban már étkezett és italo­OX tsruhaxaan zott. Az alkalmi nyomozók a Hunyadi Imre ütötte résen bementek az áruházba és ár­talmatlanná tették a hívatlan látogatót.” (8. OLDAL) „— Sajnos tíz-tizenöt bal­eseteit szállítottak, be hoz- _ _ , zánk a nap folyamán. Nagy részüket ittas' állapotban! Van egy halottunk is. Még nem tudjuk, hogy öngyilkossági szándékkal ugrott, a,,, vonat alá vagy csupán szerencsétlenül járt.” 49 mn»n Viszonylag csöndes húsvét Hűsvétolás a Galga vidékén Öntéssel, munkával telt a nap Kocsira, legények! Sok még a szép kislány Galgamácsán Messzi-messzi múltba visszanyúló pogány varázslatok átöröklése a kereszténység hitvilágából kapott újabb tartalommal alakította a húsvéti népszokásokat, amelyek vidékenként rendkívül változó for­mában mutatkoztak. Magyarázatuk maradjon a kutatók dolga. Hi­szen napjainkra a tavasz, a természet újjáéledésének szép ünnepe inkább a húsvét. No meg a vendégjárásé, a terülj asztalkámé. S a férfinépnek a tisztesség diktálja, ha bekopog a jó barát házába, hogy kerüljön elő a zsebből a kölnisüveg. Hát ez megint csak egy újabb módi azzal a köinisüveggel. Az igazi, a tiszta, friss kút víz lenne... Szerencsére van még, ahol megteszi a vezetékes víz. Amúgy a vá­rosi ember már nem. sok örömét leli az ünnepi hagyományokban. Az apróbbja még talán, de az övé sem az igazi. Am a falvakban csak húsvét még a húsvét. Terülj asztalkám ... és elő a szagos vi- • sekkel és a vödrökkel. Kádár János Svédországba látogat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitká­ra, az Elnöki Tanács tagja Ingvar Carlssonnak, Svédország miniszterelnökének, a Szociáldemokrata Munkáspárt elnöké­nek meghívására ma, kedden hivatalos látogatásra Svédor­szágba utazik. A VSZ katonai tanácsának ülése Egyeztetett ajánlások Jó korán — a locsolókkal — indultunk tegnap világot látni Pest megye egyik csücs­kébe, a Galga vidékére. Bár az időjárás nem sok jóval bíz­tatott. Ömlött az égi áldás rendesen. Annyi neked hús­vét hétfője, senki nem dugja ki az orrát ilyen időben. Eny- nyi eső után ki az, aki csak hallani is akarna a vízről? Hanem, mire nekikeseredtünk volna, ikladon túl a határban már porzott a szántóföld a Rába—Steiger erőgép mögött. Kezelője, Balogh István, kom- binátort járatott a galgamá- csai összefogás Tsz szépen szántott tábláján. — Tegnap is kinn voltam 14 órát, ma reggel fél 7-kor indítottam. Nehezen tavaszo- dott, nagyon el vagyunk ma­radva. Sürgősen vetni kell most már — magyarázta az erőgépkezelő. — Hogy nekem megéri-e, hogy rászánjam az ünnepet? Mondom, vetni kell. Legalább 50—60 hektárt meg kell dolgoznom a vetéshez, hogy megérje. S ilyenkor dup­lán számolják a járandóságo­mat. A húsvétot pedig majd letudják helyettem is, a fiam meg a kislányom — tette hoz­zá egy szívélyes mosollyal, miközben visszalépett a gépé­re. Még eligazított, merre talál­juk Takácsék házát. Takács Istvánná Vankó Etelka, a né­hány éve elhunyt neves nép­művész asszony. Dudás Juli néni lánya. Míg élt Juló né­ni, messzi hírűek voltak az itteni húsvétok. Legalább hall­junk róla, ha már részünk nem lehet benne. Takácsné Etelka, de inkább harmadi­kos gimnazista lánya, Ibolya már túl voltak az első locso­lásokon. S Ibolya az átöltözé­sen is. Mert errefelé nem csu­pán a kölnivíz járja. Igazán szemrevaló a kislány, nem­hiába igyekeztek ide a legé­nyek. Üde szépségének látvá­nya mellé gyönyörű hímes to­jásokat kaptak. Ám úgy tű­nik, Juli néni hagyatéka nem­csak e házban él. — Most elmarad a húsvét- (Folytatás a 3. oldalon) Megkésve indul az idén a primőrszezon: a kemény téli időjárás és a késői kitavaszo­dás érezteti hatását az ex­portban is. A Hungarofruct Külkereskedelmi Vállalat partnerei április derekán kezdték meg az első export- szállítmányok összeállítását, a szokásosnál mintegy 10—12 nappal később. A magyar primőrök közül elsőnek a friss termesztésű kínai kel indul útra Nyugat- Európába, ahol ebből a nö­vényből elég nagy készletek vannak, ám többnyire még a tavalyi termésből. A Hunga- rofructnál arra számítanak, hogy a . kitűnő minőségű zöldségnövénynek sikere lösz, elsősorban a skandináv pia­con. Egyelőre ötven tonnánál kisebb tételt készítenek elő; a szállítmány egy részét Angliában értékesítik, ahol az érdeklődés újabban meg­nőtt a magyar zöldségek iránt. A megrendelők között vannak még a norvég, dán és a finn ■ vállalatok. Két hét múlva jelentősen növekszik a kivitel, akkor Európának még változatlanul ebbe a tér­ségébe küldik az árut, ám a kínai kel mellett ott lesz már az ugyancsak kiváló minősé­gű magyar korai káposzta is. A Hungarofruct a szentesi korai zöldségtermesztési rend­szer gazdaságaitól veszi át a Hazánkba érkezett ABekszej Antonov Marjai Józsefnek, a Mi­nisztertanács elnökhelyettesé­nek, a magyar—szovjet gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság magyar tagozata el­nökének a meghívására hét­főn Budapestre érkezett Alek- szej Antonov miniszterelnök­helyettes, a bizottság szovjet társelnöke, aki részt vesz a bizottság 36. ülésszakán. A vendégeket a Ferihegyi re­pülőtéren Marjai József fo­gadta, jelen volt Borisz Sztu- kalin, a Szovjetunió budapes­ti nagykövete. primőröket. A rendszer külö­nösen sokat tesz a csomagolás javításáért. Igen körültekin­tően osztályozzák, csomagol­ják a termékeket, A húsvéti ünnepeken sokan kerekedtek fel, hogy meglá­togassák rokonaikat, barátai­kat, vagy csak éppen a jó időt kihasználva túrázzanak az ország szép tájain. Emel­lett hazánkba sok külföldi turista is érkezett, akik első­sorban a főváros nevezetessé­geivel ismerkedtek, illetve az ország idegenforgalmi köz­pontjait keresték fel. Budapest szállodái megtel­tek, túlnyomórészt Nyugat- Európából érkeztek a vendé­gek. A Duna Intercontinental, a Fórum és a Hilton szálló­ban zömmel olasz és NSZK- beli vendégek foglaltak szo­bát a húsvétra. A Volga és az Expo szállóba Bulgáriából és a Szovjetunióból érkeztek turistacsoportok. A margit­szigeti Thermal és Gellért szálló elsősorban svájci, svéd és osztrák vendégeket foga­Viktor Kulikovnak, a Szov­jetunió marsalljának, az egye­sített fegyveres erők főpa­rancsnokának elnökletével a szovjetunióbeli Minszkben megtartotta soros ülését a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek katonai tanácsa. A tanácskozás munkájában a katonai tanács tagjain kívül részt vettek a bolgár néphadsereg, a magyar néphadsereg, az NDK nemzeti néphadserege, a lengyel nép­hadsereg, a Román Szocialista Köztársaság hadserege, a Szov­dott. A külföldieknek számos programot kínáltak, a Hilton­ban például locsolóbált tar­tottak, sokan a főváros meleg vizű gyógyfürdőit látogatták meg. Az osztrák vendégek — a magyar konyhaművészetnek hódolva — főleg a gasztro­nómiai ínyencségeket ígérő programokat részesítették előnyben, többen pedig a vi­dékre szervezett utakat vá­lasztották. Húsvétkor igazi tavaszi csúcsszezon volt a Budapest környéki kirándulóhelyeken is. A legtöbben Visegrádra látogattak, ahol reggel már megtelt az autóparkoló, a ha­zai' rendszámú kocsik sokasá­ga mellett szovjet, osztrák, jetunió fegyveres erői, a cseh* szlovák néphadsereg, valamint a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői veze* tő szerveinek katonai küldött* ségei is. Az ülésen megvitatták aa egyesített fegyveres erők tevé­kenységének egyes kérdéseit, és egyeztetett ajánlásokat fo­gadtak el. A tanácskozás tárgyszerű légkörben, a barátság és a köl­csönös megértés jegyében zaj­lott le. csehszlovák buszok álltak; á csoportok a fellegvárat láto­gatták meg. Szentendrén a skanzenbe több száz olasz és NSZK-beli turista váltott je­gyet,- hogy megismerje a ma­gyar népi építészet jellegze­tes házalt. A budakeszi va­dasparkot jórészt hazai kis­gyermekes családok keresték fel, hogy a csemeték közelről is szemügyre vehessék a kör­nyék vadjait, szarvasokat,- őzeket, vaddisznókat. Délig csaknem 1500 vendéget foga­dott a vadaspark. A vácrátóti arborétumba elsősorban a természetkedvelő hazai és külföldi turisták látogattak, hogy a különleges növényzet tavaszi ébredésében gyönyör­ködhessenek. Ballagtak az egyetemisták Angliában nőtt az érdeklődés Első primőrszállítmányok Budakeszin, Szentendrén, Visegrádon Vendégek keletről, nyugatról K eserves a háttere a csúfolódó kedvesség­nek. A nagy műszer­gyárban baráti közvetlen­séggel elkeresztelték a kar­bantartókat lóti-futinak, s amint az lenni szokott, az új' név átszivárgóit a hiva­talos szóhasználatba is. Ezt még valahogy elsviselik az érintettek, ám a „becézge- tés” okát, az örökös kapko- . dás, lót-fut munka hátterét már nehezen tűrik; a lét- . szám negyven százaléka hiányzik! Igaz, a meglevő , hatvan százalék — és ezt ritkán veszik észre a gyár­ban —: kivétel nélkül törzs- gárdatagnak számít, ha még számítana az ilyesmi mos­tanában. A lóti-futi csapat legfiatalabbja is nyolc esz­tendőnél régebben jár a gyárba, helyismeretük, ta­pasztalatuk kincs tehát. A kincsekkel persze sok­féleképpen lehet sáfárkod­ni. Például úgy is, ahogyan legutóbb a műszaki vezér­igazgató-helyettes nyilat­kozott a termelési értekez­letükön. A feszítő létszám- hiányra panaszkodókat az­zal hűtötte: eddig sem dőlt össze a gyár, a jövőben sem fog, értsék meg, most a ter­melés a döntő. Túlzás, sőt annál is több, végletessség? Korántsem' Sorozatban ütközünk bele mostanában ennek a gon­dolkodásmódnak a jeleibe,--------LÓTI k övetkezményeibe. A „pro­duktív” termelők és az „improduktív” karbantar­tók- konfliktusa persze csi­nált — és csináltságában is; már bocsánat a kifeje­zésért, ostobaság —, de át­menetileg elfedi azt, ami­nek nyilvánvalónak kell lennie. Elfedi azt, hogy a tmk betűhármasából nem csupán két betűt — a terv­szerűt. megelőzőt — ál­doznak fel könnyedén egy­re több helyen, hanem ve­le együtt a karbantartási tevékenység lényegét is, a tervszerűséget, a megelő­zést. Marad a tűzoltással egyenlő lóti-futi karban­tartás. egyetlen betűcske az összefüggő hármasból, a következmények nélkül meg nem bontható logikai láncból. A megye általunk ismert üzemeiben a fizikai állo­mánynak hat-ti zennyolc százaléka keresi a kenye­rét gépbeállítással, -javí­tással, illetve más termé­szetű karbantartó munká­val. (A nagyobb vállalatok­nál ugyanis saját asztalos, festő-mázoló, kőműves stb. karbantartók is vannak.) Ezeknek az embereknek a döntő része ún. magasan kvalifikált szakmunkás, ami — ritka kivételektől eltekintve — mind az alap­órabérekben, mind a havi keresetekben tükröződik Ezzel azonban szinte be is FŰTI------­fej eződött tevékenységük, szerepük méltánylása, elis­merése. Észrevételeik, fi­gyelmeztető tapasztalataik java nem talál meghallga­tásra. Nem egy esetben te­temes kárral járó üzemza­varokat lehetett volna meg­előzni, ha az érintettek fi­gyelnek a lóti-futi aggo­dalmaira...! Nem figyel­tek, ám a baj bekövetkez­tekor szinte természetes, hogy a karbantartóktól vár­ják el a csodát, mondván, na. most mutassák meg! Aligha van még egy olyan területe a termelés­nek, ahol természetes len­ne a negyedében, harma­dában teljesített terv. Itt természetes. Az előzetes gépkarbantartási tervek­nek ugyanis csak ekkora hányadát tudják valójra- váltani, a többit áthúzza a sürgős; az azonnali javítá­sok serege. S növekvő se­reg ez, éppen mert elma­rad az előzetes — és terv­szerű, az üzemeltetési uta­sításihoz igazodó — kar­bantartás. Bűvös kör? Annak lát­szik. Valójában csak oko­zatok felszíni jelentkezése, az okok mélyebben rejle­nek. Ebben a mélyrétegben szétnézve elsőként azt kell .megemlíteni, milyen ki­csiny összeget — a terme­lés teljes költségeinek öt­hat százalékát — fordíta­nak gépeik, berendezéseik fenntartására a gyárak, a vállalatok. Ennek a ma­roknyi pénznek is csupán néhány cseppje jut korsze­rűsítésre, például utólagos fél- vagy teljes automati­zálásra, termelékenységet javító, célszerszámok al­kalmazását lehetővé tevő stb. nagyjavításra. Törté­nik ez annak ellenére, hogy az itt és így befek­tetett forintok — nem mi állítjuk, hanem szakembe­rek számolták ki — a há­rom-, ötszörösét hozzák, hoznák a beruházási pén­zek kamatának. , L ehetőségeink szűkös­sége idején kellene hogy fény derüljön eddig veszni hagyott for­rásaink, lehetőségeink tá­gasságára ! Sajnos, nincsen szó ennek fölismeréséről. Jelképpé emelhető a mű­szergyáriak csúfolódó ked­vessége, a lóti-futi embe­rek sajnálata. S valóban lótnak-futnak, a legkevés­bé tervszerűen, megelőzően karbantartanak, sokkal inkább tűzoltómunkaként javítanak, bütykölnek, al­katrészt gyártanak, hiányzó gépkönyveket helyettesíte­nek .... S mert ők lóti-futi módra kényszerülnek dol­gozni, fennáll a veszélye, hogy maga a termelés egé­sze is felöltheti magára ezt a veszedelmes módit. Mészáros Ottó Szombaton rendezték meg az Agrártudományi Egyetem Mező- gazdaságtudományi Karának végzős hallgatói a ballagási ün­nepségüket. Képünkön a végzős hallgatók egy csoportja i

Next

/
Oldalképek
Tartalom