Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-16 / 90. szám

4 13'- Tap 1987. Április i6., csütörtök ySy'fSrSSSSSSSSffSJSSfSrSfSSSSSSSSSSSSSSS 1 Villanófény J T*ss"sssswrsssssssssssssrfjxfsssssssrs*í Zavarokat okoz a város köz­lekedésében a Római sánc ut­ca alsó szakaszának átépítése. Nem azért, mert a „hadműve­let” rosszul volt előkészítve, nem is azért, mert hiányos volt a tájékoztatás, hanem azért, mert sokan fittyet hány­nak az érdekükben hozott kényszer szülte közlekedési szabályokra. Lapunkban megírtuk már, hogy a különböző járművek melyik útvonalon juthatnak fel vagy le, a Felszabadulás­lakótelepre. Ennek ellenére a személygépkocsi-tulajdonosok jó része áthajt a Perjéssy Sán­dor utcán, pedig az az építke­zés idején kizárólag az ottla- kóknak és a buszoknak van fenntartva. A személygépko­csik számára ott van néhány méterrel odébb a Szatmári ut­ca. Ennek felső szakasza a te­hergépkocsik elől elzárt. Az utóbbiak a Nagyvárad és Ma- thiász utcákon, valamint a Szatmári utca alsó szakaszán közlekedhetnek. Nem veszik figyelembe a megállni tilos táblákat sem. A keskeny betancsíkon a nagy­testű járművek mellett alig férnek el a buszok. A terelő- utak elsőbbséget élveznek a rájuk csatlakozó utcákkal szemben. Az írás e fejezetében akár meg is ismételhetjük a kezdő szavakat. Zavarokat okoz a város közlekedésében, hogy néhány zebra nem zebra. Jól tudom, hogy az állítás magya­rázatra szorul. Az történt, hogy a megyei tanács illeté­kes osztályának szakemberei úgy találták, hogy városunk néhány gyalogátkelőhelye az előírtnál gyengébb megvilágí­tást kap, ezért balesetveszé­lyes, s nem nyilvánítható zeb­rának. Mi több, büntetést he­lyeztek kilátásba, ha a tanács nem szünteti meg azokat. A szentendrei illetékesek viszont azt mondják, hogy fölösleges lenne nagy munkával eltávo­lítani a csíkozást, mert már megrendelték az Elektromos Művektől a megfelelő világí­tást szavatoló munkákat. A gyalogátkelőhelyekre ugyan­ott lesz szükség, ahol most vannak, tehát ugyanott újra kellene festeni. Ezért ezekhez a zebra, mégsem zebra helyek­hez a gépjárművezetők szá­mára kiteszik a gyalogosve­szélyt jelző táblát. Ennek lát­tán a sofőrök vélhetően óva­tosabban közelítik meg a csí­kozott részt. De a gyalogosnak itt most nincs elsőbbsége, mint az igazi átkelőhelyen. Köztünk legyen szólva, az nem baj, ha a gépkocsivezetők ezt nem tud­ják. Mindenesetre célszerű lesz figyelmesen lépkedni a Hold utcánál, a gazdaboltnál, a régi és az új 11-es út találkozá­sánál, a Kanizsa sörbárnál, an­nak szomszédságában, a Vö­rös Hadsereg úti parkoló má­sik oldalán, a Sziget utcánál. SZENTENDREI tytmflp A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Érvek és ellenérvek Vita egy kinevezés körül Leányfalu lakosságát az el­múlt év vége óta az orvos­kérdés foglalkoztatja. Konkré­tan az, hogy a község eddigi doktora nyugdíjba ment, a rendeleteknek megfelelően az állást a községi tanács meg­hirdette, s mindenki kíván­csian várta, hogy a jelentke­zők közül ki mellett dönt a testület. Addig azonban még meg kellett egyezni a régi or­vossal, hogy az milyen felté­telek mellett hagyja el a szol­gálati lakást. A rendelkezés ugyanis kimondja, hogy a községnek kell gondoskodnia új otthonról. Mire a megegye­zés megszületett, négy pályá­zat is érkezett be a tanácshoz. Eddig a történet szokvá­nyos. Ami ezután következik, az már nem, mert a község vezetőinek is teljesen új volt, hogy nekik kellett választani a jelentkezők közül. Ráadásul a Leányfalura pályázók felét — egy férfit és egy nőt — ismerték, a másik két szak­ember viszont teljesen idegen volt számukra. A dolgot to­vább bonyolította, hogy a fa­luhoz közel álló fiatal se­bésznő munkájáról és maga­tartásáról minden tanácstag a legjobbakat mondta. Mégsem tévedés, amit állítottunk, hogy ez a tény a választást bonyo­lultabbá tette. Mert az orvos­nő Leányfalura kerülését túl­ságosan sokan támogatták. S a testületnek éppen ez nem tetszett. A tanácsülést meg­előzően a végrehajtó bizottság három egyetértő és két ellen­szavazattal doktor Szász Ist­vánt, Pápakovácsi körzeti or­vosát javasolta kinevezni. Miután Flettner Gyuláné tanácselnök felolvasta a pá­lyázókról írott jellemzéseket, s elmondta a személyes talál­kozások tapasztalatait, megin­dult a vita. Kocsis Zoltán ta­nácstag azt taglalta, hogy a döntés bizonyos fokig zsákba­macska. ö azt az orvost erő­síti szavazatával, akit senki nem támogat. Csontos Zoltán társadalmi tanácselnök-he­lyettes emlékeztetett rá, hogy Leányfalu hosszú évekig or­vosgondokkal küzdött, s a község lakói a tanácstól fog­ják számon kérni, hogy miért X-et vagy Y-t nevezte ki. Ezért 66-szor meg kell gon­dolni a döntést. Farkas József községi párttitkár így okosko­dott: ha jól választunk, az természetes, nem dicsérnek meg bennünket. Ha rosszul tesszük, lesz mit hallgatni! Bálint József, a község nyu­Hasznosítani, amit lehet galmazott tanácselnöke arról beszélt, hogy Leányfalu 5 ki­lométer hosszú, vegyes be­építésű, nehezen járható te­lepülés. Hiszen a hegytetőn is állnak lakások. Éjszaka is szükség lehet orvosra. S mi­vel Leányfaluban szinte min­den vezető nő, férfi orvost nevezzenek ki. Répánszky Lászlóné határozottan kiállt a mások által is dicsért fiatal sebészorvosnő mellett. Csiz­madia Klára arról beszélt, hogy úgy véli, hogy az ifjú doktornőt a munka nehézsége miatt csalódás érné a körzet ben, s éppen mert tehetséges, pályája alakulása szempont­jából jobb lesz neki, ha a kórházban dolgozik tovább. Dr. Szinna Ferencné azt hang­súlyozta, hogy az orvosnő ki­nevezésével egyszerre két szakembert nyerne a falu, mert a férje is Hippokratész- re esküdött fel. Végül másfél órás vita után 14-en dr. Szász István mellett döntöttek, ketten tartózkodtak az állásfoglalástól. Főművezetőség Reménykedünk a változásokban A városi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülé­sén egyebek mellett a Tigáz Pest Megyei Üzemigazgatósá­ga számoit be a gázhálózat fejlesztéséről, a szolgáltatás helyzetéről és a további kör­zeti és városi feladatokról. Kedvezőtlen vélemény A téma fontosságát mutatta, hogy a vállalat által készített anyaghoz a tanács városüze­meltetési osztálya kiegészítő jelentést készített. Ebben meg­találhatóak mindazok a jogos kifogások, amelyek a lakosság részéről a Tigáz munkájával kapcsolatban évek óta felme­rültek. Gondok voltaik a fo­gyasztói megállapodások meg­kötésével, a bekötési tervek engedélyezésével, a gázkészülé­kek kijavításával, a hálózat karbantartásával, a díjbesze­déssel, s az otthonokba törté­nő bekapcsolással. Utoljára, de nem utolsósorban azzal, hogy az elmúlt két esztendő­ben szinte lehetetlen volt há­zi nyomásszabályozókat kapni. E visszásságról a Tigáz illeté­kesei is tudtak, s Szentendrén például a tanácstól kértek „rangsort” arról, hogy melyik fogyasztónak helyezzék üzem­be először a fűtő-vízmelegítő készülékét. Nyilvánvaló, hogy az ilyesfajta szelektálás nem helyénvaló. Idegesítette a la­kosságot az is, hony a meg­épített vezetékeket műszaki­Rövidesen parkosítanak Kész a szolgáltatóközpont Április negyediké tiszteleté­re Pomáz nagyközség szol­gáltatóközpontjában átadták az utolsó, a hatodik épületet is, amely a helyi, a pilisszent- kereszti és a csobánkai kis­iparosok székházának ad ott­hont. A KIOSZ országos köz­pontja 600, a megyei szerve­zet 300, a helyi pedig 200 ezer forinttal járult hozzá a léte­sítmény költségeihez. Pomáz és környékének kisiparosai ezenkívül 300 ezer forint érté­kű társadalmi munkával já­rultak hozzá a mielőbbi bir­tokbavételhez. Szép ez a székház! Csak­nem 130 négyzetméter a hasz­nos alapterülete. Az egyik he­lyisége szépen berendezett társalgó. A szalagvágásnál jelen volt Urban László, a KIOSZ Pest megyei titkára és Polgár László, a nagyközség tanács­elnöke. Az utóbbi arról be­szélt, hogy sokéves terv meg­valósulását érték meg az át­adás napján. Á regi KIOSZ- központban — amely egy pici szoba volt — semmit sem le­hetett rendezni. Az új épület alkalmas arra, hogy a kör­nyék 300 kisiparosának ottho­nává váljon. Az ünnepség után oklevelet adtak át Búzás János aszta­losnak, aki az épület ajtóit, Kállai Sándornak, aki az ab­lakait, Piláth István, Piláth Antal, Puha Sándor és Palán­kat Imre kőműveseknek, akik a falakat társadalmi munká­ban elkészítették. Összesen 27 szakember kapott elismerést. lag átadták, üzembehelyezték, csak éppen a gáz nem áram­lott benne. Emiatt a lakások bekötése mindig az esztendő utolsó negyedévében torlódott, amikor már a fűtésre igencsak szükség lett volna. A Tigáz illetékesei ezen gon­dok jelzésekor arra hivatkoz­tak, hogy vállalatuk hatalmas területeken tevékenykedik, a központ például Hajdúszobosz­lón van. s a különböző papí­roknak meg kell tenni a hosz- szú utat. Természetes, hogy a fogyasztók szempontjából mel­lékes, hogy egy szolgáltatás miért akadozik, náluk ok­kal alakult ki kedvezőtlen vé­lemény a vállalat munkájáról Nem kell utazni Az első kedvező híreiket az elmúlt esztendő végén hallot­tuk. A Tigáz vezérigazgatója a sokasodó gondok láttán, no meg az országban mindenütt tapasztalható ésszerű decent­ralizálás hatására elrendelte a vállalat átszervezését. 1937. január 1-jével létrejött a Tigáz Pest Megyei Üzemigaz­gatósága. Az indoklás szerint az alapvető ok az, hogy szű- kebb hazánkban a gázszolgál­tatás fejlődése rendkívül dina­mikus, s a feladatokat több­lépcsős irányítással már nem lehet megoldani. Így Gödöllőn otthont kapott a Pest megyei üzemigazgatóság, amely ez év június 1-jétől önállóan fog gazdálkodni. Bár nem tartozik szorosan a szentendrei lakos­ság érdeklődési körébe, die ér­demes tudni róla. hogy Bu­daörs és Cegléd is központ lesz. E három városon klívül úgynevezett föművezetösége- ket is létrehoznak, ezek közül egy Szentendrén fog működni. Hozzátartozik Solymár, Pilis- vörösvár, Pilisborosjenő. Po­máz és Budakalász. Végre helyben lehet intézni az új la­kások kazánjainak, beüzeme­lését, a garanciális és idősebb gázkészülékek javítását, a nyo­másszabályozó napi ellenőrzé­sét, a hálózat ellenőrzését és karbantartását. Remélhetőleg 1988-ban az önerős elosztó ve­zetékek építéséhez szükséges szolgáltatói nyilatkozatokért sem kell Hajdúszoboszlóra utazni, hanem az ezzel kap­csolatos adminisztrációt Gö­döllőn fogják intézni. Az már biztos, hogy ennek az évnek a második felében a díjbesze­dést a szolgáltató üzemek ön­állóan végzik. A Tigáz a közeljövőben sa­A Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetkezet új önjáró öntö­zőberendezéseket vásárolt. Az elöregedett gépeket szétbont­ják és elszállítják. A használható alkatrészeket más mezőgaz­dasági gépekbe építik be, a hulladékot pedig a MÉH-nek ad­ják el. Képünkön: A kiszolgált öntözőberendezésből kiszerelik a még használható meghajtőházaL Az edző sofőr is egyben Nyerni vagy nem nyerni? Az edzési napokon, kedden és csütörtökön 50—60 gyerek szeretne asztalhoz jutni a Fel­szabadulási-lakótelep iskolájá­nak tornatermében. Azonban mindössze hat ilyen alkalma­tosság található a parketten. — Olyan népszerű lett az asztalitenisz Szentendrén, hogy átestünk a ló másik oldalá­ra. Senkit nem akarunk elkül­deni, de igazi edzéseket ennyi embernek hat asztalon aligha tarthatunk. Még a központi is­kolában is dolgozik egy cso­port Both Márta vezetésével — mondja Fazekas Árpád, az NB Il-es női csapat edzője. Megírtuk már e hasábokon, hogy a város asztalitenisz­sportját a semmiből teremtet­te meg néhány lelkes amatőr. Az utóbbi kifejezést távolról sem sértésnek szántuk, in­kább azt akartuk vele bizo­nyítani, hogy a nem profi sportolóknak sokkal több erő­feszítésbe került NB Il-es és NB III-as csapatot teremteni, mint teszem azt, egy jónevű. országosan ismert profinak. Szinte csoda, hogy eddig tud­tak jutni, hiszen Fazekas Ár­pád, aki most a női csapat edzője, maga mondta, hogy 35 éves korában fogott először ütőt a kezébe. Nemes Tibor. a férfiak mestere valaha a Budapesti Spartacus játékosa volt, de kiemelkedő eredmény­nyel, edzői múlttal szintén nem rendelkezik. Mégis, a nők a másodikok, a férfiak elsők a csoportjukban, s jelen­leg a Szentendrei Petőfi SE asztalitenisz szakosztályának 12 csapata van. A nagy hírű Ceglédi VSE-nek 11. Hétről hétre 35 fiatal játszik a külön­böző bajnokságokban, tucatnyi igen tehetséges ifjú bontogat­ja szárnyait. — Nem megy tovább — tör­li meg a homlokát Fazekas Árpád. — Legalább a női csa­pathoz edzőt kell fogadni. Va­lahogy kiszorítjuk a pénzt. Azt hiszem, érdekelni fogja a város sportszerető közönsé­gét. hogyan utaznak a Petőfi asztaliteniszezői a bajnoki for­dulókra. A nők a Fazekas Ár­pád kocsijával, o sofőr az ed­ző. Legutóbb Szombathelyen az ottani Latex ellen szere­peltek, a hosszú út után meg- gémberedve léptek a tornate­rembe, mégis győztek 10:6-ra. A férfiak úgy utaznak, ahogy tudnak. Hogyan maradnak mégis a víz felszínén? Ügy, hogy tá­mogatja őket a Szentendre és Vidéke Áfész, meg a Papír­ipari Vállalat szentendrei gyá­ra. A szövetkezet nemrégiben 33 ezer forintot költött aping- pongozók edzőruháinak meg­vételére. Pedig a megállapodás csak évi 10 ezer forintról szól. A papírgyáriak az anyagi ál­dozat mellett a buszuk köl­csönadásával segítenek. Nem hivatkoznak a nehéz gazdasá­gi helyzetre, nem sorolják a sportot a sokadik helyre. Ám­bár nincs több közük a Pe­tőfi SE-hez, mint a városban működő más cégeknek. Az írás végére a kérdések maradnak: mi lesz, ha az asz­taliteniszezők felsőbb osztály­ba lépnek? Komoly esélyük van rá. Honnan lesz pénz a megnövekedett kiadásokra? Vagy súgjuk azt nekik, hogy r.e nyerjék meg a bajnoksá­got? ját erőből hálózatfejlesztést a városban és a körzetben nem tervez. Azt már tudja a vá­ros lakossága, hogy helyi pénzből a Vasvári-lakótelep és Füzesparki-lakótelep 792 ott­honába érkezik meg a kor­szerű fűtőanyag. Ezenkívül érinti a vezeték a Boromissza, a Lévai, a Kovács László, a Tavasz, az Ungvári, a Lenin, a Sas. a Joanovics. Jubovics, a Sallai, a Tél, az Ősz, az Aszú és a Püspöksor utcákat, vala­mint a Toldii közt. A Felsza­badulás-lakótelepen 150, a Pi­pacs, a Pogány, a Harkály, az Aszú utcákban, és a Vasúti villasoron további 101 otthon­ba juttatják el a földgázt. A tanács tervezi még az Ungvá­ri és a Jókai úti középnyomá­sú vezeték összekötését a Vas­vári és Hold utca. valamint a Somogyi Bacsó part útvona­lon. Jelenleg Szentendrén 1378 lakásban fűtenek gázzal. Ez a szám 1990-ig 1800-ra nő. Ha élnek a lehetőséggel A térség gázhálózatába való bekapcsolásának további fej­lesztését jelentheti, ha Buda­kalász és Pomáz nagyközsé­gek élnek a számukra már megadott lehetőséggel, meg­kezdik a pénzeik gyűjtését és a Tigázzal való tárgyalást a hálózat kiépítéséről. Leányfa­lu gázzal való ellátása egyelő­re lekerült a napirendről. Kíváncsian várjuk, hogy a szentendrei főművezetőség munkája valóban hozzájárul-e a gázszolgáltatással kapcsola­tos panaszok megszűnéséhez? Lehet jelentkezni Tanfolyamok Ügy látszik, divatba jöttek azok a tanfolyamok, amelyek hasznos ismeretek megszerzé­sében segítik az érdeklődő ál­talános iskolásokat. No, -nem ingyen, de elfogadható áron. A Hazafias Népfront városi bizottságának székházában például április 16-án kézdődik o Géniusz tehetséggondozó műhely előkészítője. A foglal­kozások anyaga az általános iskolai fakultatív foglalkozá­sok tematikájára épül. A gyerekek a számítástechnika alapjaival, matematikával, ké­miával, technikával, s az ener­gia-fizika fakultatív anyagával ismerkednek. A 6—8 fős cso­portok lehetővé teszik az igen intenzív munkát. A tandíj ha­vi 450 forint. A jelentkezők negyedikesek, ötödikesek, ha­todikosok és hetedikesek. A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár nyárra — július 29. és augusztus 14. között — ötnapos turnusokra, nyelvi, játékos sportfoglalko­zásra várja az óvodás és alsó tagozatos korú gyerekeket. Angol, német nyelvoktatást, játékot, mese-, lemezhallga­tást, városi sétákat, úszást, ko­rongozást. agyagozást ígérnek. Az ötnapos foglalkozások ebéddel együtt 800 forintba kerülnek. A PMKK-ban május 4-ig Pistyur Mária várja a je­lentkezéseket. Bővebb felvilá­gosítást a 10-222-es telefon 2- es mellékén kaphatnak az ér­deklődők. Szerződéskötés Tornaterem Visegrádon Győri Sándor szentendrei kőműves kisiparosra első íz­ben akkor figyeltünk fel, amikor elvállalta s fel is épí­tette a Bizományi Áruház Vállalat Vörös Hadsereg úti üzletházát. Most újabb hírt kaptunk arról, hogy verseny- tárgyaláson nyert, s rábízzák a visegrádi általános iskola tornatermének kivitelezését. Hogy miképpen, annak törté­nete van. Az elmúlt hónap derekán a Visegrádi Tanács szerződést kötött a KIOSZ szentendrei szervezetével a tornaterem építésére. Sorra érkeztek be az ajánlatok. Amikor a kü­lönböző szakmák költségeit összeadták, kiderült, hogy az egyetlen átalányáras pályázat s az előbbiek között alig né­hány tízezer forintos az elté­rés. Ráadásul a szakmánkénti ajánlkozók jelezték: az esetle­ges árváltozásokat érvényesí­teni kívánják! A tanács vezetői úgy gon­dolták, hogy ha egy személy- lyel szerződnek, módjuk van arra, hogy a határidőt betar­tassák, az esetleges csúszást számonkérjék, sőt, ha netalán szükséges, szankcionáljanak. Ilyen megfontolások után kötötték meg a több millió forintos beruházási átalánydí­jas szerződést Győri Sándor­ral. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály Fotó: Borszéki László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom