Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-15 / 89. szám
Főnix Befejezés előtt az iskola Hamarosan befejeződik Veresegyházon az általános iskola bővítése. Jelenleg a külső tereprendezési munkákat végzik. Ennek során lebontották a Ruhaipari Szövetkezet régi épületét is (Vimola Károly felvétele) A panaszok ugyanazok A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 8^ SZÁM 1987. ÁPRILIS 15.. SZERDA feekasztal-keszélgetés az aszályról Megelőzés, mérséklés, tűrés IMI-ajándék Ünnepi ülést tart április 15-én, szerda este hat órakor Aszódon a mozgás- és látássérültek Galga-völgyi Főnix nevű klubja a Pesti út 19. szám alatti zöld faházában. (A Tüzép-teleppel szemben.) Az összejövetel apropóját az Ik- ladi Ipari Műszergyár szolgáltatja. A nagyüzem színes televíziót ajándékoz a közösségnek. A rádióban FoSkiórest Az össze! — pontosan október 20-án késő este — a Túrán megrendezett őszi megyei könyvnapok megnyitójáról autóztam Hévízgyörk felé, amikor a galgahévízi Kodály Zoltán Művelődési Ház előtt megállított egy rendőr és közölte velem: a művelődési házban rádiófelvétel van, ezért tovább nem mehetek, és azonnal megadta az útirányt. Néhány nap múltán megtudtam, hogy az estnek három rendezője volt: a Magyar Rádió népzenei osztálya, a Magyarország barátai dán egyesület, valamint a Kodály Zoltán Művelődési Ház. Az akkor készített egyórás műsort Rendhagyó folklórest Galgahé- vízen címmel április 19-én, vasárnap 20 órai kezdettel közvetíti a Petőfi rádió. A műsorban hallhatjuk Bata János- né és Maczkó Mária népdalénekeseket, Gábor Géza cite- rást, a galgahévízi népdalkört Hintalan László és a galgahévízi népi együttest Bankó László vezetésével, valamint a Jánosi-zenekart. Domony Edda-koncert Az Edda együttes vendégszerepei április 17-én, pénteken Domonyban. A művelődési házban 19 órakor kezdődő koncertre a jegyeket elővételben vásárolhatják meg az érdeklődők, naponta 18—21 óráig a klubban. A jegyek éra 80 forint. Minden nép csak nyelvében és népművészetében őrizheti meg nemzeti létét — idézte Kodály Zoltán szavait Maczkó Mária, a népművészet ifjú mestere Domonyban, a művelődési házban. Ezekkel a szavakkal nyitotta meg a zenei gyöngyszemekből álló népdalestet. Miután röviden ismertette a Galga mente hagyományőrző törekvéseit, bemutatta társait: Széles András citerást, a népművészet ifjú mesterét és felsorolta a domonyi daloló asszonyok eddig elért sikereit. Galgahévízen, Galgamá- csán, Gödöllőn és Budapesten hallhatták már hagyományőrző műsorukat. Szép hangjukat, gyönyörű dalaikat a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete örökre megőrzi. Itthon, Domonyban valahogy szebben csengett daluk. A kis. de lelkes közönség velük együtt izgult, lélegzett, dalolt. Kezdetben csendben, de bizony a végére már egv*ütt énekelt idős, fiatal, •szj'-eplő és közönség jó hangosan, tiszta szívből, mélyről. Mindenki, aki támogatia és szereti ezt az ügyet, nem ijedt meg a zuhogó esőtől, itt volt. Érdemes lett volna több embernek elővenni az eserA Gödöllő és Vidéke Áfész gépjármüüveges részlege FELVESZ férfi- vagy női dolgozót betanított munkásnak (fiatalkorú is lehet). Jelentkezni lehet: Veresegyház, Mikes Kelemen u. 8. Körzeti népfrontbizottsági ülést tartottak az öreghegyiek Blaháné úti közösségi épületében. Amíg a meghívottak gyülekeztek, a háziasszony szerepét vállaló Szabó Gyulá- né alapszervezeti párttitkár mutatta be az épület különböző, jól felszerelt helyiségeit. A várakozás után a megjelenteket Aufmuth Éva városi népfronttitkár üdvözölte, s a maga részéről is értékelte, hogy 1986-ban Gödöllő ismét élen járt a településfejlesztő társadalmi munkában a megyében. Köszönetét mondott a végzett munkáért, majd Pa- rádi Lajos körzeti népfronttitkár kapott szót, hogy ismertesse a városrész teendőit, gondjait. Mondandóját a tavaszi nagytakarítás, a fásítás, a vízlevezető árokrendszer karbantartása, a gyermek- és ifjúságvédelem témái köré csoportosította. Itt is megtudták a résztvevők, hogy a jövőben alapos felmérés előzi meg a fák kiültetését. Erdészeti szakemberek véleményét veszik figyelembe. Az elhangzottakhoz kapcsolódva többen fejtették ki véleményüket, tapasztalataikat, javaslatukat, örökös veszélynyőt! Akik behúzódtak meleg kuckójukba, most egy szép, vidám, meghatóan kedves műsortól fosztották meg önmagukat. Reméljük, egy kedvezőbb időpontban megismétlik bővített műsorukat, és akkor nem lesz domonyi, aki ne nézné, ne hallgatná meg őket. F. N. P. N agyon jó érzéssel tölthet el bennünket, hogy ha a kultúrán a nemzet nagy szellemi-művészeti teljesítményeinek összességét, az úgynevezett magas kultúrát értjük. Ilyen vonatkozásban nincs okunk panaszra. A kultúra viszont nemcsak irodalmi művekből, zenei és képzőművészeti alkotásokból, a hozzájuk kapcsolódó emberi élményekből áll, hanem a mindennapi életet, a társadalmi együttélést szabályozó beidegződések sokaságából is, amit egyszerűen a mindennapok kultúrájának nevezünk. S ezzel a mindennapi kultúrával, viselkedés- kultúránkkal nincs minden rendben. Nagyon egyszerű jelenségre szeretnék utalni, ami jelzi a bajt, a kórt: azt sem tudjuk, hogyan kell köszönnünk egymásnak, hogyan kell megszólítanunk egymást. Tizenhat- tizennyolc éves fiatalok kérdezték tőlem a napokban: — Kinek kell kezét csókolommal köszönni? Kit szólítsunk elv- társna'k, kit úrnak? A kérdésekre lehet legyin- teni, lehet, azokat naivnak tartani és válaszra sem méltatni, de ez nem megoldás. Akik kíváncsiskodtak, azok várják a feleletet, hiszen kérdésüket a valóság gondja szülte. 1949 után az elvtárs megszólítás szinte az egész lakosságra kiterjedt, bár emlékszem, hogy 1952-ben, amikor egy kiskatonek vannak kitéve az utcára ültetett csemeték. A rosszindulatú emberek valósággal dühösek, ha szép utcaképet látnak. A vízelvezető árkokkal kapcsolatban tudnak olyan ingatlantulajdonosról, aki nemcsak nem tartja rendben azt, de a kiásását másnak sem engedi! Az ő háza előtt ne ásson senki, mondja, maradjon minden úgy, ahogy van. Sajnos ezt a víz nem veheti figyelembe. A város tisztaságáról szólva, felvetették, hogy egyesek a konténerek mellé rakják a hulladékot. Így van ez például a Hegy utcai autóbuszfordulónál. Panasz tárgya az is, hogy az említett fordulótól a dombtetőig mintegy hetven méteren meg kellene javítani az utat, jelenlegi állapotában ugyanis veszélyes a gyalogos közlekedésre. Ez a panasz hároméves, már a te- hóból is orvosolni lehetett volna, mondotta az észrevételező. A várost övező erdőkben, de a belső parkokban is, műanyag zsákokba rakott szemetet dobálnak el. Sok helyütt az ibolyát, a gyöngyvirágot nyomják el ezek a terhek. Járjuk és figyeljük éberebben a területet, ahol élünk, s ne riadjunk vissza a közöst nem tisztelő személyek feljelentésétől, vélekedtek az egybegyűltek. Nem hallgattak azokról az ellentmondásokról sem, hogy szaporodnak a különböző italmérések Gödöllőn, ugyanakkor a részeg szülők családi botrányai nemcsak a rendőrséget, hanem a bíróságot is foglalkoztatják. Végül Parádi Lajos felhívta a figyelmet arra, hogy hasonló összejöveteleket később is terveznek összehívni, s azokon remélhetően még többen vesznek részt. na szabadságon tartózkodott otthon, s a körzeti orvos éppen a beteg édesanyját látogatta meg, a honvédségnél hallottak alapján doktor elv- társnak szólította a falu orvosát, hiába volt egyenruha a gyereken, apjától két nagy pofont kapott a szemtelenségéért, az orvosnak az úr megszólítás dukál! — közölte katonafiával az öreg falusi gazdálkodó. A hatvanas években azután megindult és a mai napig is tart az elvtárs megszólítás jelentéstani beszűkülése, s elsősorban az államigazgatási, tanácsi és tömegszervezeti funkcionáriusokra terjed ki. Az is igaz, hogy az úr megszólítás sem lett általános: nem tudni, hogy ki, mikor és miért érzi természetesnek, szokatlannak vagy akár sértőnek. — Engem a demokráciában először akkor szólítottak úrnak — mesélte Gádor István —. amikor a Merkúrnál átvettem a Moszkvicsomat. Addig én mindig elvtárs, szaktárs, esetleg szaki voltam. Lehetséges, hogy egy autó-, vagy nyaralótulajdonosnak már kijár az úr megszólítás. Mindenesetre nagy a zűrzavar ezen a téren, s ez kihat Kedvezően fogadnánk azt a tényt, hogy az év első száz napjának csapadékbősége, valamint a százegyedik és a száz- kettedik nap igazi ráadása megszüntette a természet adósságát, amely révén a mezőgazdaságot és a vízgazdálkodást sújtó aszály kialakult. E napokban még nem tudjuk, tel- jes-e a törlesztés, abban azonban bizonyosak lehetünk, hogy a Kárpát-medencében az aszállyal a jövőben is számolnunk kell. A Gödöllői Agrártudományi Égyetem hallgatóinak kezdeményezésére szervezett kerek- asztal-beszélgetést a vízgazdálkodási és meliorációs tanszék professzora, dr. Petrasovits Imre az aszályról, más szakterületek kutatóinak meghívásával. Az újszerű kezdeményezés, azzal a gyermekbetegségével együtt is, hogy az időt túllépve a diákok kérdéseire már nem kerülhetett sor, bizonyította életrevalóságát. Alapos és széles körű ismeretek hangzottak el, megkérdőjelezve az aszály sorsszerűségét, és azt is, hogy nem tehetünk ellene semmit sem. Korlát és kockázat Már a fogalom tisztázása is izgalmas feladat. Hat-nyolc lexikont is átlapoztak, de az ízlésüknek megfelelő meghatározást nem találtak, mondta dr. Petrasovits Imre. Így hát igyekeztek maguk értelmezni a kifejezést, mezőgazdászszemmel. Az aszály e szerint a növénytermesztési tér tartós és nagymértékű vízhiánya. ökológiailag ez korlátozó tényező, hiszen az aszály sújtotta területen a növények sokk alá kerülnek, s a termesztéstechnológiában is fennakadások keletkeznek. Gondoljunk csak a különböző műveletek — szántás, talajművelés, vetés — elvégzésének nehézségeire. Az aszály gazdasági hatása pedig a kockázatban jelentkezik. Mi lesz, ha a szárazság elviszi a termést! Igaz, évtizedünk aszályos évei nem rendítették meg a mező- gazdaságot, éhínség veszélye a társas érintkezés intézményes kereteire is. A hajdani széttöredezett kereteket nehéz pótolni. Nagyon kevés falu dicsekedhet közélettől pezsgő faluházzal. Füstös kocsma, hangos presszó, szűk és sivár mozi rossz vetítőgéppel, költségvetési gondokkal küzdő, málladozó falú művelődési ház nyikorgó székei a lakosság elenyésző hányada részére tudják csak a tartalmas társas együttlét feltételeit nyújtani, s még kevesebb emberben képesek felébreszteni az ilyen együttlét iránti igényt. Sándor Irén tanácsi előadó főiskolai szakdolgozatához Túra községben gyűjtött anyagot és kiderült, hogy a húszas, harmincas években csaknem negyven különböző egylet, egyesület működött a településen. Hévízgyörkön — csak a fiataloknak — három színjátszó csoportja volt még a negyvenes években is. Bizonyos, hogy a manapság olyannyira jellemző családba záródás vagy a fiataloknál a tengő-lengő együtt mászkálás, az idősebbeknél a meglehetősen elterjedt együtt sörözés, ulti ás — bár ezek is sok kellemes percet és akár tartalsem állt fenn, mint amikor az egytonnás búzatermés felét vit te el a múlt századi szárazság, de ma a veszélyezteteti érték a termésátlagok nagysága miatt magasabb. Vajon mi az oka az aszálynak? Mindig gyanús, ha egy jelenséget egyetlen okra vezetünk vissza. Kontinensünkön az aszály a mediterrán államoktól Svédországig jelentkezik. Mindennek nem lehet csupán időjárási, klimatikus oka. Talajtani viszonyok, vízügyi adottságok — a talajvíz mozgása — és földhasználati tényezők játszanak közre még az aszályok kialakulásában. Igények, adottságok Hogyan válaszoljon a társadalom a kihívásra? Megelőzéssel, mérsékléssel, tudatos, felkészült, alkalmazkodó tűréssel sok bajnak elejét lehet venni. Nyilvánvaló, hogy az öntözésnek korlátái vannak. Ám nem csak ez az egyetlen eszköz a kezünkben. Fontos volna, ha minden gazdaság kidolgozná a saját aszálytervét. Elővetemények, megfelelő fajták kiválasztásával csökkenthetők a károk. Dr. Ángyán József a földművelési és növénytermesztési tanszék képviseletében azt fejtegette, hogy miképp lehet összehangolni a termesztendő növények igényeit a környezet adottságaival. Egy-egy környezeti jellemző kedvezőtlen hatását más előnyös tulajdonságokkal csökkenteni lehet. Jó, de mondjunk példát a gyakorlatból! A talaj szervesanyagkészlete, kötöttsége az aszály kialakulását elősegítheti, illetve hátráltatja. E tulajdonságokat viszont befolyásolhatjuk! Ha kevés a csapadék, a tápanyagokban bővelkedő talajon kevésbé szenvednek a növények. A szerves- trágyázásnak ebben nagy lenne a szerepe, miközben kedvező víz- és hőháztartást alakítana ki a talajban. Sajnos az állat- tenyésztésben a trágyát ma is sok helyen a szükséges rosszként tartják számon, és a föl- deki'e végül kikerülő hígtrámas emberi élményt nyújthatnak — semmiképpen sem olyan jó isikolái az emberiközösségi együttélésnek, mint azok a társulások, egyesületek, ahol valamilyen közös ügy, közös érdek, közös ügyszeretet, valamilyen közösen megoldandó feladat fogja ösz- sze a tagökat, szabályozza együttműködésüket. Bizonyítják ezt a községi sportegyesületek, az önkéntes tűzoltótestületek, népdalkörök. Az eredmények ellenére is elmondhatjuk, hogy ezekben az önként vállalt, önmagát gazdagító és szabályozó társas együttléteknek a formáiban messze elmaradtunk a lehetőségeinktől, s még nagyon szegények vagyunk. L ám, milyen messzire jutottunk a mindennapi kultúránk vizsgálódását sürgető köszönőmódoktól, a megszólítás mikéntjétől. Jó lenne, ha mindennapjaink viselkedéskultúráját is olyan sikerrel tudnánk alakítani, mint a magas kultúra körébe tartozó műalkotásainkat. De ez nem lehet pusztán kulturális, közoktatási, közművelődési feladat. ' Elválaszthatatlan a gazdasági, 'politikai, társadalmi tényezők sokaságától. Nagy, közös munkára lenne szükség, hogy elmondhassuk: mindennapi kultúránk terén is felzárkóztunk a legfejlettebbek közé. Fercsik Mihály gya még a talajt is sokkba kergeti. Sokk a talajban? Erről már a talaj tanos dr. Fekete József beszélt. Mint elmondta, különböző kedvezőtlen hatásokra a talaj azonosan válaszol, stresszbe kerül, legfontosabb tulajdonsága, a folyton újratermelődő termőképessége veszélybe kerül. A talaj szerkezetének rombolása, a tömörítés, a túlzott műtrágyázás, a növényvédő szerek mérgei, a hígtrágyázás a leselkedő veszélyek. A kedvező talajállapot hatásos fegyver az aszály ellen! A növénynemesítők feladata az aszálynak ellenálló fajták előállítása. Ebben voltak is eredményeink. Az szakemberek munkájában az az újdonság, hogy felismerték, a nemesítésben az előrelépés feltétele az állományok vizsgálata az egyedek helyett. Egy-egy búzatábla felelete az aszályra más, mint ahogyan egyetlen növényke válaszol. Erről dr. Tuba Zoltán, a növénytani és növényélettani tanszék kutatója tájékoztatta a hallgatóságot. A műveltség szerepe A kerekasztal-beszélgetésen kitűnt, hogy sokat tudunk már az aszályról, s azt is ismerjük, hol, hogyan, mit kell tennünk tudásunk bővítése érdekében. Ám azok a szavak is megszív- lelendőek, melyeket dr. Petrasovits Imre befejezésül mondott. A hallgatók az egyetemtől ne várjanak szintézist. Azt ugyanis mindenkinek magának kell kialakítania a tudatában. Valószínű, hogy sokan eltérően összegezik ismereteiket. De ha összegzik, az már igen fontos lépés. A szakmai és általános műveltség hasonlóan szükséges eszköz például az aszály elleni védekezésben, mint a kedvező talajszerkezet fenntartása, vagy kialakítása. Balázs Gusztáv Csak kétszemélyes Visszatértek a gólyák Hé- vízgyörkre is a románkori romtemplom udvarába. Évtizedeken át a toronyban fészkeltek, költöttek, jelenleg ácsok költöztek a helyükre. Kilakoltatásuk végleges a romantikus otthonból, ám ez az esemény nem viselte meg kedélyüket. A felújítás alatt álló műemlék mellé emelt oszlopon már berendezkedtek, sőt egy harmadik légi jelentkezőt el is kellett tanácsolniuk. (Balázs Gusztáv felvétele) ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Domony Együtt a közönséggel Cs. J. A közösen megoldandó feladat A mindennapok kultúrája
