Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-14 / 88. szám

1987. ÁPRILIS 14., KEDD 3 Magnók a BRG-bői A BRG magncto- fongyárában ál­lítják elő többek között az MK 29- rs magnót, a szá­mítógépekhez csatlakoztatható adatrögzítő mag­netofont és a dik­tafonokat is. Emel­lett magnófőegy­ségeket, kombi­nált-, le- és felve- vevőfejeket, moto­rokat is gyárta­nak. Legjelentő­sebb termékük a magnófutómű, amelyből az idén 909 ezer darabot Szerelnek össze. A gondoskodás erkölcsi kötelesség Alkalom helyett tervszerűen Ahogyan a fótiak megoldották Évente meghívnak egyszer egy baráti találkozóra, össze­jövetelre. Na! Köszönöm szépen — mondom ma­gamnak. Azt hiszik, hogy ezzel kipipálhatják a nyug­díjasok megbecsülését. Tájukra sem megyek — fogad- kozom, aztán mégis odavisz a lábam. Mert ha csupán egyszer egy évben is, de jó látni a többieket, a volt kollégákat, meg a gyár öreg falait. Mert bizony-bizony nagyon hiányzik nekünk egymás társasága. Egy állan­dó hely kellene, ahol bármikor találkozhatnánk. Hiszen ha közhely, akkor is igaz, hogy az ember társaslény. Foglalkoztatás, érdek, mozgalom Kérdéseinkre válaszol: Hcrtolányi Elemér SZMT-titkár Része az egésznek Nyugdíjas ismerősöm mond­ja a magáét Kifejti azt is, hogy az egyszeri vacsora, az alkalmi segítség a ház körül, nem oldja meg a magukra maradt öregék legfőbb gond­jait. — így igaz — bólintok én is helyeslőén, de a semminél jobb, addig is, ámfg intézmé­nyesen többét-i lehet majd tenni. Ebberi egyetértünk. A fóti Vörösmarty Terme­lőszövetkezetben Templom József elnökhelyettessel és Cselőtei Józsefné munkaügyi osztályvezetővel a gazdaság szociálpolitikai gyakorlatáról beszélgetünk. Véleményük sze­rint- csak ennek egészében, keretében lehet és kell elhe­lyezni a nyugdíjas korú tag­ság sorskérdéseit, figyelem­mel kísérve életkörülményei­ket. A szociálpolitikai alap­ból tervezhető úgynevezett fejkvóta 900—1000 forint évente. Ebből éppúgy kell gondoskodni a szakemberek továbbképzéséről, a kulturá­lis és sportélet feltételeiről, az üdülésről és a közétkezte­tésről, mint az ipari vállala­toknál. Ä termelőszövetkezetből événte 5-600-an mehetnék családosán üdülni. A ,$20T- beutalók aránya ennek az 5 százalékát sem haladja meg A tsz pedig ugyanazokat a dí­jakat alkalmazza, mint a szakszervezet. A 7—10 napos üdülések többletkiadásán a közös kasszából fizeti ki: akár a balatonszéplaki saját, a harkányi TOT—SZOT-, vagy a bérelt hajdúszoboszlöi, eset­leg a - mískolc-tapolcai üdülő­ben pihennek a családok, , A szociálpolitika nagyobb gondját jelenti a közétkezte­tés, mivel a mezőgazdaság sa­játosságai szerint a munka­helyek naponta változnak. Szociális térkép Ahhoz, hogy valamin vagy valakin segíteni lehessen, elő­ször Is a helyzetet kell meg­ismerni. A fótiak törekvései abban tekinthetők követendő példának, hogy nyugdíjasaik felkarolását nem alkalomsze­rűen teszik, hanem a földjü­ket egykor a közösbe adók iránti erkölcsi kötelesség tu­datát erősíti mindenkiben a vezetőség. Helyzetismeretük alapos felmérésén nyugszik Adataik, mint a terepen ha­ladók tájékozódását segítő térkép, úgy adnak útbaigazí­tást az éves tervek készíté­séhez. — Nézzük, mi az alaphely­zet! — javasolja Templom József, s aztán fel js vázolja azt — A szövetkezet 2200 tagja közül (csak tagokról beszé­lünk) ma már 1100-an ke­rülték nyugállományba. Sok idős ember járt úgy, hogy 65 éves korára nem tudta letöl­teni a nyugdíjához szükséges szolgálati időt. Az úgyneve­zett járadékok összege 232 forinttal, a legkisebb nyugdí­jé 300-zal, a gyes 100 forint­tal kevesebb a szövetkezetek­ben, mint amit az iparban ál­lapítottak meg. Különösen nehéz a család nélkül maradt, egyedül élők­nek. Ezért alakult ki 1968 óta az a hagyomány, hogy a leg­alacsonyabb járadékok és nyugdíjak összegét az ipariak szintjére egészítik ki. Ezen túl kerül sor azokra az eseti segélyezésekre, melyeket egyé­ni kérelmek és a szociális bi­zottság tervei szerint állíta­nak össze. Nagyon idős em­bereknek évente egymillió forint támogatást fizet ki a közös gazdaság. Nagyon nagy segítséget jelent ez, mert á nyugdíjasok átlagéletkora ma már,eléri a 70 évet, s legalább háromszázuknak a 2700 fo­rintot sem haladja meg a jö­vedelme. Itt még külön segít­ség is kell, s mivel a tsz te­rülete több község határában fekszik, több helyen kellett megalakítani a nyugdíjasok falubizottságát. Ez gondos tá­Nincs rossz szerszám, csak rossz munkás van — hallot­tam sokszor hajdanában —, hozzátéve, hogy jó kapával is lehet rosszul dolgozni és rossz kapával is jól. Ez a bölcsel­kedés már akkor sem állotta ki a gyakorlat próbáját, köny- nyen lehet, hogy olyanoktól származott, akik nem kapál­tak. A jó szerszám, a korszerű termelőberendezés nagy előnyt jelent használóinak azokhoz képest, akik csak el­avult eszközökkel rendelkez­nek. Sok meggyőző példával bizonyíthatnák ezt a budaör­si. az érdi és a zsámbéki ipa­ri szövetkezetek, amelyeknek a beruházási tevékenységét az elmúlt hetekben vette szem­ügyre a Budaörsi Népi Ellen­őrzési Bizottság. E szövetkezet vezetői el­mondták a népi ellenőröknek, hogy a szabályozórendszer az elmúlt időszakban a műszaki fejlődést segítő gépek és be­rendezések vásárlására nem­igen adott lehetőséget. így jékozódás után osztja el a költségvetésben tervezett évi 1 millió 600 ezer forint kere­tet. Különösen nagy figyelmet kell fordítani azokra, akik számára erejük fogyta miatt is drága már az élet. Az ud­var rendben tartásától a tü­zelő felvágásáig mindenért kénytelenek fizetni. ió példa másnak is Az idő kereke senkivel sem forog visszafelé, az ifjúság aranykorába. Az öregség en­nél sokkal bizonyosabb min­denki számára. Az élet má­sodik és harmadik évtizedé­ben mégis keveset gondolunk erre a szigorú természeti tör­vényre. Ezért is furdal a kí­váncsiság: mit szólnak a fia­talok? Egyetértenek-e a veze­tőség gyakorlatával? — A többség támogat ben­nünket — mondják a szövet­kezeti vezetők. — Egy kis fe­szültség azért mindig keletke­zik. A háromgyerekes, ala­csony fizetésű pályakezdők­nek is igazuk van abban, hogy náluk az egy főre jutó jövedelem kevesebb egy ala­csony nyugdíjnál. Ezt az el­lentmondást még nem tudjuk feloldani. Ám sokat kompen­zálunk azzal, hogy a tanács­tól vásárolt telkeket az épít­kezni akaró fizikai munká­soknak 50, a többieknek 25 százalékos árkedvezménnyel adjuk át. Aki fiatal, az még könnyebben tud magán segí­teni. Kampány helyett tervsze­rűség. Ez a fóti. szociálpoliti­ka, a nyugdíjasok támogatá­sának fő és nagyon humánus jellemvonása. Az ipari üze­mek számára is jó példának kínálkozik. 1 konzerválódik náluk a műsza­ki elmaradottság, s legfeljebb a szinten tartásra futja ere­jükből. Az Érdi Vegyesipari Szövet­kezetben például létrejötte óta nem történt technológia- fejlesztés, állóeszközeinek bruttó értéke 2,7 millióról másfél millióra csökkent, technológiai berendezései szinte elértéktelenedtek. A technológiai fejlesztéshez az ipari szövetkezeteknek pénzre lenne szükségük, de azt — a nagy elvonások miatt — nem tudják előteremteni. Tőkés piacról való állóeszköz­beszerzésre kísérletet sem tet­tek, rubelelszámolású behoza­talra is csak egyszer vállal­koztak. Mint elmondták, im­portból még alapanyagot sem mindig kapnak. A Budaörsi Vegyesipari Szö­vetkezet lízing — kölcsönbér­leti szerződés — formájában jutott termelőberendezéshez, s ezt tette a zsámbéki szövet­kezet is, amely egy NSZK-beli vállalattól bérel fém síkszö­/ Benne van a levegőben: a fog- j lalkoztatáspoliiika kellemetlen ^ meglepetéseket tartogat' idén. í Hírlik, hogy egyes uagyüze- '/. mekhen létszámleépítés várba- £ tó, s lassacskán azt a gondo- í latot is megszokjuk; esetleg '/ néhány vállalatnak le kell < majd húznia a redőnyt — íraint a VAÉV-nek, amelyet í már kormánybiztos vezet, s Z ahol feloszlott a vállalati ta- Z nács is. Hortolányi Elemért, a Szak- szervezetek Pest Megyei Ta­nácsának titkárát kérdeztük: az elmúlt évi gazdálkodási eredmények ismeretében szá­míthatunk-e hasonlóra a mi portánkon. Pest megyében? — Jóslásra nem vállalkoz­hatok. de annyi a tények alapján sejthető, hogy a kö­zeli jövőben szélsőséges válto­zásokra itt nemigen számít­hatunk. Nézzük inkább a té­nyeket. Köztudott, hogy ta­valy a nagy veszteséggel te­vékenykedő Közép-magyaror­szági Közmű- és Mélyépítő Vállalatot feloszlatták. Az esztendőt három mezőgazda- sági nagyüzem — a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet, a sülysá- pi Tápióvölgye és a nyárs­apáti Haladás — zárta veszte­ségesen, s adódtak gazdasági problémák néhány kisszerve­zetnél is. Ugyanakkor éppen e kisszervezetek száma nőtt meg tavaly látványosan a me­gye iparában, építőiparában. Ugyancsak tavalyi tendencia, hogy a vállalaton belüli gaz­dasági munkaközösségek szá­ma stabilizálódott. — Mi jellemzi a megye munkaerőhelyzetét? A feles­leg? A hiány? Vagy a keres­let-kínálat egyensúlya ? — Elsősorban az, hogy ta­valy az iparban kevésbé, az építőiparban és a mezőgazda­ságban jobban csökkent a foglalkoztatottak száma. Van­nak ellenpéldák is, az élelmi­szer- és vegyiparban a növe­kedés volt jellemző. Igaz, az építőiparban meg az átlagos­nál nagyobb elvándorlás. De tisztázzuk: a munkahely-vál­toztatások hátterében zömmel dolgozói kezdeményezés, szán­dék állt, nem pedig munkál­tatói. Mindent összevetve a munkaerő-közvetítőknél meg­jelenő kereslet 4 ezer körüli volt, a nyilvántartásba vett munkát keresőké pédig alig több, mint 400. Tény, hogy az egy új fizikai munkakört ke­resőre több mint tíz, a szelle­mi állásba pályázóra pedig hat üres munkahely jutott. Ez persze átlag, akadnak nagy eltérések. • Szólna ezekről? Nagyok a különbségek a megye egyes körzetei között. Érden és vidékén a munka­erő-kereslet alig haladja meg a kínálatot, miközben a la­kosság zöme onnan Budapest­re jár dolgozni. Százhalom­vetgyártó gépet úgy. hogy a külföldi cég a gép két műsza­kos termelésének produktu­mát megvásárolja. Az ily mó­don használatba vett külföldi berendezéseket a szövetkeze­tek másfél-két műszakban üzemeltetik, pótalkatrész-ellá­tásuk kielégítő, garanciális problémáik nincsenek, csak az alapanyag-ellátás akadozik időnként, de az nem a gép hibája. Az ipari szövetkezetekben szerzett tapasztalatok alapján a népi ellenőrök arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy a helyi átgondoltabb és haté­konyabb beruházása politiká­hoz a szövetkezetekben hosz- szabb távra előre ismerni kel­lene az elvonások körét és mértékét, a központi fejlesz­tési elképzeléseket és az im­port lehetőségeket is. Más szavakkal: az ipari szö­vetkezetek technológiai fejlő­déséhez is szükséges a szabá­lyozórendszer és gyakorlati al­kalmazásának a változtatása. Cs. S. baltán vagy Cegléd körzeté-' ben pedig gondot okoz a női munkaerő alulíoglalkoztatott- sága. Mint az iméntiekből is érződik, a munkaerőpiaci fe­szültségek nem annyira meny- nyiségi, mint inkább minősé­gi okokra vezethetők vissza, elsősorban abból adódnak, hogy a kereslet és a kínálat szerkezete eltérő. • S ez miből adódik? — Ügy hiszem, a kereslet túlfűtöttségének elsősorban az az oka, hogy még mindig las­san oldódik a gazdasági struk­túra merevsége, még mindig nagyobb vállalati érdek fűző­dik a munkaerő-megtartáshoz, -megszerzéshez, mint az ész­szerű munkaerő-gazdálkodás­hoz. Ezt jelzi, hogy nagyon kevés munkáltató szervezett átképzést dolgozóinak, s kö­zülük is a zömét csupán be­tanították az új szakmára. Pedig az érvényes jogszabály szerint a támogatás kérhető és adható közép- vagy felsőfokú szakmai képzettséget nyújtó oktatáshoz is. A legfeltűnőbb jelenség a kínálat oldalán: a gimnáziumot végzett lányok nem találnak végzettségüknek és elképzeléseiknek megfelelő munkát. A részmunkaidős fog­lalkoztatás pedig ma még fe­hér hollónak számít, a bedol­gozói is lehetne sokkal gya­koribb. • S az év eleje óta válto­zott-e a tendencia? — Igen. Valamivel kedve­zőbbre. A vállalati szakszer­vezeti testületek által véle­ményezett tervek és az eddigi, munkaerő-helyzetről szerzett információink azt mutatják, hogy a vállalatok többsége nem létszámnövelésre, hanem in­kább stabilizálásra, sőt enyhe (2—3 százalékos) létszámcsök­kentésre törekszik. Ennek hátterében gyanítható a ja­nuár óta érvényes új kereset- szabályozás hatása. Ám ennek egyik figyelemkeltő következ­ménye lett, hogy megnehezült a nyugdíjasok és a többszö­rösen hátrányos helyzetűek — tehát a saját érdekeiket oly­kor védeni sem tudók — munkába állása. Az ilyen ügyekkel pedig nekünk, szak- szervezetieknek nemcsak álta­lában, hanem konkrétan is foglalkoznunk kell. • Nincs tehát a megyében munkaerő-felesleg, s nem vár­hatók a közeli jövőben töme­ges elhelyezkedési gondok. Nem tudjuk ma még. hogy az országos — benne az ingázó­kat is érintő fővárosi — mun­kaerőhelyzet miként alakul. Hogyan készülhet fel a még nem ismert feladataira a szak- szervezeti mozgalom? — Azzal kezdem: felkészül­hetünk, el is kezdtük. Ügy vélem, ma már szinte nincs is olyan ember az országban, aki ne ismerte ' volna fel, hogy elhúzódó gazdasági-tár­sadalmi bajainkból csak' a termelési szerkezet átalakítá­sával, a tőke és a- munkaerő céltudatos, következetes, s a mainál gyorsabb átcsoportosí­tásával lábalhatunk ki. Ezt az átalakulást a szakszervezetek minden szinten támogatják. Ám óhatatlanul következik e folyamatból: a rosszul dolgo­zó vállalatokat fel kell szá­molni, lesz ahol létszámot kell csökkenteni, s lesz ahol nagyobb belső munkaatcso- portosításokra kerül sor, Mindez emberi sorsokat érint, súlyos konfliktusokkal jár, ki­hat a dolgozóra, családtag­jaira is. Megtörténhet, hogy meglett embernek kell új szakmát tanulnia, nemcsak munkahelyet, hanem életrit­must, életmódot változtatnia. S erre a legtöbbször nem azért kerül majd sor, mert az illető „rosszul” dolgozott, mert nem érzi jól magát a munka­helyén, hanem azért, mert az élet kényszeríti ki. • Országos érdek, vállalati érdek, egyéni érdek — úgy tűnik, nem fogja mindenben fedni egymást... — A szakszervezeti állás­pont ezzel kapcsolatban az: a felszámolásokat, a munkaerő­átcsoportosításokat úgy kell megoldani, hogy azok a dol­gozó embernek a lehető leg­kisebb feszültséget, megráz­kódtatást okozzák, hogy mi­nél kevesebb konfliktusuk le­gyen, s ami nagyon fontos: hogy minden, ami velük tör­ténik, jogszerű legyen! Ebben pedig nagy a szakszervezet felelőssége, szerepe. Természe­tesen az elsőrendű teendő az, hogy a szakszervezet ne várja meg a szanálást, felszámolást megelőző bajokat, hanem se­gítse a gazdasági vezetést ab­ban, hogy eleve ne alakulhas­son ki ilyen helyzet. Ez a dol­gozók igazi érdeke, ez az igazi érdekvédelem! De tovább- menve: ma már széles körben ismertek az ilyen változások­kal kapcsolatos, a dolgozót érintő jogszabályok. Ezek megfogalmazásakor érvényesí­tettük a szakszervezet állás­pontját, észrevételeinket elfo­gadták a törvényhozók. Alig egy hónapja határozott a SZOT elnöksége árról, mik a szakszervezet feladatai e „zű­rös” esetekben, s milyen le­gyen a mozgalom magatartá­sa. E napokban kapták, kap­ják meg az alapszervezetek az erre vonatkozó útmutatót. A dokumentumokkal kapcsolat­ban azonban jó tudni, hogy a lehetséges feladatoknak csak egy részét fogják át, nem tartalmaznak minden esetben alkalmazható recepte­ket. Vagyis a szakszerveze­teknek az új, az élét áltál ténylegesen diktált helyzetek­hez kell igazodniuk, keres­niük kell az új munkamód­szereket, ki kell alakítaniuk az új munkastílust. ÜS> Miben látja ezek lénye­gét? — Talán érthetőbbé válik, ha két fontos elemet kiemelek a dokumentumokból. Az egyik: legyen az alapszerve­zeteknek mindenkor megfelelő tájékozottsága a vállalat pénz­ügyi-gazdasági. . . helyzetéről. Hiszen csak, így tudják tájé­koztatni; a Jagságöt.'áz esetle­ges gondokról, s így segít­hetnek megoldásukban;. Túl azon, hogy a dplgozónak jo­ga van ismernie á vállalat helyzetét, súlyos veszélyeket okozhat az információk, az ismeretek hiánya.,. Idei. a pél­da: a kiskunlacházai Égszöv- nél 150-en minden átmenet, előkészítés nélkül megkapták a munkakönyvijket. Zömük budapesti, lakos volt. A több­ség könnyedén elhelyezkedett, de két dolgozó sorsa még most, két hónappal az ese­mények után is rendezetlen. Feltűnő az ügyben, hogy sem a dolgozók, sem a tanács tá­jékoztatása nem történt meg, pedig mindkettőt előírja a rendelet. A jövőben — ez a meggyőződésem- — a bejelen­tési kötelezettség elmulasztá­sát szankcionálni, büntetni kell. A tájékozottságon kívül a másik ilyen fontos tényező: az idő. Az a kívánatos, le­gyén szó szanálásról, ’feloszla­tásról vagy belső átcsoportosí­tásról, hogy ■ minél rövidebb idő teljen el a, döntéshozatal­tól a végrehajtásig. 9 Melyek most a szakszer­vezet soron következő tenniva­* lói a megyében, a foglalkoz­tatáspolitika várható fejlemé­nyeivel kapcsolatban? — A legelső, hogy tisztség- viselőink ismerjék meg a ren­deleteket, határozatokat, te­gyék magukévá az új felada­tok kívánta - új szemléletet, alakítsák ki az ezeknek meg­felelő személyes új magatar­tásformát. Azt hiszem, min­denekelőtt azt kell tudniuk, hogy az újszerű helyzetekben milyen jogokkal miként él­hetnek, s mik a kötelességeik. A másik — ez már a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak kifejezett feladata — megismerni, komplex módon feltárni a megye foglalkozta­tási helyzetét, a változások fő irányát, a mai és a várható feszültségpontokat, s ezek alapján kialakítani a cselek­vési programokat.' A vizsgála­tot — az MSZMP Pest Me­gyei Bizottsága kezdeménye­zésére— a Pest Megyei Ta­nács munkaügyi osztályával, az állami és társadalmi szer­vek bevonásával már meg­kezdtük. V. G. P. Kovács T. István Még csak kísérletet sem tettek A fejlesztés elhárítható akadályai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom