Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

8 1981. ÁPRILIS 11., SZOMBAT Másolatát Tápiészelén őrzik Aranyszarvas — dísztálon Á tápiószentmártoni szkíta aranyszarvas nemcsak e köz­ségnek, hanem egész Nagy- káta és vonzáskörzete szim­bólumának is tekinthető. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a megye egyik leg­eredményesebben működő kö­zös gazdasága, a tápiószent­mártoni tsz is ezt a nevet vette föl. A régészeti lelet ma a Budapesti Történeti Mú­zeum aranyvitrinjében, ara­nyozott másolata pedig a tá- piószelei Blaskovich Múzeum­ban található. Nem véletlen, hogy éppen e helyen állították ki, hiszen ezt az egyedülálló magyaror­szági aranykincset a Blasko­vich fivérek vezette ásatások alkalmával találta Vas András aratómunkás. A szkíta arany- szarvas valamikor egy főrangú ember tegez- vagy tarsoly­dísze lehetett. A népvándorlá­sok idején a tápiószentmárto­ni, úgynevezett Attila-domb lakógödrének egyik köve alá került. Tulajdonosa, feltehető­leg valaki elől menekülvén dugta el, ám soha nem tért vissza érte. A tápiószentmártoni műve­lődési ház kerámiaszakköré­nek is kedves témája a szkíta aranyszarvas. Ha vidékünkre, megyénkbe külföldről, testvér­megyéinkből jönnek látogatók, vagy éppen innen mennek Suhl megyébe, Szófiába, Omszkba baráti küldöttségek — valami jellegzetes ajándék- tárgyat is akarnak vinni. És ez Nagykáta környékéről mi is lehetne más, mint az arany- szarvas valamilyen kerámiába ültetett változata, másolata. A tápiószentmártoni kerá­miaszakkör sem eladásra, sem raktárnak nem dolgozik. Oktat, tanít és saját, mintegy 400 darabos állandó házi kiál­lítását gyarapítja. Gyakorta megesik, hogy alig néhány nappal indulás előtt kapunk megrendelést egy-egy szarvasos dísztálra. Ilyenkor sietni kell, hiszen az anyag- megmunkálás íratlan törvé­nyét szigorúan be kell tartani és egy ilyen, részben szobrá­szati úton előállított kerámiá­val nagyon sok munka van. Kétszer kell égetni: az első a zsengélés, a második a má- zazás, és csak utána derül ki, hogy épségben tudjuk-e kiad­ni a kezünkből a reprezenta­tív ajándéktárgyat. Nagyjából ez a története annak az aranyszarvast min­tázó dísztálnak is. amelyet a nagykátai körzetben rendezett felszabadulási ünnepség alkal­mával, a tápiószentmártoni művelődési házban láthattak az érdeklődők a kerámiaszak­kör kiállításán. Várallyay Béla, a táoiószentmártonl művelődési ház igazgatója A fehér kocsik évfordulója Szolgálatban éjjel-nappal Vákuumágy A Taurus Gumiipari Vál­lalatnál elkészültek az első hazai beteghordozó vá­kuumágyak. A vállalatnak ez az újdonsága megkímé­li a töréses sérülteket azok­tól a fájdalmaktól, amelye­ket egyébként szállítás köz­ben, a rázkódás miatt kel­lene elviselniük. A gumiból készült ágy, amelyet leve­gővel töltenek fel, vákuum- szerűen öleli körül a bete­get, s rögzíti fájdalommen­tesen a törött testrészt. Eb­ből a nyugalmi állapotból mindaddig nem kell meg­mozdítani a beteget, amíg be nem kerül a műtőbe, mert a röntgenfelvételek is elkészíthetők anélkül, hogy ehhez a sérültet leemelnék az ágyról. Ilyen betegszál­lító eszközhöz eddig csak import útján juthattak hoz­zá a mentők és a kórházak. A hazai vákuumágyak gyártására a Taurus nyír­egyházi gyára készült fel. ahol az első száz darabot már elkészítették. Ezeket átadták a mentőszolgála­toknak és a kórházaknak kipróbálásra. Ha kedvező véleményt kapnak, meg­kezdik gyártásukat, s igény szerinti szállításukat, Ugyanezzel a technológiá­val kialakítottak olyan gu­misíneket is, amelyekkel az egyszerűbb kar- és lábtöré­sek rögzíthetők fájdalom- mentesen. A Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesülcte mentő­autójának makettje. Az eredeti az 1924-es párizsi világkiállí­táson nagydíjat nyert. Mellette egy mai kocsi. ^ Van egy telefonszám, $ amelyet mindenki fejből iHud, s ha álmából felköt­jük, akkor is azonnal meg- j mondja: a mentőké. Az is j ismeri, akinek soha nem S volt dolga velük, aki olyan S szerencsés, hogy minded- ^ dig csak kívülről látta a száguldó, fehér gépkocsi- j kát, hallotta szirénázásu- j kai, amikor súlyos beteg- j hez vagy baleset helyszí- jnére rohantak. Nekik a S legdölyíösebb úrvezető is S köteles helyet adni kocsi- ^ jával az utcán vagy az j országúton, s ha ritkán is j mondjuk: tiszteljük azokat, j akik a nappal és az éjsza- j ka minden órájában em- | beréletek megmentéséért S küzdenek. Tegnap volt száz esztende­je, hogy az első magyarorszá­gi mentőkocsi elindult, s a bizony alig-alig képzett men­tők keserves közelharc árán ártalmatlanná tettek egy dü­höngő elmebeteget. A korhoz képest is igen elmaradott eszközökkel kezdte működé­sét Kresz Géza tisztiorvos ja­vaslatára és irányításával a magyar mentőszolgálat. Csu­pán a szerencse szegődött mellé — humánusan gondol­kodó, hivatásuknak élő embe­rek alakjában. Ök voltak az első mentőorvosok és ápolók, akik a szó legszorosabb ér­telmében éjjel-nappal megol­dották önként vállalt felada­tukat. önkéntes mentőegyesületek szerveződtek a városokban már a múlt század végén, s ezek többsége csupán az ugyancsak önkéntes tűzoltóság része volt. Ma is élnek még a mentőszolgálat veteránjai, akik tűzoltóként teljesítették kiképzési és — ha kellett — vagyonvédelmi feladataikat reggeltől estig — s az éjsza­kát mentőként virrasztották végig, hogy egy nap pihenő után kezdjék mindezt elölről. Köteteket töltene meg, ha egyszer megírnák a mentők részletes történetét, benne mindazt, amit a két — s kü­lönösen a második — világ­háború idején cselekedtek. Senki nem számolta össze, hány égő házba rohantak be. hogy az életveszélybe került embereket kimentsék onnan, hányszor kerültek két tűz közé, mert sebesülteket szed­tek össze a „senki földiéről”, s mennyien köszönhették éle­tüket a mentőknek akkor, amikor nvilas pribékek go­lyóitól félholtan hevertek az utcaköveken. A mentők mindmáig baj­társnak szólítják egymást, mert társak a bajban, amiből minden erejükkel meg akar­ják menteni embertársaikat. Nincs köztük rang- és címkü­lönbség, amikor segíteni kell valakin, az orvos, az ápoló, a gépkocsivezető együtt siet életet menteni. Hiszen men­tőnek lenni — ma is éppúgy, mint egy évszázaddal ezelőtt — nem foglalkozás, hanem szent hivatás. Legtöbb városunkban ma már korszerű körülmények között működnek a mentőál­lomások, s a fehér kocsik a legtávolabbi tanyákra is gyor­san eljutnak. Még akkor is — s a’ századik évfordulón a legközelebbi múltra is emlé­keznünk kell —, amikor mé­teres hóban, orkánerejű szél­lel dacolva kell betegért menniük. Nem zászlódíszes ünneplés­sel köszöntjük a századik év­fordulót. Egyszerű hétközna­pon emlékezünk meg erről, és tisztelgünk az alapítók előtt éppúgy, mint mai köve­tőik előtt. Ahogyan ők is mindennapi munkájuknak te­kintik a minden körülmé­nyek közti helytállást, a szü­net nélkül küzdelmet ember­életek megmentéséért. Várkonyi Ende Növekvő feladatok Baromfifelep-feSiijítás A MÉM, valamint az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium pályázatot írt ki baromfitartó telepek rekonst­rukciója; víziszárnyasok és valamennyi baromfifajta kis­termelői telepeire. A pályázat összefüggésben van azzal, hogy a hetedik öt­éves terv időszakában a ba­romfiágazatnak növekvő fel­adatai vannak: 1990-ben 630 ezer tonna vágóbaromfi elő­állítása a cél. Ehhez azonban fel kell újítani a meglevő lé­tesítményeket és szükség van újabb telepekre is. A vágóba­romfi-termelés 17 százalékát adják a víziszárnyasok, ame­lyek az exportban is mind nagyobb szerepet kapnak, lé­vén hogy a kacsa és a lúd viszonylag jól értékesíthető A tanácselnök milliókkal álmodik Szezon előtt a tavak mentén § Még csak az első napsugarak simogatják a délegyházi 3 tavak tükrét, de a természet szerelmesei már készülnek ^ az idei szezonra. A naturisták egyesületének legszorgo- sabb tagjai tisztítják a tél maradványait, előkészítik a ^ sátorhelyeket, gondozzák az ősszel ültetett facsemetéket. ^ Molnár Csaba, az egyesület elnöke bizik abban, hogy s idén nyáron is tudnak újat nyújtani. Csak tagdíjakból — Folytatjuk a vízvezeték- építést, újabb vizesblokkokat is létesítünk. Ha megkapjuk a szükséges engedélyeket, jelen­tős esemény színhelye lesz a délegyhézi tábor. Június vé­gén, július elején mi láthat­juk vendégül a naturisták vi­lágtalálkozójának résztvevőit. S még egy terület, amelyen sikerül előrelépni. A Budapes­ti Műszaki Egyetem mezőgaz­dasági tanszékének segédleté­vel hínárarató géphez jutunk amely elősegíti, hogy ne csak a mi ötös tavunk, hanem va­lamennyi tó vízminősége meg­őrizze pillanatnyi állapotát. — A naturizmus térhódítá­sának tanúi lehetünk az egye­sület hivatalos telepein kívül is. A Duna-part bizonyos sza­kaszain, a kavicsbányák men­tén, mind gyakrabban talál­kozhatunk pőrén napkúrázó honfitársainkkal. Nem kíván­ják a jövőben ezeket a köz­kedvelt fürdőzőhelyeket is ke­zelésükbe vonni? — Anyagi lehetőségeink nem engedik, hogy új telepet hoz­zunk létre. Ma már biztos, hogy hosszú huzavona után, megnyílik a balatonberényi üdülőterületünk. A tagdíjak­ból azonban nem futja újabb fejlesztésekre, örülünk, ha a jelenlegi telepek szolgáltatá­sait javíthatjuk. Idén például emelkedni fog a bérleti dí­junk, amit a Dunavarsányi Ta­nácsnak kell fizetnünk, s nem könnyű kigazdálkodni a plusz- költséget. Az alvótavak többségének gondja azonban nem az egye­sületé, hanem a tanácsé. Ho­gyan készülnek az idei üdülő­szezonra, terveznek-e fejlesz­téseket? Erről kérdeztük Ka­cséra Benőt, a nagyközségi ta­nács elnökét. Rangsorolva' — Be kell vallanom, hogy jelenleg az itt élők számára fontosabb kérdések kötik le figyelmünket, mint az üdülő- terület fejlesztése. Most ké­szül a közoktatási intézmé­nyek fejlesztésének terve, a napokban kerül tanácsülés elé. A Dunavarsányi I. Kerületi Ál­talános Iskolánk például négy épületben működik, köztük akad 1910-ben épült is. A központi iskola állapota olyan, hogy a felújítás nem várathat magára. Szinte valamennyi óvoda és iskola fűtési rend­szere elavult, korszerűtlen. A tervidőszakban tehát erőinket ezekre a feladatokra kell kon­centrálni. A másik, valameny- nyi lakosunk számára égető kérdés, az egészséges ivóvíz hiánya. Különösebb felső tá­mogatásra ebben sem számít­hatunk. Igyekszünk magunk megteremteni a vízhálózat megépítésének feltételeit. — A múlt évet eléggé bi­zonytalan pénzügyi feltételek külföldön. A kistermelők a baromfiágazat termelési érté­kének több mint 40 százalékát adják, a tojástermelésből pe­dig 61 százalékban részesed­nek. Mind több pulyka és ka­csa felnevelésére is vállalkoz­nak. A pályázók különféle nagy­üzemi és kistermelő telepek re­konstrukciójára dolgozhatnak ki terveket, egyes esetekben olyan megoldásokat választ­hatnak, amelyek új létesítmé­nyek építésére is alkalmasak. A pályaművek díjazására, il­letve megvételére összesen 780 ezer forint áll rendelke­zésre. A legnagyobb díj össze­ge 120 ezer forintnál több, a legkisebb megvételi összeg pe­dig 40 ezer forintnál keve­sebb nem lehet. között élték végig. Hatmilliós áthidaló hitelüket év végéig vissza kellett fizetniük. Hogy futja a tervidőszak hátralévő részében ezekre a fejleszté­sekre? — Az iskola korszerűsítését a felújítási keretből, a tehó- ból és a megyei tanács 800 ezer forintos támogatásából fedezzük. Tulajdonképpen is­kolabővítésre lenne szükség, de pályázatunkat elutasították, így erre ebben a tervidőszak­ban nem kerülhet sor. Ter­mészetesen társadalmi munkát szervezünk az oktatási körül­mények javítása érdekében. A vízhálózat kiépítésének feltétele a vízbázis megterem­tése. Két kút fúratására úgy szereztünk anyagi fedezetet, hogy eladtuk hárommillióért a kempingünket, a négyes tó északi területét pedig bérbe adtuk az Agrit Bank Rt.-nek. A csaknem százmillió forin­tos beruházáshoz családonként 25 ezer forintos OTP-hitelt vesznek fel a nagyközség la­kói. Reméljük, hogy további terven felüli bevételekkel, esetleg bankhitellel előteremt­jük a még szükséges összeget. Beláthatja, hogy ezek mellett a feladatok mellett kevés pénz marad az üdülőterület fejlesz­tésére. Közösen kellene — A tavak környéke, a bér­be adható területek azonban a tanácsnak nemcsak gondot okoznak, hanem bevételeket is jelentenek. A bérleti díjakon felül a szolgáltatók adója is a közös kasszát gyarapítja. Ér­demes tehát a fejlesztéssel foglalkozni. — Lehet, hogy távolról ilyen egyszerűnek látszik a kérdés, de tavaly például, amikor a szabályozott bevételeinkben hárommillió forintos kiesés­sel kellett számolnunk, még az is növelte bizonytalanságun­kat, hogy a naturisták egye­Az emlősállatok világának faj- és egyedszámban egyik leggazdagabb csoportját képe­zik a rágcsálók. Az egész szá­razföldet benépesítik. Néhány kisebb fajuk még a történelem előtti időkben Ausztráliába is eljutott, valószínűleg a tengerár sodorta oda őket fa­törzseken úszva. Mióta keres­kedelmi hajózás létezik, ege­rek és patkányok a világ minden részébe eljutnak, mint a hajórakományok nem­kívánatos potyautasai. A koz­mikus térségbe küldött első kísérleti emlősállatok is rág­csálók voltak, fehér egerek és patkányok, valamint arany­hörcsögök. A rágcsálók a tu­dományos és technikai kuta­tás fontos kísérleti állatai. Néhány fajuk értékes prémet ad, s így vadászatuk vagy te­nyésztésük hasznot hajt. Kevéssé ismert a rágcsálok egyik érdekes családja, a pelefélék. Jellemzőjük, hogy szeptembertől április közepéig lecsökkent testhőmérséklettel sülete és a Tungsram MHSZ búvárklubja nem fizette be a bérleti díját. E két nagy bér­lő hátraléka újabb csaknem egymilliós kiesést jelentett. Akkoriban még álmomban is számlákkal, fizetési határidők­kel kínlódtam. Az üdülőterület közösségei egyébként sem na­gyon hajlandók a fejlesztés ér­dekében a teherviselésre. A te- hót például egyik üdülőterüle­ti közgyűlés sem szavazta meg. Idén ugyan újra próbál­kozni fogunk, de ahogy a ta­vaszi terepszemlék mutattál? — hatalmas halomban gyűlt össze a szemét az üdülőöve­zetek közterületein — a nya­ralók hajlamosak a tanácsra hárítani.minden közös felada­tot — Nem tudjuk még, hogy mennyit vállalnak az üdülő­övezetben érdekeltek az idei közgyűléseken, annyi azonban bizonyos, hogy a tanács saját erőből szinte semmit nem tud az ottani fejlesztésekre fordí­tani. A KDIB-től két pályá­zaton ugyan nyertünk 650 ezer forintot, abból azonban 300 ezret, úgy tűnik, nem tudunk felhasználni. Ezt ugyanis út­építésre szántuk, de az út há­rommillióba kerülne, s mind ez ideig csupán 900 ezer fe­dezésére akadt jelentkező. Szó sincs persze arról, hogy az anyagi nehézségek ellené­re a Dunavarsányi Tanács ne viselné szívén a tavak jövő­jét. Hiszen örömmel fogadták a műegyetem mérnökeit, akik nemrégiben felajánlották, hogy társadalmi munkában tanulmányt készítenek az élő­vizek minőségének megőrzési lehetőségeiről. Azon is törik a fejüket — miután a hínárara- tó gép hamarosan munkába áll —, hogyan lehetne a tavak kotrását megoldani. Vala­mennyi napimádónak és für- dőzőnek, bérlőnek és átfutó vendégnek, jobb lenne azon­ban, ha nemcsak a tanácstól várnák a további fejlesztése­ket,, hanem — akár a,naturis­ták. a maguk ültette fákkal — üdülőnként és személyen­ként is azon munkálkodná­nak, hogy valódi vízi paradi­csom legyen — és maradjon — a tavak környéke. Márványi Ágnes igazi téli álmot alszanak. Innen származik az egyik pe- lefaj neve: hétalvó. Valóban a nálunk is gyakori nagy pele mélyen átalussza az év hét hónapját. A nagy pele háta sárgásszürke, a hasa fehér. Hosszú, bozontos farka a mó­kushoz teszi hasonlóvá. Szőr- telen fülei aránylag kicsinyek. Termete sokkal kisebb, mint a mókusé. Teljes hossza kb. 35 cm. Szeret magas fákra mászni. Éjjelenként azután mint társas állatok, jókora csoportokban mászkálnak, tornáznak a fákon. Legfőbb ellenségei a nagyobb baglyok, a nyusztok, a házi- és vad­macskák. A nagy pele nem fél az ember közelségétől, bár nem keresi úgy, mint faj­társa, a kerti pele. A tömeges elszaporodás éveiben nagy károkat okoz­nak a gyümölcsösökben, külö­nösen a diótermésben. A nagy pele nősténye 31 napi vem- hesség után egyszer egy év­ben 5—7 kölyköt ellik. Éjszaka tornáznak a fákon Odúban tele! a hátaké

Next

/
Oldalképek
Tartalom