Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
MAGAZIN ; ■ f ' • r '. ■"'< ■' y . ■ V . v 4 I#ÍH « „ 1987. ÁPRILIS 11., SZOMBAT I _________________________1 — Színházi levélkéi Mai Koldusoperák Legyenek szakmailag önállóak az iskolák Szülőknek az oktatási törvényről Szinte közhelynek számít, de éppen ez bizonyítja igazságát, hogy a legkitűnőbb törvények, rendeletek sem érhetnek célt, ha végrehajtásukhoz nincs megfelelő háttér, s ha nem naprakészen jól képzett szakemberek a megvalósítók. A közoktatás fejlesztésének középpontjába is a minőség és a hatékonyság került. S hogy ez ne csupán írott szó legyen, ahhoz folyamatos belső, tartalmi korszerűsítés szükséges az iskolákban; azaz az oktatási intézmények szakmailag önállóvá kell, hogy váljanak. Ebben támogatja őket az oktatásirányítás rendszerébe új elemként épülő megyei pedagógiai intézetek szakmai szolgáltató- és fejlesztő tevékenysége, amelynek célja és feladata a pedagógiai gyakorlat szükségszerű megújulásának segítése, az iskoláknak a tartalmi-minőségi fejlődés áramába való bekapcsolása. Ki emlékszik már arra, hogy bizonyos John Gay londoni költő, irodalmi és színházi mindenes, az Űr ezerhétszázhu- szonnyolcadik esztendejében The Beggar’s Opera címmel színpadi játékot eszkábált, melyben két dolgot akart kigúnyolni: a korabeli olasz operastíius szörnyű modorosságait- meg a korabeli angol politikai élet szörnyű viszonyait. És hogy ez a Koldusopera, amelynek zenéjét egy Pepusch nevű úr állította ösz- sze angol népdalokból, s más, „közönséges eredetű’’ muzsikából, s formálta — megint csak günyoros célzattal — pa- rodisztikus operai számokká, annak idején mekkora botrányokat kavart, milyen politikai véleménykülönbségek csaptak össze körülötte? És annak is sok éve már, hogy éppen kétszáz évvel Gay és Pepusch darabjának színre- vitele után, Berlinben egy fiatal drámaíró, bizonyos Bertolt Brecht, aki addig nem túl sok sikert aratott a német színpadokon, társulva a szintén fiatal zeneszerzővel, Kurt Wetiléi, megírta a Koldusopera modern változatát, Die Drei- groschenoper — A háromga- rasos opera — címmel, és a zenés művet elő is adták a Theater am Schiffbauerdamm- ban, a Hajógyári Rakpart Színházban (amely ma már Bertolt Brecht nevét viseli). Brecht és Weilí műve azóta világsiker. Ezt bizonygatni, a művet különösebben bemutatni aligha szükséges. Songjai, a Cápadal, az Ágyúdal, a Dal a kalózok szeretőjéről, meg a többi, slágerekké lettek. Presz- szóbeli zongoristáktól világhírű előadóművészekig terjed megszólaltatóik köre. És azt is nehéz lenne összeszámolni, hány országban, hány fordításban, hányféle színre vitelben mutatták be a nálunk Koldusopera címmel meghonosodott müvet. A darab annak idején elsősorban a didaktikájával ért el újszerű hatást. Brecht tantör- tén-etet formált a régi históriából, a kolduskirály Pea- chum, a nagyhatalmú londoni rendőrfőnök, „Tigris” Brown, s a nagymenő gengszter, Mackie Messer, azaz Bicska Maxi történetéből. Azt mondta el, milyen elválaszthatatlanul összefonódik bűn és bűnüldözés, mennyire egy tőről fakadnak egy jól szervezett tolvaj banda és egy jói szervezett rendőrség cselekedetei a kapitalista államba!’. Ez a fajta politikum eladdig ismeretlen jelenség volt s színpadokon (legalábbis abban a kíméletlenül gúnyos, metsző humorú, s ugyanakkor a történettől elidegenítő eszközökkel élő formában, ahogjmn Brecht előadta). A songok, melyek meg is állították a cselekményt, de ki is bontották a szituációkat, s magyarázták az eseményeket, a sze- reolők tetteinek rugóit fedték fel. olvkor pedig szabályos kis drámákat mondtak el. különösen újszerű hatást keltettek Ez az egyszerre illusztratív és elemző, az érzelmeinkre ható. majd az elandalodásból keményen felébresztő stílus adta a Koldusopera sikerének az alapját. A mű ma is népszerű. Hogy mennyire, azt igazolja a tény: jelenleg három magyar színpadon is fut (s tavaly is volt egy- előadása Debrecenben). A főváros két színpadán — 3 Népszínház Józsefvárosi Színházában, s a József Attila Színházban láthatjuk (és Győrben). A budapesti két előadásról igen eltérő vélemény mondható. Eltérőek ugyanis az előadások. A Józsefvárosi Színházban Petrik József rendezése abból indul ki. hogy ez a darab annak idején is az aktuális érdekességeivel, a korra válaszoló mondanivalójával hatott, tehát, ha ma elővesszük, semmi baj nem történik egy átigazítással, egy, a jelenhez hangolt rendezéssel. Az ő színpadán horganylemez falak között játszódik a történet, egy rideg, hideg, fémesen csillogó világban, amelyből csaknem tökéletesen kiveszett az emberi érzés. Figurái pedig olyanok, mintha valahonnan a VIII. kerület obskúrusabb mellékutcáiból jöttek volna; azokról a tájakról, ahol a rosszlányok, stricik, zsebesek, markecolók manapság sem mennek ritkaság- számba. Az ő Bicska Maxija idevalósi vagány, Liliom távoli rokona, de a már nagyszi- vű hintáslegény érzelmes embersége nélkül. S az ő Kocsma Jenny je már nem egy lassan kiöregedő örömleány, akit Maxi valaha szeretett, s aki őt szerette, sőt szereti, — hanem olyan emberi lény, akit gyakorlatilag mindenétől megfosztottak: érzéseitől, emberi mivoltától, szerelmétől, hitétől. Hogy ki? Maxi, de általa a világ. Petrik a boldog befejezésben sem dísz igazán i síz I ő deus ex machina királyi hírnöke Brown, a korrupt rendőrfőnök, — tehát a hatalom manipulációinak egy újabb változata működik. S mivel ezen a színpadon van egy egészen remek Kocsma Jenny — Pécsi Ildikó —, aki központi alakjává válik az előadásnak, ha néhány megoldással vitatkoznánk is, ez a Jenny végül is lefegyverez, meggyőz: a Koldusopera ma akár mindezekről Is szólhat. Teljesen más megközelítést mutat az angyalföldi előadás. Szinetár Miklós — aki az 1960-as magyar bemutatót rendezte, máig emlékezetes sikerrel — itt most vendégként dolgozott, s valami olyasmit akart megoldani, ami alapjaiban talán helyes, de megvalósításában félrecsúszik: a Koldusoperát a mai szegények világához próbálta igazítani. Nála a III. felvonás fináléjában amolyan mai kisnyugdíjasok kórusa énekli a Koldusfinálét: levert zománcú ételhordókkal, tejeskanákkal sorakoznak, nyűtt ruhákban, nyűtt cipőkben. E z túlságosan direkt megoldás és az sem segít sokat, hogy — Brecht eredeti szövegétől eltérően — itt nem Brown rendőrfőnök a királyi hírnök, hanem egy külön személy. S főleg az nyomja rá a bélyegét erre az előadásra, hogy a Bicska Maxit játszó Andorai Péteren kívül gyakorlatilag senki sincs (még a Kocsma Jennyt játszó Galambos Erzsi sem, aki operettesre veszi a dolgot), aki a songokat tisztességesen el tudná énekelni. mi több, előadná, élettel töltené meg őket. Márpedig egy songok nélküli Koldusopera, amelyben alig néhány rendezői ötlet villan fel, csak halvány mása lehet az eredetinek. Itt erről van szó s felmerül a kérdés: ha sem rendezöileg. sem színészileg nem oldható meg a kellő szinten egy darab előadása, akkor miért keli azt a darabot elővenni. Arról, hogy miként történik ez szükebb pátriánkban, Farkas Lajosnéval, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet igazgató- helyettesével, valamint Czi- mer Lászlóval, dr. Deák Bé- lánéval, Mikus Katalinnal és Tamási Andrásnéval, az intézet munkatársaival beszélgettünk. — A közoktatás fejlesztési programja és az oktatási törvény újdonsága valóban az, hogy irányítási szintként fogadja el az iskolát, ami any- nyit jelent, hogy legyen önálló mind szakmailag, mind pedig az ezt elősegítő valameny- nyi tényezőben — mondta bevezetőül Farkas Lajosné. — Nekünk tehát segíteni kell a szakmai önállósodást — ám ez csak egy hosszabb folyamatban képzelhető el. Az oktatási intézmények ugyanis ennek az útnak különféle szakaszain helyezkednek el. Vannak, amelyek nagyon elöl, s olyanok is, amelyek igencsak elmaradtak. Legtöbbjük azonban a köztes mezőben foglal helyet. Sokrétűen — elméleti és gyakorlati útmutatásokkal egyaránt — kell segítenünk az iskolák vezetőit, a pedagógusközösségeket és az egyes pedagógusokat ennek megvalósításában. • Hogyan oldják meg ezt a nem kis feladatot? — Alapvetően a folyamatosan szaktanácsadássá alakuló szakfelügyelet és a szerveződő pedagógiai szaktanácsadás útján. C Mit jelent a pedagógiai tanácsadás a gyakorlatban? — Az a legfontosabb, hogy differenciáltan kezeljük az iskolát, és megismerjük, mit várnak tőlünk az egyes vezetők és tantestületek — mondotta dr. Deák Béláné. — Tudnunk kell . a helyi nevelés szintjét, s mindezeknek megfelelően kell ajánlanunk a módszereket. A tanácsadói feladatnak úgy tudunk a legjobban megfelelni, ha megismertetjük az iskolákkal az új módszereket és ajánljuk is azokat, ha támogatjuk a jó kezdeményezéseket, illetve, ha a pedagógusokban föltámasztjuk a kezdeményezőkészséget. Miután intézetünk funkciója más, mint néhány éve vo.lt, meg kell, hogy változzék a viszony a pedagógiai tanácsadó és az iskolavezetők között. Erre csak akkor lesz azonban mód, ha az egyes intézmények őszintén és nyitottan feltárják előttünk gondjaikat. © Mit tettek ennek érdekében? — Több beszélgetést szerveztünk az iskolavezetőkkel és az osztályfőnöki munkaközösségekkel. Együtt értelmeztük az oktatási törvényt; vagyis a ráhangoló, a szemléletváltozáshoz szükséges alapmunkát végeztük el. Programjavaslatokat küldtünk az iskolavezetői munkaközösségeknek. Ha ezeket elfogadják, de gondot okoz a megvalósításuk, akkor előadókkal, módszerekkel is segítünk — ha kívánják. Ezt a célt szolgálják a kiadványaink is. A vezetői füzeteket úgy szeretnénk például továbbfejleszteni, hogy arról szóljanak, ami a legfontosabb az adott időszakban az oktatási intézmények igazgatói számára. Hasonló szempontok vezettek bennünket az előadói bank összeállításakor. Abban fölsoroljuk a fontosnak ítélt témákat, s megjelöljük azok szakavatott ismerőit is. Ami a lényeg: differenciáltan kell közelíteni az iskolákat, mert van ahol csak szakmai ellenőrzés szükséges, de akad olyan is, ahol elkél a jótanács. — Külső kontroll mindig kell — szólt közbe Czi- mer László. — Az előző felállásban hatósági összegző látogatások voltak az iskolákban, s ezekben részt vett a szakfelügyelő. Most a segítségnyújtás lett az elsődleges, de ahhoz, hogy segíteni tudjunk, ellenőriznünk is kell. Mérni az eredményeket, s megállapítva azt, hogy hol vannak hibák az oktatás menetében, javaslatot tudunk tenni azok kiküszöbölésére. Az a cél, hogy az iskolák megtanulják önmagukat értékelni. — S ennek egyik eszköze a továbbképzés — tette hozzá dr. Deák Béláné. — Az iskoláknak megvannak a gyakorlati tapasztalatai, de ezek nincsenek mindig összhangban az elmélettel. Ezért kell tudatossá és differenciálttá tenni a továbbképzést, bővíteni a választási lehetőséget, fejleszteni a pedagógiai magatartást, amely nélkül nem lehetséges az új feladatok megoldása. Ehhez ugyanis nyitottságra, kezdeményezőkészségre, döntési képességre, a pálya szakmaiságának fokozására van szükség. S itt van nagy szerepe az önképzésnek, a belső továbbképzésnek, amelyet a pedagógusok közelébe viszünk. • Mire van konkrétan szükségük az egyes pedagóguscsoportoknak? — Olyan módszertani kultúrát kell kialakítani, ami biztosítja a nevelési folyamatban való helytállást — válaszolt Tamási Andrásné. —Ezt sok területen kell végigvinni, de elsősorban az empatikus készséget, a pedagógiai képességeket és a toleranciát kell fejleszteni. Mindehhez segítséget nyújtanak speciális tanfolyamaink, amelyek iránt nagy az érdeklődés. Ilyen volt például a dráma-, vagy a múzeumpedagógiai tanfolyam Hasonló fogódzót jelenthet a világnézeti nevelés témakörében az első lépcsőként szervezett Pedagógiai etika című kurzus. Szeretnénk a jövőben együttműködni a megyei párt- bizottsággal a pártoktatás szervezésében. Az ugyanis a gondunk, hogy a pedagógusok nem tudnak jól politizálni a gyerekekkel. A változtatások módjainak kialakítását igénylik a tanárok. Vannak aztán olyan témamoduljaink, amelyek bármilyen területen beépíthetők. Ilyenek például a pszichológiai vagy a képesség- fejlesztéssel foglalkozó tanfolyamok, illetve segédanyagok. £1 Úgy tudom, számos peda- KóRiai kísérlet is zajlik a megyében. — Valóban. Több mint húsz országos jellegű és mintegy tíz helyi kezdeményezésű. I Ezek sikeréhez ugyancsak szeretnénk segítséget nyújtani, sőt: szívesen profitálunk mi is belőle, túl azon, hogy köz- kinccsé kívánjuk tenni _ az eredményeket. Minden erőnkkel támogatjuk valamennyit, ha azok szakmai szempontból megfelelnek. • Szakmaiság ... Az Intézet feladatai között — akárcsak a gazdasági egységeknél — fontos helyet tölt be az innováció. Mit takar ez a pedagógiában? — Idetartoznak az újítások, a pályázati rendszerek, a bázisiskola-hálózat kiépítése és még sok más egyéb — mondta Mikus Katalin. — Megint az árnyaltságot, a differenciálást kell említenem. Csak így lehet ezen a területen is eredményeket elérni. Ezért hirdetünk az országos pályázatok mellett megyeieket is, hiszen saját gondjaink ismeretében, általuk tudunk igazán előrelépni. Januárban tettük közzé például a pedagógiai gyakorlatot fejlesztő pályázatunkat, amelyben a saját program kidolgozása mellett másutt bevált program helyi nevelési rendszerbe való adaptálása is szerepel. A pályázatok pénzügyi támogatásán túl módszertani, konzultatív tanácsadással, valamint Írásos és más jellegű médiákkal, információkkal is segítjük az alkotó munkát. Innovációs pályázatunk által föl tudjuk térképezni az iskolák belső tevékenységét is. Az említett szakmai és helyi nevelési bázishálózatot többrétegűre tervezzük, ami nagy mértékben tudja majd segíteni a továbbképzést. Mindezek mögött megfelelő kutatási háttér van. Egyetemekről és főiskolákról kértünk föl ehhez olyan szakembereket, akik a nevelés- tudományt a gyakorlati oldalról kívánják megváltoztatni. A bázisiskolák eredményei pedig a jövőt illetően igen fontosak, hiszen széles körben akarjuk terjeszteni azokat. Ami pedig a belső műhelymunkát illeti; számos témakörben teszünk alternatív javaslatot. Az előadásokat a nevelőtestületek önállóan dolgozzák föl s támasztják alá felmérésekkel és más módokon. A többórás beszélgetés, amely egyértelműen az intézet munkatársainak lelkesedését, fantáziával, ötletekkel teli elképzeléseit tükrözte, egyértelművé’ tette, hogy valamennyien hisznek munkájuk értelmében és szeretnének nagyon jól dolgozni. Ha terveik úgy valósulnak meg, ahogy azt elgondolják, s ha ezekhez megfelelő partnerekre találnak az iskolaigazgatókban és az intézményekben tanító pedagógusokban, akkor annak legnagyobb hasznát gyermekeink látják majd. Körmendi Zsuzsa A Népi Iparművészeti Tanács, a Tolna Megyei Tanács művelődési osztálya és az Országos Közművelődési Központ meghirdeti a XII. országos szőttespályázatot. A cél olyan alkotások életre hívása, amelyek magukban hordozzák a magyar népi szőtteshagyományt, ugyanakkor mind művészi, mind funkcionális szempontból eleget tesznek korunk igényeinek. Pályázati kategóriák: 1. A paraszti és takácsszövés hagyományait híven felidéző — pamut, len, kender, gyapjú alapanyagú —, mai használatra is alkalmas szőttesek. 2. A paraszti szőttes hagyományait fejlesztő, azt újszerűén alkalmazó, a kor igényeinek megfelelő, esetleg újabb alapanyagokból készült textíliák. Mindkét kategóriában egy- egy ifjúsági díjat is kiadnak, a 35 évnél fiatalabb alkotók ösztönzésére. A pályázat RÁDIÓFIGYELŐ MINT(A)FILM. John Gas- savates. görög származású amerikai rendező Szeretet- áradat című filmjéről elmélkednek nézői. Közöttük ismert szakemberek, filmkritikusok. Miközben az ember őket hallgatja, szinte észre sem veszi, hogy már majdnem egy óra telt el. Nem számit az sem, hogy véleményük különbözik, sőt, egyik-másik homlokegyenest ellen .mond egymásnak. Végtére is ehhez joga van bárkinek. Különösen akkor, hogyha okfejtéseiket logikus érvekkel alátámasztják. S bármilyen furcsa, még így is igazat ad nem!; a rádióhallgató, hiszen mindegyikükben más és más gondolatokat ébreszt — s így következtetéseik is különbözők. Annál is inkább, mert a szerétéiről alkotott fogalmak igen eltérők lehetnek a megszerzett tapasztalatok, élmények alapján. A7 óra tört részében tizenéves nézők engedtek bepillantani a film kapcsán személyes világukba. A néhány fiatal közül egyik kislány így beszelt a szeretetről: ha esti programom van, édesanyám, tudom, addig nem alszik el, míg nem hallja a cipőm kopogását. Éppen ezért szinte ütött az egyik fiatalember hangja, aki olyan szavakat használt, amiknek magyarra íc rdításánoz már nekem is szótár kéne. Az utolsó — s egyben a műsornak Is befejező gondolata — ennek a fiúnak mondata volt: Hát az totál! Az biztos. S az is, hogy agyoncsapta vele az egész adást. TINIFON. Jóllehet a szerdai Reggeli csúcsból vettem ezt a szellemes elnevezést. A Miskolc 62-225 szerdánként délután 5-től 7-ig tinédzsereknek ad tanácsot. (Később Pécsről jelentkeztek, hogy ott is működik ilyen.) Természetesen nem a telefon, hanem a készüléknél ülő kiválasztott pár középiskolás fiatal. Szociológus, pszichológus és jogász készítette föl őket erre a feladatra — miután előzetes beszélgetés alapján alkalmasnak találták személyiségüket. Tehát bárki hívhatja ezt a számot az adott időpontban, akinek gondja-baja lelki orvoslást kíván. Érdekes kezdeményezés! Könnyen lehet, hogy a fiatalok egymás között sokkal bizalmasabbak, mint — esetleg személytelenül is, telefonon — a felnőttekkel. Éppen ezért esetleg többen, hamarabb fordulnak segítségért a Tinifonhoz. Ami aggodalomra adhat okot. az egyedül az. hogy hasonló korúak döntik el bajba jutott társaik további lépéseit. Remélhetően azok a szakemberek, akik felkészítették őket, a későbbiekben is figyelemmel kísérik tevékenységüket, megbeszélnek konkrét eseteket — levonva a tanulságokat. Vcnnes Aranka nyilvános, részt vehet minden olyan népi iparművész, egyéni alkotó, szövetkezeti és szakköri tag, aki a fenti célokat magáévá teszi. A pályázaton nem szerepelhetnek már zsűrizett, egyéb pályázaton vagy a kereskedelemben bemutatott munkák. Egy alkotó mindkét kategóriában pályázhat. Azoknál a munkáknál, amelyeknél a tervező és a kivitelező nem azonos, mindkét nevet fel kell tüntetni. A pályadíj kétharmada a tervezőt, egyharmada a kivitelezőt illeti. A pályamunkákat szeptember 1-jéig kell eljuttatni a Béri Balog Ádám Múzeum címére (7101. Szekszárd, Mártírok tere 26.). A rendező- szervek kérik, hogy az alkotók a csomagban helyezzék el nevüket, címüket, a munkák tételszerű felsorolását, leírását és méretét. Eredmény- hirdetés október 3-án Szek- szárdon lesz a Béri Balog Ádám Múzeumban. Takács István Andorai Péter és Galambos Erzsi (elöl) a József Attila Színház Koldusopera előadásában Országos szőttespályázat Néphagyományok hordozói
