Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-07 / 56. szám

1987. MÁRCIUS 7., SZOMBAT Római katolikus főpapok kinevezése Jí. János Pál pápa dr. Pas­kai László kalocsai koadjutor érseket esztergomi érsekké; Marosi Izidor váci segédpüs­pököt váci megyéspüspökké; dr. Dankó Lászlót, a Római Pápai Magyar Egyházi Intézet rektorát címzetes püspökké, kalocsai apóst öli kormányzó­vá kinevezte. Nyugdíjba vo­nulásuk miatt dr. Bánk Józse­fet a váci megyéspüspöki és dr. Belon Gellértet pécsi se­gédpüspöki tiszte alól felmen­tette. A kinevezésekhez, illet­ve felmentésekhez a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa az 1957. évi 22. számú tvr. alap­ján az előzetes hozzájárulást megadta. ★ Dr. Paskai László 1927. má­jus 8-án született Szegeden. 1951-ben Budapesten szentel­ték pappá, 1952-ben ugyanitt teológiai doktorrá avatták. Ezt követően 1955-ig Szegeden püspöki szertartó, majd tizen­egy éven át filozófiatanár és prefektus. 1965-töl a Budapes­ti Központi Papnevelő Intézet spirituálisaként és a Buda­pesti Római Katolikus Hittu­dományi Akadémia filozófiai tanszékvezető professzoraként tevékenykedett. 1973-ban a Központi Szeminárium rekto­rává nevezték ki. Paskai László 1978-tól cím­zetes püspök, veszprévti apos­toli kormányzó, 1979-től veszprémi megyéspüspök. 1982-től kalocsai koadjutor ér­sek. 1986 óta tölti be a ma­gyar katolikus püspöki kar el­nökének tisztét. Földtörvénytervezet Képviselői vita Váncsa Jenő. mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előterjesztésében vitára bo­csátották — immár második' alkalommal — az új földtör­vény tervezetét, az Ország- gyűlés mezőgazdasági bizott­ságának pénteki ülésén, az Országháziban. A törvénytervezet vitájához hozzászólt két Pest megyei képviselő: Antal Imre (19. vk.), Lakos László (9. vk.). A tanácskozást Cselőtei László (Pest m., 2. vk.) foglal­ta össze. Janus-arcií feladat Olyan ez, mint egy ördögi kör Megdöbbentő adat: Budapest szennyvizeinek csak húsz szá zalékát vagyunk képesek tisztítani, a többi durva szűrés után vagy anélkül kerül vissza a Dunába. E tények ismere­tében szinte a csodával határos, hogy a folyó vizének mi­nősége — a rendszeres vizsgálatok alapján készült térképek tanúsága szerint —, ha lassan is, de javuló tendenciát mu­tat. Ebben legalább akkora része van az öntisztuló képes­ségének, mint az ember tudatos védelmi cselekedetének. Tény, hogy a folyóról egy­felől túlságosan idilli a ké­pünk, hiszen a Duna vize csak Strauss keringőjében kék, másfelől viszont naponta lát­juk: ezt-azt visz a víz. A pes­ti 1856-os kolerajárvány oka éppen az volt, hogy a folyó­ból ittak az emberek, száz esz­tendő múlva pedig a fenol­szennyeződés miatt fájt a fe­jünk. A hetvenes évek óta krónikus gond a magas szer- vesanyag-tartalom, amelynek egyenes vonzata az oldott oxi­gén csökkenése. A vízminő­ség-védelmi munkának kö­szönhetően a már említett las­sú javulás tény, bár ez sem felhőtlen: napjainkban a kívá­natosnál több a szervetlen ás- ványianyag-tartalom, — A folyó gyűjtőjén' élő or­szágoknak elemi kötelességük, hogy megóvják vizét. Példa­ként említhető Csehszlovákia, ahol a következő esztendők­ben 3,5 milliárd koronát köl­tenek e célra. A megépülő tisztítóművek egy osztállyal javítják . majd a vízminőséget — tájékoztat Katona Emil, az Országos Vízügyi Hivatal víz­gazdálkodási főosztályának he­lyettes vezetője, Hazánkban a Duna felső szakasza első osztályú, s ez a bécsi tisztító- telepnek köszönhető. Mi a mostani ötéves tervben 30 mil­liárd forintot költhetünk a fo­lyók vízvédelmére. Károk és bírságok Kétségtelen, hogy a fejlődő iparnak, a modernizálódó me­zőgazdaságnak Janus-arcú feladattal kell szembenéznie: egyfelől meg keli valósítania a társadalmilag elvárt szintű környezetvédelmet, másfelől képviselnie kell saját gazda­sági érdekeit. Naponta elhang­zó vád, hogy előre betervezik a tbírságokat, ahelyett, hogy Akar szórakozni? S zinte naponta gyűjtenek erre-arra mostanában. Legtöbbször már nem is apellálnak emberségünkre, fe­lebarát! szeretetiinkre, meg csak nem is akarnak meg­győzni leendő gesztusunk tár­sadalmi hasznáról. Alkalma­sint mindennemű előzetes fel­készítés nélkül bejelentik, hogy drága a háromkerekű bicikli, ezért kérik az együttérzők anyagi segítségét, mert kü­lönben Pistike a Dunának megy! Vagy nem kérnek sem­mit, csak bejelentik, hogy Kovács III. Pistike nem tudja megvenni álmai netovábbját és a szüleinek ez irányú tüstén- kedése is hiábavalónak bizo­nyult. Ennyi Információ bősé­gesen elegendő ahhoz. hogy másnap három-négy szocialis­ta brigád postára adja a leg­különbözőbb típusú kerékpá­rokat. A gyereknek legfeljebb attól fájhat a feje, hogy me­lyikkel járjon hétköznap, s melyik járgányon feszítsen a hét végén. Mindössze egyetlen alkalom­mal hallottam olyan esetről, amely embertársaim érdekte­lenségéről, céltalan rosszindu­latául győzött meg és ame­lyet a mai napig nem értek: egy szórakozni vágyó csoport lemondta a megrendelt je­gyeket. amikor megtudta, hogy a rendező szervek mozgássé­rülteknek ajánlották fel a program bevételét! (Félreértés ne essék, a közösség tagjai korábban is tisztában voltak azzal, hogy kik lépnek fel a míiso-ban, tehát mit kapnak a pénzükért.) Éppen erre az esetre gondol­tam, amikor Mach Rózának, a Budapesti Mozgássérültek Egyesülete elnökének beszá­molóját hallgattam a Nemzeti Sportcsarnokban: — Értsék meg, nem koldulni akarunk! Csupán építeni szeretnénk egy szabadidőközpontot négyszáz­ezer embernek, merthogy cny- nyi mozgássérült él hazánk­ban. Nagy részük az eltartott­ból önfenntartóvá válhatna es ebben sokat segíthetne a leendő Intézmény is — bl- zonvga'ta az elnökasszony. Megdöbbentő ismeretekre tet­tem szert a találkozón. Meg­tudtam például, hogy a moz­gássérültek nem tartoznak egyetlen miniszteri tárcához sem! Az egészségügyihez azért nem, mert ők nem betegek, következésképpen nem fognak meggyógyulni... Ügy mond­ják, hogy állandósult álla­potban vannak. Budapesti egyesületük más ajtókon is kopogtatott, így a SZOT-nál és a KISZ-nél, de nem sok eredménnyel. Persze, nem egy támogatója akadt az 1982 óta tartó harca során. A Fővárosi Tanács telket ajándékozott az egyesületnek, amelyre majd felépítheti otthonát. A Széche­nyi István nevét viselő szo­cialista brigádok kommunista szombatjaik jövedelmét aján­lották fel annak ellenére, hogy tudják a fájdalmas igazságot: állami segítség, szervezett tá­mogatás nélkül nem jutnak ötről a hatra. Még csak nem is az az átkozott pénzhiány veszélyezteti a vállalkozás si­kerét. Sokkal nagyobb szük­ség lenne menedzser típusú szakemberekre, olyanokra, akik— divatos kifejezéssel él­ve — sponsorokat kerítenek, olyanokat, akik akkor is ki­harcolnák a nyilvánosságot en­nek az ügynek, ha az nagyobb energiájukba kerülne, mint egy háromkerekű felhajtása. A magam részéről úgy kez­deném a reklámhadjáratot, hogy bejelenteném: a négy és fél millió lakosú Finnország­ban körülbelül ötven olyan in­tézmény van, amelyekben mozgássérültek pihenhetnek, dolgozhatnak, tornászhatnak, szórakozhatnak. Magyarorszá­gon egyetlen ilyen épület nincs. A második menetben pe­dig kiszámolnám, hogy meny­nyivel kevesebb a nemzeti jö­vedelmünk amiatt, hogy nem segítjük az „állandósult álla­potúak” önfenntartásra irá­nyuló törekvéseit. Ö k egyébként nem késle­kednek. Éppen most szer­veznek egy jótékonysági koncertet a Budapest Sport- csarnokban, Deák Bili Gyula, Zalatnay Sarolta, a Z’Zi La­bor, a Modern Hungária ze­nekarok, Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes. Lukács Sándor, Sára Bernadett, Moór Marianna és még egy tucat színész, illetve együttes köz­reműködésével. A nevek ön­magukért beszélnek, s talán azok az érdeklődök sem csa­latkoznak maid, akik éppen abból a spórolt pénzükből ál­doznak e műsorra, amelyet tsaura kiszabadítására akartak befizetni. A program egyébként már­cius 14-én este lesz. Szitás Zoltán tisztítóberendezéseket létesíte­nének. Más megfogalmazás­ban: a kivetett bírságok nagy­ságrendekkel elmaradnak az okozott kár mértékétől és a további károk megelőzéséhez szükséges költségektől, vagyis a büntetés még mindig csak puha szankció. Tény viszont, hogy az anyagi érdekeltség a hatékonyság irányába ösztön­zi a gazdálkodókat, ‘vagyis, ma még nem vagy csak »lene­sen vállalnak egy lassan meg­térülő beruházást. Nem felejt­hetjük el: a forint a vállala­tokon belül sem konvertibilis, vagyis, bírságra van pénz, fej­lesztésre viszont nincs. Más kérdés, hogy a nagy, iparvállalatokat egykor állami beruházásban létesítették, el­lenben a tisztítóberendezések pótlásának, megteremtésének igénye a vállalati önállóság időszakára esik. Vajon igazsá- gos-e, ha most kizárólag az adott kollektíva bűnhődik azért, mert a hazai munka- megosztásban például az olaj- finomítás jutott rá. Az egyes eseteket tehát nem lehet azo­nos kaptafára húzni, mórt más elbírálást kell alkalmaz­ni az elobbiök esetében, mást a napjainkban létesülő üze­meknél. Tőlük már joggal el­várható, hogy gazdaságossági számításaikban súllyal szere­peljen a környezetvédelem ügye. Sajnos' a jelenlegi ren­deletek nem tesznek különb­séget a .múltbeli örökség és az új állapotok között. Ese­tenként maga a szabályozás is hézagos. Persze, a . rossz minőségű ivóvíz azonnal -megrontja köz­érzetünket, csak megfeledke­zünk arról, hogy ebben mi is hibásak lehetünk. Ma a la­kosság 85—87 százaléka élve­zi a vezetékes ivóvízhálózat kényelmét, közcsatorna vi­szont csak az. otthonok 45 szá­zalékához kapcsolódik. Ami­kor a pénztárcánkat kell ki­nyitni. ezért,, máris óvatosab­bak leszünk'á környezetvéde­lemmel kapcsolatos véle- ménynyüváifí.(,á;sban. Keveset törődünk ázzál, hogy az emésztőnktől a kijelölt hely­re, vagy csak a közeli kiser­dőbe kerül-e a szippantókocsi tartalma. — Még a tisztítás után ke­letkező szennyvíziszapok elhe­lyezése is kemény dió — mondja Római János, a Kö- zép-Duna-völgyi Vízügyi Igaz gatóság (Buvízig) vízellátá­si és csatornázási osztályának helyettes vezétője. -r a depo­nálás véleményem szerint csak átmeneti megoldás lehet, hiszen az iszapot megfelelő kezelés után á piezőgazdas ág­ban kellene hasznosítani. Er­re vonatkozóan Környén és Gödöllőn folytatnak kísérlete­ket, s az eredmény talán nincs messze. Jelenleg azon­ban tárolni kényszerülünk az iszapot, Pest megye viszont érthető okokból nem akarja fogadni a fővárosét. Valamit hoz a szél — A hetvenes évek köze­pén az volt a terv, hogy Fene vagy Vácduka térségébe több ezer köbméter iszapot fogad­junk be — állítja Havas Im­re, a Pest Megyei Tanács épí­tési és vízügyi osztályának he­lyettes vezetője. — Pencen ke­resztül jártak volna téfhükkeí a kocsik, ráadásul egy olyan völgyet szemeltek ki tárolóhe­lyül, ahonnan ha szél v*n, el­viszi a községbe a szagot. Ezt az elgondolást sikerült meg­hiúsítani, de a téma Vácduka térségében ma sem került le napirendről. — Elsődleges cél, hogy az ipari, mezőgazdasági üzemek­ből kikerülő szennyvizek leg­alább durva tisztítás után ke­rüljenek az észak-pesti tisztí­tóműbe — mondja dr. Varga Pál, a Buvízig vízminőség­védelmi osztályának vezetője. — Észak-Pest vonzáskörzeté­be három bőrgyár és tucat­nyi veszélyes hulladékot kibo­csátó üzem tartozik, ezeknek a szennyvizeit bajosan fogad­hatják. Az érintett vállalatok tehát jószerével magukra ma­radnak a problémájukkal. Bajlódnak, keresik az üdvözí­tő megoldást, aztán csak kény­telenek belecsorgatni ezt-azt a csatornába, s ezáltal a folyó­ba is. A rendszeres vízminő­ségi vizsgálatok kimutatják a kedvezőtlen változásokat, ám jó néhány ecetben a szennye­ző kilétét homály fedi, mert nem állíthatunk minden csa­tornához őrséget. Ha műkö­désbe lép a dél-pesti szenny­víztisztító is, tovább fokozó­dik az iszapok elhelyezésének gondja, hacsak addigra nem sikerül mindenki számára el­fogadható megoldást találni. Ki fizeti a révészt ? Manapság nem szükséges élénk fantázia ahhoz, - hogy a tisztítás nyomán keletkező iszapok egy. része még a te­lepekről is, a technológiai problémák és a deponálási gondok miatt hogyan tűnnek el, jobb híján egyenesen a Dunába. Ördögi kör, melyből kivezető útra még nem , sike­rült lelni. A víztisztítás drága dolog, a Duna viszont ingyen végzi a feladatot. Kérdés csak az, hol az a küszöb, ameddig még terhelni lehet. Felvetődik az is, hogy csak a vizet szeny- nyező vállaljon anyagi áldo­zatot mindannyiunk egészsé­géért, vagy ha a vízvédelmi beruházás valamennyiünk ja­vát szolgálja, akkor közösen viseljük a terheket is. Ha el­fogadjuk, hogy egy-egy gazda­sági egységnél végzett környe­zetvédelmi tevékenységnek van egy vállalati és egy nép- gazdasági szintű hatékonysá­ga, és a környezetpolitika költ­ségei bőven megtérülnek ab­ból a haszonból, mely a ká­rok csökkenéséből ered, akkor biztosítani kell, hogy o válla­latok anyagilag is érezzék a népgazdasági eredmények leg­alább egy töredékét. A komoly érdekütközések mielőbbi feloldása elengedhe­tetlen, mint ahogy nem nélkü­lözhető tovább a körültekin­tő és nem ellentmondó szabá­lyozás sem. Első lépésként üd­vözölhetjük, hogy a kormány a környezetvédelemben 50 mil­lió forint erejéig felhalmozási- adó-kedvezményt hirdetett meg erre az évre. A Gazda­sági Bizottság tavaly decem­berben hagyta jóvá a vízmi­nőség javítására kiírt pályá­zatot 1987—1990-re. Ez azt je­lenti, hogy a vízügyi kutatá­sok támogatására 400 millió fo­rint kedvezményes beruházási forrást bocsát az Ipari Mi­nisztérium és az Országos Vízügyi Hivatal a vállalatok rendelkezésére. Fazekas Eszter A HÉT HfREEmn BUTYOR 0 Kiállítás nyílt a Munkásmozgalmi Múzeum­ban, Négy tavasz ifjúsága címmel,, © Szakmai fóru­mot rendezett a kónzervuborkárpi ä iZÖÍdségtermesz- tési Társulás. © Esztergom adott otthont a biomassza hasznosítását elemző országos tanácskozásnak. © Szekszárdon megkezdte előadásait az Őrszág első ide­gennyelvű — német — színháza. © A hét' híre az is, hogy ankét témája volt a Faipari Tudományos Egye­sületben a hazai bútoripar műszaki fejlesztése. Könnyű dolga volt valami­kor eleinknek, nem kellett törniük a fejüket azon, vajon befér-e az új otthonba a szekrényfal, a terjedelmes ebédlőasztal, s mi legyen az öblös fotelokkal...? A sátor nem tűrte a mai értelmű bú­tort, annál inkább azt. ami egyszerűen volt csomagolható, mozdítható, a butyort. A hol­mit, ami főként textíliákból, padló- . és faliszőnyegekből, párnákból állt, s ami mégis névadója lett a mai bútor­nak, szekrények, asztalok, székek, haverok, - tartók, pol­cok, állványok már-már átte­kinthetetlen seregének. Egyik évről a másikra 16 millió forinttal nőtt meg az az összeg, amelyet a megye lakossága kiadott butyorra. Nem sajnáljuk ezek- szerint a pénzt otthonunk szépítésére. Lehet, valóban nem. Csak ott a bökkenő, hogy ugyanebben az időszakban a szeszes ital­ra költött bankók hegye száz­millióval, azaz hatszor annyi­val növekedett meg! Ami azért elgondolkoztató viszony­szám szépségóhajtás és torok- szárazság között. S nem ez az egyetlen, ami elgondolkoztató. Tudjuk: Mátyás visegrádi udvarában firenzei asztalosok dolgoztak. Amint mai isme­reteink szerint azt is tudjuk, hogy a megyében az 1700-as évek elején tűntek fel az első: asztalgyártók., ahogyan akkor nevézték őket, megkülönböz­tetésül az ácsolt bútorokat készítő szekrénygyártóktól. Elszaladt tehát hajdanában is némi idő az — innovációs készség bizonyításával.... ..Mint manapság. A bútorgyá­rak ugyanis most — a for­galom akadozásakor — kez­denek töprengeni olyasmiken,; amiket az érdeklődő hazai1 polgár már tíz, tizenöt esz­tendeje szemügyre vehetett a kirakatokban, ha turistaúton volt. S ezért látszik nagy si­kernek, ha — majd — meg­nyílik az az áruház, mely teljes szobaberendezéseket kí­nál csomagban. Azt kínálja újdonságként, amit egy világ­hírű cég évtizedek óta szállít megrendelőinek ... Boldog emlékezetű Steindl Ferenc, a reformkor hírneves asztalos- mestere, ha tehetné, lesütné a szemét, szakmája első pa­rancsolata — azt kell csinál­ni, amit a vevő kíván — . hp- gyan illant el ily’ nyomtalá- nul és ennyire messzire. Esztendők óta félmilliárd forint környékén mozog az az összeg, amelyet a megyében bútorvásárlásra ad ki a la­kosság. Igaz, kerül ilyen be­rendezési tárgy a főváros- bői, más megyékből is az otthonokba, azaz valamivel több pénzrőj van szó, mint amennyit említettünk, ám akkor is azt vonhatjuk le következtetésként, bútorra nem sokat adunk. A vegyes iparcikkek teljes forgalmából bő három százalékkal része­sedik ez a terület. S ha azt is tudjuk, hogy italra négy és félszer annyit adnak ki'a megyében, mint bútorra, ak­kor már világosabb a kép előttünk arról, vajon sokak­nál miért betyárbútor és nem több a, butyor. Sok minden történt a kedv­csinálás érdekében. Harminc százalék fölé nőtt a kárpito­zott áruk aránya a bútoripar teljes termelésében, javult az elemekből összeállítható berendezési tárgyak kínálata és így tovább. Azt sem fe­ledhetjük,, el azonban, hogy a termelésnek az egyharmadát teszik ki még mindig- azok az áruk, amelyek előállítását 1980-ban és korábban kezdték meg, azaz hét-, tíz-, húszesz­tendős gyártmányok, anyag­ban, stílusban, formában egy­aránt. Árban viszont nagyon is „korszerűek;’... Ráfér tehát a bútoriparra, -kereskedelemre nagyon is . a köldöközés, azaz az egyes al­kotórészek csapolással történő pontos- összeillesztése. S amint a valamikori mesterek ismer­ték, gyakorolták az ajazást, völgyezést, nyelvezést a köl- döközés mellett — s végső esetben, a silányabb árunál nyúltak csak csavar, s legvég­ső. esetben szög után —, úgy kellene ma is a termelés és a forgalmazás fejlesztésében a sokféleségnek utat nyitni. A mai álomszuszék magatar­tás — s ugye, ki ne tudná, a szuszék is asztalos kezemun- kája —r a vevőnek már rég­óta nem jó, de előbb vagy utóbb az iparnak, a kereske­delemnek sem lesz jó. A fo­lyamatos áremelkedés és az alig növekvő tényleges forga­lom azt mutatja, a vásárló­nak megcsappanóban a ked­ve, unja már nagyon, hogy az egyre több pénzért egyre ke­vésbé kapja meg azt, amit szeretne. ■ Mészáros Ottó Tartósak, cserélhetők. A Pest Megyei Műanyagipari Vállalatnál az au­tomata gépsoron pnéumatikai rendszerekhez al­katrészeket és az Ikarus-buszokhoz korszerű po- liamid fékcsöveket készítenek. A járműalkatrészek tartósak és könnyebben cserélhetők, mint fém elődeik. A gyártósoron 180—200 Celsius-fokon készül a sav-, lúg- és olajálló poli- amidcsj.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom