Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-09 / 57. szám

198T. MAR Cf US 9., HÉTFŐ Emlékek a török korból Közművelődési központok a megyében A tények meggyőzőbbek lesznek Ma este Park-pódium Nem fogynak ki az újabb­nál újabb ötletekből a duna­keszi Park étterem fiatal vendéglátói. Sokat tesznek azért, hogy szakmájuk funk­ciója ne csak az étel, ital kínálása legyen, hanem a kulturált vendégfogadásnak a színvonalas szórakoztatás is mindinkább alkotóelemévé váljon. Hétfőtől, azaz mától újabb színfoltot jelent majd a vá­ros és a nagy lélekszámú la­kótelep kulturális életében a Park-pódium. Ezentúl a hét minden első napján 20-tól 24 óráig tartó zenés, táncos szórakozás lehe­tőségét ígérve, gondoskodnak arról is, hogy az esték kere­tében neves vendégek, elő­adóművészek, érdekes embe­rek műsorát láthassa, inter­júk, beszélgetések tanúja le­hessen a helyi közönség. A mai premier vendége Wichmann Tamás Európa- és világbajnok. A jövő héten Szi­lágyi János, a népszerű ripor­ter érkezik Dunakeszire. Eb­ben a hónapban a következő vendég Komjáthy György ze­nei szerkesztő lesz, harminca­dikén Fenyő Miklós, a Mo­dern Hungária együttes ve­zetője lép a közönség elé. A műsor állandó házigazdája dr. Illés György író, a tv-híradó szerkesztő-riportere, a műsor­vezető Kiss József, az étterem lemezlovasa. —- Klubszerű körülménye­ket szeretnénk teremteni, főleg a harminc-negyven éves kor­osztály érdeklődési köre sze­rint összeállítva programjain­kat, de számítunk a fiatalab­bakra is — nyilatkozta la­punknak tegnap délután Pólus Péter, az étterem vezetője. Sokan vannak, s közöttük nem kevesen népművelők, akiknek a közművelődés sző hallatán már borsódzik a hátuk. Érthető, hiszen az utóbbi években mérhetetlen mennyiségű szócséplés áradt a kulturális intézményrendszer megújításá­ról. Cj jelszavak röppentek fel, hasonlóak, mint a gazdaság­ban: hatékonyság, összehangolás, az anyagi erők koncentrálá­sa, fokozott takarékosság, a lakosság kulturális igényeihez va­ló alkalmazkodás, tervszerűbb tevékenység... és így tovább. A helyzet pedig nem változott, sőt annyival romlott, hogy szű­kösebben csordogáltak az anyagi eszközök és leértékelődött a művelődés. Az elégedetlenségen, a lázadáson, a legyintésen ki? vül lehet-e valamit tenni? Szűkebb pátriánk kulturális intéz­ményeinek megújulására született-e terv a megyei összekötő feladatokat is ellátó szentendrei művelődési központban? A török uralom idején Visegrád végvár volt, ezért nem megle­petés, hogy ebből a korból a Salamon-torony környékén is több értékes bronzetlény ke­rült elő. Képünkön Schein Katalin egy hajdani bronz- edényt mustrál. r (Vimola Károly felvétele) Többszöri telefonegyeztetés^ után érkeztem meg a Pest Me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár előcsarnokába. Ta­kács Gábor, a hálózati mód­szertani csoport vezetője még nem érkezett meg. A poríás- üvegkalickában ülő fiatal lány nem tudott róla semmit. Meg­várnám a szobájában — mon­dottam, de mint kiderült, oda nem lehet egykönnyen eljut­ni. Kértem, hívja fel akkor valamelyik munkatársát. Te­lefon, várakozás. Közben ide­gesen kopogtak ujjaim a ka- licka fapárkányán. Öt perc múlva megérkezett egy félsze­gen mosolygó készséges fiatal- asszony, Járási 'Andrásáé. Igaz, ő sem tudta, mikor jön vissza a másik osztály vezető­jével eltávozó kollégája, "de azért szívesen kalauzolt és fel­ajánlotta, hogy megmutatja az ez évi munkatervet. Miközben Járosi Andrásnál a munkájáról faggattam, be- le-beletekintettem a január­ban készült munka tervbe: .a munkahelyi művelő­dés területén jelentős fejlő­désről adhatunk számot. A megye területén sokat javult kapcsolatunk a termelőüze­mekkel, ... az üzemi népmű­velők részére rendszeresen tartottunk összejöveteleket, ta­pasztalatcseréket, .. .a szocia­lista brigádok tevékenységé­nek vizsgálatára kutatási programot kezdeményeztünk, amely megvalósítására 1987-ben kerül sor. Munkatár­sunk rendszeresen részt vett az üzemek szakfelügyeleti vizsgálatában...“ Nem kell attól félnem — Hozzám tartozik a mun­kahelyi művelődés — mon­dotta Járosi Andrásné. — Ta­valy tavasszal kerültem ide és azért vállalkoztam erre a fel­adatra, mert Nyíregyházán, a Szabolcs-Szatmár Megyei Mű­velődési Központban nyolc évig ezzel 'foglalkoztam, eh­hez értek. Itt még nem ala­kulhattak ki az elképzeléseim­nek megfelelő kapcsolatok. Ed­dig i három alkalommal szer­veztem összejövetelt az üze­mek és tsz-ek 30—40(közmű­velődési előadója számára. Az első itt Szentendrén, a máso­dik Gödöllőn, a Ganz Áram- mérőgyárban, a harmadik pe­dig Dunakeszin, a MÁV-jár- műjavítóban, volt. — Mi a véleménye az üze­mi közművelődési előadókról? — Nem olyan mélyrehatóak a tapasztalataim, hogy minő­síthetném azokat. Áz tény, hogy a közel 180 közművelő­dési előadó közül csak húsz a képzett népművelő. Ez keve­sebb. mint tíz százalék. A má­sik gondunk, hogy még min­dig uralkodik a rendezvény- centrikus szemlélet. A mód­szertani problémákon túl az eredmények megszületését ne­hezíti az is, hogy a vállalatok — a rosszabbodó gazdasági helyzetben — elsőként mindig a közművelődési előadók stá­tusát szüntetik meg. A megyei feladatok megoldásában talán előrelépést jelent majd a bá­zisok kialakítása. Terveink szerint Százhalombatta lenne a munkahelyi művelődés mód­szertani-szakmai, központja. Nem kell attól félnem, hogy nem marad számomra mun­ka. A koordinálásban, a to­vábbképzésben tengernyi a tennivaló. j Szükségből erényt? — Hány közművelődési­módszertani központ alakul a megyében? — Összesen öt — kapcsoló­dott a beszélgetésbe az idő­közben befutó Takács Gábor. — Százhalombatta tehát a munkahelyi művelődésnek, Gödöllő a, néphagyományok­nak, Cegléd a kistelepülések művelődésének, Vác a zenei és Szentendre a vizuális nevelés­nek lesz a módszertani köz­pontja. Ahogy mi mondjuk: bázisa. Ebben a hónapban nyerik meg ennek az elképze­lésnek a támogatására a vá­rosok vezetőit és ha minden jól megy, akkor szeptemberre már az öt bázis irányítja a megye közművelődési életét. Ez a decentralizáció nem a divatnak való megfelelés miatt történik, hanem egysze­rűen létkérdés. Kár lenne a szükségből erényt kovácsolni. — Hány munkatársuk fog­lalkozott eddig a megyei ösz- szekötő feladatokkal? — Az elmúlt években na­gyon változó volt. Amikór 1980-ban idejöttem, akkor Vá­rnái Géza osztályán nyolcán foglalkoztunk ezzel. Később a tevékenység leépült. Volt jlyan időszak, hogy egyedül §n, egyszemélyben voltam cso­portvezető és beosztott. Jelen­leg ketten látjuk el a hálózati leiadatokat. A művelődési köz­pontnak száz dolgozója van. Ebből huszonhárom a népmű­velői státus, de három betöl­tetlen. Két szakember tőlünk hiányzik. Hiába. hirdetjük, a többéves szakmai gyakorlattal rendelkezők 5—6 ezer forin­tos fizetésért nem jönnek. T úlszabályozottság —- Melyek á legsürgősebb feladatok a decentralizáció si­keres megvalósításához? — Mindenekelőtt a bázisok fogadókészségének a biztosí­tása. A tartalmi feltételek adottak, hiszen ezért került éppen ezekre a városokra a választás. A tiszteletdíjak elő­teremtése sem jelenthet prob­lémát. Az már inkább, hogy a színvonalas tevékenységhez szükséges pénzt honnan szer­zik. A pénzügyi túlszabályo­zottságot mindenképpen meg kell szüntetni, mert az admi­nisztratív ballaszttal ezt, de más tevékenységet sem lehet csinálni. Egy rugalmasabb, szabadabb gazdálkodás enyhí­tené a gondokat, növelné a reménjreket. A kulturális, köz- művelődési élet felpezsdítésé­hez feltétlenül javítanunk keli munkatársaink képzettségét. Az országos átlaghoz hason- i lóan a dolgozók 50 százalék; nálunk is képzetlen a közmű- ! velődési intézményekben. A: 1 ősszel kétszer húsz fős ősz- i tályban kétéves továbbképzés indítunk. Talán ezután jobbár - el tudják látni a kistelepülé­sek kultúrházaiban a felada­taikat. ítt, a megyei központ­ban a munkákat a létszám- hiány nehezíti. Ha ez megol­dódna, akkor még mindig ko- •moly feszültséget okoz, hogj nem tudunk kellő rendszeres­séggel portyázni a megyében Ami leginkább kellene a ki­sebb kultúrházakban, pénzbei: támogatás, de például nyom­dai segítséget sem tudunk ad­ni. Többszöri próbálkozások, si- kertelenségek után már mi sem a régi naiv lelkesedéssé várjuk a változásokat. Az ií lehet, hogy a közművelődés: intézményrendszer képtelen s megújulásra. Lehet, hogy s kulturális kisvállalkozások eredményesebbek ? Talán így volt jó, hogy itl hagytuk abba a beszélgetést A tények majd meggyőzőbbek lesznek. A folyosólabirintuson kibotorkálva a , művelődési központból azt gondoltam, va­lóban kár lenne messzemenő reményeket dédelgetni a ter­vek kezdeti stádiumában. Ülj írisz Régészet, életmód, néprajz Bucsúíía — vásárfia A szentendrei tavaszi na-\ fiája kap helyet: a különböző pok nyitó rendezvénye lesz a Búcsúfia — vásárfia című néprajzi kiállítás. A népmű­vészetek házában március 19-én sorra kerülő eseményre a Pest megyei néprajzosok az anyagot közösen gyűjtötték és dolgozták fel,' s együtt fára­doznak a kiállítás megrende­zésén is. Ez természetesen nem egye­di eset, mert több közös kuta­tási téma szerepel évek óta. s így az idén is, a megye mu­zeológusainak programjában Múlt év decemberében jelent meg áz Akadémia Kiadó gon­dozásában Pest megye régé­szeti topográfiáját tartalmazó kötet. A következő kötetben Pest megye irodalmi topográ­települések irodalmi vonatko­zású emlékeit és irodalmi em­lékhelyeit tartalmazza majd. Ez'azonban legalább öt esz­tendőre való elfoglaltságot je­lent. Elkészült a Studio Comita- tensia sorozatban megjelenő, az életmódhoz kötődő törté­nelmi tanulmányokat tartal­mazó 18. kötet. Ez szintén kö­zös munka, mégpedig a me­gyei történészeké. Októberben nyit majd a Bu­dakeszi Munkásmozgalmi Mú­zeum új állandó kiállítása. Nagyarányú gyűjtőmunka elő­zi meg ezt az eseményt is, amely szintén megyei össze­A megmaradás regénye A sziken nőtt virág Emberi, társadalmi, történelmi, nemzetiségi problémák?.? feszeget új regényében Kőváry E. Péter fiatal író, akinek második kötetét a Magvető Kiadó gondozta. Első müve 1984- ben jelent meg Nem jön többé drótostót címmel, és nagy fel­tűnést keltett. Már ebben a regényében megmutatkozott te­hetsége, mesélőkedve. A szik virága című könyve vallomás az elődök küzdelmeiről, az egykori telepesekről, az újkori hon- fogialőkról, a jobb sorsban bízók megkapaszkodásáról, a szi­ken nőtt virág virulásáróL |,5 i ember: a becsület, az ember- KÖZÖS akarattal ség, az egymás iránti tiszteiét és az egymás megbecsülése a döntő. A regény szereplői nehézé életű emberekként birkóztak a szegénységgel, a szikkei, a társadalmi kötöttségekkel, s' hatalommal, amely a múltban mindig igyekszik kijátszani az embereket egymás ellen. És persze a származási előítélete­ket is leküzdve kellett dolgoz­ni. új életet Aki. kicsit is ;ismeri a falut, az ott élő embereket, tudja, hogy milyen elevenen ápolják múltj.uk&t, történelmüket, és bárhonnan is jöttek, együtt, egymást megértve tudják for­málni életüket. Olyan vidék­ről szól az írás, ahol különbö­ző nemzetből-népből jött em­berek, családok élnek együtt. Az Alföldnek arról a részé­ről van szó, amely a török hódoltság kétszáz éve alatt el­néptelenedett, elvadult, el- mocsarasodótt, szinte a vad­vizek „országává” vált, majd tótok, svábok települtek be, de az évszázadok során jöt­tek családok a kolera elől menekedve, az idegenségükért űzetve, a Trianon kényszeré­től hajtva. Volt, aki csak a földhöz értett, mások a ke­nyérsütéshez vagy gyáralapí­táshoz, vállalkozáshoz, de va­lamennyien új életet akartak kezdeni ezen a mostoha föl­dön, remélve, hogy meg tud nak kapaszkodni rajta. S aho­gyan az író megrajzolta: szin­te emberfeletti erővel, ke­mény munkával teremtettek a semmiből virágzó életet a mo­csaras-szikes földön. Egyben családregény is A szik virága című, kötet. Az író több nemzedéket és három családot szerepeltet. Salcz- mannékat, a későbbi Sóvágóé- kat, Ráthékat és Uhrinyi Já- rfós családját. Különböző nép­ből és tájról érkeztek, de ab­ban egyek voltak, hogy élni1 akartak a regénybeli Apa tele­ken. Két századot ölel át a regény. Természetese^ a be­települők magyarokat'is talál­tak itt, az őslakosokat, akik nagyon megritkultak a török elleni küzdelemben, majd ké­sőbb románok is lejutottak a hegyekből, így aztán igazán tarka képet mutat a vidék. Az idők során egymást meg­értve. összeházasodva keve­redtek, s hogy aztán már ne az számítsón, hogy honnan jött, hanem az, hogy milyen Tv-figyelő .totóét Skoda Üjabb típusú mentőkocsikra ugyan nem szerveztek gyűjtőakciót kis hazánkban, de azért az a csehszlovák filmsorozat is igen­csak megmozgatta közvélemé­nyünket, amely Mentők cím­mel tizenegy estén át kínált magánéleti kalandokat ugyan­úgy, mint bepillantást a prágai egészségügy műhelytitkaiba. Nem volt tehát egy Isaurá- hoz fogható képfolyam ez a majd egytucatnyi epizód, de éppen mért kevésbé roman­tikus környezetben játszódott, és szereplői sem egy múlt szá­zadi író túlfűtött képzeletéből pattantak ki, nos, e kettős ok miatt nyilván azoknak az elő­fizetőknek tetszett, akik az itt és a most lejátszódó histó­riákra éhesek. Jandera doktoréknak pedig szinte' valamennyi kalandjuk, kinti, benti élményük ugyanis evilági bélyeget viselt. S te­gyük mindjárt hozzá, hogy mély nyomatú és éles rajzola­tú volt ez a pecsét, hiszen akár a népes szereplőgárda tagjai­nak kisebb-nagyobb drámáira gondolunk, akár pedig magá­nak a megidézett mentőszol­gálatnak a formálódására, bot­ladozó előrejutására, egyaránt a legvalóságosabb valóság ar­ca villan felénk. Nincsen itt elég hely ahhoz, hogy a fenti benyomást ada­tokkal bizonyítsuk, de ha csu­pán arra gondolunk, hogy fogással, együttesen végzett l hány és hány Eliska kínlódja tevékenység eredménye lesz. I végig legszebb éveit egy olyan utca szégyene apával, mint ő, vagy hogy hány és hány köz­szolgálati intézmény hasonlít egy olyan gépesített kóceráj- hoz, mint egykor a prágai ambuláns központ, hát csak azt bólogathatjuk el: így igaz; így van vagy volt Mindehhez pedig egyszer- másszor egészen különleges éiménycsemegéket is a trak- tához mellékelt az óriási — és jó! — rutinnal komponáló Jiri Hubac író, meg a szintén re­mek ritmust diktáló Jiri Ada- mec rendező. Ott volt például az a beugratásnak vélt, de an­nál véresebb kalanddá kere­kedett cigánylagzi a maga összeszurkált legényeivel, fér­fijaival! Hát ilyesmit aligha lehet csak úgy, az íróasztal mellett üldögélve kitalálni — az efféle mélymerülésekhez a legtökéletesebb jelenismeret szükségeltetik. Olcsó játék lenne mindezek után elbutáskodni azon, hogy­ha neked az Isaura, akkor ne­kem csakis a Jandera doktor, de mert tényleg egy jobban is­mert és valóságosabb környe­zetben villogtak itt a fehér kö­penyek, s folyt a könny, pa­takzott a vér, emezek a Jaro- mirok, Járdák és Jaruskák sokkal inkább mutatkoztak közeli rokonnak, alkalmasint testvérnek, mint -amazok a brazil korbácscsattcgüktók, mű- könnyeregetők... S mielőtt ez a párhuzamba állítás némelyek ízlését bánt; va billenne át az utóbb műi sorba iktatott újabb kori mu­tatványra, zárjuk le azzal ezt a búcsúztatót, hogy bár,a Ma­gyar Televízió is tudna' olyan test- és lélekközeli mutatvá­nyokat produkálni, amint azt északi szomszédaink (lásd: Kórház a város szélén, s lásd amazt a közértes történetet) immár meglehetősen hosszú ideje teszik. Ügy hírlik, mos­tanában készítenek elő egy valamiféle képes-hangos Sza­bó családot. Ugyan miképpen fog majd ez a família velünk, készüléktulajdonosokkal ba­rátságba, rokonságba kevered­ni?! Vígopera. na m^r nincs — mert mostanában tényleg nincs — kínálat Szabadság té­ri illetőségű tévéjátékokból, akkor legalább legyen valami olyan spektákulum, amelyben hazai színpadjárók mutogat­ják magukat. Legyen például egy vígopera-bemutató a Ze­nés tv-szinházban a la Cima- rosa, címe szerint pedig mi más, mint A titkos házassági És lett is, de akik végigunat- kozták ezt az irdatlan hosszú­nak tetsző áriasort, duetto­zást, bizonyíthatják, hogy iga­zán csak a zenei anyaga sike­redett, amúgy — a nagysze­rű Gregor József kivételével — jobbára minden átélés nél­kül kellemkedtek a fel­kért operisták. A színpadon is kell valami igazi' ráhangoló­dás, hát még a kamerák előtt... Akácz László Gyökeret eresztettek valamennyien A hazához való viszony, ,á szülőföld szeretete is jelentős helyet foglal el a regényben. Az író egyik szereplőjével mondatja el: Nekünk vala­mennyiünknek, uherskói ma­gyaroknak meg palócoknak, csabai tótoknak és magyarok­nak, mokrai románoknak egy a hazánk: Magyarország. Ide gyökereztünk, ehhez a föld­höz. — És mik ezek a gyökerek, apám? — kérdezi a fiú. —- Aát, hogy itt születtünk, itt tanultunk meg beszélni, itt lestünk meg egy fürdőző nőt, itt verettünk meg pandúrok által, itt temettük el a nagy­apánkat, vetettünk és arat­tunk, itt égett porrá a sze­münk láttára a házunk, itt építettünk helyette újat, itt jöttek világra testvéreink, itt láttuk őket tehetetlen jószág,- ból emberfiává fejlődni, egy­szóval történetek és történé­sek sora, amelyeket égy bizo­nyos helyen átélünk, ezek azok a gyökerek, amelyeket a szülőföld, a háza talajába en­gedünk. A regény lapjain kibonta­kozik az egész társadalom. Az első világháború, a Tanács- köztársaság, a Horthy-világ és. a második világháború, amelyben ugyancsak megke­verik az embereket, s felszít­ják az érzelmeket, s egymás­ra uszítják a népéket. Egymásra találtak a történelem viharaiban Az egyik Sóvágó, aki Csa- bán tisztviselőként dolgozik, csak akkor tudja meg, hogy elődei között más vallású is akadt, amikor a zsidótörvény miatt igazolnia kell származá­sát. Wilhelmina asszony is ke­veset ért abból, ami körülöt­te történik, ő csak szereti a férjét, a családot, az embere­ket. Mint ahogyan a tót Uhri­nyi János a földet. Mindegyik család, a pék, a földműves, a vállalkozó átéli ezeket a ne­héz időket, s eljön a felsza­badulás. Uhrinyi János már vakon éri meg, Sóvágó Jenő a marhavagon padlóit szédi ki, úgy szökik meg, amikor századát Nyugatra viszik, va­lahol Mezőtúr környékén esik a sínek közé, hogy sántikálva jusson haza. Csabára. Jelente kezik a városházán, ahol már az Uhrinyi lány intézi az ügyeket. Éles szóváltásba ke­verednek: a férfi el akarja hagyni a várost, hiszen nincs semmi, ami visszatartsa: csa­ládját szétdúlták, apja laká­sát kifosztották. S nem akar újrakezdeni semmit. A lány, Uhrinyi Marcsi marasztalja, hiszen az ő apja is egykor, a húszas években ki akart ván­dorolni, de mégis itthon ma­radt, visszahúzta a föld. Vé­gül is az Uhrinyi lány és Só­vágó Jenő egymásra találnak. Ennyi a regény tartalma. A földdel való örökös küszkö­dés, a különböző társadalmi és emberi problémák sokasá­ga, hogy végül az író megmu­tassa az emberek — külön­böző népekből jöttek — őszinte egymásra találását. Igaz, őszinte regény a Kő­váry E. Péteré. Érdemes el­olvasni. Gall Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom