Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-02 / 51. szám

PKST «Hit 1987. MÁRCIUS 2„ HÉTFŐ Az értelmi fogyatékos gyermekek nevelése Szülőknek az oktatási törvényről A tanköteles korba lépő gyermekek fejlettsé­gi szintje nem egyforma. Az eltérések lehet­nek pozitív és negatív irányúak: tehetsége­sebbek, illetve fejlődésben elmaradtak. Néz­zük meg ez utóbbiak neveltetési lehetőségeit! Az elmaradásnak számos oka lehet. Így pél­dául a rossz szociokulturális helyzet, az átla­gosnál jóval gyengébb fizikai állapot, testi, érzékszervi vagy értelmi fogyatékosság, be­illeszkedési zavar és így tovább. Az oktatás­ügy feladata, hogy ezeknek a gyermekeknek is biztosítsa az optimális fejlődés lehetőségét. Ezt a pedagógiai, egyúttal rehabilitációs mun­kát az új oktatási törvény segíti. Az óvodá­ban a kicsinyeket nem kor, hanem képesség szerint kell küzépsős vagy nagycsoportba so­rolni: ezért kötelezhető a szülő, hogy gyer­mekét óvodába járassa. Kötelező a fogyatéko­sok számára az iskolaelőkészítő, ha az iskolá­ba lépéshez szükséges feltételeket az óvodai nevelés nem tudta biztosítani. Lehetséges az is, hogy a fejlődésben visszamaradt tanköte­les még egy évig óvodában maradjon. Az is­kolában például a differenciált egyéni bánás­mód, az esetleg alacsonyabb osztálylétszám, a pedagógiai asszisztensek alkalmazása szin­tén a felzárkóztatást szolgálja. Ha a helyzet úgy kívánja, a tanuló speciális nevelésben is részesülhet. Szakértői bizottság Hogyan kerül egy gyerek a speciális nevelés területére? Vannak olyan fogyatékossá­gok, amelyek rögtön születés­kor, vagy viszonylag hamar könnyen felismerhetők. (Vak, súlyos csökkentlátó, süket, sú­lyos nagyothalló, súlyos vagy középsúlyos értelmi vagy tes­ti fogyatékos stb.) Az értelmi fogyatékosok kivételével — mondható — beiskolázásuk út­ja, lehetősége a köztudatban ismert. Az értelmi fogyatéko­sok speciális általános iskolá­ba való áthelyezését az úgy­nevezett szakértői bizottság intézi. Ilyen bizottság me­gyénkben kettő működik: Bu­dapesten és Cegléden. A szülők kérésére azok a gyermekek, akik a gyógypeda­gógiai óvodai nevelésre alkal­masak, már hároméves ko­rukban ^ fogyatékosságuknak megfelelő nevelésben része­sülhetnek. A tanköteles korba lépők esetében az óvoda, is­kolába járóknál pedig az álta­lános iskola tesz javaslatot az áthelyezésre. Azt, hogy a ta­nuló értelmi fogyatékos-e vagy sem. az előbb említett szakér­tői bizottság állapítja meg. A bizottságban pedagógus, pszichológus és orvos vizsgál­ja a tanuló testi-lelki állapo­tát, személyiségét. Csak azo­kat helyezik át speciális ne­velésre, akik enyhe Vagy kö­zépsúlyos értelmi fogyatéko­sok, s eredményes fejlődésük egyedül a speciális általános iskolában lehetséges. Nagyon helytelen, ha némely szülő til­takozik e vizsgálat ellen. A tiltakozás mögött rendszerint ismerethiány, régi, rossz elő­ítélet található, ami megszün­tethető, ha a gyermeket tanító pedagógus kellő tapintattal pontos tájékoztatást, felvilágo­sítást ad. Ehhez azonban az kell, hogy az általános isko­lai nevelők ismerjék az áthe­lyezési vizsgálat lényegét, a várható döntés következmé­nyeit. Az új oktatási törvény meg­különböztetetten gondoskodik a fogyatékos gyermekek neve­léséről. A tanulók hátrányos megkülönböztetését, majd az eltérő fejlődésből adódó nem- kívánatos következményeket azáltal szüntette meg, hogy mindenfajta alsó fokú oktatási intézményt általános iskolá­nak deklarált. Ezen belül azonban módot ad a testi, az érzékszervi, az értelmi és be­szédfogyatékosságú tanulók — a fogyatékosság jellege sze­rinti — differenciált nevelésé- re-oktatására. Megyénkben egy, a siketeket, egy, a hallássérülteket nevelő intézmény mellett — amelyek országos beiskolázásúak — a következő értelmi fogyatékoso­kat oktató általános iskolák, illetve erre a célra szervezett osztályok vannak: az enyhe értelmi fogyatékosok számára négy önálló általános iskola, három diákotthonnal működő oktatási intézmény és 67 te lepülésen erre a célra szerve­zett speciális általános isko­lai osztály. Ezek összevont osztályok. Felszereltségük, kö­rülményeik sajnos nagyon megnehezítik az ott tanuló gyermekek munkáját, s ezert egyre nehezebben tudnak a tantervi követelményeknek megfelelni. Az itt tanuló gyer­mekeknek mindenképpen a körzetesítés vagy diákotthoni elhelyezés jelentene biztos fejlődést. Az enyhe értelmi fo­gyatékos tanulók száma 3017. Ebből az előbb említett osztá­lyokba 2112-en járnak. A szám lehangoló és — mi tagadás vezet a megyék statisztikájá­ban. Mik a lehetőségek? A középsúlyos értelmi fo gyatékosok részére két neve­lési-oktatási intézmény van. (Cegléd, Csobánka), 275 hely- lyel. Azonban 250 tanulójuk van. mert néhány szülő úgy gondolja, hogy gyermekük szo- cializálódását az otthon, a család jobban biztosíthatja. Így nem fogadták el a fel­ajánlott lehetőséget. Mások rosszul értelmezett szeretetre hivatkozva, a szorgalmi idő­re sem válnak meg gyerme­küktől. Nem látják be, hogy éppen az ilyen típusú gye­rekeknél érdemben nem pó­tolhatja más a tervszerűen végzett intézményes nevelést. A meglévő osztályok, osztály­létszámok egyes esetekben szintén akadályozhatják a rá­szorulók felvételét. Így tar­tunk nyilván 58 olyan kö­zépsúlyos értelmi fogyatékos tanulót, aki nincs nevelő-okta­tó intézményben, s csak 6 órás korrepetálásban részesül. Ök a tanév végén osztályozó vizs­gát tesznek. Ha egyszer ele­gendő hely lesz, kötelezni le­het a szülőt arra, hogy gyer­mekét iskolába járassa. Ugyanis a törvény kötelezően írja elő a tanköteles fogya­tékos gyereknek — a külön jogszabály rendelkezései sze­rint kijelölt általános iskolá­ban — a tankötelezettség tel­jesítését. Az értelmi fogyatékosság ko­rai felismerése nagymértékben Valósághű pályázatokat várnak Örökítsék meg krónikában Életünk jő részét munkahe­lyünkön töltjük. Akarva-aka- ratlanul tanúi, részesei le­szünk mások — s ezáltal az üzem — gondjainak, eredmé­nyeinek. Azonban minden bi­zonnyal csak keveseknek jut eszébe, hogy az egyes napok eseményeit leírják. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága ta­lán éppen ezért hirdetett or­szágos pályázatot Üzemünk, munkahelyünk élete 1987-ben címmel, hogy legyen, aki meg­örökítse 1987. január 1. és de­cember 31. között az üzemük­ben történteket. A krónikaírói pályázatra vállalkozók — egyén vagy bri­gád — mutassák be gazdálko­dó egységüket: írják le a leg­fontosabb feladatokat, a fel­vetődő problémákat. A króni­kákból ily módon kitűnik, mennyiben térnek el egymás­tól a munkahelyek es a dol­gozók érdekei, hogyan élik meg ugyanezt a vezetők és beosztottak, munkások és ér­telmiségiek, és az is, hogyan sikerül a célokat elérni. Ehhez azonban természete­sen az is szükséges, hogy ál­landóan tájékozódjanak a lé­nyeges eseményekről, s magá­tól értetődő, hogy a „krónika- író körtől” származó híradá­sokat eseménynaplóban rögzít­sék. Az év végén visszatekint­ve így nemcsak az ünnepélyes pillanatokra lehet emlékezni, hanem a hétköznapokra is. A pályamunkák terjedelme legfeljebb 50 oldal lehet, bri­gádok esetében 20. Az írásmű­vet két példányban kell bekül­deni 1988. április 30-ig a Ha­zafias Népfront megyei, illet­ve budapesti szervezetéhez. Értékelésre és eredményhir­detésre jövő év őszén kerül sor. növelheti a tanulók fejlődési kilátásait. Ilyenkor a legva­lószínűbb, hogy a tanköteles koruk végére elvégzik a 8. osztályt. Jelenleg — mert már egy-két év késéssel helyezik át — igen sok diák marad ki a felső tagozatról, mivel tan­kötelezettsége megszűnt. Leg­alábbis eddig ez volt a hely­zet. Az új törvény lehetővé te­szi, hogy 18 éves koráig jár­hat iskolába az értelmi fo­gyatékos, hogy elvégezhesse a 8. osztályt. Ezután a pályavá­lasztási tanácsadó vizsgálatá­nak megfelelően, speciális szakiskolába kerülhet, ahol szakmunkás- vagy betanított munkás bizonyítványt szerez­het. Ezt is az új törvény tet­te lehetővé. A határesetekről Üj, hogy azokban az ese­tekben, amikor a szakértői bi­zottság nem tudja egyértel­műen eldönteni egy gyerekről, hogy fogyatékos-e vagy sem, tartós megfigyelést ^javasol­nak. Ez azt jelenti, hogy eze­ket a tanulókat valamelyik in­tézetben, közösségben, egy hé­ten át tevékenység, tanulás, játék közben figyelik, s csak ezután tesznek javaslatot a további iskoláztatásra. Ha­sonlóan járnak el olyan ha­táreseteknél is, amikor azt kell e.döpteni, hogy a J,an,üló enyhe vágy középsúlyos "ér­telmi fogyatékos-e, illetve egészségügyi intézeti elhelye­zése az indokolt. Tavaly az ál­talános iskolák 913 tanulót ja­vasoltak áthelyezésre, ebből 797-et enyhe értelmi fogyaté­kosnak találtak, 64-et középsú­lyos értelmi fogyatékosok in­tézetébe javasoltak, 64-nél pe­dig nem találtak értelmi fo­gyatékosságot. Náluk az el­maradás olyan okokra vezet­hető vissza, amelyek a csalá­di körülmények megváltozta­tásával, korrepetálással meg- szüntethetők. Diósi Gábor Filharmónia-koncertek V endégmű vészek Ismét számos vendégművész érkezik az Országos Filhar­mónia márciusi hangverse­nyeire. Sokakat közülük mar jól ismer a magyar komolyze­ne-kedvelő közönség. Például március 2-án a Bu­dapest Kongresszusi Központ­ban Joó Árpád, a Kanadában élő magyar zongoraművész és karmester a Magyar Állami Hangversenyzenekar Wagner - estjét dirigálja. Március 4-én a Zeneakadémián lép fel Mi­hail Pletnyov szovjet zongora- művész. A fiatal, ám máris világhírű zongorista budapes­ti hangversenyén Schumann, Chopin és Grieg műveit szó­laltatja meg. Giuseppe Patané olasz karmester március 6-án és 8-án a Zeneakadémián a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát ve­zényli. a műsorban Mascagni, Mendelssohn és Brahms mű­vei csendülnek fel. Sivó Jó­zsef, az Ausztriában élő he­gedűművész március 11-én a Pesti Vigadóban Schumann, Weber, Prokofjev és Beetho­ven szonátáit, illetve meló­diáit adja elő. Jandó Jenő zongoraművész közreműködé­sével. Március 20-án a nyolc esztendővel ezelőtt megala­kult jereváni kamarazenekar vendégszerepei a Zeneakadé­mián. siTv -FIGYELŐ' Berek Kati. Akik csak fil­men vagy képernyőn látták fegyelmezett beszédű színész­nőnket, Berek Katit, azok is ráérezhettek arra, hogy mi­csoda tartás feszül benne, mi­lyen erőt rejt miagában ez a különben törékeny test. Aki pedig pódiumon is látta már állni, hallotta kiperegni szá­jából a kemény ritmusba ren­dezett szavakat, nos, az ta­pasztalhatta igazán a mar- kánsságnak ezt az éles raj­zát. És most, amikor a Mester­sége: színész című sorozat szombaton este esedékes sze­replőjeként ő kapott szót Vit- ray Tamás mikrofonja előtt, bizony izgulni látszott. Még­pedig annyira, hogy faggató- ja szóvá is tette; mintegy ez­zel a leleplezéssel indította el a beszélgetést. Igen, Berek Kati drukkolni látszott, s nem csupán a te­kintete, a keze rebbent, ha­nem ott belül is ez a felfoko­zott izgalom munkált benne meglehetősen sokáig. Mindez azért alakulhatott így, mert — Gyurkó László közismert darabcímével titu­lálva — szerelmünk, Elektra a legnagyobb nyilvánosság előtt, a legnagyobb őszinteség­gel akart és. tudott is vallani. Lelkét pőrére vetkeztetve Felidézett melódiák A Magyar Rádió stúdióiban készülnek a következő napok, hetek és hónapok aktuális műsorai. A képen Nemes Andrást látjuk, aki a Gramofonalbum gazdája vonta meg immár igencsak terjedelmes színi pályájának mérlegét. Hogy mi volt e két fő ál­lomás között? Rengeteg föl- lobbanás, nagy láz, kacérko­dás a rendezéssel, és ami a legforróbb emlékként maradt meg benne: az izgalmas és a korábbiaknál egészen más feladatokat felkínáló műhely, a 25. Színház. Ez az immár teátrumtörténeti jelenségként emlegetett társulás számít az ő legkedvesebb családjának, hiszen a nehezen, vagy egy­általán be nem skatulyázha­tó személyisége ott talált ha­sonló gondolkodású, a mást és másképpen csinálni akaró társakra. És most Győr az otthon. Mégpedig — hallhattuk — jó otthon, kedves otthon, ahol végre azokkal a nagy szere­pekkel is találkozhat, ame­lyek különben biztosan elke­rülték volna. Különösen azok a nézők vehették tudomásul elégedetten ezt a kinyilatkoz­tatást, akjk odaszerződésekor a Stúdió emlékezetes riport­ját is látták, hallották benne Berek Katinak ezzel a kegyet­lenül elcsattantott mondatá­val: most azt is megérhettem, amit eddig még nem — vidé­ki színésznő vagyok... Hát úgy látszik, mégsem karrierjének (és persze a kö­zönségnek) a kárára, hanem éppen a hasznára találta meg ö azt az oly meleg szavakkal emlegetett Rába-parti mene­déket! EvSZílkok. Annyit, de any- nyit dádázták már a Szeszé­lyes évszakok című szórakoz­tató magazint, hogy egy ideje kezdi megtalálni legjobb ön­magát. Szerkesztői — Sel- meczi Tibor és Szilágyi And­rás — az ebből is egy kicsit, abból meg egy picit elvet követve szemezgetik össze a negyedévenként esedékes lát­nivalót, és Antal Imrével úgy tálalják kisded kavalkádju- kat, hogy az kellőképpen la­za és sokműfajú valami le­gyen. És nem csupán más­honnan csipegetnek, hanem jószemű menedzserek módjá­ra futtatják is azt, aki egy­szer bevált. Ott vannak pél­dául a gyurmafilmesek. Hát ezek szinte csak nekik kö­szönhetik hirtelen — és jo­gosan! — jött népszerűségü­ket. Ugyanígy azok az elfele­dett pesti kabarészerzők is a halhatatlanságot, akik egy- egy tréfával, vidám jelenettel térnek vissza mulattatni és nem kísérteni. Akácz László A cigányság életének dokumentumai Ami a beilleszkedést segíti V an-e napjainkban cigánykérdés Ma­T gyarországon? A válasz nem egy­szerű. Van vagy nincs. Folyamatában kell néznünk a helyzetet. Kétségtelen, hogy ez a népcsoport a legszámosabb hazánkban. A magyarországi cigányok száma a tanácsi adatok szerint 350— 360 ezerre tehető. A korábban jellem­ző igen nagy gyermekáldás csökkenése és a megkezdődött asszimiláció miatt ez a szám alacsonyabb, mint 1979-ben volt. Létszámuk azonban így is na­gyobb, mint a hazánkban élő nemzeti­ségeké együttvéve. Hogy mi velük ma a helyzet, azt megtudjuk, ha elolvassuk A magyar- országi cigánykérdés dokumentumok­ban 1422—1985 című könyvet, amelyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg. A kötet átfogóan tárgyalja a cigánykér­dést, Európában való megjelenésüktől napjainkig. Ma már egyöntetűen meg­állapítható, hogy Magyarországra az el­ső cigánykompániák a XIV. században érkeztek. Erre utalnak a Czigány, Ci­gány nevű települések, valamint Zi- gány családnév előfordulása. Az egy­kori dokumentumok azt is megemlítik, hogy főfoglalkozásuk a vas- és pléh- munka volt, közreműködtek a fegyver­készítésben. Ezek a vándorló csoportok­tól elszakadt, letelepült cigányok vol­tak, míg nagyrészük nem tudott fel­hagyni a kóbor-nomád életmód sok év­százados szokásával, sőt még az átme­netileg letelepült cigányság sem tudott véglegesen szakítani a kóborlással. A szerzők ezután sorra veszik a ci­gányság több évszázados magyaror­szági tartózkodásának történetét. Meg­vizsgálják, hogy miként éltek a feu­dalizmusban, milyenek voltak a szo­kásaik, milyen rendelkezések vonat­koztak rájuk? Mit tartalmazott Zsig- mond király útilevele László vajda és népe számára? Hogyan vélekedett I. Ferdinánd és Izabella a cigányokról, milyen rendelkezést adott ki Mária Te­rézia? Külön fejezetben foglalkoznak az előítéletek kialakulásával, azzal, hogy miért maradt fenn ez az előítélet napjainkig. A burzsoá korszakot külön tárgyal­ják, ismertetik az 1893-as cigányössze­írás eredményeit, a cigányügy képvi­selőházi tárgyalását, valamint a bur­zsoá közigazgatás és a cigánykérdés összefüggéseit Nem hallgatják el azt, hogy például Endre László nyilas ál­lamtitkár a fizikai megsemmisítésük mellett foglalt állást, így vélte megol­dottnak a kóborcigány-kérdést. Szeren­csére a felszabadulás megakadályozta ezt az embertelen, fasiszta népirtást. A cigánylakosság helyzetének megja­vításával 1945-öt követően a párt több alkalommal is foglalkozott. A kor­mányzat is több olyan rendelkezést, ha­tározatot hozott, amelyek a cigányság beilleszkedését, elmaradottságuk fel­számolását szolgálták. Az egymást kö­vető intézkedések eredményeként a munkaképes korú férfiak 85 százaléka dolgozik, a többi munkaképtelen vagy leszázalékolt. A nők közül 35 százalé­kuknak van állandó munkahelye. A dolgozó cigányok közül 51,2 segédmun­kás, 23,8 százalékuk betanított munkás, s csak 7,7 százalékuk szakmunkás, 82,7 százalékuk fizikai dolgozó és nem fizi­kai csak 17,3 százalék. A cigánytelepek felszámolása gyors iramban folytatódik. 1979-ben még 81 ezren laktak telepeken, míg napjaink­ban már csak 33 ezren. Két évtizedes fejlődés eredményeként lényegében megszűnt a cigányság fi­zikai értelemben vett társadalmi kire­kesztettsége, lényegesen javultak anya­gi körülményei. Ennek ellenére a tár­sadalomba való végleges beilleszkedé­sük, az asszimilálódásuk még mindig nehezen megy. Ha ez a folyamat nem gyorsul — ahogyan a szerzők megálla­pítják —, akkor hosszabb távon ez maga előidézője lehet a cigánysággal szembeni előítéletek fennmaradásának és újrakeletkezésének, valamint a ci­gányság körében ma nagyobb arány­ban előforduló deviáns magatartásnak. Ezért minden eszközt igénybe kell Venni, hogy a cigányság iskolázottsága, műveltsége emelkedjen. Megkönnyíti a beilleszkedést, a ta­nulást, hogy a cigánylakosság három­negyed része már csak magyar nyelven beszél, míg a cigányul és a románul beszélők szétszórtan élnek és legalább tízféle, egymástól eléggé eltérő dialek­tusban beszélnek. Ez utóbbi viszont ne­hezíti helyzetüket. A kulturális ered­ményeik, etnikai szokásaiknak megőr­zésére az utóbbi időben történtek in­tézkedések: nemrégen Országos Cigány­tanács alakult. A kötet szerzői megállapítják, hogy •r* még van tennivaló, hiszen nem mindenütt összehangolt az érdekelt ta­nácsi, gazdasági és társadalmi szervek tevékenysége. A cigányok életkörülmé­nyeinek, társadalmi tudatának, szoká­sainak, erkölcsének hiányos vagy téves ismerete is nehezíti a nevelőmunkát. A cigányság magyarországi történe­tének teljes összefoglalása, ismertetése ebben a könyvben, ezt a munkát is elősegíti. Ezért is dicsérhető a Kossuth Könyvkiadó, hogy Mezey Barna szer­kesztésében közreadta ezt a kötetet. Gall Sándor i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom