Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-07 / 56. szám
8 1987. MÁRCIUS 7., SZOMBAT T'”’* "1 T ' ' t 1 Tavaszvaro horgászok Már viszket a tenyerük A természet még ingadozik a tavasz és a tél között, hol egyiknek, hol másiknak engedve teret, persze nem kétséges, hogy a csatában melyik lesz a győztes. Bár vékony jég fedi a Ráckevei-Duna egyik holtágát, a szigetbecsei Berbenkov- szakadékot, a kotróhajó azonban már egy hete mélyíti, tisztítja a medret, hogy mire új életre kel a vízi világ, tiszta, egészséges környezet fogadhassa a pihenni vágyókat. A Dupa-ág mentén mindenütt megkezdődik a tavaszi nagytakarítás, a horgászegyesület tagjai rendbe teszik, megszépítik a vízpart környékét, hogy semmi se akadályozza az idénynyitást. A Mohosz Pest megyei intézőbizottságához tartozó egyesületek többsége túl van a közgyűléseken, a kibővített vezetői értekezleteken. A napvilágra került statisztikák arról tanúskodnak, hogy a megye horgásztársadalma a tavalyi szezonban is derekasan aprította a vízi sereget. A több Ezután öthetenként ügyelnek Átlépték a megyehatárt Valósággal tálcán kínálják — Gyakran úgy tűnik, mintha valamiféle áthatolhatatlan kőfal lenne a megyehatár — mondja Zink Imre, a zsámbéki tanács elnöke. — Bármilyen közműfejlesztésről van szó, ma még igen ritka, hogy az egymáshoz közeli, de más-más megyéhez tartozó települések összefogjanak. Szabad kapacitás Nincs ez másképpen az útépítéseknél sem. Ki ne érezte volna már egy-egy alsóbbrendű úton lépve ki a megyéből, hogy a határtáblánál zötykölődni kezd vele az autó, vagy éppen attól a ponttól simább az út. A hóekék is — igaz, kínkeserves erőfeszítéssel, bravúrral, de megfordulnak a megyehatáron, s a mezsgyét húsz-harminc méternyi, hótól fedett, letakarí- tatlan út jelzi. Éppen ezért lepett meg, amikor arról értesültem, hogy Zsámbék, amely Fejér és Komárom megyével is határos, a Komárom megyei Gyermely- nél áttöri ezt a képzeletbeli, ám sokszor a valódinál is erősebb falat és közös központi orvosi ügyeletet szerveznek Szomorral és társközségével, Gyermellyél. — Néhány éve elkészült a központi orvosi rendelő itt, Zsámbékon, mint a korszerű hétvégi ügyelet megteremtésének legfontosabb eleme. Van kis laborunk, ahol a legfontosabb vizsgálatokat elvégezhetik, működik a fizikoterápiás részleg is. Ezekkel a szolgáltatásokkal több település lakóit is el tudnák látni. Három körzeti orvosunk van. Vagyis a központi ügyelet háromhetenként jutna rájuk. Jó közlekedéssel Többek között a nagy leterheltséget jelentő ügyeletek számát szerették volna csökkenteni, így jött az ötlet, hogy más településeket is be kellene vonni az ügyeletbe. Természetesen csak közeli és jó közlekedési összeköttetéssel bíró község jöhetett szóba Így esett a választás Perbálra. — Elsősorban a megyében, a szomszédoknál jelentkeztünk, s azért mentünk át Komárom megyébe, mert Biator- bággyal nem tudtunk megegyezni — sorolja az előzményeket Muzsikáé dr. Dinnyés Terézia zsámbéki vb-titkár. — Gyormelyen viszont nagyon örültek nekünk. — Hogyne örültünk volna — mondja Vénusz Gyuláné, a gyermelyi közös tanács vb- titkára —, amikor tőlünk Tatabánya, ahová jelenleg tartozunk a hétvégi központi ügyeletben, huszonöt kilométerre van, ráadásul a közlekedés is csapnivaló. Zsámbék csupán tíz kilométerre és remek az autóbusz-összeköttetés is. Rendkívül előnyös számunkra ez a megoldás, hiszen gyakorlatilag ingyen jutunk ily módon a magas színvonalú orvosi ellátáshoz. Zsámbék tehát szinte egyedül állta az ügyelethez szükséges feltételek megteremtésének költségeit, a gépkocsit, a CB-rádiót, az orvosi szoba felszereléseit. Valósággal tálcán kínálják a Komárom megyeieknek az orvosi ügyeletet, hiszen az ottani egészségügyi vezetés garanciákat kért arra vonatkozólag, hogy mindez nekik nem kerül pénzbe. Mindig ugyanott — Mi a haszna mindebből a zsámbékiaknak? — Elsősorban a magas színvonalú ügyelet, s az, hogy minden hét végén ugyanazon a helyen, telefonszámon kereshető az orvos — mondja a zsámbéki vb-titkár. — Eddig háromhetenként, most a perbáli, illetve a gyermelyi doktorral már csak öthetenként jut egy orvosra az ügyelet sora. Az sem mellékes, hogy a nagyobb körzet — Zsámbék, Tök, Perbál, Szomor, Gyermely — több betege jobban ki tudja használni a labort, illetve a fizikoterápiás berendezéseket. Ezek ugyanis hétköznapokon is igénybe vehetők. Áprilisra ígérik Gyermely távhívóhálózatba kapcsolását, akkor az utolsó akadály is elhárul a központi ügyelet beindítása elől. Az igazsághoz tartozik, hogy Biatorbágyon a végrehajtó bizottság tiltakozott a közporyti ügyeletbe kapcsolódás ellen. Ott ugyanis igen jól működik a hagyományos hét végi inspekció, a biaiak, illetve a herceghalmiak megszokták ezt a megoldást. Nem akarták felrúgni a jól bevált rendszert. Vagyis, nem biztos, hogy egyetlen üdvözítő módszer a központi ügyelet bevezetése. Ám, ahol elhatározzák, ott dicséretes, követésre méltó megoldás lehet a zsámbéki. i mint 29 ezer leadott fogási napló szerint az egész ország területén 532 ezer kiló halat szákoltak meg. Ez egy kilóval kevesebb, mint a megelőző évi eredmény, ami abból adódik, hogy azóta is növekedett a pecások száma. A Ráckevei- Dunában horgászó 14 egyesület tagsága — a 10 ezer 639 leadott fogási napló bejegyzései szerint — 187 ezer 417 kiló halat fogott. A ráckevei halgazdálkodási bizottság majd 14 és fél millió forintot költött a telepítésre, amiből több mint 241 ezer kiló hal behelyezésére futotta. Az intézőbizottság és az egyesületek ugyancsak 14 milliót ruháztak be erre a célra. No de elég a statisztikákból, hiszen a közgyűlések után már az új szezon foglalkoztatja a halfogókat, akik örömmel vehetik tudomásul, hogy megint bővülnek a lehetőségek, A Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatósággal kötött megállapodás szerint az intézőbizottság megkapta a tássi zsilip alatti 5-ös, 6-os vizet, amely nagy népszerűségnek örvend a horgászok körében. Tavaly is 12 ezren próbáltak ott szerencsét. Ennyi embernek kulturált körülményeket kell biztosítani — fogalmazódott meg, s a gondolatot tettek is követik. Társadalmi munkát' is igénybe véve, lakókocsik fogadására is alkalmas parkolót, a mai igényeket kielégítő mellékhelyiségeket építenek, parkosítanak, padokat, hulladékgyűjtőket helyeznek ki. Nonstop nyitva tartó büfé, napi cikkeket árusító horgászbolt szolgálja majd a kirándulók kényelmét. A napijegy 100 forintba kerül és éjszaka is lehet pecázni. Kiskunlacházán egy elhagyott öthektáros kavicsbányatavat vett-kezelésbe az intéző- bizottság. Első nekifutásra 8 mázsa kárász, 15 mázsa ponty kerül bele. A további telepítés arányát az érdeklődés és a fogási eredmények határozzák meg. Optimális esetben évente 70—80 mázsánvi halat is elbír a víz. Kiskunlacházán nem lesz éjszakai horgászat, a napijegyet 150 forintért lehet megvásárolni. Igencsak viszket a horgászok tenyere, a tavasz már nem késhet sokáig. A fogási kilátások azon is múlnak, hogyan vészelte át a telet a frissen telepített állomány, s hogy milyen lesz a szezonban a Duna vízminősége. Mert hiába a felkészülés, a telepítés, a vízpartok csinosítása, ha a véletlen. vagy inkább az emberi felelőtlenség közbeszól. A horgász nem tehet mást: bizakodik ... K. L. A cím melletti képen: a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat hajója már egy hete dolgozik a szigetbecsei holtágban. A gép jókora kanalával egyszerre egy köbméter iszapot emel ki a fenékről. (Hancsovszki János felvétele) Bizalmi válság Áporkán Tényleg mindent megkaptak? Csendes kis település az 5I-es út és a Ráckevei-Duna-ág között Aporba. Fekvése olyan, hogy a főúttól éppen ideális távolságra van, aki autóval betér a faluba, annak bizonyosan ott van dolga, vagy éppen az üdülősorra igyekszik, amely szintén kellő távolságra található a lakóházaktól. Ahogy végighajtunk a hétköznap délelőtt csendes főutcán, csak gyerekkocsit toló fiatalasszonyokkal, boltba igyekvő nénikékkel, ráérősen kerékpározó kamaszokkal találkozunk. Minden nyugodt. Nehéz elhinni, hogy ez a békés falu forrong, mint ahogy azt a „több áporkai lakos” aláírással érkezett levél állítja. A felháborodás oka az orvoslakás, amelyet néhány esztendeje nagy közösségi összefogással tatarozott a falu ncpe, hogy végre letelepedjen náluk egy körzeti orvos. A tágas szolgálati lakással hirdetett állásra hamar akadt jelentkező. Harmadik esztendeje dr. V. T. rendel a faluban és lakik a kalákában rendbehozott házban. A levél szerint az áporkaiak azért forronganak, mert alig egy esztendeje, hogy az orvos megvette a szolgálati lakást, hamarosan pedig bejelentette, hogy Kinkunlacházára megy, átveszi az egyik nyugdíjba vonult orvos körzetét és ott kíván letelepedni. Az áporkai elöljárót keressük. Az élelmiszerboltban igazítanak útba, részletesen elmagyarázza a pénztárosnő, hogyan juthatunk Bucsi Imre házához. Menet közben két kerékpáros navigál tovább. A szürkére vakolt házban idősebb férfi nyit ajtót, de amikor az elöljáróról érdeklődünk, a falu túlfelére irányít. Tévedés lenne? Nem, gyorsan kiderül: Bucsi Imre hónapokkal ezelőtt lemondott a megbízatásról, csak ez még — a jelek szerint — nem ment át a köztudatba. Az a bizonyos házeladás — Kis falu ez — mondja Bucsi Imre, aki mindvégig kicsit lassan ts halkan oeszel, mint aki így akarja fékezni magat, indulatait. Késooo kiderül, hogy három honapja egészségügyi okokból mondott le elöljárói tisztéről, tálán éppen azért, mert egy tanácsi vita után lett előszűr rosszul, s nyilvánvaló, hogy Detegségé- nek leglobo gyógyszere a nyugalom. — Egy ekkora faluban hamar híre jár mindennek. Hallottam, hogy, valakik írtak a Hírlapnak. Ha jól tudom, az orvoslakás dolgában. Nem csoda, hogy nehezen emésztik meg a történteket az emberek, bár véleményem szerint a körzeti orvos indokait ei keil fogadni. A falu fűtött bizony rettenetes zajjál húznak el a repülőgépek, es a tavaly májusi repülőbaleset óta a doktor úr gyerekei nem mernek a kertben' játszani, annyira félnek. Különben is átvette az egyik lacházai körZetet, érthető, hogy ott szeretne lakni is. Csupán az zavaró, hogy a házvásárlás, illetve a távozás között alig néhány hónap telt el. Ráadásul — ez már a levél állítása — a tanács magasabb áron vásárolja vissza, a lakást — hogy á következő orvosnak adhassa —, mint ahogy eladta. — Éppen a minap járt nálam dr. V. T. — mondja méltatlankodva Berényi János, a Kiskunlacházi Közös Tanács elnöke. Azt panaszolta, elterjedt a faluban, hogy nyerészkedik a lakáson. Egyszerűen nem értem az embereket! Számtalan fórum van a falugyűléstől a tanácstagi beszámolóig, ahol választ kaphatnak minden kérdésükre. A szobám ajtaja bárki előtt nyitva áll itt, a tanácsházán is. De még senkit nem küldtem el, aki otthon, Áporkán keresett fel. A vb-ülésekre mindig meghívjuk a helyi elöljárót. Tanácstagnak nem kellett — Ki az áporkai vb-tag? — Nincs a testületnek tagja Áporkáról, de erről is csak ok tehetnek — válaszolja indulatosan. — Kis falu az, hamar kiderült, hogy az áporkaiak- nak nem kellenék tanácstagnak. Ezért inkább Kiskunlacházán indultam, ott, ahol régen dolgoztam, ahol ismernek és örültek nekem. Ennek ellenére az előző és most az új elöljárót meghívjuk a vb-ülésekre. — Akkor beszéljünk a lakáseladásról? — Dr. V. T.-t annak idején tucatnyi jelentkező közül választottuk ki, természetesen a szakemberek véleménye alapján. A fiatal orvos jól dolgozott, véleményem szerint az áporkaiak többsége elégedett vele. Igaz, tudom, hogy néhány család átjár a régi körzeti orvoshoz Majosházára, de ehhez joguk van. Dr. V. T. ügyvezető körzeti orvos még 1985 végén jelezte, hogy szeretné megvásárolni azt a szolgálati lakást, amelyben lakik. Ügy gondoltuk, hogy ezzel szorosabban kötődik majd Áporkához, ezért tavaly január 24-én a végrehajtó bizottság elé terjesztettük az eladás kérdését. Természetesen már akkor kikötöttük, hogy eladás esetén a tanácsnak elővételi joga van, s hogy nem kérhet érte magasabb árat, mint amennyit befizetett. A vonatkozó rendelet értelmében ugyanis az orvos lakottan vette meg a házat — függetlenül attól, hogy nem idegen lakik benne, hanem saját maga —. ezért a szakértő által értékelt árnak csak a felét. 385 ezer forintot kell fizetnie, s készpénzben is csak ennek tíz százalékát, a többit huszonöt évi részletre., A visszavásárlásról még nem készült okmány — folytatja az elnök, miközben a régi vb-anyagok között kutat —, de bizonvos. hogv mi csak annyiért vásároljuk viszA nem ivás szégyene L eteszem a tőesküt: nem azért írok a témáról, mert a közelmúltban a kormány Is hozott néhány adminisztratív határozatot az alkoholfogyasztás, elsősorban a munkakezdés előtti és a munkahelyi alkoholfogyasztás visszaszorítására. (Bár, ha ezt tenném, akkor sem érez- ném „bűnösnek*’ magam, mert az intézkedésekkel egyetértek.) Amiről szívesen megosztom gondolataimat az olvasóval, az a következő: Kedves ismerősöm férjénél az orvos magas vérnyomást és kezdődő cukorbetegséget állapított meg. Gyógyszereket írt fel számára, és szigorúan közölte, hogy amíg a gyógyszert szedi, nem ihat egy kortyot sem. Az illető férfi szívesen megiszik társaságban egy-egy fröccsöt, a t nyári melegben egy üveg hideg* sört, de ennél többet soha. Nemhogy nem alkoholista, de még csak nem is rendszeresen ivó ember. Az orvos figyelmeztetését komolyan vette, és az alkoholfogyasztási tilalom semmilyen nehézséget nem jelentett szamára. Igenám, de ... Átadom a szót a feleségének: „Amióta István gyógyszert szed, és egy kortyot sem ihat, teljesen furcsán alakul az életünk. Névnapra voltunk hivatalosak a múlt héten egy jó barátunkhoz. Kitértünk előle. István azt mondta, ő nem kíván egyenként mindenkinek magyarázkodni, hogy miért nem i«zik. Gondolhatod, hogy megsértődtek, mert ráadásul annyira zavarban voltam, hogy egy egészen átlátszó, buta kifogást mondtam. De ugyanez történt fordítva is. Disznót vágtak otthon a rokonok. Azt még valahogy kimagyaráztam, hogy nem tudunk odautazni. Ám a sógoromék meghozták a kóstolót azzal, hogy ők is velünk fogják majd vasárnap elfogyasztani, mert. a vágáskor úgy kifutottak az időből, hogy már nem is ültek le a vacsorához. Persze, azt mondtam, rendben van, akkor vasárnap szeretettel várjuk őket. Amikor a férjemnek megmondtam, hogv jönnek a húgáék eledre, szemrehányóan nézett rám: — De hát tudod, hogy nem ihatok! — Hát te maid legfeljebb nem iszol — feleltem. A következményekre ér* sem számítottam. István töltött a sógornak, mire az rászólt: — Nocsak, beteg vagy, hogy magadnak nem töltesz? — Beteg vagyok — felelte István. — No, éppen úgy nézel ki — volt a válasz, és a sogor gyorsan töltött Istvánnak is. Ilogy megmentsem a helyzetet, elkaptam előle a poharat, és azt mondtam: — Istvánnal volt egy fogadásunk, ha egy hónapon belül akárcsak egy kortyot is iszik, akkor en nyerek. Ezután gyorsan koccintottam, és én ittam meg István borát. A sógor sokat sejtetően nézett ránk: — Mi van pajtás, felöntöttél a garatra, és most vezekelsz?! No. hát te tudod... — mondta gúnyosan. Lenyeltük a dolgot, a hangulat jól elromlott, de hogy egy hónap múlva mit fogok mondani a sógornak, azt igazán nem tudom. Inkább egy éves fogadást kellett volna kitalálnom ptt hirtelenjében . ..” Eddig áz asszony elbeszélése. í!n pedig azon gondolkodtam el, mennyire igaza van, nálunk, satnos, elképzelhetetlen egy társasági együttlét szeszesital nélkül! T évedés ne essék*, nem va- gvok megrögzött antialkoholista. Csupán azon gondolkodom. hányán vannak, akik csak a társaság kedvéért, emelik fel az első és a második poharat. Es hogy mi következik azután?!... (sárdi) sza a lakást, amennyit dr. V. T. nekünk eddig befizetett. — S ha olyan igénnyel jelentkezik, hogy fizessék meg azt, amit már ö épített be a házba vagy ültetett a kertbe, mindazt, amivel a ház értékét ö növelte? — Ha ilyen lenne, ezt is pártatlan szakértővel kellene felbecsültetnünk. Ebben az esetben viszont ilyen kérés fel sem vetődhet, mivel rövid időről van szó. Vagyis ezen a „bolton” a tanács semmit nem vesztett. Már csak azért sem szórhatjuk a pénzt — még ha az áporkaiak szerint ezt tesz- szük is —, mert a tanácsok pénzügyi gazdálkodását igen gyakran és rendkívül mélyrehatóan ellenőrzik, s az ilyen ügyletek jogszabályba ütköznek. < — Van-e szabad szolgálati lakásuk Kiskunlacházán dr. V. T. számára? Engedni és békiilni kell! — Nem volt, ezért vásároltunk egyet, egymillió kétszázötvenezer forintért. A kulcsait éppen a napokban kaptuk meg, így pontos költségvetés még nem készült a felújítására, de biztos, hogy nem kerül majd sokba, hiszen az épület jó állapotban van, csupán festeni, mázolni, takarítani kell. — Mi lesz, ha jelentkezik egy év múltával az orvos, hogy szeretné megvenni az épületet? — A vb-tagok kikötése volt, kerüljön bele a szerződésbe, hogy ez a lakás nem eladható. Inkább építési telekhez, kedvezményes kölcsönhöz segítjük az orvost, ha kéri. Ez egyébként más szolgálati lakásban élőkre is vonatkozik. Kiskunlacházán például a három orvos közül kettő a saját házéban lakik. — Visszatérve az áporkaiak- ra. Nyilvánvaló, hogy a híresztelésnek nincs alapja, a tanács nem herdálja a pénzüket. Mégis érezhető némi feszültség a lakosság és a tanács között. Áporkán is úgy fogalmaztak, ön is azt mondta, hogy ott lakik, s nem azt, hogy áporkai. — Abba a faluba nősültem — mondja Berényi János —, de igazán soha nem tudtam megérteni az áporkaiakat. Ők talán azért nem kedvelnek engem, mert mint pártmunkás részem volt a téeszegyesités- ben. De azt senki nem mondhatja, hogy Áporka társközségként nem kapott meg mindent, ami valóban jogos igénv volt. A két településen az,, elkövetkező két esztendőben**csnknerm tízmilliót költünk az egészségügy fejlesztésére. Beindul a második gyermekorvosi körzet, megteremtjük a központi orvosi ügyelet tárgyi és személyi feltételeit. Az új gyermekorvosnak a rendelő tetőterében építünk lakást, s mivel az or- \!os felesége gyógyszerész, egy szolgálati lakással két égető gondot oldunk meg; lesz végre patikusunk. Ebből is látszik. hogy nem herdáljuk a pénzt. Csak ilyen helyzetben, hangulatban nehéz dolgozni. A gyanakvás légköre valóban megmérgezi a legiobb kezdeményezéseket is, a sanda célzások. gonosz pletykák megkeseríthetik ártatlan emberek életét Az is tény viszont. hogv felelős államigazgatási. választott vezető nem élhet örökké perben és haragban választóival, lakótársaival, még akkor sem. ha közvetlenül nem ők segítették a tanácselnöki székbe. Móza Katalin
