Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-07 / 56. szám
MAGAZIN MAT .llf.fcl 1987. MÁRCIUS 7., SZOMBAT Színházi levél A szép (?) öregség A nyugdíjasok országa vagyunk, ha a Statisztikai Hivatal megbízható adatai szerint a magyar népesség 21,5 Százaléka (1985-ös adat) nyugdíjkorhatáron felüli? S ez a mindennapok átlagára lefordítva any- nyit jelent, hogy minden ötödik férfi és nő elmúlt 60, illetve 55 éves, — tehát elvben nyugdíjas a népesség bő egyötöde. I,ehetne összehasonlító adatokat kikeresgélni a különböző országok hasonló kormegoszlásáról. Bizonyára akadna köztük a mienknél sokkal kedvezőbb arány, s esetleg a magyar adatoknál is magasabb számok. De ezekkel az összehasonlításokkal nem sokra mennénk. Nemcsak azért, mert az egyes országokban más és más a nyugdíjkorhatár, vagy mert a nyugdíjasok szociális és társadalmi helyzete, ellátottsága stb. roppant különböző. Hanem főleg azért, mert itt és most minket édeskevéssé érint, mi a nyugdíjasok helyzete mondjuk Svédországban vagy Svájcban, esetleg Brazíliában vagy Ausztráliában. Ez az egyötöd népességnyi magyar nyugdíjas ugyanis itt és most jeleni problémát nekünk. És nekik. Tulajdonképpen helyesebb, volna nem nyugdíjasokról, hanem időskorú, emberekről beszélni. Hiszen ebben a bő egyötödben végül is benne foglaltatik az épp hogy a korhatáron átlépett, még jó erőben lévő, esetleg a nyugállományba vonulás után is aktív, „visszadolgozó’’ férfi és nő meg a kilencvenéves aggastyán is. Az egyik még hasznos tagja tud lenni a társadalomnak, még nem egyszerűen csak szociális teher az állam költségvetésében (amint ezt egynémely érzéketlen pénzügyi fórumok, ha nem is nyíltan, de szívesen emlegetik), a másik viszont már nem termel értéket, már csak egy korábbi periódus (évtizedek) munkájának akkor megtermelt értékei nyomán élvezi a (nem túl magas) nyugdíjat. Az általában inkább csak hiedelem, hogy nagyon sok a magasnyugdíjas. Az adatok mást mondanak. 1985-ben a 2000— 2499 Ft-os sávba tartozott a nyugdíjasok 29,3 százaléka, a 2500—2999-esbe a 23,7 százalékuk, a 3000—3999-be a 22,8 százalék. Ez összesen több mint a nyugdíjasok 76 százaléka. 6 és 7 ezer között viszont csak 1,9, 7 ezer fölött pedig 2,4 százalékuk kapott nyugdíjat. D e nem csak a pénzekről van szó, bár ez a nyugdíjas lét alighanem legfontosabb tényezője. Arról is szó van, hogy az anyagiakon kívül milyen a nyugdíjas, az időskorú helyzete a társadalomban úgy általában? Hogyan kezelik (szociálisan is, egészségügyi szempontból is), kap-e gondozást, törődést vagy elhagyatottan és elhanyagoltan éli le esetleg még évtizedekben számolható (nevezzük így) a társadalom szempontjából passzív életét? Más szóval: szép-e az öregség, vagy csak öregség, lassú hanyatlás, szépség nélkül, örömök nélkül. a haszontalanná vált ember keserű érzéseivel megszo- morítva? Azt hiszem, itt megint illik differenciálni. Van, akinek szép az öregsége, mert olyan a családi, a társadalmi környezete. Más öregeké — nagyon soké — egyáltalán nem szép. Terhére vannak a családjuknak, árkörnyezetüknek, a tanácsi szerveknek — és ez iszonyatos érzés lehet, különösen annak, aki ezt meg is tudja fogalmazni, fel is dolgozza magában, s nemcsak vegetál egyre szomorúbb körülmények között. Vészi Endre „Keserű komédia’’ alcímet viselő darabja, a Le az öregekkel! a Nemzeti Színházban erről a korosztálycsoportról beszél. Azokról a nyugdíjasokról, akik még szerencsésnek is mondhatók, mert szociális otthonban kaptak helyet. Van tehát fedél a fejük fölött, van ágy, ahol alkatnak (ha a szobatársaktól tudnak), kapnak napi háromszori étkezést, ami persze nem egyenlő egy reprezentatív Gundel-ebéddel, s még orvosi felügyletben is részesülnek. Még inkább részesülnek azonban az otthon vezetőinek kis (vagy nem is olyan kicsi) manipulációiban. Az a szociális otthon, amely ebben a darabban megjelenik, a kiszolgáltatottság, a percenkénti megalázás színhelye. S ha tudjuk (mert tudjuk), hány ilyen eset, hány ilyen otthon van a valóságban, egy kicsit elszégyelljük magunkat ott a nézőtéren. És fel is háborodunk, hiszen végtére is arc- pirító, megengedhetetlenül aljas dolog visszaélni szegény kis öregek helyzetével, erkölcstelenség nyerészkedni rajtuk, s a többi, s a többi. Csak hát bizony ez is van. És ez akkor is tűrhetetlen, ha az ország valamennyi ' szociális otthona, gondozója stb. közül csupán csak egyetlenegyben vannak (volnának) ilyen állapotok. V észi.t azonban nem elégíti ki ennek a helyzetnek az ábrázolása. Hozzákapcsol egy- másik dramaturgiai szálat: a mai fiatal értelmiségiek konfliktusát. Azt a törekvésüket, hogy minél.előbb,és bármi áron érvényesüljenek. Ez itt konkrétan egy kezdő filmrendező személyében jelenik meg, aki éppen azt találja ki, hogy egy szociális otthonban forgat filmet az öregekről — de nem a 'megható életképeket keresi, hanem a helyzetük komorságában is fellelhető groteszk humort. És ezt akkor is keresi, sőt, megrendezetten létre is hozza, ha az elet egyáltalán nem ilyen. Van aztán még egy harmadik szál is: az otthon egyik kedves öreg hölgygondozottja férjhez menne egy másik gondozotthoz. de arról kiderül, hogy szélhámos. Rettenetesen súlyos emberi tragédia ez. Szegény öreg hölgy, „Ezüst mami”, ahogy az otthonban nevezik, bele is roppan. Vitathatatlan a darab aktualitása. Szándékai nemességéhez kétség nem férhet. Csak az a baj, hogy a három réteget, a három témaszálat nem tudja igazán egybefonni, külön történetek maradnak, s a dupla befejezés is sokat ront a művön. Ami dicsérhető: a színészi alakítások. Különösen Lukács Margit Ezüst mamija és Agárdi Gábor link, szélhámos Dzsuliója. Takács István Titkos szavazás a vezető személyéről Szülőknek az oktatási törvényről * Érvényesüljön a szakmai és politikai rátermettség Az ember azt hinné, a világon a legegyszerűbb dolgok közé tartozik a demokratikus jogok, a demokratizmus gyakorlása. Aztán a gyakorlatban kiderül, hogy bizony épp az ellenkezője igaz, hiszen mini minden mást, ezt is tanulni kell. A nagy változásoktól elbizonytalanodunk, gyakorta szorongóvá válunk. így vagyunk ezzel valamennyien, s hasonlóan éreznek a pedagógusok is az oktatási törvény kapcsán. A számos változás mellett ebben az esztendőben demokrati- kusabbá vált az oktatási intézmények vezetőinek kinevezése — pontosabban, a törvény szavainak megfelelően: öt évre szoló megbízása — is. Eddig ilyen alkalmakkoi a tantestület véleményére, a jövőben egyetértésére van szükség. Sok iskolaigazgató már a rendelet megjelenése előtt is dilemmában volt, nem szívesen — vagy egyáltalán nem — vállalta a kockázatot. Pályázati rendszerben S most mi is történt? A törvény egy-egy iskolaigazgatói vagy vezető óvónői poszt betöltésénél ugyanolyan feltételeket teremtett, mint amilyenek a társadalom más intézményeiben, gazdasági egységeiben vannak. Az üzemekben a pályázatok alapján a vállalati tanács dönt az igazgató személyéről. Ezután az iskolákban, az óvodákban is megerősödik a tantestületek felelőssége. A vállalati tanács titkosan ^szavaz; az oktatási intézmények vezetőinek megbízásához — a pályázatok alapos ismeretében — a nevelő- testület ugyancsak titkos szavazással nyilvánított egyetértése szükséges. Nem véletlen tehát, hogy elismerten jó ve- vezetők is fontolgatják, be- nyújtsákt-e pályázatukat. — Mi erről a megyei tanács illetékeseinek véleménye? — kérdeztük Vörös Géza főtanácsost és Martinusz Ferencet, a művelődési osztály csoportvezetőjét. — Először talán tisztázzuk a törvény lényegét '— mondta Vörös Géza. — A megbízás mindig augusztus 1-jétől az ötödik év júliusának végéig tart. Az állást csak nyilvánosan meghirdetett pályázat útján lehet betölteni. Az érdekelteknek vezetési programot kell készíteniük, amelyben a követelményekkel, feladatokkal egyetemben a kiválasztott intézet helyzetét kell alapul venni. A realitások talaján állva kell a pályázónak körvonalaznia szándékát, fölfogását, elgondolásait a vezetéssel, a pedagóguskollektívával, a gyermekközösséggel és az is- kpla vagy óvoda társadalmi környezetével kapcsolatban. Meg kell győznie tanártársait és a kinevező hatóságot, hogy képes a helyi szükségletek és a központi dokumentumok szellemében kialakítani, illetve továbbfejleszteni a helyi nevelési rendszert. Egyenként értékelik — Hogyan történik a pályázatok értékelése? — A Művelődési Közlönyben hirdetjük meg az állásokat. Ezekre a pályázatokat a művelődési osztályokra kell beadni. A községek esetében a körzet központba. Az osztályok véleményezik az írásos dokumentumokat, amelyeket ezt követően átadnak a tantestület által megbízott háromtagú bizottságnak. Az . ő feladatuk az, hogy kisebb csoportokban megvitassák a pedagógusokkal a pályázatokat és előkészítsék a rendkívüli nevelőtestületi értekezletet. A pályázók munkáival kapcsolatban külön-külön dönt a tanári kar. Ha több embernek szavaznak bizalmat (ez 51 százalékot jelent), az intézményvezető személyéről a munkáltató dönt. — Milyen határidőkkel bonyolítják a megbízások sorát? — Az álláshelyhirdetések már megjelentek. Mi százhúszat hirdettünk. A pályázatok leadási határideje április 30. A munkákat egy hónapon belül kapják meg a nevelők ál • tál választott bizottságok elnökei. Magát az eljárást június 30-ig le kell zárni. — Az elmondottak alapján egyértelmű, hogy a nevelésioktatási intézmény vezetői posztján számos szempontnak kell megfelelni. A jelöltnek igazolni kell az iskola vagy óvoda irányítására való alkalmasságát miruL a pedagógus- kollektíva, mind önmaga előtt. Kinevezés esetén — a korábbiaktól eltérően — meg kell felelnie beosztottai követelményeinek is. A feltételek figyelembevételével önálló szakmai műhelyt kell kialakítani. politikai érettség és felelősségérzet érvényesüljön, amikor voksolnak a tanárok. A tantestület által megbízott kollégáknak nyíltan és folyamatosan kell tájékoztatniuk társaikat a pályázatok állásáról. Az igazgatóváltás lehetősége a megújulás eszköze lehet. Van, ahol csak ez biztosítja a megfelelő fejlődést, de az is előfordulhat, hogy a váltás törést okoz, a továbblépés gátjává válik. Mindezekből kitűnik, mekkora felelősség hárul a tantestületekre a jövőben. Persze emberek közül választani sohasem egyszerű. A döntés akkor lesz tisztességes és eredményes, ha minden egyes pedagógus azt az alapvető szempontot veszi figyelembe, hogy mind szakmai, mind emberi oldalról ki a legalkalmasabb az intézmény vezetői posztjának betöltésére. Uitz Bélára emlékeztek Körmendi Zsuzsa Uitz Béla festő, grafikus, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 100. évfordulója alkalmából pénteken koszorúzá- si ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temetőben levő sírjánál. A kegyelet, a megemlékezés virágait a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tudományos, közoktatási és kulturális osztálya, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és a Képzőművész Szakszervezet képviselői helyezték el. A megemlékezés az Internacionálé hangjaival ért véget. ★ Uitz Béla 1915-től vett részt az antimilitarista mozgalomban, majd 1919-ben, a Tanács- köztársaság idején számos nagy hatású politikai plakátot alkotott. Az ellenforradalom uralomra jutása után bebörtönözték, majd 1920-ban BécS- be emigrált. 1921-től a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja, s a párt megbízásából készített plakátokat, .grafikákat. 1926-tól a Szovjetunióban élt és alkotott. » mint a Moszkvai Képzőművészeti Főiskola tanára oktatta az ifjú festőnemzedékeket. 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták, de másfél év múlva kiszabadult. A háború után is a Szovjetunióban folytatta művészi alkotómunkáját. majd 1968-ban tért haza Magyarországra és itt élt 1972-ben bekövetkezett haláláig. SüR'Á DIÓFI GYE LŐ' Lukács Margit és Agárdi Gábor a Le az öregekkel! jelenetében egyik — Valóban, a pályázat megkönnyíti a nevelőtestület tagjainak a választást. Megtudhatjuk belőle, ki áll pedagógiai oldalról a legközelebb az ő elképzeléseikhez, ki ismerte föl legjobban az iskolának legmegfelelőbb fejlesztési irányt — magyarázta Marti- nusz Ferenc. — Ügy gondolom. éppen ideje volt már nyitottabbá tenni az oktatási- intázmény-vezetői kinevezéseket. A pályázati rendszer ezért született. Ugyan a dolog nem teljesen új; már 1975-ben életbe lépett egy rendelet, amely szerint ötévente véleményeznie kellett a tantestületnek az igazgató munkáját. Ez titkos szavazással kinyilvánított egyetértésre változott. Az óvodavezetők számára azonban az eljárás már merőben új. Persze minden folyamatosan történik. Az átállásra három tanév áll rendelkezésünkre. Megtartás vagy változtatás EGY LÉZER KARRIERJE. A műsorban Tuscher Tünde beszélgetett dr. Kertész Istvánnal, a Központi Fizikai Kutatóintézet tudományos főmunkatársával. Az úgynevezett YAG-lézer magyarországi kifejlesztésével és a gyógyászati alkalmazásával ismerkedhettünk meg. Ez a halványlila kristály, szilárdtestlézer sokoldalúan használható fel. Különösen a hólyagdaganatok eltávolítása és a külső nemi szervek gyógyítása területén. Kerepestarcsán egy orvos gyomorbetegségek esetén is sikerrel alkalmazza. Az intézet munkatársai a 70-es évek második felében egy nyugat-németországi tanulmányúton ismerkedtek meg ezzel a lézerrel. Annak idején az importálása lehetetlen volt, mert az embargós listán szerepelt. Ezért kellett itthon, szerény feltételekkel a kifejlesztéséhei hozzákezdeni. A magyar kutatócsoport találékonyságának köszönhetően 1982 végére egy jóval egyszerűbb változat készült el. Technikai bravúrral oldották meg, hogy a nagy teljesítményű, folyamatos üzemű YAG- lézer belső szervek eltávolítására, illetve gyógyítására alkalmassá vált. Örülhetünk annak, hogy a tömegkommunikációs eszközök szerepet vállalnak az ilyen és az ehhez hasonló találmányok népszerűsítésében. Nemcsak azért, mert természettudományos műveltségünk újabb ismeretekkel bővül, hanem azért, hogy itthon is észrevegyük a kiemelkedő szellemi teljesítmények születését, odafigyeljünk alkalmazásukra. GYALOGSZERREL 6000 kilométeren át. Cholnoky Jenő földrajztudósra emlékezett ez a műsor. Éppen ötven évvel ezelőtt láttak napvilágot művei. Ez a humánus, nagy műveltségű gondolkodó már gyermekkorában írt, 12 évesen a Föld népei, 17 évesen az Utazás Európában című könyveket. Később Ázsiát választotta az alaposabb vizsgálódás tárgyául. Minden művéből a természet és a műemlékek, az emberi értékek védelmének gondolata sugárzik. A Cholnoky-hagyaték jelentős része Érden, a múzeum földrajzi gyűjteményében található meg. Tanítványainak visszaemlékezései szerint — a manapság ritka — polihisztor Ami az elején föltett kéiy dóst illeti az ellenérzésekkel kapcsolatban: úgy gondolom, szükség van az oktatásügyben is az egészséges mobilitásra, a fiatalításra. De nem minden esetben indokolt, hogy kibuktassuk a régi igazgatót. Mindez elsősorban a tantestülettől függ. Ahol ők úgy érzik, vér- frissítésre van szükség, változtatni kell, ott válasszák meg vezetőnek a legrátermettebbnek tűnő pályázót. Egyet azonban nem szabad a döntésnél figyelmen kívül hagyni: az igazgatók drágán szerezték meg a vezetői gyakorlatot! A bevált, jó vezetőket meg kell- tartani. Ezért olyan lényeges a megnyugtató állásfoglalás a megtartás vagy a változtatás mellett. Nagy a kockázat, tehát a pedagógiai, egyéniség állhat mindany- nyiunk előtt példaként. VÁLLALKOZÓK a tudományban. Palugyai István. összeállításában az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem természettudományi * karának szilárdtest-fizikai tanszékén egy vállalkozó szellemű csoport munkájával ismerkedhet? tünk meg. A dékáni fennhatóság alá tartozó Metalab, „leányvállalat” mintegy 20 találmány gyártásával és értékesítésével foglalkozik. A -30— 40 munkatársat alkalmazó vállalkozás az elmúlt három évben 22 millió forintot forgalmazott. Tavaly a BNV-n mutatták be eredményeiket. Különböző anyagokat olyan felületi bevonatokkal tudnak ellátni, amely a korrózióvédelmet, kopásállóságot biztosítja. A kedvező fizikai tulajdonságok mellett még esztétikai előnyökkel is jár. A bemutatkozás után 40 vállalat jelentkezett kutatás: megrendelésekkel. A szolnoki üzemegységgel együtt is csak 10 vállalattal való kapcsolattartásra elegendő a kapacitásuk. Jelenleg tíz témakörben egyidejűleg folytatnak kutatásokat úgy, hogy messzemenőleg figyelembe veszik a felhasználói igényéket is. Gazdaságunkban egyelőre ritka ez a példa. A kutatás, a gyártás, a menedzselés és az értékesítés ebben a vállalkozásban zárt láncot alkot. Ezzel magyarázható a gyors megtérülés, a nagyobb haszon. A műsorban a hozzászólók nem nevezték meg magukat. Ez a szemérmesség érthetetlen számomra. Homályban maradtak az előzmények is. Arról sem esett szó, milyen fokozatokon keresztül jöttek létre az eredmények. Egy vállalkozás bemutatása ezekkel együtl lett volna . igazán tanulságos Mintegy öt évvel ezelőtt voll alkalmam beszélgetni a Me- talabot alapító kutatókkal és akkor bizony nem gondolták, hogy sikerül az eredmények széles körű alkalmazása Nem ünneprontásnak szánom de tőlük tudom, hogy a mostani eredmények eléréséért meg kellett küzdeniük a környezet irigységével, gáncsos- kodásával és meg kellett tanulni a bürokrácia útvesztői r is keresztüljutni. Azoknak akik hasonló vállalkozást szeretnének fogni, tiszlábar kell lenniük a nehézségekké is. Üjj írisz