Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-07 / 56. szám

MAGAZIN MAT .llf.fcl 1987. MÁRCIUS 7., SZOMBAT Színházi levél A szép (?) öregség A nyugdíjasok országa va­gyunk, ha a Sta­tisztikai Hivatal megbízható ada­tai szerint a ma­gyar népesség 21,5 Százaléka (1985-ös adat) nyugdíjkorha­táron felüli? S ez a minden­napok átlagára lefordítva any- nyit jelent, hogy minden ötö­dik férfi és nő elmúlt 60, il­letve 55 éves, — tehát elvben nyugdíjas a népesség bő egy­ötöde. I,ehetne összehasonlító ada­tokat kikeresgélni a különbö­ző országok hasonló kormeg­oszlásáról. Bizonyára akadna köztük a mienknél sokkal kedvezőbb arány, s esetleg a magyar adatoknál is maga­sabb számok. De ezekkel az összehasonlításokkal nem sok­ra mennénk. Nemcsak azért, mert az egyes országokban más és más a nyugdíjkorha­tár, vagy mert a nyugdíjasok szociális és társadalmi helyze­te, ellátottsága stb. roppant különböző. Hanem főleg azért, mert itt és most minket édes­kevéssé érint, mi a nyugdíja­sok helyzete mondjuk Svéd­országban vagy Svájcban, esetleg Brazíliában vagy Ausztráliában. Ez az egyötöd népességnyi magyar nyugdíjas ugyanis itt és most jeleni problémát nekünk. És nekik. Tulajdonképpen helyesebb, volna nem nyugdíjasokról, hanem időskorú, emberekről beszélni. Hiszen ebben a bő egyötödben végül is benne foglaltatik az épp hogy a kor­határon átlépett, még jó erő­ben lévő, esetleg a nyugállo­mányba vonulás után is ak­tív, „visszadolgozó’’ férfi és nő meg a kilencvenéves ag­gastyán is. Az egyik még hasz­nos tagja tud lenni a társa­dalomnak, még nem egysze­rűen csak szociális teher az állam költségvetésében (amint ezt egynémely érzéketlen pénzügyi fórumok, ha nem is nyíltan, de szívesen emlege­tik), a másik viszont már nem termel értéket, már csak egy korábbi periódus (évtizedek) munkájának akkor megter­melt értékei nyomán élvezi a (nem túl magas) nyugdíjat. Az általában inkább csak hiede­lem, hogy nagyon sok a ma­gasnyugdíjas. Az adatok mást mondanak. 1985-ben a 2000— 2499 Ft-os sávba tartozott a nyugdíjasok 29,3 százaléka, a 2500—2999-esbe a 23,7 száza­lékuk, a 3000—3999-be a 22,8 százalék. Ez összesen több mint a nyugdíjasok 76 száza­léka. 6 és 7 ezer között vi­szont csak 1,9, 7 ezer fölött pedig 2,4 százalékuk kapott nyugdíjat. D e nem csak a pén­zekről van szó, bár ez a nyugdíjas lét alighanem legfon­tosabb tényezője. Arról is szó van, hogy az anyagiakon kí­vül milyen a nyugdíjas, az időskorú helyzete a társada­lomban úgy általában? Ho­gyan kezelik (szociálisan is, egészségügyi szempontból is), kap-e gondozást, törődést vagy elhagyatottan és elhanyagol­tan éli le esetleg még évtize­dekben számolható (nevezzük így) a társadalom szempontjá­ból passzív életét? Más szó­val: szép-e az öregség, vagy csak öregség, lassú hanyatlás, szépség nélkül, örömök nél­kül. a haszontalanná vált em­ber keserű érzéseivel megszo- morítva? Azt hiszem, itt megint illik differenciálni. Van, akinek szép az öregsége, mert olyan a családi, a társadalmi kör­nyezete. Más öregeké — na­gyon soké — egyáltalán nem szép. Terhére vannak a csa­ládjuknak, árkörnyezetüknek, a tanácsi szerveknek — és ez iszonyatos érzés lehet, külö­nösen annak, aki ezt meg is tudja fogalmazni, fel is dol­gozza magában, s nemcsak vegetál egyre szomorúbb kö­rülmények között. Vészi Endre „Keserű komé­dia’’ alcímet viselő darabja, a Le az öregekkel! a Nemzeti Színházban erről a korosztály­csoportról beszél. Azokról a nyugdíjasokról, akik még sze­rencsésnek is mondhatók, mert szociális otthonban kap­tak helyet. Van tehát fedél a fejük fölött, van ágy, ahol al­katnak (ha a szobatársaktól tudnak), kapnak napi három­szori étkezést, ami persze nem egyenlő egy reprezenta­tív Gundel-ebéddel, s még or­vosi felügyletben is részesül­nek. Még inkább részesülnek azonban az otthon vezetőinek kis (vagy nem is olyan kicsi) manipulációiban. Az a szociá­lis otthon, amely ebben a da­rabban megjelenik, a kiszol­gáltatottság, a percenkénti megalázás színhelye. S ha tudjuk (mert tudjuk), hány ilyen eset, hány ilyen otthon van a valóságban, egy kicsit elszégyelljük magunkat ott a nézőtéren. És fel is háboro­dunk, hiszen végtére is arc- pirító, megengedhetetlenül al­jas dolog visszaélni szegény kis öregek helyzetével, er­kölcstelenség nyerészkedni rajtuk, s a többi, s a többi. Csak hát bizony ez is van. És ez akkor is tűrhetetlen, ha az ország valamennyi ' szociális otthona, gondozója stb. közül csupán csak egyetlenegyben vannak (volnának) ilyen ál­lapotok. V észi.t azonban nem elégíti ki ennek a helyzetnek az ábrá­zolása. Hozzákapcsol egy- másik dramaturgiai szá­lat: a mai fiatal értelmiségiek konfliktusát. Azt a törekvésü­ket, hogy minél.előbb,és bármi áron érvényesüljenek. Ez itt konkrétan egy kezdő filmren­dező személyében jelenik meg, aki éppen azt találja ki, hogy egy szociális otthonban forgat filmet az öregekről — de nem a 'megható életképeket keresi, hanem a helyzetük komorsá­gában is fellelhető groteszk humort. És ezt akkor is ke­resi, sőt, megrendezetten lét­re is hozza, ha az elet egyál­talán nem ilyen. Van aztán még egy harmadik szál is: az otthon egyik kedves öreg hölgygondozottja férjhez men­ne egy másik gondozott­hoz. de arról kiderül, hogy szélhámos. Rettenetesen súlyos emberi tragédia ez. Szegény öreg hölgy, „Ezüst mami”, ahogy az otthonban nevezik, bele is roppan. Vitathatatlan a darab ak­tualitása. Szándékai nemes­ségéhez kétség nem férhet. Csak az a baj, hogy a három réteget, a három témaszálat nem tudja igazán egybefonni, külön történetek maradnak, s a dupla befejezés is sokat ront a művön. Ami dicsérhe­tő: a színészi alakítások. Kü­lönösen Lukács Margit Ezüst mamija és Agárdi Gábor link, szélhámos Dzsuliója. Takács István Titkos szavazás a vezető személyéről Szülőknek az oktatási törvényről * Érvényesüljön a szakmai és politikai rátermettség Az ember azt hinné, a világon a leg­egyszerűbb dolgok közé tartozik a demok­ratikus jogok, a demokratizmus gyakorlá­sa. Aztán a gyakorlatban kiderül, hogy bi­zony épp az ellenkezője igaz, hiszen mini minden mást, ezt is tanulni kell. A nagy változásoktól elbizonytalanodunk, gyakorta szorongóvá válunk. így vagyunk ezzel valamennyien, s ha­sonlóan éreznek a pedagógusok is az ok­tatási törvény kapcsán. A számos változás mellett ebben az esztendőben demokrati- kusabbá vált az oktatási intézmények ve­zetőinek kinevezése — pontosabban, a tör­vény szavainak megfelelően: öt évre szoló megbízása — is. Eddig ilyen alkalmakkoi a tantestület véleményére, a jövőben egyetértésére van szükség. Sok iskolaigazgató már a rendelet megjelenése előtt is dilemmában volt, nem szíve­sen — vagy egyáltalán nem — vállalta a kockázatot. Pályázati rendszerben S most mi is történt? A törvény egy-egy iskolaigazga­tói vagy vezető óvónői poszt betöltésénél ugyanolyan felté­teleket teremtett, mint ami­lyenek a társadalom más in­tézményeiben, gazdasági egy­ségeiben vannak. Az üzemek­ben a pályázatok alapján a vállalati tanács dönt az igaz­gató személyéről. Ezután az is­kolákban, az óvodákban is megerősödik a tantestületek felelőssége. A vállalati tanács titkosan ^szavaz; az oktatási in­tézmények vezetőinek megbí­zásához — a pályázatok ala­pos ismeretében — a nevelő- testület ugyancsak titkos sza­vazással nyilvánított egyetér­tése szükséges. Nem véletlen tehát, hogy elismerten jó ve- vezetők is fontolgatják, be- nyújtsákt-e pályázatukat. — Mi erről a megyei ta­nács illetékeseinek vélemé­nye? — kérdeztük Vörös Gé­za főtanácsost és Martinusz Ferencet, a művelődési osztály csoportvezetőjét. — Először talán tisztázzuk a törvény lényegét '— mondta Vörös Géza. — A megbízás mindig augusztus 1-jétől az ötödik év júliusának végéig tart. Az állást csak nyilváno­san meghirdetett pályázat út­ján lehet betölteni. Az érde­kelteknek vezetési programot kell készíteniük, amelyben a követelményekkel, feladatok­kal egyetemben a kiválasztott intézet helyzetét kell alapul venni. A realitások talaján áll­va kell a pályázónak körvo­nalaznia szándékát, fölfogását, elgondolásait a vezetéssel, a pedagóguskollektívával, a gyermekközösséggel és az is- kpla vagy óvoda társadalmi környezetével kapcsolatban. Meg kell győznie tanártársait és a kinevező hatóságot, hogy képes a helyi szükségletek és a központi dokumentumok szellemében kialakítani, illetve továbbfejleszteni a helyi ne­velési rendszert. Egyenként értékelik — Hogyan történik a pályá­zatok értékelése? — A Művelődési Közlöny­ben hirdetjük meg az álláso­kat. Ezekre a pályázatokat a művelődési osztályokra kell beadni. A községek esetében a körzet központba. Az osztá­lyok véleményezik az írásos dokumentumokat, amelyeket ezt követően átadnak a tan­testület által megbízott há­romtagú bizottságnak. Az . ő feladatuk az, hogy kisebb cso­portokban megvitassák a pe­dagógusokkal a pályázatokat és előkészítsék a rendkívüli nevelőtestületi értekezletet. A pályázók munkáival kapcso­latban külön-külön dönt a ta­nári kar. Ha több embernek szavaznak bizalmat (ez 51 százalékot jelent), az intéz­ményvezető személyéről a munkáltató dönt. — Milyen határidőkkel bo­nyolítják a megbízások sorát? — Az álláshelyhirdetések már megjelentek. Mi százhú­szat hirdettünk. A pályázatok leadási határideje április 30. A munkákat egy hónapon be­lül kapják meg a nevelők ál • tál választott bizottságok el­nökei. Magát az eljárást jú­nius 30-ig le kell zárni. — Az elmondottak alapján egyértelmű, hogy a nevelési­oktatási intézmény vezetői posztján számos szempontnak kell megfelelni. A jelöltnek igazolni kell az iskola vagy óvoda irányítására való alkal­masságát miruL a pedagógus- kollektíva, mind önmaga előtt. Kinevezés esetén — a koráb­biaktól eltérően — meg kell felelnie beosztottai követel­ményeinek is. A feltételek fi­gyelembevételével önálló szakmai műhelyt kell kialakí­tani. politikai érettség és felelősség­érzet érvényesüljön, amikor voksolnak a tanárok. A tan­testület által megbízott kollé­gáknak nyíltan és folyamato­san kell tájékoztatniuk társai­kat a pályázatok állásáról. Az igazgatóváltás lehetősége a megújulás eszköze lehet. Van, ahol csak ez biztosítja a meg­felelő fejlődést, de az is elő­fordulhat, hogy a váltás tö­rést okoz, a továbblépés gát­jává válik. Mindezekből kitűnik, mek­kora felelősség hárul a tan­testületekre a jövőben. Per­sze emberek közül választani sohasem egyszerű. A döntés akkor lesz tisztességes és ered­ményes, ha minden egyes pe­dagógus azt az alapvető szem­pontot veszi figyelembe, hogy mind szakmai, mind emberi oldalról ki a legalkalmasabb az intézmény vezetői posztjá­nak betöltésére. Uitz Bélára emlékeztek Körmendi Zsuzsa Uitz Béla festő, grafikus, a magyar munkásmozgalom ki­emelkedő személyisége szüle­tésének 100. évfordulója al­kalmából pénteken koszorúzá- si ünnepséget rendeztek a Me­ző Imre úti temetőben levő sírjánál. A kegyelet, a megemlékezés virágait a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának tudományos, közokta­tási és kulturális osztálya, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Képző- és Iparművé­szek Szövetsége, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és a Képzőművész Szakszervezet képviselői he­lyezték el. A megemlékezés az Internacionálé hangjaival ért véget. ★ Uitz Béla 1915-től vett részt az antimilitarista mozgalom­ban, majd 1919-ben, a Tanács- köztársaság idején számos nagy hatású politikai plakátot alkotott. Az ellenforradalom uralomra jutása után bebörtö­nözték, majd 1920-ban BécS- be emigrált. 1921-től a Kom­munisták Magyarországi Párt­jának tagja, s a párt megbízá­sából készített plakátokat, .gra­fikákat. 1926-tól a Szovjet­unióban élt és alkotott. » mint a Moszkvai Képzőművé­szeti Főiskola tanára oktatta az ifjú festőnemzedékeket. 1938-ban koholt vádak alap­ján letartóztatták, de másfél év múlva kiszabadult. A há­ború után is a Szovjetunióban folytatta művészi alkotómun­káját. majd 1968-ban tért ha­za Magyarországra és itt élt 1972-ben bekövetkezett halá­láig. SüR'Á DIÓFI GYE LŐ' Lukács Margit és Agárdi Gábor a Le az öregekkel! jelenetében egyik — Valóban, a pályázat megkönnyíti a nevelőtestület tagjainak a választást. Meg­tudhatjuk belőle, ki áll peda­gógiai oldalról a legközelebb az ő elképzeléseikhez, ki is­merte föl legjobban az iskolá­nak legmegfelelőbb fejlesztési irányt — magyarázta Marti- nusz Ferenc. — Ügy gondo­lom. éppen ideje volt már nyitottabbá tenni az oktatási- intázmény-vezetői kinevezése­ket. A pályázati rendszer ezért született. Ugyan a dolog nem teljesen új; már 1975-ben életbe lépett egy rendelet, amely szerint ötévente véle­ményeznie kellett a tantestü­letnek az igazgató munkáját. Ez titkos szavazással kinyil­vánított egyetértésre változott. Az óvodavezetők számára azonban az eljárás már me­rőben új. Persze minden fo­lyamatosan történik. Az átál­lásra három tanév áll rendel­kezésünkre. Megtartás vagy változtatás EGY LÉZER KARRIERJE. A műsorban Tuscher Tünde beszélgetett dr. Kertész Ist­vánnal, a Központi Fizikai Kutatóintézet tudományos fő­munkatársával. Az úgyneve­zett YAG-lézer magyarországi kifejlesztésével és a gyógyá­szati alkalmazásával ismer­kedhettünk meg. Ez a hal­ványlila kristály, szilárdtest­lézer sokoldalúan használható fel. Különösen a hólyagdaga­natok eltávolítása és a külső nemi szervek gyógyítása terü­letén. Kerepestarcsán egy or­vos gyomorbetegségek esetén is sikerrel alkalmazza. Az intézet munkatársai a 70-es évek második felében egy nyugat-németországi ta­nulmányúton ismerkedtek meg ezzel a lézerrel. Annak idején az importálása lehetetlen volt, mert az embargós listán szerepelt. Ezért kellett itthon, szerény feltételekkel a kifej­lesztéséhei hozzákezdeni. A magyar kutatócsoport találé­konyságának köszönhetően 1982 végére egy jóval egysze­rűbb változat készült el. Technikai bravúrral oldották meg, hogy a nagy teljesítmé­nyű, folyamatos üzemű YAG- lézer belső szervek eltávolítá­sára, illetve gyógyítására al­kalmassá vált. Örülhetünk annak, hogy a tömegkommu­nikációs eszközök szerepet vállalnak az ilyen és az ehhez hasonló találmányok népsze­rűsítésében. Nemcsak azért, mert természettudományos műveltségünk újabb ismere­tekkel bővül, hanem azért, hogy itthon is észrevegyük a kiemelkedő szellemi teljesít­mények születését, odafigyel­jünk alkalmazásukra. GYALOGSZERREL 6000 ki­lométeren át. Cholnoky Je­nő földrajztudósra emléke­zett ez a műsor. Éppen öt­ven évvel ezelőtt láttak nap­világot művei. Ez a humánus, nagy műveltségű gondolkodó már gyermekkorában írt, 12 évesen a Föld népei, 17 éve­sen az Utazás Európában cí­mű könyveket. Később Ázsiát választotta az alaposabb vizs­gálódás tárgyául. Minden művéből a természet és a mű­emlékek, az emberi értékek védelmének gondolata sugár­zik. A Cholnoky-hagyaték je­lentős része Érden, a múzeum földrajzi gyűjteményében ta­lálható meg. Tanítványainak visszaemlékezései szerint — a manapság ritka — polihisztor Ami az elején föltett kéiy dóst illeti az ellenérzésekkel kapcsolatban: úgy gondolom, szükség van az oktatásügyben is az egészséges mobilitásra, a fiatalításra. De nem minden esetben indokolt, hogy kibuk­tassuk a régi igazgatót. Mind­ez elsősorban a tantestülettől függ. Ahol ők úgy érzik, vér- frissítésre van szükség, vál­toztatni kell, ott válasszák meg vezetőnek a legrátermet­tebbnek tűnő pályázót. Egyet azonban nem szabad a döntésnél figyelmen kívül hagyni: az igazgatók drágán szerezték meg a vezetői gya­korlatot! A bevált, jó veze­tőket meg kell- tartani. Ezért olyan lényeges a megnyugtató állásfoglalás a megtartás vagy a változtatás mellett. Nagy a kockázat, tehát a pedagógiai, egyéniség állhat mindany- nyiunk előtt példaként. VÁLLALKOZÓK a tudo­mányban. Palugyai István. összeállításában az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem ter­mészettudományi * karának szilárdtest-fizikai tanszékén egy vállalkozó szellemű cso­port munkájával ismerkedhet? tünk meg. A dékáni fennha­tóság alá tartozó Metalab, „leányvállalat” mintegy 20 ta­lálmány gyártásával és érté­kesítésével foglalkozik. A -30— 40 munkatársat alkalmazó vállalkozás az elmúlt három évben 22 millió forintot for­galmazott. Tavaly a BNV-n mutatták be eredményeiket. Különböző anyagokat olyan felületi bevonatokkal tudnak ellátni, amely a korrózióvé­delmet, kopásállóságot bizto­sítja. A kedvező fizikai tulaj­donságok mellett még esztéti­kai előnyökkel is jár. A be­mutatkozás után 40 vállalat jelentkezett kutatás: megren­delésekkel. A szolnoki üzem­egységgel együtt is csak 10 vállalattal való kapcsolattar­tásra elegendő a kapacitásuk. Jelenleg tíz témakörben egy­idejűleg folytatnak kutatáso­kat úgy, hogy messzemenőleg figyelembe veszik a felhasz­nálói igényéket is. Gazdaságunkban egyelőre ritka ez a példa. A kutatás, a gyártás, a menedzselés és az értékesítés ebben a vállalko­zásban zárt láncot alkot. Ez­zel magyarázható a gyors megtérülés, a nagyobb haszon. A műsorban a hozzászólók nem nevezték meg magukat. Ez a szemérmesség érthetetlen számomra. Homályban marad­tak az előzmények is. Arról sem esett szó, milyen fokoza­tokon keresztül jöttek létre az eredmények. Egy vállalko­zás bemutatása ezekkel együtl lett volna . igazán tanulságos Mintegy öt évvel ezelőtt voll alkalmam beszélgetni a Me- talabot alapító kutatókkal és akkor bizony nem gondol­ták, hogy sikerül az eredmé­nyek széles körű alkalmazása Nem ünneprontásnak szánom de tőlük tudom, hogy a mos­tani eredmények eléréséért meg kellett küzdeniük a kör­nyezet irigységével, gáncsos- kodásával és meg kellett ta­nulni a bürokrácia útvesztői r is keresztüljutni. Azoknak akik hasonló vállalkozást szeretnének fogni, tiszlábar kell lenniük a nehézségekké is. Üjj írisz

Next

/
Oldalképek
Tartalom