Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-06 / 55. szám

1987. MÁRCIUS 6., PÉNTEK A kormányfestő Az Örkényi Béke Tsz mellék­üzemágában Czupper Endre festő szakmunkás az Ikarus au­tóbuszok kormányszerkezetét festi a korszerű vízíüggönnyel ellátott műhelyben. (Vimola Károly felvétele) Az Országgyűlés külügyi bizottságában Tájékoztató a leszerelési tárgyalások állásáról Romániával a vádaskodások ellenére a kapcsolatok javítására törekszünk Szűrös Mátyás elnökletével csütörtökön ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága az Országházban. A képviselőket Horn Gyula külügyminisztériumi ál­lamtitkár tájékoztatta a fegyverzetkorlátozási és le­szerelési tárgyalások állásáról, eddigi és várható ered­ményesről. Számadatokkal is bizonyít­ható — mondotta —, hogy a világon a fegyverzetek te­kintetében globális erőegyen­súly van. Ez azonban az egyes fegyverrendszerek esetében csak hozzávetőlegesen érvé­nyesül. Horn Gyula hangsú­lyozta, hogy a fegyverkezés­ben az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei ját­szottak kezdeményező szere­pet; a Szovjetunió, illetve a Varsói Szerződés tagállamai — biztonságuk érdekében — e lépések követésére kénysze­rültek. Az előadó részletesen ele­mezte az egyes tárgyalások leszerelési fórumainak eddigi eredményeit és a Szovjetunió, helyzetét, kiemelve az ENSZ illetve a szocialista országok javaslatainak építő, kompro­misszumra törekvő jellegét. Az államtitkár szólt a szo­cialista országok egyeztetett külpolitikájának jelentőségé­ről, a kis országok — köztük A Leo oroszlánkörmei Szebbet, jobbat, olcsón Képernyőinken szinte min­dennapos vendég Leo, a jég­krémek oroszlánja. Egyre gyakrabban ajánlja figyel­münkbe a törökbálinti Buda­ié) által előállított újdonságo­kat,- amelyek izükkel, .-csoma­golásukkal ott vannak a világ élvonalában. Dr. Kerek Zoltán igazgató tájékoztatott bennünket a cég jelenlegi helyzetéről, termék­skálájáról, illetve közelebbi terveiről. 1987. január 1-jétől az igazga­tó tanács a piaci hatások kö­zelebb kerülése és az igények magasabb fokon történő kielé­gítése érdekében az eddigi ér­tékesítőszervezet — a Skála —Sasad Gazdasági Társulás — helyett létrehozta a Budaiéj gt-t. Sajnos ezzel a manő­verrel a többi jégkrémüzem koordinációját nem sikerült megoldani, így az egészségte­len rivalizálás megmaradt a gyártók közt. Annak ellenére, hogy a felvevőpiac korlátozott — a piaci harc miatt —, nagy árutöbblet előállítására van szükség; ennek pedig nyilván­való következménye az egy­más „alá” ígérgetés, ami nép- gazdasági és üzemi szinten is komoly devizakiesést okoz. Területi felosztásról pedig nem is beszélhetünk, hiszen ma mindenki mindenhova szállít. Ezt a bizonytalan ki­menetelű konkurenciaharcot az igazgató véleménye szerint csak úgy kerülhetik el, ha a fogyasztói érdekeket maximá­lisan szem előtt ,tartva ala­csony áron és nagy választék­kal szolgálnak. Persze felvető­dik a kérdés, ha ilyen komoly veszteségekkel jár ez a piaci küzdelem, miért nem működ­nek együtt a termelők? A vá­lasz egyszerű és elszomorító: van ilyen kapcsolat, de nem sokat ér. Igaz. hogy a Buda­iéi néhány versenytársának erőnléte, illetVe sportszerűsé­ge is megkérdőjelezhető. De maradjunk a törökbálinti por­tán, s megtudhatjuk, hogy itt milyen újdonságokkal veszik fel a kesztyűt. Jelenleg pálcikás, poharas, dobozos és tölcséres kiszere­lésben, 10-féle ízben hozzák forgalomba a tejes jégkréme­ket, de ha az igények úgy kí­vánják, növelni tudják a ter­mékskálát. A nemrég útjára indított tölcséres Leóból az idén tízmilliót gyártanak a hazai fogyasztók számára — emellett folytatják az export­szállításokat —, s úgy terve­zik, hogy a torta jellegű jég­krémek mellett a dobozos ké­szítményekbe is 3—4-féle ízt töltenek, valamint különböző bevonatokkal és gyümölccsel dúsítják termékeiket — válto­zatlan fogyasztói áron. Az ugyancsak többízű családi jégkrémet ezután 400, 600 és 800 grammos kiszerelésben le­het megvásárolni. A melegen is fogyasztható krém, a túró alapanyagú fogyókúrás készít­mény és a koffeint tartalmazó kávékrém ugyancsak nagy ke­resletre számíthat. A teljes si­kerhez azonban a Budatejnek is szüksége lesz a megfelelő piackutatásra, harmonikus együttműködésre a forgalma­zókkal, s még jó néhány Leo- reklámra a képernyőkön. — Bánsági — hazánk — szerepéről, a nem­zetközi tárgyalások eredmé­nyességének elősegítésében, a bizalom erősítésében. A beszámoló vitájában fel­szólalt Péter János, az Or­szággyűlés alelnöke, valamint Fekete János (Békés), Tóth Istvánná (Bács-Kiskun), Ré- ger Antal, Szentágothai Já­nos, Barcs Sándor, Kállai Gyula és Duschek Lajosné országos listán megválasztott képviselő. A hozzászólók a nemzetkö­zi kérdéseket elemezve elis­meréssel szóltak azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a Szovjetunió az SZKP KB ve­zetésével tesz a társadalom mélyreható átalakításáért. Boldizsár Iván (országos lista) képviselő a Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgo­zók Tanácsának közelmúltban megtartott ülésén elhangzott vádakról, illetve a magyar ál­láspontról kérdezett. Szűrös Mátyás válaszában emlékeztetett: kedden a ma­gyar újságokban is megjelent tényközlés arról, hogy a múlt hét végén Bukarestben ülést tartott a Rorríániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Taná­csa. Az ülésen részt vett és beszédet mondott Nigolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt főtitkára, köz- társasági elnök is. — Sajnálattal értesültünk arról — mutatott rá Szűrös Mátyás, hogy ott a Magyar Népköztársaságnak címzett vádak és rágalmak is el­hangzottak. Illetékes szer­veink elemzik, mi váltotta ki ezt a váratlan és alaptalan támadást. Ügy gondolom, hogy erre megfelelő időben és formában reagálunk; nem hagyhatjuk szó nélkül. Ugyanakkor nincs szükség sietségre, < kapkodásra; ha­zánkat mindig a kapcsolatok javításának szándéka vezette, s ebben a helyzetben is ilyen a hozzáállásunk. Ultrahanggal vizsgálják a kerekeket Vasutasok, vonatok, A külcsín nem minden. Manapság kevesen gondolnák, hogy a frissen festett, újnak tűnő vasúti személykocsik tizenöt- húsz éve futnak a vaspályákon — ez jellemző például a Bu­dapest—Szob közötti vonalra is —, s a mozdonyok nagy ré­sze szintén megérett már a cserére. A MÁV azonban nem dönthet belátása szerint, hiszen mozgásterüket behatárolja a pénz hiánya. A vasút pedig tőkeigényes ágazat, s ha nincs elegendő erő a fejlesztésekre, akkor szembe kell nézni azzal, ami most van; még működik, de egyre nehezebb helyzetben van. A fejlődés tehát az állam­kassza tartalmától függ, ám — mint közismert — a MÁV-tól jelenleg többet vonnak el, mint amennyit különböző tá­mogatásokként és más módon megkap. Ezért a vasutasok, akik nem titkolják, hogy a sa­ját házuk táján is van mit söpörni, minden lehetséges eszközt megragadnak ahhoz, hogy megtalálják a lehető leg­jobb megoldásokat. Kiemelt feladatnak tekintik például a karbantartást. A fő cél: meg­óvni azt, ami van! Ebben saj­nos az utasok nem mindig partnereik, hiszen esztendőn­ként több millió forintot tesz ki az a kár, amelyet ismeret­len tettesek a kocsikban és a biztonsági berendezésekben okoznak. A budapesti igazga­tóságon például — ide tartoz­nak a Pest megyei vasútvo­nalak is nagyrészt — tavaly csaknem 5 millió forintot kel­lett ily módon feleslegesen ki­fizetniük. Rakodók és másak De nemcsak az utasok, ha­nem a szállíttatok is változ­tathatnának magatartásukon — állítja sok vasutas szakem­ber. Hihetetlen, mennyire fe­lelőtlenül rakodnak néhány vállalatnál. Gyakori, hogy le­tépik a vagonok ajtaját, más­kor pedig a faaljzatot szakít­ják fel. Ebben nagyrészt a rosszul kezelt rakodógépek a ludasak. A milliókra rúgó kárt most a MÁV úgy igyek­szik megelőzni, hogy dolgozóit anyagilag is ösztönzi: ha va­lahol rongálással találkoznak, azonnal jelezzék, s ha sikerül behajtani a kártérítést, abból a bejelentő vasutas is része­sedik. A tulajdonosi szemlélet erő­sítésre szorul a vasutasok kö­rében is. Ma a MÁV fő törek­vése, hogy minden módon védje a járműpark épségét és megakadályozza, hogy illeték­telenek megdézsmálják a ra­kományokat. Több pályaudva­ron — ilyen van például Rá­Állandóság és újrakezdés 'Több mint két hónap van a hátunk ■*- mögött ebből az esztendőből. Sike­rült-e megtartani újévkor tett fogadal­mainkat? Akartunk-e egyáltalán újra kezdeni? Ha igen, volt-e hozzá akarat­erőnk? Kik azok közülünk, akik faust\ jellemként egyre magasabbra törnek, egyre nehezebben elérhető célokat tűz­nek maguk elé és a sikertelen dolgoknak Sziszüphoszként újra és újra nekiugra- nak? És végül, hogy kérdéseim záporát végre megállítsam: hogyan fogadja tár­sadalmunk az újrakezdőket? Sokan lemondással vallják, szinte bár­mikor lehet újrakezdeni, de éppen újév­kor, ünnepnapokon és a hét kezdetén, hétfőn biztosan nem. Mégis, gyakran iga­zodnak életünk fordulópontjai az évsza­kok változásához, hóf és évfordulókhoz, ünnepnapokhoz. Ki ne tapasztalta volna, hogy a családban, sőt a munkahelyeken is a leggyakrabban ilyentájt robbannak ki, ekkor hangzanak el az ígéretek, a fo­gadalmak. / Életünk tévedések és újrakezdések so­rozata. Ahogy Seneca mondja: Errare hu­mánum est, in errore perseverare, diabo- licum, azaz tévedni emberi dolog, sátáni: a bűnben megmaradni. Többségünk fel­ismeri és bevallja tévedéseit, fogadkozik. Bár néha ez is nehezen megy, de az ígéret megtartása méginkább. Bennünk bújkál a fausti többetakarás, avagy rossz tulajdonságaink kiűzésének, káros szen­vedélyeink megzabolázásának a vágya. Az ember ezért nem csak az, ami, hanem az is, amivé válni szeretne. A vágyaival együtt körvonalazódik előttünk egy-egy személyiség. A szóba szorított gondolato­kat azonban sokszor nem követi a tett, vagy ha igen, annak következményei nem felelnek meg várakozásainknak. Az ered­mények hiányossága gyakran a saját ma­gunk akaratgyengeségével magyarázható és van, amikor a környezet gördít aka­dályokat céljaink megvalósulása elé. Hogyne tudnánk, hogy bárminek az eléré­séhez még Fortuna segítsége is kell. Ha Szimonidésznek igaza van, akkor nincs baj: bátraké a szerencse! Akaraterőnk fejlesztésére még csak- csak nyílik lehetőség. A társadalom segi- tőkészségét megváltoztatni kevésbé lehet, a különböző korszakokban más és más kényszerpályákat kínál. Az elmúlt fél év­században a nagy többségnek hirtelen változásokat kellett megélnie. Annak el­lenére, hogy az utóbbi években a leg­gyakrabban használt szavaink közé tar­tozik a vállalkozás, a vállalkozók sikerét azonban társadalmunk nem nézi mindig jó szemmel. Egy közösség kifáradhat és inkább a stabilitásra vágyik. Tudjuk, hogy szükség van rá, mégis rettegünk a válto­zásoktól. Barátainkat biztatjuk, hogy kezdjék újra magánéletüket, ugyanakkor statisztikailag bizonyítható, hogy csök­kent az újraházasodási kedv. Akaraterő kell a belső meggyőződésből származó változtatás véghezviteléhez, de az állandóság, az adott helyzet elviselé­séhez is. A munkahely egyrészt jutalmaz­za a hűséget, hiszen a törzsgárdaságért már öt év után pénzjutalmat ad, másrészt bünteti is, mert a régen egy helyen dol­gozóknak gyakorta alacsonyabb a fizetése, k'urcsák és sokszor magunk számára 1 sem érthetőek környezetünk ellent­mondásai. Így hát, vitathatatlan igazságok és semmire sem használható jó tanácsok helyett hadd kívánjak csak annyit ön­magunknak, hogy felismerjük az adott „történelmi pillanatban”, mikor haladunk a kisebb ellenállás irányába. Azt az em­ber csak saját maga tudhatja, hogy mi­hez kell nagyobb erőfeszítés, mikor lesz boldogabb; ha minden erejével a stabili­tás megtartására törekszik, vagy ha a változtatni akarás lesz úrrá rajta ... Ü. I. kosrendezőn — kutyákat is felhasználnak erre,' általában azonban az embereké a fő­szerep. A vasúti rendészetre most nagy feladat hárul, s eh­hez a lehetőségekhez mérten igyekeznek biztosítani a fel­tételeket. Szigorúan felelősség­re vonják mindazokat, akik bizonyíthatóan kárt okoznak a vastúnak — nem beszélve ar­ról : rontják e szállítási válla­lat hírnevét —, s nem ritka, hogy elbocsátják az illetőt. Repül a nehéz kő Visszatérve a bevezetőben említett gondokra: a szakem­berek egyöntetű véleménye, hogy nem szabad hazárdíroz- niuk, ezért a megszokottnál sokkal szigorúbban ellenőrzik a forgalomban “i-szt vevő jár­művek műszaki állapotát. Ha bármilyen, akár csekélynek tűnő hibát észlelnek, azonnal alapos vizsgálatot indítanak, s ha kell, műhelybe küldik a kocsit, mozdonyt. Hogy mégis vannak műszaki hibából ere­dő balesetek? Nos, ezeknek sokféle oka lehet. A nagy se­besség mellett erősen haszná­lódnak a különböző alkatré­szek, s gyakoriak az olyan rej­tett hibák, amelyeket csak bo­nyolult műszerekkel lehet fel­deríteni. Hogy példát is em­lítsünk: napjainkban vala­mennyi vagon és személyko­csi kerekeit rendszeres időkö­zökben ultrahangos készülé­kekkel vizsgálják át, s e be­rendezés segítségével még azokat a hajszálrepedéseket is felderíthetik, amelyek szabad ^szemmel nem láthatóak, de lé­tük súlyos baleseteket okoz­hat. Amikor az utasok azon bosszankodnak, hogy hosszú percekig, netalántán órákig vesztegel a vonat egy-egy jel­zőnél, mert valamilyen hiba miatt nem haladhat tovább, nem kell mindjárt a vasuta­sok hanyag munkájára gon­dolni. Sokszor a szándékos rongálás okoz fennakadáso­kat. Két éve a budapesti igaz­gatóság területén egyetlen hó­napban hét olyan esetet je­gyeztek fel, amelyet rosszin­dulatú tett idézett elő. Tavaly sem csökkent az ilyen jellegű események száma. Megtörtént sínpárok például, hogy az úgynevezett betápláló vezetéket ismeretlen tettesek ráhajtották a sínre és a kábelt az arra haladó vonat kerekei elvágták. Az pedig szinte mindennapos, hogy — főleg gyermekek — kövekkel dobálják meg a szerelvénye­ket. Ám ennél súlyosabb ese­tekről is tudnak a MÁV-nál. Az elmúlt« évben nemegyszer előfordult, hogy máig kiderít­hetetlen okokból valakik tönki retették a jelzőket — ez tör­tént például Budaörsön is —, vagy a váltókat „piszkálták” meg. Nem bocsánatos bűn A vasutasokat tehát nem­csak az egyre romló belső helyzet nyugtalanítja, hanem a munkájukat nehezítő, a biz­tonságot csökkentő rongálások is. Az ellenük való küzdelem szinte megoldhatatlan, hiszen nem állíthatnak minden be­rendezés mellé egy-egy őrt. A tények ismeretében állíthat­juk: már az is elismerésre méltó, hogy a vonatok egyál­talán járnak! A MÁV — bár meglehetősen súlyos anyagi gondokkal küszködik — a kar­bantartáshoz szükséges forin­tokat akkor is előteremti, ha más területeknek nem jut ele­gendő pénz.. Például a vá­gányépítésekre és új jármű­vek beszerzésére. A szakembe­rek egyébként sokat várnak az elsőként a szobi vonalon forgalomba állítandó Ganz- Electric motorvonatoktól — a próbafutásra még az idén sor kerül —, s azt tervezik, hogy hasonló korszerű szerelvények közlekednek majd a 90-es évek elején a ceglédi vona­lon is. Mindezekhez a feltételeket már most igyekeznek megte­remteni. Sok egyéb között ki­emelt hangsúlyt kap a fegye­lem. A budapesti igazgatósá­gon rendszeresen kis üzemi tá­jékoztatóban teszik közzé azoknak a nevét, akik vala­milyen kihágást követtek el. A legsúlyosabb elbírálásban az ittasságon tettenért vasuta­sok részesülnek. Csárdái János igazgató ugyanis következete­sen hirdeti: a fegyelem min­den tevékenység alapja. „Né­mely embernek az egész esze abban áll, hogy soha semmi újat nem próbál, és minden próbatételül már előre min­dég azt jövendöli: »E bizony meglássák, nem fog menni-«.” Széchenyi István 1828-ban kelt sorai az igazgató szobájában olvashatók, jelezve, hogy a vasútnál a többet, a jobbat akarás ma nélkülözhetetlen ... Furucz Zoltán Gimnáziumi fakultáció Változások az oktatásban A tanulók és az iskolák igényeihez, adottságaihoz ru- gálmasabban alkalmazkodó fakultációs rend lép életbe ősztől a hazai gimnáziumok­ban. A csaknem egy évtizede bevezetett fakultációs oktatás korszerűsítését szolgáló válto­zások szerint az új tanévtől a tanulók immár maguk dönt­hetnek arról, hogy a kötelező alaptantervi tárgyak mellett részt akarnak-e venni az is­kola által kínált fakultációs oktatásban. A tanulók pálya- választásának előkészítésére, a diákok egyéni érdeklődésé­nek kielégítésére és képessé­geik fejlesztésére természete­sen a tanintézetek ezentúl is mindenhol szerveznek majd elméleti, illetve gyakorlati fa­kultációs foglalkozásokat: ám a tanár, illetve a nevelőtestü­let a tanulót nem kötelezheti fakultatív tárgyak választásá­ra.' Nagyobb lehetőség nyílik majd a tanulók számára a fakultációs csoportok közötti mozgásra is: ezentúl ugyanis az első és második évfolyamon félévkor és év végén, továbbá a harmadik osztály befejezése után is megváltoztathatják a tanult tárgyakat, illetve ki­maradhatnak a csoportból. Azoknak a harmadikos és ne­gyedikes tanulóknak, akik nem vesznek részt ilyen ok­tatásban, az iskola a felszaba­duló órakeretben az irányított önképzés valamilyen formáját — könyvtári munkát, sportte­vékenységet vagy akár az alaptantervi gyakorlóórákban való részvételt — ajánlhatja, illetve korrepetálást, érettségi előkészítést tarthat. Lényeges változás ugyanakkor, hogy az új tanévben, valamennyi gim­náziumban kötelező lesz a má­sodik idegen nyelv tanulása. A kötelező és fakultációs órák helyi arányát ősztől két változat közül alakíthatják ki az iskolák: míg az egyik vál­tozatban a fakultációs órake­ret nagyobb hányadát a 3—4. osztályban használhatják fel, a másik típusú óratervben ez arányosan eloszlik a négy év­folyamon. Az együttes óra­szám azonban a jelenlegihez képest nem változik, s egyet­len évfolyamon sem haladhat­ja meg a heti 33 órát. Lehe­tőség nyílik arra is, hogy egy iskolán belül mindkettőt al­kalmazhassák. A gimnázium saját fakultációs rendszeréről, tantárgyi választékáról köteles tájékoztatni a 8. osztályos ta­nulókat, illetve saját diákjait. Tanév közben viszont a fa­kultatív tantárgyak választé­ka nem változhat. Űjdonság az is, hogy az iskolák együtt­működésével két vagy több gimnázium tanulóiból is szer­vezhető fakultatív csoport

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom