Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-30 / 75. szám

1987. MÁRCIUS 30., HÉTFŐ %&£Man 3 I Házibulit (is) rendeztek Cegléden (Folytatás az 1. oldalról) ról: mi is történt. Először is némi ismerkedés. XJngureán László, a házigazda város sportegyesülete asztalitenisz­szakosztályának technikai ve­zetője mutatta be a vendé­geket, Vaskuti István olimpiai és világbajnok kenust, Czi- gony Tamás serdülő-világbaj­nok birkózót és Harczi Zsolt válogatott asztaliteniszezőt, ök válaszoltak a sportkarrierjük­kel, s életmódjukkal kapcso­latos kérdésekre, melyek im­már hetek óta gyűltek. Csu­pán ízelítőül: megtudhattuk, hogy milyen ütőt használ Harczi Zsolt, hány kilót ad­hat le egy versenyen, s sze- ret-e öltözködni Czigony Ta­más, miként érdemelte ki a fair play-díjat, s iszik-e, do- hányzik-e Vaskuti István. Az igazi látványosságok ez­után következtek: a három körzet hat csapatot állított ki, hogy összemérjék fürgeségü­ket, ügyességüket a labdahor­dó váltóban, kígyófutásban, talicskázásban, ugrókötéllel szökdelésben, karikán átbúfás­ban, s legutószor abban: a zsámolyok alá rejtett tollal és papírral futtukban miként boldogulnak, ha a vonalakból végül még rajznak is össze kell állnia. Üdvrivalgás kö­szöntötte a Győz az egészség verseny élén végzett nagykö­rösieket, a Kossuth általános iskola hetedikeseit és nyol­cadikosait. Ugi-Rácz Tibor, a kapitány: — A legnehezebb? Az ugró- köteles gyakorlat volt. A csa­patot a testnevelő tanárok vá­logatták össze, s kétszer „pró­báltunk” az edzésen. Az igazság az, hogy nem is vár­tuk a győzelmet. Terülj, terülj asztalkám, méghozzá kilenc is. A kellé­keket az Amfora hozta, a me­nüt a versenyzők találták ki, ha nem is tálalták ki. Csu­pán megterítettek hozzá, de igen szépen. Tanakodott is a zsűri hosszasan, kik nyerjék a díjtortákat. A legnagyobbik végül — ezer forinttal meg­toldva — a Nagykátai 1. Sz. Általános Iskola hetedik b. osztályosaihoz, Németh Gab­Repült a nehéz kő Visegrádon A régi Toldi harmadik lett A bemutatás joga Pakucza Józsefé, a tavalyi Toldi-váiasztás győzteséé volt. Nagy Lajos korában valószínűt­len lett volna, ahogyan elkezdő­dött tegnap délelőtt Visegrádon az idei Toldi Miklós-választás; a tizennyolc jelölt demokratikus szavazással döntötte el, bogy meg­tartsák-e, avagy elhalasszák a ve­télkedést a makacsul szakadó cső miatt. A versenyzők az előbbi mellett döntöttek, s bár a bizony­talanság miatt csaknem egy órá­val később, de elkezdődött a pa­lotakertben a nemes versengés. A színes látványossághoz semmi nem hiányzott. V olt törpe és szem­fényvesztő, lovasbevonulás és hat­száznegyven esztendős tánczene. Elfoglalta méltó helyét az emel­vényen Lajos király es Margit ki­rályné is. Az erőpróbához használt eszkö­zöket — a több mint félmázsás malomkövet cs a hosszú, karvas­tagságú petrencerudat — Pakucza József, a tavalyi bajnok mutatta fel a közönségnek. A rendezők legnagyobb meglepetésére a né­zők szép számban gyűltek össze és igen türelmesen várták az el­húzódó kezdést. Ám a türelem mintha elfogyott volna a vetél­kedés idejére. Bizony durva be­kiabálás, sok rossz ízű, sportsze­rűtlen megjegyzés, kellemetlen ki- bicelés zavarta az erejüket pró­báló fiatalembereket. Akik szá­mára játék volt ugyan ez a ve­télkedés, mégis mindegyikükben élt a bizonyítási vágy. Legtöb­ben voltak a kőművesek és a gép­kocsivezetők a megméretésre vál­lalkozók között, s ami talán meg­lepő, hogy jócskán akadtak negy­ven felé járók, sőt idősebbek is. Az ország majd minden részé­ből érkezett versenyzők között a sorrendet ez alkalommal egyetlen próba döntötte el; csupán egyszer emelhették a petrencerudat, illet­ve hajíthatták cl a malomkövet. Illetve, Lóska Sándor kőműves, debreceni bajnokjelöltnek engedé­lyezte a zsűri, hogy ismételjen, mert a hatalmas dobás közben megcsúszott a felázott talajon és kilépett a dobókörből. Az ismét­lés döntötte el a versenyt, három centiméterrel repült messzebbre a malomkő — bárom méter SÍ cen­riellához, Tóth Annamáriához, Urbán Judithoz került. Es végül a házibuli. Még­hozzá öt különböző változat­ban. Lehet berúgni, majd ki­józanodni, tanulságokkal, aho­gyan a Nagykőrösi Toldi Élel­miszer-ipari Szakközépiskola diákjai bemutatták. Lehet az­után már a buli elején ittas józan eszmecserét, s békülést rendezni nagykátai módra. Le­het rendhagyó illemtanórát tartani (Cegléd, Bem József Szakmunkásképző Intézet) vagy ásványvíztáncot előadni Z’Zi Labor-paródia gyanánt (Nagykőrös, Arany János Gimnázium), s végül lehet há­zibuli-történeti bemutatót tar­tani. Az utóbbival aratott tapsvihart, s lett első a ceg­lédi közgazdasági szakközép iskola Nomine amatőrszínpa­da. Páldaadóan szórakoztató délelőtt volt. A szó szoros értelmében. S hogy mire adott példát? Arra, amit megnyitójában Tolna Sándor, a KISZ Cegléd Városi Bi­zottságának titkára így fogal­mazott: az egészséget veszé- lyéztető állapotok megelőzésé­ben elsősorban a kis közössé gekre, mindenekelőtt a csa­ládokra, lakóközösségekre, is kólái és osztálykollektívákra keld építenünk, ha minél több fiatalt akarunk megnyerni az egészségóvó magatartás ügyé­V. G. P. KI a legfürgébb, ki a legügye sebb? Ez méretett meg a Győz az egészség játékos sportverse­nyen ... (balra) ... Persze győz­tes csapat Is akadt: a nagykőrö­si Kossuth Általános Iskola tanu­lói, kezükben már a nyeremény­nyel (jobbra). Kétezer diák volt a színpadokon (Folytatás az 1. oldalról.) erőteljesen emeli a jövőbeni produkciók értékét. Például a profiként táncoló érdi Vörös­marty Gimnázium Forrás együttesének tagjai is kaptak Széphalminé Iglói Évától olyan tanácsokat, amelyeknek megszívlelése után az orszá­gos versenyen eséllyel szere­pelhetnek. Pedig róluk az volt a vélemény, hogy az egész fővárosban nincs ilyen színvonalasan táncoló diák­együttes. Igen fontos tová'obá az is, hogy a kétévenként rendezett diáknapokon érezhetőkké vál­nak a tendenciák; be kell arról számoljunk, hogy a ko­molyzenészek és szólisták fel- készültsége fokozatosan visz- szaesik. Egyre fogy a tánco­sok száma. Kevésbé felkészí­tettek a színjátszó csoportok. örvendetesen előretörtek viszont a kórusok. Az emlí­tett három városban 22 lépett fel közülük. Nyilvánvaló, hogy óriási szerepet játszanak a diákok zenei műveltségé­nek megalapozásában, az éneklés megszerettetésében Sokkal színvonalasabb volt a küzdelem vers- és prózamon­dásban, mint bármikor ez­előtt. A szakemberek persze a tendenciák okait is kutatták. Az a vélemény alakult ki, Nagy sikere volt a gödöllői Török Ignác Gimnázium színját­szóinak. A diákélet nehézségeit mutatták be humoros Tor­mában. hogy a pedagógusoknak ke­vesebb idejük jut a munka­igényes feladatokra. Ilyen a tánc és a színjátszás. Most vezetik be fokozatosan az ok­tatási törvényt, készül az in­tézmények működési szabály­zata. Van tehát mit tenniük a tantestületek tagjainak. S végezetül: e találkozó értéke­lésekor ne hagyjuk ki, hogy a megye középiskolásai meg­A gödöllői gimnázium leány citerazenekara. Lóska Sándor huszonöt éves deb­receni kőműves a győztes dobás előtt. (Erdősi Agnes felvételei) timéterre —, mint a dányl Ne- mecskó Mihályé. Így a tavalyi bajnok — Pakucza József — a harmadik helyre szorult. Azért kap szerepet majd a nyári vi­segrádi palotajátékokon, akár­csak a másik két helyezett. A győztes Lóska Sándor a meghí­váson kívül egy serleget, egy sztereó rádiót és a Dunatours egyhetes dunakanyari nyaralását is elnyerte. A verseny végének csendes hőse a díjakat átadó Végh Károly — a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója lett —, akinek tiszté­ből ádódóan tucatnyi erős ember ropogtatta a gratulációknál a ke­zét • • • M. K. Erre! olvastam Jöjjön hozzánk keni értorra H allottam a rádióban, hogy egyik szö­vetkezetünkben föltalálták a , sámfát. Lapunkban ennél is jelentősebb talál­mányról olvastam. Két sütőipari szakem­ber előállította a semmiféle szintetikus anyagot nem tartalmazó kenyeret, ami mélyhűtve hosszú ideig friss állapotban tartható. Mondtam is a mamának, ha nem lennénk olyan kishitű falusiak, évti­zedekkel megelőzhettük volna a sütőipari szakembereket. A mamám régebben ma­ga dagasztotta mindennapi kenyerünket, majd elvittük Józsi bácsihoz, a pékhez, ő megsütötte, hazavittük, s két hétig ettük. A mamám néhány természetes kellékből állította elő a kenyeret. Lisztből, sóból, vízből, kovászból. A kovász szintén egy­szerű természetes anyagokból állt. Élesz­tőből, lisztből, vízből. Ismerve valamennyire a találmányok ingoványos útját, el tudom képzelni, hogy a szintetikus anyagot nem tartalmazó ke­nyérre előterjesztett ötletünket elvetették volna. A mamámnak nincs sütőipari szakképzettsége. A hivatalnok már az el­ső kérdésre adott ilyetén válasz hallatán hazaküldi. — Nénike, mit gondol maga, semmi szakképzettsége, s találmányt akar benyújtani? Nevetséges. Ne is rágódjunk ilyesmin, változtatni a tényeken úgy sem tudunk. Mások találták föl a természetes anyagokat tartalmazó kenyeret, mások a sámfát, kész. Engem különben sem ez izgat, hanem az akár egy évig is eltartható kenyér. Amire oly epedve vártunk. És most nem fogok szerénykedni. Kimondom bátran, önök aligha jöttek rá arra, hogy ez a tény filozófiai mélységeket és magasságokat rejt magában. A tizenkét hónapig frissen tartható kenyér azt jelenti, végképp el­szakadhatunk a földszagú valóságtól. Nem alkalmazkodunk természeti törvé­nyekhez, hanem alávetjük azokat akara­tunknak és céljainknak. Mily szédítően messzire jutottunk akár legközelebbi elödeimuol is. Mi volt a leg­főbb törekvésünk? Siettetni vagy késlel­tetni a természetes folyamatokat. Nyáron kovászos uborkát készítettek. Kovásszal, napsütéssel, vízzel kellemes körülménye­iket teremtettek á tejsavas, baktériumok­nak, amelyek igy sokkal gyorsabban el­végezték erjesztési feladatukat. Aszalással, szárítással, füstöléssel éppen ellenkezőleg, arra törekedtek, hogy a gyümölcsöt, húst minél tovább tartsák az eredetihez ha­sonló állapotában. Ebbe a sorba tartozik a káposzta savanyítása, a zöldség, gyü­mölcs eltevése. A kenyérre Ilyen szempontból nem gondoltak. Eszükbe sem jutott az egy évig eltartható cipó. Minek? A liszt ott volt a kamrában, a víz a kútban, élesztő a boltosnál, a pék egész évben sütött. Két hétig minden különösebb manipuláció nélkül nagyjából eredeti állapotában ma­radt a kenyér. A szintetikus anyagot nem ismerték. Azt is végiggondoltam, hogyan leszünk ezzel a mélyhűtött kenyérrel. Elképzelé­sem szerint ezt nem egy-, kétkilós ada­gokban gyártják majd. Táplálkozástudo­mányi szakembertől tudom, évente egy- egy személy úgy kilencven kiló kenyeret pusztít el. ^ önnek néha látogatók, vendégek. J Négytagú családra négy mázsa ke­nyeret számítok. A megnagyobbított ke­mencékben kétféle kenyeret sütnek, má­zsásat és kétmázsásat. Amikor itt az ide­je. elmegyünk érte, hazavisszük, levágjuk, földaraboljuk, betesszük a hűtőládába. Előtte megrendezzük a kenyértort, mert mi nemcsak újítunk, nemcsak elrugaszko­dunk a kezünket, lábunkat gúzsba kötő természeti erőktől, hanem ápoljuk a ha­gyományokat is. A tor időpontjáról külön értesítés megy. Kör Pál ismerik szűkebb hazánkat, képet alkotnak korosztályuk, társiskoláik tanulóinak felké­szültségéről. A tegnapi nappal nem zá­rultak le a versenyek. A leg­jobb produkciókból elkészült egy 120 perces műsor, amely- lyel az országos diáknapok egyik helyszínén Pest megyét képviselik a kiválasztottak. Elképzelhető, hogy két kitűnő népdalénekes közül csak az egyik szerepel, míg teszem azt, két kamarakórus utazik. Mindenesetre azoknak, akik április 30. és május 3. kö­zött Sopronba utazhatnak, maradandó élményben lesz részük. Az említett műsornak a fő­próbáját április 25-én Száz­halombattán a művelődési központban tartják. Itt adják át a fesztiváldíjat a megyei ifjúsági és diáknapokon legsi­keresebben szerepelt középis­kola képviselőjének. A zsűrik tagjai a késő dél­utáni órákban hirdettek ered­ményt a gödöllői művelődési házban. Kamarazenében, szólóhangszeres játékban és szólóéneklésben 5 arany, 8 ezüst és 5 bronzérem talált gazdára. A legjobbak a ceg­lédi Kossuth Lajos Gimná­zium enek kvintettjének és a gödöllői Török Ignác Gimná­zium kamaraegyüttesének tagjai voltak. Népdalkategóriában három arannyal, két ezüsttel és egy bronzzal jutalmaztak a szak­emberek. Kiemelkedő teljesít­ményt nyújtott a kartali Sze­mén Éva, A népzenészek három ara­nyat, egy ezüstöt es két bron­zot vihettek haza. A legkidol­gozottabb produkciót az aszódi Petőfi Sándor Gimná­zium tanulóitól hallottuk. A színjátszók egy arany-, egy ezüst- és három bronz­érem birtokába jutottak. A pálma az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium műsoráé. A képzőművészeti alkotások közül négy aranyat, kettő ezüstöt kapott. Vicsotka Mihály Népviseletben énekelt a kar­tali Szemán Éva. (Vimola Ká­roly felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom