Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-28 / 74. szám

1987. MÁRCIUS 28.. SZOMBAT 7 A HÉT HÍRT KÖNYVESG/ÉP Dunaharaszti szélső házai a Soroksári-Duna-ág vízi para­dicsomát takarták eddig az 51-es úton közlekedők elől. Egyszer csak gépek jöttek, nyí­lást hasítottak a családi há­zak közé, ahol az útról lelát­ni most a vízpartig. Ez az MO-ás autópálya Soroksári- Duna-hídjának bal parti építé­si területe. Aki el tudja kapni azt a pillanatot, amikor nem veszik még át teljes mérték­ben az uralmat a környéken az erőgépek, az építömunkások — érdekes látványban része­sülhet. A Duna-ág tükörsima vizén még zavartalanul libeg­nek a stégek, a parton télire kiemelt ladikok hevernek. A vizet korai evezősök hasít­ják, mintha minden változat­lan lenne. A környéket azon­ban már felveri a teherautók, erőgépek zakatolása, dübörgé­se. Kiirtották a parti füzest, utolsó halmait égetik a cser­jésnek. Az építők felvonulása jó ideje tart. A nagy feladatot megelőzi a munkafeltételek megteremtése. A Hídépítő Vál­lalat a Mahart szomszédos telephelyén bérelt helyisége­ket, de az építőmunkások­nak meg kell teremteni az ét­kezési, tisztálkodási lehetősé­get is. No meg az időjárás sem segítette elő a munka ko­rai kezdését. Nehéz cölöpöket vermi a fagyott földbe, mínusz 20 fokban nem enged a talaj még a gépeknek sem. A bal parti hídfő alapozását próbacölöpök készítése előzi meg: Hamarosan a helyszínre érkezik a Hídépítő Vállalat Soilmec típusú, nagy teljesít­ményű fúróberendezése. Ahogy Ámon Tibor, az Utiber kép­viselője elmondta, az ütem­terv az idei évre a bal part cölöpözését, a mederhídpillé- rek megépítését tartalmazza. Nemcsak a közlekedéssel foglalkozó szakemberek, min­denki várta ezt a pillanatot, aki az utalhat rója. Hiszen az MO-ás körgyűrű sokat köny- nyít nemcsak a főváros, ha­nem az egész ország közleke­désén. Ám ami valameny- nyiünknek fejlődést, előrelé­pést jelent, az bizony okoz némi kellemetlenséget azok­nak, akik helyben a múlthoz, a Duna-parti csendhez ragasz­kodnak. Kozma imrénének például, aki a felső Duna út egyik családi házában él, tu­lajdonképpen semmi kifogása az építkezés ellen — csak az az állandó zörgés ne lenne. Ott találtunk' rá a brummogó te­herautók szomszédságában, egy lebontott ház falainak tö­vében. A szanált épület kert­jéből a tulipánhagymákat mentette. Aprólékos gonddal turkálta végig a törmelékkel borított földet. Kár veszni hagynixa hagymákat, a túlsó oldalon talál még pár virág­tövet. — Huszonöt éve Békés me­gyéből települtünk ide két gye­rekünkkel. Megtaláltuk itt a számításunkat, a fiam is házat épített. Mi már nem akarunk tovább menni innen. Ez a nagy munka a szomszédunk­ban egy kicsit megzavarta az életünket. Igaz, a fiam bontási engedélyt kapott a tanácstól erre az épületre, sok használ­ható anyagot nyertünk belőle. Akiknek, lebontották a házu­kat, szép pénzt lcaptak érte. Kozma Imrénét érzékenyen érintette, hogy betörtek a gépek a környék megszokott nyugalmas életébe. (Hancsovszkí János felvételei) Szóval mindenki elégedett le- Az Aszfaltútépítő Vállalat hetne; csak az a nagy zörgés egy lépéssel még hátrébb tart ne ienne. az építkezésben. Számukra a Még háborítatlanul áll a ná­Pedig meg két esztendő van fagyott^ fpld, a zord idő még das, még nyugodtan nézhet- hátra, amíg folyton-folyvást kevésbé tette lehetővé a mun- nek a kajakosok a víztükörbe zakatolni fognak a gépek. A kakezdést. mint a hldépítők- Soroksári-Duna-híd átadási nek. Az elmúlt hét tavaiszsas. határideje 1989. június. S most napsütése és a folyamatosan a cím fölött: Egy volt családi ház meg csak az előkészítő mun- érkező kiviteli tervek azon- betoniábazatát szállítja a Volvo, kánál tartanak, még nem is ban mindkét cégnél felgyorsít- amelyet Balázs zsigmond vezet vonultak föl az igazi csoda- jak a tempót április elejére. wÄÄ űepek. Márványi Ági (jobbra). Országos tárlat szépséghibával S A ’80-as évek elején a nagy- S körösi KISZ-galériában Varga S Imre kezdeményezésére több- § szőr kaptak lehetőséget fiatal a —_ bemutatkozásra, 3 évvel ez- város vezetői § és a fiatal képzőművészek stú- S diója között egy együttmű*i:ö- N dési szerződés. A Körösi tavasz s kétévenként megrendezett gra- § fikai tárlatán kívül a Cifra- § kertben tavaly megnyílt al- ^ kotőházban tavasztól őszig ^ fiatal művészek dolgozhatnak. rint ősszel a fiatal művészek fesztiválján, majd a legfiata­labb és a legidősebb stúdió­tagjaink munkáinak gyűjte­ményes bemutatására sze­retnénk lehetőséget adni. — Megvásárolhatók-e a tár­lat grafikái? — Természetesen, bár az ed-, digi gyakorlat szerint erre rit­kán került sor, többnyire in­A tervek szerint Nagykőrösön tézmények vásárolnak. A bí- S egy kortárs grafikai ' gyüjte- rálóbizottság minden mun- * monyt k.vannak létrehozni. ^ beárazottj két_ és tizenkét­— Az elmúlt két évben nőtt-e a népszerűsége a stú­diósok körében a Nagykőrös grafikai tárlatnak? — Igen — válaszolt hatá­rozottan Bognár Tünde, a fia­tal képzőművészek stúdiójá­ezer forint között, mozognak a vételárak. A kiállítás vegyes benyo­másokat keltett. Színvonalas, magas technikai felkészültség­ről árulkodó, valóban vásár­lásra ingerlő alkotások ugyan­annyian jogosan várjuk el, hogy a bírálók azok közül ke­rüljenek ki, akik nem adtak be pályamunkát. Elég sok er­re alkalmas neves képzőmű­vész van országunkban, de a stúdióban is. Nem azt vonom kétségbe, hogy az arra érde­meseknek osztották ki a 80 ezer forintot, hanem azt, hogy a tárlat szervezői nem kerül­ték el az elfogultság és a rész­rehajlás látszatát. Ujj írisz nak kinevezett új művészeti úgy találhatók, mint útkereső, vezetője —, 1985-ben harminc- inkább a próbálkozás kínjait heten, az idén ötvennégyen magán viselő munkák. A pályáztak mintegy százhúsz klasszikus módszerek és ,újabb munkával. Ezek közül körül- technikai eljárások változatos beiül kilencven került kiállí- formai és színmegoldásai fi- tásra. A stúdiónak megköze- gyeimet érdemelnek. Kár lítően 300 tagja van, száznál hogy a sikerültebb grafikák több a grafikusunk. Fontos „elbújnak” és nehezen- fedez- szamunkra a Nagykőrössel va- hetók fel a középszerűek kó­ló együttműködés, mert saját Z°R­anyagi erőből nem tudtunk A kimagasló munkáknak voina ilyen rangos bemutatko- szóló egyértelmű elismerést, a zási lehetőséget teremteni. stúdió és a varos közötti re- — Ebben az évben lesz-e ménykeltő együttműködés még lehetőség a stúdiósok munkáinak közös kiállítására? — A festők számára je­lenleg Dunaújvárosban látható április 9-ig ehhez, a nagykő- rösihez hasonló gyűjtemény Ott minden évben váltako- zóan hol grafikusok, hol fes­tők, illetve jövőre talán szob­rászok mutatkoznak be Mis­kolcon kapott helyet a Stúdió ?86 kiállítás, amely ugyancsak áprilisban látható. Nem bő­velkedünk a lehetőségekben örömét némileg visszafogottá tette az a tény, hogy a nyolc­tagú bírálóbizottság három tagja — talán a véletlennek köszönhetően — megegyezik a díjazottak felével. A negyedik tagja pedig a prospektus ter­vezésének lehetőségét kapta meg. A díjzsűri tagjai a dí­jazottakat is leszámítva, ugyanazok, mint a bírálóbi-. zottság tagjai, illetve a. vá­rost képviselő egy személlyel bővült. Két évvel ezelőtt nem A rangqsabb helyek egy évre volt ilyen probléma. A követ­előre foglaltak. Terveink sze- kező évben azt hiszem, mind­A türelmetlenebbek már a kiállítás megnyitója előtt megtekintették a grafikákat. Lehet, hogy « vásárolni akartak? (Fotó: Vimola Károly) Múlt és jövő találkozásakor © A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége a közös gazdaságok 1986. évi versenyét ér­tékelte. © Kihirdették a XVII. magyar reklámfilm­szemle eredményét. © A Hazafias Népfront Országos Tanácsa környezetvédelmi bizottsága a védett terüle­tek helyzetét tekintette át. ©Kecskemét fogadta a juhtenyésztést tanácskozás résztvevőit. © A hét híre az is, hogy a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egye­sületben vitaülés témája volt a számítógép szerepe a könyvkiadók munkájában. NínCSG!t benne semmi sza­bálytalan, csak éppen furcsa. A könyvek személyi igazolvá­nyából, azaz a kolofonból el­tűntek a példányszámot közlő adatok. Maradjon titka a szerzőnek és a kiadónak. A vevőnek, az olvasónak semmi köze hozzá. Tényleg nincsen semrni köze? Nem több — de nem is kevesebb! —, mini annyi, hogy az ő pénzéből fe­dezik anyagilag a kiadás min­den műveletét. Ö tartja el a szerzőt, a kiadót, a nyomdát, de még a nyomópapír előállí­tóit is... Ha ő nem lenne, könyvkiadás, könyvnyomtatás sem lehetne. Bár ki tudja?! Lehet, hogy lenne. Hiszen napjainkban is annyi minden független attól, mit kíván, ke­res, vásárol meg az olvasó. Ami persze független ko­runk okos szerkezetétől, a számítógéptől. Jó, hogy ezeket a berendezéseket egyre szé­lesebb körben használja a könyvkiadás is. A ba*. inkább ott húzódik meg, mire hasz­nálja. Például bér-, anyag- stb. nyilvántartásra. Ami nem okvetlenül - a legcélszerűbb hasznosítás. Valamivel jobb a helyzet akkor, amikor már a terjesztést — az ún. terítést — viszik rá a gépre, azt kérd­ve, hogyan legyen? Az olvasó, a vásárló gyakran érzi úgy, a gép tévedett. Holott nem a gép, hanem a kérdező tévesz­tett, tévedett. Rossz kérdésre rossz a válasz. A könyvkiadás teljes folyamatát azonban ma még sehol sem segítik számí­tógépek. S ez egyben fényt vet rá, miként állunk lehető­ségek és tényleges hasznosítás viszonyával, de miért tarta­nánk előbbre, mint ahol maga a kiadás és a forgalmazás egésze tart?! Látszatra különösebb pa­naszra nincsen ok. A megye tanácsi könyvtáraiban — a szakszervezeti könyvtárakban ennél szerényebb mértékű volt a haladás — egy évtized alatt megkétszereződött a ki­kölcsönözhető művek, hivata­los nyelven a könyvtári egy­ségek száma. Ma a megye minden lakosára — ha a ta­nácsi és a szakszervezeti könyvtárakat együtt nézzük — négy kötet jut, kölcsönvehető forrásaként a szórakozásnak, az ismeretek bővítésének. Azt azonban semmiféle könyves­gép nem összegezi — holott milyen tanulságos mérleg len­ne ez! —, a kiadói statiszti­kákban szereplő művekből mi pihen a polcokon, s mi az, amit előjegyzésre lehet csak megkapni, olvasó olvasóra várva. A könyvtárosok azon­ban tudják azt, amit a köny­vesgépek nem tudnak vagy nem akarnak tudni... Milyen jó játék lenne az, ha egyszer a könyvtárosok — és a szó igaz értelmében vett könyv- kereskedők — állítanákössze a kiadói terveket! Aligha a véletlen műve, aligha csupán a televízió ha­tása, a szabadidő fogyása, hogy a megyében évtizede egy-egy kötetet — ez csupán átlagszám — 1.7-szer vettek kölcsön, ma pedig d mutató 0,9-re csúszott vissza. Persze, voltak akkor is kutya sem kereste könyvek, ám a majd­nem megfeleződött mutató­szám figyelmeztető. Arra int — amit a könyvtárosoknak a maguk köréből szerzett ta­pasztalatai erősítenek meg —, hogy sokasodnak az üzletek­ben eladhatatlan, a könyvtá­rakból soha ki nem kölcsön­zött munkák, művek. Hozzáér­tők szerint a kiadók és a for­galmazók korántsem minden-, ben áldásos tevékenységének következményeként olyan, nagyrészt eladhatatlan könyv­készletek halmozódtak fel, amelyek (már meg nem térü- lő> költségeinek forintmilliárd- jaiből a könyvesszakma min­den gondját megoldhatnák. Még számítógépekre is jutna belőle... ezt azonban már a hírlapíró teszi hozzá. M!Ő szemérmességgel össze­állított listához férhet csak hozzá a be nem avatott ha­landó, amikor a legutóbb ki­adott művek iránt érdeklő­dik. Ezen a listán ugyanis a tízezer alatti példányszámok nem szerepelnek. Ezek szerint 1986 harmadik negyedévében a kiadott hazai munkák élén Berkest András könyve állt, az Útlevél a pokolba, 170 ezer példánnyal, második Mattyasovszky Jenő a Hód és a lábon járó őrülettel, 169 670 darab... A külföldi szerzők listáját Maurier vezeti, A Manderley-ház asszonya 250 ezer kötetével, őt Robin Cook követi. Akár az Isten című munkájával, 221 600 pél­dányban. Lehet akkor hiba a könyvesgépekben...?/ Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom