Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-27 / 73. szám

prvr , .»ft im 1987. MÁRCIUS 27., PÉNTEK (Folytatás az 1. oldalról) zetője, Hajdú András, a kül­földi adások főszerkesztőségé­nek vezetője, Simon Ferenc, a mezőgazdasági rovat vezetője, Lakatos Pál, a rovat munka­társa, dr. Kapás Irén, a bel­politikai és dr. Forró Evelyn, a hírszerkesztőség munkatár­sa, valamint Vértes Eva, a külpolitikai rovat főmunkatár­sa olyan témákról is tudako­zódtak, amelyek nemcsak a megye, hanem az ország köz­véleményét is foglalkoztatják. A vendéglátók részéről Krasz- nai Lajos, Balogh László, va­lamint Nagy Sándorné, az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságának titkára, Vágvölgyi Jó­zsef, a Pest Megyei Tanács általános elnökhelyettese, Bárd András és dr. Kocsis Péter, a megyei pártbizottság osztály- vezetői, Koltai Imre és dr. Bér- dár Béla, a Pilisi Parkerdő- gazdaság igazgatója, ország- gyűlési képviselő válaszolt. A fórumon sikerült jó né­hány kérdést tisztázni. Pél­dául azt, hogy a Bős—Nagy­maros vízlépcsőrendszer ha­zai munkálatai a terveknek megfelelően haladnak, sőt az utóbbi időben felgyorsult az építkezés. Meg azt, hogy a rengeteg befektetéssel idegen- forgalmi központtá varázsolt Szentendre — a megye erő­forrásaihoz mérten — az át­lagnál több támogatást kap. A környezetvédelem téma­körében az Omszki tóról esett a legtöbb szó, ahol az utóbbi évekhez képest kedvezően vál­tozott a helyzet. Víztisztító berendezés működik, a továb­bi javulás a szennyezést oko­zó vállalatok belátásán, s nem utolsósorban anyagi lehetősé­gein múlik. Ezúttal is előke­rült az agglomerációs települé­sek megannyi gondja, amelyek megoldása csak a kormány hosszú távú programjának vég­rehajtásával és a helyi erő­források mozgósításával kép­zelhető el. Ide tartozik az is, hogy a hatvanas évek elejétől nyomon követhető erőfeszíté­sek ellenére sem sikerült meg­felelő feltételeket teremteni az általános iskolai oktatás­hoz. A helyzetet súlyosbítja a krónikus pedagógushiány, amelyet némiképpen enyhít a tanítóképző főiskola létreho­zása Zsámbékon. A válaszokban helyet kapott az is, hogy nincs szükség a megye iparának jelentős szer­kezeti átalakítására. A mező- gazdasági üzemekben, mellék­üzemágaikban is tart a profil- tisztítás. Mindkét szektorban az önköltség további csökken­tése a cél. A megye vezetői részéről vi­szontkérdések is elhangzottak: lehetséges-e egy időszakos, Pest megyével foglalkozó mű­sor elindítása és a korábban sikeres közös akciók folytatá­sa? Erre vonatkozó elképzelé­seiket hamarosan írásban is Z..-vät.cJ4ni1WiiWfeg*- .. . űfciiMiU1MliiíííTTfiTi ....... ' :^-ís>*íwííS8íE{S88»88IK A levéltár díszterme adott otthont a találkozásra a rádió képviselőivel Az alkalmi idegenvezető, Peterdi Vince, a Forte gyár gazda­sági igazgatója tájékoztatta a vendégeket , (Erdősii Ágnes felvételei) leteszik a Magyar Rádió elnö­kének asztalára. Váci különlegességek Vendégeink ezután a Fotó­technika-történeti Múzeumba látogattak, ahol dr. Lenyó László, a Forte gyár igazgató­ja és Peterdi Vince gazdasági igazgató kalauzolásával meg­tekintették az érdekes és ér­tékes gyűjteményt. Ahogy az igazgató fogalmazott: tulaj­donképpen ez a Forte gyár kapuja, amelyen át vezer az út a jelenbe. A program a Vá­ci Kötöttárugyár mintaboltjá­ban folytatódott, ahol Tóth B. Zoltán vezérigazgató, az MTESZ megyei elnöke, Krause Ferencné, a gyár pártbizottságának titkára fogadta a rádió munka­társait, akik tájékozódtak a gyár munkájáról és divat- bemutatón vettek részt. Ezután rövid városnézés kö­vetkezett, majd a váci zene­iskolába vezetett a vendégek útja, akik Cs. Nagy Tamás­sal, az intézmény igazgatójá­val, Makiári József Liszt-díjas karnaggyal találkoztak, s meg­hallgatták az ütőhangszeres zenekar bemutatóját. A rádiósok Pest megyei programja a váci MTESZ- szókházban a nap eseményeit értékelő beszélgetéssel zárult, ahol a vendégek megelégedés­sel szóltak mind az őszinte tájékoztatásról, mind a magas színvonalú kulturális bemuta­tókról. Kövess László Kormányszóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról) ját, hanem, ha szükséges, fo­lyamatosan új intézkedéseket határoz majd el. Bányász Rezső elmondta, hogy a Minisztertanács fog­lalkozott az idei bérfolyama­tokkal is. A testület megálla­pította, hogy az általános alapbéremelések elhalasztásá­ról 1986 végén létrejött meg­állapodás elérte célját. A gaz­dálkodó szervek általában fe­gyelmezetten megtartották ezt. Április elsején véget ér ez az időtartam. De nagyon fontos, hogy a gazdálkodó szerveze­tek, intézmények ezt követően se távolodjanak el bérezési alapelveinktől — mutatott rá a kormány szóvivője. Mértéktartó bérgazdálkodást Mértéktartó, szigorúan ta­karékos bérgazdálkodásra van szükség, arra, hogy a munkál­tatók csak fokozatosan, az egyéni és kollektív teljesít­mény növekedéséhez igazodva emeljék az alapbéreket, kere­seteket. Bányász Rezső felhív­ta a figyelmet olyan jelekre, hogy a gazdálkodó szerveze­tek egy el nem hanyagolható része — mintegy a három hó­napos halasztást „ellentéte­lezve” — lökésszerűen, egy­szerre, az ösztönzési szempon­tokat elhanyagolva kíván je­lentős bérfejlesztést végrehaj­tani, Rámutatott egyébként arra is. hogy a takarékos bérgazdálkodás követelménye vonatkozik persze teljes mér­tékben a költségvetési szer­vekre is. A kormány szóvi­vője nyilatkozatának befeje­zéséül hangsúlyozta: a kor­mány a SZOT-tal együtt, az év hátralevő részében is mér­téktartó és teljesítménycent­rikus bérgazdálkodásra szólít­ja fel a gazdálkodó szerveze­teket és az intézményeket egyaránt. E témához kapcsolódva, egy kérdésre adott válaszában Bányász Rezső közölte: a kor­mány mostani ülésén árkér­désekben nem döntött. Fokozott tűzvédelem A szóvivőt megkérdezték, hogy mi tette szükségessé, hogy a Minisztertanács meg­tárgyalja a tűzvédelem .ügyét és intézkedéseket hozzon er­ről. Bányász Rezső elmondta, hogy az ülésen elemezték a szaporodó tűzesetek okait. Megállapították, hogy azok többségét az emberi hanyag­ság idézi elő. A tűzkárok nem­egyszer a szabálytalan mun­kavégzésből keletkeznek. Az okok között szerepel az is, hogy néhány üzem elmaradt, elavult technikával dolgozik. Rámutattak arra is, hogy az állami tűzoltóság létszáma az elmúlt évtizedben nem emel­kedett. Túl ezen, olykor úgy tűnik, hogy a vállalatok nem eléggé érdekeltek a megelő­ző tűzvédelem erőteljesebb fokozásában, mert van olyan szemlélet is, hogy a tűzkáro­kat úgyis megtéríti majd a biztosító. A Tájékoztatási Hivatal el­nöke elmondta, hogy a Mi­nisztertanács ülésén több in­téz,kedést határoztak el, köz­tük a tűzvédelmi oktatás nö­velését. A Minisztertanács el­ismerését fejezte ki az 52 000 önkéntes tűzoltónak és a csaknem ugyanennyi vállalati tűzoltónak, aki lelkes, oda­adó munkájával oly sokat tesz a tűzvédelem nagyobb haté­konyságáért. Elhangzott az is, hogy a tűzoltóknak több meg­becsülést kellene kapniuk az egész társadalomtól áldozatos munkájukért. A raktárosok leltárfelelős­ségének szigorítására vonat­kozó kérdésre, Bányász Rezső hangoztatta, hogy ezt az tette szükségessé, hogy az eddigi szabályozás nem védte elég hatékonyan a társadalmi tu­lajdont. Az anyagi felelősség felső határa indokolatlanul alacsony volt, s olykor a hiá-- nyok feltárását követően el­maradt a kellő felelősségre vo­nás. Az új rendelkezés szerűit a jövőben a hiányért a raktár vezetője és helyettese hatha­vi átlagkeresetéig, a beosz­tottak.pedig négyhavi átlag­keresetükig felelnek. Ha a raktáros csak egyedül kezeli az átvett anyagokat, akkor ezután a hiány teljes össze­géig felel. Egy további kérdésre vála­szolva a szóvivő közölte, hogy a Parlament tavaszi üléssza­kán elfogadott földtörvény végrehajtási utasítása egy hó­nappal a törvény hatályba­lépése előtt megjelenik. A. I. A megye fogyasztási szövet- ] kezeteinek tavalyi gazdálko­dásáról és az idei feladatok­ról tárgyalt tegnap a Mészöv elnöksége. A testület megálla­pította, hogy összességében erősödött az áfész-ek társa­dalmi, gazdasági szerepe, a tagság kötődése. A takarék- szövetkezetekben tavaly 739 millió forinttal nőtt a betét- állomány, melynek 36,4 száza­lékát, azaz 1,6 milliárd forin­tot kölcsönként folyósítottak. A lakásszövetkezetek 172 la­kás építését kezdték el, to­vábbi 150 kivitelezése pedig márciusban kezdődik. Űj ga­rázsfenntartó szövetkezet ala­kult Szentendrén és Cegléden, s összesen 170 garázst vettek birtokukba a tulajdonosok. Lakásszövetkezetek helyzete Megvizsgálta a NEB Hat éve vizsgálta a Pest Me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság először a lakásszövetkeze­tek építő- és fenntartótevé­kenységét, s tegnapi ülésén azt vitatta meg, hogy az alap- vizsgálat óta milyen változá­sok történtek. A kedvező változások az épí­tési kölcsön feltételeiben kö­vetkeztek be. Ma már abban az esetben, ha a lakásszövet­kezet a jogszabály szerint ele­get tesz a felújítási alap kép­zésére vonatkozó kötelezett­ségének, kedvezményes kama­tozású kölcsönt kap a tata­rozáshoz is. E változások ellenére a la­kásszövetkezeti építkezés vé­szesen csökken Pest megyé­ben. Tavaly már csaknem egy- tizedére esett vissza az előző évek átlagához képest. Ennek okai: a vállalati, támogatások megszűnése, a telekárak ma­gasba szökése, a lakásépítési költségeknek 15 év alatt tör­tént megnégyszerezödése, az építési anyagok és szállítások megdrágulása. A szövetkezeti mozgalmon belül a lakásszövetkezet ma is a legnehezebb terület, hi­szen itt olyan ellentétek és széthúzások tapasztalhatók, amelyekre másutt szinte nincs is példa. A legtöbb vita a kö­zös költségek vállalása, illetve nem vállalása, valamint a kö­zös helyiségek hasznosítása kö­rül zajlik. A lakástulajdono­sok tartozása ma eléri a 2 és fél millió forintot, s a nem fizetők általában a jól kereső emberek közül kerülnek ki. Az ilyen adósokkal szemben jelenleg úgyszólván semmilyen jogi eszköz nincs a lakásszö­vetkezetek birtokában. Az alapvizsgálat kifogásol­ta, hogy a tanácsok törvényes­ségi vizsgálatot nem folytat­nak a lakásszövetkezetekben, vagy ha igen, az általuk fel­tárt hibák megszüntetését nem ellenőrzik. Mindezt ma is meg lehet állapítani. Így aztán a számviteli rend és az okmány- fegyelem sem sokkal jobb, mint hat éve volt. A lakásszövetkezetek műkö­dése általában ott felel meg a követelményeknek, ahol a he­lyi párt- és tanácsi szervek, valamint a vállalatok és a Mé­szöv segítséget adnak mun­kájukhoz. Cs. S. Mindig a közös vagyont védte Az iskolapadhál ment nyugdíjba A szerénységéről közismert Gunda Pál Püspökhatvan egyik csendes utcácskájában lakik. Szereti a békés nyugal­mat, és most élvezi a nyug­díjaséletet. Aktív dolgozó ko­rában több kitüntetést is ka­pott. Közülük a legbüszkébb a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatára, melyet nyugdíjba vonulásakor vehetett át. Vala­mennyi elismerést ugyanazért kapta; helytállásáért, a mun­kás emberségéért. — Abban, hogy ilyen let­tem, sokat számított az a me­zőgazdasági környezet, amely­ben felnőttem. “Püspökhatvan­ban már a háború előtti idő­ben is igen fejlett volt az ál­lattenyésztés. Nagyapám pél­dául a svájci Simenn völgyé­ből vásárolt magának jó teje­lő teheneket. Abban a vidéki légkörben a biztonságot adó elem a föld volt. Tudtuk, hogy az azon megtermett javak biz­tosítják a család megélheté­sét. Abban az időszakban te­kintélyt a falun élő csak jó gazdaként tudott szerezni. Az állatszeretet, a kertészkedés egyébként pontosságra nevel­te az embereket. Mindig vonzottak az új dol­gok. 1945-ben léptem be az akkori Nemzeti Parasztpártba. Kétszer is elvégeztem az ezüst- kalászos gazdatanfolyamot. Szorgalmas, munka- és föld- szerető emberek éltek ezen a vidéken. Mindig jó gazdákká képezték magukat. Nem csoda, ha a téesz szervezésekor ne­hezen akartak változtatni. Én tizenkét hold földet, egy tehe­net és lovat vittem a közös­be. Az 1959-es téesz-alakuló ülésre még ma is jól emlék­szem, Akkor kértem az elnö­köt, hogy elmondhassak egy verset. A címe akkor hirte­len nem jutott eszembe. Most nekem is elmondja Sinka Sán­dor: Tsz-toborzó című költe­ményét. — Amikor befejez­tem, sokáig tapsoltak az em­berek. Az ülés után többen odajöttek hozzám, mondták: — Te, Pali, nem mondtad annak a versnek a címét, mert biztosan most írtad. — A kul­túra szeretetét is volt kitől örökölnöm. Az apáméktól, a nagyapáméktól. — Tagja lettem a szövetke­zet vezetőségének. Most is el- érzékenyülök, ha visszagondo­lok arra, hogy minden téesz- tagnak a fél szeme mindig raj­ta volt a közössé vált sajáton. Övta, féltette a jószágot, és jaj volt annak a fogatosnak, aki nem tartotta rendbe a lo­vakat, a szekeret. Jó gazda módjára még évek múlva is figyeltük, hogy terem a régi földdarab, vagy hogy milyen az állatállomány. Aztán az idő múltjával egyre jobban la­zult az egyéni kötődés, de úgy érzem, hogy ma is megma­radt az emberekben az egész­séges féltés a közöshöz. Nem szégyellem bevallani, hogy a szövetkezet alakulása­kor csak hat elemim volt. 1961- ben elvégeztem a hetedik, nyolcadik osztályt. Aztán be­iratkoztam a mezőgazdasági technikumba. Hetenként két­szer kellett Budapestre jár­nom, ahol délután négytől tíz óráig volt az oktatás. Az is­kolai napokon nem is tudtam hazajönni, csak másnap, de soha sem mulasztottam egyet­len órát sem. — 1969-ben lett a kom­munista párt tagja. Mit hoz­tak az ezt követő évek a tér­melőszövetkezet pártmunkásá­nak? — A tanulás itt sem maradt el. Egyebek között elvégeztem a marxista középiskolát. Nyug­díjba vonulásom előtti eszten­dőben fejeztem be a pártélet és a pártvezetés speciális kol­légiumát. Mondták is; Pali bá­csi, minek tanulsz még? Az is­kolából akarsz nyugdíjba men­ni? — 1977-től nyugdíjazásomig voltam függetlenített párttit­kára a Galgavölgye Termelő- szövetkezetnek. Elsősorban a közösség vagyonának a védel­mét és a termelés segítését tekintettem fő feladatnak. Büszke vagyok erre az idő­szakra, mert olyan kiváló szakemberek vettek körül, akikkel közösen mindent meg tudtunk oldalai. Ma már az eredmények is bizonyítják, hogy a kollektív munka és az együttgondolkodás meghozta a gyümölcsét. — Hogyan telnek a nyugdí­jasnapok? Munkával. a termelőszö­vetkezet rendészetének vagyok a vezetője. Sajnos sok munkát ad a közös vagyon védelme. Korábban egy mezőőr is elég volt, hogy a község határát vi­gyázza. A gazdaság területén most heten vannak, és mel­lettük még húsz éjjeli- és nap­pali őr vigyázza a telepeket. Legtöbbször nem is a helyben lakókkal van a baj. A határt a területen átutazóktól a leg­nehezebb megvédeni. A sze­mélygépkocsi megáll a tábla szélinél és a tulajdonosa pil­lanatok alatt megpakolhatja a kocsit és elrobog. Ilyenkor gyakran már csak bottal üt­hetjük a nyomát. S. J. A Mészöv elnöksége tárgyalta A gyengék is felzárkóztak A fenti tények megnyugta­tóak, hiszen a megye áíészei például némely területen az országos átlagot meghaladó eredményeket tudnak felmu­tatni. A gazdálkodásban korábban gyengébbeknek elkönyveltek tavaly igye­keztek felzárkózni. Több helyütt tértek át az új üze­meltetési formákra, aminek jótékony hatása nemcsak a dolgozók keresetében, hanem a költségekkel való takaré­kosságban is megmutatkoztak. Mindez együttesen tette lehe­tővé a nyereség növekedését, mely 13,3 százalékkal kedve­zőbb az országos átlagnál. A sikerek említése mellett kendőzetlenül kerültek napvi­lágra a gondok; egyes áfész- eknél megszaporodtak a kint­levőségek, melynek egyenes következménye lett az ideigle­nes fizetésképtelenség. A bír­ságok és a büntetéskamatok nemcsak a nyereséget csök­kentették, hanem az elmaradt nyereség után fizetett adó is csökkentette a közös kasszát. Az ácsai áfész-nél például a nyereségadó-alapot növelő bír­ságkövetelések összege eléri a tízmillió forintot. Javult az áfészek alaptevé­kenységének hatékonysága, bár a kiskereskedelem lassú visszaszorulása is tapasztalha­tó. mert az áfészek képtelenek voltak felvenni a versenyt a magánszférával. Sikerült a korábbiaknál lé­nyegesen magasabb kereset­fejlesztést megvalósítani, de még így sem tudták behozni a más ágazatokhoz viszonyított lemaradást. Különösen feszítő ez a probléma a kereskede­lemben dolgozók körében, ahol az átlagkereset a szö­vetkezeti átlagnál is alacso­nyabb. A jövedelemfejlesztés egyik alapvető forrása a lét­számleépítésből adódó megta­karítás lehet, ám ez az intéz­kedés szűk sávon valósítható meg, a kereskedelemben pe­dig elképzelhetetlen. A tarta­lékokat az állományon kívüli kifizetések felülvizsgálatával lehet feltárni, hiszen az e cí­men kifizetett összegek tavaly a megyében meghaladták az 51 millió forintot. Örvendetes tény, hogy a ta­karékszövetkezeteknél nyil­vántartott ifjúsági takarékbe­tétállomány 7-ről 26 millió fo­rintra, a takaréklevelek ösz- szege pedig negyvenről 94 mil­lióra nőtt tavaly. Hosszú lejá­ratú, kedvezményes kamato­zású építési kölcsönt 680 mil­lió forint értékben folyósítot­tak, 205 millió forint értékben pedig termelési kölcsönt adtak. Az áruvásárlásokra biztosított kölcsönök összege nyolcmillió­val volt több, mint 1985-ben. Pest megyei hullámhosszon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom