Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-25 / 71. szám

Mit tervez a szövetkezet? Gazdát cserélt egy fatelep Olvasóinknak gyakran van alkalmuk észrevételezni, hogy a környezetünkben végbeme­nő, figyelemre érdemes válto­zásokról szóló írásainkból az esetek többségében az opti­mizmus csendül ki. Lehet sző bármiről, újszerű kezdemé­nyezésről, merész vállalkozás­ról, mindig pártjára állunk, ha a jobb egyéni és kollektív bol­dogulást látjuk mögötte. Nincs jogunk semmi jónak rossz hí­rét kelteni még akkor sem. ha a végeredmény csak homályo­san. bizonytalanul sejlik fel. Kölönc maradt Így tettünk másfél éve is, amikor a Monori Játék- és Kefegyár nagykőrösi üzeme, valamint a Bubiv között lét­rejött gazdasági társulásról ad­tunk tájékoztatást. Akkor töb­bek között ezeket írtuk: Is­merve az üzem korábbi ter­melési, értékesítési nehézsé­geit, s az ebből fakadó állan­dó kiútkeresés erőfeszítéseit, felötlik a gondolat, vajon a társulás végleg megoldja-e problémáit, vagy ez is csak egyfajta sikertelen próbálko­zás lesz a sok közül. Az ak­kori helyi gazdasági vezető így nyilatkozott: Felelőtlenség lenne ezt mindjárt a dolgozók biztatásának szánni azután, hogy az anyagi elkötelezettsé­gek miatt évek óta nyereséget sem tudtunk fizetni... Senki nem épített a társulás tényéből légvárakat, bár mindkét cég képviselői re­ményeket fűztek a gt-hez, de ma már .tudjuk, hogy ez a próbálkozás sem húzta ki a kátyúból a körösi telepet. Ha mindkét oldalt megkérdezzük, eléggé felemás magyarázato­kat kapunk, és nem látjuk tisztán első ránézésre a kérész­életű vállalkozás csődjének okát. Talán azért nem, mert a problémák nem egy oldalon jelentkeztek, összekuszálódtak, nemegyszer felerősítve egy­mást. Nem akarjuk az utólagos okoskodót játszani; a fő gon­dot vázlatosan talán abban le­hetne megjelölni, hogy a kö­rösi üzem nem volit képes ennyi idő alatt felkapaszkod­ni arra a szakmai, termelé­kenységi színvonalra, amit a minőségi termékeket előállító bútorgyár megkövetelt, más­felől (vagy inkább éppen emiatt) a fieztségben sem tudtak közös nevezőre jutni, s ha emellett figyelembe vesz- szüik még a gt korlátozott anyagi önállóságát, könnyen beláthatjuk, hogy e gazdálko­dási formában sem tudtak \ előbbre lépni a telepiek abol-\ dugulás útján. Ilyenformán a telep tovább­ra is inkább csak kölönc ma­radt az anyavállalat nyakán, márpedig a társulásra adva áldását, a részleges független­ség megadásával saját terhein próbált enyhíteni. Hogy nem sikerült és más kiutat nem találtak, megvételre kínáltak a sok vihart megért gazdasá­gi egységet. Nem jártunk utá­na, mi is csak hírből tudjuk, hogy állítólag több cég jelent­kezett rá vevőként, végül is az Arany János Termelőszö­vetkezet adott a jelenlegi szi­tuációban legmegfelelőbbnek tűnő árajánlatot. Az adásvétel azóta megköttetett, s potom 18 millió forintért szőröstül-bö- röslül gazdát cserélt a 4 hek­tár területen fekvő telep. fi piackeresés időszaka Hogy jó vásárt csinált a szö­vetkezet., azt nem lehet két­ségbe vonni, hiszén egy ekkora ipari üzemet létrehozni évek­be telik, s messze nem lenne elegendő hozzá ennyi pénz. A kérdés persze azért nem ilyen egyszerű, mert ha az új gaz­da sem lesz képes kellően ka­matoztatni az itt levő anyagi és humán potenciált, vagyis nem tudja nyereségessé tenni a termelést, akkor ablakon ki­dobott pénz Lesz a vételár. Megfontolt elképzeléseknek, s eredményesnek ígérkező tö­rekvéseknek persze az új tu­lajdonos sincs híjával. Igaz a 87-es évre szóló tervek eléggé labilisak, s nem is teljesek, mivel a szerződések egy ré­szétől a fenti változások idő­szakéban elesett a telep. A je­lenlegi munkalehetőségeket figyelembe véve elképzelhe­tő a 37 millió forintos árbevé­tel és 6 millió forint ágazati nyereség, ami azt jelenti, hogy a költségeket leszámítva sikerül legalább nullára állí­tani a gazdálkodás egyenle­gét. A telep mindenesetre bele­illik a szövetkezet gazdálko­dásába. Sz. Tóth László elnök szavaival: Gyenge adottságú gazdaság lévén, az ipari bá­zisoktól remélhetik, hogy a gazdasági kényszer szorításán enyhíteni tudnak. Igen ám, csakhogy ez nem lesz olyan egyszerű, az iparnak ezen a frontján is sötét fellegiek bo­rítják az eget. — A termékszerkezet maj­dani alakulásáról nem sok konkrétumot lehet még elmon­dani, egyelőre a puhatolózás. piackeresés időszakában va­gyunk. Mint bútoripari főága­zatot funkcionáltatjuk a tele­Víztakarékos öntözés Új, mesterséges csapadék­pótlásra, víztakarékos altalaj­öntözésre dolgozott ki műszaki fejlesztési pályázatot az Agro- industria Innovációs Vállalat és a Tiszaföldvári Mezővíz Termelési Rendszer. A pályá­zatot a MÉM elfogadta, annak kivitelezését — egy referen­ciaüzem létesítését — anyagi­lag is támogatja. Az új öntözési forma lénye­ge, hogy a földbe lefektetett, vizet szállító műanyag csöve­ket vízzáró műanyag fóliával bélelik alá. Ezzel megakadá­lyozzák, hogy a víz a talaj mélyebb rétegeibe kerüljön és lehetővé teszik, hogy a nö­vényzet számára csaknem tel­jes egészében felvehető legyen a kiadagolt víz. A fólia- és csőfektetés speciális géppel egy menetben oldható meg. Az új öntözési eljárás első­sorban a homokhátságokon al­kalmazható, ahol a talajban hatvan-nyolcvan centiméteres mélységig sincs vízzáró réteg. Haszna főként azokon a táb­lákon mutatkozik meg, ahol szőlőt, gyümölcsöt és más ker­tészeti kultúrákat termeszte­nek. Az altalajöntözés beruházási költsége negyedével kisebb, mint a csepegtető öntözésé. A kivitelező Mezővíz-társaság első lépésként három gazda­sággal: a Sárszentmihályi Ál­lami Gazdasággal, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kecskeméti Szőlészeti Kutató- intézetével, valamint a kocséri Petőfi Tsz-szel kötött telepí­tési szerződést, Kocséron lesz a módszer referenciaüzeme, vagyis bemutatótelepe. Még az idén bemutatják az eljárást külföldön is, elsőként Egyip­tomban. egy tízhektáros ho­mokterületen. pet, vagyis egyelőre ott foly­tatjuk a termelést, ahol ab­bamaradt. Jelenleg több kis tételű megrendelésnek te­szünk eleget az ország szá­mos üzeme részére, sőt a volt anyavállalatnak to­vábbra is mi gyártjuk a ke- fetesteket. Persze idővel sokat változhat a termékösszeté­tel. Az sem biztos, hogy a bú- toralk-atrész-gyártás marad a fő profil, s változhat a termé­kek megmunkálási foka, az adott piaci lehetőségek függ­vényében — mondja az elnök, majd így folytatja: — A fő célunk most az, hogy olyan partnereket keressünk, akikkel hosszabb távon köl­csönös biztonság mellett együtt tudunk működni, gondolok itt a helyi üzemekre is. További beruházásokra, elsősorban a géppark bővítésére is szükség lesz, de nem vágunk semmi­lyen fejlesztésbe, mindaddig, amíg nem tisztázódnak az ér­tékesítési lehetőségek ... Utoljára szólunk a legfon­tosabbról, a dolgozók helyze­téről. Vajon változott-e vala­mit is az életük közvetlenül azzal, hogy más a munkaadó? Nagy szerep jut — Nos, az improduktív lét­számot máris csökkentettük, s elképzelhető, hogy később a fizikai állomány arányát ab­szolút értelemben is növel­nünk kell., kívánatos a szak­képzett dolgozók számának gyarapítása, de mindennek mértékét, intenzitását megint csak a piaci viszonyoktól tesz- szük függővé. Az újonnan jött emberek egyelőre a korábbi­hoz hasonló feltételek mellett álltak munkába. Szerencsés helyzetben vagyunk a vezetői gárdát illetően. Többségük am­biciózus fiatal, akiknek meg­adva a nagyobb önállóságot, és persze a felelősséget, nagy szerep jut nekik abban, hogy a szövetkezet telephez fűző­dő reményei valóra válja­nak ... A fenti elgondolásokhoz nincs több hozzáfűznivaló, he­lyességüket megint csak előbb- utóbb az idő bírálja felül. Miklay Jenő Küldeni a levelem Már megvan a névsor... Behálózza az egész országot KÉREM SZÉPEN, engem ijesztgetnek. Holott, ha meg­gondolom, egy jól szabott in­farktus különféle rizikófakto­raival már amúgy is rendel­kezem, és akkor a tetejébe még azt mondja nekem ez a levél, hogy elveszítem az állá­somat és esetleg mind a két lábamat is. És nem ám csak úgy a levegőbe beszél, van ebben konkrétum rogyásig, hogy azt mondja: Csonló Ba­nat hivatali alkalmazott volt, megkapta ezt a levelet, de el­felejtette sokszorosítani és to­vábbküldeni, el is veszítette az állását, nem beszélve Szá­lán Peredilitóról, aki nem hitt a levélben, kidobta, és 9 nap múlva mind a két lábá­nak örökre búcsút mondha­tott. Hogy hogyan, azt a levél nem írja, Sama Antony Pe- nept erről nem nyilatkozik, legyen nekem elég, amit haj­landó közölni: „Sama Antony Penept ezt küldi önnek.” Hon­nan ismer engem ez a Sama Antony? Na mindegy, nézzük a folytatást. „A szerencse most érkezett önhöz ezen levél útján. Ez a fohász szerencsét hoz önnek. Az eredeti Hollandiában van. Már kilencszer járta körül a világot. Küldje el ezt a leve­let azoknak, akikről tudja, hogy szükségük van a szeren­csére. Kézhezvétel után 96 órán belül továbbítsa. Mi tör­tént addig?” Aha, most jön a java! Ami kilencszer körbejárta a vilá­got, azzal bizony már történ­hetett egy s más, ehhez ké­pest a levél e része nem túl bőbeszédű. A lábelvesztésről már volt szó, nézzük a vigasz­talóbbat: egy AFK-tiszt húsz­ezer dollárt kapott, egy másik négyszázötvenezret nyert or­szága lottóján, de viszont el is veszítette, mert megszakí­totta a láncot. Míg ellenben Pt. Oszna Tellician készítte­tett a titkárával húsz másola­tot. és pár napon belül két­milliót nyert! Nem volt buta ember az a venezuelai misszionárius, aki — a levél szerint — kitalálta ezt a bulit. Én nem is hagyom magam ijesztgetni, rögvest ne­kilátok a húsz másolatnak, annál is inkább, mert rájöt­tem, hogy mostanság, a gaz­dasági nehézségek időszaká­ban úgy jött nekünk ez a le­vélfohász vagy fohászlevél a határon túlról, mint a falat kenyér az éhezőnek. Az első másolatot például el fogom küldeni a tanácsel­nöknek. Hogy örül majd ne­ki! Sőt mindjárt küldök egyet a terv- és pénzügyi osztály vezetőjének is. ök természe­tesen azt fogják majd kíván­ni, hogy néhány milliócska fusson még be a kasszába a teho mellé — s a VII. ötéves terv első szakaszát ezzel úgy meglendíthetik, mint annak a rendje. Küldök egy példányt az egyik, gondokkal küzdő kör­zetbeli vállalat igazgatójának, aki persze majd nem szakítja meg a láncot, következésképp a vállalat szekere rögvest ki­zökken a kátyúból. Nekem megvan a névsorom. Rajtam aztán nem fog múlni, hogy ez a népgazdaság — mert hát előbb-utóbb ugye csak behálózza ez a levélára­dat az országot — íelvirágoz- zék. Hogy ez így lesz, az nem vitás, ez le van itt ne­kem írva fehéren feketével: „ez igaz, még ha nem babo­nás, akkor is!” MAJD ELFELEJTETTEM mondani, hogyan került hoz­zám ez a zseniális kis világ- megváltó iromány. Egyik fő­városi üzem év eleji munkás­gyűlésén osztogatták egymás közt a dolgozók, az ingázók révén jutottam egy kincset érő példány birtokába. Tehát már ők is tudják! Meg tetsze­nek látni, hamarosan dőlni fog hozzánk a szerencse meg a pénz. Ha nem így történik, minden felelősség a venezue­lai misszionáriusé. K. Zs. Fémzárolt krumpli Az áfész felvásárlótelepeire megérkezett a desirée vető­burgonya. Az ellenőrzött, fémzárolt szaporítóanyagból a termelők mind a Gárdonyi utaci telepen, mind Nyárs­apáton vásárolhatnak. A Mentovich utcában el­kezdték a mészkénlé és a tavaszi növényvédő és per­metező szerek árusítását is. Szezenáras rendszerben A Budapest Környéki Tüzép Vállalat, nevezetesen nagykő­rösi telepe is, áttér az úgy­nevezet szezonáras rend­szerre. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos cikkek­nek évszaktól függően más­más ára lesz. Amint azt a központi sajtóból tudja az odafigyelő építkező, a szak­hatóságok szerint ezzel a lé­péssel, vagyis a készletgazdál­kodás optimális megvalósítá­sával, elkerülhető az olykor szükségszerűnek látszó ár­emelés. Mozi, színház A nagyteremben Gyanús árnyak. Színes, kí­nai kalandfilm. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben Manőverek az ötödik eme­leten. Színes, szinkronizált bolgár filmvígjáték, fél 6-kor. ★ A szolnoki szobaszínházban fél 8-kor: A kínkastély. Sporthíreit Sikeres grundbirkózás Egerben ünnepélyes külső­ségek között rendezték meg az 1987. évi nemzetközi ju­nior kötöttfogású Dobó Istvén- emlékversenyt. A 140 induló között ott voltak a csehszlo­vák és a jugoszláv korosztá­lyos válogatottak is. Az 52 kilogrammosok 16 fős súly­csoportjában Takács János (Nk. Kgy. Kinizsi) erős sor­solást kapott és szoros mér­kőzéseket vívott a válogatot­takkal teletűzdelt mezőnyben, de — többek között egy cseh­szlovák versenyzőt is legyőzvte — az ötödik helyen végzett. Budapesten került sor az 1970—72-es születésű birkózók olimpiai reménységek verse­nyére, szabadfogásban. 160-as, erős mezőny vetélkedett. 74 kg (18 fő): 5. Paros György (szoros vereségek mellett jó mérkőzéseket nyert). 53 kg (28): 7—8. Szűcs Attila. Dicséret illeti az oktatási intézményeket: 136 indulója volt a Sportotthonban meg­tartott, ezúttal már hatodik általános iskolás grundbirkó- zóversenynek, amely az utóbbi évek szerint most is Közgyűlés Lesz karatéka-utánpótlás ^ Az Arany János Mező- ^ gazdasági Termelőszövetke- ^ zet Ceglédi út 3. szám alatti § irodaépületében tartották ^ a Nagykőrösi Arany Tsz SE ^ közgyűlését. Andó János ^ sportköri elnökhelyettes * számolt be az ott folyó ^ munkáról. Ez a kis sportegyesület 1982. január 12-én alakult, azzal a céllal, hogy az akkor éppen gazda nélküli nagykőrösi sakk­csapatot átvegyék, annak fel­készülési és versenyegyezte­tési lehetőséget adjanak. Lehe­tőséget kaptak a város sak­kozni szerető lakosai — és fia­taljai —, s ezzel biztosított volt az utánpótlás is. 1983-ban helyet adtak az akkor szár­nyait bontogató, keleti eredetű önvédelmi sportág híveinek, s a sportkörön belül megalakult a Nk. Arany Tsz SE Kyokus­hinkai Karate Klubja — mint szakosztály. A karatékák dicséretet érde­melnek fegyelmezettségükért és szorgalmukért. Búz Ferenc szakosztályvezető és egyben edző irányításával a Petőfi is­kolától bérelt tornacsarnok­ban végzik munkájukat Je­lentős anyagi áldozatukkal és a szakosztály tagjainak társa­dalmi munkájával a gőzfürdő­ben olyan kondicionáló edző­termet alakítottak ki, amely nemcsak elengedhetetlenül szükséges fejlődésükhöz, erő­södésükhöz, hanem más lako­soknak is lehetőséget ad, hogy erősítsék magukat. A szakosz- tály versenyzői eredményesen szerepeltek, az utóbbi évek­ben már országos helyezéseket is értek el: 1985-ben egy má­sodik és két harmadik, 1986- ban pedig 2—2 harmadik és negyedik helyezést. (Mint is­meretes, e sportágban több év­re van szükség, hogy a fel- készültség olyan legyen, hogy nyilvános vetélkedőn is elin­dulhassanak a sportolók.) Sze­mély szerint is dicséret illeti Tóth Csaba, Kovács István, Győri János, Ronkó Antal, Ár­vái István és Bársony Andrea sportolókat. A sakkozók tevékenysége — mint szakosztály — megszűnt, mert munkájuk és más irányú elfoglaltságaik miatt nem tud­tak a megyei csapatmérkőzé­sekre megfelelő felkészültség­gel és létszámban kiállni. A városkörzeti sportfelügyelővel az elnökség kísérletet tett a sakkélet ismételt beindítására, de az a korábbi okok miatt nem vezetett eredményre Az elméleti sportághoz való kö­tődés viszont megmaradt a sportkörben, mert a városi tö­megsport-versenyekhez a szük­séges segítséget megadják, va­lamint alkalmanként segítik a Petőfi iskolás úttörőket, a megyei versenyekre való el­utazta tásban. A termelőszövetkezet és ve­zetősége a tőle telhető módon segíti az itteni sportmunkát. A dolgozók több sportágban részt vesznek a tömegsportversenye­ken. A városkörzeti sportfel­ügyelőséggel és a termelőszö­vetkezet vezetőségével jó a sportkör kapcsolata. Szőke Sándor városkörzeti sakkfelügyelő sajnálattal nyugtázta, hogy a sakkéletet nem sikerült felújítani, a volt versenyzők egyéni problémái miatt. A karatésok viszont di­cséretet érdemelnek, szinte ál­landó fejlődésükért. Megválasztották a Nk. Arany Tsz SE új vezetőségét. Sz. Tóth László az elnök, Andó János az elnökhelyettes, Balogh Ber­talanná a gazdasági vezető. Kistót Jánosné és Dér Ferenc a további elnökségi tagok. A 3—3 fős bizottságokat a kö­vetkező személyek vezetik Tö­megsport: Danes János, fe­gyelmi : Andó János és szám- vizsgáló: Tuza János. Az új vezetőség az elkövetkezendő négy évre kapott bizalmat. Végezetül a három legered­ményesebb karatés tárgyjutal­mat kapott Sulyok Zoltán városkörzeti viadal volt. Ez volt az eddigiek közül a leg­nagyobb létszámot hozó és a 3 küzdőtéren is a legtovább: 3 órán keresztül tartó vetél­kedő. Több tehetséges mozgá­sú fiúra figyeltek fel a sport­ág szakemberei. A legjobbak­nak a következők bizonyul­tak. 5—6. osztályosok. 30 kg-ig (15 induló): 1. Kerekes Gyu­la (Petőfi isk.), 2. Lantai Zsolt (Kossuth isk.). 3. La­katos Pál (Arany isk.), 4. Bajzáth László (Kocséri isk.). 40 kg-ig (38!): 1. Madár Zol­tán (Petőfi), 2. Várkonyi Csa­ba (Kocsér), 3. Szűcs Ferenc (Petőfi), 4. Sipos István (Ko­csér), 5. Fehér Gábor (Kos­suth), 6. Kucher Péter (Kos­suth). 50 kg-ig (25): 1 Ronkó Dezső (Rákóczi), 2. Kovács Zoltán (Petőfi), 3. Medve Kornél (Petőfi), 4. Lakatos Péter (Petőfi), 5. Illés Tamás (Rákóczi), 6. Buzsák Ferenc (Arany). 60 kg-os (7): 1. F Deák József (Petőfi), 2. Sárá- di György (Kossuth), 3. Both István (Kossuth). 7—8. osztályosok. 35 kg-ig (9): 1. Töröcsik Pál (Petőfi). 2. Boros István (Arany), 3 Páhán Szabolcs (Arany). 45 kg-ig (18): 1. Fehér Gábor (Arany), 2. Horváth Róbert (Kossuth). 3. Gyurika Csongor (Petőfi), 4. Várkonyi Sándor (Arany). 65 kg-ig (19): 1. Hof- fer Ferenc (Kossuth), 2. Kere- ki Tibor (Rákóczi), 3. Kispál Balázs (Rákóczi), 4. Zsuffa Béla (Kossuth). 65 kg-ig (7): 1. Balázs Zoltán (Kossuth), 2. Madár Csaba (Petőfi), 3. Ok- ruhlicza József (Kossuth). 65 kg felett (7): 1. Tóth Dénes (Arany), 2. Cseri Zsolt (Arany) és 3. Kaszap Zoltán (Rákóczi). A csapatversenyt az 53 pon­tot gyűjtött petőfisek nyerték, 2. a Kossuth isk. 49; 3. az Arany 35; 4. a Rákóczi 23 és 5. Kocsér 11 összponttal. Színvonalas verseny volt. TAGOZATOS FELVÉTELIK A Kossuth iskolában a leendő első osztályos testneve­lés tagozatos gyerekek felvé­telije a Kossuth iskola torna­termében lesz. A fiúkat 30-án (hétfőn), a lányokat 31-én (kedden) várják a szülőkkel, mindkét napon 15 órakor CSÜTÖRTÖKÖN Atlétika. Budapest: a válo­gatott dobókeret felmérőver­senye. Kézilabda. Rákóczi iskolai pálya, 14.30: városi úttörő leány Rákóczi Kupa villám­torna. S. Z. ISSN 0133-2708 (Nagykőrösi Hí,

Next

/
Oldalképek
Tartalom