Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-23 / 69. szám
4 1987. MÁRCIUS 23., HÉTFŐ Füstölőbe kerül a kolbász Hetente mintegy 100 mázsa ízletes házi jellegű kolbászt készítenek Szigetszentmikló- son a Szigetfő Termelőszövetkezet húsüzemében. Képünkön Búla Edit állványra teszi, s füstöléshez készíti elő a finom páros kolbászokat. (Hancsovszki János felvétele^ Lenne mit javítani Angliában jó, Budapesten nem A Magyar Urbanisztikai Társaság, az Építőipari Tudományos Egyesület és a Magyar Hidrológiai Társaság rendezésében immár negyedik alkalommal került sor olyan Összejövetelre, amelyen a Su- peraqua csatornajavítási eljárással ismerkedhettek meg az érdeklődők. A téma nem új, az Alagi Állami Tangazdaság Superaqua főmérnöksége évek óta gyakorlatban is alkalmazza technológiáját, itthon és külföldön egyaránt. A legutóbbi előadás mégis akkora érdeklődést keltett a szakemberek körében, hogy a hallgatóság alig fért be a Magyar Urbanisztikai Társaság előadótermébe. Italiával telt a tavasz első napja Csattog az olló, duzzad a rügy Hosszú árnyékot vetnek a fekete ágú szilvafák. valúsir.inűtlenül kék ég borul fölénk. Könnyű szárnyú tavaszi szellő rezegteti az ezer és ezer húrként feszülő szőlövesszőt a tá- piószentmarteni határban, az aranyhegyi dűlő mentén. Roggyant borházak, újmódi hétvégi hajlékok váltakoznak, amint araszolunk a tegnapi eső áztatta, tocsogós homokszalagon. Kerékpárok támaszkodnak a vakolathullott falakhoz, Ladák bújnak a szűk udvarokba. Amott, az egyik porta udvarán felejtett parasztszekér kocsirúdja mellett borzas tollú verebek marakodnak a szétszórt kenyérhéjakon. Tavasz van, csípős lehelletű, de égre nyíló, felhő nélküli tavasz. Az orgonabokrok ágain még nem villan a zöld, még nem költöztek északabbra a fenyőrigók, üres az a kocsike- réknyi gólya fészek is ott, a közeli telefonpózna tetején. Benedekek unnepÜK névnapjukat ezen a nagylányra szabad szombaton, ám a tavaszt munkával köszöntik a Jánosok, Fe- rencek, Istvánok itt, a szőlőparcellákon. Nyitókapák pcodülnek. metszőollók csattognak, asszonynevetés, férfikurjantás szalad át a halármezsgyék fölött, ekehúzó lovak horkannak s a közeiben felhő nélküli időjárást jósol rádióból egy haritonhang. Sikerrel vizsgáztak Csanda Ferenc, a főmérnökség vezetője, az eljárás egyik kidolgozója, az elmúlt évi munkákról számolt be. Meggyőző adatokkal és diaképekkel illusztrálta, hányfelé fordultak meg tartálykocsijaikkal Euró- pa-szerte, hány nagyvárosban javítottak útburkolatbontás, a közlekedés lezárása nélkül csatornát a megrendelők teljes megelégedésére. Egy év alatt több mint 110 kilométer csatornát javított a főmérnökség, ennek majd 90 százalékát külföldön. A legtanulságosabbnak azonban angliai munkájuk bizonyult. A brit megrendelők ugyanis alaposan tájékozódni akartak arról, hogy mit vásárolnak meg: nemcsak figyelmesen végigjárták a Superaqua telephelyét és megismerkedtek az eljárás lényegével, technikai hátterével. hanem referenciamunkát is kértek. S amikor a mesterségesen létrehozott hibák tökéletes javításáról meggyőződtek, a Superaqua megbízást kapott az angol cégtől. Odakint folyamatos szakmai ellenőrzés mellett dolgoztak honfitársaink. S amikor munkájukkal elkészültek, újabb meglepetés várta őket: ismét bizonyítaniuk kellett. Különböző szerkezetű talajokba ágyazott, mesterséges hibákkal bőségesen megtűzdelt csöveket kellett a helyszínen javítaniuk. Csak a munka precíz ellenőrzése után állították ki a végbizonyítványt az angol szakemberek: az eljárás minden szempontból eredményes, a Superaqua megfelelt a követelményeknek. Nemzeti öntudatunk csak növekedhet attól, ha bebizonyosodik, hogy olyan technológiát fejlesztettünk ki, amely nemzetközi elismerést vívott ki, érdeklődésre tarthat számot a fejlett országokban is. A szakmai presztízsen túl fontosak az üzleti szempontok is. Hiszen a megrendelések jelentős divezabevételeket hoznak az országnak. Mégis elgondolkodtató. hogy a Superaqua főmérnökség éves kapacitásának csupán 10—15 százalékát köti le itthon, a többire határainkon túl — nemcsak tőkés országokban, hanem például Lengyelországban — talál megrendelőket. Hét kilométer Mi ugyanis, egyszerű állampolgárok megismerkedve az eljárás lényegével, nem tudjuk figyelmen kívül hagyni önös érdekeinket. Presztízst és va- lutáris érdekeket félretéve azt szeretnénk, hogy nekünk se kelljen árkok és buckák között bukdácsolnunk hónapokig, ha csatornajavításra kerül sor. örülnénk, ha fontos útvonalakról nem lenne a forgalom hosszú időre elterelve, ha egy- egy hagyományos módszerű javítást követően a betemetett árok fölött nem süllyedne meg az útburkolat, egyszóval, ha nem lennénk az ősi technológia valamennyi hátrányának kitéve. Különösen akkor, amikor saját új technológiánk és kivitelezőnk van, s mindezek a kellemetlenségek elkerülhetők lennének. Hiszen a Superaqua éppen azért örvend Euró- pa-szerte népszerűségnek, mert nem mindegy, hogy a zsúfolt és forgalmas nagyvárosokban mennyi idő alatt és milyen kényelmetlenségek árán oldható meg a közműhálózat karbantartása. Hihetnénk, a főmérnökség kapacitáshiánnyal küszködik, s ezért kényszerül előnyben részesíteni a valutával . fizető partnerek megrendeléseit. De nem. Csanda Ferenc szerint kapacitásuk az igényekhez igazodva, rugalmasan bővíthető. Ennek bizonysága, hogy dolgoznak ők éppen eleget a fővárosban is, megjavították a Kőbányai Gyógyszerárugyár, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Törley Pezsgőgyár s számtalan más üzem csatornahálózatát. Kaptak megrendelést Székesfehérvárott, Siófokon, Szentesen és más vidéki városokban, de Budapest utcáin eddig mindössze hét kilométernyi csővezeték javítását bízták rájuk. Pedig qz új eljárás olcsóbb is, mint a hagyományos ásás — lapátnyéltámasztás — gödörbetemetéses módszer. Miért hát, hogy áldásaiból mégsem részesülhetünk nagyobb mértékben? Búcsúba, vásárba A tököli oldalon már tavaly ősszel minden szükséges létesítmény — komplehajtó, mederkotrás, odavezető út — elkészült, az utolsó számlát is még az év vé!ge előtt kiegyenlítették. A Csepel Autógyár és a Szigetszentmiklósi Tanács anyagi támogatásán kívül a Tököli Tanács csaknem kétmillióval járult hozzá a technikai feltételek biztosításához. — Reményeink szerint május 1-jén megindul a két település között a kompjárat — mondja Csurcsia Mátyásné, a Tököli Tanács vb-titkára. — Sok, a Dunától eddig elválasztott családnak lesz módja a gyakoribb találkozásra. Különösen a búcsúk idején lesz nagy jelentősége ennek a kompnak. Hiszen eddig jókora kerülőt kellett tennünk, el Szigetújfaluba, át Ercsibe, Megyei gyakorlatunk talán némiképp tükrözi az országos helyzetet. Nálunk eddig mindössze egyszer, Cegléden dolgozott a Superaqua főmérnökség, a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat megrendelésére. Akkor 12 millió forint állt a vállalat rendelkezésére, a hálózat javítására. El is végezték a munkát mindenki megelégedésére, ám a PVCSV-nek azóta sem nyílt rá lehetősége, hogy hasonló összeget hálózati rekonstrukcióra szánhasson. Hiszen az egyre sürgetőbb környezetvédelmi szempontok ellenére még a csatornaépítési program is háttérbe szorul ott, ahol a települések nem rendelkeznek még egészséges ivóvízzel, ahol a közműhálózat rekonstrukciója a csőtörések, az üzemben tartást akadályozó nagy hibák elhárításában merül ki. Ami olcsóbb Szerény felmérések szerint hazánkban körülbelül 2000 kilométernyi csatornahálózat szorulna javításra. S tulajdonképpen felmérhetetlen, hány kilométer új hálózat kiépítésére lenne szükség. Ha azonban összeadnánk a hibás csatornák évi 5—600 millióval drágább üzemeltetési költségét, s a hagyományos javítási módszer okozta idő- és energiapazarlást is megtakaríthatnánk, már meg is teremthetnénk a szisztematikus rekonstrukciós munka megkezdéséhez a fedezetet. Hiszen annyiszor kényszerített már a gyakorlat arra, hogy rádöbbenjünk: nem az az olcsó, ha évtizedekig nem költünk valamire. Márványi Ágnes onnan Battára. Ezután ez lényegesen egyszerűbb lesz. — Búcsú nincs naponta. A kompot pedig gazdaságosan szeretnék üzemeltetni. — A Csepel Autógyár is hozzájárult a költségekhez, bár úgy tudom, egyelőre nem kívánják igénybe venni. — Készült-e előzőleg valamilyen komolyabb igényfelmérés arra vonatkozóan, hogy mennyien használnák a létesítendő kompot? — Erről nem tudok, de sok tököli családnak él rokona a túlsó parton. Állami mankóval Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy a Pest Megyei Révhajózási és Hajóépítő Vállalat illetékesei nem fogadják kitörő örömmel a komplejárók elkészültét. Ezen a helyen évekkel ezelőtt már működött komp, amely azonban erősen ráfizetéses volt, s 1980-ig már Késik a virágzás Az egyik, ötszáz négyszög- öles szőlőtábla birtokosa, Fi- lipcsei István két fiával együtt szaporázza a munkát; féltérdre ereszkedve metszik a szőlőt, az ősszel betakart bakhátakból égre meredező szárakat.. — A rügyek már duzzadnak, ezért előbb metsszük, azután nyitjuk a szőlőt — mondja a gazda s fölemelkedik. Fején félrebillent a sapka, azt igazítja helyre. Előhúzza számlapos óráját. — No, fiúk, lehet früstökölni. Tapodjuk a süppedő, nedves homokot. Hideg az még, mint hűvös a levegő is, hiába szórja mind vakítóbb sugarait a nap. — Sok tavaszt megértem már, ez a hatvanegyedik, de ennyi tartozást soha nem mutatott az idő — gombolja ösz- sze pufaikáiát Filipcsei István. — Április negyedikét eleddig virággal köszöntötték a gyümölcsfák, azt hiszem az idén késik ez a köszöntő... — Megemberesedliet még a természet, két hét alatt behozhatja a lemaradást — szól közbe fia. János, miközben vékony. hegyes nyársakat farag. István öccse az udvarra penderít egy köteg rozsét — kiszáradt. tavalyi venyige adja majd a parazsat —, al ágyúit s máris lobog, a láng. Beirdait szalonnaszelet, hagyma és kolbász forog a parázs fölött — früstököl a három Filipcsei. — Az Aranyszarvas Termelőszövetkezettől mentem nyugdíjba — szól az apa falatozás közben. — Az egyik fiam a MÁV-nál van, a kisebbik mellettem dolgozik, a háztájiban. Három unokám is már alig várja a jobb időt, hogy kijöhessen a tatához. — Ma hajnalban jöttem haza, éiszakás voltam — így az idősebb fiú. János. — A Józsefvárosi Pályaudvaron szolgálok fűtőként. Arrvkor lehet, segítek a óvnának. Tava’v nem valami jól fizetett a szőlő, közepes termést szüretelcsak révhajót üzemeltettek, de a magas állami dotáció ellenére is meg kellett szüntetni, olyan gyér volt az igény. A személyszállítási tevékenység után járó árkiegészítést beszámítva az Ercsi—Szigetújfalu között működő 45 tonnás komp nyeresége hetvenegyezer forint volt tavaly. A dotáció nélkül harmincezer híján félmilliós veszteséget könyvelhettek volna el. Egyelőre húsz tonna hord- képességű kompot állítanak be, igaz, ma még — a tervezett átadás előtt alig másfél hónappal — nem tudják, milyen lesz a medermélység, megkapták-e a kompállomás építői a különféle szükséges engedélyeket, s kiváltképpen nem tudják, ki veszi igénybe majd a szolgáltatásaikat. A DKV tartályautói bizonyosan nem, hiszen meg sem tudják közelíteni a kompot a megépített lehajtókon. Az üzemeltetőnek nem vigasz, ha az eddig Ercsinél átkelők szoknak rá a tököli kompra, hiszen ezzel csupán az egyikből a másik zsebébe teszi a pénzt. A hamarosan épülő MO-ás autópálya hídja alig tíz folyamkilométerrel északabbra ível majd át a Dunán. Nem tünk. Hogy az idén milyen lesz? Nem kapunk arra választ metszés közben sem, mindenesetre a szokásosnál több termőszemet hagyunk egy-egy vesszőn. A dűlő túlfelén nyílegyenesen iramodó szőlősorok között Kiss András forgatja a nyitókapát. Megbolygatta már a lóeke a bakhátakat, a férfinak csak az a dolga, hogy kitisztítsa a tőkéket. — Mélyen, hogy a nyúl elférjen alattuk — mondja. — Ez a tábla hétszáz kvadrátos. ha szorít az idő, két vejem is besegít a munkába. A téesz- ben MTZ-traktorral, meg szippantó.« kocsival járok, nekem ez a földmívesmunka kikapcsolódást, pihenést jelent. Ilyenkor, jó idsben sok gazda kinn van a birtokán, úgy mondjuk: megmozdul a szőlők hegye. Elfekteti a kapát, aztán baljába veszi a kapicskát, jobb kezébe a metszőollót. Nyírja a léggyökereket, a fölös vesz- szőket, rövidíti a csapokat. — Ez a két vessző az idei, eme három csap a jövő őszi termést hozza majd — magyarázza. Tanítja az élet — S a metszést kitől tanulhatja az ember? — Nem lehet azt könyvből tanulni. Minden töke más cs más alakítást, formálást kíván. Annak idején az apámtól lestem el a fortélyt. Úgy kell metszeni, hogy ne csak az idén, hanem jövőre és azután is jó termést adjon a vessző. A horolás, a kötözés, az más. Azt az asszonyok, süldőgyerekek is megcsinálják. A permetezés megint csak férfimunka. A sor végén letakart üveg, decis vizespohár. Vendégtisztelő, karcos homoki bor gyöngye permetezi a csillogó üveget. — Jeles ünnepekre, húsvét- ra, karácsonyra kell a szőlő leve — mondja két szelés között a férfi. — Ilyenkor, hűvös napokon elkél egy-két kell közgazdászdiploma annak kiszámításához, hogy mi éri meg majd a nagyobb gépjárművek vezetőinek, a magas viteldíj, vagy a tíz kilométeres kerülő. — Ha pénze és szándéka is van két szemben levő településnek a Duna két partján, minden különösebb akadály nélkül létesíthetnek kompjáratot? — Nem mindennapos ez az igény — válaszol Valkai György, a Pest Megyei Tanács közlekedési osztályának vezetője. — A Tököl és Százhalombatta között közlekedő komp nem elsősorban gazdasági, hanem társadalrhí igény hatására készült el. Közel lesz az MO-ás — Két-három évvel ezelőtt, a tervezés időszakában még nem volt ilyen közel az MO- ás autópálya megépítése, viszont az is látható volt, hogy ezen a részen néhány esztendő alatt nem változott úgy a gazdasági miliő, hogy eltartson egy kompot. Mi történik, ha veszteséges lesz az üzemeltető számára ez a járat? — Mind az MO-ás autópálya tervének, mind az ercsi átkelő kihasználtsága ismeretében olyan szerződést kötöttünk a kéf érdekelt tanáccsal, hogy amennyiben veszteséges lesz a járat, a deficiten igazságosan osztoznak a hajózási vállalattal. Természetesen, ha lesz, a nyereségen is. korty melegítő, de csak módjával. Emelkedik a nap, érezhetően enyhül a levegő. Távolabb' a Tápió völgyét szegélyező fasorok fölött fehér felhő születik az égen. Homokszínű Wartburg poroszkál a dűlőn,., s megáll az egyik borház előtt. Kapákat, elemózsiás ko-_ sarakat rak földre az autóval* érkező család s fertályóra múlva munkához lát az asz-, szony és a férfi. Két lurkó-, juk szorgalmasan szedi össze s hordja halomba a lemetszett venyigét. Esőtől nehéz Kiss András új sorba kezd. Ujjait ráfonja a simára csiszolódott kapanyélre, aztán bel meríti az acélt a tegnapi esőtől nehéz homokba. Az összetapadt rögök közé verej- tékesepp hull arcáról, de a férfi oda se figyel. Besze Imre Korszerű gépesítés Anyagmozgatás Évente mintegy kétszázharmincmillió tonna anyagot mozgatnak meg a magyar mezőgazdaságban. A tekintélyes tömeg mellett az anyagok sokfélesége és a szállítás, ra- kodás, raktározás sajátos körülményei is bonyolult feladattá teszik ebben az ágazatban az anyagmozgatás korszerűsítését. E témakörben rendezett vitaülést Siófokon a Magyar Agrártudományi Egyesület szállítási és anyag- mozgatási szakosztálya. A résztvevők — a mezőgazdasági anyagmozgatás eszközeit kutató-fejlesztő, gyártó és felhasználó szakemberek — megállapították, hogy alapvető gondok ezen a területen ma már nincsenek. A nagyüzemi gazdálkodás kialakulása óta csaknem minden munkafázisban sikerült megfelelő technikai eszközökkel helyettesíteni az emberi és állati izomerőt. — A május 1-jei átadást nem veszélyezteti semmi? — Január végén jártunk kint a helyszínen. Akkor kiderült. hogy a százhalombattai oldalon kotorni kell a medret és egy kőgátra is szükség van. azért, hogy ne isza- posodjon el újra a lejáró környéke. Hiányzik még egy révház is. szintén ezen az oldalon. elkerített raktárterülettel, — Mennyibe került idáig a komp? — Az eddigi költségek meghaladják a tizenkétmillió forintot. — Mekkora átkelő forgalomra számítanak? — Nehéz erre előre tippelni, de ismerve az ercsi komp forgalmát és a környék teherszállítóinak útirányát, nem várunk túl nagy igénybevételt Új lehetőségek Bizonyos, hogy sok család várja türelmetlenül a Duna mindkét partján a kompjárat indulását. Lehet az is, hogy az új lehetőség átszervezi majd a környék életét, új munka- ás szórakozási lehetőséget teremtve Tököl és Százhalombatta lakóinak. Reméljük nem csak búcsúk, vásárok idején lesz zsúfolt a komp. Annál is inkább, mert előnyei mellett a kockázatát is közösen vállalták s ez talán már nagyobb, mint amit még ésszerűnek lehet nevezni. Móza Katalin Ha veszteséges — hárman fizetik Családi kompjárat a Dunán? ^ Finiséhez érkezett a Tököl és Százhalombatta között ^ közlekedő komp létesítésének ügye. Az elmúlt két esz- ^ tendö alatt többször foglalkoztunk a munkálatok állá- | sával. Ebben az esetben valóban állásról és nem a mun- ^ ka menetéről kell beszélni, hiszen a Százhalombattai ^ Tanács hosszú ideig nem készítette el a Duna-partra ve- S zető utat.
