Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-03 / 52. szám
1987. MÁRCIUS 3.. KEDD 5 Országos találkozó Arany János emlékére Novak László előadását tartja, mellette balról jobbra Halasy Erika, Kovács Gábor és Makai Katalin — Érzelmeink áradása, ki- teljesedése szebbé teszi életünket. Legyünk olykor hatásaik alatt, hogy azután feltöl- tődvj vehessünk részt a mindennapokon. — E szavakkal nyitotta meg dr. Kovács Gábor igazgató, az Arany Jánosról elnevezett iskolák és úttörő- csapatok első országos találkozóját, amely egyúttal a Körösi Tavasz rendezvényíolya- mának első állomása is volt. A hagyományokat összevetni gyűltek össze Nagykőrösön a névadó születésének 170. évfordulója alkalmából az ország 26 településéből érkezett tanárok, diákok. A rendezvényt dr. Makai Katalin, a városi tanács művelődési osztályvezetője Nagykőröst bemutató rövid beszéde köszöntötte, majd dr. Kovács Gábor, a helyi általános iskola igazgatója tartotta meg előadását a hagyományokról. A nemzedékről nemzedékre szálló, történetileg alakuló emlékek, események, minden közösség életét képesek megszépíteni, érzelemmel telíteni, de ez az összefüggés sokszorosan beigazolódik az iskolánál. Tények sora mutatja, az erős hagyományokkal rendelkező alma materek tanulói sikeresebbek, eredményesebbek társaiknál, jobban megállják helyüket az életben. Miért? Azért, mert a hagyományok — a haladó hagyományok — erősítik a közösséget, hiszen önnön méltóságát, saját tevékenységét teszik hangsúlyosabbá. De megerősítő, megnyugtató szerepük is van, ami különösen értékválsággal telítődött időnkben hat gyógyírként. Érdekes tulajdonsága az is a hagyományoknak, hogy úgy hatnak távlatként, hogy a múlt erényeit csillogtatják, sikeres emlékek gyanánt. A múlt nem zárt világ, bátran építkezzünk hát belőle — ajánlotta az igazgató. — A nagykőrösiek jól végzik munkájukat, amit az is bizonyít, hogy hagyományos pályázataikra csak úgy tolonganak tanulóik, legutóbb 2500 pályaművet adtak be a diákok. Az egész napos program részvevői megkoszorúzták a nagy költő szobrát, majd elmélyedtek az Arany. Múzeum emlékeiben. Délután négy szekcióban tovább fontolgatták a hagyományok szerepét, erősítésének módozatait, és szavalóversenyre is sor került. A rendezvény részvevői megállapodtak abban is, az Arany János iskolák és úttörőcsapatok tapasztalatcseréjét rendszeressé teszik, illetve erősítik. B. O. Video a cigánylakosságról Pályázati felhívás A Pest Megyei Tanács cigányügyi koordinációs bizottságának vezetésével megyénk több szerve és intézménye .kettős pályázatot hirdet a Pest megyei cigánylakosság társadalmi icicmeuieueseueK tapasztalatait, eredményeit, problémáit leldolgozó videofilm, illetve írásos pályamű elkészítésére. A 15—45 perc időtartamú video- programot VHS-rendszerben, a következő témakörök valamelyikében kell kidolgozni: 1. A cigány származású dolgozók helytállása a munkahelyeken, beilleszkedésük a vállalati kollektívába. 2. Egy tclepfelszámolás folyamatának ábrázolása. Egy’ cigánycsalád lakásépítésének esemenyei. 3. Egy cigánycsalád mindennapi élete és életmódváltása. 4. Cigánygyermekek az óvodai és iskolai kozüssegekoen. Egy tehetséges cigánytanuló eredményei a társadalmi felemelkedésben. 5. A cigányközmüvelődési kisközösségek (cigányklubok) életének ábrázolása. Egészsegnevelesi programok beépítése a klubéletbe. Cigány amatőr művészek bemutatkozása. 6. Az 1987. évi cigányrendezvények (pomazi műveszeti nap, cigány sportnap, cigány életmodtá- bor) bemutatása. A másutt még nem publikált írásos anyagot két gépéit példányban, masieles sortávolsággal, max. 3« oldal terjedelemben kell beküldeni, a felhasznait szakirodalom megjelölésével. A választható témakörök megtalálhatók a Pest Megyei Tanács V. B. cigányügyi koordinációs bizottság módszertani kézikönyvének 30. oldalán, a könyv megtekinthető a helyi tanácsoknál és a körzeti eigáuygon- dozóknál. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást nyújt Várady Géza megyei cigányügyi titkár (1052 Budapest V., Városház u. 7.). A jelentkezéseket is erre a címre kell beküldeni, a pályázat témájának, pályázó nevének, foglalkozásának es lakáscímének megjelöl se- vel, 1987. április 1-jéig. Az elkészült videofilmeket, illetve írásos anyagokat ugyanerre a címre várják, a beküldési határidő 1987. október 1. A pályamüveket szakemberekből álló bizottság értékeli, az eredményhirdetésre 1987. novemberében, a pomázi cigányközmüvelűdé- si napok keretében kerül sor. A videofilmek kategóriájában egy darab 10 ezer forintos első, egy 8 ezer forintos második és két, egyenként 6 ezer forintos harmadik díjat adnak majd ki. Az írásos pályázatoknál egy 5 ezer forintos első, két 4—4 ezer forintos második, és három, egyenként 3 ezer forintos harmadik díj a jutalom. Ez utóbbi kategóriában a beküldött művek színvonalától függően a bírálóbizottság a pá- lyadfisk számát és összegét móuo- sfthatja. Mértéktartó terv — nagy remények Vagyonmegosztás a válás után Amikor annak idején Zsám- bokot azzal akarták visszatartani az önállósulástól, hogy ebben az esetben az öt évre jutó fejkvóta alacsonyabb lesz, mint a közös tanácsban, akkor a falugyűlés résztvevői többek között ezt válaszolták: a két összeg közötti különbség évekre és lakosokra lebontva mindössze 400 forint, s ezt a zsámbokiak szívesen pótolják társadalmi munkával, vagy akár a teho összegének megemelésével is. Fizetni akarnak Ma a falu lakói az eredetileg elfogadott — összességében 600 ezer forintot kitevő — tehóból még mintegy 150 ezerrel tartoznak. Korai lenne azért azt a következtetést levonni, hogy mire a fizetésre került a sor. lelohadt a zsámbokiak lelkesedése. Arra hivatkoznak sokan, hogy az emberek már nem voltak hajlandók a Valkói Tanács számlájára befizetni ezt a pénzt, s csak az önálló tanács megalakulására vártak. Ezt látszik alátámasztani az első, érdemi munkát végző tanácsülésen elhangzott felszólalás is: mikor lesz végre a tanácsnak csekkje, mert az emberek „tűkön ülnek”, hogy fizethessék már a 'tehót. Kétségtelen, hogy a Zsámbo- ki Tanácsnak minden fillérre szüksége van, s nagyon be- osztóan kell gazdálkodnia. Ennek ellenére alapvető oka természetesen nem a különválásban keresendő, a többi településen sincs ez másképp manapság. De az újonnan alakult testület tudja, hogy a tanácsnak mindenképpen nyújtania kell valamit a falunak, valami kézzel foghatót — mégpedig mindjárt az első évben —, hogy az emberek érezzék, érdemes volt kiharcolni az önállóságot. Mindez tükröződik a település idei pénzügyi tervében, amit az első tanácsülés megÖtletgyárosok kerestetnek Sutyorgó csőtelefon és társai „Jót, s jól, ebben ál! a nagy titofc” — jut eszünkbe a Kazinczy- epigramma, amikor a Magyar Kereskedelmi Kamara díjkiosztó ünnepségére várakozunk. Hamu alatt parázslik a tűz az ipari formatervezők é9 a gyártók háza táján jó néhány esztendeje. Ügy tűnik, mintha a nyolcvanas évek vége felé egymásra találtak volna a műszakiak és a forma, a műszaki megjelenítés szakemberei. Elméletben ma már senki sem vitatja: közös munka eredményeképpen kerülhetnek környezetünkbe a mindannyiunkat szolgáló hasznos tárgyak. Am a hasznosság mellett egyáltalán nem mindegy, milyen a külső burok, hogy az a szemnek is tetsző legyen. Mindehhez harmadikként sorakozik a használhatóság. Tehát minőség és szépség harmóniáját szeretnénk tetten érni mindennapi kultúránkban. ha az útról elkaparják a havat, cipelhetjük a szánkót. Ügy segítettem a gondon, hogy a szánkó talpainak végére két kereket raktam. Bányász Bojána (Budapest) második díjat nyert az ötletes ecsettartóval. — Mert nagyon bosszantó, ha a rajzórán festés közben legurul a pádról az ecset — fejtegette. — Vagy a tolltartóba tett ecset szőrszálai szétállnak, s legközelebb már hem lehet olyan szépen festeni vele. A térképes társasjáték, a telefontartó, a hóbortos játék, a Icupaklecsa- yaró és sorolhatnánk a többi, díjat nyert tárgyat; mind azokat a problémákat hivatottak megoldani, amelyekkel a gyerekek mindennap találkoznak. JÖt S jól... A pályázaton bár díjat nem nyertek, de részt vettek a nagykátai gimnazisták is. Ábrahám Gyuláné, rajz—földrajz szakos^ pedagógus a gondos, sokrétű munkáért nyert elismerést a zsűritől. Tápiószent- mártonban, az általános iskolában tanít, s óraadó a nagykátai gimnáziumban. Először a kisiskolásokkal pályázott, most a nagyobbakkal. — Akadt éppen elég ötlet — mondotta az eredményhirdetés után. — Nálunk sok a bejáró, állandóan gond a rajzfelszerelés szállítása. A rajzlapok gyúródnék, folytassam? Sok ügyes terv született. A pályázat megmozgatta a gyerekek fantáziáját, s már ez önmagában főnyeremény. Beszélgetés közben szó esett a készségtantárgyak mostoha sorsáról. Hiába rendelik meg az eszközöket, csak késnek. Pedig az úgynevezett készségtárgyak között a rajznak fontos szerepe lenne, ügyességre, esztétikai készségre nevelésben a még fogékony korban. Jó hír, hogy ez évtől ötödikként felkerül a rajz az érettségi tárgyak listájára. S ha már érettségizni lehet belőle — .remélhetőleg — a tantárgy iránti igényesség és követelmény is magasabb lesz. „Jót, s jól, ebben áll a nagy titok” — nem árt, ha minél többször mondogatjuk. Vajha a körülöttünk lévő tárgyaktól az oktatásig lépésről lépésre emelkedne a színvonal! Erdősi Katalin Környezetkultúra, oh! Vajon ki a felelős azért, hogy nehezen jutunk előbbre? Miért van az, hogy elméletben már sok mindent tudunk, de ha körbenézünk, bizony nem túlságosan biztató a kép? Pedig az utóbbi időben a szakemberek nem csupán szavakkal tetszelegtek. Elég, ha a gödöllői művelődési központ immár országosan híres Lehetetlen tárgyaink című kiállítására gondolunk. A pellengérre állított termékek gyártóinak bizonyára arcukra fagyott a mosoly. Nem voltak különösen boldogok a Lehetséges tárgyaink kiállítói sem. ök azért keseregtek, mert ötletes találmányaikat — amelyekkel a nagyvilágban főrmatervezési díjakat nyertek — ugyan bemutathatták, de valamilyen ok miatt mégsem juttathatják el a fogyasztóhoz. Ha már egyszer bele- kezdtek — mondják a hazai formatervezési szakemberek és az erre érzékeny műszakiak — fel sem adják. Mi több, megpróbálnak kilépni szűk körükből. S így született az ötlet: vonják be a legfiatalab- bakat, a legérzékenvebbeket munkájukba. Tervezzünk tárgyakat! — ilyen felhívással immár másodszor fordultak a gyerekekhez. A Magyar Kereskedelmi Kamara Ipari Formatervezési Tájékozható Központja, a Magyar Televízió művelődési főszerkesztősége és az Országos Pedagógiai Intézet művelődési házakba, iskolákba küldte el felhívását. így szólt a célkitűzés: „a legfogékonyabbak, a kilenc-, tizennyolc évesek figyelmét felébresszük, hogy az őket körülvevő tárgyak hibáit felfedezzék, kijavítsak, tervezzenek tárgyakat!” A gyerekek lelkesedését bizonyítja, hogy csaknem kétezer pályázat érkezett. Mind egytől egyig bizonyította: menynyire jó megfigyelő ez a korosztály, s mennyi- tennivaló vár az előttük járókra! Gurulj szánkó Nézzünk néhányat a díjnyertesek közül! A legtöbben természetesen az iskolai élet eseményeit szeretnék megkönnyíteni. így terveztek pormentes táblatörlőt, táblavonalzót, ecsetvédőt. Az otthoni gondok enyhítésére gondolt, aki a esüszó szőnyeg alá tépőzárat javasolt vagy olyan polcot gondolt ki, ami egyúttal íróasztal és hintaló is. A testvérek az éjszakai sutyor- gáshoz csőtelefont eszeltek ki, hogy a szülők meg ne hallják: még fönn vannak. Akinek elszabadult a képzelete, riasztóberendezést ajánlott a képrablók ellen. Az első díjas Gémes Tibor (Kelebia) guruló szánkót tervezett. Mi gyerekek imádunk szánkózni — mondotta —, ám vitatott és elfogadott. Zsám- bok 1987-ben alig több mint kilencmillió forinttal gazdálkodhat. Ennek zömét a működési költségek teszik ki, fejlesztésre mindössze kétmillió forint körüli összeg jut. Feltéve, ha a bevételek terv szerint érkeznek! S ez nem pusztán a helybéliek adófizetési moráljától, de az ország gazdasági eredményeitől is függ. Mit lehet ennyi pénzből fölmutatni? A legfontosabb feladatnak ma Zsámbokon a tornaterem megépítését tartják, annál is inkább, mert az alapjait már korábban lerakták, s elkészültek a’ tervek is. Erre egymillió kétszázezer forintot — és nagyon sok társadalmi munkát — tervezett a tanács. Azzal természetesen mindenki tisztában van, hogy ebből a pénzből nem lehet befejezni a létesítményt, de az év végére szeretnék legalább tető alá hozni. Szerepel a költségvetés fejlesztési rovatában bizonyos összeg útépítésre — ez, amint a vitából kiderült, központi kérdés a faluban —, valamint a tanácsháza korszerűsítésére. Éz utóbbit senki sem vitatja, hiszen a munkát is csak úgy kezdhette meg az apparátus, hogy a gödöllői egyetem adott bútorokat és a tanácstagok hozták el otthonról az olaj- álság által a padlásokra szám űzött olajkályhákat. Parttalanná vált Ha az első tanácsülést röviden kellene jellemezni, akkor azt lehet mondani: gyakorlatlan még a testület. Ennek előnyei és hátrányai egyaránt megmutatkoztak. A felszólalások mentesek voltak a hosszúra nyújtott tiszteletköröktől, a tanácstagok nem azért kértek szót. hogy szereplésükkel aktivitásukat adminisztrálják, amint azt olyan sok testületi ülésen, értekezleten tapasztalhatjuk. Parttalanná is vált ugyanakkor az ülés, mert a szólásra emelkedők nem nagyon tartották magukat a napirendhez. Ügy tűnt, mintha tanácstagok kicsit lubickoltak volna a hőn áhított önállóságban, s minden áron ki akarták használni, hogy saját testületükben elmondhassák — bármiről is — saját véleményüket. Ez önmagában persze nem baj. Annál is inkább, mivel a fölvetett kérdések lényegesek, az egész falu közvéleményét foglalkoztatók voltak. Igen élénk vita alakult az útépítések körül: milyen módon és mennyi hozzájárulást kérjenek a lakosságtól, hogyan állapítsák az utcák közöti sorrendet? De a tanácsülés alaphangulatát igazán a régi és az új sérelmek határozták meg: a Valkói Tanáccsal való vagyonmegosztás és a fejkvóta nagysága. A tanácstagok kevesellték azt a pénzt, amit Valkó- tól kapott Zsámbok. Fölvetették például, hogy az elmúlt évtizedben Valkón épült létesítmények értékét miért nem vonták be a vagyonmegosztásba. E kérdésben csak akkor nyugodtak meg a kedélyek, amikor az elnök bejelentette: a tárgyalások még nein zárultak le a Valkói Tanács vezetőivel. Nehezebben fogadta el — pontosabban el sem fogadta — a testület Schmidt Gézának, a megyei tanács pénzügyi osztályvezető-helyettesének magyarázatát a fejkvótával kapcsolatban. Azt még mindenki megértette, hogy egy községnek kevesebb pénz jár, mint egy nagyközségnek. Azt viszont nem, hogy a megyei tanács miért nem méltányolja a zsámbokiak kérését, nevezetesen, hogy sorolják a falut a felzárkóztatásra kijelölt települések közé. Még a Magyar Hírlapból is fölolvastak egy idézetet, amelyben a tanácsi hivatal illetékese nyilatkozta: a közös tanácsból kivált községek is megkaphatják a nagyközségnek járó fejkvótát — ha a megyei tanács úgy dönt. Miért nem döntött úgy — kérdezték a tanácstagok? Annál kevésbé értik ezt — hangoztatták —, mivel a megye terveiben ez a pénz még szerepel, tehát nem arról van szó, hogy mástól kellene elvenni. Lezárni ezt a vitát sem lehetett 7— különösen, hogy a kérdésekre a megyei tanács képviselője sem adott kielégítő, magyarázatul elfogadható választ —, legfeljebb befejezni. Azt is csak úgy, hogy a testület határozatba foglalta: ismét kérni fogják a megyei tanácsot, vizsgálja fölül a fejkvóta összegét. Képzeletbeli rovat A hosszúra nyúlt ülés után alighanem elégedetten szede- lőzködtek a tanács tagjai. A folyosón csoportokba verődve még jó darabig elemezték az elhangzottakat. Elégedettségüket az táplálta, hogy elmondták a véleményüket. Megérezték és megértették, hogy a kezekben van a faíu sorsa. Erre legfőbb bizonyíték, hogy mértéktartó fejlesztési tervet fogadtak el. Bár úgy tűnt, az kevésbé tudatosult a testület tagjaiban, hogy még ebben is rengeteg a bizonytalansági tényező. Amennyire visszafogottan bántak a forintokkal, annál bátrabban terveztek a költségvetés képzeletbeli, lelkesedésrovatába”. Igaz, hogy ezek a „bevételek” teljesüljenek. az a tanács tagjain is múlik. M. Nagy Péter Tájékozódás a térképei társasjátékkal Új képzőművészeti kiadványok Uitz Bála-centenárium Üjabb kötetekkel gazdagodik az idén a képzőművészeti kiadványok sora. Monográfiával köszönti a Képzőművészeti Kiadó az egyik legjelentősebb XX. századi magyar festő és grafikus, Uitz Béla születésének centenáriumát. A magyar aktivizmus egyik vezéregyéniségének életművét Bajkai Éva mutatja be. A szerző egy különös egyéniségű művész nagyszerűen ívelő, majd kettészakadt pályáját rajzolja meg, ugyanakkor vázolja művészi szemléletének legjellegzetesebb vonásait is. Uitz Béla a radikális újítás, az avantgarde- rombolás közben sem mondott. le a klasszikus hagyományok, rendteremtő tanulságainak érvényesítéséről. A kötet a műveket kronológiai rendben, illetve műcsoportonként ismerteti, s e kető egymáshoz való viszonyából bontakozfejmeghatároző szakaszait, lődésének törvényeit. Bár a XIX. századi magyar festészet mestereiről számos publikáció jelent meg, több kiváló képességű festőnkről még mindig keveset tud a közönség. Ezért is lesz hiánypótló kiadvány a Nagy magyar mesterek 12. kötete, Ludányi Gabriella Kovács Mihályt bemutató könyve. A nagyközönség előtt eddig kevéssé ismert művész tiszteletre méltó egyénisége volt a kor művészeti i életének. A szerző pontos, színes és sokrétű korrajzot ad, s Kovács Mihály festészetét tárgyalva mindvégig, objektív marad a művek és a művész értékének megítélésében. A könyv külön érdekessége, hogy a szerző bőven merít a festő naplójából, amelyben ismert kortársakra vonatkozó megállapítások és a korabeli műtatja ki Uitz pályájának tör- vészeti életre utaló megjegy- téneti-társadalmi szempontból I zések találhatók.
