Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-19 / 66. szám
1987. MÁRCIUS 19., CSÜTÖRTÖK Pozitív, ha ez eredmény negatív Szondával vezetők között ' Á Vízügyi Építővállalat telepén, Budaörsön Odor László üzemvezető-helyettes azzal fogad minket, hogy kezünkbe nyomja a dossziét, melyben részletes lista mutatja: idén a telep 130 dolgozója közül hetvenen — nemcsak gépkocsivezetők, hanem adminisztrátorok is — már átestek alkoholvizsgálaton. Éppen a nagy száin indokolta, hogy nemrégiben vettek egy alkoholtesztert. Tavaly ugyanis több mint 3 ezer szonda fogyott náluk... Ez egyszerűbb: bemondja a delikvens a mikrofonba az adatait, s ha ivott, a készülék fütyül, villog. Ahogyan a múltkor is, az egyik segédmunkásnál. Aznap már nem dolgozhatott, fegyelmit kap. A főnök sem kivétel Munkához lát a csoport. Az FN 39-20 rendszámú Zil és az YB 69-94 rendszámú Kamaz vezetőinél minden rendben, rez- zenetlen a műszer mutatója, fog a fék, jelez az index, világít a fényszóró, a féklámpa, az okmányok sem hagynak kívánnivalót. Azután leállítják az 1/5-ös Volán taxiját, az FX 02-59- est. Hátul hiányzik a prizma, a fényszóró csak némi ütöge- tés után hajlik arra, hogy fényt szórjon, a furgon kézifékje nem fog. Miközben Kiss Imre a többszörös munkavédelmi szabálysértésért kiállítja a helyszínbírság csekkjét, magyarázza: ezzel a kocsival csak a műhelybe vezethet az út, ki, a forgalomba így semmiképpen, A Fősped FX 31-35-ös Bar- kasának vezetője sem indulhat tovább, ki kell cserélnie eiőbb a bal oldali vaksi féklámpát. Kívülről hajt be egy újabb furgon, ezúttal a vállalat saját kocsija, az YG 77-31-es. S lám, nem ég a féklámpája, törött az indexe hátul, s hibás a kézifékje. Bajban lenne, ha azzal kellene megállnia ... — Tegnap voltam a szervizben — mentegetőzik a pilóta, s mutatja is a papírt. — Lehet, hogy a mosásnál telement vízzel a fékdob — morfondírozik Beczán Imre, a vállalat munkavédelmi osztályvezetője. És lehet, hogy ez enyhítő körülmény, de olyan járművel nem szabad elhagyni a telepet, még egy tankolás erejéig sem, amelyiknek nem fog a fékje. Irány tehát a műhely, majd a posta, feladni a helyszíni bírság összegét. Végül is 9 kocsiból 3 bizonyult kifogásolhatónak. Mindhárom furgon. Vezetőik szín- józanok voltak. A garázsmester, Kiss József leakasztja nyakából az alkoholtesztert, s ekkor jön a meglepetés. — Kérem, mutatkozzon be ön is, hiszen így becsületes a dolog — tartja szájához a mérőfejmikrofont a munkavédelmi felügyelő. A mutató nem moccan. És nem jelez akkor sem, amikor az első számú főnök, Gaár Vilmos üzemvezető leheletét ellenőrzik. Mert a fair playnek ez is része ... Következik a törökbálinti raktárváros, a depó. Leáll a kocsi, kiszállunk, i Csatári Mihályné máris leinti a . jó másfél méter magas rámpán targopcázó Erdei Lajost. Akinek ott azonmód 300 forintja látja kárát, hogy a villarögzítő nem jó, a kürt nem szól, a gumiabroncs hiányos (jó tenyérnyi darabon kilátszik a vászon), s a kézifék nem fog. Ami pedig itt, a keskeny és .magas rámpán bizony veszélyes. Féktelen targoncák — A kollégám lélektani vizsgálaton van ma, az én targoncámat meg javítják, így ez jutott nekem. Hogy nem vagyok köteles olyan gépen dolgozni, ami nem biztonságos? Hát, igen... — törődik bele a bukszavékonyításba. Targoncaügyben hadd ne soroljuk a hasonló hibákat. Húsz sárgára mázolt szállító- alkalmatosságot vettek szemügyre most az ellenőrzéskor, s négyet műszaki okok miatt, üzemen kívül helyeztek. Volt olyan targoncás, aki a platón is utasokat szállított — noha tilos! —. s volt, aki csak egy szódásballont ölelt át félkarjával vezetés közben, mert nem a villán, hanem maga mell.ett vitte. Elkelt náluk a munkavédelmi jó tanács, s — tán mert érezték, hogy indokolt — egyikük sem tett kifogást —. amiért az esetnek két-háromszáz forintja lett áldozata. Jártunk még az akkumulátortöltő műhelyben is, ahol a változatosság okáért a mindig magával hordott hagyományos szondát vette elő zsebéből Jóssá László, a depó rendészeti vezetője. Hiába. S az alkohol- teszter is csak egyszer mozdult, amikor a bejáratnál az SG 61-39-es tehergépkocsi rakodóját ellenőrizték. — 0,2 ezreléket mutat — így beszél Józsa László —, ez pedig a szabálysértési szint alatt van. Egy üveg sör, vagy egy féldéci tömény lehetett a reggelije... Egyirányban, szemből Hanem mindnyájunknak elakadt a lélegzete, amikor a telep egyik egyirányú útján szembe jött velünk az SO 3614-es furgon. Villámgyorsan kiderült, hogy rossz a bal tompított világítás. (Pedig reggel jó volt...) Nem működik az irányjelző. (Érdekes, eddig nem vettem észre ...) Rossz a kézifék. (Ez bizony az ...) És kiderült az is, hogy tovább egy tapodtat sem mehet a szigetszentmiklósi fuvarozó kisiparos, míg a hibákat ki nem javítja. Félre is állt, azonnal munkához látott. Valamint megkapta a nap legmagasabb összegről szóló csekkjét, az 509 forintosat, s az ígéretet is: postán jön majd a kocsiját a javítás végéig üzemen kívül helyező munkavédelmi határozat. Azt pedig már Papp János tette hozzá: ugyanez a találkozás a közúton a forgalmi engedélybe, s jóval többe került volna. Hiszen a szabály- sértés — szemből behajtani az Gazdát cserél a csekk (Hancsovszki János felvételei.) egyirányú utcába — eljárást von maga után. Rosszabbra számítottunk. Azt hittük, hogy akár a korábbi évek hasonló ellenőrzéseinél, most is találunk három-négy ittas vezetőt. Nem így történt. De ahogyan a Depo igazgatója. Berényi Csaba sejteni engedte, akár így is történhetett volna. Hiszen tavaly is három-négy notórius alkoholista , volt kénytelen távozni a vállalattól, s csak 2fi0 a saját dolgozójuk, a többi ezer a 26 raktárát üzemeltető társvállalaté. Rájuk, és a fuvarozókra — napi 700 forintot jelent ez — szinte nincsenek is hatással. Aminthogy azt sem voltak képesek elérni majd egy éve, hogy a depó bejáratától 50 méterre munkaidőben ne árusíthasson szeszt o bő választékú büfé. Amit ők tehettek, az annyi volt, hog'^fegyelmit adtak a telepen beül! lévő ABC vezetőjének, amikor kiderült, hogy az üzletben kapható pálinka is — traubis- üvegben. V. G. P. Még frissiben megtorpantak Gyenge kezdés, változó határidők Küzdelem az alvállalkozókkal, az időjárással Hivatalos fórumokon, kötetlen napi beszélgetések során is egyre gyakoribb téma az építőipar munkája. Esetenként az indulatok az egekig csapnak. Érvek és ellenvélemények, drukkerek és kibicek kereszttüzében dolgozni, s lehetőleg rácáfolni az éles és bizony sok esetben nem is alaptalan kritikákra, nem könnyű feladat. A még napjainkban is legjelentősebb építőipari vállalat, a 43-as ÁÉV az utóbbi négy-öt évben mind nagyobb nehézségek közepette gazdálkodott. Az elmúlt esztendőt 564,6 millió forintos veszteséggel zárta! Érthető tehát az új vállalatvezetésnek az a törekvése; ezt a tetemes összeget az idén 100 millió forintra mérsékeljék. Késedelmes átadások, magas kötbérek Az említett összeg létrejöttét nem kis : mértékben „elősegítették” a késedelmes lakásátadások, a magas kötbérek. Az 1986-ról 87-re áthúzódó ügyek száma elérte az 1253-at. Közéjük tartozik Budaörsön a Mező utcában épülő két négyszintes, egyenként 40 lakásos épület, az A-j-B tömb. Az előzményekről adott felvilágosítást Kelsz Gábor, a 43-as Állami Építőipari Vállalat 1-es generál-főépítésveze- tőség 4-es számú egységének építésvezetője. — A lcét épület alapozásának előkészületi munkálatai már 1995-ben megkezdődtek, de frissiben meg is torpantak — mondja. — A feladattal megbízott Közép-magyarországi Közmű- és Magasépítő Vállalat ugyanis 1985 szeptemberében csődöt mondott, s mivel nem volt jogutódja, így nekünk sem lett mélyépítési alvállalkozónk. — Ez valóban kellemetlen kezdés. Mi történt ezután? —i Szinte semmi — válaszolja indulatosan. — Nagy kapkodás, kevés eredmény. Jött egy tsz-melléküzemági társaság a faipari munkákra. Napokon át csak a szekerce volt az egyetlen szerszám, amit láttam ... Javítgatásod, szerelvénypótlások — Es a panelszerelés? — Az A épületen például négyszer kísérleteztünk, hiába. Alapvetően azért, mert minőségi kifogás érte az építőanyagok egy részét. Nem beszelve a beépített ajtókról, ablakokról. Sok időnket rabolták el a javítgatások, a sze- reivénypótlások. A napok könyörtelenül haladtak... Olyannyira, hogy közeledett az épületek átadásának a határideje, amelyet annak idején 19S6. szeptember 3-ában jelöltek meg. Ezeknek a tanácsi illetőségű OTP-örökla- kásoknalc a leendő tulajdonosai azonban csalódni kényszerültek. Elkészültek ugyan a külső — mondhatni úgy is — a durva tereprendezéssel, de ahogy közeledett az év vége, s vele a lakások átadásának határideje, a budaörsi két épülettömbön dolgozókra máshol nagyobb szükség volt... — Egyáltalán be tudtak rendezkedni a téli időszakra? — Az A+B épületekre nem készült téliesítési terv, mert amikor annak tervezéséhez hozzáfogtak, akkor még szó sem volt a több hónapos csúszásról. Így egyebek között se gázkazán, se fűtés. Az ősszel tapétázott falakról levált a papír. — Született a vállalatnál egy programterv az áthúzódó épületátadásokra. Ennek során már minden simán ment? : — Ment volna, ha nem szól közbe az időjárás. Január 8-án ismét beindult a munka, méghozzá szervezetten. Aztán jöttek a kemény fagyok, a hideg napok. Volt olyan időszak, hogy a kubikosaink a félméteres, átfagyott talajjal nem tudtak mit kezdeni, mért azért maradtak terepmunkák is. A nagyobb lendület februárban vette kezdetét, bár az utóbbi hetek zord időjárása tovább sem kedvezett. Azért most már valóban óráról órára változik a kép, előnyösen. Most már sínen van ? Ahol ez a két épülettömb található, eleve felvetődött több szakembertől a kérdés- miként lehetett ilyen terepre megálmodni ezeket a házakat?! Ugyanis a kivitelezési munkák során felvetődött gondok egy részét a terepadottságok okozták. — Mi csak végrehajtjuk a feladatot... Az utóbbi hetekben a segítőkészség is hozzájárult ahhoz, hogy a programtervben feltüntetett áprilisi műszaki átadás előtt, már márciusban sor kerüljön a szakmai bejárásra. Az építkezés beruházója a Pestber. A kivitelező 43.-as ÁÉV mellett ott találhatók az alvállalkozók: köztük a vgmk-k, szakipari egységek. Remélhetőleg a hivatalosan megállapított 30 napos hibapótlási időszakot nem kell már hiánytalanul igénybe venni. A Mező utcától távolabb, a Nádasdűlőljen öt tömbből álló 280 lakásos épület kivitelezési munkálatai folynak. Úgy tűnik, zavartalanul. Gyócsi László A képviseli hétköznapjai Érdemes lesz diófát ültetni A z igazgató hétköznapjai a gyár életével, a képviselőé pedig választó- kerületének mindennapjaival fonódik össze. Antal Imre hétköznapjai nem is olyan hétköznapiak, hiszen gyárigazga- ! tó is, országgyűlési képviselő is egy személyben. Immár huszonhárom esztendeje áll az érdi Mezőgép Vállalat élén, s annak is tizenkét éve, hogy városának polgárait képviseli a parlamentben. Még egy hete úgy volt, hogy módosító indítványt terjeszt be a ma kezdődő tavaszi ülésszakon, mégis hiába keresnénk a földtörvény tervezetéhez hozzászóló honatyák között... Azok a bizonyos hétköznapok nagyon is meghatározóak életünkben, hiszen a dolgok éppen akkor dőlnek el. A gyárban is, a városban is. Az igazgató azon van, hogy a mai követelményekhez igazítsa a vállalat gazdálkodását. Kovácsolóüzemet építettek, ahol a korábbi forgácsoláshoz képest 3—40 százalékos anyagtakarékossággal állítják elő a mezőgazdasági gépek pótalkatrészeit. Munkatársaival azon igyekszik, hogy korszerűek legyenek a gyárból kikerülő húsipari feldolgozógépek. Meg azon, hogy új, keresett, hiánycikkeket helyettesítő termékek is készüljenek, mint például az alumíniumradiátorok, a családi házakban használatos vegyes tüzelésű kazánok. És persze exportra is kell dolgozni, a vállalatnak, az országnak valutát hozni. Mint képviselő azért talpal, fáradozik, hogy hozzájárulhasson településének fejlődéséhez. Mi tagadás, Érden volt is, van is mit tenni. Amikor még nem volt város, akkor a cím elnyeréséhez szükséges feltételek megteremtéséért, utána pedig azért, hogy Érd ne csak nevében legyen város. — A képviselői fogadóórákon, egyéb fórumokon, a személyes találkozókon is lemérhető a település fejlődése — mondja Antal Imre. — Az emberek más gondokkal, gondolatokkal jönnek, mint például tíz évvel ezelőtt, s mindjárt a segítségüket is felajánlják. Ma olyan lelkesítő programunk is van, mint a gázhálózat kiépítése*, amire nemrégiben még gondolni sem mertünk, hiszen nem volt elegendő óvoda, iskola, fejletlen volt a kereskedelmi, az egészségügyi hálózat, a közlekedés. Kezdjük utolérni magunkat. Problémák, tennivalók persze most is bőven akadnak. Rosszak az utak, s a lakosság már nagyon várja a vizet, hogy mindig biztos lehessen benne, hogy a sziszegő levegőn kívül más is jön a csapból. Ebben is érezhető változás lesz már az idén nyáron, a tervidőszak derekára pedig bőséges és egészséges víz lesz Érden. Azután gond a lakásépítés, illetve az ahhoz szükséges, lehetőleg olcsó állami telkek biztosítása. Nemrégiben még évente 6—700 otthon épült magánerőből, most valamivel kevesebb. I tt érkeztünk el ahhoz a módosító indítványhoz, amit Antal Imre ma kívánt előterjeszteni a parlamentben. Először az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülésén, majd más bizottságokban is javasolta a tartós használat eltörlését. Kezdeményezésével, véleményével nem maradt egyedül. —• A tapasztalatok szerint a most tízéves tartós földhasználat jogintézménye nem érte el a célját, mert nem enyhített a telekhiányon, nem törte le a spekulációt sem. A magánforgalomban el- kélő telkek tovább drágultak, magával húzva a tartós használatba adott területek árait is. Ez pedig az építtetők zsebére megy. Nem beszélve arról, hogy az emberek ugyan elfogadták, de nem szerették meg ezt a formát. Sokszor elmondták, hogy a garanciák ellenére is bizonytalanok: 30—50 évre kapják meg a földet, az építési telket, de utána mi lesz? Egy idős ember egyszer azt kérdezte tőlem: jó, jó, itt van ez a telek, de a fiamnak érdemes lesz-e ültetni diófát? — A diófa még csak hagyján, a legtöbben azonban a telkekre épített otthonaikat szeretnék a magukénak, a családjukénak tudni. A rendelkezés visszaveti azokat a fiatalokat is, akik nem az államra várnak, hanem maguk akarnak hajlékot teremteni a fejük fölé. Ezért javasoltam — s ebben képviselőtársaim is támogattak —, hogy mindenki maga dönthesse el, meg akarja-e vásárolni a használatba kapott földet vagy sem. Az új vevőknél pedig ez a kérdés fel sem merülne. A változás csak Érden ezer mostani .vagy leendő telektulajdonost érintene. E lállt a felszólalástól Antal Imre. Nincs már rá szükség. A képviselő hétköznapjaiba ugyanis nemcsak a parlamenti szereplés, hanem az is beletartozik — sőt! —, hogy részt vegyen , a törvényelőkészítés folyamatában, s a bizottsági üléseken is érvényesítse választói érdekeit. Ennek a nem látványos, a külső szemlélő számára alig megfogható munkának ezúttal az volt az eredménye, hogy a képviselők ajánlásai nyomán átformálódott a parlament elé kerülő törvényjavaslat. Áz Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának legutóbbi ülésén maga az igazságügyminiszter javasolta az állami földek, telkek tartós használatba adásának megszüntetését, értelemszerűen tehát kiiktatását a törvény- javaslatból és a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendelkezések tervezetéből is. Az pedig már ismerős gondolat, hogy akik az új törvény hatályba lépése előtt földet, telket kaptak tartós használatba, azoknak meg kívánják adni a lehetőséget, hogy kérik-e a föld tulajdonba adását, vagy maradnak a tartós használatnál... Kövess László Drága a fuvar a vezetőnek, ha hárman ülnek a targoncán
