Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-02 / 51. szám
\J£üia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM 1987. MÁRCIUS 3., KEDD Bevált az új üzemeltetési forma Reménnyel néznek az év elé g Mezőgazdasági tájérte- í kezletet tartottak a közel- ^ múltban az MSZMP Vác ^ Városi Bizottságán, ahol a ^ környékbeli termelőszövet- ^ kezetek, élelmiszeripari ^ üzemek vezetői és párttit- ? kárai találkoztak, hogy ki- g cseréljék tapasztalataikat ^ az elmúlt esztendő gazdál- ^ kodásáról és beszámoljanak ^ arról, hogy miként kezd- ^ hetnek hozzá az idei man's kához. A zárszámadások után vagy azokra készülve valamennyi elnök és igazgató már a számok ismeretében beszélt az eredményekről és gondjaikról is. Ebből is, abból is akad jócskán. Nyereségesen Az eredmények legfontosabbika: területünkön minden szövetkezet nyereségesen gazdálkodott tavaly is. Közös gondjukat az aszály okozta. A legélesebben Lévák József, a sződi Virágzó Mgtsz elnöke vetette fel az aszálykárok okozta kiesés megszüntetésére szolgáló támogatás feltételeit. A gazdasági kormányzat a károk nagyságának arányában jelentős — területünkön 1 millió és 1 millió 400 ezer forint közötti támogatást helyezett kilátásba, ám azzal a feltétellel, hogy aki ezt igényli, nem oszthat részesedést és jutalmat. Ugyanaz a pénzügyminisztériumi főmunkatárs írta alá ezt a körlevelet, aki azt javasolta tavaly egy elnöki továbbképzésen, akinek van miből és teheti, nyugodtan dotálja a tagokat és a termelés irányítóit. Nos, most mi legyen a teendő? — kérdezték. Vegyék igénybe a kárpótlást s ne fizessenek részesedést, vagy mondjanak le a millióról, mert idézzük a Virágzó elnökét: „akkor jövőre kivel dolgozunk?” Békési Sándor, a megyei tanács osztályvezető-helyettese józan megfontolást, az érdekek alapos mérlegelését ajánlotta az elnököknek. Dotációval Szó esett itt természetesen a bogyósok termesztéséről is. Arról már a bogyós rendszer igazgató tanácsának ülése után írtunk, hogy erősödik a tendencia: e gyümölcs termesztésének súlypontja áthelyeződik a kisgazdaságokba, mindenekelőtt azért, mert esztendők óta felborul a termelési költség és a felvásárlási ár aránya. Urbán Vilmos, a bernecebá- ráti Börzsöny Tsz elnöke kérdése: jó-e az, ha népgazdasági méretekben csökken a nagyüzemi „gyümölcsháttér”? Ez legkevésbé érinti őket, hiszen jó időben rájöttek, ha saját hűtőházuk van, e gondok is kisebb súllyal nehezednek rájuk. Tavaly saját hűtőházukból 22 millió forintot kitevő áru került külföldre, mindenekelőtt tőkés exportra. De azt is elmondta, hogy a jelenlegi szabályozók nem differenciálnak aszerint, hogy milyen minőségű a szállított termék, hogy azért mennyit kap a szálKiverten (kutyaként) Két okos, barna szemével 1 szomorúan nézett az emberekre. Szőre csapzott volt, átázott a szünet nélkül szitáló esőben. — Éhes — állapította meg az egyik asszony a büfé előtt várakozók közül. — Kiverte valaki. Mert megunják és kiverik — zsörtölődött az ötven körüli asz- szony. — Nem értik meg, hogy a társasházakba, emeleti lakásokba nem való az állat. Nyafog nekik a gyerek, megszerzik a kutyát. Míg kölyök, szeretik, aztán megunják. Itt kóborolnak városszerte. Este aztán ijedeznek tőlük a munkából hazatartó nők. Havi száz forint büntetést szabnék ki az olyanokra, akik kiverik ezeket a szegény állatokat. Tőlem az életük végéig adózhatnának. A körülötte állók közömbösen hallgatnak. A kutya viszont megérzett valamit a szimpátiából. Odament az asz- szonyhoz és megszagolta a szoknyája szélét. — Veszek neked valamit. Veszek na — mondta az asz- szony, részvéttel a hangjában —,, és beállt az ablak előtti sorba. — Veszek na. csak várj türelmesen — biztatta még egyszer az állatot, miközben az már szorosan mögé állt és fejét az asszony lábaihoz érintette. — Majd megspóroljuk ezt a pénz máshol, kutyuskám — magyarázta neki, s közben az emberek felé fordult. — Érti ez a szomorú jószág. Érti, mert okos — bizonygatta. — Adjon 20 deka kolbászt és vágja háromfelé — közölte a megrendelést, mire bent- ről szabályos módon, a vele járó papírtálcával együtt kiadták az ennivalót, ami mellől csak a mustár hiányzott. — Egyél — tette le a betonra az asszony, aztán hátra sem nézve elindult... A kutya farkát csóválva kapkodta be a finom csemegét. — Ilyet se láttam még — morogta a bajusza alá egy reggeliző báránybőr dzsekis férfi. — Az rendben van, hogy eszik. De ki fogja megitatni? A füstölt oldalast majszoló autós leejtett egy kenyérdarabot. A kutya ekkor már megette a kolbászt, s épp az ő szájmozgását figyelte. — Edd meg — mutatott a kenyérre, amit az állat épp csak megszagolt. Érthető. Kolbász után kenyeret? — Fene a beledbe! Nem vagy te éhes — mérgelődött az oldalas fogyasztója és bele akart rúgni az állat hasába, de az szelíden elhúzódott a rúgás elől. — Takarodj innét — kiáltott rá, aztán az előbbi adakozóra öntötte ki a mérgét. — Az ilyennek biztos nincs gyereke. Még ilyen marhaságot! Méghogy adó! Majd megadóztatnám én őt úgy, hogy... A pecsenyés környéke közben elnéptelenedett. Az autós is elrobogott. De hogy miat- ta-e, vagy a felséges reggeli örömére, haragból-e, vagy játékból, nem tudom, a kutya ezután lesbe állt a piac utcája sarkán és minden autót megkergetett. Másnap a vasútállomás peronján láttam újra. Ismét csapzott és szomorú volt. Behúzott farokkal kullogott, tisztes távolból pislogva az emberekre, akiktől nem kapott semmit a sajnálkozáson kívül. Azt tárgyalták, hogy sok a szívtelen gazdi mostanában, nem csoda, ha annyi dolguk akad a sintéreknek. K. T. I. lító. így eshet meg, hogy ugyanolyan mértékű támogatásban részesítik azt, aki gurulós málnát és azt is, aki lémálnát szállít a kemény valutával fizető partnernak. Bevált a szakcsoporti üzemeltetési forma, a jövőben Bernecebarátiban arra törekednek, hogy a részes művelést is inkább ezzel váltsák fel. Rövid úton A kisnémedi Aranykalász elnöke, Tóth János a szépen fejlődő sertéságazatról s ennek ellentétjeként csökkenő kukoricatermesztésről beszélt. Tavaly több mint 5 ezer disznót bocsátottak ki, de még saját használatra is vásároltak tengerit, annyira drágán termesztették. Az elmúlt öt évben kis lépésekkel fejlesztették a sertéstelepet. Idén 300 férőhelyes hizlalót akarnak építeni, hogy tartani tudják az 5 ezres számot. Felújítják szarvasmarhatelepüket is, esetleg további százzal növelik a tehénállományt. A perőcsényi Vörös Csillag elnöke, dr. Pásztor Imre, hasznos együttműködésről számolt be. A tolmácsi termelőszövetkezet gesztorsága alatt működő agrokémiai társulásba bekapcsolódva — Diósjenőn keresztül — folyékony műtrágyához jutnak. Csak az első negyedévi szükségletet kell előre kifizetni, a többit csak akkor, ha fel is használják. így megszabadulnak a készletezés gondjától és költségeitől is. (Előzőleg a sződiek panaszolták, hogy az Agrokertől már az év elején el kell hozni és felhasználásig tárolni a kemikáliákat, no meg ki is kell fizetni.) Ök egyébként a műtrágyák 10 százalékos árcsökkenéséből megmaradó pénzt többletvásárlásra fordítják. Olvasva a zárszámadási beszámolókat, hallgatva a Falurádió tudósításait, interjúit jó leírni, noha területünk gazdaságai sem mentesek a gondoktól, mindenütt remény van rá, hogy idén is eredményesen gazdálkodhatnak. Az emberi feltételek — elszánásban és hozzáértésben — mindenesetre adottak. B. H. A munkásművelődésről, másként A Pest Megyei Hírlap 1986. június 19-i számában Űj- t ra kell gondolni a feladatot címmel vázolta a munkás- művelődés helyzetét a megyében. Mint Írja, Vácra esett az áttekintés, mert a városban a közművelődésen oe- lül a munkásművelődésnek hagyományai vannak. De válságáról is beszélt. A lap későbbi, július 8-i számában Készért állunk a közös munkára címmel a Tungsram váci gyárának közművelődési titkára érezte magát értelmes munkája alapján illetékesnek egy kiegészítő válaszra. Mivel vállalatom tevékenységét is megemlítették egy más aspektusból indulva, csaknem két évtizedes tapasztalataimat szeretném röviden vázolni. Még az ’50-es években a Laborista Esperantistaro párizsi kiadású lap levelezési rovatából ismerkedtem meg Eriko Jarkas eszperantistával, Suomi fiával, aki az információ- cserével a szocialista munkásművelődésről kért tőlem tájékoztatást. Ő Carel könyvében, Az ismeretlen ember-ben vázoltak alapján akarta irányítani saját gyára munkásainak a szabadidejét és erre kért tőlem választ. Első levelemben így tájékoztattam: „Köz- művelődésünk egy és oszthatatlan! A kormányzat mindenki számára lehetővé teszi, különösen a munkások számára a művelődést”. Kijelentésem felől csak később kaphattam igenlő választ, amikor 1968-tól 1986-ig mint társadalmi tiszteletdíjas könyvtáros és megbízatás nélküli munkásművelő dolgoztam a Híradástechnikai Anyagok Gyárában. Napi hivatalos gazdasági időmből 84 percet kaptam az általam 8 ezer kötetre gyarapítóit munkáskönyvtár ellátására és magánidőmből, saját penzummal az igényelt munkásművelődós ellátására. Mindezért először 300 forint, később 500 forint, a legutóbbi három évben 300 forintot fizettek. Alapfokú könyvtárosi végzettséggel, tehát aranyfedezet nélkül végeztem munkámat. Az áldozatot vállalnom kellett. Veres Péter intő szavát éreztem magam mögött, mert a munkások, több esetben a társadalmi vezetés is meglepő igényességgel követték munkálhat. Vázlatom arról szól, mi indította útjára ezt a különleges fejlődést és mi okozta a hanyatlást, hogy ma a munkásművelődés válságáról kell beszélnünk. Miből alakulhatott ki a Híradástechnikai Anyagok Gyárában az eredményes munkásművelődés? Értelmes és rezonens vállalatvezetésből, általánosan képzett „mívelő” kijelöléséből és egy olyan közegből, ami képes követni az igényes szándékot. Nem kívánom felsorolni tételesen, amit „elkövettem”, mert ez öndicséret lenne. (Az 1982-ben megjelent Munkásművelődés című kiadványomban egy részét 1970—1975 között részletesen bemutattam.) De egy váci példa megszületett. Ha a vállalatom ipari termékei az enyészeté lesznek, munkásművelődésnek ez a periódusa életképes. A magyar irodalom, a művészeti világ, a tudomány, a könyvkiadás képviselői illő revelációval lépték át vállalatunk portájának a küszöbéi. Itt mondta el Németh László utolsó nyilvános beszédét. Darvas József a halála előtti két évét a vállalat vonzásában Megjelent a Munkaügyi Közlöny kmlönkmdása Tartalmazza a Munka Törvénykönyvének az 1987. január elsején hatályba lépett rendeletmódosításait és egyes végrehajtási jogszabályait. Kapható: a hírlapárusoknál, a Lapkiadó Vállalatnál és a Magyar Médea üzleteiben. Megrendelhető: utánvétellel: a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Iroda közönségszolgálati osztályán, levélcím: Budapest, 1900. élte át. Itt rendeződött megújított baráti viszonya Nemeth Lászlóval ós Illyés Gyulával. Mint szerkesztőnek módom volt mintegy húsz Irodalmi hagyaték áttekintésére és belőle megismerhettem az életformákat, belső, sőt titkos gondolatokat. Rendeztem tudományszervező estet Erdei Ferenc életművéről az Akadémia részvételével és annak főtitkára megtisztelt felszólalásával. Rendeztem kihelyezett szerkesztőségi órát a Társadalmi Szemle és a Világosság szerkesztőségének és a vasasszakszervezet alapításának 57 éves évfordulója tiszteletére egy szakszervezettörténeti kiállítást a Munkásmozgalmi Múzeumban gyűjtött anyagból. De a vokális és az instrumentális zene sem maradt ki. Bach és Händel oratóriumai hangzottak fel egy munkások részére berendezett ebédlőben, ami alkalmanként „verődött” át kultúrteremmé. Rendeztem munkásaink alkotásaiból önálló kiállítást — az ezzel járó szekatúrára nem szívesen gondolok vissza —, költői hajlamúak részére költészetnapi rendezvényt. Két patronáltunk azóta a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának a tagja. Kiadtam négy önálló, nyomda- technikailag is magasan minősíthető könyvet. Ezek eljutottak — tematikájuk alapján — Finnországba, Belgiumba, az USA-ba, de megkeresett a a Kultúra Könyvexport Vállalat is, hogy a Chors Generosa után egy külföldi cég érdeklődik. (Ez abbamaradt, mert a fejem felett akartak „intézkedni”.) A vállalati munkásművelődés kútforrása a szakszervezeti irányítás és a vállalati igazgató magatartásának az ösz- szegezése. Említést tehetek tapasztalataimról. Érthető, egy termeléscentrikus vállalatnak nem elsődleges feladata a kultúra mívelése. Ez csak „melléktermék” lehet. De legalább ez legyen! Művelőjének habitusa szabja meg, milyen határig bíznak munkájában. Kezdetben — az akkori igazgató — nem érdeklődött iránta: de nem gátolta. (Nagy szó!) A következő igazgató jóformán csak ezzel foglalkozott. Mint „kultúrigazgató” és a szocialista kultúra kitüntetettje ment el Vácról Budapestre — vezérigazgatónak. Működésemnek a befejező része egy fiatal igazgatóval adódott. Azóta a gyárban mindent elsöprő tót a terv. a nyereség. Ez teljes embert kíván, nagy felelősséget. Szorított helyzetében csak Petőfi versével integethet a munkásművelői felé: „Tánc sodál(hai)- lak, ámde nem szeret(het)lek, képzetem hegy-völgyedet nem jár(hat)ja”. Ha a munkásművelődés jelen helyzetét a mindinkábo teret nyerő kultúrekológia felől közelítem meg, hanyatlását abban látom, hogy régebben ötvös- és kézműipar gyanánt szeretetből és meggyőződésből végzett áldozatos munka helyett ma műsorgyárak ontják a kommerszárut. Lassan több a leadó-,,mint a felvevőkészülék. Az intézményesített népműveléssel a gyárak is beiskolázták jelöltjeiket, majd az okmány birtokában tovább libbentek. Így kialakult a fonák helyzet, jönnek a megzenésített nyugdíjastalálkozók és nőnapi rendezvények haknizó együttesekkel, hogy visszakanyarodjunk a bóvlihoz. Petővári Gyula Rágógumi, sütemény helyett Mondj le napi egy rágógumiról, egy süteményről, s árával segítsd a Tabán utcai fogyatékos gyermekek számára nyíló napközit! Ezzel a felhívással fordulnak diáktársaikhoz az iskolák ifjú vöröskeresztesei. Tavaly a battonyai SOS gyermekfalu építését, támogatták hasonlóan, most pedig a váci és környékbeli fogyatékos gyermekek életét szeretnék szebbé tenni ily módon összegyűjtött adományaikkal. Köszönet nekik. Kell-e fővárosi jegy? A törzsközönség, amely rendszeresen számított a Március 15-e téri jegyiroda összetett szolgáltatásaira, nyilván tudja, egy hónapja tapasztalható, hogy nem kaphatók fővárosi színházjegyek Vácott. Az irodát fönntartó intézmény, a Madách Imre Művelődési Központ korábban többletszolgáltatásként vállalta a fővárosi jegyek terjesztését is. Most személyi gond miatt csák a saját rendezvényeire szóló jegyeket árusítja, zökkenőmentesen. Az irodát velük közösen bérlő nyomda dolgozója segít be. Párhuzamosan a saját — művelődési központbeli — pénztáruk nyitva tartási idejét kibővítették, ezentúl délelőtt 10—13 óráig is vásárolhatók ott jegyek. Megtudtuk, amint találnak alkalmas személyt közönségszervezőnek, ismét visszaáll a korábbi állapot, közvetítenek Vácon kívüli rendezvényekre is belépőket. Mi szűr a tipegőben? Családunk nagy örömére a kisfiam elindult, lassan birtokába vette az egész lakást. Apró léptekkel tipegett ide-oda. Mivel január közepén jártunk, vettem egy Tapsi márkanévre keresztelt kiscsizmát. (Sajnos azt nem tudtam kinyomozni, hogy melyik gyár terméke.) Már a vásárlásnál gondban voltam. Köztudott, hogy a kisgyermekeknek magas a lábfejük, de a csizmák készítői ezt nyilván elhanyagolható szempontnak tartották. Mivel bélelt, meleg, magas szárú cipőt sehol sem találtam, meg kellett elégednem a csizmával, amiből viszont az imént említettek miatt két számmal nagyobbat voltam kénytelen venni. Végül is kisfiam most már vidáman lépegethetett (volna) a havas utcán. Néhány nap múlva már nem volt hajlandó sétálni, mindig az ölembe kapaszkodott. Tal- pacskáján kisvártatva seb jelent meg. A doktornő arra gyanakodott, hogy talán morzsa került a zoknijába és az törte fel. Mivel a seb a talpán volt, hiába kezelteijn, egyáltalán nem akart behegedni. Ekkor kezdtem gyanakodni, sorban végignéztem az otthoni kiscipőt, majd a csizma belsejét is. I Az eredmény megdöbbentett: a talpból egy szög állt ki. Kívülről nem mehetett a csizma talpába, mert akkor annak nyoma lenne. Érthetetlen, hogy egy ragasztott, gumi talpú lábbelibe hogyan kerülhet szög. Érthetetlen számomra az is, hogy a drága apró lábbeliket miért nem készítik egészségügyi szempontból is megfelelő kiképzéssel. S nem találom a magyarázatot a felsőrész gondatlan és pontatlan összevarrására sem. (Ez utóbbi kifogásaimra tárgyi bizonyítékul egy másik, a szombathelyi cipőgyár Siesta gyártmányú cipőinek egy párja szolgál.) Varga Zsoltné Vác, Haraszti E. u. 15. ISSN 0133—2759 (Vád Hírlap)
