Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
1987. FEBRUÁR 28.. SZOMBAT MAG\ZÍN Tardi Gábor: A sors ezer rejtelem... Arany éfótiik v0lt az Öregeknek, -.naphosszat ott ültek 'az Önkiszolgáló étterem márványasztalánál, s amikor kiürült a vizeskancsó, a leszedőasszony máris'másikat tett-eléjük. Naponta egyszer főzeléket ettek. szafttal, az ínyencek olykor még egy adag gránátoskockát is megengedtek maguknak. Eszegettek hgt, kortyolták a vizet, beszélgettek; szemezték napjaikat, A legszebb öregasszonyt Máriánkénak hívták. Bár nagyon öreg volt már, de a ráncos’ bőr alatt a csontozat egykor finom metszésű arcról, tartása arányos termetről árulkodott.' S belül sem ronthatta meg az öregség és a magány, hiszen többször kijelentette, hogy igazán harmonikus családi életet él a férjével, aki egyébként jó nevű állatorvos, no és a lányával, meg az unokáival. — Akkor pediglen miért nincs azzal a népes családjával, ha szabad érdeklődnöm? — bökte felé sebhelyes, sárgászöld árnyalatokban játszó, állát Sárdi tata. az örök kötekedő. Sárdi tata sérülését saját bevallása szerint a lakásában szerezte, mikor kilépett a fürdőkádból, és a hirtelen vérnyomásváltozástól elvágódott. A rossznyelvek viszont azt rebesgették, hogy a saját fia ütötte meg egy szóváltás során, minek előtte az öreg kölcsönért folyamodott hozzá; utóbbit látszik igazolni, hogy Sárdi tatának, elmondásával ellentétben, nem volt lakása, következésképpen fürdőkádja sem leheteti — A férjem rendkívül elfoglalt, ha tudni akdrja — húzta ki magát egy kicsit Marianka. — A lányom dolgozik, az unókáim pedig óvodában ‘vannak. — Mariankának tökéletesen igaza Van' — jegyezte meg Pálos úr, egy . jtalk szavú, finom férfiú. — A szabadidejét mindenki ott tölti el, ahol > kedve tartja. . xnftMagától;-sem .kérdezi .senki, miért , nincs a drága fiacskája mellett — hallatszott az asztal másik feléről. — A fiamat kitagadtam — közölte Sárdi tata. amivel nyíltan beismerte vereségét. i —7 Aztán miből tagadta ki? — évőjjöl.t a narancssárga mellényes Utcaseprő, aki csak húszpercekre ült lé az öregek asztalához; igaz, azt sűrűn megtette. — Miből, miből, hát a vagyonom- ból! — vágott vissza Sárdi tata. — Vagyonából? — kérdezett visz- sza fölényes ábrázattal az utcaseprő. — Legfeljebb a bolháiból... Sárdi tata megvető pillantást küldött az utcaseprő szorosra gombolt, kétes tisztaságú ingére, melynek gallérja mint két kicsiny szarv meredt előre. — Jobban teszi, ha tartja a száját— vetette oda. — Maga a parkban hál. a pádon.. — Honnan veszi ezt az arcpirító hazugságot?, — kiáltotta az ut- «5S£5?rö. * — ILáttá'rrí. — Aztán, mikor látta? — Az egyik éjszaka. — Mit keresett volna maga éjszaka a parkban? — A menyasszonyommal sétáltam, ha olyan kíváncsi... — Méghogy menyasszonya! — Az utcaseprő hátravetette a tejét, és felnevetett; hangja csikorgó lánckerék zörejéhez hasonlított. A nevetés hörgésbe fulladt, majd égy kis csjönd telepedett az asztal köré. ’-r Habókös vénember ... — Ne bántsuk egymást, kérem — szólt közbe Pálos úr, s megigazította kopottas kézelőjét. — Sárdi tata talán nem is az úttisztító, urat látta abban a parkban aludni, miközben üres padot keresett magának ... — Oly lényegtelen az egész — bólintott Marianka. — Magának könnyű, szép otthona van — mondta az utcaseprő. — Fűtött szobája. — Ágyban alszik, ha úgy akarja ... — to Időt tá meg Sárdi tata. A leszedőasszony hófellegköpé- nye suhant mögöttük, egy pillanatra elnémultak, megvárták, amíg néhány gyors mozdulattal tisztára törli előttük az asztalt. — A múló idő változást hozhat, biztosan sok szép vár még mind- annyiunkra — mondta Marianka. — A sors ezer rejtelem... — fűzte hozzá finom mosollyal. Az öregek egyszerre bólintottak, mint gyertyák lángjának sora, ha szellő éri. | Az önkiszolgáló éttermet várat_________________lanul bezárták, átalakították, és magánkézbe került. Sára asszony, a tulajdonos saját kezűleg hordta ki az asztalokhoz az egytálételeket, s miközben a tálcával a vendégek fölé hajolt, elnehezedett keble sürgetően meg- megdöfködte az étkezni vágyót. Marianka volt az első visszatérő a régiek közül. Beóvakodott az üvegajtón, körülnézett: a fényésfö'tíör-' zsölt asztalok mellett rendben sorakoztak a székek, csillogott a pult is, mely mögött katonásad, álltak a különböző nagyságú tányérok. Szokása szerint kissé felszegett fejjel, büszke tartással tipegett a helyére. Főzeléket rendelt, és kivételesen egy szelet sültet is kért hozzá. Lassanként aztán visszaszivárog- tag a többiek is, egy héttel a nyitás után már valamennyien ott ültek a hosszú asztalnál. Sára asszony először nem szólt, csak a pult mellől pillogott feléjük súlyosakat. Később hozzájuk lépett, s fennhangon tudakolta, hogy szolgálhat-e még valamivel; Sárdi tatának az üres tökfőzelék után desz- szertét ajánlott, az utcaseprőnek egy jó erős feketekávét tejszínnel, míg Pálos úrnak primőr gyümölcsöt. Az öregek lesütött szemmel rázták a fejüket. Ezek után más módszerrel próbálkozott: — A főzelék elfogyott — jelentette ki. — Ajánlhatnám helyette a bélszínszeletet tükörtojással vagy a rántott borjúlábat... — A fogak, asszonyság... — nyögte Sárdi tata kínban. — Baj van a fogakkal. — Akkor miért nem csináltatják meg a fogaikat! — csattant fel SáNyári este Viktor Ruszanov festménye A Műcsarnok szovjet kiállításának anyagából ra asszony. Vagy vegyének maguknak protézist! — Ennek elsősorban anyagi akadálya van — mondta halkan Pálos úr, és megigazította vékony nyakkendőjét. — Mégiscsak hallatlan... — dohogta Sára asszony, s ahogy meg- pördült, keblével kis híján lesodorta az utcaseprő fejéről á svájcisapkát A pulthoz kacsázott, félhangosan beszólt a tálalóablakon: itt , ülnek naphosszat, és nem zabáinak ... Következtek az egész helyiséget betöltő kifakadások: — Nem forog a placc! Foglalják a helyét a fogyasztó vendégük elől! • Azután a vizeskancsók tűntek el az asztalukról, mit tehettek, tanácstalanul tapogatták, forgatták az üres poharakat, míg Sára asszony föl nem kapkodta előlük, mint száradófélben lévő virágok közül a gyomot. Marianka bizonytalanul felemelte mutatóujját. — Mit akar? — förmedt rá Sára asszony, miközben nyakán kidagadt egy ér. — Egy gránátoskockát, ha szabad kémem — mondta Marianka. — A krumplis tészta plfogyott! — De hiszen a szomszéd asztalinál ... — Nincs! — A pulton is... A kistányérokon ... — Nincs!!! Marianka az ordításra má| kissé hátrább húzódott, majd az arcán ellazultak az izmok, feje oldalra csuklóit — annyi történt, nem több. I Pák>S Úr hajolt fölé először, ______ felemelte a tehetetlen csuklót, várt néhány másodpercet,; azután kijelentette: — Nincs többé... — Szegényke... — sóhajtott valaki.-*»ilgy végezzük valamennyien... hallatszott másfelől. —; Neki legalább szép temetése lesz — jegyezte meg egy harmadik. . — Az állam fogja eltemetni — mondta Pálos úr, és végignézett az asztaltársaságon. — Magányos volt, mint valamennyiünk, Megérkezett az orvos, s rövid vizsgálat után tehetetlenül széttárta a kezét. Sára asszony nyomakodott előre. — Egyik pillanatról a másikra történt — magyarázta. — Éppen a rendelést vettem volna fel, amikor váratlanul bevégeztetett. — A többiek felé vetett egy lapos pillantást. — .Maguk is láthatták ... Az öregek nem szóltak, félrenéztek.,. A tetemet elszállították, Sára asz- szony kiszellőztetett, aztán bekiáltott a tálalóablakon: Az összes gránátoskocka rendel! * I I _ lyesztetfem az időt. Tulajdon- ' F koppén nem történt más, I“ csak egyszerűen kimerült a I kvarcórámban az elem, és számomra megszűnt létezni az idő. A másik karórám hetek óta felhúzatlanul pihent a fiókban. A kakukkos óra már hónapokkal ezelőtt elromlott, ha felhúzzuk is a nehezékét, mindig fél hét körüli időt mutat. A kakukk valamilyen rendszer szerint kiabál, de a kiáltozás. az óra szerinti és a tényleges idő között már féges-régen nem lehet semmiféle összefüggést felfedezni. Pechemre éppen vasárnap volt, így aztán a vekkeróra,is békésen pihent a polcon. Utoljára csütörtök este húztam fel, hogy még péntek hajnalban ébresszen, a szombati és vasárnapi ébredést azonban rábíztam az ösztönömre. Egyszóval elvesztettem az időt. Először megijedtem. Régen tudom ugyan, hogy a családban az enyémen kívül hét végén más óra nem jár. mégis kétségbeesetten próbáltam más időmérőt találni. Bekapcsoltam a rádiót,' ahol éppen egy végeérhetetlen beszélgetés zajlott, bizonytalan kimenetellel és Intervallumban. Azt az ösztönömet már rég elvesztettem, hogy a nap állásából az egyenes bot segítségével megmérjem, hol is tart az idő. Aztán az ijedelmet csakhamar valami végtelen nyu|aíom váltotta fel. Minek idegeskedjek? 'Végüllis nem nekem fontos az ijdő. Ha ; valahol nem jelenek meg időben, majd keresnek. Ha valamit nem végzek Megvénült fák y 7$ : • Kerekes Anna fílctollrajza Devecseri Gábor: Megszülettünk hirtelen Megszülettünk hirtelen, j egyikünk se kérte. Kérve kérünk, szép jelen: meg ne büntess érte. Kérünk, kurta pillanat, ne vess tűzre, lángra, Rátkai János: Reátok gondolok Sokat gondolok reátok Sokat álmodom rólatok Azt hogy jók voltatok Egyszer meghálálom Bármily áron Most utoljára vagyok itt Jól megnézlek Titeket Az álom hiteget Már többé nem jövök Búcsúm örök Emberek között voltam itt A szó szoros értelmében Pokol után éden Maradnék és mennék Szép az emlék Dehát most új útra lépek Várnak az új feladatok Búcsúzni akarok De felsülnék érzem Így hát mégsem Sokat gondolok reátok En már meghaltam Tinéktea De Ti tovább éltek Még emlékeimben Oly meghitten szép olajfa-lomb alatt várhassunk halálra. Hadd teljék az életünk — mint lehet — szelíden, gyolcsban zengjük életünk, ne csalános ingben. Kiss Dénes: Jegyzetek fehérre í. A tél szünetjelei Meg-megáll a szélfúvás A táj fehéren visszatartja lélegzetét A köd is megnyered falköve varjúvijjantás szilánkolt beszéd — Aztán megint a tél szürke csönd-téglái Zúzmara-pólyában árnnyá kopott fák Rokkant törzsük sebén mintha géz vérzödne át 2. Nagy tátott fogatlan száj az ég A mindenségben hanyattesett s bomló testén keresztül látni — Hallik-e? Hallatszik-e fehérre fehérülésem szétkiabálni?! Bényei József: Kvarcóra el, amit kellene, majd szólnak, figyelmeztetnek. Mások bizonyára észreveszik, ha nem vagyok ott valahol. Tényleg, vajon' nélkülem is van tovább idő? Egy kicsit olyan volt az egész, mintha hirtelen kiröppentem volna az életből. Végül is nélkülem is megy majd minden tovább. Ha nem leszek, akkor is megjelenik az újság, közlekednek az autóbuszok, megtartják az egyetemi órákat, valaki majd csak akad, .aki a kutyámat megsétáltatja, igen, ez afféle főpróba lehet: milyen az élet, ha az ember nincs jelen benne. Mert ha van idő* a perceim is számon tartatnak, óráimmal napjaimmal nem én rendelkezem, mások osztják be, én csak alkalmazkodom, s úgy teszek, mintha én döntenem el, mikor hová megyek, kivel beszélek, mit csinálok. Lám, az idő elvesztése egyszerre mindent leegyszerűsít. Nem tudom, hová kell mennem. Becsukom a szobám ajtaját, és kizárom onnan a külvilágot. Nincs sietés, nincs kapkodás, nincs vita, idegeskedés. Nincs semmi. Csak a létezés, saját keretembe kényszerítve. Igen, most próbálom percekig megélni, hogy megy majd a világ, ha nem leszek benne. De próbálok valami mást is; hogyan élhetnék én, ha nem lenne a kegyetlen és kényszerítő idő a fejem fölött a maga dátumaival, rendjével, precizitásával. Lám, most nyugodtan abbahagyhatom ezt a tárcát is, mindany- nyiunk számára mindegy már, mikor fejezem be, mikor jelenik meg. Az idő rabszolgája az ember, most valamennyi nyűgét levetheti. Az idő nem, kényszerít többé. Igaz, arcomon nő a szakáll, ráncosodik a bőröm, kopik a szemem látása. Az a másik, a nagy, az örök, a végtelen idő nem áll meg. Az megy. Csak nem tudok róla semmit, levetettem kényszerzubbonyát. Jó így? Csoda tudja. Előbb megijedtem, aztán megnyugodtam, most meg úgy érzem, ebben a számolha- tatlan pillanatban elveszte!? valamit. Hátha olyasmi történik' közben, ami nekem is fontos. És miután jelenleg nem élek benne az időben, nem veszek róla tudomást. Mit tudom én, kitalálják-e a koleszterin meg a magas vérnyomás ellen az azonnal hatásos gyógyszert, megvalósul a világbéke, s mennyi minden más fontos dolog történhet az alatt, amíg én itt ülök az íróasztalnál, és hol örvendezek, hol szomorkodom amiatt, hogy elvesztettem az időt. V alaki kiabál: tíz óra tizenhét perc van. Beállítom áz órám. Vége. Megtalálták nekem az időt. A perceket, órákat. A napok úgyis egyformák. Kezdjük hát elölről ugyanazt. Mert, ha megvan az idő, kattogása törvény. A tiktakok kíméletlenek.
