Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-20 / 43. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 43. SZÄM 1987. FEBRUÁR 21.. SZOMBAT Nézzünk körül magunk körül! Tiszta Dorták, rendes házak Köztisztaság-ínséges időket élünk mostanában — mondta valaki nemrégiben az egyik monori tanácsülé­sén. Nos, az illetőnek, sajnos, igaza vojt. hiszen néz­zünk csak körül magunk körül mostanában. Elolvadt a vastag hótakaró, s a nedves földön szemét szemét hátán hever. Már nem takar el semmit a fehér (?) hópaplan, ideje hát, hogy valamennyien rendet tegyünk saját portánkon és annak környékén. A Hazafias Nép­front Monori Bizottsága és a tanács szervezésében ta­valy indult tisztasági akció első értékelésére a napok­ban került sor Péteriben. Talán nem volt véletlen, hogy először a társközségben tartották meg ezt a szerény, de rangjában mégis jelentős összejövetelt. Ez az ezernyolc­száz lelket számláló kisközség mindig példát mutatott a na­gyobb társaknak — a szom­szédos településeknek — a tisztaságban. Szívesen teszi Ki ne ismerné a faluban például Püspök Jánosáét, aki a tisztaság első számú felelő­se Péteriben. Minden évszak­ban fáradhatatlanul serényke­dik a középületek előtt, a parkban, hogy tiszta legyen a tér, az árokpart, no meg a művelődési ház környéke. Nyilván azért (is) teszi oly szívesen a dolgát,, mert sze­reti, amit csinál. Másképpen nem lenne értelme az egész­nek. Nemcsak a szemetet gyűjti azonban, hanem ápolja a rózsatöveket, ás, gereblyé­zik — attól függ, mi a soros teendő. ' Szóval visszatérve az össze­jövetelre, majdnem minden meghívott jelen volt a párt­székházban azon az estén. S részt vett azon Szenyán János elöljáró, Torda Béláné, a he­lyi tanácskirendeltség vezető­je is. Szenyán Elek, a HNF köz­ségi bizottságának elnöke kö­szöntötte a résztvevőket, idéz­ve Szent-Györgyi Albert Nobel- díjas professzor szavait a kör­nyezetvédelemről. A közel­múltban elhunyt tudós már a ’.30-as, ’40-es években felhív­ta a figyelmet a világot fe­nyegető veszélyekre, a kör­nyezetet károsító anyagokra. Mindezt csak magunknak „kö­szönhetjük'’, mert mi állítjuk elő azokat. Péteriben a tanácstagok és .a népfrontaktívák jártak ház­ról házra még a múlt évben, s értékelték a porták és azok környékének tisztaságát. Kö­rülijeiül ötszáz családi ház ta­lálható a községben, közülük hatvanhatot találtak érde­mesnek arra, hogy a Tiszta udvar, rendes ház táblát meg­kapják. Nemes felajánlás A népfrontelnök felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy e magatartásformának terjedni kell, m,ert az akció csak akkor érhet célba A péteri tanácstagok szemé­lyesen nyújtották át a táblá­kat a jogos tulajdonosoknak. Akadt közöttük bejáró dolgo­zó, háztartásbeli, pedagógus, tsz-dolgozó és nyugdíjas. Va­lamennyien látható elégedett­séggel járultak az asztalhoz, s vették kézbe a tisztaságot jelképező táblákat. Szenyán Elek ezt a fórumot használta fel, hogy a helyi pártvezetőség, a HNF és az elöljáróság nevében köszöne­tét mondjon özv. Varga Ist- vánnénak, aki 10 ezer forin­tot adományozott a leendő új, 4 tantermes péteri általános iskola építésére. A köszönet tolmácsolásán túl azt is el­mondta, hogy remélhetőleg mások is követik özv. Var­ga Istvánná szép példáját. Sötét este Erősen besötétedett már, amikor befejeződött az össze­jövetel a péteri pártszékház­ban. Ahogy kiléptem az aj­tón, mindjárt rágyújtottam. Nemsokára jött az autóbu­szom, a csikket mégsem dob­tam a földre, hanem a sze­meteskukába helyeztem. Igaz, emiat^ majdnem lekéstem a járatot... Gér József Ecseren szombaton Ifi órától a nyugdíjasklub foglalkozása, 20-tól videodiszkó, vasárnap 14-től a nyugdíjasklub össze­jövetele. Gombán filmvetítés 17-től, ma: E. T. A földömkí- vüli (szinkronizált színes ame­rikai sci-fi), holnap: Végtelen történet (színes, szinkronizált NSZK-rolasz sci-fi). Gyomron ma 10-től TIT-előadás Egész­ségünk érdekében címmel, és balett-tanfolyam, 9-től autó­vezetői tanfolyam, 15-től a gyermekszínjátszók próbája, Fönt még nem látni a napot A pokol tornácáról kivezető út Eleinte vidáman beszélge­tünk. Aztán már nem annyi­ra. Egy idő után nekem kife­jezetten az volt az érzésem, hogy a pokol különböző bugy­rait járjuk, amikről ha amúgy van is tudomása az ember­nek, túlságosan mélyen nem érintik, mert hát nem a sa­ját kis purgatóriumában jár. Ebben a beszélgetésben azonban testközelbe kerülnek olyan tények, amelyek förge­tegként söprik le a színről azt, amit fél órával korábban még gondnak éreztem. Pedig azok is hétköznapi gondok, meg ezek is ... Van ebben szerepe Földiné Kovács Ida szuggesztív egyéniségének is persze. Ő láttatja a dolgokat, nerá csupán meséli. Foldiné a monori körzet hat községében, Monoron, Péteri­ben, Gombán, Bényén, Káván és Csévharaszton nevelőszülő­felügyelő. Dolga az, hogy a pokol tornácán sérülten és védtelenül álló kisgyterekek- nek megfogja a - kezét, oda­vezesse őket egy ajtóhoz, amelyben felnőttek állnak és azt mondja: tudom, te kisgye­rek vagy, mégis megértél már annyit, mint egy nehéz sorsú öregember. Itt most Otthonra találsz. Éjszaka senki nem rángat ki az ágyadból, hogy belehajítson a kútba. Ha éhes leszel, lesz aki kenyeret vág neked. Ha lázas vagy, nem rúgnak beléd,'hanem betakar­nak. Itt téged szeretni fognak. S gondolatban hozzáteszi még: ... reméljük. Földiné Kovács Ida dolga — pontosabban hivatása is —, hogy nevelőszülőket keressen, ami nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Ha valaki például kacsalábon forgó kas­télyába egy szőke, kék szemű háromévest szeretne, nem biz­tos, hogy meg is kapja. Olyan még nem történt, hogy Foldiné valakit erőnek erejével rábeszélt volna a ne- velősz.ülőségre, ahhoz ugyan­is, mint mondja, egyéni indít­tatás kell; az azonban már megesett, hogy lebeszélt erről a szándékról. Pedig látszólag minden a legtökéletesebb rend­ijen volt. csak éppen az előze­tes beszélgetés során az de­rült ki: a vállalkozó a saját életét épp vér szerinti gye­rekével kapcsolatos türelmet­lenségében rontotta el, s az elhatározás csupán új kísérlet lett volna. De ... hogyhogy egyéni in­díttatás? Honnan jön az ilyes­mi? S jön-e kellő mennyiség­ben, minőségben? — Mennyiségben...? Nem. Az én körzetemben 19 nevelö- •szülő él. Sokkal többre len­Ide nem kellenek mélyen- ízántó gondolatok. Mi most mulatni fogunk, ha nem is látszik rajtunk, de sebaj, lát­szik majd a gyerekeinken. El­végre övék ez a bál. Csák még nem tudják egészen ponto­san, hogyan is kell bálozni, viszont azért vagyunk mi, hogy ezt is megtanítsuk ne­kik. Ez a bál jelmezbál lesz. A gyerek azt mondta, ő Nin- dzsának öltözik. Dehogyis öl­tözöl te Nindzsának, majd megmondom én fiam, hogy minek öltözöl, még hogy bér­gyilkosnak az úttörőkarnevál­ra, még ha japán is az ille­tő...! Te fiam, legyél inkább kis virágkertész, itt ez a kis cserép kaktusz, fogd azt a helyes locsolókannát... Hogy­hogy nem röhögteted ki ma­gad? Mit lehet röhögni egy locsolókannán? A Nindzsán, azon igen, ahogy belibbennél gyerekem a virágtündérek kö­zé fekete lepelben, görbe karddal! Különben is, honnan a, fenéből vegyek én neked görbe kardot? Megvan! Ha nem akarsz virágkertész lenni, legyél..., mondjuk .. > postás. Ezt ne­kem mondod? Én fiam, so­sem mondtam olypt a postá­sokra, én csak úgy általában mondtam akkor a Magyar Postára, nogy az „nem egy . színvonal”, ha egy hét múlva a szomszéd ládájából kerül elő az én fontos levelem, de attól te a farsangi bálon még nyugodtan lehetnél, postás. Ha nem, nem. Istenem, ha lány lennél, de könnyű dolgom lenne nekem is! Látod, a kis Lukréciának Farsangi gyermeknevelő Te fiam, egy liter tej leszel olyan ruhakölleménjH sanda- rítottak a nagynénje meny­asszonyi ruhájából, hogy akár az Opera-bálon megjelenhetne benne. Na, mindegy, legalább nem kell fodrokkal bajlód­nom. Legyél orvos. Gyógyító doktor bácsi... Orvosi táská­val ... Nyakadban a szívhall­gató . .. Mit röhögsz? Látod, mindig mondom, hogy nem nézheted a tévét, és tessék, ilyenkor derül ki, hogy te mi­lyen tanulságokat vonsz le egv érzelmes, ámde okos so­rozatból ! Jó ég, erről jut eszembe, kisfiam, nem akarsz Leoncio lenni? Megbeszélnénk azzal a kis fekete osztálytársnőd­del, ő meg lenne Isaura! Az a helyes kis dagi meg Janua- ria! Hogy a dagi sárkánynak öltözik. Na jó. De attól te még... Mi az, hogy ütődött film? Ami egy egész ország­nak jó volt, az neked ütő­dött? Akikért egy emberként ült le egy nemzet a képernyő elé, azokon te vigyorogsz? Hát tudod mit, találj ki amit akarsz, de csináld is meg magadnak, mart én egy gombostűt nem teszek arrébb a te érdekedben! ... Jó, jó. Ne legyünk türel­metlenek. Ez a te bálod, fi­am. az a lényeg, hogy te érezd jól magad. Tehát mi akarsz lenni? Csak Nindzsát, azt ne mondd! Bármi mást mondhatsz. Na...? Kiskutya, kiscica, kisnyuszi? Egyik se jó? Bankrabló? ! Ez minden­nek a teteje! Hogy bankrabló! Mondhattál volna terror­legényt is, fiam. mindjárt mehetnénk kölcsönkérni golyó­szórót meg kézigránátot! Hát nincs egy normális gondola­tod? Mától a híradót;, se né­zed! Nem vagyok én ideges, dehát mégiscsak sok, itt ülünk már fél órája, s nem va­gyunk képesek egy értelmes megoldásban megegyezni! Nem ismersz te rrteséket, gyere­kem? ! Ha azt mondod, Több- sínes királyfi, én azonnal ne­kilátok és felszabom palást­nak a bársonykabátomat, mert nekem a te érdekeid és örömed mindenek felett va­lók, de te- még véletlenül se mondod a királyfit! Maradjunk egy kicsit csend­ben.' Gondolkozzunk. Biztosan eszedbe fog jutni valami. Olyan, amivel valóban sikert arathat egy gyermek egy vi­dám farsangi bálom. Amire aztán azt mondják: ez igen! Vámpír? ! Tudtam, éreztem. Semmiség az egész. Kilóga­tunk a szádból két irdatlan metszőfogat, levágunk egy csirkét, a vérét szétkenjük rajtad, mehetsz is mulatni. De gondolsz te arra, fiam, hogy mit szólna ehhez a ta­nári kar? Hogy a kislányok tán’ el is ájulnának? De igen. nekem te ne beszélj, az, hogy a lányok a szünetben rugdos­sák a fiúkat és a sárba lö­kik őket, még nem azt jelen­ti, hogy egy vámpírtól ne tudnának elájulni. A férfiak dolga pedig az, hogy védjék és oltalmazzák őket. nem pe­dig hogy ijesztgessék! És ha te most azt mondod nekem, hogy ha elájulnak, majd fel­szedi őket a szemetes, csak azt jelenti, hogy buta vagy fiam és nem tudod még elkülön­böztetni egymástól a dolgo­kat. De ne is vitatkozzunk to­vább. *Én vagyok a felnőtt, te a gyerek, és mivel neked nincs egy épkézláb ötleted, hallgatnod kel! rám. Te, fiam. a jelmezbálon egy egy liter tej leszel. A tej erő, egész­ség, ezt fogja sugallni a te jelmezed, ami ráadásul még igen ötletes is, majd meglá­tod. milyen sikered lesz. Mert a tej, fiam. az nagyon fontos dolog, jegyezd meg magad­nak és felejtsd el a Szeren­csétlen Nindzsát. meg az ösz- szes többi képtelenséget. A tej, fiam, az maga az’élet! Mind­járt hozzá is fogunk, csak előbb megvacsorázunk. Van itthon sör? K. Zs. ne szükség. Cegléd környékén béldáuí elfogadottabb, követ­kezésképp jóval elterjedtebb is, hogy állami gondozott gyerekeket fogadnak be a családok. Nemegyszer tűnőd­tem már azon. nálunk mi az oka az ellenkezőjének. Jó lenne változtatni rajta. S hogy a minőség ... ? Mondok néhány példát. Z.-ék hosszú-hosszú évek óta sorra olyan gyerekeket vál­lalnak, akik sokszorosan sé­rültek, akiken kívül-belül nyo­mokat hagyott korábbi életük. A „tipikusan rendezett”, az „abszolút tökéletes” család — már ahogyan ezek a kategó­riák úgy általában megfogal­mazódnak — alighanem az el­ső összecsapásnál bedobná a törülközőt, ha egyáltalán haj­landó lett volna a ringbe lép­ni. Z.-ék nem. Ök orvostól or­vosig cipelik a rászorult lur­kót, s a javulás minden jelé­től boldogok. Ök, a létezésük­kel is a sikerélményt jelentik: „mér7 így is kellettem valakik­nek!'’ X.-ék vállalják, hogy „gye­rekük” vér szerinti apja — aki az anyát módszeres apró­lékossággal már elmegyógyin- tézetbé juttatta — rendszere­sen randalírozzon a kapujuk előtt, ha épp eszébe jut, hogy magzatának tulajdonképpen szülője mellett lenne a helye. E két példa persze két szél­sőség. Az esetek java része többé-kevésbé simább. de mégis: az, aki hajlandó asz­talát, otthonát megosztani, életét kinyitni azért, hogy egy másik ember — ha még apró is — élni tudjon, ahhoz való­ban „indíttatás” kell. Ha ez létezik, ha ez őszinte, Földiné hozza a gyereket, s a továb­biakban azon igyekszik, hogy egyengesse és mélyítse a kap­csolatot. — Ebben a munkában, élet- tapasztalataira alapozva, min­denki maga alakítja ki a saját stílusát. Én úgy gondolom, a nevelőszülő legyen az első. s báj: a gyerek ebben a kapcso­latban először engem ismer meg, rám van utalva, legyek én a továbbiakban inkább csak egy jó ismerős, a család barátja, aki mindig kéznél van, akire lehet számítani. Ezért nem is szeretem „a fel­ügyelő” szót, nem is haszná­lom. És valóban kéznél kell len­nie. Észrevenni, hogy a nagy­mama korú nevelőszülő álla­pota egyre romlik, hogy patyo­latban járatja a rábízott gye­reket, de a patyolatot mar csak ülve képes mosni. Tudni — és meg is köszön­ni —, ha egy pedagógus a szokottnál nagyobb figyelem­mel ügyel a nehezen kezelhe­tő, kamaszodó fiúra, j s meg­kéri a kollégáját, ne feleltes­se a táblánál, próbáljon más megoldást a tanultak számon kérésére, hogy a beszédhibás fiú ne legyen az osztály vi­gyorgásának alanya. Figyelmeztetni a nevelőszü­lőt, hogy éljen kicsit nyitot- tabtjan, a gyereknek nagyon- nagyon hiányoznak a külső kapcsolatok. Apró kis küzdel­mekben naponta megharcolni egy-egy olyan életért, amire a vér szerinti hozzátartozók már indulásakor keresztet vetettek. Földiné Kovács Ida mondja, mondja a példákat. Kifelé kapaszkodunk a. bugy­rokból, minden lépcsőn köny- nyebb már lélegezni. De fönt még mindig nem látni a na­pot. És lent változatlanul ir­datlan a sötétség. Iíoblencz Zsuzsa Közlemény A monori választási elnök­ség kéri a 9. számú tanácsta­gi választókerületben lakó ál­lampolgárokat. hogy 1987. feb­ruár 21-én, szombaton a Já­szai Mari téri óvodában lévő .szavazóhelyiségben már a kora reggeli órákban adják le sza­vazataikat a tanácstagjelöl­tekre. Kosárlabda ikeres maratoni csata A monori József Attila Gim- n ilium fiú kosarasai lejátszot­ták első mérkőzésüket az or­szágos tizerikettőbe jutásért. Az ellenfél az esztergomi Do­bó Katalin Gimnázium gárdá­ja volt. A verseny jellege: kö­zépiskolai bajnokság. A fiúk az első korcsoport vegyes kor-\ osztályában játszottak, ami' azt jelenti, hogy elsőtől a ne­gyedik évfolyamig minden iga­zolt játékos pályára léphet, egyesületi hovatartozástól füg­getlenül. Az esztergomi gárda kez­dett jobban. Agresszív, fegyel­mezett védekezéssel, céltuda­tos dobásokkal végig vezettek áz első félidőben. Persze ők megszokták a pár centivel ki­sebb palánkot, ami a monori fiúknak nagy gondot okozott. Tíz percen keresztül nem jött be egy ziccer sem. Ennek el­lenére, a lelkes szurkológárda nem hagyta el a csapatot, za­josan, dobpergéssel biztatta a fiúkat a jobb szereplésre. A játékosok cserébe nem hagyták az ellenfelet eljutni a palánk alá. Elszántan ugrot­tak minden labdáért, nem is­mertek elveszett lehetőséget A kezdeti 11 pontos hátrány­ból az első félidő végére 5 pontot lefaraglak. A féiidő 40-34-es eredménnyel zárult Szünet után a monoriak új vé­dekezéssel próbálkoztak. Az úgynevezett egy-kettő-kettes zónába álltak be, s így az ol­dalról és elölről betörő játé­kosok nem tudtak bemenni a trapéz területére. Hat perc alatt —6 pontról feljöttek -f-S-re. Ez hatalmas leftdületet adott a csapatnak, még arra is fu­totta, hogy Mátyás Zsolt 4 si­keres hárompontos dobással megrezegtesse a gyűrűt. A 6. percben Rarnholcz Rudolfnak összegyűlt az öt hibapontja, s ezért kénytelen voll leülni a cserepadra. A helyette pályá­ra lépő Nyáregyházi Soma jó labdapasszokkal mutatkozott be. A csapaton a rutin a má­sodik^ félidő vége felé jött ki; különösen kiemelkedő teljesít­ményt nyújtott Bokros Tamás, aki harmadikos gimnazista lé­tére az NB Il-es csapat tagja. Közben sikerült az ellenfél kulcsemberét kispadra ültetni. Neki is megvolt az öt hiba­pontja. A mérkőzés érdekessége, hogy 1 óra 40 percig tartott. Ez nem azt jelenti, hogy env- nyi időn át játszottak a fiúk, hiszen az egy kicsit sok lett volna, hanem időkéréssel, cse­rékkel, egyebekkel ment el az idő. Ilyenkor — szabály sze­rűen — állt az óva. A második félidő 15. percé­ben egy újabb ponterős játé­kos, Mátyás Zsolt kényszerűit . elhagyni a pályát. Ekkor már 8 fonttal vezettek a monoriak. . A küzdőszellem és az akarat az egész mérkőzésen minta­szerű volt. Végül is az izgal­mas és fordu’atos meccset a vendégek 77-68 arányban nyer­ték meg. A visszavágó Monoron lesz, a József Attila Gimnázium tornatermében, február 21-én, ma délelőtt 11 órakor. A győztes csapat tagjoi: Bokros Tamás (22 pont). Má­tyás Zsolt (21), Veres Gábor (20), Kollár Attila (9), Ram- holcz Rudol (5). Füldvárszki Magdolna l!ét végi foci Ma délután két ór„.vor oa- rátságos labdarúgó-mérkőzés lesz Sülysápon, a sülyei pá­lyán. A helyiek a Ceglédi VSE együttesét fogadják. Vasárnap délután fél há­romkor kezdődik a Monor— Péteri mérkőzés Monoron. Ugyanebben az időpontban lesz az Isaszeg—Gyömrö ösz- szecsapás Isaszegen.-SSN 8133—2651 (Monori Hírlap) lalkozás. Az úttörőházban szombaton 10-től játszóház, farsangi kellékek készítése, vezeti: Nagy Józsefné. Film­vetítés a művelődési házban vasárnap 16.30-tól és 18.30- tól: Halálos tavasz (magyar film, a főszerepben Karády Katalin és Jávor Pál). Magló­don ma 2ü-tól popkoncert, fellép a helyi Duksz zenekar ás a Scampolo együttes, a be­lépődíj 30 forint. Kulturális programok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom