Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

1987. FEBRUAR 2., HÉTFŐ Még egy nap már luxus lenne Most a munkahelyeken a sor? Egy kor arculata sokféle jelenség együtteseként áll össze. Politikusok értékelik az eseményeket, közgazdá­szok elemzik a gazdaság eredményeit, szociológusok vizsgálják az öltözködés, a szórakozás divathullámait. De sokat elárulnak egy időszakról leggyakrabban 'felő­forduló kifejezései is. Azok, amelyekkel nap mint nap szembetalálkozunk a tv, a rádió adásaiban, az újságok címlapjain. Az utóbbi hónapok legtöbbet használt sza­vainak listáján a differenciálás, a változtatás, a telje­sítmény mellett előkelő helyet foglal el a munkaidő- alap védelme. A Minisztertanács határozata nyomán ennek érdekében hozta meg rendelkezéseit a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatalának elnöke; intézkedései a tanácsi szervek munkarendjére, időbeosztására, ügyfél- fogadására vonatkoznak. dolgunkat. Arra törekszünk, hogy az itteni munkatársak közül egy-egy ügyfajtához ketten is ertsenek, így állan­dóan helyettesíthetnek egy­mást. Kidolgoztam számukra két-háromíéle beosztást is, vagy rugalmas lenne a mun­kaidejük, vagy kéthetenként kapnának egy szabadnapot. Hiszen mindnyájuknak csa­ládjuk, gyerekeik vannak, és bár hétfőn az óvodában és a bölcsődében is ügyeletet tart egy óvónő és egy dada, azért nem mindegy, hogy fél ötkor, vagy fél hétkor jutnak-e ha­za. A posta kivétel Július elseje óta hetente egyszer minden tanács hosz- szabbított ügyfélfogadást tart. Pest megyében ez a nap a hétfő. A rendelkezés értelmé­ben február elsejétől még egy további alkalommal is es­te 18.30-ig kell nyitva tartani a tanácsokon. — A hírt a kollégák az új­ságból tudták meg — mond­ja Gazdik Lászlóné, a Dabasi Városi Jogú Nagyközségi Ta­nács titkársági osztályának vezetője. — Maga a rendelke­zés csak 21-én érkezett meg hozzánk. Hétfőnként minden ügyintézőnk űrlapot vezet, ezeket havonta összeszedjük. Ezek alapján is mondhatom: elenyésző az ügyfélforgalom. Hiába ülünk itt mindannyian. Az idézéseken például mindig két időpontot jelölünk meg, de a legritkább esetben for­dul elő, hogy az illető nem napközben jön. És ez így is lesz, amíg a munkahelyéről nyugodtan távozhat. Itt Daba- son persze sokszor úgy ala­kulnak a helyi munkaidők is, hogy nem kell feltétlenül lóg­ni, sokan járnak két műszak­ban vagy dolgoznak fél há­romig a nyomdában. Annak idején a tanácsok egyeztették munkarendjüket a többi hivatallal, a hétfő lett az általános ügyfélfogadási nap. Dabason ilyenkor az Állami Biztosító este 7-ig, a takarékszövetkezet és a föld­hivatal fél hétig, a rendőrség, a bíróság és az OTP 6-ig tart nyitva. Egyetlen kivétel a pos­ta, ahol 5-kor zárnak, de pénzt csak fél négyig lehet feladni. A szolgáltató vállala­toknál — az Elekromos Mű­veknél, az Elektron Kisválla­latnál, az ÉKÜ-nél — 18 órá­ig várják hétfőnként a daba- siakat, sőt a Kisipari Szövet­kezetnél 21 óráig. — Ök tartanák az ügyeletet a hosszabbított napokon — számol be erről Gazdik Lász­lóné —, ez egyszerűsítené a A tér másik sarkán ott van a bíróság és az ügyészség közös épülete. Belépve azon­nal szembeötlik a felirat: Pa­nasznap 1986. július 1-jétől minden hétfőn 9—18 óráig. — Hétfőnként itt ücsörgünk felváltva ügyeletben, hiába — panaszkodik a bíróságon Gyöngyösi Sándorné, a bünte­tőiroda vezetője. — Lehet, hogy ha az emberek kiejtik azt a szót: bíróság, a munka­helyeken is megijednek, és azonnal elengedik őket? Tény, hogy hozzánk senki nem jön. De épp itt az ügyész, kérdez­ze meg őt! Dr. Molnár Ferenctől, Da- bas vezető ügyészétől megtu­dom, náluk se kedvezőbb a kép. — Mi nemcsak hétfőn, ha­nem csütörtökön is tovább vagyunk, és most fenyegetőz­tek a hölgyek: ha ezentúl szombaton is bent kell ma­radni, már mondanak is fel! Hónapok óta egy lélek sem téved erre, még véletlenül sem. Bizony isten, ha egyszer mégis erre fúj valakit a szél, kiíratjuk az újságban! Csak túlórázással Azt mondják, az OTP-fiók nem áll üresen hétfőnként — gyűjtöm be az értékes infor­mációt. Pénzre mindig szük­ségük van az embereknek, cs a hét első napján a takarék- pénztár összes szolgáltatása igénybe vehető reggel nyolctól este hatig. Pál Szabó András fiókveze­tő elmondja, akárcsak a ta­nácson, hétfőn négytől ők is striguláznak. — Eléggé változó a forgal­munk, átlagosan tizenöten- huszonöten jönnek a két óra alatt. Így nem látom se cél­szerűnek, se ésszerűnek, hogy továbblépjünk. Ez az egy al­kalom sincs kihasználva, még egy napot hiába kidobni lu­xus lenne. A jelenlegi létszá­munk mellett a hétfőt is csak túlórázással tudjuk megoldani — hatkor húzzuk le a re­dőnyt, hétig zárunk, fél nyolc, mire hazajutunk. Itt nők dol­goznak, jobban nem lehet őket leterhelni. Pedig volna jövője ennek az intézkedésnek, ha mindenki komolyan venné. A munkaidőalap védelme elsőd­legesen már nem a szolgálta­tókon múlik, most a munka­helyeken a sor. Szavaiból kiderül, nemcsak az ügyintézés hosszadalmassá­ga megy a munkaidő rovásá­ra. — Nem propagandából mondom, de rengeteg időt töl­tenek el az emberek a havi rendszeres befizetéseikkel — telefonszámla, fűtésdíj, OTP- hitel stb. —, az átutalási be­tétszámlával ez megtakarítha­tó. Országossá válása pedig az ügyintézők számát is csök­kenthetné. Nem lenne gond — Ha az OTP-s hölgyek itt ülnek hétfő esténként, amikor másutt is ügyfélfogadás van, mikor járnak ők az ügyeik után? — Munkaidőben — vágja rá a fiókvezető, de nincs időm elcsodálkozni, mert magyará­zatként tüstént előhúz a fiók­ból egy füzetet. — Nézze meg — húzza végig ujját a rubri­kákon —, ide jegyzünk be minden egyes eltávozást, ki mikor ment el, mikor jött vissza. És ha a távollétekből összegyűlik a nyolc óra, ki­írunk egy nap szabadságot. Ha mindenütt így csinálnák, nem lenne sehol gond. A hivatalokon már valóban nem áll, hogy szolgáltatásai­kat munkaidőn túl vegyék igénybe. Erről jogszabályok gondoskodnak. A legális eltá­vozást is kitalálták már, er­re szolgálnak a portán le­adandó kilépőcédulák. Előre nem léphetünk, ha indokolat­lanul és nélküle is kiléphe­tünk a kapun. Mörk Leonóra Miklósi hurka és kolbász Évente mintegy 20 ezer sertést dolgoznak fel Szigetszentmikló- son a Szigetfő Termelőszövetkezet húsüzemében. A tőkehús mellett mintegy 30-féle háztáji jellegű hústerméket is készíte­nek. Képünkön: munkában a töltőbrigád. Márton Andrásné, Hogedüs Mihályné, Misek Mihály és Hegedűs Györgyné a pa­rasztkolbászt töltik nagy szakértelemmel (Hancsovszki János felvétele) Magyar bemutató A február 1-jén megnyílt londoni nemzetközi vásáron — a Hungexpo szervezésében — 11 magyar vállalat mutatja be árukínálatát. Bár évről évre mind több magyar élelmiszer-ipari ter­méket szállítanak a vállalatok a brit piacra, korántsem ér­dektelen, hogy mind szélesebb szakmai közönség szeresse meg élelmiszer-újdonságaikat. Ennek érdekében a kiállítás magyar standján a látogató­kat meg is kínálják az ínyenc­ségekkel, „Kóstolja meg — megszereti”. — hirdeti a ma­gyar kiállítás felirata. Az ízes falatokhoz a Hungarovin és a Promotorvin Pest Megyei Pin­cegazdaság, valamint a Tokaj- hegyaljai Borkombinát kínál kiváló minőségű borokat. A kiállítók február 3-án magyar napot rendeznek; be­mutatókat szerveznek, és több előadás hangzik el a magyar élelmiszer-gazdaság eredmé­nyeiről, terveiről. Fantáziából született valóság Városi tv, majdnem a semmiből A fiatal korosztályok szá­mára olyan természetes dolog a távolbalátás, mint az, hogy kapcsolásra gyullad a villany, hogy közlekednek a vonatok, hogy az ország legtávolabbi pontján tegnap feladott levél­lel ma már csenget a postás. Történelmi mércével mérve mégis fiatal műfaj a televízió­zás, amely talán éppen a ko­ra miatt fejlődik gyorsabban, mint a tájékoztatás más esz­közei. Még alig csodálkoztunk rá a fekete-fehér képernyőre, már a színes képek látványa ragaszt le bennünket estéről estére a kényelmes fotelbe, s újabban a települések infor­mációinak áramlását is kez­dik forradalmasítani a helyi stúdiók. Közélet a képernyőn A városi tv-k nagy előnye újszerűségük vonzása. Többek között az, hogy az emberek szeretik önmagukat, közvetlen ismerőseiket és környezetüket látni a képernyőn. A kamera helyettük is bekukkanthat olyan helyekre, ahová sem idejük, sem lehetőségük nem lenne más módon. Lakásaik­ban mondhatja el ennek se­gítségével véleményét a nép­fronttitkár, ismertetheti állás­pontját a tanácselnök. Akár a tanácsülés alkotó pillana­tainak, községük, városuk Gombó Pál: érdied? és nőL a tA en A tudomány, mint ismeretes, men­nél inkább gazdagszik, annál gazdagabb. Szociológiai kutatócsopor­tunk azt az összefüggést vizsgálta, ami a jelenlegi klasszikusan kritikus téli viszonyok között áll fenn. Ugyan­is idén egyszerre jelentkezett hó és latyak, hókupac és síkos jég, szél és csapadék, amelyek mind veszélye­sek. Szinte önként kínálkozott a kér­dés: vajon az a közismert tény, hogy a férfiak halandóbbak, a nők mint­egy tíz százalékkal többet élnek, megmutatkozik-e a téli csapásokkal szembeni ellenállásban? Panelvizsgálatunk személyes meg­figyeléseken alapult, melyeket re­gisztráltunk és számítógépbe táplál­tunk. Ideális megfigyelőhelyet a ter­mészet maga kínált: válogathattunk a forgalmasabbnál forgalmasabb fő­városi utcasarkok között, amelyeken sem a járdát, sem az átjárókat az út­testre. sem a felhalmozott hókupa­cokat senki sem hó- és jégmentesí­tette. összesen 298 balesetet elemez­hettünk. ami kielégítő panel. Bár a kikérdezés módszerével nem éltünk, a szemmel láthatóan részegek aránya kb. 15,68 százalék volt, a jól öltözöt­teké 31,15 százalék, a férfiaké 48, a nőké 52 százalék, s ami még uniszex esetében is megállapítható volt: aki sikított, azt nőnek, aki ordított, azt férfinak tekintettük. A magányos nők és férfiak elcsú­szásainak, lábtöréseinek, hasra esései­nek, koponyabeveréseinek stb. szá­ma jól regisztrálható volt, és bizo­nyos meglepetéssel szolgált, mert a nők 15,85 százalékkal többen szen­vedtek balesetet, mint a férfiak. Vagyis alapfeltevésünk, miszerint a nők nemcsak életállóbbak, hanem télállóbbak is — látszólag nem iga­zolódott. Hanem — a tudomány min­dig szolgál újdonsággal! Csak észre kell venni, mint a penicillint vagy a röntgensugarat! Mi azt vettük észre, hogy egészen mások az arányok, ha férfiak és nők párosán, mintegy há­zastársak, vagy ahhoz hasonlók je­lennek meg! — Mucuskám — mondotta az első­nek megpillantott ilyen páros nőtag­ja —, ez az út itt jeges, én inkább megyek a kupac hóban, te meg tar­tasz. így is történt, a férfi elcsúszott, a nő sikított, a később kiszálló men­tők a férfinál farcsonttörést állapí­tottak meg. Egy félidős pár (a férfi hatvanas, a nő harmincas) jelent meg. „Majd én előremegyek” — mondta a nő, s belelépett a latyakba, az felfröcs- csent, a nő visszaugrott, a férfi lá­bára, aki azt kiáltotta: „Jaj, az uj­jam eltörött!” És richtig. A nő saj­nálatáról biztosította, s — mint mondotta — hogy el ne késsen a munkából, szaladt a buszmegállóhoz. A férfit felsegítették, a mentők sze­rint tényleg két ujja törött el. Magunk között ezeket az eseteket „udvariassági” kategóriába soroltuk, ahol is a férfi az állítólag gyenge női nem iránti előzékenység áldozata. A másik nagy csoport az „imponálási” kategória volt. Meglepően nagy szám­ban. A férfi juszt is — fogadjunk, hogy ez jobb! — a hókupac tetején egyensúlyozott, mígnem egy bicikli alá esett. „Átviszlek én!” — kiáltot­ta egy ifjú bajuszos egy nagy tócsa előtt, és még estében is arra ügyelt, hogy a nő puhára huppanjon, aztán sántított, mivel kificamodott a bo­kája. Ezután következett a „fecsegő nők” csoportja, akik nem néztek maguk elé, s a férfi figyelmét is lekötötték. („Hogy fáj a fejem” és „Képzeld, a Piri azt mondta”). Ezekre az volt a jelemző, hogy a nő mindig állva maradt, s míg pél­dául az autó őt kerülgette, a férfiba ütközött. Érdekes fejlemény volt az esernyős nő esete, aki a havazás miatt kinyitotta ernyőjét, közben szorosan a férfiba kapaszkodott, elő­relátható*' módon aztán a szemét szúrta, na nem ki, hanem egy jókora szemgyulladás biztosan lett belőle. M egjegyzés: Kirívó jelenségnek kell azonban tekintenünk azt a férfit, aki a „fecsegő” csoportba tar­tozó feltehetően nejét önmaga lökte el, s így a párosán megfigyeltek kö­zül az egyetlen női áldozatot produ­kálta. Csoportunk a tanúskodást azonban nem vállalta, mert a szo­ciológus nem segédrendőr, hanem a tudomány munkatársa, és ily módon nem avatkozik be a dolgok zajlásá- ba, nehogy befolyásolja a végered­ményt. kedvenc labdarúgócsapata idegen pályán vívott küzdel­mes perceinek is tanúi lehet­nek. A híreket rögzíti szá­mukra a videokazetta. A dunakeszi lakótelepi te­levízió megteremtését célzó tavalyi riportunk megjelené­se után voltak, akik kétkedő hangot ütöttek meg. Túl nagy a reklámja — mondják —, arra jó, hogy hivatalosan ve­títhessék a műsoros kazettái­kat. Ha csak ez lett volna a tár­saság indítéka, nem lett vol­na érdemes szólni a kezde­ményezésről. Az ilyesmi iránt, különben is megvannak az ember fenntartásai most, ami-, kor a központi műsorok ará­nya is egyre inkább eltoló­dik a vélt, vagy valódi kom­mersz igények kiszolgálása felé. A tények azonban té­nyek. Ha állami támogatás nélkül, saját erőből kell va­lamit létrehozni, a folyamat lassúbb. Ám az élért ered­mény annál értékesebb, s köz­ügy mindenki számára. A Duna-parti lakótelepi videó- egyesületet — mint közmű­velődési egyesületet — hiva­talosan engedélyezték, s en­nek keretében megvan a jo­guk a dunakeszi városi tele­vízió működésére is. A köz­vetítéseket néző egyesületi tagok ma 554 lakásból fizetik a havi 60 forint tagdíjat a heti 4 napon összesen 10 órás műsorért. Mindig tovább Jurtin László eredetileg a műszerészszakmát tanulta, de most a Barátság-lakótelep tömbfűtőművében dolgozik, ö is tagja annak a techniku­si gárdának, amely szinte szórakozásból teremtette meg a lakótelepi videózás feltéte­leit. Lakásában ülünk a kép­ernyő előtt, melyen Vetési Imre, a felelős szerkesztő, ri­porter, játékvezető, mindenes, főfoglalkozása szerint párt­munkás, épp egy vetélkedőt vezet. A játékosoknak arra a kérdésre kell válaszolniuk: Mi a város nevének jelentése, s az honnan ered? Aztán dr. Vörös József, a Köjál helyi vezetője nyilatkozik a szinga­púri influenzáról, majd egy interjú következik Baraczka Tamással, a Volán váci üzem­igazgatójával, akinek arra kell választ adnia, miért szűn­tek meg a Budapestről a la­kótelepig közlekedő, koráb­bi zsúfoltságot enyhítő jára­tok, melyeknek még alig egy éve kezdhettek örülni a hely­beliek. Kérdés-felelet ez, de vita is, nyomós érvekkel, gaz­dasági okokkal, mert újabban a közlekedési vállalatok dön­téseit is jórészt ezek határoz­zák meg. Csaknem egy teljes este műsorát láthattuk. A háttér­díszlet — alpesi táj, havas csúcsok, előtte lent zöldellő ágak — egész idő alatt nem változott. A riporter szemé­lye sem, megértjük és elfo­gadjuk, mert most még a kezdet kezdeténél tartanak. Így vannak vele a nézők is. De Domoszlai Gábor, az egye­sület társadalmi munkás igaz­gatója jól tudja, s ennek a véleményének hangot is ad, hogy a közönség ezt a nívót legfeljebb három hónapig fo­gadja még el. A változásért, fejlődésért már most meg kell tenni a szükséges lépéseket. Jön a Fáma Domoszlai Gábort körülbe­lül egy év óta ismétlődő ta­lálkozásaink alapján kezdem, megismerni. Kilencedik eme­leti lakásának ablakából messze lehet látni, egészen a pomázi hegyek fölé, mintha madártávlatból néznénk a tájat. Ez a hasonlat önkénte­lenül is a fantázia szárnya­lásának hasonlatát kínálja. Azt mondom neki: Innen akár Pomáznak és Szentend­rének is lehetne később segí­teni, összefogással mini kör­zeti adót létrehozva. A videomagnóról központi antennára futó, s aztán a la­kásokba jutó kép többe kerül havi hatvan forintnál. A tár­sadalmi aktívák, a szónak nem lebecsülő értelmében amatőr munkatársak mellett a szakma profi munkásait is be kell vonni. Főszerkesztő­nek máris megnyerték dr. il­lés Györgyöt, a Magyar Tele­vízió munkatársát, aki szin­tén a lakótelepen él. Domosz­lai Gábor pontos tervet ké­szített a tárgyi és személyi feltételek megteremtésére, fel­vázolta a szerkesztőség szerve­zeti felépítését, mintegy szó­beli térképet készítve a kö­zeljövő törekvéseihez. Ennek az a politikai jelentősége, hogy a helyi információ új eszkö­ze tájékoztatásaival, mind változatosabbá váló műsorai­val nyíltabbá teheti a város vezetését, közelebb hozhatja a közösség ügyeit az egyes emberhez. A tények ismerte­tésével ' és kommentálásával, az önkifejezés lehetőségével hozzájárulhat a város demok­ratikus közéletének fejlődésé­hez. Csak a pénz! Az nem vár­ható semmiféle központi hely­ről. Hót akkor mire számíta­nak? A tervezet és készítője erre is felel. A tagdíjakon kívül máris származnak bevételek hirdetésekből. Ez az egyik kapaszkodó. Tervezik lakos- $ági részvények kibocsátását, számítanak vállalati támoga­tásra, s minél nagyobb terü­letek bekapcsolására, több egyesületi tagot szerezve. A demokráciáról még any- nyit: az MTA és a Fővárosi Számítástechnikai Intézet részvételével kísérletképpen létrehozzák a lakótelep szá­mítógépes Fáma információs rendszerét. A géptől lehet kérdezni, a gép válaszol köz­érdekű kérdésekre, s adatokat szolgáltat a tv-műsorok szer­kesztőinek is. Kovács T. István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom