Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-06 / 31. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM 1081. FEBRUÁR 7„ SZOMBAT Közérdekű ügyeink A tapasztalat vezette a tollat Válaszolt az illetékes Teljesítették amit vállaltak A Monori Hírlap 20. szá­mában „Kész az új, felejtsük a régit” címmel megjelent cikk a Monori Építőipari Szö­vetkezetei érintő megállapítá­saival kapcsolatban észrevé­telt teszek, mert a megállapí­tás nem egyértelmű és azt a látszatot kelti, mintha szövet­kezetünk a vállalt kötelezett­ségének nem tett volna ele­get. Pontatlanság A „ki mit vállalt, mit nem vállalt, mit teljesített és mit nem?” kérdésre Kiss Zoltán válasza tényleg „szűkszavú” és talán éppen ezért pontatlan is. valamint a belső kőműves jel­legű és asztalos-, lakatosmun­kákat. A kötelezettséget vállaló al­vállalkozók helyett — mivel időközben e vállalkozók rész­legei megszűntek, illetve Vál­lalásukat nem teljesítették, sőt még ajánlatot sem adtak — átvállaltuk a külső-belső víz- és csatornaszerelési és az üve- gesmunkálátokat is. Ezenkívül a „szorító gazdasági gondok” ellenére 100 ezer forint érték­ben hozzájárultunk az építési költségekhez. További munkák átvállalása már nem állt módunkban, ezért vált szükségessé, hogy a tanács a nem teljesítő alvál­lalkozók munkáját más kivi­telező szervezetekre bízza és a jobb szervezés érdekében külön-külön ezekre a mun­kákra szerződést kössön. Tisztességgel Fentiek figyelembevételével úgy érezzük, hogy a vállalt kötelezettségünknek eleget tettünk és szövetkezetünk is azok sorába tartozik, akikről a cikk ezt állapítja meg: „Aki képes volt, tisztesen helytállt munkával, pénzbeni segítség­gel.” Kovács Gyula elnök Kétharmaduk alaptalanul vádaskodik 55 Sokan vitatkoznak azon, hogy a legkülönbözőbb fáru- mokhoz a lakosságtól érkező bejelentések, panaszok, be- % adványok vajon használnak-e a közélet demokratizáló- í dúsának, vagy éppen azt jelzik — főleg a névtelen le- '/ vetek —, hogy akadnak még bőven foltok sokféle mun- í dóron. A népi ellenőrzés különböző szintű szervezetei $ azok közé tartoznak, akik a legtöbb ilyen üggyel talál- % koznak, ök azonban nem polemizálnak, hanem — kö- % telességszerűen — minden esetet megvizsgálnak. A ta- 2 pasztalatokat természetesen ők is elemzik, hiszen szinte £ kínálják számukra a következtetéseket. S az ö megállá­si pitásaik valószínűleg általánosíthatók. Egy-egy levél, pár sor kap­csán persze nehéz azonnal bi­zonyossággal megítélni, hogy azt valódi igazságérzettel, ala­pos tájékozottsággal, esetleg csupán a személyes sértődött­ség okán írták-e. S bár a ta­pasztalt népi ellenőrnek eh­hez már van „érzéke”, még­sem hagyatkozhat arra. A sza­bály az szabály, vagyis min­den „ügyet” ki kell vizsgálni, bár egyre inkább erősödik az a vélemény, hogy a névtelen leveleknek az irattár helyett másutt volna a helyük ... Am azt is hallani: a retor­zió a mi környezetünkben sem vált még tartalmatlan foga­lommá. A Monori Népi Ellenőrzési Bizottság tavalyi tevékenysé­gét összegző jelentésben, s a hozzá kapcsolódó példatárban is külön fejezet jutott a köz­érdekű panaszoknak, bejelen­téseknek. Az ott fellelhető sta­tisztikából az derül ki, hogy 1986-ban huszonegy beadvány érkezett a bizottsághoz, 31,2 százalékkal több, mint az elő­ző esztendőben. (Igaz viszont, hogy akkor 26 százalékos csökkenésről tudtak beszámol­ni.! A Monori NEB saját hatás­Korcsolyáznak, futballoznak Nyitott kapuk téien is Fehér hópaplan borítja a tájat. Fehérek — a monori sporttelepre igyekezvén — a Balassa utcai Adám-féle ven­déglátó egységbe, ahol éhsé­gemet csillapítandó egy szend­vicset kérek. A csinos fiatal hölgy a pult mögött először is nagyot rám néz, aztán meg­nyugtat, tud adni ... Pár pil­lanat, s máris a kezembe nyomja az igazán ízes szend­vicset. Folytatom az utam. A kertmozi vetítökerete ma­gasan kiemelkedik a tájból. Még jó sokat kell várnunk,' amíg ismét filmeket nézhetnek az érdeklődők az egykori strand területén. A sportpálya kékre festett kapuja tárva-nyitva. Ez ön­magában is dicséretes dolog. Bent aztán vidáman korcso­lyázó lányokra, fiúkra lelünk. A bitumenes kosárlabdapályát töltötték fel vízzel a sportkör­beliek — még tavaly kará­csony táján. Még homokgátat is építettek, hogy a víz ne szökjön meg a terepről. Napról napra hizlalták a je­get, aztán jött a hófúvás, majd az ónos eső," amely ala­posan lerontotta a jég minő­ségét. Ennek ellenére délelőt­tönként sok fiatal keresi fel az alkalmi jégpályát korcsolyá­zás céljából. A hétvégeken még a szülök is elkísérik csemetéiket. Álta­lában negyven-öt vénén van­nak, de szombaton és vasár­nap ennél is többen. — Még karácsony előtt terv­be vettük a korcsolyapálya építését — mondja dr. Vecs?.- rek Lajos, a Monori Sport­egyesület elnöke. A monori Kossuth Tsz azonnal a segít­ségünkre sietett. Gépekkel és munkaeszközökkel jöttek a helyszínre. Nekik köszönhet­jük, hogy a la.bdarúgó-edző- pályát is sikerült megtisztíta­ni a hótól. Ott már játszott is a felnőtt csapat, s múlt vasárnap a Pi­list fogadtuk előkészületi mér­kőzésen, s 5-5 lett a végered­mény. Február 8-án. vasárnap délután egy órakor ismét Mo- nor—Pilis összecsapás lesz'az edzőpályán, amelyre várjuk a szurkolókat. \ De visszatérve a jégpályára, sajnos a hatalmas mennyisé­gű hó Odafagyott a jégre, így csak úgynevezett labirintus­jégpálya áll most a korcsolyá­zók rendelkezésére. A monori ak kezdeményezé­se azonban feltétlenül dicsére­tet érdemel. Remélhetőleg jö­vőre még jobb pályát tudnak majd készíteni a korcsolyázás szerelmeseinek. G. J. Egy, csak egy kislány van talpon most — a jégen... (Péter László felvétele) A házi döntő győztesei Tudással és szerencsével A győztes csapat tagja; a tortával (Péter László felvétele) körébe tartozónak ítélt, s ma­ga intézett ló bejelentést és panaszt, tizenegyet pedig más illetékes fórumra továbbított. Az utóbbiak közül csupán kettő sorsáról nem igényeltek tájékoztatást. A két ügy meglehetősen kü­lönbözik egymástól. Az egyik egy, a körzetben működő, de Nógrád megyei téeszhez tarto­zó ipari ágazat vezetőjének lehetséges visszaéléseivel kap­csolatos. Ez a levél az ügyész­séghez került. A másik egy siilysápi nyug­díjas panasza amiatt, hogy a helyi nyugdíjasklubból kizár­ták, s hátrányos megkülön­böztetésben részesítették. Az ő ügye a helyi, művelődési ház vezetőségének hatáskörébe tartozik. összegezve: a Monori NEB- hez tavaly érkezett beadvá­nyok közül tizenkettő (vagyis 57,1 százalék) alaptalannak bizonyult. Ugyancsak tizen­kettő volt a névtelen bejelen­tések száma, közülük nyolc volt megalapozatlan. Voltak olyan ügyek, amelyek részben tükrözték csak a valós helyze­tet, egy helyen a jelzettől el­térő hiányosságokat tárt fel a vizsgálat. Külön tartják nyilván azo­kat a szóbeli bejelentéseket és panaszokat, amelyeket gyor­san — azonnali intézkedéssel, tanácsadással, felvilágosítással — lehetett lezárni. A tavalyi kilenc ilyen esetből négy volt a fogyasztói érdekvédelemmel, a kereskedelmi ellátással kap­csolatos, de közülük három alaptalannak bizonyult. A népi ellenőrzési bizottság egységes állásfoglalása szerint a névtelenség indítéka a leg­több esetben a rosszhiszemű­ség, az irigység, a hiányos is­meret, illetve a tájékozatlan­ság volt. A kedvező tapasztalatok kö­zé sorolható, hogy tavaly ösz- szességében csökkent a fo­gyasztói érdekvédelemmel és a kereskedelmi ellátással kap­csolatos ügyek száma, megnö­vekedett viszont az aránytala­nul nagy jövedelmekkel kap­csolatos beadványok száma. Vagyis talán elmondható, a leveleket konkrét személyek írták, de az élet vezette a tol­lat. Vereszki János A szűkszavú válasz: „a ge­nerálkivitelező, a Monori Épí­tők Ipari Szövetkezete közis­mert gondjai miatt, miután az alvállalkozók nem voltak ké­pesek idejében belépni, végül is a tanács a »generálkivite­lezést« elosztotta több vállal­kozó, kisiparosok és kisszövet­kezetek között. A monori épí­tőknek persze köztudottan megvoltak a maguk nehézsé­gei: szorító gazdasági gondok, nem kevésbé szorító lakását­adási határidők ... Aki képes volt, tisztesen helytállt mipi- kával, pénzbeli segítséggel.” Ezzel szemben a tények a következők: a szocialista szer­ződés 1985 májusában került aláírásra, melyben a Monori Építők Ipari Szövetkezete mint generálkivitelező szere­pelt és ezt a szocialista szer­ződést írta alá kilenc gazda­sági egység, akik a kivitele­zésben konkrét alvállalkozói munkát vállaltak. Az építési­vállalkozói szerződés aláírásá­ra 1986 januárjában került sor. Hozzájárulás A kivitelezési időszakban szövetkezetünk az eredetileg vállalt kötelezettségei közül a belső vakolási munkákat nem tudta elkészíteni, mivel a gé­pészeti munkák csúszása mi­att az időpont a lakótelepen időközben elrendelt több ezer négyzetméteres vakolási mun­kákkal ütközött. Elkészítettük viszont a teljes bontási, tető­szerkezet-építési. tetőfedési, Ecseren szombatén 16 órától karate és a nyugdíjasklub foglalkozása, 20-tól videodisz- kó, vasárnap 14-től a nyugdi- jasklub összejövetele. Bénycn ma 19-től a bényei —kávai összevont általános iskolában szülők bálja, a ze­nét Gazda József szolgáltatja. Maglódon szombaton 18-tól popkoncert, fellépnek a buda­pesti Kisangyal, a II. Emelet, a Catepillar, a maglódi Scam- poló és a Regina együttes. Monoron a Munkásőr úti is­kolában ma este 7-től szülők farsangi bálja, közreműködik Háry László és zenekara. Lezajlott a Ki tud többet a Szovjetunióról? elnevezésű ve­télkedő házi döntője a József Attila Gimnáziumban. A fő szervező Csuba Jenőné tanár­nő volt. Tőle érdeklődtem a csapatok felkészültségéről, a zsűri tagjairól és egyébről. Elmondta, minden osztály indított egy 4 tagú csapatot. A verseny villámkérdésekkel kezdődött, ezt követte az „igen —nem” jelzésű táblás játék, majd a „Keresd a párját!”. Úriban szombaton 8.30-tól német nyelvtanfolyam kez­dőknek, 10.15-től haladóknak, 14-től a kézimunka-szakkör foglalkozása. Üllőn ma este 19-től iparos- bál a Napsugár étteremben. Vecscsen szombaton 14-től dzsesszbalett, 20-tól diszkó, .vasárnap 16-tól a MÁS Szín­ház próbája. Tanfolyam Gépkocsi-vezetői tanfolyam indul február 11-én, szerdán 17 órakor Vecsésen. a József Attila Művelődési Házban. Ha azonban most minden fel­adatot felsorolnék, nem lenne elég ez az oldal. A tanulók komolyan készültek, nagy volt a lelkesedésük is. Mindenki­ben ott volt a győzni akarás, diák és tanár részéről egy­aránt. A küzdelem hangulatos körülmények között folyt. Minden asztalon oi;osz tea és aprósütemény volt. A verseny­zők azt fogyasztották. A csa­patok szorosan egymás mel­lett haladtak, nagy 1 szükség volt Szovjetunió történelmé­nek az ismeretére és a sze­rencsére is. A helyes válaszokat mér­legelő zsűrit Simon Gyula, Si­mon I&atrice, Szöőr Leventé­vé, Bodisné Marsik Ildikó, Csuba Jenőné pedagógusok és Jávorszki Krisztina tanuló képviselte. A főnyereményt, egy nagy­méretű tortát a Ifi'A csapata nyerte 75 ponttal. A második helyezett is tortát kapott, de az jelentősen kisebb volt. A további nyertesek cukrász- süteményt kaptak. A megyei döntő Pécelen lesz február 21-én. Az iskolát képviselő csapat, tagjai: Ko­vács Richard. Polonkai Ildikó, Szabó Teréz, Vágvölgyi Tünde. Földvárszki Magdolna Kulturális programok Küldöm a levelem... A misszionáriusé a felelősség KÉREM SZÉPEN, engem ijesztgetnek. Holott, ha meg­gondolom, egy jól szabott in­farktus különféle rizikófakto­raival már amúgy is rendel­kezem, és akkor a tetejébe még azt mondja nekem ez a levél, hogy elveszítem az állá­somat és esetleg mind a két lábamat is. És nem ám csak úgy a levegőbe beszél, van ebben konkrétum rogyásig, hogy azt mondja: Csonló Ba­nat hivatali alkalmazott volt, megkapta ezt a levelet, de el­felejtette sokszorosítani és to­vábbküldeni, el is veszítette az állását, nem beszélve Szá­lán Peredilitóról, aki nem hitt a levélben, kidobta, és 9 nap múlva mind a két lábá­nak örökre búcsút mondha­tott. Hogy hogyan, azt a levél nem írja, Sama Antony Pe- nept erről nem nyilatkozik, legyen nekem elég, amit haj­landó közölni: „Sama Antony Penept ezt küldi önnek.” Hon­nan ismer engem ez a Sama Antony? Na mindegy, nézzük a folytatást. „A szerencse most érkezett önhöz ezen levél útján. Ez a fohász szerencsét hoz önnek. Az eredeti Hollandiában van. Már kilencszer járta körül a világot. Küldje el ezt a leve­let azoknak, akikről tudja, hogy szükségük van a szeren­csére. Kézhezvétel után 98 órán belül továbbítsa. Mi tör­tént addig?” Aha, most jön a java! Ami kilencszer körbejárta a vilá­got, azzal bizony már történ­hetett egy s más, éhhez ké­pest a levél e része nem túl bőbeszédű. . A lábelvesztésről már volt szó, nézzük a vigasz­talóbbat: egy AFK-tiszt húsz­ezer dollárt kapott, egy másik négyszázötvenezret nyert or­szága lottóján, de viszont el is veszítette, mert megszakí­totta a láncot. Míg ellenben Pt. Oszna Tellician készítte­tett a titkárával húsz másola­tot, és pár napon belül két­milliót nyert! Nem volt buta ember az a venezuelai misszionárius, aki — a levél szerint — kitalálta ezt a bulit. Én nem is hagyom magam ijesztgetni, rögvest ne­kilátok. a húsz másolatnak, annál is .inkább, mert rájöt­tem, hogy mostanság, a gaz­dasági nehézségek időszaká­ban úgy jött nekünk ez a le­vélfohász vagy fohászlevél a határon túlról, mint a falat kenyér az éhezőnek. Az első másolatot például el fogom küldeni a tanácsel­nöknek. Hogy örül majd ne­ki! Sőt mindjárt küldök egyet a terv- és pénzügyi osztály vezetőjének is. Ök természe­tesen azt fogják majd kíván­ni, hogy néhány milliócska fusson még be a kasszába a teho mellé — s a VII. ötéves terv első szakaszát ezzel úgy meglendíthetik, mint anngk a rendje. Küldök egy példányt az egyik, gondokkal küzdő kör; zetbeli vállalat igazgatójának', aki persze majd nem szakítja meg a láncot, következésképp a vállalat szekere rögvest ki­zökken a kátyúból. Nekem megvan a névsorom. Rajtam aztán nem fog múlni, hogy ez a népgazdaság — mert hát előbb-utóbb ugye csak behálózza ez a levélára­dat az országot — felvirágoz­zék. Hogy ez így lesz. az nem vitás, ez le van itt ne­kem írva fehéren feketével: „ez igaz, még ha nem babo­nás. akkor is!” MAJD ELFELEJTETTEM mondani, hogyan került hoz­zám ez a zseniális kis világ- megváltó iromány. Egyik fő­városi üzem év eleji munkás­gyűlésén osztogatták egymás közt a dolgozók, az ingázók révén jutottam egy kincset érő példány birtokába. Tehát már ők is tudják! Meg tetsze­nek látni, hamarosan dőlni fog hozzánk a szerencse meg a pénz. Ha nem így történik, minden felelősség a venezue­lai misszionáriusé. K. Zs. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom