Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-06 / 31. szám
PEST —A vifBGíBOi MEG YEI W ^/tin VIt"ÁG^PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÍZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXXI, ÉVFOLYAM, 31. SZÁM Ára: 1,80 forint 1987. FEBRUÁR 6., PÉNTEK Az abonyi példa találjon követőkre Ügyesen forgatják a pénzüket Az abonyi Ságvári Tsz-nek íényes napja volt a tegnapi. Zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlésükön részt vett dr. Podeny Gyula, a TOT főtitkárhelyettese, dr. Lakos László országgyűlési képviselő, a jászkarajenői Árpád Tsz elnöke és dr. Gyovai Pál, a Teszöv titkára. Molnár Zoltán tsz-elnök terjesztette a tagság elé az 1986-os gazdálkodásról szóló beszámolót és az 1987-es pénzügyi tervet. Ezen a közgyűlésen nem volt sopánkodás, volt viszont mindenkihez időben eljuttatott, sok fontos adatot tartalmazó írásbeli beszámoló, és ezt jól kiegészítette a szóbeli összefoglaló. A jelenlevők hiteles képet kaptak a gazdaság gyarapodásáról, szilárd anyagi helyzetéről. A növénytermesztés árbevétele meghaladta a tervezettet, de az állattenyésztés is 119 százalékos tervteljesítést ért el. Igaz, hogy a kalászosokból kevesebb termett, de a napraforgó jól fizetett és a cukorrépa is szinte a várt mennyiséget hozta. A tehenészetben átlagosan 5528 liter tejet fejtek egy év alatt tehenenként. Literje mindössze 4,9 forintba került. A hízómarhákból és a sertésekből is jól pénzeltek. A közös gazdaság az alap- tevékenységből él. Jó talajon, korszerű felszereléssel, gondosan megválasztott termék- szerkezettel gazdálkodik, a leghatékonyabban dolgozik. Nagy az élőmunka eszközhatékonysága, kevés ember sok. nagy teljesítményű géppel, berendezéssel bánik. Ebből adódik, hogy kis költséggel oldják meg feladataikat. Az egy főre eső nyereség 160 ezer forint. Minden bérként kifizetett forintra 2 forint eredmény jutott. így sikerült elérni a 42,4 millió forint hasznot, ami egyharmadával több az 1985. évinél. Az árbevétel szerinti 20.2 százalékos nyereséghányad ma ritka, mint a fehér holló a magyar mező- gazdaságban. Az abonyi Ságváriban tele vannak a magtárak és bőven van pénzük a bankban. Egymilliót nyereségtartaléknak szántak, és 1987-ben 24 millió forintot fordítanak fejlesztésre, megoldva a sertéstelep rekonstrukcióját, befejezik a gabonatároló építését, korszerűsítik belső úthálózatukat, nagy teljesítményű gépeket vásárolnak. Könnyen tehetik, hiszen mindent zsebből fizetnek. A gázprogram keretében felvett hitelt hamarabb letörlesztették, most 2 millióval tartoznak egy kombájnért, de az idén gyorsan kiegyenlítik, hogy ne kelljen kamatot fizetni. Abonyban is beigazolódik, hogy pénzzel lehet még több pénzt csinálni. Meglevő szabad tőkéjüket több közös vállalatban, gazdasági társulásban ügyesen forgatják. Újdonság, hogy a Budapest Bank Rt. és a Mezőbank Rt. alapító részvényesei lettek összesen 2,3 millió forinttal. Beléptek a Szolnok—Kispest Vágóhíd gt-be 5 millió forint vagyoni betéttel. Másfél évtized óta a tsz- tagok a szövetkezetre bízzák a saját forintjaik egy részét, termelésfejlesztő hozzájárulás címén, tisztes kamat fejében. Ez most átalakul célrészjegyekké, kedvezőbb kamatfeltételekkel. Remélik, hogy a mostani 2 millió forint tovább gyarapodik, és a növénytermesztés gépesítését szolgálhatja. A Ságvári Tsz jelentős nyereségtartalékkal rendelkezik. Saját kockázati alap létrehozása a céljuk. Miközben pénzüket ügyesen forgatják, azon törik a fejüket, hogy milyen fejlesztésbe volna érdemes belevágni, ami hosszú távon hasonló eredményességet ígér, mint az alaptevékenység. Eszközeik hatékonyságának növelése érdekében bővítik a térségben mezőgazdasági szolgáltató tevékenységüket, amelynek az évben 36 millió forint nyereséget szeretnének elérni, még takarékosabban, fegyelmezettebben gazdálkodva, élénken figyelve a költségek alakulását. A vezetés alkalmas az irányításra, a tagság szorgalma dicséretes, minden eszköz együtt van a siker folytatásához. Ezt fogalmazta meg dr. Podeny Gyula is, amikor arról beszélt, hogy nem szégyen példát venni a jól működő gazdaságról, hiszen azon a nyomon járnak, amit a TOT V. kongresszusa célul tűzött. A gazdálkodás eredményességének folyamatos javítását mindennapjaik gyakorlatává tették. T. T. Rekonstrukciós program Takarékos tenyésztelepek A mezőgazdasági nagyüzemek régi, elavult sertéstelepeinek felújítására rekonstrukciós program kezdődött; a gazdaságok pályázat útján nyerhetik el a korszerűsítés pénzügyi fedezetének egy részét adó banki hiteleket, illetve a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszteri um szakmai hozzájárulását. 1987- ben tizenhat nagy sértésié ep rekonstrukciójához látnak hozzá az eddig jóváhagyott engedélyokiratok alapján. Ez azonban nem jelenti, nagy az év további részében nem nyújthatnak be a gazdaságok pályázatokat; a MÉM-ben arra számítanak, hogy a zárszámadások jóváhagyása után, az anyagi helyzet ismeretében, újabb nagyüzemek határozzák majd el — a sertéstartás, illetve a beruházás ösztönzésére hozott központi intézkedések ismeretében is — létesítményeik rekonstrukcióját, helyenként bővítését. Az idei program első szakaszában induló beruházásoknál nemcsak a technológia korszerűsítése és az épületek átalakítása ad munkát, hanem a létesítmények befogadóképességét is összesen mintegy tízezerrel bővítik. Kínába utazott HNF-kiildöttség Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára vezetésével a kínai népi politikai tanácsadó testület országos bizottsága meghívására csütörtökön népfrontdelegáció utazott Pe- kingbe. A küldöttség búcsúztatásánál a ferihegyi repülőtéren megjelent Zhu Ankang, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete. A Tszker új raktára Űj központi raktártelepet épít a fővárosban a Tszker. Az évi mintegy 20 milliárd forintos forgalmat lebonyolító mezőgazdasági termelőszövetkezeti közös vállalat Budapest és környéke ellátásában évről évre növekvő szerepet vállal, és emellett évente több mint 2,7 milliárd forint értékű exportáru előállítását és értékesítését szervezi. Az árukat eddig a téeszek raktáraiban és egyéb bérleményekben helyezték el, mivel hiányzott egy nagyobb, központi létesítmény. A terv szerint 30 millió forintos költséggel idén mintegy ötezer négyzetméter alapterületű épületegyüttest adnak át, amelyben hűtőtárolókat alakítanak ki és előhűtő-beren- dezéseket szerelnek fel. A raktárban egyebek között almát, friss málnát és zöldségféléket tárolnak majd. Az ország különböző részéből érkező termény válogatására és osztályozására korszerű, nagy teljesítményű berendezéseket is telepítenek a raktárba. A Tszker 1987-ben négy telepén állít üzembe modern csomagológépet, ezek közül az egyiket már a központi telepre szánják. Ezután nagyobb lehetőség lesz arra is, hogy az exportra küldött árut gépekkel, gyorsan és sérülés nélkül rakhassák a szállító járművekbe. Fellőtték a Szojuz TM-2-t Két szovjet űrpilóta a Mir-bázis felé tart A két szovjet asztronauta: balról Alekszandr Lavejkin, Jobbról JuriJ Romanyenko. Csütörtökön utolsó napjához érkezett a szovjet Szojuz TM —2 felbocsátásának előkészülete és a? illetékes állami bizottság döntése szerint péntekre virradó éjszaka — magyar idő szerint csütörtökön 22 óra 38 perckor — elindították föld körüli útjára az űrhajót, amely hozzá fog kapcsolódni a csaknem egy esztendeje már keringő Mir tudományos űrbázishoz. A Szojuz TM—2 két asztronautát vitt munkába; Jurij Romanyenkót, a Szovjetunió Hőse címmel kétszeresen kitüntetett űrrepülőt és fedélzeti mérnökként Alekszandr Lavejkint, aki most tesz először űrutazást. Az újabb szovjet űrhajó a bajkonuri űrrepülőtérről a Mir tudományos űrállomás felé tart, amely tavaly február 20. óta kering föld körüli pályáján. A Szojuz TM—2 a program szerint két nap múlva kapcsolódik majd hozzá, és az űrhajósok átszállnak az állomásra, hogy ott hónapokra tanyát verjenek. A Mir a szovjet űrállomások immár harmadik, legújabb nemzedékéhez tartozik, s a világűrben a Szaljut állomás- családot váltotta fel. Igen sok vonatkozásban tökéletesebb és korszerűbb elődeinél. Elsősorban azért, mert nem két, hanem hat dokkoló- és átszállónyílása van, amelyekhez automatikus és ember vezette űrhajók, továbbá más űreszközök, úgynevezett szakosított modulok egyaránt csatlakozhatnak. Ez az űrállomás sokkal kényelmesebb, otthonosabb körülményeket nyújt lakói számára. Központi egysége többé már nem tudományos berendezésekkel agyonzsúfolt laboratórium, hanem tág teret biztosít az űrhajósoknak a mindennapi élethez, a mozgáshoz, a rendszeres sportoláshoz. A munkahely, a laboratórium szerepét az állomásra kapcsolt szakosított modulok veszik át. Egy ilyen, asztrofizikai laboratóriumnak berendezett modul hamarosan követi a Szojuz TM—2 űrhajót, amelynek utasai főként e modul helyiségében dolgoznak majd, ennek felszerelését használják fel tudományos programjuk végrehajtásához. Már az űrhajó elindítása előtt, január 18-án a Mir-ál- lomáshoz kapcsolódott egy Progressz típusú teherszállító űrhajó, a későbbi állomásla- kóknak szükséges többmázsá- nyi holmival és élelmiszerrel Romanyenko és Lavejkin számára mindjárt az űrállomásra érkezés után bőven akad majd tennivaló: ki kell rakodniuk a Progressz szállítmányát, majd fel kell készülniük a modul fogadására, azután megkezdhetik tudományos munkájukat. De júliusban további külön programjuk lesz: nyolc napon át az állomáson együtt fognak dolgozni az első szovjet—szír nemzetközi űrutazás két résztvevőjével. Nagyobb részvétel a lakásépítésből Jövő az összefogásban Helyreállt a törvényes működés valamennyi megyei lakásszövetkezetnél 1986-ban. Javult gazdálkodásuk: 172 új lakást építettek és 7300 kezeléséről gondoskodtak. Üzemelésre 25, javításra, karbantartásra 3 millió forintot fordítottak. miközben a fenntartási költséget nem emelték. Folytatódtak a lakásfelújítások, korszerűsítések, 5.5 millió forintból 10 épületen kijavították a lapostetőt. A gondnokság már a lakások 62 százalékánál megoldott, sőt Nagykörösön és Cegléden ösz- szesen 600 társasház üzemeltetését látják el a szövetkezetek. Az 1986-ban megkezdett 172 lakás építésével és további 200 előkészítésével országosan is kiemelkedő eredményt értek el. A két élenjáró — a szi- getszentmiklósi Pestvidéki Gépgyárhoz, valamint a Dunakeszi MÁV-járműjavítóhoz tartozó — szövetkezet építőipari részleget hozott létre 500, illetve 26 millió forintos éves építőipari kapacitással. Az új esztendőben a lakásépítő szövetkezeteknek 150 lakás átadását, a szervezés alatt levőkből 190 otthon építését kell megkezdeniük ahhoz, hogy a megyei szövetkezeti lakásépítési célkitűzések megvalósulhassanak. Előkészítésre vár Cegléd, Monor és Budaörs térsége, ahol egyre nagyobb igény van e formában történő lakásépítésre. A lakásszövetkezetek akkor töltik be igazán hivatásukat, ha a tagságot érdekeltté teszik abban, hogy részt vegyenek a lakásállomány további gyarapításában, ha azokból a fiatalokból szervezik, bővítik a létszámukat, akik e formán keresztül juthatnak otthonhoz. A lakásépítés mellett jelentős tartalékok vannak a közös létesítmények, üdülők, garázsok fenntartásában is. Az összefogás javíthatja az emberi kapcsolatokat. Ezzel valamelyest enyhülhet a jelenlegi legfőbb gondjuk: a tagi tartozások behajtása. Különösen, ha ehhez segítséget kaphak az állami és társadalmi szervektől is. M egfordult volna a széljárás? A vállalati munkaügyi szakemberek tapasztalatai szerint igen. A nyolcvanas évek első felében — és ennek a lap hasábjain is ismétlődően és örömmel adtunk teret— a megye termelőágazataiban, elsőként is az iparban és a mezőgazdaságban, a korábbiakhoz képest mérséklődött a munkaerő-vándorlás. Kevesebben fogták a képletes vagy valódi sapkájukat, kalapjukat, s mentek valahová máshová, szerencsét próbálni. A hullámok csillapodásának kétségtelenek a gazdasági előnyei — számítások szerint ugyanis egy-egy munkahely-változtatás ötvenezer forintos népgazdasági veszteséggel jár —, de már annak idején hangot adtunk aggályunknak, nehogy bárhol is valami véglegeset, lezárhatót véljenek ebben az irányzatban felfedezni. Sajnos, az aggodalmat igazolta az élet. A friss összesítések most készülnek 1986-ról a termelőhelyeken. A megyére kitágít- hatónak is tartható tapasztalatok azt mutatják, tavaly ismét felgyorsult a munkahelyet változtatók mozgása, az összes foglalkoztatott egynegyedét teszik ki azok, akik kérték a munkakönyvüket, míg a korábbi években ez az arány az egyötöd körül alakult. A változás nem föld- indulásnyi, de nem is észrevétlenül hagyható. S ami végképp figyelmet érdemel : átmeneti visszaszoruISMÉT lás után ismét vitathatatlanul az első helyre és döntő mértékűvé lépett elő az anyagiak szerepe. A fő- munkaidőben elérhető több, nem csekély vonzerő, mégsem ezek a forintok az igazi csábítók, hanem — a megkérdezettek szerint — az új helyen megígért túlmunka-lehetőség .. .1 A vállalati gazdasági munkaközösség. a szakcsoport, a különböző részmunkaidős megbízások elnyerése — ma ez mozgatórugó. Panaszkodjunk? Véljünk megoldásnak oly sokszor kipróbált és mindenkor kudarccal végződött adminisztratív megkötöttségeket? A megye ipara 1980 óta kilencezer főt vesztett — tavaly ezer munkavállalót írhatott le — az össz- létszámból. Ennyivel csökkent a foglalkoztatottak száma, s ami figyelmet érdemel (ne) az üzemekben: a fizikai foglalkozásúak létszáma gyorsabban apad, mint a többieké! Ha most a létszám mérséklődése mellett azt is mérlegre tesszük, amit a munkaerővándorlás gondban, veszteségben okoz, akkor nem könnyű helyzet felvázolásához kell eljutnunk. Ez a nem könnyű helyzet abban áll, hogy míg a munkahelyek a foglalkoztatás viszonylagos stabilizálódásával számoltak — sőt, tapasztalataink szerint nem egy helyen a munkavállalók számának lehetséges növelésével —, s erre készültek termelési, értékesítési terveikkel, a valóságban a létszám folyamatos apadása mellett ismét felerősödőben van a munkahelycsere, s vele a csendes bérharc, az ezen a módon elérhető többlet megszerzése. A kilépő férfi munkások közül minden második — mondják a vállalati munkaügyi szakemberek — félreérthetetlenül a nagyobb keresettel indokolja távozását. Ez a nagyobb kereset gyakran nem a főmunkaidőre járó bér emelkedése, hanem a túlmunka lehetősége. Azt, hogy a magán- és a hivatalos akarat milyen viszonyban áll egymással, érzékeltethetjük a következővel: a megyében az iparban harmincszor annyi (!) munka- viszony szűnik meg a munkavállaló felmondása miatt, mint amennyi a munkáltató hasonló lépése okán. A megye mezőgazdasági üzemeiben sem sokkal különb a helyzet, ott huszonötszörös ez a viszonyszám... Lehet, hogy a különböző kedvezőtlen jelenségek, folyamatok ismétlődő megjelenésének lényeges eredőjére bukkantunk? Amíg ugyanis a megyében tetemesen visszaesett 1986-ban a dolgozók ún. szervezett átcsoportosítása, a spontán átcsoportosulás felerősödött. Ezek szerint lehetséges, hogy éppen mert a munkáltatók nem élnek a rugalmas munkaerő-gazdálkodás egyik eszközével, a fölössé vált létszám leépítésével, hanem — bár nincsen elegendő feladat, mérhető teljesítménykövetelmény — őrizgetik az állományt, a jobb idők érkez- tére várva, a munkavállalók a kelleténél sokkal jobban biztonságosnak érzik maradásuk, mozgásuk, távozásuk, érkezésük terepét? Igen, ez lehetséges. K öveteljünk szigorú regulákat akkor? Mást kell szorgalmaznunk. Azt, hogy a vállalatoknál, a szövetkezeteknél próbálkozzanak meg ismét azzal, amit bátortalanul elkezdtek, de azután a munkerő-cse- rélődés csillapultakor félbehagytak, a munkaerő- gazdálkodással. A szó szoros értelmében vett gazdálkodással! Tisztelet a nagyon ritka kivételnek, a vállalatok, a szövetkezetek döntő részénél a munkaügyi apparátus nem több, mint adminisztratív lebonyolítója a munkaerő-forgalomnak. A vezetők között alig akad olyan, aki törődne a munkaügy cégen belüli - helyzetével, a vállalati, szövetkezeti hierarchiában betöltött, kívánatos és tényleges szerepével. S ez csupán két ok a seregnyi közül. Akkor pedig miért ne ismétlődne az, amit pusztán a remények ítéltettek rendeződőnek?! Mészáros Ottó
