Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-05 / 30. szám

1987. FEBRUAR 5., CSÜTÖRTÖK 3 Egyes cikkek gyorsan elkeltek Főleg a vastagabb szövetekből nagyobb most a kínálat, mégsem nagy az érdeklődés irántuk. (Erdősi Ágnes felvételei) (Folytatás az 1. oldalról.) kelt fonal iránt is. a pulóver- nekvaíót 50 százalékkal ol­csóbban kínálták, néhány óra alatt el is fogyott az utolsó szálig. Az űj üzemeltetésű áru­ház vásár utáni első feladata lesz, hogy felmérjék, mire vol­na igényük a lakótelepieknek és megpróbálnak kedvükre készletezni. Acs Ferencné és lánya. Ka­tona Józsefné a. csizmák kö­zött válogat. Mindketten . a MÁV Járműjavítóban dolgoz­nak. A fiatalasszony előző nap jött ki a kórházból, az idősebb hölgy pedig délutános ezen a héten, így jut idejük most vá­sárolni. Az anyuka egy lapos sarkú bőrcsizmát próbál, 2350 forint az ára. Ebből 30 száza­lék az engedmény, ez még az árleszállítás után is méreg­drága ! — Sajnos, az olcsóbbak, az 1300 forint körüliek még teg­nap elfogytak — mondják. A fiatalasszony adminisztrátor­ként négyezret, a mama gal­vanizálóként ötezret keres. Visszateszik az árut a polcra. A lakótelepi áruház egyéb­ként a vásár befejezése után is. amíg a készlet tart, né­hány cikket 30—40 százalék­kal olcsóbban kínál, érdemes tehát később is benézni. A váci Dunakanyar Áruház méteráruosztályán Bikkes Andrásné és lánya a szövete­ket nézegeti." Esküvőre készü­lődnek, és a mamának kelle­ne egy szép dtóörzéanyag. Diósjenőről utaztak be, az anyuka már nyugdíjas, a lánya pedig szabadnapján segít a vá­sárlás gondjában. Most 375 fo­rint a dzsörzé métere, és eb­ből jön le 30 százalék. Ha itt nem találnak megfelelőt... ? Akkor Rétságra vagy Balas­sagyarmatra' kell utazniuk. A méteráru-eladó szerint általá­ban nem határozott céllal jön­nek az emberek, csak úgy né­zegetnek, s ha valami megtet­szik, akkor megveszik. Ök itt nemigen érzik a téli vásár nyomását. Pedig sok, főleg vastagabb téli szövetből na­gyobb most a választék és ol­csóbb. Czepák Lajosné Kóspallag­ról jött és a pulóverek között válogat. Kicsit sután próbálja Bpagához a ruhadarabot, nem­rég törött el a csuklója, emiatt most betegállományban van. A jól öltözött fiatal párt, Ko­vács Istvánt és feleségét a be­járati ajtónál bírjuk szóra. Mindketten szabadságon van­nak. A férj elégedetlen a mos­tani vásárral, szerinte nincse­nek jól elkülönítve az áruk. Fönt lóg mindenütt a tábla, mely hirdeti a' téli- vásárt, de a vevő gyakran csak találgat­ja, hogy az, amit kiszemelt magának, éppen beleesik-e .az árleszállításba. A házaspár­nak nincs jó véleménye a vá­ci ellátásról, a nagyobb vá­laszték kedvéért gyakran Pest­re utaznak. A butikosoknál a kínálat ugyan nagyobb, ott meg a minőséget kifogásolják. A Skála gödöllői áruházában sincs különösebb tolongás. Tíz óra van, a nyitás utáni csúcs Szép ez a csizma, de még így ?s nagyon drága — vélekedik Ács Ferencné, és visszakerül a szép lábbeli a polcra. már' lezajlott. A ruházati osz­tály vezetője, Sári Ferencné szerint tegnap volt az első csendesebb nap. A két nap mérlege alapján. 40 százalék­kal volt nagyobb a forgalom, mint tavaly ilyenkor. Tolong­tak a vásárlók a télikabátok­nál, gyorsan el is fogyott. Pil­lanatnyilag már csak az át­meneti kabátokból van válasz­ték- Folyamatosan jön azon­ban az utánpótlás kosztümök­ből és egyéb engedményes hol­mikból. Betegállomány, szabadnap, szabadság, mondták riportala­nyaink, akik az áruházakban megfordultak, ezek szerint mindenki szabályosan volt tá­vol munkahelyétől. Legalább­is akikkel utpnk során talál­koztunk, bizonyosan. Néhányan azonban kérdé­sünket hallva gyorsan elfor­dultak, odébbálltak, vagy csak sokat sejtetően mosolyogtak. Természetesen ők . a nevüket nem árulták él. Magukat Vi­szont igen. A. P. Nem a felelősség, a szigor nőtt Kevesebb volt a munkabaleset Még nyáron történt: az alsónémcdi Közös Ct Szakszövetkezet kéí dolgozója meghalt. Éjszaka, KF 120-as géppel öntöztek, s letértek a mavclőútról, átvágtak a kukoricatáblán. A talaj egyenetlenségei miatt az öntözőgép megbillent, és a menetirányba fordított «9 méter hosszú öntözökonznl hozzáért a tábla fölött húzódó 120 kilovoltos táv­vezetékhez. Egyidejűleg keletkezett fázis- és földzárlajt. így érte áramütés Mráz Balázs brigádvezetöt, aki a helyszínen, és Sós József gépkezelőt, aki három nappal később a kórházban belehalt a sérü­lésébe. Az ehhez hasonló esetek miatt beszélt borúlátóan Ber­ta László, a Pest Megyei Munkavédelmi Felügyelőség vezetője, amikor a megyei munkavédelmi bizottság ta­valy szeptemberi ülésén sum­mázta az első félévi „ered­ményeket". Azt mondta: so­ha ilyen sok halálos végű üze­mi baleset nem volt még a portánkon, fél év alatt tizen­nyolcán vesztették az életü­ket... Pálfordulö Elkészült a tavalyi statisz­tika. Vajon tényleg tragiku- sabb volt az elmúlt év a ko­rábbiaknál? Nos, az adatok ismeretében egyértelmű a vá­lasz: nem: Egészen pontosan a halálos esetekből (egy is sok!) 23 volt, s Cl csonku­lásos munkahelyi sérülés tör­tént. Mindkét szám kisebb, mint egy esztendővel ezelőtt, akkor ugyanis harmincötén vesztették az életüket, s hat­vannyolcán csonkultak meg. Az összes üzemi sérülés is kevesebb lett (6 ezer 912-ről 6 ezer 263-ra csökkent az adat), útibaleset változatlanul minden harmadik. Ha az okokat firtatjuk, saj­nos nem a dolgozóit, a mun­káltatók felelősségérzetének növekedését találjuk a hely­zet javulásának hátterében. Inkább azt: szigorodott s gya­koribbá vált az ellenőrzés. A félévi „kríziskép” láttán úgy döntött a megyei Munka- védelmi Felügyelőség, hogy minden súlyos vagy halálos baleset után átfogó — tehát nemcsak az ügy körülményeit tekintő, hanem jóval széle­sebb, minden munkakörül­ményre kiterjedő — vizsgála­tot tartanak a helyszínen. Igazi pálfordulót hozott a nyár a munkavédelemben: Az első félévben 940 vizsgálat 4 ezer 100 hibát talált, a második félévi 1 ezer 128 ellenőrzés pedig ötezret. A kirótt hely­színi bírságok összege egyet­len félév alatt 87 ezer forint­ról 142 ezerre nőtt, s a sza­bálysértési bírság teljes egé­szében majd a duplájára (119 ezer forintról 207 ezerre) emel­kedett. Az iménliek miatt — érthetőeh — tartottak a vál­lalatok. a szövetkezetek; az intézmények az újabb vizsgá­lattól, s inkább választották azt, hogy megkísérelnek ren­del teremteni kapuikon be­lül. Maguknak az üzemi baleseti okoknak az elemzéséből (eh­hez az adatokat a munkál­tatói vizsgálat szolgáltatja) úgy tűnhet, mintha a vélet­len és a dolgozók vágy a köz­vetlen termelésirányítók fe lelőtíensége játszána közre. A személyek és tárgyak esé­se, az elcsúszás, a végtagok beütése és még néhány ha­sonló ok csoportja 41 százalék kai részesedik. Ám emögött a munkavédelem szakemberei a dolgozók túlhajszoltságát fáradtságát látják, s nem rit­kán azt: rosszul építették a lépcsőt, akadályokkal tűzdelt a közlekedési út, rendetlenség uralkodik a munkahelyen, szabálytalanul rögzítettek ter­heket. A közvetlen fegyelme­zetlenségre, figyelmetlenségre (például, amikor ittas a dol­gozó, vagy többen „játékból' kergetőznek a gépek, anya­gok között) vezetik vissza a balesetek 33 százalékát, s egyenként 8-9 százalék jut a technológiai előírások meg­szegésére, a gépek, berende­zések, (elszerelések hiányos­ságaira (például arra, hogy nincs megfelelő védőburkolat, személyi védőeszköz, vagy helytelenül használják, ha van), s végül az „egyéb”-re: amikor például állat támad a dolgozóra, vagy beszorul az illető. A munkavédelmi vizsgála­tok tapasztalata viszont azt sugallja: a valóságban jóval kevesebb lehet a 33 százalék Hiányzik a farkasfog, köScsöngép kellene Csődbe ment cég is ajánlkozott — Igen, elsősorban az utób­biakra kell figyelnünk, szak­mai tanácsokkal segítenünk őket, de úgy, hogy azt ne sértésnek, beavatkozásnak, ha­nem jóindulatú támogatásnak vegyék. Többéi adni — Hasonlóképpen javasol­hatnak fejlesztéseket, termék­váltásokat, — mint ahogy be­szélgetésünk elején is emlí­tette? — Ha ennek feltételei a szóban forgó szövetkezetnél adottak. Sajnos, a technikai felszerelés sok helyen megle­hetősen elavult, a módosítás­ra vajmi kevés a pénz. De azért mindig akadnak lelemé­nyes emberek, újítók, feltalá­lók, akik tűzön-vízen keresz­tülviszik elképzeléseiket. így született meg például a Nagy­kőrösi Gépgyártó és Szolgál­tató Ipari Szövetkezetnél egy, a konzervfeldolgozó iparban használatos sterilizátor moz- gatóláncának felújítási tech­nológiája. — Az utóbbi időben majd­nem teljesen kicserélődtek a dolgozók osztályukon — csu­pa fiatalt látunk itt —, ön is csupán néhány hete irányítja a kollektívát. Gondolkodtak már azon, hogyan tudnának még többet adni a szövetke­zeteknek? — Szeretnénk mélyebben megismerni gazdálkodásukat, eg.y-egy területet alaposabban elemezni, £ a feltártakból ki­indulva keresni meg tenniva­lóinkat. Népszerűsíteni termé­keiket a megyehatáron túl is. és felhívni figyelmüket a pro­filjukba, felkészültségükbe il­lő hiánycikkekre, a jó boltnak ígérkező termékekre. Tóth Andrea Egy gyárkapun belül soha- £ som járt embernek is van né- ^ mi fogalma arról: mi fán terem- ^ hét a fejlesztési osztály. Ne- 4 ve alapján rögtön beugrana, v hogy nyilván ez a gyártmány- y és gyártásmódosítások köz- J pontja, innen indul el terme- ^ lésmegújító útjára az ötlet és 4 megvalósítása. Ám ami itt ke- y vés fejtöréssel körülírható, va- V. jón ugyanilyen kézenfekvo-e 2 egy érdekvédelmi szervezetnél? / Miképpen ösztönözhet fejlesz­ti tésre az Ipari Szövetkezetek ^ Pest Megyei Szövetsége, a több ^ mint 170, legkülönfélébb pro- y fiiban érdekelt szövetkezet Ősz* yt szefogója, képviselője? Társakat barcnáldk — Csak javasolhatunk, de a döntés minden szövetkezet szíve joga. S pontosan érdek­védelmi szerepünk miatt, ná­lunk elsősorban a segítésen van a hangsúly. Éppen ezért, bár hivatalosan iparfejlesztési és koordinációs osztálynak hívnak bennünket, én ebből nevünk második felét emel­ném ki. Mert ez jobban tük­rözi munkánk lényegét — mondja Orosz Ildikó osztály- vezető. — Mi ugyanis azért vagyunk, hogy egymásra ta­láljanak a közös dolgokban érdekelt szövetkezetek. — Szóval amolyan közvetí­tők, társakat összeboronálok lennének? — így valahogy. Tudja, a változás korát éljük: szinte naponta alakulnak át a szö­vetkezetek, vagy újak szerve­ződnek például gazdasági munkaközösségekből. S nem mindegyiknek -van terveinek megvalósításához megfelelő kapcsolata. kai részesedő fegyelmezetlen­ség, figyelmetlenség, s nem 9 százalékot, hanem jóval töb­bet tesz ki (a felügyelői intéz­kedések alapján) az: a válla­lat, szövetkezet elhanyagolta a gépek, berendezések kar­bantartását, ellenőrzését, nem követelte meg a védőfelszere­lések szakszerű használatát, vagy egyszerűen rosszul szer­vezte meg a munkát... Veszélyes gépek Ami az egyes termelési ága­kat illeti, szembeötlően mó­dosult baleseti statisztika. Míg az iparban, a szolgál­tatásban stagnált az üzemi sérülések száma, a kereskede­lemben 17, az élelmiszeripar­ban 23, s a tanácsi költség- vetési és városgazdálkodási vállalatoknál 11 százalékkal csökkent. És ami talán még ennél is fontosabb: a mező- gazdaságban az lüBStos 3 ezer 100-zal szemben, 1986-ban „csupán’’ 2 ezer 700 üzemi baleset volt, 13 százalékkal kevesebb, de jórészt ennek köszönhető, hogy az idei mun­kavédelmi mérleg jobb a ta­valyinál. Változott az egyes ágazato­kon belül a baleseti okok gyakorisága is, például a ke­reskedelmi hálózatban vagy az erdőgazdaságokban (mind­kettőben kevesebb volt a bal­eset 1) 20 százalékkal több ve­szélyes állapotú gépet talál­tak a felügyelők. Szó volt már a hagyo­mányos és a balesetek kap­csán indított átfogó vizsgá­latokról. Ezeken túl célzott ellenőrzésekre is sort kerítet­tek. így az üzemekben, a mű­ködés közben folytatott re­konstrukciók idején azt ál­lapították meg, hogy a leg­több probléma az emelőgépek­kel, az állványozással és a darukötöző, rakodó munkások anyagmozgatás közbeni egyé­ni védőeszköz-használatával — helyesebben nem haszná­latával — függ ö$sze. Jók vol­tak az aratási gépszemle ta­pasztalatai. Nem is történt a gabonabetakarításkor baleset. A diákok nyári foglalkozta­tásának és az őszi közhasznú munkájuknak ellenőrzésekor megállapították: a munka- védelem elméletéből és gya­korlatából egyaránt jól fel­készítették a fiatalokat. Nem is volt munka közben diák­baleset. A Pest Megyei Közlekedés- biztonsági Tanáccsal együtt vizsgálták a vállalati gépjár­műveket, s azt találták: a tar­goncákat kivéve javult az ál­lapotuk. Ami pedig a tar­goncákat illeti hatVanat is ki kellett vonni átmenetileg a forgalomból, mert nem mű­ködött a rögzítőfékjük, vagy mert hibásak voltak az elekt­romos berendezéseik. A formalitások ellen Nem biztos, hogy, aki tud­ja a szabályt, aszerint cselek­szik. De aki nem is tudja? ... A munkavédelmi oktatás és vizsgáztatás súlyos hiányos­ságaira derített fényt a fel­ügyelőség. A célvizsgálat azt találta, hogy szinte mindenütt hiányoznak az oktatási ter­vek, megoldatlan az oktatók továbbképzése, felületes az újonnan munkába lépők gya­korlati felkészítése, formális az ismétlődő „oktatás”. S in­dokolt az iménti kérdőjel, mert vajon oktatásnak titulál- ható-e, ha semmitmondóan el­hadarják a tudnivalókat, az­után aláíratják a naplót a hallgatókkal. És az aláírások között ott van azoké is, akik ott sem voltak! Főt, még ar­ra is volt precedens, hogy el­maradt az oktatás, de a rész­vételt igazoló aláírások meg­voltak. Talán ebből is sejtheti az olvasó: idén sem tervezik a munkavédelmi ellenőrzés la­zítását ... Vasvári G. Pál pasztalatcseréket szerveznek és ismerik jól területüket. — Mindig csak a szövetke­zetek jelentkeznek? Szerez­nek-e nekik kérés nélkül is üzletet? — Hogyne, ha fantáziát lá­tunk benne. Hallunk valahol egy jó lehetőséget, rögtön utánanézünk, érdekli-e ez va­lamelyik szövetkezetét. Gyak­ran keresi meg a Kiszövöt külső cég is, hogy gyártana valamit, adjunk neki tippet, kihez forduljanak. Aztán vagy tetszik az ajánlat valamelyik szövetkezetünknek, vagy nem. Mi legfeljebb a rábeszélőké­pességünket vethetjük be... Főleg vas-műszaki területen gyakori az ilyen társulás. — Esetleg külföldi céggel is? — Volt már rá példa. A múltkoriban szólt nekünk az OKISZ, hogy egy olasz cég par­kettagyártó gépsort helyezne ki magyar szövetkezetnél. Eb­ből ugyan nem l,ett megálla­podás — kiderült, hogy fel­számolás alatt vannak —, de alighanem sikerül majd ösz- szehoznunk a lengyelekkel egy közös munkát: a háztar­tási kisgépek gyártásától kezdve a fajátékok készíté­séig sok minden szóba került a legutóbbi megbeszélésen Majd meglátjuk, mi valósul meg. — Bizonyára kevesebb dol­guk van a saját lábukon biz­tosan álló szövetkezetekkel, mint a gazdálkodási gondok­kal küszködökkel? — Milyen kérdésekkel for­dulnak önökhöz? — A leghétköznapibb dol­gokkal. Teszem azt, idetelefo­nál egy ruhaipari szövetkezet, hogy elfogyott a farkasfog, szerezzünk neki. 'Valakinek kölcsöngép kellene, esetleg megvásárolná — nemrég így kutattunk fel egy Interlock varró-tisztázót. Előfordulhat időleges rendeléskimaradás valamelyik szövetkezetnél, bejön az elnök: gyerekek, nincs valakinek fölösleges munkája? És mi keresünk partnert. Aztán negyedéven­ként, félévenként — ahogy igénylik — kellék-, alapanyag- és kapacitásbörzét hirdetünk meg. Aki akar, beszállhat, mintát hozhat elfekvő készle­teiből. S lehet, hogy az itt ta­lálkozók összeddlgoznak majd a jövőben. így elmondva, ta­lán nem túl látványos a mi munkánk, viszont fontos a hozzánk fordulóknak. — Ezek szerint önöknek mindig tudniuk kell: kit ke­ressenek, hogy ezt vagy azt a gondot levegyék a segítséget kérők válláról. Üzletet szereznek — Ebben társunk a kül­döttgyűlés mellett működő műszaki és szolgáltatásfejlesz­tési bizottság — a titkára én vagyok —, amely az ipari szö­vetkezetek jellegének megfe­lelően hat albizottságra osz­lik. Tagjai szakemberek, szö­vetkezeti elnökök, akik ta­A télikabátok már elfogytak, de átmenetiből még akad választék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom