Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-28 / 50. szám

I nsr ^ 1987. FEBRUÁR 28., SZOMBAT Ha B MAGAZIN 1 ! Fordított világ Az időjárásra és az éghajlat­ra vonatkozó íogalmaiiik tel­jesen felborulnak, ha áz észa­ki félgömbről a déli féltekére utazunk. Amihez itt, északon hozzászoktunk, annak a déli földgömbön sokszor éppen az ellenkezője igaz. Az első fur­csaság a déli féltekén az, hogy a nap egészen másképp teszi meg látszólagos útját az ég­bolton, mint azt nálunk meg­szoktuk. Igaz. a nap ott is ke­leten kel fel, és nyugaton nyugszik le, csakhogy ott a keletről nyugatra vezető égi pályát nem az égbolt déli ol­dalán futja be, hanem az észa­ki oldalon. A nap tehát észa­kon „delel”, és nem délen. Ebből következik, hogy a dé­li félgömbön az árnyékok a déli oldal felé mutatnak. A déli félgömbön a hideg időjárást azok a heves szelek idézik elő, amelyek a Déli- sark felől érkeznek. A hideget tehát a déli szél hozza. Észak­ról ellenben egyenlítői vagy legalábbis szubtrópusi levegő érkezik, ezért az északi szél többnyire meleg, és sokszor kínzóan fülledt. Mindez telje­sen fordítottja annak, amihez mi már kisgyermekkorunk óta hozzászoktunk. Sokan keresik fel a déli földgömbön is november első két napján a temetőket, hogy az elhunytakra emlékezzenek. De ott nem az enyészet han­gulata veszi körül őket: a dé­li földgömbön ilyenkor kezdő­dik a tavasz. A karácsoiíy és az újév már a nagy hőség időszakára esik. A karácsony­fának megfelelő pálmát sok­szor fürdőruhában ülik körül. A húsvétnak szomorú a han­gulata, mert a természet őszi hanyatlásával esik egybe. Az­után következik az év legcsú­nyább időjárású hónapja, a május, amely már a télnek a kezdete. A dél! félgömbön fekszik Antarktisz, Földünk hatodik szárazföldje, amelyet majdnem teljes egészében vastag jég­páncél borít. A nap a Déli­sarkon kereken fél éven át nem jelenik meg az égbolton. Hat hónapig tart a sarkvidéki éjszaka, éppen az évnek ab­ban a részében, amikor ná­lunk hosszúak a nappalok. A téli hideg augusztusban éri el a tetőfokát. A jégtakaró ma­gasan fekvő részein ebben a hónapban mínusz 80—88 Cel- sius-fok közötti hőmérséklet is előfordul. A „nyár” január­ban és februárban köszönt be. Ebben az Időszakban a hőmér­séklet olykor nulla fokra is felemelkedik. Érdekes meteorológiai kü­lönbség földünk két félgömb­je között az is, hogy a déli félgömbön sokkal kisebb ki­terjedésűéit a hóval borított területek, mint az északi fél­gömbön, és az év folyamán sokkal rövidebb ideig van hó­takaró, mint nálunk. A déli féltekén ugyanis sok­kal kevesebb a szárazföld. Másrészt az aránylag nagyobb szárazföldi területek (Afrika déli része, Ausztrália és Dél- Amerika) viszonylag alacsony szélességeken fekszenek, ahol a hó csak a magasabb hegyek­ben f marad meg. A havazás Ausztráliában csak ritkán fel­lépő jelenség és ott tartós hó­takaró nem is alakul ki. szintű béremelésről szó sem lehet. A drákói szigor, ami az elkövetkező hónapokban min­denki számára zsebbe vágóan érvényesül, gyakorlati meg­valósulása lesz annak, amit általánosságban évek óta hir­detünk. Mindez a vállalati közhan­gulatra nem marad hatásta­lan. Az év elején — amikor a mai súlyos helyzetet még legfeljebb csak sejteni lehe­tett — vezérigazgatói határo­zat kötelezte a munkaterüle­tek vezetőit 5 százalékos lét­számcsökkentésre. s a mun­kaerő ésszerű átcsoportosítá­sára. Már ez is felzúdulást váltott ki, de most még na­gyobbra lehet majd számítani, hiszen a munkakörök és a má­sodik, harmadik műszakok, valamint a túlórák szükséges­ségét következetesen felülvizs­gálják. 0 Ma már nyílt titok, hogy sokan olyanok járnak húsz- és negyvenszázalékos pótlékért a második, illetve harmadik műszakba, akik a foghíjas első műszakokban dolgozhatnának. A bérkiegé­szítésnek ez a vállalatot ká­rosító formája megszűnik, délutáni és éjszakai műszak csak ott szervezhető, ahol azt a termelőberendezés jellege és a munka mennyisége valóban megköveteli. ' Vissza« prémiumot Talán nem meglepő, hogy máris akad olyan dolgozó, aki orvosával igazoltatta: ő csak Urban Lajos sajtótájékoztatója a Parlamentben Készül a közlekedési törvény A miniszter válaszolt a Pest IViegyei Hírlap kérdéseire Pénteken a Parlamentben Urban Lajos közlekedési mi­niszter sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat az előkészületben levő közúti közlekedési törvényről és a közlekedés hosszú távú fejlesztési céljairól. Mint mon­dotta : a közlekedés legnyitottabb alágazata a közúti köz­lekedés. Idetartozó gazdasági tevékenységet folytat több mint tízezer vállalat, szövetkezet és egyéb szervezet. Hazánkban jelenleg 10 700 magántaxis és mintegy 17 700 aruluvarozó kisiparos műkö­dik. Társadalmi szempontból még szélesebb a kör. Napjaink­ban másfél millió személygép­kocsit, 400 ezer motorkerék­párt, 25 ezer autóbuszt, 170 ezer tehergépkocsit tartanak üzemben Magyarországon. De ezeken kívül sok százezer egyéb jármű is részt vesz a közúti közlekedésben: mező- gazdasági vontatók, munkagé­pek, segédmotoros kerékpá­rok, kerékpárok, lovas kocsik stb. Tavaly 2,5 millió küijotdi turista látogatott gépkocsival hazankba. Az árut ideszállító vagy Magyarországon áthaladó külföldi tehergépkocsik száma 2ö0 ezer volt. Mint Urbán La­jos megjegyezte: legalább gya­logosként vagy utasként min­denki részese a közúti közle­kedésnek. A miniszter ezután rámuta­tott, hogy bár a közúti közle­kedés szinte mindenkit érint, eddig csak részleteiben szabá­lyozták. Egységes komplex tör­vény még nem készült e fontos területről. Pedig a nagyon sok részvevő, az egymástól el­térő, gyakran egymásnak el­lentmondó társadalmi, gazda­sági, egyéni érdekek, a veszé­lyes eszközök — mind-mind pontos, hatékony jogi szabá­lyozást, a jogi szabályokon nyugvó következetes hatósági tevékenységet és ellenőrzést igényelnek. Ezért szükséges olyan átfogó törvény, amely hosszabb távra is megfogal­mazza a közúti közlekedéssel összefüggő legfontosabb állami és állampolgári jogokat, köte­lességeket, a feladatokat és a felelősséget. A törvény rendelkezik a töb­bi között a közúti közlekedés rendszeréről és működéséről, a forgalom szabályairól, a jár­művek használatáról és azok műszaki ellátásáról. Kiterjed továbbá az úthálózatra, az utak építésére, fenntartására, védelmére. Mivel a közúti köz­lekedés a környezeti ártalmak egyik számottevő okozója, az új törvény erre nézve is tar­talmaz előírásokat. A Pest Megyei Hírlap mun­katársának kérdésére vála­szolva, Urbán Lajos elmond­ta, hogy az új törvény erősíti a tömegközlekedés elsőbbsé­gét. Ez nem úgy érvényesül, hogy a KRESZ-t megváltoztat­nák. A törvény elvileg mond­ja ki határozott formában a tömegközlekedés elsőbbségét, s ezt a gyakorlatban — ha szük­séges — ki is fogják kénysze­ríteni. A tömegközlekedési eszközök elsőbbségét megsér­tő, fegyelmezetlen járműveze­tők ellen szigorúan fellépnek és növelik a közúti ellenőrzé­seket. Lapunk munkatársá­nak egy másik kérdésére a mi­niszter elmondta, hogy a tör­vénytervezetet, amely már a Minisztertanács előtt volt, tár­sadalmi vitára bocsátják. A vita elsősorban a Hazafias Népfront, az Országos Közle­kedésbiztonsági Tanács és az Autóklub útján zajlik majd. A társadalmi vita után a tör­vénytervezet várhatóan még ez év végén az Országgyűlés elé kerül. A sajtótájékoztatón Urbán Lajos a közlekedés hosszú tá­vú fejlesztési céljairól beszélt. Ezek között szerepel az autó­pálya-hálózat építésének foly­tatása és a vasúthálózat bőví­tése. Lépéseket tesznek továb­bá a személygépkocsi-állo­mány műszaki színvonalának növelésére és az autók mai magas átlagéletkorának csök­kentésére. A. I. A magyar emigráció tevékenysége Elméleti konferencia-i..' ■.i.y.zi.r ..J. „.í,,. . ,: i.S..dS$!SáSjÉoS«« Dr. Randé Jenő tartott előadást az elméleti konferencián. Mellette Nagy Sándorné. A Pest megyei pártbizott­ságon tegnap délután megtar­tották az 1986—87. évi elmé­leti konferenciasorozat soron következő előadását, amely ez­úttal a magyar emigráció te­vékenységével foglalkozott. Az előadó dr. Randé Jenő, a Ma­gyarok Világszövetségének fő­titkára volt. Az elméleti konferencia részvevőit Nagy Sándorné, az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságának titkára köszöntötte. A tanácskozáson részt vettek a megyei pártbizottság tagjai, a megyei tanács tisztségviselői, a városi és városi jogú pártbi­zottságok, társadalmi és tö­megszervezetek, a nagyobb gazdasági egységek, hivatalok, intézmények képviselői, vezető propagandistái, valamint a me­gyei pártbizottság munkatár­sai, politikai apparátusának tagjai. Jó óvónő és nagy komika Nem kergetett Vajon meddig élhetnek az emberben meg nem valósított Ifjúkori ál­mai'.’ Vajon hányán vannak, akik egy teljesnek érzett élet után, ne­gyedszázaddal túl fiatalkori vágyaikon vállalkoznak arra, hogy be­bizonyítsak, nem kergettek délibábot? Veszélyes vállalkozás. Ha öt­ven felé ballagva kiderül, hogy valakiből sikeres képzőművész, éne­kes vagy színész lehetett volna, hirtelen rádöbbenhet, hogy elpuskáz­ta az életét, a középszer szürke életét választotta ő, aki többre hi­vatott. A bukás viszont a tisztes polgári életet zilálhatja szét. A si­Majercsik Jánosné Bencsik Irénnek ez is sikerült, mint az életben szinte majdnem minden. Igaz, fellegekben já­ró álmai nem voltak. Egyet­len, nem hétköznapi vágya a színészi pálya volt. A fiatal diáklányt egész sor'nagy mű­vész találta tehetségesnek, ko­mikai hajlamait dicsérték. A történelem azonban nem volt hozzá kegyes: 1956-ban érett­ségizett, s hiába ment át a második rostavizsgán is? ab­ban az esztendőben nem in­dult évfolyam a Színművésze­ti Főiskolán. A Rózsahegyi színiiskolában tanult, ám mindig közhejött valami, ami megakadályozta a sziínpadl debütálást. „A sors akarta így. Nincs más magyarázat a sok vélet­lenre. Hogy mindenki, aki te­hetségesnek tartott, pont ak­koriban, a meghallgatásom előtt vagy után került új posztra a színházi életben, hogy egy múló rosszullét miatt pont azon a napon nem tud­tam elmenni a színiiskolába, amikor váratlanul rendezők jöttek Debrecenből, hogy meg­hallgassanak, hogy pont ab­ban az évben nem indult szí­nészosztály. amikor én 'jó eséllyel pályázhattam a főis­kolára. Ezek a jélek mind ar­ra intettek, hogy hagyjak fel a próbálkozással”. Szülei nem korlátozták, nem Is biztatták, inkább csodál­kozva nézték, hiszen a rácke­vei postamester családjában eddig még a művészpálya kö­zelében sem volt senki. Végül is a fiatal lány polgári fog­lalkozást választott. Igaz, olyat, ahol kamatoztathatja előadó- művészi képességeit. Ahol kö­zönsége van. Óvónő lett Szi­getbecsén. ,,Férjhez mentem, fiam szü­letett, 1967 óta itt vagyok ve­zető óvónő. Nyics mit dicse­kedni. gyönge főnök vagyok, nem tudok, nem is szeretek szigorú lenni. Vagy tíz éve kezdtem el foglalkozni isko­lásokkal, olyanokkal, akik ki­vétel nélkül átmentek a ke­Kefegyári pillanatkép A vas- cs fémiparban nélkülözhetetlen szerszám a drótkefe. Ti­zenöt ezer készül ezekből naponta a képen látható korszerű olasz gépen a monori Kefegyárban. Dobroveczki Andrásné ke­zelőnők csupán a gép etetése a feladata. (Vimola Károly felvétele) zem alatt az óvodában. Iro­dalmi műsort állítottam össze. Kitaláltam magamnak egy bo­hócszerepet, erre épült a mű­sor. A Finomkerámia-ipari Művek ráckevei üdülőjében nagy élmény volt fellépésünk a szereplőknek, a közönségnek, de nekem is. Azóta sokat hlív­tak különféle községi rendez­vényekre verset mondani.” Talán innen jött a gondo­lat, hogy Máj ercsik Jánosné induljon azon a versmondó­versenyen, amelyet falusiak­nak, szövetkezeti tagoknak írt ki a TOT és a Magyar Rádió. Közben azonban más is tör­tént. A televízióban Vitray Tamás meghirdette az ön je­lölt! tehetségkutató versenyt. Ennek lényege, hogy közön­ségzsűri pontoz, s aki kilenc percig színpadom maradhat az 9600 forintot nyer, akinek produkcióját előbb unják meg a zsűritagok, az kevesebbet. Nagy vívódások uitán ide küld­te el jelentkezését a szigetbe­csei óvónő, és tavaly húsvétkor fergeteges sikerű monológjá­val — idős parasztasszonynak öltözve — megnyerte a födi- jat. „Együtt írtuk férjemmel, ti­zenhárom éves Vilmos fiam­mal a szöveget és mondha­tom, már kitalálni, az ötletek között válogatni is remek szó­rakozás volt. A szövegbeli menyem Jolán; unokám Bo- tondka kitalált személyek, de hogy az a viselkedésforma mennyire valódi, amit képze­letbeli menyemnek írtam, jó példa, hogy egy távoli község­ből fölhívott' a januári adás után — csaknem' egyéves kü­lönbséggel sugározta a tv a Százhalombattán felvett mű­sort — egy kolléganő, hogy honnan ismerem az ő me­nyét?” Amiikor tehát Majercsik Já­nosné elindult a falusi vers­mondóversenyen, már némi önbizalmat adott neki a tv- felvételen elért siker. Ám en­nek ellenére nem gondolta, hogy komoly keresnivalója van a sokszínű mezőnyben. Csak amikor a tavaly novem­beri Kétnapos döntő első esté­jén bekerült a legjobb tizen­öt közé, hitte el, hogy iga­zán sikere van. S másnap Cso­konai Vitéz Mihály Doroty- tyájával , elsöprő győzelmet aratott, minden zsűritagnál a maximális pontszámot érte el. „Nekem a valódi sikert, ön­igazolást a falusi versmondó­verseny, a népszerűséget a tv-s monológ jelentette. Cso­dálatos, hogy szerte az ország­ból leveleket kapok kórhá­zakból, de itthon Szigetbecsén, meg a szülőfalumban Rácke­vén is ember,ék állítanak meg, gratulálnak, érdeklődnek, mi­kor látnak megint a tévében Örül, élvezi a felé áradó szeretetet. miért is gondolna arra, mi lett volna, ha altkor indítanak színiévfolyamot, ha nem betegszik meg, ha ... Teljes életet él, a színpadot szemből nézi, a széksorokból. Móza Katalin A cím feletti képen: Majer­csik Jánosné a kiscsoportosok között. (Hancsovszki János felvétele) % indokolják — sor kerülhet egy 2 és fél százalékos béremelés­re, de addig nem. Ez persze nem azt jelenti, hogy most már senki sem fog az eddi­ginél többet keresni a válla­latnál. Az indokolatlan vagy kevésbé indokolt keresetki­áramlás megszüntetéséből nyert összegekkel a kifogásta­lanul dolgozókat akarják az íddigieknél jobban megfizet­ni. Egy biztos: teljesítménnyel kellőképpen meg nem szol­gált forintok ezentúl nem ke­rülnek a fizetési borítékokba a gödöllői vállalatnál. kemény munkával! Az elmondottak után felte- netjük a kérdést: a magasabb teljesítménykövetelmények, a szigorú munkafegyelem miatt nem hagyják-e el a Ganz Árammérőgyárat? Nos, bizo­nyára jó néhányan megteszik ezt. Csakhogy az élet a válla­laton kívül sem a régi már. A pénzért mindenütt keményen meg kell dolgozni. Vagyis aki megy, nem biztos, hogy való­ságos érdekét szolgálja. Hosszú távon pedig feltét­lenül azok járnak jól, akik maradnak és a vállalat érde­két szem előtt tartva saját boldogulásukat is alapozzák. A kósza híresztelésekkel el­lentétben a nemzetközileg is jó hírnévnek örvendő Ganz Árammérőgyárnak jelene sem tragikus, de jövője feltétlenül biztató. Cseri Sándor a második — húsz százalék­kal jobban fizető — műszak­ban dolgozhat. S habár a vál­lalat vezetői nem váltak érzé­ketlenné az emberi problé­mák iránt, azért az ilyen próbálkozásokkal sem lehet látványos sikereket elérni ná­luk. A vezetők közül számosán kényszerülnek arra, hogy a már részükre kifizetett pré­miumuk egy bizonyos hánya­dát a vállalatnak visszaadják. A kollektív szerződés egyéb­ként ezt elő is írja, hiszen a gyenge teljesítmény után nem fizethető a jó eredményt fel­tételező prémium, de ez az intézkedés sem tartozik a de­rűt árasztok közé. A felesleges, ki nem hasz­nált termelőberendezéseitől megszabadul a vállalat, mert ma már az álló gép a legdrá­gább gép. hiszen hasznot nem hajt, fizetni viszont kell utá­na. A produktív termeléshez szükséges anyagok kivételével beszerzési korlátozásokat lép­tettek életbe, vagyis elhalasz- tanak minden elhalasztható kiadást. Ebben* az évben az elisme­rések száma feleannyi lesz, mint tavaly volt. A vállalati tanács és a szakszervezet dönt majd arról, hogy az ed­digi gyakorlatból mit hagyja­nak el: a törzsgárdatagok ju­bileumán a pénzbeli elisme­rést, vagy a nyugdíjba vonu­lók egyszeri jutalmazását. A második félév elején — ha az addig elért eredmények

Next

/
Oldalképek
Tartalom