Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-25 / 47. szám

NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM 1987. FEBRUÁR 26., CSÜTÖRTÖK Zárszámadás az Arany János Termelőszövetkezetben Költségérzékenyebb gazdálkodás Túlzás nélkül állítható: körzetünk legtöbbet emlege­tett közös gazdasága a nagykőrösi Arany János Terme­lőszövetkezet. A figyelemnek újabb oka is van: a na­pokban hozták nyilvánosságra, hogy a Monori Kefegyár veszteségesen működő helyi telepét megvették — 18 millió forintért —, s ott nyereséges ágazati tevékenysé­get szeretnének folytatni. A minapi zárszámadás a gaz­dálkodás adatait igen tiszteletreméltó számokkal hagy­ta jóvá: a negyedik éve tartó aszály ellenére — 340 mil­lió 404 ezer forintos árbevétel mellett — 15 millió 262 ezer forintos eredmény a tavalyi munka jutalma. Sz. Tóth Lásszló elnök szó­beli értékelése az önálló ér­dekeltségű egységek beszámo­lóján alapult. A szövetkezet­ben 1985-ben vezették be ezt a rendszert, s úgy tűnik, be­vált. Jobban követhető a fo­rintok elköltésének és meg­termelésének útja, s ahogy mostanában szokás mondani, költségérzékenyebb a gazdál­kodás. A munkás és az ága- zatvezető is jobban érzékeli tevékenysége nyereségességét, s ez bizony manapság az első szempontok egyikévé vált. (A közös gazdaságban más­ból is látszik, hogy megbecsü­lik az embert: a zárszámadás résztvevői egyperces néma felállással adóztak év közben elhunyt tagtársaik emléké­nek.) Tavasztól télig sokszor lát­szott kilátástalannak a tsz helyzete. Az aszályon kívül a fagykárok sem maradhatnak említés nélkül. A csapadék itt is rendszertelenül, s nem a mezőgazdák kívánsága sze­rint hullott. Mégis, a tudatos cselekvés eredményeként túl­jutottak a holtponton. A szántóföldi növénytermesztés hozamai a vártnál jobban alakultak. Elsősorban a nap­raforgó számít sikernövény­nek, hiszen rekordot hozott az 1986-os esztendő. Sajnos az aszály hatása mégsem maradt el; a tömegtakarmányok ho­zama minimálisra sikeredett. Még silónakvalót is venni kellett az állatok számára. A zöldségtermesztés ered­ménye sem túlságosan jó. Az elnök úgy fogalmazott: a kézi szedésű paradicsom csak ked­vező körülmények között nye­reséges. Szorosan kapcsolódik ide egy későbbi hozzászólás­ban említett adatpár: a kon­zervgyár átvételi árai 1977 óta 11, a paradicsomtermesztés költségei ugyanezen időszak alatt 294(!) százalékkal emel­kedtek. A különbséget kigaz­dálkodni varázslattal sem le­hetséges ... A veszteséget mégis csök­kentette az ágazat, ugyanis a petrezselyem levele helyett a gyökeret szedték fel és érté­kesítették. A szőlő-gyümölcs termesztési ágazat igen jól dolgozott: az elnök a költség- gazdálkodásukat emelte ki. Az állattenyésztés eredmé­nye — csak a számok alapján — nem sokat javult, ám még­is jelentősek a változások. — Még nagyobbak lehetné­Tanácstagi beszámolók A városi tanács vb tit­kársága értesíti a lakossá­got, hogy február 27-én (pénteken) 17 órakor a Kopa iskolában Hévízi Ti­bor, a 30-as választókerü­let tanácstagja, .Csípő Ba- lázsné, a 34-es és Zabodat Balázs, a 35-ös választóke­rület tanácstagja a Gép­gyártó és Szolgáltató Ipari Szövetkezetben, Forró Pál, a 53-as választókerület ta­nácstagja a Gál-kastélyban várja választóit. nek, ha a gyakorlatban alkal­mazzuk a körzetben működő közös gazdaság, a kocséri Pe­tőfi iránymutató megoldásait, eredményeit — mondta az el­nök. Az erdőgazdálkodás ered­ménye is jóval kedvezőbben alakult, amiben a fakiterme­lés túlteljesítése játszott döntő szerepet. Az alaptevékenysé­gen kívüli ágazatok nyeresé­gei a tervezettnél kevesebbek. A termelőszövetkezet elnö­ke az idei tervekről is szólt. A vetésszerkezetben annyi a változás, hogy az itteni föl­dekben jobban termő olajos növényekből vetnek többet, s bevezetik a művelőutas mód­szert a gabonatermesztésben. Ehhez persze az is szükséges volt, hogy új gépeket kapja­nak. A tervezett meliorációs munkákat befejezik, s bár az ipari termelőkapacitás jelen­tősen bővül — a volt kefe­gyárral —, annak eredménye a kölcsön fedezetére kell. — Fontos feladat, hogy a meglé­vő eszközeink kapacitását a lehető legjobban kihasználjuk, mert ezzel lesz, lehet több a nyereségünk — mondta az el­nök. Gulyás Lajos főágazatvezető éppen ezt a gondolatsort foly­tatta. — Az eredmények el­éréséhez még nagyobb erőfe­szítésekre lesz szükség. A kö­rösi ember tud is, szeret is dolgozni, ha látja a célt, ha tapasztalja az eredményt — hangsúlyozta. Gotzián Lászióné dr., az MSZMP Nagykörös Városi Bi­zottságának titkára hozzászó­lásában elmondta: az Arany János Termelőszövetkezet munkája, tevékenysége, ered­ményessége saját, régebbi mi- voltához képest is igen kedve­zően változott. Jellemzővé vált a több lábon állás. Az alaptevékenység kiegyensú­lyozott, s az önelszámolás be­vezetésével az újítók közé.tar­toznak a körzetben. Jelentősen javult a szakmai vezetés gondolkodása, aminek egyik eredménye a dolgozók értelmes munkával való ellá­tása. Ez megmutatkozik a munkaidő jobb kihasználásá­ban, de az ösztönző bérezés megvalósításában is. A hoz­zászóló hangsúlyozta; az úgy­nevezett érdekeltség nemcsak több bért, hanem egyúttal egyfajta kényszert is kell hogy jelentsen. Kényszert a több, a jobb munkára, kény­szert a termelékenység továb­bi emelésére, kényszert a leg­tágabban értelmezett kulturá- lódásra, hiszen csak ezek hoz­hatják meg a még szebb jö­vőt. B. O. Közgyűlés A Mészáros János Termelő- szövetkezet február 27-én, pénteken 10 órai kezdettel tartja zárszámadó közgyűlését az Arany János Művelődési Központ színháztermében. El­sőként Kovács Sándor elnök terjeszti elő a vezetőség be­számolóját a szövetkezet múlt évi gazdálkodásáról, eredmé­nyeiről, illetve a soron követ­kező feladatokról. Ezt köve­tően pedig a szövetkezeti bi­zottságok vezetői adnak szá­mot a tagság előtt az eszten­dőn át végzett munkájukról. Nincs már tröszt A változások éve a húsiparban A gazdasági életünkben fontos szerepet ját­szó élelmiszeriparnak legnagyobb iparága a húsipar, ame’y 40 ezer embert foglalkoztat. (Ebből négyezerötszázan 350 húsipari kis­üzemben dolgoznak.) Jó étvágyunkat bizo­nyítja, hogy a negyvenezer ember összterme­lésének 70 százaléka a belföldi piacon talál gazdára, 30 százalék az exportárualap. Ter­mészetes, hogy ha ilyen nagy gazdasági fon­tosságú iparág válságos korszakot él át, arról nemcsak a szakemberek, hanem a közvéle­mény is sokat vitatkozik, tanakodik, keresi az okokat és a megoldás útját. A húsipar alacsony hatékonyságú tevékenysége több kedvezőtlen körülmény egybeesése folytán alakult ki az elmúlt esztendők során. Egyrészt csökkent az állattenyésztési kedv, kevesebb lett a vágóállat. Másrészt csökkentek a világ­piaci arak, ez bevételkieséssel járt. Harmad­részt a gazdálkodás hiányosságai is súlyosbí­tották a helyzetet. Alapos előkészítő munka igazgatóiból alakult igazgató­titán az idei a nagy változá sok éve a húsiparban. Idejé­ben, még az elmúlt esztendő derekán meghirdették, hogy 1987, január elsejétől emelke­dett a vágóállatok felvásárlási ára, mégpedig a minőségtől függően. Például az első osztá­lyú hússertésre fizetnek a leg­többet, a negyedosztályúra már csak a régi árat lehet megkapni. A fajtanemesítés érdekében a kistermelőknek koca-, sőt üszőkihelyezéssel is segítettek. Lehetővé tették a kistermelőknek a vágás utáni minősítést is, így a felár is ösztönzően hat. A változások másik fontos része a húsipar szervezeti kor­szerűsítése. Január elsejével megszűnt az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt, amely koráb­ban jól szolgálta az iparág fejlődését, irányításával ju­tott el a húsipar a kínálati piachoz. De elérkezett a to­vábblépés ideje, manapság a vállalati önállóság, a kisebb kollektívák érdekeltsége job­ban ösztönöz a nyereségesebb gazdálkodásra így tehát ön­álló lett a 19 húsipari terme­lő vállalat, a szolgáltató, és a kutató, valamint a húsipari hizlaló vállalat. Ezek a jogilag önálló válla­latok különböző fejlettségi szintről indulva kezdik az új életet. Hogy az adottságokból eredő szintkülönbségek elvi­selhetek legyenek, ehhez a költségvetési forrásokból kap­tak segítséget az egyes válla­latok. A termelői árak ren­dezése után is veszteséges vállalatoknak dotációt adtak három évre, mégpedig évente csökkenő mértékben, és szer­ződésben kötötték ki az ezzel járó kötelezettségeket. Az el­adósodott húsipari vállalatok állami kölcsön- és bankhitel­tartozásának egy részét a költségvetés átvállalta, sőt, annak érdekében, hogy a meg­kezdett beruházásokat 1987- ben folytatni tudják, egyes tartozások törlesztését átüte­mezték A szervezeti változások kö­zé tartozik, hogy létrehozták a fővárosi székhellyel műkö­dő Húsipari Központot, ame­lyet a húsipari vállalatok H orváthék minden évben pontosan érkeztek a Lu­das-dűlőbe. Mondták is a ta­nyasiak: ha Gergely pápa an­nak idején nem csinálta volna meg az új naptárt, most a Horváthék érkezéséhez kelle­ne igazítani az időszámítást. Horváth Imre díranyeterme- lő volt. Valahol Heves megyé­ben lakott, de esztendők óla mindig az Alföldön bérelt dinnyeföldet, vagy hat éve pe­dig itt, a Ludasban. — Olyan föld ez, hogy még az Isten is dinnyét termelne benne — mondta elégedetten, amikor végignézett a másfél holdnyi dinnyetáblán. ahol csak úgy dudorodtak a kerek gyümölcsök a földön. A tanyasiak szerint Hor­váth Imre tudománya, szerin­te viszont a jó föld tette, hogy a család minden évben megtalálta a számítását. Mert a nyárra az egész család az Alföldre költözött, a felesége, meg a két gyerek: Ferkó és Katinka. Fából öisszeeszkábál- tak egy házikót az akácok alatt. Ha meleg volt, kint aludtak a gyepen, ha hűvös­re fordult, behúzódtak a szal­mából készült vacokra. Mi­kor aztán a dinnye érni kez­dett. felváltva őrizték éjsza­kánként. A vevőkör már ré­gen kialakult. Horváth Imre kész helyekre hordta autójá­val a termést. A vendég dinnyéseket is­merte mindenki. A Ludasban meg már odavalósinak számí­tottak. Az utóbbi időben min­dig a Gazsó-tanya mellett volt a bérleményük. Horváth Imre szerint ennél jobb földet még nem látott sehol a dinnyének. Mondogatta is Farkénak, aki De Ferkó csak hallgatott húszéves legénnyé lett az évek során: — Hej, fiam! Ha nekünk ilyen földünk volna otthon! Ferkó csak hallgatott. — Ha meg lehetne itt ven­ni véglegesnek egy másfél vé­kás földet valahogy — sóhaj­totta máskor az öreg. Ferkó csak rakta a dinnyé­ket az autóra, aztán az apja elment a szállítmánnyal, s ő ott maradt. Horváthék jó viszonyban voltak Gazsóékkal. A tanyá­ból hordták a vizet, s ha bár­miféle bajuk volt, oda men­tek be segítségért. Ferkó egy idő óta különösen szívesen járt be a tanyába. Ennek Er­zsiké, a tizennyolc esztendős nagylány volt az oka. A fiú mindennap egy szép dinnyét vitt neki ajándékba. — De. hát meg sem bírjuk enni — szabadkozott Erzsiké — Ugyan már! — S apád mit szól, ha a szé­pít el hordod? — Adtok érte vizet. Ha Ferkón volt az éjszakai őrködés sora, gyakran állt meg a tanya kerítése mellett, s onnan nézte a dinnyeföldet Egy idő óta Erzsiké is meg­megjelent a kerttésné1 az esti órákban, s ilyenkor sokáig be­szélgettek A végéhez közeledett a diinnyeszezon. A pénz, amit Horváth Imre befektetett, szé­pen- hozott, a gazda elégedett volt. Mikor egyszer a fiával kettesben dolgozott a dinnye­föld túlsó végén, újból dicsér­ni kezdte a helyet. — Ha lehetne, a markom­ban hordanám haza ezt a ho­mokot. — Apám! — szólalt meg Ferkó. — No? — Mondanék én valamit. — Halljam. — Én megnősülnék. Elven­ném Gazsó Erzsikét feleségül. Az öreg Horváth csak né­zett a fiára. — De hát miért tanyai lányt? Miért nem otthonról valakit? Ferkó egy ideig hallgatott, aztán elmosolyodott. — Apám úgy dicséri min­dig ezt a földet, hogy ennél jobb nincs a dinnyének, hogy­ha lehetne, meg is venné ma­gának. Gondoltam, ha Erzsi­két elveszem, itt a tanya, kö­rülötte a kert: ugyanaz a föld. csak néhány méterrel arrébb. Érti, ugye? Horváth Imre nem szólt, de a szemében megindult valami huncut nevetés, amely lassan húzódott lefelé a szájához. Ferkó is hallgatott. Csak néz­tek egymásra néhány pilla­natig. aztán egyszerre mind­kettőjükből kitört a nevelés Harsogó, hangos, igazi férfi- nevetés, mely akkor szokott megszületni, ha minden rend­ben van. — Nagy kópé vagy te! — ütötte oldalba Ferkót az apja A ztán kiválasztotta a leg­szebb dinnyét és a fiá­hoz fordult. — No. vidd be a tanyába. Erzsikének. Tóth Tibor tanács irányít önálló külkereskedelmi jo­gukat a húsipari vállalatok a szintén újonnan alakult Te- rimpex Húsipari Külkereske­delmi Közös Vállalat útján gyakorolják, amelyet szintén az igazgató tanács irányít. Egyébként ez a közös külke­reskedelmi vállalat nyitott, nemcsak az alapító tagok, ha­nem más termelők húsexport­ját is készségesen lebonyolít­ja. A belföldi értékesítésben pedig a Budapesti Húsnagy­kereskedelmi Közös Vállalat­nak jut jelentős szerep, hiszen a főváros a legnagyobb hazai piac. Reméljük, a fogyasztók látják hasznát, ha egészséges verseny alakul ki a húsipari vállalatok között, nagyobb tesz a kínálat, és nem lesz fe­hér folt az ellátásban. Nem beszéltünk még a vál­tozások egy igen fontos cso­portjáról, amely közgazdaság’ eszközökkel segíti a húsipar helyzetének javítását. Új ter­melői árakat állapítottak meg. ennek megfelelően a belföldi értékesítésből átlag 4,5—5 szá­zalék lehet a vállalatok nye­resége, vagyis nőtt a belföldi értékesítés jövedelmezőségi szintje Az export kulcsszáma 3—4 százalék között van, te­hát ezentúl fokozottabb érde­ke a húsiparnak a belföldi el­látás javítása, mert ez na­gyobb nyereséget hoz. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy nem erőltetik mindenáron az ex­portot a vállalatokra. A cél az, hogy minél haté­konyabban gazdálkodjanak. Biztató, hogy már 1987-re 400 millió forint megtakarítást ter­vez a 19 húsipari vállalat. 1986-ban közel ezer fővel csök­kent a létszámuk, ez lehetővé teszi, hogy azokat, akikre nagy szükség van, jobban megfi­zessék, és javult a munkafe­gyelem is. Jobban érdekeltek az önálló gazdasági egységek a rezsiköltségek csökkentésé­ben is. Nem közömbös a technika szintje sem. A vállalatoknál a legkoszerűbbtől az elavultig igen változó a műszaki szín­vonal. Mivel a piac diktálta verseny megköveteli a szer­kezetváltást, a fejlődést, a sa­ját források mellett világban­ki hitelben részesül 8 vállalat, és további 5 rekonstrukciójá­nak előkészítése megkezdő­dött, szintén világbanki hitel­re építve. A pénz nem monst­rum épületekre megy\el, hi­szen nem a kapacitás bővíté­se szükséges, hanem a korsze­rű technológia meghonosítása exportképes húskészítmények előállításához. Már készítik terveiket az önálló vállalatok, az új felté­teleknek megfelelően Bele­kalkulálják, hogy minél ala­csonyabb támogatást igényel­nek, annál nagyobb lesz nye­reségük a jelenlegi szabályo­zás szerint. Amint a MÉM- szakemberek mondották: bíz­nak abban, hogy 1987—88-ban a húsiparban nem lesznek veszteséges és alaphiányos vál­lalatok. Imre Erzsébet Sporthírek A pedagógusok már elsők A hét végi kettős forduló előtt újabb óvást tisztáztak a városkörzeti kispályás öreg­fiúk terem-labdarúgótornán. Bebizonyosodott, hogy Má- nyoki (CÁT) 1986 nyara óta nem játszott egyesületi baj­noki mérkőzést. Így a decem­ber 21-i Ceglédi Tangazdaság —Iparcikk-kereskedők mérkő­zésen a pályán elért 2-1 az érvényes, a január 17-i CÁT —Volán TI3F találkozó 2 pont­ját 3-0-lal a gazdaságiak kap­ták. A Petőfi tornacsarnokbeli kilencedik játéknapra öt ösz- szecsapást terveztek. Arany János Mgtsz—Ceg­lédi Tangazdaság 2-1 (1-0). A körösiek voltak eredménye­sebbek. Gólszerzők: Sz. Tóth A. és öngól, illetve Mányoki. Pedagógusok—Városgazdál­kodás 6-3 (3-1). Szabó Tamás jó lövőkészsége döntött. Gól­lövők: Szabó T. (4), Erdey, Csípő, illetve Gujka, Tóth F., Pécsi Gy. Toldi—Iparcikk-kereskedők 4-4 (2-1). Az élelmiszeripariak kiküzdötték a meglepő dön­tetlent. Gólok: Járvás P. (3), illetve Klenovics (2), Baranyi és Orbán. Vízmű—Volán TBF 3-2 (2-2). A vizesek 0-2-ről fordítottak. Gólszerzők: Menyhárt (2) és Csontos, illetve Varsányi (2). Konzervgyár—Törteli Tsz 3-0, játék nélkül, a szomszéd községiek nem érkeztek meg. Az utolsó előtti játéknapon zömmel szoros eredmények születtek. Iparcikk-kereskedők—Peda­gógusok 3-3 (1-1). Kifejezet­ten jó, színvonalas játékot hozott a rangadó. Góllövők: Orbán, Aranyos, Klenovics, il­letve Szabó T. (2) és Deák. Ceglédi Tangazdaság—Vá­rosgazdálkodás 4-2 (2-1). Vé­gig küzdelmes, kemény össze­csapás volt. Gólszerzők: Pé­csi A. (2), Kalmár K., Kal­már S., illetve Dömény és ön­gól. Konzervgyár—Vízmű 4-3 (3-1). A vesztesek a hajrában nagyon feljöttek. Gólok: Pa- tay L. (2), Balogh, Tóth S., il­letve S. Szabó, Hegedűs és Menyhárt. Toldi—Karatetétien 4-0 (2-0). A helyiek kihasználták, hogy végig emberelőnyben voltak. Góllövők: Járvás P. (2), Hal­mi és Kiss. Arany J. Tsz—Törteli Tsz 3-0, játék nélkül, a szomszéd dók most sem jöttek el. A Ko- csér—Volán TBF mérkőzést barátságosan játszották és 3-0- lal igazolták, mert a voláno- sok vegyes csapattal játszot­tak. A Kocsér—Karatetétien mér­kőzést a II. félidő 14. percé­ben 11-2-nél Zsuzsandor játék­vezető komolytalan játék miatt lefújta. Gólok: dr. Pi- picz S. (3), Gór E. (2), Temes­vári, Plutzer, Kudelich és Tü- rei, illetve Balogh (2). A be­fejező forduló előtti állás: 1. Pedagógusok 18, 2. Kocsér 15, 3. Iparcikk-kereskedők 14, 4. Városgazdálkodás 12, 5. Ceg­lédi Tangazdaság 12, 6. Kon­zervgyár 11, 7. Toldi 10, 8. Vízmű 9, 9. Arany János Mgtsz 8, 10. Volán TBF 5, 11. Karatetétien 4, 12. Törteli Tsz 2 ponttal. A pedagógusok már meg­szerezték a végső győzelmet. A helyezések zöme az utolsó fordulóban dől el, amikor több helyosztó jellegű össze­csapás is lesz. , CSÜTÖRTÖKÖN Kosárlabda. Petőfi torna- csarnok, 18 óra: Nk. Kgy. Ki­nizsi II.—Gödöllői EAC, fel­nőtt női megyei bajnoki mér­kőzés. Budapest: a Nk. Kgy. Kinizsi férficsapatának barát­ságos mérkőzése. S. Z. Mozi A nagyteremben Montreali bankrablás. Szí­nes szmkronizált francia kri­mi-vígjáték. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben A fogadó. Színes lengyel film, fél 6-kor. • ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap

Next

/
Oldalképek
Tartalom