Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-25 / 47. szám
1987. FEBRUAR 25., SZERDA Cselekvésre alkalmas kapcsolat (Folytatás az 1. oldalról) élnek itt együtt a magyarokkal a nemzetiségiek, milyen gondokkal küszködik az agglomeráció és hány szállal köti egybe Budapestet és Pest megyét akár az ingázók, akár az infrastruktúra, vagy a főváros élelmiszerrel való ellátása terén. Beszélt a pártbizottság első titkára gazdasági gondjainkról is, s mindarról a megújulási készségről, amit a párt a XIII. kongresszusa határozatai alapján szorgalmaz. Ez az alapja a világpiaccal való kapcsolat- tartásunknak. Jelentős szerepe van a Szovjetunióban napjainkban játszódó nagy változásnak, amelyre a mi gazdaságunknak is rá kell épülnie, nem szabad erről lekésnünk. Alakulnak, jól alakulnak Umbria és Pest megye között a kapcsolatok, azok a tervek, amelyek rendszeressé teszik majd a kulturális és a gazdasági együttműködést. Akár úgy — ahogy Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke mondotta: még idén bemutatkozna Pest megye kiállításával, kulturális programjával Umbria megyében, majd a következő évben itt látnánk szívesen Umbria megye gazdasági, kulturális bemutatóját... A megyei pártbizottságon, ahol Krasznai Lajos fogadta Umbria megye delegációját, részt vett Balogh László, valamint Csonka Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese, Umbria megye küldöttei: Germano Marri, a delegáció vezetője és tagjai: Vincenzo Acciácca, a megyei ipari osztály vezetője, Maurizio Pedetta megyei elnöki titkár és dr. Domenico di Salvo, ipari és kereskedelmi hivatal igazgatója. Találkozójuk is bizonyította: hogy legyen bár különböző társadalmi berendezkedésű ország két megyéje, nemcsak párbeszédre, hanem sok hasznos cselekvésre is alkalmas e sokat ígérő kapcsolat. S. A. Látogatás a Remiiben A megyénkben tartózkodó umbriai tanácsi delegáció tegnap a Pest Megyei Műanyag- ipari Vállalathoz is ellátogatott. Nem véletlenül esett a választás erre az üzemre, hiszen a Pemü az egyik legnagyobb tanácsi vállalat, másrészt a nagyüzem kiterjedt külgazdasági kapcsolataiban nem csekély szerepet játszanak olaszországi partnereik. A küldöttség tagjait — Vincenzo Acciaccát, Maurizio Pédettát és dr. Domenico di Salvót —, valamint a kíséretükben lévő Csonka Tibort, a megyei tanács elnökhelyettesét és Édes Istvánt, a Magyar . Kereskedelmi Kamara Pest Megyei Bizottságának elnökét, a Pest Megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat vezérigazgatóját a vállalat solymári központjában Osztás János vezérigazgató-helyettes és A Pemü bemutatótermében. Balról jobbra: dr. Szabó Ambrus, a tolmács, Édes István, Vincenzo Acciacca, Maurizio Pedetta és Csonka Tibor Idség-gyümölcs felvásárlás Kötik a szerződéseket Az idén a tavalyinál 8—10 százalékkal több, mintegy 1,11,2 millió tonna zöldség és gyümölcs szerződéses termeltetését irányozta elő a hűtőipar tíz gyára és a konzervipar tizenöt üzeme. A konzervgyárak az előző évinél mintegy 100—110 ezer tonnával több alapanyag átvételét tervezik. A legújabb összesítés szerint eddig a zöldség- és gyümölcsfélék 85— S0 százalékára kötöttek szerződést a mezőgazdasági üzemekkel. Zöldborsóból több mint 110 ezer, paradicsomból 250 ezer, uborkából 40 ezer tonna vásárlásában állapodtak meg. Több üzem a tervezettnél is nagyobb mennyiségre szerződött a termelőkkel: a Kecskeméti Konzervgyár zöldborsóból, a Nagykőrösi és1 a Szigetvári Konzervgyár zöldpaprikából kér többet, mint amennyit eredetileg tervezett. A konzervipar az idén a tavalyinál több gyümölcsöt igényel a termelőktől, a terv szerint elsősorban almalésűrit- mény gyártásához vásárolnak fel nagyobb mennyiséget. Eddig csaknem 200 ezer tonna alma átvételére kötötték meg a, szerződést. Szilvából és meggyből is többet készülnek átvenni, mint egy évvel korábban. őszibarackból eddig a tavalyival azonos mennyiségre kötöttek szerződést. A hűtőipar gyárai 1987-ben a tavalyinál 10 százalékkal több gyümölcs- és 14 százalékkal több zöldségféle szerződéses termeltetését irányozták elő. Zöldbabból, paradicsompaprikából, parajból, ri- bizliből és szilvából máris nagyobb mennyiséget kötöttek le, mint amennyit tavaly átvettek. Néhány gyümölcsfélénél még késnek a szerződés- kötések, mert a hűtőházak és a termelők a kitavaszodásra várnak, amikor jobban látszik, okozott-e jelentősebb kárt az ültetvényekben a tél. A • MÉM-ben elmondották, hogy a Zöldért-vállaíatok is folyamatosan kötik a felvásárlási szerződéseket, de mivel ez igen sok kistermelőt is érint, még nincs pontos ösz- szesitésük. Az azonban már látszik, hogy a kereskedelmi vállalatok hajlandósága bur- gonya termeltetésre kisebb, mint amennyire a termelők vállalkoznának, mivel ezek a vállalatok nem érzékelik, hogy a magánkereskedők mennyi áruval jelennek majd meg a piacon. Az ellátást azonban jótékonyan befolyásolhatja a Belkereskedelmi Minisztérium szokásosnál korábban meghirdetett pályázata. Ennek lényege, hogy a jövő év első felére termelt áruk tárolására vállalkozók tárolási költségtérítést és forgalmi jutalékot kaphatnak. Várható, hogy ez ösztönző lesz az újabb burgonyatermeltetési szerződések megkötésében. dr. Szabó Ambrus főmérnök fogadta és tájékoztatta. A vendégek megtekintették a vállalat legjellegzetesebb termékeit fölsorakoztató bemutatótermet és érdeklődéssel hallgatták a vállalat tevékenységét ismertető tájékoztatót. Osztás János elmondta, hogy a 27 esztendővel ezelőtt megalakult Pemü ma már két és fél ezer dolgozót foglalkoztat és kétmilliárd-százmillió forint értékű terméket állít elő évente. Az utóbbi években egyre dinamikusabban fejlődő tőkés export értéke meghaladja a 4Ü0 millió forintot. A vállalat profiljában sok más közismert gyártmány mellett meghatározó a különböző műanyag cipőalkatrészek — talpak, sarkak — gyártása. A küldöttség tagjai megtekintették az ezeket gyártó egyik üzemet, ahol a vendégek számára ismerősen csengő nevek álltak a gépeken. A házigazdák elmondták, hogy a Pemü számos olasz- országi gépgyártóval áll kapcsolatban. A hetvenes évek második felében — a vállalat nagyszabású korszerűsítési programjának jegyében — összesen tízmilliárd líra értékben vásároltak különböző gépeket és berendezéseket itáliai cégektől. A delegáció tagjai több kérdést tettek föl a vállalat irányításával, az egyes gyáregységek önállóságával, az exporttal és a marketingmunka szervezésével kapcsolatban. M. N. F. Dr. Nagy Sándor SZOT-titkár megyénkbe látogatott Szakszervezet és gazdaság Néhány napos a hír: a szakmaközi bizottságok új nevet kaptak, a szigetszentmik- lósi például a szakszervezetek városi bizottsága lett. Vajon miként tevékenykedik, hogyan képviseli a dolgozók érdekeit ott, ahol laknak? Milyen gondokkal küzd, milyen feladatokkal birkózik az ipari nagy- vállalatnál' működő szakszervezeti bizottság? S mi foglalkoztatja a település és a gyúr vezetőit, mi a dolgozókat és a lakosokat? Gyümölcsöző viták A többi között ezeket tudakolni látogatott tegnap Pest megyébe, a szigetszentmiklósi körzetbe dr. Nagy Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára. Útjára elkísérte dr. Arató András, a megyei párt-vógrehajtóbizottság tagja, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának vezető titkára. A program délelőtt Sziget- szentmiklóson kezdődött a városi pártbizottságon, Nagy Jó- zsefné, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Ponq- rácz Gábor, a városi tanács elnöke és Lerner Henrik, a pártbizottság titkára tájékoztatták a SZOT titkárát a hat agglomerációs települést magiba foglaló, 63 ezer állandó, 20 ezer ideiglenes lakost számláló körzet életéről, hangsúlyozva: a szakszervezeti mozgalomnak is nagy szerepe van abban, hogy a környéken dolgozók és családtagjaik életkörülményei javuljanak. Az ez irányú törekvésekről is beszámolt a kedves vendégnek Ladányi Sándor, a szakszervezetek városi bizottságának titkára, aki elmondta: munkájuk kiterjedt az alapszervezet segítésére, a gazdasági és tervezéssel kapcsolatos informálódásra és tájékoztatásra, a rétegérdekek képviseletére. Bár a helyi vezetéssel vannak vitáink — ez természetes —, az együttműködésünk gyümölcsöző — mondotta. A Bendiberica-üsemben A SZOT titkára ezután a Csepel Autógyárba indult, ahol a gyár múzeumánál várta őt Lukácsi Gábor vezérigazgató, Halász József, a vállalati pártbizottság titkára és Sar- kadi Károly, a vállalat szak- szervezeti bizottságának titkára. Ok kalauzolták körbe a gyár múltját, egykori és mai termékeit bemutató kiállításon, majd Lukácsi Gábor beszélt arról: miként fejlődött, váltott termékeket, s működik együtt partnereivel a több mint 8 ezer főt foglalkoztató nagyüzem. Elmondotta: tavaly 14 milliárd 124 millió volt a gyár árbevétele, a tervezettet is meghaladta a 903 milliós nyereség, ám gondjuk a szakképzett, a kor igényeihez mért tudású dolgozók hiánya, s az, hogy a bérfejlesztés sem lesz Ifjúsági koordinációs bizottság Vácott Kínálat és igény találkozik Nem csodálkoznék, ha kiábrándultán sóhajtana fel az olvasó egy újabb bizottság létrejöttéről értesülvén. Hiszen bizottságok, sót koordinációs bizottságok megalakulásáról, üléseiről, határozatairól gyakran hallhatunk, ám munkájuk gyakorlati eredményeibe nem ütközik úton-útfélen az ember. Lehet, indokolatlan pesszimizmusnak itinik ebben az esetben éppen a kételyekkel kezdeni, csakhogy a váci kísérlet túl jó ötleten alapszik, megvalósulása esetén az ifjúságpolitikai kérdéseken messze túlmutató eredményekkel járhat, így különösen félő, hogy a kezdeményezés a bizottsági munkaforma zavaros szervezeti, fenntartási, hatásköri vizein fut majd zátonyra. Tényleges erőforrásokra A váci városkörnyéki bizottság által egy esztendeje létrehozott ifjúsági koordinációs bizottság abból indult ki, hogy az évek óta megoldásra váró ifjúságpolitikai feladatok megyénkben is gyakran az illetékes szervek, szervezetek merev munkastílusa, az információhiány, az együttműködési készség, a rugalmas, gyors döntésképesség, vállalkozókedv hiánya miatt váratnak magukra. E nehézkességen túl hivatkozni lehet persze a pénzhiányra, a fiatalok saját sorsukkal szembeni közömbösségére is. A koordinációs bizottság azonban egy- esztendős előkészítő munkája során csak a meglévő lehetőségekre, erőforrásokra, igényekre alapoz. A tartalékok feltárása ebben az esetben nem csupán időszerű szólam, hanem kézzelfogható tény. A városkörnyék településeinek ifjúsági felelősei segítségével — nem kis munka volt — felmérték, hol, milyen tartalékokkal, lehetőségekkel rendelkeznek, mit tudnának a körzet javára, használatra, hasznosításra felajánlani. Ugyanakkor számba vették az igényeket is, s a kettő között nem egyetlen falu, hanem a körzet szintjén próbálnak a jövőben kapcsolatot, egyezséget teremteni. Mondhatnánk persze, hogy nincs új a nap alatt, hiszen a rádió Ötödik sebesség című műsorában évek óta hallhatjuk, ki cserélne teknősbékát babakocsiért, hintaszéket óriáskígyóért, s a kereslet-kínálat törvényei alapján, a pénz szerepét kiiktatva — vagy csökkentve — többnyire sikerül is nyélbe ütni a csereberét. Tulajdonképpen hasonló funkciót töltenek be — természetesen szélesebb körben és magasabb szinten — azok az együttműködési szerződések, amelyeket némely település tanácsa — példaként említhetjük Zsámbékot, Ócsát — a környező gazdasági egységekkel, intézményekkel köt, s amely szintén arra szolgál, hogy a leggazdaságosabban, mindkét fél számára célszerűen, közösen használják ki meglévő adottságaikat, erőforrásaikat. Hasznos cserebere A váci kísérlet mégis többet jelent az eddigi kezdeményezéseknél. Elsősorban azért, mert ebben a formában egyének, csoportok és nagyobb közösségek, szervezetek és gazdálkodók, tehát a körzeti társadalom minden egysége részt vehet a csereberén, s remélhetőleg mindenki jól is jár vele. Néhány példa csak az ösz- szegyűlt kereslet-kínálat listáról. Kemencén tanácsi telkeket kínálnak Ingyenesen, Szödligeten, Vámosmikolán is kedvezményes építési lehetőséget, amíg Váchartyánban, Rúdon és Pencen kevés az üres telek. Váchartyánban munkalehetőséget ajánl két vállalat, Űrbottyánban bedolgozást a háziipari szövetkezet, Nagymaros, Letkés és más települések lakói viszont keveslik az elhelyezkedési lehetőséget. Van, ahol az ipar- telepítést hiányolják, másutt viszont nincs szakember. Az Ipoly menti falvak eladásra kínálják lakatlan házaikat, másutt nincsenek meg a fiatalok önálló otthonteremtésének feltételei. Egyes cégek társadalmi munkát, kedvezményes szállítást, építőanyagot és gépeket ajánlanak közérdekű célok megvalósításához, míg a körzetben strandok, épületek várnak évek óta felújításra. Sorolhatnánk a példákat az úttörők táboroztatásától és a kihasználatlanul álló turistaházaktól a felajánlott gépírókapacitásig — amelyet az ifjúsági koordinációs bizottság elsőként használt ki —, ám nem célunk, hogy a vaskos listát részleteiben ismertessük. Inkább arról kéne még szót ejteni, milyen lehetőség áll a váciak előtt mindennek a megvalósítására. Hiszen az ifjúsági koordinációs bizottság más társadalmi és tömegszervezetek tagjaiból, a tanácsok által megbízott ifjúsági felelősökből áll, tehát olyan emberekből, akik főfoglalkozásban más feladatot látnak el. Igaz, a működési szabályzat szerint a bizottság egyes feladatok elvégzésére a hozzáértőkből majd munkaközösségeket alakít, s ezek fogják a kereslet és kínálat közti csatornákat kialakítani, az igények és a hsznosításra váró lehetőségek között a kontaktust megteremteni. Ök azonban csak egyengethetik a kapcsolatteremtést a lakásra váró fiatalok, a bedolgozást kereső kismamák és a munkát kínáló vállalatok, üres házakat megtölteni szándékozó tanácsok között. A bizottság tagjainak arra sem ideje, sem jogosítványa nem lesz, hogy a helyi testületek vagy az üzemek helyett döntsenek és tettekre váltsák a lehetőségeket. Az érdekelteken múlik A tervek szerint hamarosan egy kiadványban napvilágot lát majd a felajánlások, lehetőségek és igények ma még időszerű, friss gyűjteménye, amely eljutva az érintett közösségekhez átmenetileg a kapcsolatteremtési kedvet fellendítheti. De az igények és lehetőségek tárháza változik, s állandó egyeztetésükre csak az lehet képes, aki a települések társadalmi-gazdasági életének változásait naponta figyelemmel kíséri. A munka nehezebbik része, a gyakorlat tehát — mint eddig is — az érintettekre vár, azokra, akik e körzeti csereberén nyerhetnek, akik megtalálják majd azt a partnert, akivel közösek az érdekeik. S ha mégse lépne át a gyakorlatba a most kidolgozott, a körzeti érdekek koordinálására. az anyagi, beruházási eszközök kímélésére irányuló elmélet — az már nem a város- környéki ifjúsági koordinációs bizottságon, hanem magukon az érdekelteken múlik. Márványi Agnes idén annyira vonzó, mint tavaly. Sarkadi Károly pedig arról beszélt: a többi között ennek is köszönhető, hogy a vasasszakszervezetnek itt hosszú éveken át 96,5 százalék feletti volt a szervezettsége, s tavaly az év végére 95 százalék alá csökkent. Romlott a tagdíj- fizetési morál is. Abban, hogy ez a tendencia most ismét megfordult, nagy a szerepé a 322 bizalmi s a tisztségviselők felkészültségének. Délután a házigazdák az élvonalbeli technológiát alkalmazó, 1984-ben 530 millióért elkészült — szervokormányokat gyártó — Bendiberica- üzemben, s az egyik autóbusz- alváz-összeszerelő soron kalauzolták végig dr. Nagy Sándort. A nap záróeseménye volt az a találkozó, amelyen a Csepel Autógyár, a szomszédos Pestvidéki Gépgyár és Szigetszenf- miklós 60 szakszervezeti aktivistája kérdéseire válaszolt a SZOT titkára. Tizenöt Kérdés Már a bevezető szavaktól is felizzott * az autógyári múzeumban a hangulat. Nem csoda, hiszen dr. Nagy Sándor feszítő gondokról, izgalmas, a mozgalomnak nagy feladatot adó törekvésekről szólt. Arról, hogy mai gazdasági bajainkért nemcsak a cserearányromlást, az időjárást, a külső tényezőket tehetjük felelőssé, hanem a rossz szervezést, az országos és vállalati gazdasági irányítás hibáit is. S mert nemigen remélhetjük a világpiac kedvező fordulatát, ez utóbbiak rendbetételére kell fordítanunk az energiát. Más kiút nem mutatkozik arra, hogy az ország adósságterhei csökkenjenek, a költségvetés deficitje megszűnjön, s új lendületet kapjon a gazdaság. Tizenöt kérdést intéztek a SZOT titkárához, valljuk meg, iménti mondandójánál azok sem voltak lágyabbak. Csupán néhányat ízelítőül — a válaszokkal. — Mit tesz a SZOT, hogy megállítsa az életszínvonal- csökkenést? — Jelenlegi gazdasági helyzetünkben, ha a fogyasztást nem támasztja alá termelés, elkerülhetetlen, hogy általában csökkenjen az életszínvonal, ám ha egyes csoportok igazságtalanul kerülnek hátrányba, közbeavatkozunk, segítséget nyújtunk. De tegyünk különbséget aközött, akinek gyenge teljesítménye az ok, s aközött, aki jó szakember és szorgalmas, csak vállalata került kátyúba! — Hol volt tavaly aránytalanul magas a bérkiáramlás? — Éppen ott, ahol az ágazat helyzete nem rózsás, például a kiemelt programban szereplő kohászatban, a bányászatban, de az építőipar egyes területein is. s — bár hihetetlen! — a külkereskedelmi vállalatoknál. — Számolt-e a SZOT a bérstop várható hangulati hatásával? — Igen, tudtuk, hogy kedvezőtlen lesz. A költségvetési szférában dolgozóknál erőteljes egyet nem értéssel fogadták, a termelőüzemekben ez kevésbé jellemző. De nem helyeseljük, hogy míg a termelésben dolgozók bérét nem emelik, a többiekét emeljék. Az áprilisi feloldás után a bérfejlesztést az egész évre ki kell majd adni. — Mi a SZOT álláspontja az új szabadságrendelet elfogadásával kapcsolatban? — A közlemény azt tartalmazta, hogy a kormány a szakszervezet véleményének meghallgatásával döntött. Tehát nem mindenben az egyetértésével. De azt hiszem, ahhoz, hogy e téma ismét napi-- rendre kerüljön, meg kell várnunk az első év tapasztalatait. Az őszinte eszmecsere, a kendőzetlen kérdés és válasz tartalmassá, emlékezetessé tette a napot. V. G. P.
