Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-24 / 46. szám
Csak részfalugyűlést tartottak pénteken Dunaharasztin, a Mahart jókora ebédlőjében, mégis annyian jöttek össze, hogy sokaknak nem jutott ülőhely. A januárra tervezett, s némi késéssel megtartott ösz- szejövetel témája a jelek szerint élénken foglalkoztatja a helybelieket. Nem csoda, hiszen az MO-ás körgyűrű Dunaharasztit érintő szakasza lakott területen halad majd át, s az előreláthatólag évekig tartó építkezés erősen befolyásolja a környéken élők mindennapjait. Tanácskozás, térkép előtt A Közlekedési Minisztérium szakemberei — dríTörőcsik Frigyes vezetésével — alaposan felkészültek a falugyűlésre. Nemcsak a körgyűrű Dunaharasztit átszelő szakaszának, az itt kialakítandó leágazásnak és útkorrekciónak a tervrajzát függesztették ki a helyszínen, hanem nyilvánosság elé tárták azt az összesítést is, amely felsorolta, az új út megépülésétől milyen előnyöket és hátrányokat várhat a település. Sikert is aratott a hatalmas, írásos tájékoztató, s a térkép, amelyen sokan keresgélték, házuk hová esik az MO-hoz képest, vajon rájuk az előnyök vagy inkább a hátrányok vonatkoznak-e? Amint dr. Törőcsik Frigyes bevezetőjében elmondta, az MO-ás létrehozásához szükséges idő kétharmadán már túljutottak. A hosszas és bonyolult előkészítő munka, a tervezés, a hatósági engedélyeztetés befejeződött, csupán a kivitelezés van hátra. S az építés soha nem lehet maradéktalanul hálás feladat, mert az út. amely milliók érdekeit szolgálja, biztos, hogy néhány, közvetlenül érintett ember életébe kellemetlenséget hoz. Akiket közelről érint Éppen e kellemetlenségek könnyebb elviselése érdekében igyekeznek javítani az 51-es út közlekedési körülményein. A zsúfoltság, a baleseti statisztika indokolja, hogy a falu legforgalmasabb gyalogátkelőhelyénél közlekedési lámpát szereljenek fel, s hamarosan sor kerül a Bugyi —Alsónémedi irányába vezető út torkolatának bővítésére, rendezésére is. Ez persze nem javít a helyzetén azoknak, akiknek kertje, háza közvetlenül a leendő MO-ás autópálya, illetve a fel- és lehajtó pályák mentén helyezkedik el. A hozzászólók a Bajcsy-Zsi- linszky utca lakói, áz útkorrekció, a HÉV-sínek fölött átvezető híd szomszédságában élők közül kerültek ki. Ki-ki vérmérsékletének megfelelően adta a nyilvánosság tudtára az építkezéssel kapcsolatos aggályait, ellenvéleményét. Volt, aki kerek perec közölte, hogy nem hajlandó lebontani a kerítését, s a kisajátításért fizetett összeget sem veszi ót, olyan bürokratikus, lelketlen módon bántak vele a kisajátítási eljárás során. Más azt panaszolta, hogy még mindig nem kapta kézhez a kártérítést, pedig már jó néhányszor megjárta érte a fővárost és Szigetszentmiklóst is. Többen az építkezés idején várható felfordulástól tartottak, vagy azt kérdőjelezték meg, egyenértékű-e az új úttól várható előny — a közvilágítás, járdaépítés — azzal a hátránnyal, hogy az eddig csöndes, nyugodt Bajcsy-Zsilinszky utca ezután főútvonallá lép elő, s viseli az ezzel járó füst, zaj kellemetlenségeit. Néhányan egyenesen azt javasolták, hogy helyezzék át inkább a HÉV-síneket. Ezzel az egyszerű megoldással megszabadíthatnák a telektulajdonosokat a kisajátítástól, hiszen a HÉV túloldalán — vélte a hozzászóló — van még bőven szabad terület. Göbölyös Gábor, a helyi ta- mács vb-titkára az egyéni panaszok helyett a közösség erdekeit vette szemügyre. Az autópálya útvonala azon a szabad területen megy át, ahová a jövőben 400 telkes családiházas lakótelepet terveztek. A telekhiánnyal küszködő falu számára nem mindegy, ha csökken a parcellázható terület, s ráadásul a telkek értéke szempontjából sem közömbös, hogy az autópályához mennyire esnek majd közel. Lesz-e csomópont vagy nem ? A legközvetlenebbül érintettek közös akaratát elsőként dr. Fekete László körzeti orvos fogalmazta meg. Duna- harasztin csomópontot, az Móra le- és felvezető sávot ne építsenek. Inkább hozzák előre az 1989—90-re tervezett 51-es elkerülő szakasz kivitelezését, amely lehetővé tenné, hogy az út forgalma Taksonyt és Dunaharasztit kikerülve csatlakozzon az autópályához. Inkább vállalják a kerülőt a helybeliek, minthogy a le- és felvezető pálya tönkre tegye a környéket. Polgárát József, a körzet országgyűlési képviselője némileg más megvilágításba helyezte a kérdést, amikor felvetette, az útépítés tulajdonképpen kinek az érdeke? Nemcsak saját maguk, hanem a jövő nemzedékek számára is döntenek most ebben a fontos kérdésben, s nem köny- nyű vállalni a jövő előtt a felelősséget, ha csak saját, pillanatnyi érdekeik alapján határoznak most az érintettek. A közlekedési tárca képviselője is elmondta, hány település kéri ma már országszerte, hogy a mellette haladó autópályára közvetlen feljárata legyen. Mert, ha az MO- hoz, a helyi csatlakozás — saját döntésük alapján — most nem épül meg, a falu soha nem kapcsolódhat már közvetlenül az autópálya vérkeringéséhez. A minisztérium és a beruházó képviselői — annak ellenére, hogy nem . kevés pénzbe kerültek a tervek, s hogy már átadták a kivitelezőnek az építési területet — nem zárkóztak el az elől, hogy megvizsgálják a csomópont elhagyásának anyagi és műszaki vonzatait. Bár nyilván nem túl gyakran fordul elő velük, hogy egy község le akar mondani a főúthoz, az ország vérkeringéséhez való csatlakozásról, megértőén fogadták a helyi elképzeléseket. A település vezetői, a falugyűlésen részt vevő szakemberek végül abban állapodtak meg, hogy mindkét oldalon felmérik a csomóponttal kapcsolatos lehetőségeket. A tanács alapos közvélemény-kutatást tart, hiszen a részfalugyűlésen csak az építkezés közelében élők vettek részt, s lehet, hogy a helybeliek többsége nem értene egyet azzal, ha nem lenne csatlakozása az MO-hoz Dunaharasztinak. A KM nevében dr. Törőcsik Frigyes megígérte, hogy áttekintik az anyagi és technikai kérdéseket. Nem dőlt még el tehát, lesz-e Dunaharasztin csomópont vagy sem? Mindenesetre, ha a pillanatnyi, egyéni érdekek alapján dönt a falu a csomópont elhagyása mellett, félő, úgy járhat, mint Dürrenmatt közismert drámájában Güllen városka, ahol soha, egyetlen vonat sem áll meg a vasútállomáson, s az elmaradó, sorvadó település mellett elszáguld naponta a jövő, a kultúra felé tartó expressz. Márványi Ágnes Szeressétek, akiket szeretek Nem csupán a program ötlete, maga a műsor is nagyszerű! A címbéli felszólítás — Szabó Lőrinc óhaja — függött a váci művelődési központ színpada fölött vasárnap este, amikor három színház színészei és jó néhány muzsikus lépett a színpadra, hogy segítsék Sződliget község kezdeményezését: egy gyermekotthon építését. — Minden ember megálmodja gyermekkorában, hogy milyen nagy jótéteményt fog végrehajtani, kit vagy kiket fog segíteni. Amikor pedig felnő, kiderül, hogy bár bőséggel vannak rászorulók, akiknek segítő kezet nyújthatna, nincs miből segíteni r— elmélkedett némi öngúnnyal a hangjában Tóth Béla, a Magyar Televízió felvételvezetője az előadás előtt. — így azután másképpen próbálkozik ... ? — Így van, mégpedig a munkahelye adta lehetőségekkel él. Mivel naponta találkozom tucatnyi művésszel, inkább az okozott gondot, hogy helyszínt találjunk a műsorhoz. — Ne haragudjon, de a produkció anyagi haszna nem olyan nagy, hogy komoly seTavaszy Noémi grafikájáról, festményeiről híres Pest megyében is. Számos tárlatán csodálhatta a közönség mindig megújuló művészetét. De megismerhették lapunkból is olvasóink, időről időre figyelemmel kisérjük és közöljük alkotásait. Nyughatatlan természet. Sem az alkotásban, sem az anyaggyűjtésben nem fárad el. KÓBORLÁS - ALKOTÁS S okfelé bolyongtam már a nagyvilágban, vagy ahogy a sorozat címe mondja, kóboroltam, de minden egyes út újabb izgalommal, talánnyal tölt el, mert hisz mindegyik tartogat valami meglepetést. Nem is kell ehhez messzire menni. Például az ősszel egy nyugdíjascsoporttal hajókiránduláson vettem részt és bár sok zsilipen mentem már keresztül Stockholmban vagy más külföldi hajóúton, nagy meglepetés volt számomra a tassi zsilip, amikor 4 méteres szintkülönbségre emelte fel hajónkat. Lelkendezve meséltem ismerőseimnek, akik közül egy sem tudott erről a számunkra oly közeli csodáról. Vagy például tavaly nyáron Kappado- kiában, a sziklába vájt templomok mélyén a fali freskók megcsodálása után a ráckevei szerb templomban — látva a XV. századi nagyon gazdag díszítésű ikonográfiát — az jutott eszembe, hogy mi sem vagyunk szegények. iA fóti kripta pedig az Escoriált juttatta eszembe. Hát van-e szebb dolog, mint utazni itthon és a nagyvilágban, elraktározni a gazdag élményanyagot a fejben, a szívben, s ha ráadásul olyan hivatást választottam — nemcsak TIT-előadá- sok keretében továbbadni, hanem — képpé formálva másokban is igyekezni megpendíteni valamit, ami emléket vagy óhajt, kíváncsiságot ébreszt a nézőben. Nem panaszkodhatom, az elmúlt években is nagyon sok szépben, cso- dalátásban részesültem. Eddig egy-egy ország megismerése után sorozatban örökítettem meg élményeimet, például: Csehszlovákia magyar művész szemével, Lengyelországban jártam; Hercegovina; Jugoszláviai útiélmények. Üjab- ban Kóborlások címmel igyekszem ösz- szefognl az élményekből született alkotásokat, melyek gyakran utazás nemcsak tájban, hanem történelmi időben is. Például etruszkok földjén, szkíták, hettiták földjén. De lehet mitológia is: Efezoszi legenda; Gyémánthegyek tündére; Mjohjang san kis tanácsadói stb. Ahhoz, hogy élményből emlékkép legyen, sokszor kell az idő múlása,' mely letisztítja a gazdag látnivalókat és igyekszik a legjellegzetesebb vonásokat megragadni. Még nagyon friss emlékek az októberi japán utamról szerzett benyomások, de már mocorog bennem a Kóborlások folytatása. A gazdag őszi színekkel felruházott csodálatos szigetvilág, melyben szerencsénk volt és a japánok kedvenc Fujija ragyogó napsütésben mutatta meg hósipkás csúcsát, vagy a pirosra festett, Sandokánéhoz hasonló kirándulóhajó a Hakone tavon; Nikko aranyban csillagó szentélyei a buddhista és sinto vallás békés egymásmellettiségében; a bölcsességre okító három majom; Kyotó szűk utcácskái esti fényárban; Mikimoto gyöngyszigetének gazdagsága és a Toshiba múzeum technikai csodái. Mind-mind gyönyörű emlék, s ez a távol-keleti élmény máris újabb csodavárásra indít. Holnap - repülök ismét arra a világrészre, ezúttal melegebb égövre, az Egyenlítő és térítők vidékére, hogy magamba szívjam Borobudur és Ayutthaya gazdagságát, mielőtt a trópus Angkor módjára liánnal körülölelné. Megyek megcsodálni Bálit, az élő istenek szigetét, ellátogatni a kézművesek műhelyeibe, látni az évszázados, gazdag, szinte túlzsúfolt motívumvilágot. Látni és ismét magamba raktározni Hisz mindenből születik valami. Aztán elvonulni hónapokra akár Kecskemét tanyavilágába, akár a Ferencváros bontásra ítélt falai közé és összehasonlítani, és emélkezni. Egyre inkább nincs idő a megállásra, egyre több a Kóborlás és kevesebb az Idő. Közben pedig vándorolok Ko- dály-sorozatommal is, hol Kecskeméten, hol Tokióban. Petőfivel Kiskunfélegyházád és Stuttgartban. É s közben boldog vagyok, hogy élni szép és szép a világ, és hinni sze retnék abban, hogy erre mások is gondolnak és nem elpusztítani, hanem építeni, szépíteni, megörökíteni és az utókornak továbbadni igyekeznek. Tavaszy Noémi Tóth Béla, a szervező gítséget jelentsen a leendő gyermekotthon építésében. . — Ez valóban így van, ám én nem az összeg nagyságát tartom a legfontosabbnak. Szerintem ez a program csupán egy állomás, vagy inkább csak egy gesztus. Űjabb bizonyítéka annak, hogy jó ügyekért még mindig össze lehet fogni. Valamennyien tudjuk, hogy rengeteg ilyen alkalom, illetve helyszín létezik országunkban. Szerencsi Éva mintha hallotta volna, hogy miről disku- ráltunk a szervezővel: — Csák azt mondhatom, hogy számomra természetes volt ez a vállalkozás. De ez közhely. Tudja mit? Ne is beszéljünk erről. Szilas Zoltán A cím fölötti képeken balról jobbra: Szerencsi Éva és Császár Angéla. Magyarország képekben Társadalmi akció A hazánk életét, a 80-as évek Magyarországának hétköznapjait, életmódját, településeinek jelenkori arculatát dokumentáló fotók készítésére és gyűjtésére indított társadalmi akcióját ez év végéig meghosszabbította a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Mint ismeretes, a felszabadulás 40. évfordulójára meghirdetett mozgalom azt a célt tűzte maga elé, hogy hiteles dokumentumokkal, fényképekkel bemutassa az ország valamennyi községét, nagyközségét, 50 ezer lakos alatti városát. Több községből érkezett jelentős forrásértékű anyag a gyűjtemény őrzésével megbízott új Magyar Központi Levéltárba. így a többi között például Taktaszada, Csávoly, Taktaharkány, Kópháza, La- kócsa, Szentbordás és Potony községek készítették el mintaszerűen lakóhelyük képi dokumentálását. A jövőnek tartoznak felelősséggel a döntésért Előnyök, hátrányok a mérlegen
